Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-28 / 123. szám
Jún ius 16-án népszavazás Franciaországban 1 sztrájk mellett döntöttek ismét a munkások Az FhP kihívása a szellemi és íizikai dogozókhoz Párizs (MTI) Hétfőn órakor reggel fél nyolc megállapodással ért véget a francia kormány a szakszervezetek és a munkáltatók képviselőinek meg beszélése. A megállapodást, — amelyet a szakszervezetek csak feltételesen fogadtak el a sztrájkolok jóváhagyására várva, — az első üzemi gyűléseken a dolgozók elutasították és a sztrájk folytatása mellett döntöttek. Ez történt hétfőn délelőtt a Renault gyári és a Cit- roen-autógyári gyűléseken. A gyűlések azt bizonyítják, hogy a dolgozók nem becsülik le ugyan az eddigi engedményeket, amelyek megtételére a kormány és a munkáltatók rákényszerültek, de úgy vélik, hogy ezek az engedmények nem felelnek meg a tízmillió dolgozó által folytatott sztrájkharc színvonalának. A munkások a sztrájkban töltött napokra járó bér teljes és ledolgozási kötelezettség nélküli megfizetését, a bérek és különösen a szakmunkásbérek jelentősebb emelését, valamint a heti munkaidő gyorsabb és nagyobb arányú csökkentesét követelik. A francia fővárosban hivatalosan bejelentették, hogy június 16-án tartják a népszavazást arról a törvénytervezetről, amely gazdasági, szociális és egyetemi reformokról intézkedik. Gorse tájékoztatásügyi miniszter a kormány ülése után bejelentette, hogy De Gaulle elnök június 3-án rádió és televízió nyilatkozatban fejti ki tüzetesen a június 16-ra kitűzött népszavazás okait és jelentősé“ Áz FKP Politikai Bizottsága hétfőn nyilatkozatot tett közzé. Ebben felhívja a szellemi és a fizikai dolKádáp Jóno§ és Fock Jenő fogadta Le fhanti Nglii-t Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke hétfőn fogadta Le Thanh Nghi-t, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagját, miniszterelnök-helyettest, a hazánkban tartózkodó vietnami gazdasági kormányküldöttség vezetőjét. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón jelen volt Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese és Erdélyi Károly, külügyminiszterhelyettes, valamint Hoang Luong, a VDK budapesti nagykövete. KDK párt- és komásTklMSttséf utazik Moszkvába Moszkva (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió minisztertanácsának meghívására május 29-én Moszkvába érkezik a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége. A delegációt Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, az NDK államtanácsának elnöke vezeti. Nyugati ötlet: áldozatot gyilkossá rágalmazni Megvédik Schram őrnagy emlékét Jerzy Edigey bűnügyi regénye U Itmlcs Fordította; Szilágyi Ssabolc hozókat, hogy folytassák íarcukat követeléseik teljesítéséért és a baloldali erők kormányprogramjának kidolgozásáért. Amikor a munkásosztály példátlan erejű sztrájkharcot vív, s amikor a kormány meghátrál a népi erők nyomása előtt — hangzik a nyilatkozat — akkor több baloldali politikai személyiség még mindig nem válaszolt a Francia Kommunista Pártnak arra a javaslatára, hogy a kommunista párt, a demokrata—szocialista baloldali szövetség és a szakszervezetek képviselői haladéktalanul találkozzanak, s mielőbb fogadjanak el közös akcióprogramot. A Politikai Bizottság felszólítja a dolgozókat és az ország összes baloldali erőit, hozzanak létre minél több akcióbizottságot a demokratikus népi egységkormány megalakításáért üical barest Saigonban Saigon nyugati külvárosaiban hétfőn újra fellángoltak a harcok a partizánok három napja tartó támadásai során. Saigoni katonai szóvivők a szabadságharcosok támadó erejének létszámát két zászlóaljra becsülik. A vasárnapra virradó éjjel lefolyt csatában a hazafias erőknek sikerült behatolniuk a védők első vonalába, majd ötórás harc után visszavonultak. Egy AP jelentés arról ad hírt, hogy vasárnap a késő esti órákban a partizánok egységei behatoltak Binh Hung faluba. A főváros közelében fekvő „Y” hídtól közvetlenül délre, mint ismeretes két héttel ezelőtt elkeseredett harcok zajlottak le a „Y* hídnál. Román küldöttség utazott Jugoszláviába Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, az államtanács elnöke román párt- és kormányküldöttség élén május 27-én, hétfőn hivatalos látogatásra Belgrádba utazott. A román párt- és kormányküldöttség jugoszláviai látogatása idején tárgyalásokat folytat a megfelelő jugoszláv küldöttséggel, amelynek élén Joszip Broz Tito köztársasági elnök áll. A román vendégek június 1-ig tartózkodnak majd Jugoszláviában és ez idő alatt Belgrádon kívül látogatást tesznek Szlovéniába! »»--í----A Rudé Právo vasárnapi számában közli dr. B. Rat- tinger professzornak, a Károly egyetem államjogi tanszéke vezetőjének visszaemlékezését Augustin Schram őrnagyra. „Vinohrady kerület, Horny Stramky utca 14. sz. alatt laktunk, velünk szemben a 7. számú házban laktak Schramék. Baráti kapcsolatot tartottunk, az asszonyok jóbarátnők voltak. Váratlanul jött az 1948 tragikus májusi nap. Korán kelő vagyok, a családnak reggelit készítettem. Hét óra után néhány lövést hallottam. Az ablakból láttam, hogy az utcán férfiak futottak, egyikük kezében aktatáska volt. Kiszaladtam, kicsivel később Schramék lakásában a földön holtan találtam barátomat. Az egyik széken összeroppanva ült felesége, Anna. (Berbics Anna cikkét a napokban közölte a merénylettel kapcsolatban a Népszabadság.) A 23 éves gyilkosnál, M. Chocnál röplapot találtak, amely név szerint támadta Augusztin Schramot, a CSKP Központi Bizottsága partizán és ellenállásni szervezetek osztályának vezetőjét. A röplap — amelyet Nyugat-Németországban adtak ki, barátomat vádolta Jann Masaryk meggyilkolásával. Az aláírók között szerepelt Vavra Starik is. Milyen ember volt Vavra Starik a megszállás alatt? A szlovák-morva területen élt, ahol el szerette volna érni azt, hogy Morvaország e részét az úgynevezett szlovák államhoz csatolják. Később Szlovákiában csatlakozott a partizán mozgalomhoz, mint besúgó. Augustin Schram mindezt jól tudta. Amellett foglalt állást tehát, hogy V. Starikot zárják ki a cseh partizánok soraiból. Ez a bűnöző, aki később nyugatra szökött, bosszút állt rajta: cseh terroristákat küldött Prágába, hogy Schramot meggyilkolják. Az az ötlet, hogy Schram nevét kapcsolatba hozzák Jan Masaryk halálával, nyugati eredetű. 1965-ben röpítette fel a Spiegel című lap, onnan azután ez a hamis állítás átkerült hozzánk is.” Rattinger professzor végül megállapítja: „Augustin Schramnak számos barátja volt. Biztos ők is tanúságot tesznek annak az embernek a védelmében, aki a szabad Ságért, a fasizmus ellen harcolók első soraiban állt Visz- szautasítom a vádat, amely bemocskolja egy bátor elvtárs — egy kommunista emlékét” 32. A főhadnagy civil ruhában végezte ezt a gyárlátogatást. Csak a személyügyesnek igazolta magát, aki ” segített neki felkutatni a régi munkásokat. A lakatossal nem közölte, hogy ő rendőrtiszt. A bank munkatársának adta ki magát. Megnyugtatta tehát az öreg mestert, hogy ezúttal nem szükséges kulcsokat készítenie. Látogatását egy leltározással magyarázta. Még a bankban is csinálnak leltárt? — csodálkozott a lakatos. — Persze — mondta Wide- ra- — Szeretnénk megszámozni a kulcskészleteket, hogy össze ne tévesszük őket. — Mindig az eredetit kell használni — ■ tanácsolta a szakember. — Azoic jobbak és sokkal keményebbek. Ha pedig kímélni akarják az eredetit, akkor használják az enyémek közül a világosabb színűt, mert azokban több a cink és a cin, s ez adja a réz keménységét. A sárgák szebbek, de puhábbak. Jobb, ha karikán lógnak. Amikor a százados tudomást szerzett a gyárlátogatás eredményéről, a fejéhez kapott. Az ügy egyre bonyolódott, Kezdetben biztos volt, hogy csupán két kulcssorozat létezik: most úgy tűnt, hogy legalább négy van belőlük. De hol kellene keresni ezeket a kulcsokat? ÖTÖDIK FEJEZET ■— Általános Kisipari Bank. — A központos kisasszony egy automata szabályosságával ejtette ezeket a szavakat, hangja a varsói „miss pontos idő”-éhez hasonlított— Azonnal kapcsolom miniszter úrnak az elnök urat — tette hozzá most már egy élő ember hangján. A zöld kábelt bedugta az egyik hüvelybe, és Marian Chudzins- ki főigazgató titkárnőjének bejelentette, hogy a vonal végén a pénzügyminiszter egyik helyettese várakozik és az „elnökkel” szeretne beszélni. A titkárnő azonnal átkapcsolt a Chudzinski íróasztalán lévő készülékre. A főigazgató a hallgatóban felismerte annak a miniszter- helyettesnek a hangját, akihez a bankok felügyelete tartozott. — Igazgató kartárs, nagy kérésem van önhöz — kezdte a miniszterhelyettes a kölcsönös üdvözlés után. — Ha csak rajtam múlik.» — Csekélységről van szó. Van egy barátom, még a megszállás idejéből. Idős, beteg ember. Konspirációs munka, gestapós börtönök, táborok.» Érti, ugye? Hosz- szú éveken át egy olsztyni iparvállalatnál dolgozott, mint könyvelő. Majd megbetegedett. Sokáig gyógyították. Egy egész évet töltött szanatóriumban. Egyrészt a Lengyel Szabadságharcosok Szövetsége, másrészt mi segítettünk rajta. Végül valahogy rendbejött, és már elég egészséges, de az orvos megtiltotta neki, hogy visszatérjen a túlságosan éles, nedves klímájú Olsztynbe. Varsóban él a családja, jó szakember és találunk neki valami munkát. Egyelőre mégis csak azt szeretném, ha felvennék néhány napra a bankjukba. Legfeljebb három hónapra, utána pedig elviszem. Rendben van? — Nehéz lesz, ugyanis nincs üres státusom. — Intézze el valahogy. Ezt az ügyet különösen a szívemen viselem. Egyébként nem fogja megbánni. Tudja ő, mi a munka, és ha nem lenne beteg, akkor nem ő keresne állást, hanem érte verekednének a vállalatok. Fogadok, hogy két-három hét múlva nem akarja majd elengedni. Elintézi? — Mi az, amit nem tennék meg a miniszteremért! Az igazat megvallva el is kel a segítség a könyvelő- ségben. Csak az a státus... Minden esetre a minisztérium megvéd bennünket, ha túllépjük a létszámalapot. — Biztos lehet benne. — Tehát holnap reggel jelentkezzen az illető. Jöjjön be hozzám, én meg előkészítem a személyügyest és a könyvelőség vezetőjét. De csak három hónapra! Tovább nemigen lehet. Talán még addig sem kell. Nagyon köszönöm. E beszélgetés értelmében másnap reggel pontosan nyolc órakor belépett a bank épületébe egy idős, ősz hajú úr, kopottas kék öltönyben, hajtókáján a szabadságharcos szövetség jelvényével és egyéb más kitüntetések miniatűrjeinek sorával. Az ősz hajú úr egy gumigyűrűs botra támaszkodott— Kihez jön? A bankosak kilenckor nyit — állította meg az ismeretlent Franci- szék hivatalsegéd. — Az elnök úrhoz — magyarázkodott szerényen a jövevény. — Az elnök úr utasított, hogy nyolckor jelent- kezzek. A könyvelőségre vesz fel dolgozni. ■ Erről nem hallottam — szelídült meg Franciszek úr hangja. Úgy látszik, az idős ur tisztességtudó és tiszteletre méltó megjelenése tetszett a hivatalszolgának. Az a tény is, hogy a főigazgatót „elnök”-nelc titulálta, jóindulatúvá tette őt az ismeretlen iránt. —• Az elnök úr még nincs itt, de bármely pillanatban megérkezhet — Akkor én itt megvárom, ha megengedi. — Az elnök úr irodája fent van. Menjen át a nagy- termen, vagyis az ügyfélforgalmi jtéren, majd a lépcsőn az első emeletre. Kényelmes fotelek vannak ott, várja meg az egyikben. — Köszönöm. — Az ismeretlen férfi a lépcsők felé vette útját Amikor pár perccel később a főigazgató megérkezett a bankba, az öreg szolga közölte vele, hogy az első emeleten egy ügyfél várja, akinek a könyvelésben kell majd dolgoznia. — Elég tisztességesnek látszik. Megbízható ember benyomását kelti — tette hozzá bizalmasan Franciszek. Marian Chudzinski főigazgató az új munkatársat a személyügyeshez irányította. Az már tudott az illetőről és kitöltette vele a „személyi lapot” valamint íratott vele egy önéletrajzot. Wladyslaw Górecki — ugyanis így hívták az idős urat — elővett a zsebéből egy kiegyensúlyozott egyenes írással telerótt i papírlapot— Van egy kész önéletrajzom, igazgató úr. — Nem vagyok Igazgató — mosolyodott el a személyügyes, csak egyszerű előadó, éppen olyan, mint ön lesz itt. Menjünk, elkísérem a könyyelőségre és bemutatom Jan Bilski főkönyvelőnek. Az új munkatárs megtet- szett a könyvelő részleg vezetőjének. Csendes, nyugodt ember volt és már az első szavaiból meg lehetett állapítani, hogy kitűnő szakember. Csupán a bank sajátosságaiban volt még kissé tájékozatlan. A részlegben dolgozó kol- legáknak sem volt okuk pa- naszra. Górecki úr elegánsan meghajolt a könyvelőség egyetlen hölgy tagja, Krys- tyna Rzeszewska előtt és azonnal talált egy alkalmas bokot. A többi kollégához való viszonyában tisztességtudó volt és hangsúlyozta, hogy bizonyosan rengeteget tanul majd az ilyen kiváló szakemberektől. Na és ki ne szeretné az elismerést, különösen ha előlegben kapja? Ligman, mint a részlegben a legfiatalabb felajánlotta, hogy végigkíséri az épületen és megismerteti vele a bank többi dolgozóját. Sétájuk során az idős úr bizalmasan elárulta kísérőjének, hogy szeretne „bevágódni” a részlegben és érdeklődött tőle, mi lenne jobb: holnap munkaidő után meghívni a kollégákat egy szórakozóhelyre, vagy itt helyben rendezni egy szerény kis murit. Ligman tiltakozott: „ne költekezzen kolléga úr feleslegesen”, de egyben azt is megjegyezte, hogy jobb az ilyesmit a közeli étteremben, a „Stolicá”-ban megrendezni. Isten ments a bankban! Nemrég a mérlegzárás alkalmával a részleg mulatozást csapot a szobájában és szomorú vége lett a dolognak. — Miért? — csodálkozott udvariasan Górecki. — Nem elég, hogy az elnök mindegyikünket figyelmeztetett, sőt megfenyegetett azzal, hogy ha ez még egyszer megismétlődik, akkor „levonja a hivatalos konzekvenciát.” Ez mind nem elég, de még betörőkké is váltunk. A rendőrség több órán át faggatott bennünket. Azt sem tudtam, egyáltalán hazatérek-e, vagy visznek a Mo- kotów utcára. — Ne beszéljen! Egy-két kupica vodkáért az elnök kihívta a rendőrséget? — Nem! Csak épp másnap derült ki, hogy a három zárra csukott kincstárból eltűnt 10 000 000 zloty. Micsoda átkozott pech! Nem történhetett ez máskor? Később, amikor a könyve- lőségre való visszatérésük után ismét a titokzatos pénzrablásról folyt a szó, Górecki kifejtette azt a nézetét, hogy a rendőrség biztosan semmit sem derít ki és kár volt kihívni- Egy csomó kellemetlenséget szereznek a tisztességes embereknek, a rabló pedig büntetlen marad. Szavait egy példával is alátámasztotta: felesége szekrényéből 1954-ben ellopták a bundát, de a rendőrség nem találta meg a tolvajt, ehelyett mil- liószor kihallgatták a családot __ _ vv f T\ tJ T. HORST MUUER fantasrtilcuj regénye nyomán irta CS. HORVATH TIBOR, toíiofta SEBÖK IMRE SÍ . JELEK A HOL. x* ----- ■ .........................-——7— =-----2=1
