Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-12 / 110. szám

Egy két a világpolitikában

Tárgyalások Párizsban — OÜVnzn» Saigonban Tárgj alási lehetőség New Yorkban — Angolszász kormánypártok válsága

A VILÁG SZEME a héten kétségkívül Párizson volt, ahol pénteken először találkoztak a Vietnami Demokratikus Köztársaság és az- Egyesült Államok képviselői. Ami e héten történt, egyelőre csak az előkészület az érdemben hétfőn megnyt- ■ ló tárgyalásokra. Ezeken az előkészítő’ tárgyalásokon kerül napirendre az esetleges vietnami béketárgyaíások alapfeltételének, az amerikai bombázások beszüntetésének témája. A jelenleg párizsi tárgyalási szakasz, megfigyelők szerint alkalmas arra, hogy zökkenőmentesen átformálódjon a béketérgyalási szakaszba, természetesen, ha az amerikaiak meghozzák ezt a mindenki által sürgetett döntésüket. A Párizsba sereglett, mintegy kétezer újságíró minden legkisebb eseményről jelentést küld lapjának, odahaza pedig a kommentátorok serege a találgatások özönét Irta meg az elmúlt napokban a tanácskozások várható kimeneteléről. (Feltűnő kivétel a párizsi kínai tudósító pénteki távozása a francia fővárosból, és érdekes a pekingi sajtó hírt nem adó, a tárgyalások gondolatát általánosságokban támadó magatartása.)

A PÁRIZSI TÁRGYALÁSOK vietnami küldöttei rugalmas és határozott álláspontot képviselnek. A vietnami politikai megoldás lényegét a héten újólag meghatározza Ho Si Minh elnök a DNFF offenzíváját üdvözlő üzenetében Az amerikai delegáció és politikai vonala körül nagyfokú a bizonylá- lanság. Feltűnő, hogy a héten — vajon csak a tárgyalási pozíciók erősítése végett? — harcias hangok hallatszottak Washingtonból, - Ilyen „megalkuvásmentes7' hangot ütött meg Johnon. ■ a,; thaiföldi miniszterelnök'' .fo-' gátlásakor: Ezzé!J kapÄolat“--'- ban a Le Monde csütörtöki' száma írja: a washingtoni „héják” március 3-lre óta- meg-megújuló , és nyilvánvalóan megalapozatlan, de annál veszélyesebb „diadalittasságáról” — amélíyél harcias hangulatét 7 ‘’próbálnák fenntartani és — úgymond —*• „Hanoit, figyelmeztetni”,: Az amerikai belpolitikai porondon viszont Rockefeller odáig ment, hogy kijelentette: ha elnökké választanák, ’ „beletörődne” egy a dél-vietnami választások eredményeként • bekövetkező „kommunista hatalomátvételbe”. Kétségtelen.’hogy egy dél-vietnami ’politikai • -rendezés alapkérdéseket vet fel- és--az

amerikaiaknak, bele kell törődniük abba, hogy, a délvietnami nép akarata döntsön. Hogy ez milyen irányban hatna, azt jellemzi a Saigon! klikknek e heti izgatott és ingerült tevékenysége a párizsi tárgyalások, ellen. De éppen, rner't nagy kérdésekről van szó. óvatosnak kell lennünk a . párizsi tárgyalások megítélésében. A küldöttségek összetétele, a legkomolyabb tárgyalásokra is megfelelő,, ám nyilvánvaló, hogy hosszú és kemény diplomáciai küzdelem várható,

miközben a háború párhuzamosan folyik.

A HÉTEN a dél-vietnami szabadságharcosok megint- csak meglepték az amerikaiakat, amikor újabb offenzívat indítottak ezúttal elsősorban Saigon, a főváros ellen. Ismét kiderült, hogy az amerikaiaknak elképzelésük sincs a szabadságharcosok várható lépéseiről. És a DNFF maximálisan á kezében tartja a kezdeményezést.

A párizsi tárgyalásokkal párhuzamosan kirajzolódtak egy másik, a közel-keleti vá-. sággal kapcsolatos tárgyalás lehetőségei. Jarring U Thant ENSZ főtitkár közel-keleti megbízottja New Yorkba tette át székhelyét és az EAK kifejezte azt a készségét, hogy az ENSZ székhelyért folytasson közvetett tárgyalásokat a politikai rendezésről. Minden tárgyalás feltétele természetesen ®z izraeli .erőpolitika feladása, Tel-Aviv álláspontjának változása. Ennek az elmúlt napokban sem mutatkoztak jelei. Feltűnt viszont, hogy a nyugati közvélemény egyre jobban áthangolódik, látva az arabok rugalmas és Izrael merev magatartását. Ennek jelei az e heti oslói és stockholmi tüntetések Abba Eban izraeli külügyminiszter ellen, valamint az angol közvélemény hangulatváltozása Husszein jordániai király látogatása nyomán.

A KÉT NAGY VÁLSÁG nyilvánvalóan alapjaiban befolyásolja a két szuperhatalom, a- Szovjetunió és az

Egyesült Államok viszonyát. Jóllehet az elmúlt napokban került tető alá a szovjet amerikai konzuli kapcsolatok ‘ több év óta húzódó ügye, a. kapcsolatok szélesebb, ,Hórét mindenekelőtt a vietnami ■háború határozza meg. Épp ezért keltett" figyelmet ' a Fehér Ház által is megerősített New York Times híre, hogy Johnson levelet írt és találkozót javasolt Koszi- gin szovjet miniszterelnöknek. A kérdés az, hogy milyen szándék vezette az amerikai elnököt, s vajon ismét nemcsak valamiféle választási manőverről van-e szó? Mindenesetre furcsának tűnik az ügy ily módon történő szellőztetése az amerikai sajtóban.

A JOHNSON KORMÁNY MAGATARTÁSA egyébként is- azt mutatja, hogy a kormányzó demokrata párt kétségbeesetten kapkodva próbálja menteni uralmát. Érdekes a demokrata párt mai helyzetének egybeesése a johnsoni politikát mindvégig híven támogató wllsoni brit munkáspárt katasztrofális belpolitikai szituációjával. Johnson a felhalmozódott politikai, gazdasági és katonai csődtömeggel küzd, amelyeket a vietnami háború okozott és szinte kísértetiesen hasonló csődtömeg tette jóformán tarthatatlanná a vietnami politikát támogató brit miniszterelnök helyzetét. Johnson már legalábbis szavakban, visszavonult, s jelenleg politikai utódjának, Humph- reynek az útját egyengeti az elnökség felé és főleg Robert Kennedy útját igyekszik eltorlaszolni. (Az utóbbi viszont a héten sikertért el az alelnök nevében fellépő indianai kormányzó és McCarthy ellenében az ottani élőválasztáson: megfigyelők azonban nem minősítik „elsöprőnek” a nagyon ambiciózus és nagy lármával korteskedő New York-i szenátor sikerét.) Az óceán túlsó oldalán, a brit szigeteken viszont most bontakoznak ki a munkáspárti szakadás körvonalai, . különösen azok Után, hogy a héten páratlan kudarc „érte Wilson pártját, .a. helyi hatósági választáso- ' kon. A munkáspárt mindenütt veszített,, néhol évtizedes poziciókát. is. Napirendre került itt is a vezércsere, miután a legkésőbb 1971- ben megtartandó választásokra a pártnak aligha var. esélye a magát teljesen lejáratott jelenlegi vezérkarral.

Habsburg Ottó

Bécs, (MTJVHabsburg Ottó. gyakorivá vált ausztriai utazása során legutóbb Burgenlarvd- ban járt és égy közvetlenül a magyar határon fekvő kolostorban tartott előadást — jelenti szombaton a bécsi .Volkstimme. Ottó mintegy 500 főnyi hallgatóság, köztük a helyi politikai vezetők .előtte beszélt a marienbúrgi kolostorban. Az Osztrák Kommunista Párt tagjai röpcédulákat, terjesztettek a teremben, amelyeken emlékeztették rá: Ottó apja éppen Burgenlandból elindulva kísérelte meg kétszer is, hogy puccsal ismét magához ragadja a hatalmat. A csa Iád jelenlegi fejének maga tartása azt mutatja, hogy . Ausztriát politikai manővereinek talajául használja fel Ottó a lap értesülése szerint hétfőn Bécsben egy szélsőjobboldali diákszervezet tagjai előtt beszél. Ezt az előadását eredetileg május 1- ének előestéjére tervezték, a baloldal tiltakozáséra azon ban elhalasztották.

Mir.[ptocr bűnügyi mim

ELSŐ FEJEZET

Az első emeletre vezető lépcső feletti villanyóra

nagyniutalója megrezdült,

majd ugrott egyet, s megállapodott a kilences számon. Hét óra negyvenöt perc volt. Negyedóra múlva új munkanap kezdődik az Általános Kisipari Bankban.

Franciszek Zaleski, a rangidős hivatalsegéd magára öltötte kék mundérját és begombolta nyaka alatt a két ezüstgombot.

— Megyek a ruhatárba és kinyitom az ajtót — mondta.' — Maguk meg asszonyok iparkodjanak. Mindjárt nyolc

óra, a terem pedig még nincs kitakarítva. Stasiek! Az elnök úrnál kicserélted a vizet a kancsóban? Ki vannak tisztítva a hamutálcák? Helski igazgató szobájában meglocsoltad a fikuszt? Töltöttél tintát?

— Jól van, jól — mordult vissza a fiatalember. — Csak egyetlen egyszer tudna-e valami mást is kitalálni Fran- ciszek úr? Az elnök szobája, a fikusz, meg a tinta...

— Bizony nektek, fiataloknak mindent naponta keli az eszetekbe vésni. Magatoktól semmit sem csináltok meg. Az én Időmben, amikor

kifutófiú voltam, majd amikor másodaltiszt lettem, sohasem mertem volna így beszélni az idősebbel. Engem senkinek sem kellett űznie. Na, megyek nyitni.

Franciszek úr több mint negyven évet dolgozott le ebben az épületben. A háború előtt és egészen 1948-ig a takarékpénztár székelt itt. Később, csupán rövid időre a Lengyel Nemzeti Bank

részlegévé alakították át.

Majd egy újabb változás

után végre megjelent a bejárati ajtón egy fekete márványtábla „Általános Kisipari Bank” felirattal. Különös, hogy ezek a változások mindössze az elnevezést és az ügy- félfogadás idejét érintették, s csupán igen kis mértékben a személyzet összetételét. A korosabb tisztviselők többsége a háború előtti idők óta dolgozik itt. A fiatalabbak is átvészelték a változásokat anélkül, hogy íróasztaluktól elmozdultak volna. A törzs- gárda legöregebb tagjai közé tartozott Franciszek is.

Miután Franciszek úr megállapította, hogy minden rendben van, bement abba a kis helyiségbe, melynek ajtaja az ügyfélforgulmi tér másik sarkából nyílt. Itt a ruhatár és a kliensek rendelkezésére álLó telefonkészülékek voltak. Az egyik őr itt egésznapos szolgálatot teljesített. Egy másik strázsa pedig az első emeletről figyelt mindent, ami a teremben történik. Egyelőre mindketten a ruhatárban beszélgettek.

— Uraim, a helyükre! Nyitom az ajtót.

— Még csak háromnegyed nyolc. Van idő.

— Nincs idő. Bármely pil- ' lanatban megérkezhet Helski

igazgató úr.

— Mindig ő az első! Három éve itt dolgozom, de még nem láttam, hogy valaki is megelőzte volna.

— Három éve! — nevetett fel Franciszek, miközben kulcsával kinyitotta a Wielki Cezarz és a Genialny Muzyk utca sarkára nyíló ajtót. — Három éve... Emlékszem, 1932- ben... Nem, 1933 júniusában történt. Állok a ruhatárban, épp úgy mint ma. Pontosan tíz perc múlva lett volna nyolc óra. Hirtelen kitárul az ajtó és belép egy számomra ismeretlen fiatalember. Szólok hát neki, hogy ügyfeleinknek a bank csak kilenctől van nyitva. A legényke meg közli, hogy ő az új tisztviselő és ma kezdi munkáját. Zygmund Helskinek hívják, s a számlaosztályra vették fel. Ennek a részlegnek a vezetője annak idején Dzier- zanowski képviselő úr volt. A felkelésben esett el a Mo- kotów negyedben. Ettől a naptól fogva Helski úr mindig első volt. Eleinte a számlaosztály második helyén ült. Később átkerült az iktatókönyvhöz. öt évig dolgozott a könyvvitelnél. Majd visszajött a nagyterembe, de akkor már az ellenőrzéshez. Utána a városok közti elszámolási osztály vezetőjének helyettesévé lépett elő. Prokurist» lett. Most pedig a főigazgatóelnök helyettese.

E pillanatban megjelent az ajtóban egy ötven év körüli alacsony, mértéktartó eleganciával öltözött férfi.

— Tisztelőiem, igazgató úr.

— Hogy s mint van Franciszek? Mint mindig, az őrhelyén. A bankban minden rendben van?

— Lehetne-e másképp? — válaszolt kérdéssel Franciszek és lesegítette Helski igazgató kabátját, majd gondosan egy vállfára akasztotta.

— Magam is megnézem.

— Mindent személyesen kell megnézni — mosolygott rá az egyik őr. Az igazgató átment a nagytermen, majd kinyitotta az alacsony ablakocskákat és sorban benézegetett a banki munkahelyek re. A felvételi osztálynál kezdte, majd folytatta a számlaosztályon a pénztári ellenőrnél, s befejezte az iktatóban, illetve a nagyterem- hez tartozó könyvelés helyi-* ségében, A könyvelőség mellett egy belső lépcső vezetett a mélybe. Ott lent az alagsorban helyezkedett el a bank kincstára, valamint a széfek és az irattár. Helski igazgató ezeket sem mulasztotta el személyesen ellenőrizni. Az egyik őr osztotta Franciszek úr véleményét: az igazgató ma sokáig vacakolt ott lent. Végre visszatért Helski és elindult emeleti szobájába.

Ekkor mér jócskán megtelt a ruhatár. A tisztviselők egyre másra érkeztek, majd gyorsan levették felöltőjüket és elfoglalták helyüket. Pontosan nyolckor csaknem mindannyian a munkájuk mellet ültek. Megszólaltak az írógépek, csörömpölni kezdtek a számológépek. A bankban megszokott munkanap kezdődött. Nyolc óra ulán pár perccel, mint mindig, Franciszek úr kulcsra zárta a bejárati ajtót. Helyettese, Stanislaw Nawrocki bevitte a jelenléti ívet Jan Lisak igazgatóhoz, az ügyfélforgal- mi terem főnökéhez, aki közvetlenül a pénztár mellett egy „üvegkalítkában” dolgozott. A bank kapuját pontosan kilenckor nyitják majd ki, s nyitásának hangjára kipattan a munkaterem összes ablakocskája is.

JELEK

H O L D R Ó L HORST MUILER fontosztilius regénye nyomón irtó CS. HORVÁTH TIBOR, rojzolto SEBÖK IMRE jg

ÍIOAB, áZTHBTx TISZ74H, €KTH£T A HALOTTNAK Hi

wmxmm*

W7'"" J

Wtin m

ííillii §

Mindezek előtt azonban — s az alapítás óta ez már hagyományé vált ebben a bankban — a főpénztárosnak, jelen esetben Adam Jarosz- nak és helyettesének, Edward Srockinak ki. kellett venniük a pénzt a páncélkasszábóh Kilenc előtt tíz perccel megjelent a pénztár előtt -Helski igazgató és Lisak, a munkaterem főnöke. Mindkettőjük kezében egy-egy hosszú, lapos kulcs volt.

— Mehetünk? — kérdezte Helski igazgató.

— Igen, mehetünk — felelte a pénztáros. .— Csuk a tegnapi forgalmat veszem ki a kincstárból. A . pénztári nyilvántartás szerint tegnapról 5 763 817: zloty maradt. Ennek elégnek kell lenni a mai napra.

>— Gyerünk —.szólt Lisak.

A hálóm férfi a lépcsőkön a mélybe lépkedett. Mögöttük ment Edward Srocki es az ifjabb hivatalsegéd, Stanislaw Nawrocki. Kettőjük feladata volt felhozni a pénzt és az iratokat, miután a , főnökök kiemelték az egészet a kasszából. A páncélszekrénybe csupán a főpénzté- ros léphetett be. Ehhez ugyanis rajta kívül senkinek sem volt joga, még a bank elnökének sem.

Az alagsorban egy nem túlságosan nagy helyiség volt, három pár ajtóval. Az egyiken „Irattár” feliratú tábla lógott. Egy másik, félig nyitott ajtó mögött elég tágas szoba látszott, benne használaton kívüli bútorok. Közöttük állt egy hűtőszekrény. Motorja halk zümmögéssel jelezte, hogy üzemel. A harmadik ajtó kinyitása után a három férfi egy vastag fémrács előtt állt. Adam Jarosz kivett a zsebéből egy karikán lévő nagy kulcsot és kinyitotta vele a zárat. A rács befelé nyílt.

Belül egy elég nagy szoba „Volt, pontosabban inkább folyosó. Az egyik falat teljes egészében kisebb-nagyobb páncélajtócskák > képezték. Ezeket a széfeket ,az ügyfelek bérelték értékeik megőrzésére. A helyiség másik oldalán néhány fülke helyezkedett el, olyanok, mint a telefonfülkék, általában mait üvegezéssel. A bank ügyfelei ezekben a fülkékben szemlélhették meg széfjeik tartalmát, kiváncsi szemek jelenléte nélkül. A széfekkel leli folyosó végén még egy rács volti, s ez választotta el a helyiséget a tulajdonképpeni kincstártól. Ezt a rácsot Jarosz a karikán lévő másik kulccsal nyitotta ki.

A három igazgató belépett egy kicsiny-, csaknem négyzet alakú szobába. Srocki és Nawrocki készenlétben várakoztak a széfek folyosóján. A helyiség egyik falán hatalmas páncélajtó terpeszkedett. A kilincset jókora fémkorong helyettesítette. Mellette füg gőiegesen egy sorban hároit kulcslyuk volt. A lyukak», rézlapocskák fedték.

Ezzel kezdetét vette < megszokott reggeli ceremónia. A három férfi úgy kétrhétci - nyíre megállt a páncélajtótól Helski igazgató odalépett, s a kezében tartott kulcsot belehelyezte a felső lyukba és elfordította. A kincstár belsejéből halk koppanás-hallatszott. Helski visszatért a helyére, utána Jan Li*>k közeledett a páncélajtonoz Ugyanolyan lapos kulccsá, nyitotta ki a második zárul Miután visszament a helyei t a főpénztáros lépett a pán célhoz. Az ő kezében is volt egy lapos kulcs. Elesettem a harmadik zár is.

Jarosz megtekerté a fémkorongot. Szabaddá vált ez zel az utolsó retesz is, s « kincstár hatalmas páncélaj- taja könnyedén, a legkisebb zaj nélkül kitárult. Most Iá szolt csak, hogy az acélbő: lévő páncélzat vastagsági csaknem fél méter.

(Folytatjuk/