Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-12 / 110. szám
Egy elutasítás és tanulságai Gy. István levelet írt a megyei pártbizottságnak. Panaszolja, hogy a fehérgyarmati járási párt vb. a tagfelvételét nem hagyta jóvá. Első pillanatra egyszerű, sima az ügy. Gy. István, a Fehérgyarmati Ruházati ás Szolgáltató Ktsz dolgozója 1967. novemberében kérte a pártba való felvételét. Nem ó volt a kezdeményező, hanem Pásztor István, az alapszervezet fiatal párttitkára, aki úgy ismerte meg Gy. Istvánt, mint a szövetkezet hűséges tagját, akire bármilyen társadalmi munkában lehet számítani. Munkáját pontosan, becsületesen elvégzi. Ez így igaz. „Négy éve semmi probléma nincs vele. Tudtuk azt is, hogy az apja veterán, részt vett az októberi forradalomban, s ezért a szovjet kormány kitüntetésben részesítette” — mondja a párttitkár. Ajánlói, Szarka Elek, de különösen a vele gyerekeskedő és Qy. Istvánt jól ismerő Toldi Imre « legjobbakat írták róla. A taggyűlés ezek ismeretében döntött úgy, hogy felveszi a pártba. • Időközben azonban olyan dolgok történtek, amelyek alapján a járási párt-vb-nek úgy kellett döntenie, hogy elutasítja Gy. István tagfelvételét. Nem a munkájával volt bai. ’hanem elsősorban magatartásával. És ez már bonyolultabb. Gy. István családjában miután édesanyja meghalt, apja elöregedett, a gyerekek között örökösödési viták keletkeztek. Emi már tudott az egész járáát székhely, de korábban z kommunisták egy része is. Gy. István, akit korábban távolról sem lehetett még- csak megszólni sem azért, hogy valaha is anyagias, ön- ~ő lett volna, mivel most ■gy tűnik, kizárják a jftss- •ói: s úgy érzi ez. nem igaz- :égos, szinte foggal-körömnél ragaszkodik a részéhez. Ennek eldöntése nem a párt- szervezet feladata, hanem a bíróságé. Erkölcsileg mégis olyan hatást váltott ki, amely Gy. István igazságérzetét is mérlegelve, nem jó fényt vetett magatartására. Szó sincs arról, hogy igazságérzete miatt utasították el. hanem azért, amilyen mórion ezt kereste. Ez botránkoztatta meg környezetét, a párttagokat. A veterán apa ezt mondta: Egyelőre nem tartom alkalmasnak fiamat a oárttag- ságra. bár kétségtelen, hngv van igaza Pistának, amikor az örökségből való mellőzését említi. Más a párttagsági ügy, s más az örökösödés, amely eddig is sok civódás- sal járt a testvérek között. Ez az utóbbi azonban olyan hullámokat kavart, amely meggondolásra késztette a •párttagságot, s az ügyben döntő párttaggyűlés másodszor úgy határozott: helyben hagyja a járási párt-vb döntését. Ugyanazok a kommunisták határoztak így, akik korábban megszavazták Gy. •István felvételét. Van-e ebben valami ellentmondás? Igen. Csakhogy korábban ezeket a problémákat nem ismerték, s azért döntöttek felvétele mellett. Miután tudomására jutott a párttagságnak a családi perpatvar, úgy határoztak egyelőre nem tartják alkalmasnak a párttagságra Gy. Istvánt. A párt IX. kongresszusát megelőző időkben, amikor még tagjelöltség is volt a pártban, bizonyos értelemben könnyebb volt a pártszervezet helyzete. Eltekintettek bizonyos magasabb követelményektől arra gondolva, hogy a tagje- löltségi idő elegendő lesz arra, hogy az illető bizonyítsa: alkalmas-e vagy nem a párttagságra. , Ezen a helyzeten változtatott a IX. kongresszus határozata amely megszüntette a tagjelöltséget, s ezzel nagyobb felelősséget rótt az alapszervezetekre. Azt követeli, hogy az eddigieknél még nagyobb körültekintéssel jarjanak el vizsgálják meg ki alkalmas a párttagságra. Különösen szükséges ezt hangsúlyozni ez esetben, hiszen fiatal a pártszervezet, alig hét hónapja alakult. Párttitkára jó szellemű, jó képességű, de még kevés mozgalmi tapasztalattal rendelkező, segítséget igénylő fiatal ember. Telve ambícióval, akarással, s elsősorban ennek köszönhető, hogy hét hónap alatt 7 dolgozót vettek fel, s most 2 kéri felvételét. Nagyon fontos azonban, hogy különösen az ilyen, most kezdő fiatal pártmunkások, s pártalapszervezetek a községi pártbizottságtól, az idősebb pártmunkásoktól minden segítséget megkapjanak. A IX. kongresszus határozatai, amelyek még magasabb követelményeket támasztanak a pártmunkásokkal szemben ezt meg is követelik. Gy. Istvánt igaz, elutasította a járási párt-vb. Ezt elfogadta a párt‘aggyűlés is. Nem zárult le előtte véglegesen a párt kapuja. Foglalkozni kell vele s megértetni: a párt magasabb követelményeket állít, s akit tagjává fogad, annak nemcsak a munkában, magatartásában, életmódjában, családi viszonyaiban is példamutatónak kell lennie. Farkas Kálmán Egy hónappal a határidő előtt adják át az építők a mátészalkai MŰM iskolát. Hammel J. telv. A MAI „SUMMASOK" Lányok a rázompusztai üzemegységben Megyénkben a Tiszavasvári Állami Gazdaság már évek óta távolabbi községekből kényszerül időszaki munkásokat szerződtetni. Az idén is mintegy száz lány — köztük néhány fiatalasszany — dolgozik itt Geszterédröl és a Nyírtassi Állami Gazdaság körzetéből. Hasznos kooperáció alakult ki Nyírtass és Tiszavasvári között. Nyírtasson szeptemberig — az almaszedésig — nincs szükség azokra, akiket Tiszavasvári a szántóföldi és a konyhakertészeti termelésben foglalkoztat tavasszal és nyáron. Nyír- tassról 50 fiatal nő dolgozik most Tiszavasváriban. A mák földön Messziről olyan a mákföld mint egy hatalmas sakktábla. Az üzemegységvezető-helyet- tes és a brigádvezető tanítják, ellenőrzik a mákegyelést. A lányok legalább százan, mint a sakkfigurák szórt hadrendben birkóznak a máksorokkal. A mezőgazdaságban jelenleg ez az egyik legtöbb kézi munkát kívánó, fontos és nehéz munka. Bizony ezt csak négykézláb, vagy térden csúszva lehet végezni. A lányok kilencven százaléka sportmelegítőben dolgozik. Senki nem köt' a térdére zsákdarabot, mint ahogy annak idején a summások a folt hátán folt nadrágra (még azt is kímélni kellett). „Ha kiszakad, veszünk másikat” mondják nevetve, fiatalos könnyelműséggel. A langyos porhanyó földön nincs egyetlen mezítlábas sem. Egy lánynak szorította a szandál a lábát, ő zokniban egyeseit. Teljesítménybérben dolgoznak. Szinte óráról órára tudják a napi keresetüket. Ott- jártunkkor délután négy óra volt. Egyik másik csapatnak már 65—70 forintja is volt, de akadtak negyven körüliek is. Az utóbbiak panaszkodtak, hogy elvitték az autóbuszt szervizre és így gyalog mentek két kilométerre ebédelni, ezért is vannak hátrányban. Az átlagos kereset 50—60 forint között van napi tíz órára. A tizenöt-tizenhat éves, fürge kezű lányokat dicséri a brigádvezető: senkit nem kellett elküldeni, senki nem szökött meg. pedig a mákegyelés megrostálja a felületes, köny- nyelmű dolgozókat. Ál ebédlőben A távoli községekből itt dolgozók túlnyomó többsége igénybe veszi a meleg ebédet, de a reggelit, vacsorát a lányoknak csupán egynegyede, húszán—harmincán veszik meg. Hárman is válaszolnak, a párttitkár, az üzemegységvezető és a konyha vezetője, valamennyien egybehangzóan. A napi háromszori meleg étel 11 forintjába kerül csak a dolgozónak. Az itt dolgozó lányok általában magukra költik a keresetüket, így az az érdekük, minél több pénzt kapjanak kézhez. Szalonnát, zsírt, tojást a hétvégi hazautazáskor hoznak otthonról. Ennek az értékét nem számítják, ez kitelik az otthoni közös tartalékból. Pedig 5,50 forintból még otthoni áron *sem lehet kihozni a reggelit, vacsorát. Nem is beszélve a minőségről és a változatosságról. A lányok szinte valamennyien azt mondták, ők ezt megszokták, otthon is ezt eszik. Néhányan panaszolták csupán, hogy nekik kevés a meleg vacsora (egytálas), szalonnával jobban jóllaknak. Az ebédlő és a konyha igen elavult, nem felel meg a mi mai követelményeinknek. Sajnos annyira igénytelenek az itt dolgozók, hogy erre nem is panaszkodnak. Még három hónap és felépül a modern konyha, a nagyablakos ebédlő, Az új építése miatt bizony már csak a legelemibb gondot fordítják a régire. A szálláson A lányok szinte valameny- nyien jobb tisztálkodási lehetőséget találnak itt, mint otthon. Zuhanyozó van és meleg víz mindennap. Igaz nem mindenkinek jut mindig meleg víz, kevesebb a boyler, mint kellene. Sokszor a lányok sem megfelelő beosztással, takarékossággal használják. Az elsők dúskálnak a meleg vízben. A szobák kövezettek, vaságyak vannak. A rend, a tisztaság nagyon változó. Ez már nagyrészt az ott lakóktól függ Nem minden szobába jütott szekrény. Többen az asztalon tárolják a heti száraz kosztot. ígérték a vezetők, hogy rövidesen lesz szekrény. Itt is kettős a feladat, a gazdaságnak megteremteni a feltételeket és igényesebbnek lenni az ott lakóknak. Az ebédlőben van egy televízió. Esténként ezzel szórakozhatnának, de kevesen látogatják. Evesek panaszkodnak. hogy a nézők nem viselkednek kultúráltan, beszélnek, a vaslábú székekkel zörögnek a kövön. Mások pedig inkább kézimunkáznak. Az otthoni 14—16 órás munkához vannak szokva és sajnálják az esti 3—4 órát „semmittevéssel” eltölteni. * A régi summás élettel, s juiiakolok és pajták Lakóival össze sem lehet hasonlítani az itteni állapotot Nem is szabad már, csak ehhez hasonlítani. Összegezve azt lehet mondani: elégedettek a fiatalok. A hiányosságok nagy része azért van, mert néhány hónap múlva a több milliós beruházással készülő szociális kombinátra fordítanak szinte minden erőt. De a jelenlegi állapot is a minimális követelményeknek mégfelél. Talán nem is anyagiakon múlik elsősorban, hogy az itteni élet még szebb, kulturáltabb legyen. A szakszervezetnek és a KISZ-nek kellene többet tenni, elsősorban nevelő munkával. Szocialista, közösségi munkásigényeket kifejleszteni az itt dolgozó lányokban — kezdve az étkezéstől a szórakozásig és a szobarendig. Az idénymunkának még a kezdete van. A lányok közül is nagyon sokan most lépték át először a kisparaszti, háztáji gazdálkodás küszöbét. Munkássá — gondolkodásban és .igényben is — majd csak évek múlva lesznek. Ehhez kell nekik segítséget adni. Csikós Balázs Geszt elyi Nagy Zoltán A valóság Penészleken I. EGYENI“ FALU A nyírbátori autóbusz reggel nyolc után érkezik a pe- nészleki végállomásra. Május van, az út és az utcák akácillattól terhesek. Limbes- iocabos, nagyon csinos, takaros falu. Egyetlen, roggyant tetejű házacska éktelenkedik csak az autóbuszmegállótól száz méterre. De alig nézem egy perce, kijön a falatozóból gazdája, Szűcs István, bemutatkafcik és azt mondja: — Remélem ezt nem írja meg. A fiamnak vettem, nem foglalta el, három hét alatt rendbehozom a fedelét. Mivel ilyen még nem fordult elő több éves pályafutásom során, magyarázatot is ad: — Mostanában annyi rosz- szat írtak Penészlekről. Nem akarom, hogy az én elhanyagolt házacskám miatt újabb vád érje a falut. Bs hivatalos okmányokkal akarja igazolni, hogy Papp György éktől .vette a házat, 804 négyszögöles telekkel, tizenyolcezer forintért és a Sajó men léről ígérte a iia> hogy beköltözik. Aztán lemondta. Ezek az első benyomásaim. Akácillat, olcsó házak-földek és maximális érzékenység. Több napon át éltem ebben a kisközségben, de a hármas első benyomás állandóan erősödött. Egyik folyóiratunkban például — majd még visszatérek rá — megjelent egy írás a faluról, amiről a helybeli lakosoknak az a véleménye, hogy „még az ellenkezője sem igaz”. Tetvesnek, gyengeelméjűnek neveztek el benne olyan gyerekeket, akik ezt a kifejezést nem érdemlik meg — így mondják. Riportot írni jöüém Penészlekre, Sza- bolcs-Szatmár megye eme eldugott sarkába és nem vitatkozni. De a lakosság, a község vezetői állandóan vitatkoznak. Nem lehet teljesen kiiktatni a riporteri munkából ezt a vitát, legfeljebb halványítani. A vita ellenére arra vállalkozom, hogy bemutassam, milyen is ez a kis szabolcsi falu. ŐSZINTESÉG Illetve nem is szabolcsi, hanem szatmári. A krónikás hadd vallja be, hogy bizalmatlanság fogadta de ez — pusztán a hanghordozás felismerésétől — percek alatt bizalommá váltott át, amikor megtudták, hogy ő is szatmári. Édes szép Szatmári Szeretett hazám! Bocsáss meg, hogy rosszul tudtam a térképedet! Honnan tudhattam, gondolhattam volna, hogy itt, a nyírbátori járás délkeleti zugában ismét szőkébb hazámmal találkozom? Már első pillanatra feltűnt a gerincek egyenessége, az azonnali nyílt szókimondás, a konok vitakészség, dehát van ilyen máshol is. Amikor viszont felismertük ezt a közös vonást, megoldódtak a nyelvek és idegen évekig járhatná ezeket a tanyasi homokbuckákat, nem tudna meg annyit, mint e bizalom hatásara én néhány nap alatt Egy falu Szaboics- Szatmárból, hatezer holddal, kétezerháromszáz lakossal, a nyírbátori járás húsz községéből rangsorban hátulról a harmadik, Szabolcs-Szatmár megye 233 községéből rangsorban a 214-edik, vagyis hátulról a huszadik. Tizenkilenc községünk még gyengébben fejlett nála. Ezt sok tudósunk együttes munkájából állapítottam meg. De nem nagy a különbség! Penészlek, „közepesen fejlett község”, megyém egyik faluja, a maga problémáival, sikereivel, örömeivel-bánatá- val azt a feladatot adta nekem, hogy csak az igazat ínjain róla. Penészleken nincs termelőszövetkezet. Nem sok ilyen község van már Szabolcs- Szatmár megyében. A nyírbátori járásban is csak három: Nyírbéltek, Nyírlugos és Penészlek. De a háromból Penészlek a leg-,,egyénibb”, mert a,másik két községben van állami gazdaság, Nyírlugos tanyáján pedig az egykori Szennyes pusztán megyénk egyik legfejlődőképe- sebb termelőszövetkezete működik — körülbelül ugyanolyan sivó homokkal küszködve, mint amilyen a penészleki. Ki tudná összeszámolni, hogy a nyírségi homokkal való küzdelemhez hány szabolcsi, nyírségi község kapott már sok milliós állami támogatást különféle címeken? És mennyit? Egy biztos: Penészlek ebből kimaradt. Háromszorosan szegény: egyszer a terméketlen homok, másodszor a korszerűtlen mezőgazdaság, harmadszor pedig a tsz hiánya — az állami segítség fő csatornájának hiánya — miatt. Nem építhetett istállókat állami támogatásból, nem pótolták a mérleghiányát, nem engedték el a tartozását, mert nem volt mit. Mindjárt itt állunk az első nagy kérdés előtt: kimaradhat-e egy '„egyéni falu” a szocializmus építéséből, csak azért, mert egyéni? Vagy élesebben: kapott e valamit Penészlek a szocializmustól? Legélesebben: megállt-e a mi építő munkánk lendülete egy egyéni község határainál? NINCS HATÁR A válasz tömören: nem. Nem állt meg, mert a körzeti orvos hivatalos nyilvántartása szerint az „egyéni” falu lakóinak 90 százaléka SZTK- tag (Hogy ez mit jelent, a maradék tíz százalék egyik tagja, Kerti János egyéni ^ gazda mondja el. „Kilyukadt” a gyomorfekélye, bevitte a mentő, tizenegy napig kórházban volt, visszahozta a mentő, összesen 4700 forint). Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy az egyéni falu 2300 lakosából, 650 családjától, 610 házából 57Ü felnőtt dolgozó jár el az iparvidékekre dolgozni Együttesen — havi 17X0 fo. rint keresetet számolva át lagosan — pontosan havi egymillió forintot hoznak haza. Évi tizenkettőt. Ha nem lenne szocialista ipar, honnan hoznák? De nem áll meg a szocializmus a falu határánál azért sem, mert a járásban elsők között alakult meg és végezte dolgát a vízügyi társulás, más községeket megelőzve épült «ki sok milliós költséggel a 12 kilométeres villanyhálózat, nyolc községet megelőzve kapott Penészlek korszerű, szép iskolát, kilenc más járási községet megelőzve körzeti orvost és orvosi lakást, korszerű óvodát és most épül az egészségház. Négy pedagóguslakás épült az elmúlt években. Három autó és b%4r- van motorkerékpár viszi- hozza a penészlekieket. A múlt években 51 új ház énült és 67-et újítottak fel. Egv- millió fölöt* van a falu takarékbetét állománya, Honnan kapta vajon ? Természetesen — mint mindenütt, ahol emberek élnek — Penészleknek is vannak égő problémái, megoldandó kérdései. Következő cikkemben ezekkel szeretnék foglalkozni.
