Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-08 / 106. szám

TASZSZ-közlemény a Jan Masaryk halálával kapcsolatos koholmányokról Moszkva (TASZSZ); Az utóbbi napokban né­hány nyugati sajtótermék­ben és egyes csehszlovák lapokban is olyan cikkek jelentek meg, amelyek kü­lönböző kitalálásokat tar­talmaznak Jan Masaryk volt csehszlovák külügymi­niszter halálának okaival kapcsolatban, aki mint is­meretes 1948-ban öngyilkos­sággal vetett véget életének. Az ellenséges propaganda most igyekszik úgy beállíta­ni a dolgot, mintha Masa­ryk halálához „a szovjet biztonsági szolgálat egyes tagjainak is köze lett vol­na”.. A TASZSZ hírügynöksé­get felhatalmazták, hogy a leghatározottabban jelentse ki, miszerint mindez teljes mértékben hazugság. Azok, akik az tlyen híresztelése­ket terjesztik, meghatározott célt követnek — arra törek­szenek, hogyha kell provo­káció útján is a gyanakvás magvát hintsék el a két bará­ti állam a Szovjetunió és Csehszlovákia között A szocialista Csehszlovákia el­lenségei, az ilyen rágalmazó közlések terjesztésével nyil- tan arra számítanak, hogy szovjetellenes hangulatot keltenek a politikailag éret­len emberek között. A Szovjetunió kifejezi szilárd meggyőződését, hogy a csehszlovák kommunisták, mindazok akiknek drágák a csehszlovák néo szocialis­ta vívmányai, képesek arra, hogy helyesen értékeljék az imperialista propaganda szennyes fogásait, amely propaganda az utóbbi idő­ben a legkülönbözőbb fajta hamisításokkal igyekszik megingatni a Szovjetunió és Csehszlovákia testvéri barát­ságát. Lengyel Jegyzék Csehszlovákiához Varsó (MTI): A kedd reggeli varsói la­pok közlik, hogy Wlodzi- rnierz Janiurek, a Lengyel Népköztársaság prágai nagykövete hétfőn a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya elnö­kének azonos szövegű jegy­zéket juttatott el „azzal a lengyelellenes kampánnyal kapcsolatban, amelyet az utóbbi időben a csehszlovák sajtó, rádió és televízió folytat, s amely kifejezésre jut egyes nyilvános gyűlé­seken is”. Ugyanakkor hírt adnak a lapok arról is, hogy hét­főn Varsóban Antonin Gre­gor csehszlovák nagykövet­nek, aki Csehszlovákia kö­zelgő nemzeti ünnepére te­kintettel sajtóértekezletet tartott, újságírók kérdéseket tettek fel és „aggodalmukat fejezték ki egyes, a cseh­szlovák sajtóban megjelent cikkekkel kapcsolatban, amelyek célzatosak és nem a valóságnak megfelelően foglalkoznak a lengyelorszá­gi dolgokkal”. A csehszlovák nagykövet válaszában hangoztatta, hogy a hazájában végbe­menő folyamatok még nem zárultak le és különbséget kell tenni a párt és kor­mány álláspontja és egyéb nézetek között, amelyek szintén kifejezésre jutnak, például a sajtóban, rádió­ban és televízióban”. Még kevés nálunk az olyan meg­nyilatkozás — mondta _ a nagykövet — amely vitába száll a helytelen nézetekkel. A párt és kormány irányvo­nalát már tisztáztuk, de még nem mondhatjuk el, hogy a gyakorlatban meg is valósult. Ezért még küzde- nünk kell”. MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára kedden fogad­ta a bolgár nemzetgyűlés küldöttségét, amely Peko Takov vezetésével kéthetes baráti látogatást tett a Szovjetunióban. A szívélyes, baráti beszélgetés után a küldöttség, befejezve látoga­tását, hazautazott. NEW YORK Az ENSZ-közgyűlés hét­főn plenáris ülésen folytat­ta a délnyugat-afrikai kér­dés megvitatását. Az ülésen felszólalt a Guineái Köztár­saság, a Szovjetunió és Kongó (Kinshasa) képviselő­moszkva A moszkvai dolgozók ked­den ünnepi ülésen emlékez­tek meg arról, hogy a német nép 23 évvel ezelőtt szaba­dult fel a fasizmus alól. Raisza Gyementyeva. az SZKP moszkvai pártbizott­ságának titkára beszédében hangsúlyozta: „őszintén örülünk annak, hogy a szo­cializmus nagy eszméi élnek és győzedelmeskednek Marx Károly hazájában”. Felszó­lalt Horst Bittner, az NDK moszkvai nagykövete is. PEKING A kínai hatóságok ked­den közölték Jean Vincent- tel, az Agance France Pres­se hírügynökség tudósítójá­val, hogy három napon be­lül el kell hagynia a Kínai Népköztársaság területét. A kínai hatóságok nem indo­kolták meg a francia újság­íróval szemben hozott Intéz­kedést Ulaitb provokáció a Koreai IDH ellen Az Egyesült Államok újabb provokációjáról adott hírt a phenjani rádió. Ked­den egy amerikai katonai csoport hatolt be a demar­kációs vonal mentén a Ko­reai NDK ellenőrzése alatt álló körzetbe. A koreai nép­hadsereg harcosai fegyver­zetükkel együtt elfogták a betolakodókat Efoszigín fogadta Hájekot Moszkva (TASZSZ) Koszigin szovjet minisz­terelnök kedden a Kreml­ben fogadta Jiri Hájek csehszlovák külügyminisz­tert. A megbeszélésen részt vett Gromiko szovjet kül­ügyminiszter és Koucky Csehszlovákia moszkvai nagykövete is. Onbcek nyilatkozata a csehszlovák küldöttség moszkvai látogatásáról A CTK megkapta annak a nyilatkozatnak a szövegét, amelyet Alexander Dub- cek, a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bi­zottságának első titkára adott a Rudé Právo szer­kesztősége számára a cseh­szlovák küldöttség legutóbbi Moszkvában tett látovatásá- nak eredményeiről. KÉRDÉS: A csehszlovák közvéleményben nagy ér­deklődést keltett a küldött­ség moszkvai látogatása. Is­mertethetné-e ön a látoga­tás okait? VÄLASZ: Lényegében két okot jelölhetek meg. Az egyik: meg kellett teremteni a személyi kapcsolatokat a CSKP Központi Bizottságá­nak áprilisi plénuma után hivatalba lépett új csehszlo­vák államférfiak és szovjet kollégáik között. A másik ok az volt, hogy eszmecserét kívántunk folytatni a Szov­jetunió képviselőivel. A szo­ros személyi kapcsolatok a Szovjetunió vezető állam- férfiaival számunkra ter­mészetes dolgot jelentenek, KÉRDÉS: Milyen kérdé­sek szerepeltek a megbeszé­léseken? VÁLASZ: A tárgyalások lényegében három problé­makört érintettek: a cseh­szlovák—szovjet kapcsola­tok kérdéseit, továbbá esz­mecsere folyt a két ország­ban fennálló helyzetről, a CSKP és az SZKP tevé­kenységéről és végül néhány nemzetközi kérdésről. KÉRDÉS: A gazdasági kapcsolatok a Szovjetunió­val elvi fontosságúak gaz­dasási életünk fejlesztése és szerkezeti átszervezés szem­pontjából. Megmondaná-e, hogy ebben a vonatkozás­ban milyen eredményeket értek el a tárgyaláson? VÁLASZ: A szovjet elv­társakkal megvitattuk az 1970-ig szóló együttműkö­désünkkel kapcsolatos gaz­dasági problémákat, de fő­képp a feltételeket, hogy a szükséghez képest előbbre hozhassuk az 1970 utáni együttműködés kérdései tisz­tázását és megoldásának elő­készítését. A magunk ré­széről javaslatokat tettünk, hogy a gazdaságunk struk­turális módosításának meg­gyorsításához szükséges fel­tételek megteremtésével még jobban elmélyítsük és aktí­vabbá tegyük kölcsönös együttműködésünket. Kér­tük a szovjet tárgyaló fe­let, hogy támogasson ben­nünket ebben a vonatkozás­ban. A szovjet fél kijelen­tette: tanulmányozza ja­vaslatainkat és véleményt nyilvánít róluk. KÉRDÉS: A tárgyalások fontos részét képezte a két ország fejlődésévé, a két kommunista párt tevé­kenységével kapcsolatos ta­pasztalatcsere is. Ismertet­hetné-e velünk e megbeszé­lések tartalmát? VÁLASZ: — Szovjet ba­rátaink tájékoztattak ben­nünket a Szovjetunió gazda­sági és politikai fejlődésé­nek eredményeiről. Öröm­mel hallottuk, hogy a je­lenlegi szovjet ötéves tervet a határidő előtt két hónap­pal teljesítik, és hogy ebben az ötéves tervben az ipari termelés volumene 60—65 százalékkal növekszik. Aki Ismeri a szovjet népgazda­ság jelenlegi méreteit, az könnyen elképzelheti, hogy ez mit jelent. — A magunk részéről na­gyon őröltünk, hogy a leg­magasabb szovjet képvise­lőket személyesen tájékoz­tathattuk pártunk céljáról, arról, hogyan fogadták a párt akcióprogramját és a kormány programnyilatko­zatát. A szocialista demok­rácia további fejlesztésére, a kommunista párt, mint ve­zető erő tekintélyének meg­szilárdítására irányuló erő­feszítéseinkről szovjet bará­taink megértőén fogadták a tájékoztatást. Meggyőződé­süket fejezték ki, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt sikeresen eléri ézeket a célo- keit — A jóbarátok nem búj­nak a diplomáciai udvarias­kodás álarca mögé, hanem őszintén tárgyalnak, mint egyenrangúak az egyenran- guakkal. Ennek szellemében a szovjet elvtársak aggodal­muknak adtak kifejezést, nehogy a demokratizálási folyamatot Csehszlovákiá­ban a szocializmus ellen használják fel. Meg kell mondani, hogy pártunk a januári plénum óta már többször is hangsúlyozta: el­vileg nem ért egyet a szo­cializmusellenes szélsősé­gekkel és politikájában fel­lép az ilyen jelenségek el­len. KÉRDÉS: Milyen kérdé­sekről volt szó a nemzetkö­zi helyzet alakulását és a nemzetközi kommunista mozgalom feladatait illető­en? VÁLASZ: Röviden szólva, újból beigazolódott nézete­ink azonossága a nemzetkö­zi helyzet alakulásának és a nemzetközi kommunista mozgalom feladatainak elvi értékelését, valamint annak szükségét illetően, hogy küz­deni kell a szocialista közös­séghez tartozó országok és a nemzetközi kommunista mozgalom egységének meg­szilárdításáért, az imperia­lizmus elleni harcban. _ Ezzel kapcsolatban megvitattuk országaink ka­tonai együttműködésének kérdéseit is a Varsói Szerző­dés keretei között. Ez az együttműködés alapvető zá­loga Csehszlovákia függet­lenségének és biztonságá­nak. Nyíltan ki kell jelente­nünk, hogy amíg az Észak­atlanti Szerződés szervezete létezik, addig fennáll a Varsói Szerződés is. Megerő­sítése érdekében mindent meg kell tenni: ennek gya­korlati részét képezik a kö­zös hadgyakorlatok, az egyes tagállamok területén, ilyen gyakorlatokat a NATO is tart. Befejezésül Alexander Dubcek hangsúlyozta, hogy az egynapos tanácskozáso­kon csak a legfontosabb kérdések kerültek napirend­re. Újból megerősítette, hogy a megbeszéléseket az alap­vető nézetek egysége jelle­mezte. 23 esztendeje. május 8-án Emlékezzünk és tanuljunk BEÜLTEM Sztálin foteljé­be, melynek támlájáról egy darabot lefaragott egy ame­rikai turista. Végigböngész­tem Churchill könyveit a potsdami Cäcilienhof szobá­jában, ahol az angol minisz­terelnök lakott. Kinéztem azon az ablakon, melyen Harry Truman nézegette az egykori porosz királyi park nyírott bokrait. Az újkori történelem egyik legizgalma­sabb tanácskozásának szín­helyén megpróbáltam egy pillanatra elképzelni: mit érezhetett a győztes szövet­ség felelős politikusainak gyülekezete, amikor pontot tett a győzelem, a nácizmus legyőzésének végére. Sűrűn kattogtattam a fény­képezőgépemet Hitler egyko­ri bunkere környékén, ott, ahol ma betontömbök kusza dombja jelzi a XX. század nagy gonosztevőjének utol­só barlangját. Kíváncsian képzeltem magam elé az El­ba partján, hogyan találkoz­hattak össze a szovjet kato­nák Omar Bradley amerikai harckocsizóval, amikor az utolsó frontszakaszon is el­hallgattak az ágyúk. S nem tudom feledni azt a beszél­getést, amit a Cafe am Hoc- hausban folytattam egy vak némettel, aki egykor békés könyvelő volt, s ma a nem­zeti önvád hordozójaként a vakok éleslátásával hasonlí­tott össze jelent a múlttal. A GYŐZELEM napján, május 8 és 9-én újra meg újra eszembe jutnak az 1945 májusi lapok, melyek olda­lakat közöltek arról, hogy Moszkvában diadalsortűz kö­szöntötte a hősöket, hogy Amszterdam utcáin zokogó és nevető tömegek hullám­zottak, hogy Bécsben a Stef- ferl környékén a Kék Duna dallamára táncolt a tömeg, hogy Budapesten rakétapisz­tolyokkal rendezett tűzijáté­kot a felszabadító hadsereg, hogy a rongyos és éhes Európa néhány napra min­dent feledve örömmámorban úszott. A német fasizmus le­győzése sok mindent feled­tetett, s az addig szenvedő az új életben remélve meg­próbált mosolyogni, bízni. A Reichstagon ott lengett a sarló-kalapácsos vörös zász­ló, ott, azon az épületen, ahol mostanában a revansis- ta nyugatnémet politikusok oly szívesen idézik a negyed­század előtti múlt szellemét. Keitel tábornagy aláírta a náci hadsereg feltétel nélkü­li kapitulációját, az a Keitel, akinek egykori tisztjei ma a nyugatnémet Bundeswehr egyenruhájában talán új Barbarossa-tervet készítenek. Az amerikai szövetséges még lelkesen beszélt a háborúban legnagyobb áldozatot vállaló szovjet fél hősiességéről, de már fogalmazódott a prog­ram, mely frontális támadást készített elő a szocialista állam és eszme ellen. A vi­lág ünnepelt 1945 május 8 és 9-én, és álmodni sem merte, hogy alig negyedszá­zad múltán újra egységbe kell kovácsolódnia egy akkor legyőzött gondolat ellen. HUSZONHÁROM ÉV múl­tán főhajtással ás hálával adózunk azoknak, akik tíz­ezer kilométeres frontokon zúzták össze a náci Német­országot. Borzadva ülünk a tv képernyői előtt, melyeken megjelennek a millió méter filmből összevágott doku­mentumok arról, hogyan ta­posta végig a szovjet földet, egész Európát a náci csiz­ma. És önkéntelenül keres­sük az analógiákat a múlt és a jelen között. Ma is fegy­verben kell állnia a világ leg­nagyobb katonai hatalmának, a Szovjetuniónak, hogy véd­je a békét az egykori szö­vetségesekkel szemben. Újra olvassuk és halljuk a hadi­jelentéseket. melyek háborúk vérengzéseiről adnak hírt Újra halljuk a neonáci Goeb- belsek lázító beszédeit a nagy német birodalomról. Még most is él és virul az ameri­kaiakkal összefonódott né­met nagytőke, a Krupp, a Siemens, a Thyssen és Abs cégek monopolkapitalista szö­vevénye. Ahogy a második világ­háborúban, úgy ma is a Szovjetunió és mellette a szocialista államok vállalják a legnagyobb terhet. Akkor a fasizmus szétzúzásában, ma újrafeltámadásának meg­akadályozásában hárul ránk a felelősség. Akkor a béké­ért folyt a küzdelem, s ma is azért harcolunk. A tör­ténelem szocializmusra rótt nagy felelőssége nem lett kisebb. A vesztes nem ta­nult A győztes szövetség ma már emlék. Koszorúzunk a győzelem napján. Emlékezünk, s elvo­nul előttünk megannyi kép. Eszembe jut a potsdami an­gol stílben épült ház, ahol 1945-ben aláírták a fasizmust megsemmisíteni hivatott egyezményt; felrémlik az emberi hajból emelt domb a majdaneki koncentrációs táborban; érdekességként ol- . vasom Roosevelt beszédét melyben szovjet—amerikai barátságról beszél; elképed­ve nézem a képet, melyen amerikai katona védtelen vi­etnami polgárt végez ki; bön­gészem az egykori újságot mely 1945. májusában a bé­ke feletti örömtüntetés New York-i hírét közli, s nézem a mostani híradót, melynek kockáin a háború ellen tün­tető New York-i százezrek tüntetnek. A MÜLT nagy győzelmé­nek örömébe így keveredik a ma. És nézem a térképeket. Azokat, amelyeken látni, hogy átrendeződött a világ. Hogy 23 év alatt szabad or­szágok születtek. A győzelem gyermekei. Hogy az elmúlt 23 évben a szocialista Szov­jetunió győzelmei után mind többen vannak, akik megér­tik: 1945. május 8 és 9 után sem kapitulált mindenütt az embertelenség. Emlékezünk és tanulunk. Tanulunk és harcolunk, hogy ne érhessen vád: hiába haltak azok, akik egy jobb világért adták éle­tüket. Bärget Lajos JELEK A HOLDRÓL HORST MULLERfgnlos,lil,ut "Bénye nyomán irta CS. HORVÁTH TIBOR, rojiolto SEBOK IMRE 1 )4 Tl/OÓS .f£LTJP£S£KODOTT£S FAR1DT. T4NTOK£Ö LÉ PTEKK£L INDULT €L&R£. MA6A S£M TUDTA. M£RR£ A ££J£ ÜR£S. VOLT. TESTÉT MINTHA MOZSARÁN TÖRTEK VOLNA ŐSSZÉí £av/K PILLANATRÓL A MASZKRA VISSZA - ADTA'K L£lrK/£R3J£T. Mt&SINCS TELJE­SEN MARARAHAfiVATVAf j£NS£N El!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents