Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-12 / 110. szám
Az apokalipszis költészet margójára Szabolcs-szalmán tájakon SOLTÉSZ ALBERT GRAFIKÁJA Nyírtelek hétezres lakosságának alig tizennegyedrészét teszik ki a bedő-bokófiak. A község központjától öt kilométerre ötszáz ember lakik: többségükben tsz-parasztok, a hamarosan két évtizedes jubileumát ünneplő „Szabad Nép" tagjai. Az idegennel ismerkedő turista szenvedélyével igyekszem keresni a szabolcsi ta- nyabokorban a „genius lórit”, a hely szellemét, hangulatát, azt az objektív vagy szubjektív tényezőt, amelynek ereje minden ingázót és minden távol dolgozó fiatalt hazavonzott ide az utóbbi években, azt a tüzes hajtóerőt, amely a felszabadulás óta milliós értékeket varázsolt elő. — Az itt lakó népet ösztönösen vagy tudatosan mindig a közösségi eszme, az összefogás gondolata vezérelte — mondja Balogh Gábor, a tsz párttitkára, —- bogy ez mennyire nem frázis csupán, érdemes megismerkedni a Bedó-bokor, vagy ahogy régen neveztük, a „Csutkasor” történetével... A település históriája a század elején kezdődik. A XX. század első évtizedeiben települtek ide gróf Dessewffy birtokára, a birtokból leszakított 400 négyszögöles házhelyekre arató napszámosok. — Úgy kétszáz ember élhetett itt; majd mindegyik nagy família volt. — Képes József állattenyéSzési agro- nómus így emlékezik vissza a múltra. — Hogy miből eltek az itteniek? Az uradalom napszámjából, és nagyon sokan gyalog bejártak a nyíregyházi embervásárra. A régi inségmunkások közül ma is itt él köztünk Takács János, Czlz marik János. Buzsik János. Iskolája nem volt a bokornak. öt kilométerre járták tanulni, a Debrő-bokor- ba s igen kevesen hordták a palatáblát két-három tanévnél tovább. Hat osztályt végzett emberre alig-alig emlékeznek. (Ma 37 gyermeket tanítanak a tsz által épített iskolában, s a felsőtagozatosok bejárnak a községbe, néhányan pedig a nyírszőlősi tanyai kollégium növendékei.) A felszabadulás esztendejében itt indult meg leghamarabb a földosztás. —■ Amikor itt már ment a munka, a környékbeliek is megbátorodtak. látták, nem jön vissza senki, hogy kihúzza a karókat — folytatja a visszaemlékezést Képes József. — A földosztó mozgalom élére négy helybeli lakos állt annak idején: Sápi András, Buzsik János, Takács János, Polcz János. A gyerekek másfél-másfél holdat, az apa és az anya keikét holdat kapott. Nehezen indult az élet az új „birtokokon”. A szegény napszámosoknak, in- ségmunkásoknak a 80 filléres napszámból nem tellett sokra. Eleinte ketlen-hár- man fogtak össze: egy tehénnel, egy lóval. — Emlékszem olyanra is, hogy egy ló és egy tehén szántott közösen. így ment ez 1949-ig, amikor az említett négy földosztó újabb kezdeményezés élére állt: földművesszövet - kezetet szerveztek, megindították az olajütőt, fűszerboltot nyitottak a községben, majd a tanyákon is. — Ebben az időszakban ismerkedtek meg az itt élő tanyasiak a politikával is, melyet eddig csak a bőrükön éreztek, de hamarosan rájöttek, hogy ezután ők maguk is formálhatják a jövőt. 1948-ban a bokor lakosságának 60 százaléka szavazott a kommunista pártra. A felszabadulás évében hat, az egyesülés esztendejében már 25—30 párttag szervezte a tanya lakosságát a közös megmozdulásokra. — Itt nálunk sohasem kellett tez-t szervezni. Sőt! Mi magunk mentünk a városba, a minisztériumba tszalakít ási engedélyért. A földművesszövetkezet alapjain 1949-ben megalakult a Szabad Nép Termelőszövetkezet. Tizenhárom család társult, de 1950. tavaszán már 24 család művelte együtt a földet. Vetőmagot, zsákokat és mindenféle gazdasági felszerelést összehord tutik Képes József, az akkori elnök szavait Nagy hajós mezőőr egészíti ki: — Jól emlékszem, hogy az első tavaszon viharlámpával éjszaka is vetettünk, mert sürgetett az idő. Az első aratás előtt egy elv társ azt mondta a járásnál: „Tíz nap is kell ehhez a munkához”. Learattunk mi öt nap alatt! A 24 család akkor 18« holdon gazdálkodott — ma 1636 holdnyi a közös gazdaság összes területe. — Sajátos módszerrel bevezettük a munkaegység rendszert is. Magunkra is és a tehenekre is volt munkaegység. Az egész napos munkáért egy hosszú, a félnaposért egy rövid vonást húztunk a papírra. Az első gép egy kövmös traktor volt. Most 13 erőgép, 5 teherautó, 2 kombájn és számos munkagép dübörög ki a földekre. Az alakulás utáni harmadik évben már 75 családé volt a közös. Az összefogás meghozta az első kézzel fogható eredményeket. A tagok egyre-másra láttak hozzá az építkezéshez. Itt, ahol azelőtt csak szalma-, nád-, és csutkatetős házikók gubbasztottak. ma már egyetlen ilyen épület van. A tanyán ma már csak az idősebbek ismerik a Bedő-bokor ragadványnevét, a „Csutkasort.’' Az ötvenes években szinte a földből nőttek ki az új létesítmények: a 30 férőhelyes téhénistáilő. a 300 férőhelyes juhakol, a két dohány pajta, a hatalmas szerfás hizlalda, a íiaztató, a 10 vagonos magtár. A közösség erejét kétszer is próbára tette az idő: először 1953-ban. Az akkori elnököt, Képes Józsefet iskoláról hívták haza: meg kell védeni a gazdaságot. — Mire hazaértem, már gyűjtötték a kilépők listáját. Negyvenöt család jelentette be a kilépést, de Polcz Andrással, a párt titkárral sikerült megértetnünk az emberekkel, hogy nem akarnak jót. Megértették. Kilépett öt család, de egykét év múlva ők is visszajöttek. A második erőpróba dátuma 1956. Az októberi vihar megpróbált beletépni a bedő-bökm fákba is. Az ellenforradalom ' napjaiban 32-en őrizték a majort, a tanyasiak milliós értékeit. Először kapával, ásóval, majd géppisztollyal és gránáttal álltak őrt Bedő- bokor kommunista parasztjai. — Debrő-bokorban van egy tanyánk. Ott találkoztam össze az ellenforradalom napjaiban a volt 80 holdas birtokos fiával. Azt mondta, egyelőre csak azt kívánja, hogy építsünk neki vissza mindent a tanyára. Hát ez bizony nehéz lett volna. A háza anyagából kultúrházat építettünk 300 főre. Azt válaszoltam, hogy korai ez még, nem kerül arra sor. A tsz kiállta a megpróbáltatást. Megismerve a bokor múltját és jelenét, könnyű volt megtalálni a hely szellemét, amely — a párttitkár szavaival élve -— a közösségi eszmében, az összefogásban ölt testet. így jött létre a kövesét, így gyűlt ki a fény, így lett erős és gazdag ez a közös gazdaság, amely legutóbb átlag 45 forintos munkaegységet fizethetett a régi 80 filléres napszámosoknak, inségmunkásoknak és fiáiknak. Sok feladat vár még Bedő-bokor kommunistáira: tovább kell erősíteniük a gazdaságot, meg kell szüntetni a még mindig áldatlan közlekedési állapotokat, szeretnének javítani az egészségügyi ellátáson. S talán az utóbbi gond megoldásában várnák a leggyorsabb segítséget, hiszen a körzeti orvosi vizsgálat, SZTK-felülvizsgálati beutalás, a recept átíratása, majd kiváltása több napos utazgatásba kerül egy itteni lakosnak. A munka májusi demonstrációján Bedő-bokor népe is együtt ünnepelt a világ dolgozóival. Szocialista brigádokat avattak, s a gazdaság két tagja, ifj. Mátyás Jánosné és Hanyicska József miniszteri kitüntetést vett át. Velük együtt több munkatársuk mellét díszíti már a „Kiváló tsz-tag” kitüntetés. Munkájukért kapták. Értéket, boldogságot teremtő tevékenységükért. Szilágyi Szabolcs Szabadságunk foglyai ? Hát azok lennénk az időszámításunk 1967. éve után de a világmindenség sok- rnillio éve után? Mikor az emberiség már nemcsak táp lalkozm, járni, szeretkezz tanult meg, de gondolkodni is? Mikor legnemesebb elméi azon fáradoznak, hogy szelesebben ismerje meg az ot körülvevő mindenséget? Mikor, — az igaz hogy nem mindig tisztességes eszméktől vezérelve, és ha nem is fenyevek távolságával mérve, de — mégiscsak kilépett a világűrbe? Mikor már megtanulná látni és orvosolni a természet adta ezer veszélyt; az éhséget, a rákot, a mindenfajta analfabétizmust? Mikor a népmilliók békére vágynak, dolgos kezük a bőség megteremtésén munkál’Jidva fáradságot nem ismer? Mikor emberi Méltóságuk-Szabad- ságunk végtelenbe tágulhatna? Az 1967-es évben háromszor döbbentettek különösen gondolkodásra azok a kérdéskomplexumok, ame- lyek egyre jobban kiteljesedő korunk felett megannyi egyiigyüséggel dögkeselyűként vijjognak. Nem az atommal történő mindennemű kísérletezései, a végte- len_ világűrben új utakat toro rakétáktól félti a gondolkodó elme az emberiséget, de az őrült kéztől! és agytól!, amely emberei vili- zaciónkat, ha nem is végve- szélybe, de a tudomány mai fokán beláthatatlan katasztrófába sodorhatná a világot, ha idejében nem kerülnek fel nyi thatatlan zár alá A váleszek, akik e három döbbenetét a magyar irodalom élő húsába döfték Ily- lyés Gyula Az éden elvesztése című oratóriumával __ (Uj írás 1967/4) — és az erre Illyés Gyulához invo- káló — ajánló Déry Tibor Szembenézni címmel közölt költeményével, életigenlő himnuszával és Gregori Cor- so — Juhász Ferenc Bőm-, ba című „Kegyetlen emberi I énekével" — mi Trás 1967/12) — Egy fájdalom, egy döbbenet verte ki a szerzők száján ezen grandiózus tiltakozó apokalipszis énekeket. Énekeket a „szörnyeteg száj a Bombahalál" ellen; „Ha jő a harag napja (mert hisz jöhet) ha robban az atom (mert hisz halomba rakva vár itt és ott kezet..." Az őrült kéz ellen; a „Hamo, hamu, legjobb esetben parázs. melynek nincs éledése” halál ellen. Hogy melyik versgyőtre- lem tömörebb, tartósabb, a fájó emberi gondolatokba hasiíóbb — az indító Illyés Gyuláé, vagy a felelő Déry Tiboré; illetve a Gregori Corsa halhatatlan nagy verse, s ennek „csontváza”, melyre Juhász Ferenc felépíti a maga tartalmában, formájában az emberiség létét, reményét, félelmét átA család egy árú vasára»- pozott a gyepen, a májusi ég alatt. A családfőnek régen voit vasárnapja a túlmunka miatt. Elhatározta, hogy ezentúl másképp lesz, változtat a ritmuson. Ezzel a vasárnappal kezdte. Pihent. Belevetette magát családja békés és nyugalmas körébe, mint egy langyos vízbe, ami csak azért nem jó hasonlat, mert hűs fűszálak cirógatták orcáját. Csodálatosan érezte magát. Nagyon-nagyon régen érzett így. öregedő izmain a gyors fiatalodás futamai bizseregtek, agysejtjei könnyű lebegés közepette kicserélődtek. Úgy érezte, egyáltalán nem ment el nagy idő felette. Furcsa ötlete támadt. — Fejeljünk! — rikkantott bele a méhzümmögéses légbe, mintha most is akkor lenne, amikor még ifjú volt. és felpattant a fűről. A lányok tapsoltak és nevettek. A csupa kéz-láb keresztfiú artikulátlan hangokat adott, s eldobta magát. Szűk volt neki a tizenhat esztendeje, akár a ruha, meg a etpő. fogó fájdalmasan jobbik énjükbe süvöltő „óriás vers lehetőségekből, Csillagosán zúgó lombozatot, dörgő fájdalomerdőt”, — nehéz lenne meghatározni. Mind a három versben ott munkál a robosztus ősember, a rabszolga, a jobbágy. az igazságára és erejére ébredő munkás keze által, társadalmaik által felhalmozott értékek féltése, foggal, körömmel való védé. se. Es kiktől akarják, és kell megóvni ezeket az értékeket? A létrehozóktól? Akik vérverítékkel, életük nem kímélésével hordták azt össze, hogy ma boldogabban élhessünk? Nem! Csupán az őrült kéztől és agytól, korunk Káinjától, aki képes lenne felemelni a kezét önnön testvére, a védtelen Ábelra. A kéztől, amelyik a végzetes gombot szűk kis csoportja érdekében képes lenne megnyomni bármelyik pillanatban. Egyetemesen emberi gondolatokat tágítottak itt a szerzők az emberiség jelenébe, jövőjébe. Illyés Gyula oratóriumát Somogyjádról kiáltották először világgá ■— világgá nyelvünk és kultúránk külföldi vonzásának a lehetőségei között. Hogy mi ebben ft műben grandiózus? Az, hogy So- mogyjádon elmondva i* hökkentett, s az, hogy az emberiség nyugodt életét állandóan gyújtogatni akaró atomspekuláhsok kegyetlen üzérkedésében, a végveszélyben nem hisz, állandóan a remény ezer szikráját Szórja a békére vágyó emberiség felé. „Ha jó a harag napja, /ha roppan az atöm', amá végső napon, /ama rettentő holnap/ előtt még emberek /merjük a legnagyobbat/, újra a Kezdetet”. Déry a pokol minden bugyrát megjáratja olvasójával, hogy a mélyből, a szakadékból emeljen a fény felé, az újra és újra Steher ínyi Lehel: Hajrá A «auládfő táncos mozdulatokat tett mint hajdani réteken a táskák és kabátok kupacával megjelölt kapuban. Aláállt a feldobott labdának, mely ősz fejére huppant. Úgy érezte, a régi mozdulat kecsessége mit se fakult. Hajdan volt édes áramok tagjait végigfutották. A lányok nevettek. — Odanézzetek, a „főnök”! A családfőnek tetszett, hogy a bandába bevették. A keresztfiú botokat döfött a fűbe kapufának. Kurjongatott, s ormótlan lábait hol itt, hol ott lehetett látni a mezőben, mintha egyszerre többfelé dobta volna. Mikor a családfő utoljára focizott a keresztfiúval egy erdei kiránduláson, könnyedén kicselezte. A keresztfiú elfáradt benne, hogy körbe- szaladgálta. ▲ bátyja is rámegújuló kultúrák felé; „Anya: ..oh adj erőt boldogság Könyörögjetek értem i’én újra Szülöm okot/ édes babáimat”. „De mit ér az álgyötrelem, az egészséges kövér testre festett fekete csontváz” ...írja Juhász Ferenc a Gregori Corso kegyetlen emberi énekében jellemezve Gregori Corsot és költészetét. „A fájdalom fosziliája” Juhász Ferenc verse „az élet nevében, a halál ellen ’. Ez pedig nem álgyötrelem, hanem cselekvő harc a holnapért, az emberiség félelem nélküli jövőjéért, boldogabb életéért. E gondolatok váltásánál tágulnak ezen apokalipszis versek az ezer hangú világ- irodalomba, sok millió ajkú béketáborba. Itt ébresztenek, hökkentenek, itt irányítják milliók és milliók szemsugarát a létet fenyegető atomveszélyre. Nem vészharangkongatás ez, hanem sajátos költői tudatosítása annak a veszélynek, amelyet haladó fizikusok, politikusok, történészek, filozófusok, humanista gondolkodók a maguk eszközeivel már ezerszer tártak a világ elé. Elünk. Teszi mindenki a dolgát emberük A munka pedig jóléthez rezet, emberi élethez, ami még nem honol mindenütt az isniert világ minden csücskén. A félelem nélküli életet, az anyagi jólétet meg lehet teremteni a világon. Nemesebb feladata, és ilyen gigantikus lehetősége nem volt még előttünk járó koroknak. Csakis ezért érdemes élni és dolgozni. Az utókor pedig csak így áldhatja borunkat És csakis így! Ezen eszmékért ilyen hatalmas énekhimnuszokkal Is harcolni kell Somogyjádíól Budapesten. Amerikán át az egész világon mindenütt. Sigér Imre főnök jött, semmi se volt leráznia őket Éppencsak kicsit megizzadt s egy könnyű fel- hőeske átfutott az agyán, eszébe jutott hogy harmincöt éves. Ez tegnap volt; vagyishogy tíz éve. A ke- resztfiú hatéves volt, a báty nyolc. — Millió éve nem fejeltem — mondta mikor homloka helyett feje búbjával találta el a lasztit A lányok kiabáltak: — Hajrá „főnök”! A keresztfiú szövegelt; kapus, csatár és szpíker vol< egyszerre. — Csúsztatott fejese 4 kapu közepébe... Óriási vé, dés! — A keresztfiú félkéz- ael elmarkolta a pettyei labdát mert a labda new akart magától eljutni hozzá — Fene vigye el — dór mögött a eaa!á(tf& Nyitray Péter: LA HOTTE A marhavagonok hangtalan döccentek az éjszakában. Drótos kis ablakaikon beszűrődött a hold. i Szunnyadtak apró bakterházak füstjük szertelengett az égen a bakterok tán épp feleségüket ölelték ajkukon az este fejt tejjel minden mosolygott... csak a marhavagonok döccentek nyögtél: Bent a vagonban szunnyadt erjedt a világ. Ürülék-bűz, lucsok és beszűrődött a hold buta ezüstje a dróttal felvirágzott ablakon. Egy gyerek sóhajtott csak: vizet-, de hogy anyja tovább ringatta meg a döccenő pokolba-irányított marhavagon hát elszenderedett s álmában hamvas bódiszilvává értek a halványuló csillagok
