Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-08 / 106. szám
Szükséges rossz? Szinte naponta szóba kerül ma üzemeinkben a termelés, a termelékenység emelése. Arról ritkán esik sző. hogy e feladatok sikeres végrehajtása elképzelhetetlen jól szervezett adminisztráció és olyan számvitel nélkül, amely pontosan tükrözi a termelés valóságos helyzetét. Sokan nem gondolják, mennyi részeredményt kell összesíteni, mennyi statisztikát kell készíteni, hány féle számítást kell végezni ahhoz, hogy minden gyártmányunkat a leggazdaságosabban állíthassuk elő. A legszigorúbb bizonylati fegyelem nélkül aligha tudnánk összegezni egy-egy gyártmány költségét, tehát nem is beszélhetnénk komolyan önköltség csökkentéséről. Az adminisztráció akkor veszít hatékonyságából, vagy ér el rendeltetésével ellenkező hatást, akkor válhat bürokráciává, ha éppen azok nem értik meg a lényegét, akiknek ez elsősorban feladatuk. Az a raktáros, aki hanyagul, papír nélkül, hozómra kiad anyagot a raktárból, éppen hanyagsága révén válik bürokratává, ha gyors segítség, önálló intézkedés helyet csak előjegyzi, s azután elfelejti a sürgős igényeket. Az a főmérnök, aki levelezget olyan ügyekben, amelyeket akár egy telefon- hal is elintézhetne, maga mutat példát azoknak, akik csak aktagyártással, nem pedig jó munkával vélik megszolgálni fizetésüket. Az az igazgató pedig, aki, hogy népszerűségét növelje, feleslegesnek ítéli a felsőbb szervek által kért kimutatásokat, máskor maga készíttet nyakatekert, erőltetett számításokat annak bizonyítására, hogy az üzemre rótt feladatok nem teljesíthetők. Amikor a papír és a betűk között elvész a lényeg, amikor a nyilvántartás, az adminisztráció önös érdekeket, vagy valamilyen szűk vállalati prakticizmust szolgál, amikor a termelés segítése helyett annak féke- zőjévé válik,' akkor megmerevedik, bürokráciává alacsonyodig Senki sem állítja nyugodt lelkiismerettel, hogy a termelés ügyvitelében már nincs semmi sallang, semmi felesleges aktatologatás. Van még ilyen jócskán. De sajnos, amíg az emberek fejében, gondolkodásmódjában rendet nem teremtünk, amíg nem lesz mindenütt általános a szocialista munkaerkölcs, erre meg is lesz a lehetőség. Aki azonban emiatt a lehetőség miatt a szükséges adminisztrációt ítéli ei, vagy keveri össze a bürokráciával, az nem sokkal okosabb, mint az, aki feleslegesnek ítél egy gépét azért, mert azon selejtet is lehet gyártani. Az új gazdasági mechanizmus első és további éveiben el kell érnünk, hogy a bürokrácia maradványai is megszűnjenek az ügyvitelben. Ezzel párhuzamosan jobbá és hatékonyabbá kell tennünk a gazdasági vezetés fontos eszközét, a megbízható nyilvántartást, s a napra kész számvitelt, azaz a termelés adminisztrációját. A számviteli dolgozók jó munkája nélkül elképzelhetetlen a körültekintő műszaki és gazdasági vezetés De ennek fordítottja is igaz, mert a gazdasági és műszaki vezetők hathatós segítsége nélkül a számviteli dolgozók munkája sem lehet sikeres. Orosz Szilárd Egy középiskola BIZONYÍT Kisvárdán nem zsákutca az érettségi Nem minden szülő és diák ismeri még a szakközépiskolákat. Sokan élnek a régi varázsában, a patinás középiskolákat fogadják el csak igazi értékűnek, s őszszel megindul az ostrom. Hogy a falusi középiskolák is folyton fejlődnek, szakosodnak, s érdemes körülnézni a háztáján, arra a szülők és gyerekek személyes tapasztalatai felelnek. Különösen figyelemre méltóak a szak- középiskolák, amelyek az érettségi bizonyítvány mellé szakmunkás-oklevelet is adnak. De milyen iskola az, amelyben a hét két napján nem az iskolapadban, hanem a gépek mellett ülnek a gyerekek? Kevesebbet, vagy többet kell itt tanulni, mint másutt? Van alapja az aggodalomnak, hogy a szakközépiskola „az zsákutca, szakmát ad és semmi többet. Vagy teljesül-e a reményük azoknak, akik azt várják, itt nem követelnek annyit, kevés erőfeszítéssel is elvégezhetik a középiskolát? Egy felfedezés története Kisvárdán, a régebbi Bessenyei Gimnázium mellett viszonylag fiatal kö- középiskola a Császy László Gimnázium és Szakközépiskola. Hatszáznegyven gyerek tanul itt, a kollégiumban 213-en kaptak helyet, s a megye legtávolabbi községéből is jöttek ide diákok. Országosan is figyelemre méltó eredményeket értek el a női szabó-varró szakon, melyen 123 gyerek tanul, négy oszályban, s az idén tesznek szakmunkásvizsgát, érettségiznek az első „gólyák”. Nem egyik napról a másikra „fedezték” fel ezt a szakközépiskolát az érdekeltek, de ma már egyre többen töltik ki jelentkezési lapjukat erre a címre. A két végletet az iskolaközösség mindennapos munkája oszlatja el. Nem zsákutca ez, hisz nem hanyagolják el, sőt nagyon is komolyan veszik a közismereti tárgyakat. A most végzősök közül számosán egyetemen, vagy más felsőfokú oktatási intézményben folytatják a tanulást. Ketten a műszaki egyetem textiltechnológiai szakán szeretnének diplomát szerezni, többen a pedagógus pályát választották. „Csak varrónő?“ Takács Lajosné műhely- vezető mondta, hogy sok lány szerette meg a szabást, varrást, ezt az egyik fő tantárgyat, s jelentkezett felsőfokú textilipari technikumba. Nem kevesen maradnak a megyében, a kisiparban és a fejlődő ruhaiparban helyezkednek el. Addig az iskolai KISZ-bolt árusítja a készített kötényeket, a „saját” termelést. A patronáló ruhaipari ktsz ötven százalékos áron látja el a műhelyt anyaggal. Esetenként a gyerekek is vásárolnak ruhaanyagot és saját ízlésük, elképzelésük szerint feldolgozzák, természetesen személyi használatra. Sok szülő örült ennek, hisz a családok többségében rangja van a szabás-varrásnak. Voltak olyanok is. akik pereltek egy kicsit, azt mondták: miért jár középiskolába a lányuk, ha „csak” varrónő lesz belőle. Az érettségi bizonyítvány és a mellékesen megszerzendő szakmunkásoklevél közelsége azonban többnyire eloszlatta a kételyeket És a jó hírek, az eltöltött hónapok, évek megnyugtató tapasztalatai a legjobb cégérnek bizonyulnak. 1 Alig van olyan lány, aki ne hozna újabb növendéket a következő tanévben. Grigories István igazgató elégedetten újságolta, hogy az iskolai nevelés és a termelő munkára való felkészítés szépen megfér a Császy László Gimnázium és Szak- középiskolában. Külön öröm, hogy sikerül éppen a szakképzésből sokszor kimaradó lányoknak szakmát adni, egyúttal lehetőséget teremteni a továbbtanulásra is. Az újszerű próbálkozás biztató, mert találkozik az élet igényeivel, a társadalom követelményeivel. Saját készítésű ruhában Kattognak a munkagépek ezekben a napokban a műhelytermekben. Készülnek a legdivatosabb kosztümök, katonás fazonnal, gombok füzérjével, a mai fia'alok ízlése, divatja szerint. Sokan a saját tervezésű és készítésű ruhákban állnak az érettségi bizottság elé, s számot adnak felkészültségükről, hogy valóban érettek az életre, a továbbjutásra. Páll Géza! CIKKEINK NYOMÁN Lesz új nyíregyházi telefonnévsor Április 18-i számunkban „Telefonkönyv — hibákkal” címen megjegyeztük, menynyi hiba van az új megyei telefonkönyv nyíregyházi címei körül. Megjegyzésünkre dr. Deák Ignác, a Debreceni Posta- igazgatóság vezetője a következő választ küldte: „A távbeszélő szabályzat ide vonatkozó... része szerint a posta az előfizetőket az általuk írásban bejelentett adatokkal veszi fel a távbeszélő névsorba és azért nem felel. A fentiek értelmében a telefonkönyv szerkesztésénél az előfizetőnek is van feladata. kötelessége. A saját érdekében is be kell jelentenie a címében, nevében, elnevezésében, foglalkozásában. rangjában történt változásokat. Tájékoztatásul közlöm hogy Nyíregyháza város területén a mostani telefon- központ túlterheltségéből eredő nehézségek részbeni felszámolására a posta ebben az esztendőben üzembe helyez Nyíregyházán egy mellékközpontot. Ezzel egy- időben több előfizető hívószáma megváltozik és sok új kapcsolási szám >? lesz. A gazdaságosság szem előtt tartásával később intézkedem arról, hegy a változásokról úgynevezett szímvál- tozási jegyzéket, vagy agy új nyíregyházi telef.mköny- vet adok ki. A nyíregyházi megyei postahivatalt addig is felhívom a névsorbejelentések felülvizsgálására, a régi, hiányos vagy hiányzó bejelentések pótlására ás gondoskodom a névsorkézirat alapos felülvizsgálásáról is...” Eddig a postaigazgató elvtárs levele, ürülünk neki. Mi a magunk részéről ismételten javasoljuk, hogy — éppen a gazdaságosság. 3 -ok hiába való telefonálgatás és a költségek felszámítása figyelemb«- vételével — új nyíregyházi telefonkönyv készüljön. (Q> Büntessék a parkrongálókat A Kelet-Magyarország április 23-i számában foglalko. zott Nyíregyháza parkjainak állapotával, az ott tapasztalható rongálások mértékével. Ennek kapcsán következtetéseket vonnak le, melyre szükségesnek érezzük válaszolni. A Nyíregyházi Kertészeti Vállalat profiljába tartozik az új parkok építése. a meglévők rekonstrukciója, illetve azok fenntartási munkáinak végzése. A zöldPanorámabusz Sok társadalmi munkaórával egy leégett autóbusz roncsából ilyen városnéző panorámabuszt létesített az 3. sz. AKÖV központi telepének kollektívája. Május 1-én volt az autóbusz próbaútja, melyen elsőként a közreműködők utaztak. Képünkön: Sal- lai Lajos Bokor Antal, Sütős Sándor, Karsai István, Lakatos István, Vaskó József. Demeter András, Gazdag Gyula, Bajkó Lajos, Komáromi András és Bunkóczi József tettek kirándulást. Hammel J. felv. területek növekedésé örvendetes, hiszen elsősorban egészségünk védelmét célozza. Ugyanakkor gondot is jelent, mert egyre több par. kot keil megóvnunk 5 rongálástól. Éppen ezért tapasztalataink alapján a hatósági közreműködést helyeznénk előtérbe és ettől várnánk lényegesebb változást. Három évvel ezelőtt számszerűen bizonyítottuk, hogy a parkrongálás évenként 100—150 ezres kárt tesz ki. Azóta újabb parkok létesültem. Ez pedig — egyáltalán nem természetszerűen — a rongálódás mértékét növelő;. Szerintünk a rendőrségnek határozottán, — a most megjelent szabálysértési rendeletek adta lehetősegek. kel is élve — fel kell iépni a rongálókkal szemben. Büntetni kell, mert nem lehetünk elnézőek a közvagyon rongálóival szemoen. Kertészeti Vállalat Nyíregyháza Egyetértünk azzal, hogy büntessék meg a parkok rongálóit. Újból javasoljuk ugyanakkor, hogy a KISZ és az lit- törőszervezetek törődjenek a parkok védelmével, vállaljanak védnökséget felette. Nádass József: A művelt ember Az üdülőben a két hét általában elegendő arra, hogy az emberek kigom- bolkozzanak. A legtöbben nemcsak ruhájukat vetik le, — ezt még akkor is, ha aktjuk a strandon nem elég előnyös, ha kifejlett has, számos tyúkszem, bütyök, túlzott hajzat, kiálló borda, ilyen vagy olyan ficam torzítja is el megjelenésüket, — hanem, igenis, belülről is vetkőznek. Ennek köszönhetem, hogy a múlt nyáron, a Balaton partján, teljes egészében megismertem Hosszú Tivadart. Eddig csak hallomásból tudtam, hogy egy nagy vállalat főkönyvelője. Kollégái, ismerősei becsmérelték. Kijelentették, hogy kicsinyes, rideg számkukac, aki sem gyöngédebb érzelmekkel, sem magasabb eszmékkel nem törődik, akit a számokon és könyvelési tételeken kívül semmi sem érdekek Egyoldalú alak, szakbarbár. Ilyen előítélettel vettem hát szemügyre Hosszú urat, akivel a sors és a gondnokság szeszélye következtében ezúttal egy asztalnál étkeztem. Fanyalogtam, ez aztán a szerencsétlen véletlen, miről beszéljek vele az elkövetkezendő hetekben, naponta háromszor is. Elhatároztam, hogy csak biccentek, s megmaradok a formális üdvözlés és a legszükségesebb felületes csevegés határain belül. Ám hiába voltam én pasz- szív, kiderült, hogy ő igen beszédes kedvében van. Kifaggatott, mi is a foglalkozásom és amikor bevallottam, hogy van valami közöm a könyvekhez, arca felderült: — Ö, a könyvek, a könyvek, nagy dolog az irodalom... Én például rengeteget olvasok... Persze otthon, a munkám miatt kevés időm van rá, de azt a kis időt is rendszeresen beosztom. A szabadságom alatt viszont igyekszem mindent pótolni, majdnem nogy tobzódom... mert művelődni kell. Elővette a zsebtárcáját, abból egy összehajtogatott cédulát. Sűrűn gépelt sorok voltak a kis papírlapon, elémlebbentette, s már egy fél pillantás meggyőzött róla: könyvcímekke] van tele. És minden cím mellett egy szám állott. Kérdésemre készségesen magyarázni kezdte. — A könyvjegyzékekből, a hirdetésekből pontosan kiírom magamnak, hány oldal minden egyes könyv Régi gyakorlatom alapján, pontosan tudom, hogy mennyi a teljesítőképességem, hogy például most, a 14 nap alatt, hány oldalt tudok elolvasni. Mos.ani listámat tehát így állítottam össze. Átlagban percenként egy oldallal végzek, tehát a kisebb terjedelmű könyveket és a vastagabbakat vegyítve állítottam össze ezt a könyvjegyzéket. Kipróbáltam, hogy napi programomba négyszázhúsz percet illeszthetek olvasásra, te- tehát négyszázhúsz oldalas könyvet intézhetek el. A színműveket jobban szeretem, ott kevesebbet nyomtatnak egy oldalra, tehát az egy oldalt ötven másodperc alatt intézem el. Az eddigi rekordom egy Moli- ere-darab volt, már nem emlékszem a címére, de a2 nem is fontos, negyvenöt másodperc alatt végeztem egy oldallal, mert igen rövid replikák vannak ebben a színdarabban. Másfél perc alatt két oldal, szép teljesítmény, nem? A Shakespeare, az nehezebb. Sok ba*. jóm van vele. Hanem tudja, hogy az a Dosztojevszkij, nahát! A Karamazov testvéreket tavaly Lillafüreden elkezdtem, a hatszáznyole- vanadik oldalig jutottam el, most fogom, itt, befejezni, aztán ezt is lepipálhatom... Minek írnak ilyen hosszú- akat? Én nem szeretem a restanciát, hogy az ember kénytelen legyen a múlt évről átvinni a következő évre... Dehát mit rreg nem tesz az ember az irodalomért, a művelődésért.. Mondja kérem, maga vastag könyveket ír? Körülbelül hány perces egy kő tete?... Megadtam neki a felvjló. gosítást és fejcsóválva vettem tőle búcsút. Magamba azokra dohogtam, akik any- nyira rágalmazták ezt a művelt embert.
