Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-12 / 110. szám

! A televízió és a népművelés A televízió valamivel tcibb, mint egy évtizedes '.mil+ja hazánkban bebizo­nyította: a népművelés hi­hetetlen segítséget kapott a modem technikától. A gvakorló népművelők megyénkben is úgy ítélik meg: a tv levesz vállukról egy sor gondot, olyan is­meretek, tények és érdekes­ségek közlésére alkalmas, ami a legkiválóbb helyi esz­közökkel. személyi feltéte­lekkel sem lenne biztosítha­tó. Ez egyrészt kétségtelen könnyebbséget jelent, más­részt problémák sorát veti fel. Senki nem vitatja példá­id azt, hogy az olyan át­ütő sikerű sorozatok, mint a Merően tó, a Századunk, Benedek professzor orvos- történeti előadásai, a vi­lág nagy vasutsairól szóló, a tenger rejtelmeit bemutató fi! mösszeá !!í tások a politi­kai, természettudományos is­meretterjesztés sokkal kor­szerűbb formái, mint amit például a TIT nyújtani tud. A tapasztalat azonban azt mutatja: az ilyen általános, nemzetközi, világtörténelmi, országos érvényű. Umeretter. jcsztés hasznos és kedvelt, da nem pótolja o hallga­tókkal való közvetlen ta­lálkozást. Egyrészt szüksé­ges, hogy ezeket időnként kommentálják, másrészt az ezekből adódó lehetőségeket a helyi érdeklődés nyelvére fordítsák le. A televízió elő­adásai és ismeretterjesztő munkája tehát sokat ad, egyben igényt és érdeklő­dést is támaszt, amit ki- nek-kinek a maga területén kell továbbfejleszteni. Az általános orvostörté­neti előadás után sokan szí­vesen hallgatják a körzeti orvost, aki egy-egy terület opecialis betegségeiről be­beszél. A nemzetközi ese­ményeket összefoglaló filmek után igényként jelentkezik azoknak a szőkébb körben v aló ismertetése. A népmű­velő tehát amennyi segítsé­get kap a televíziótól, any nyi áj feladattal is szembe­kerül. egy lényegesen maga­sabb igényszinthez kell al­kalmaznia mind az ismeret- terjesztést, mind a módsze­reket. Az emberi hang varázsa, a személyesen jelenlévő elő­adó, akitől kérdezni lehet, s aki válaszol — nem pótol­ható soha. Éppen ebből adó­dik a gond: a modem hír­es tömegközlés! eszköz ad- ia lehetőség és az általuk közölt ismeretek helyi ösz- szehangolása. Ehhez szük­séges az, hogy a televízió még céltudatosabban szer­kessze ismeret'erjesztő mű­sorait, s a népművelők ne csak a rádióújságból érte­süljenek arról, mi lesz a program. Szükséges, hogy az előadók olyanok legyenek, akik a községekben egy-egy tv-műsorhoz is tudják kap­csolni mondanivalójukat, s az ott látottaknál annyival többet adjanak, mint ameny- nyi abból az egy-egy köz. ságre, járásra vagy megyére vetíthető helyi sajátosság, probléma. Ma Szabolcsban például a történelmi előadások csak akkor lehetnek jók, ha a Mementó II. világháborús adásánál többet, a helyi eseményeket is közlik; ha a Századunk sorozat 50 évvel ezelőtti országos eseményei­hez kapcsolják a szabolcsi és szatmári eseményeket Képzőművészeti előadás csak úgy tarthat érdeklődés­re számot ha az országos képzőművészeti események távoli problematikáját össz­hangba tudja hozni a helyi, megyei alkotási gondokkal, eredményekkel. A tv lénye­gében átfogó alapismerete­ket, népművelési ötleteket, igényeket ad, azok szelektá­lása, ajánlása, továbbfej­lesztése, bővítése a helyi népművelés nagy feladata. Az összecsapott. minden időszerűség nélküli, spon­tán előadások kora lejárt A tv megkívánja az ismeret- közlés helyi formáinak mo­dernizálását, reformját. Mi­után ebben a kérdésben nincs és nem is lehet kon­kurenciáról szó. helyes lenne, ha a televízió — ép­pen műsorainak módszer formáló volta miatt — sok­kal közelebbi kapcsolatba kerülne a falusi népműve­lők nagy táborával. Ahogy az iskola-tv tanmenetével egy fél tanévre is segíteni tudja előre a nevelőt, ugyan­ez elkelne ismeretterjesztő, politikai és kulturális adá­sok vonatkozásában is. Csak így érhető el, hogy az ott­hon tv-t néző felkeltett ér­deklődésére gyorsan és ha­tásosan reagálhasson a nép­művelő. Bürget Lajos Olvasóinkhoz Kérdőívünk kitöltői között értékes nyereményeket sorsolunk ki Május hónapban közvél»- mónykutfttást tervez a Ke- let-Magyarország szerkesztő­sége. 40 ezer példányban kér­dőíveket mellékelünk la­punkhoz, amelyben kikérjük Olvasóink véleményét. Eddig is igyekeztünk Olyan lapot készíteni, amely olvasóink minden rétegét kielégíti. Hogy munkánk nem volt sikertelen, bizo­nyítja az is, hogy hónapról hónapra emelkedik a Kelet- Magyarország olvasótábora. Úgy érezzük, hogy ezért a bizalomért kötelességünk még jobb lapot készíteni. Éhhez pedig még jobban kell ismernünk olvasóink véleményét lapunkról. Tud­nunk kell, hogyan szolgál­hatnánk jobban megyénk lakóinak gazdasági, kom­munális, szociális ügyeit. Tudnunk kell azt is, hogy olvasóink mit hiányolnak lapunkból és nr.it helyesei­nek abban. Meg kell tehát tudnunk mi az, ami olva­sóinkat érdekli. , Ezért fordulunk olvasóink­hoz kérdőívvel, hogy a vá­laszokból tájékozódjunk és hogy jobban szolgálhassuk olvasóinkat Kérjük olvasóinkat, ne sajnálják a fáradságot, szen­teljenek néhány percet a kérdőívek kitöltésére. Ezzel is segítsék a Kelet-Magyar- ország szerkesztőinele, újság­íróinak törekvését. Érdeklő­déssel várjlik válaszukat; mert meg vagyunk győződ­ve arról, hogy minden visz- szaérkező kérdőív jól szol­gálja majd közös ügyünket. A kérdőíveket — előre­láthatólag — május 19-én mellékeljük lapunkhoz. A kérdőívek alján sorsolási szelvényt is elhelyezünk. Minden beküldött kérdőív tulajdonosa részt vesz a Kelet-Magyarország nyere­ménysorsolásában. A kér­dőívek tehát nemcsak se­gítik lapunk munkáját, ha­nem annak szerencsés be­küldője értékes ajándéktár­gyat is nyerhet Minden kitöltött kérdőívet bélyeg és boríték nélkül keli bedobni a postaládába. Részletesebb tájékoztatót a kérdőívek kiküldése előtti napokban adunk. — Egészen kijöttem ebből. — Nem baj, majd bele­jössz — vigasztalta a ke­resztfiú lezseren félrecsapba kissé a fejét mitől a labda elindult a másik kapu felé, s a családfő háta mögé ke­rült karja és dereka között — Micsoda reflexek! De a védhetetlen labda a léc alatt bevágódik a hálóba! — No megállj! — szedte össze magát a családfő. Minden igyekezetét össze­szedte. Pillanatok alatt hat gól, s valamennyit a családfő szed­te be. Csüggedten lógatta karját derekát megtapogat­ta. Elnehezedtem — mondta magában. — Nem vagyok már a régi. A hetedik gól a tenyere alatt zúgott eL — Főnők! Hát mi van!? — cukkolták a lányok. A főnök rájuk emelte pillantását. Szakadt róla a víz, szive nyakában ugrált. — öreg vagyok — mondta vigyorog­va. Úgy gondolta, ha ki­mondja, a dolog már nem is igaz. Lopva figyelte az ar­cokat vajon elhiszik-c. Az arcokon semmi só látszott csak az előbbi nevetés és ez kétségeket támasztott a Családfőben. A keresztfíú megkönyörült rajta, s maga szaladgált a labdák után, melyek rendre a családfő mögé hulltak. — Van úgy, hogy az ember nincs formában — mondta a keresztfiú. Kedves volt a gyerek és tapintatos. A csa­ládfő is úgy gondolta, hogy nincs formában, de nem na­gyon örült neki. — Valamikor tízből egyet se kaptam be — modta. Többször is elmondta, mert úgy tűnt neki, nem hallották meg, miközben a labdák után kapdosott. De meghallották, mert a lányok egy táncdallal felel­tek. — Nyári mese — csicsog- ták. Na mast összeszedem ma­gam — határozta el. Úgy érezte, elég akarnia, s össze tudja fogni minden izmát. Az első labda visszapat­tant az előrelökött homlo­káról. A keresztfiú felúszott á levegőbe érte. — Nagyon jó — örvende­zett á keresztfiú. — Csuka­fejes. — Már vágta is visz­sza. A családfő a sarokba tartó labda után vetette ma­gát, a szenvedély önfeledtsé- gével. Ujjhegye el is érte. De ujjai fájdalmasan hátra- nyaklottak, térdét egy kőbe verte, s a labda mégis be­ment Nem adta fel. De ez már nem volt játék. Düh volt és fejvesztettség. A tárgyak el­vesztették helyüket, s 6 el­vesztette érzékeny kapcsola­tát velük. A földbe fejelt a laposan közelítő labda he­lyett Pillanatra meg is szé­dült. Hátul az agyában érez­te a tompa ütést. Orra, hom­loka csúnyán lehorzsolódott, s nyelvébe harapott. Hallotta, hogy nevetnek. Lüktetett, táncolt e nevetés a dobhártyáján. S mind e keserv tetejébe beleállt fo­gába az ismert sajgás. Nyö­gött és érzéketlenül nézte, mint gurul a fáradt labda a kapuvonal mögé. Aztán legyintett. Szívét fi­gyelte, ijesztő összevisszaság­gal ugrált. Hiába, meg kell csináltat­ni á fogaimat — szólott kedvtelenül. — Ezért vaii minden. l\ét tárlaton láttuk Olyan festőművész képeit állították ki a megyei Ide­genforgalmi Hivatal rakarna- zi Kisgalériájában, aki az idősebb nemzedékhez tarto­zik .Már akkor kiállított, amikor mi a festészettel még ismerkedtünk” — mondta Koncz Zoltánról fia­talabb festőművésztársa. Huszár István Grafika, olaj. akvarell — ezekben a legotthonosabb Koncz Zoltán, az Ujfehértón élő festőművész. Tiszta mű­fajban fest ez jellemző sa­játossága művészetének. Munkái: Vabóci kisfiú. Uk­rán kisfiú. Pipáznak a he­gyek, Ikon-néző, Fonyódi hegyek. Tavasz Tokajban, Viadukt, Falusi vázlatok, Ba­latoni regék. Néger portrék, s a többi festmény higgadt művészre vallanak. Az él­mények széles skálája látha­tó a képeken, szovjetunióbe­li látogatás, a világhírű né­ger énekesnő magyarországi vendégszereplése, hosszú évek türelmes emberismere­te vezették ecsetjét. Életre kelnek palettáján a szatmári tájak, a Szamos, a Tisza, a Túr vidéke, házai, emberei, ahol Koncz Zoltán gyermek­korát töltötté. S a tájakat, figurákat ábrázoló munkák­ból a végtelen nyugalom, ki­egyensúlyozottság árad. Alig van olyan festménye, mint az égjük női portré, melyen a modern festészet szögletes más égtájak, városok han­gulatát, embereit megörökí­tő festményeit. Mellettük a Szamos-parti táj, a vízben álló fák. a szatmári arcok, — megannyi lírai vallomás a szülőföld szeretetéről. ar­ról a kapcsolatról. amely megtermékenyíti az elszár­mazott művész munkáit A nyáron a szatmári táj ma­radandó népi építészeti em­lékeit is megörökíti. Turist- vándi, Kisszekeres. — fest­ményeit szülőfalujában. Sza- moskéren is bemutatja. „Ez a legjobb ellenszere a giccsnek” — mondta a fe­hérgyarmati tárlatán, „Minél közelebb hozni az emberek­hez a művészi munkákat, hogy megtanuljanak különb­séget tenni.” A vidéki tárlatok alapvető hivatását fogalmazta meg Vincze László. Alapismere­teket nyújtani a nagyközön­ségnek, hogy lekerüljenek a falról a giccselí, az Igazán szépnek örüljenek minde­nütt. Szép kötelesség ezért tenni, fáradságot, időt és tá­volságot nem kímélni. Esz­tergom és Szamoskér, Fe­hérgyarmat, Mátészalka így nincs Is ólyán messze. Páll Géza Szabolcsból elszármazott, szamoskéri születésű — Esz­tergomban élő festőművész látogatott haza a napokban szülőföldjére; Vincze László. Ez a fiatal művész nem sza­kadt el szűkebb hazájától, az elmúlt évben Mátészal­kán mutatta be munkáit, az idén a fehérgyarmati műve­lődési házban találkoztak festményeivel az érdeklődők. Sőt, magával Vincze László­val is, aki néhány napot ezen a vidéken töltött szü­leinél, s szívesen tartott tár­latvezetést az érkező isko­lás csoportoknak, felnőttek­nek, akik közül számosat személyesen ismer. Harmincnégy éves, tele al­kotási vággyal, tenniakarás- sal. A hazai tájakon túl bejárta a fél Európát, autó­stoppal is utazott, kezében a vázlatfüzettel, hogy az ezer­arcú élétet minél jobban megismerje. Elhozta á szicí­liai, firenzei, velencei és Hracsja Hovhanesxjam Kill ön ös kertész* Élettelén, sok százados sziklára építettem kertem. Kígyó sütkérezett mohos kövén, nyár-déli napmelegber De én, mint őseim, konok kézzel törtem, túrtam szüntelen hogy forrásvíz fakadjon ott, s a szürke szírt életre keljen. Csákányom sújtott, és a hang a szurdokokban messze cseng. Palántám sorra megfogant, a föld selyemnél selymesebb let! kertem szétterjedt, felvirult. Ki volt erősebb hát: a szikla, vagy az, aki beléje túrt, s a zord követ életre hívta. Radé György fordítasz "Május 14—34 között rendezik meg hazánkban az örmény kulturális napokat. Ebből az alkalomból kö­zöljük az örmény SZSZK egyik jeles költőjének Ver­áét. Vincze László fárlatrendezés közben (Bammel József felvételei) Koncz Zoltán munka közben vonalai, sajátos ábrázolási módja fedezhetők feL Koncz Zoltán festészete nem hivalkodó, alkotásai a legtöbb megyei képzőművé­szeti tárlaton szerepelnek, sőt a debreceni közönség is megismerte festményeit. Na­pi munkája mellett Ujfe­hértón képzőművészeti szak­körben neveli a falusi te­hetségeket. Választott hiva­tása, — református lelkész — és a képzőművészet iránti vonzalom megfér egymással. A világban felelősséggel élő, festészetével állást foglaló emberről vall lassan több évtizedes munkássága, me­lyek friss termése látható május hónapban a megyé­ben élő képzőművészek Kis- galériájábán, Rakamazon.

Next

/
Thumbnails
Contents