Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-28 / 123. szám

ÉLETRE VALÓ KEZDEMÉNYEZÉS ■ Teriiieüszövellcszoü rászvéEsvtársesái a szabolcsi épitkszések segítésére Munkaalkalom ezer embernek ? Anyagot! Anyagot! Anya­got! — Ez most szinte mindegyik építkezésünk kí­vánsága, s különösen az a mezőgazdasági építkezések­nél. Ez, az anyagellátás volt a kiindulópontja annak az elemzésnek is, amelyet a nyíregyházi tsz-közi építő­ipari vállalkozás (TÖVÁLL) igazgatója készített. De csak a kiindulópont volt ez, hogy elérkezzen végkövetkezteté­séhez: az új körülmények között szinte kilátástalan a TÖVÁLL helyzete. Kilátástalan helyzet. Sú­lyos megállapításnak tűnik, de hogyan lehetséges? A nyíregyházi TÖVÁLL öt éve alakult, három tsz ösz- szefogásából. Ez a kezdeti időszakban nagyon jó kez­deményezésnek bizonyult, olyannak, ami még nyeresé­get is hozott a tagoknak. Az idő azonban haladt, és gyorsabban mint a TÖVÁLL. Az öt év alatt be­tonkeverőkig, három teher­autóig és egy daruig jutot­tak a gépesítésben. Ez ke­vés, mert már a gyengébben felszerelt ktsz-ek is fejlet­tebb technikával építenek. De a nyíregyházi TÖVÁLL a legjobban felszerelt Sza­bolcsban ! Ez újabb nehézségeket szül. A Í4o dolgozónak nem tudják azt a keresetet biz­tosítani, amit másutt meg­kapnak, így aztán nagy a fluktuáció. Igaz ebben köz- rejtászik néhány rendelet is, amelyek egyes juttatá­sokban hátrányos helyzetbe hozzák a TÖVÁLL-okat. A manufakturális jellegű TÖVÁLL-ok építik a mező- gazdasági beruházások zö­mét, s ebből az következik, hogy lépést kellene tartani­uk a növekvő műszaki igé­nyességgel. Ez a mai körül­mények között nem lehetsé­ges. A minőség mellett a mennyiség sem probléma- mentes: a kapacitáshiány lassanként a szabolcsi me­zőgazdaság arányos fejlő­dését veszélyezteti. Minderre az új hitelrend­szerből eredő gondok teszik fel a koronát: a TÖVÁLL- ok nem rendelkeznek kellő mennyiségű forgóeszközzel, hitelre kényszerülnek, ami a határidőig öt százalékos. Utána tizenegy. De az anyaghiány miatt a létesít­ményeknek csak töredékét tudják átadni időben. Már az öt százalék is felemészti azt a nyereséget, amit el tudnának érni, a büntető­kamat pedig veszteségessé teszi őket. Ha veszteségesek, a tsz-ek megszüntetik a vállalkozást, mert nem ér­dekük a fenntartása. Ezért nevezte az elemzés kilátástalannak a helyzetet. Ha megszűnnek a TO- VÁLL-ok, mi lesz a mező- gazdasági építkezéseinkkel? Az építőipar nem tudja el­látni, hiszen az ipari és la­kásépítkezések csaknem minden kapacitását lekötik. A ktsz-ek is tele vannak munkával. Valakinek pedig fel kell építem a tervezett mező- gazdasági létesítményeket! Olyan konstrukciót kell létrehozni, ami nem ren­delkezik a TÖVÁLL-ok hiá­nyosságaival, s megszünteti azt a hátrányos helyzetet is, amit egy kis vállalat kénytelen-kelletlen elszen­ved. Vállalatra van szükség, amely ki tudja elégíteni a mezőgazdaság építési igé­nyeit, lehetőleg korszerűen gépesítve, műszakilag igé­nyesen. Ugyanakkor rendel­kezik annyi forgótőkével i3, hogy nincs teljesen a magas kamatú hitelekre szorulva, — s ebből következően ma­gas nyereséggel tud majd dolgozni. Ez a gondolatsor szülte a Tisza menti Tsz-ek Területi Szövetségének kezdeménye­zését, hogy egy mezőgazda- sági építőipari vállalatot hozzanak létre — közösen — megyénkben. A decemberi határozatot tettek követték, és lassanként kibontakozó­ban van a leendő vállalat arculata. Az alapítás lényege az, hogy a szükséges anyagi eszközöket az alapítók — tsz-ek és állami gazdasá­gok — adják össze, terüle­tük arányában (holdanként 15 forinttal), s így rész­vénytársaság jelleggel mű­ködik majd a vállalat. Egy részvény értéke ötvenezer forint, ez azonban már az első viszonylag szokványos nagyságú, egymilliós építke­zésnél is visszatérül, mert az alapítóknak nem kell fizetniük az öt százalék for­galmi adót, s ennyivel ol­csóbb az építkezés. A kezdeményezés nagysze­rűségét bizonyítja, hogy az első évre tervezett százmil­liós kapacitással ezer em­bernek biztosít munkaalkal­mat. De ez — megítélésünk szerint — csupán a kezdet, mert a vállalat fejlődési le­hetőségei szinte korlátla­nok. Csak néhány példa: megkönnyíti a munkát a jó szakipari részlegek létreho­zása, hasonlóképp az épí­tőanyag és elemgyártás, a műszaki előkészítő és terve­ző csoport felállítása pedig megszünteti a jelenlegi ki­szolgáltatottságot a bonyolí­tókkal szemben. Az első évek nyilván nem lesznek könnyűek, mint ahogy egyetlen új vállalat életében sem azok. Bár nem lehetetlen, hogy már kez­detben is számottevő nye­reséget hoz majd a vállalat — az alapítóknak. S ez a nyereség kétszeresen szá­mít: lesz, aki korszerűen felépíti az új létesítménye­ket, és tevékenysége nyo­mán még osztalékot is fi­zet K. I A Budapesti Bőrdivatárukészftő Ktsz nagyUállói részlege egy évvel ezelőtt kezdte meg működését. Jelenleg napi 300 női retikült készítenek exportra. A képen: Borsy Erzsébet. Kitüntetett borvizezi Tavaly április elején az fmsz ellenőrzést végzett a tiszalöki 1. számú italbolt­ban, amelynek vezetője Vaskó László 31 éves hely­beli lakos volt. Az ellenő­rök nem találtak megfelelő minőségűnek néhány likőr- félét ezért unicumot és borbolettet küldtek a Deb­receni Minőségvizsgáló In­tézetbe, állapítsák meg a szakemberek, mi baja van az italoknak. Közben Vaskó László tá­vozott az fmsz-től, a Tisza- vasvári Állami Gazdaságban lett vezető szakács. Hamisított likőrök Meglepetést okozott a Minőségvizsgáló Intézet szakvéleménye: az italokat meghamisították. Május elején az ÄKF tartott ellenőrzést az ital­boltban, amelynek vezetője ekkor már Fazekas Pál volt. Az ellenőrök már íz­lelés útján is észrevették, hogy „valami van” a likő­rök körül, bár a műszeres vizsgálat nem mutat elté­rést. Ezúttal hat likőrből küldtek ellenőrzésre a Mi­nőségvizsgáló Intézetbe. A szakvélemény most Is az volt, hogy a likőröket meghamisították, mégpedig úgy, hogy nem lehet hely­rehozni a hamisítást, az italok fogyasztásra alkal­matlanok. Az fmsz vezetői feljelen­tést tettek az ügyben, s a megindult nyomozás során tisztázni kellett, ki hamisí­tott. Ez igen bonyolult volt és nehéz, s a megyei bíró­ság csak most tudott joge­rős ítélettel pontot tenni az ügyre. Amikor az átadó leltárt felvették — Vaskó távozá­sakor — nem tettek félre mintát az egyes italfélesé­gekből. Ha ez megtörténik, gyorsan tisztázni lehetett volna, ki hamisított. Kinek volt az érdeke? Mert Fazekas Pál és Vas­kó László egyaránt tagad­ta a manipulálást. A vizs­gálat azonban egyértelmű­en Vaskó Lászlóra terelte a gyanút Vaskó régi szakember, az elmúlt években jól dolgo­zott a tiszalöki fmsz-nél, okleveleket, kitüntetéseket, jutalmakat kapott. De köz­ben borvizezés miatt 1963- ban megbírságolták, s akkor annyira nyilvánvaló volt tette, hogy meg sem fel­lebbezte a határozatot Szakmájában nagy gyakor­iara tett szert, ismerte minden csinját-binját. Töb­bek között azt is, hogy el­lenőrzések során használa­tos refraktométer nem mu­tatja ki a likőrök szeszfo­kát, csupán a száraz anyag tartalmat. Ezt tudva, rá­jött, hogy ha a likőröket cukros vízzel hígítja, — ellenőr legyen a talpán, aki rájön. A bíróságon is tagadta a hamisítást, megpróbálta cá­folni a szakértők vélemé­nyét is. Arra hivatkozott, hogy gyakran kapott az ipartól lepecsételetlen szál­lítmányt, s mintát csupán egyszer vett ezekből. A bíróság abból Indult ki, hogy kinek állt érdekó­Épfil a MÉSZÖV ABC-áruháza a nyíregyházi piactéren. Képünkön: őriásdarn segítségéi vei a helyére emelik a vassze rkezeteket. Hammel JOzaet íeW. Elég C2*o§-e a „frigy4* Jársiii és Papos kozott ? Javaslatok a harmonikus együttműködésre a művelődésben Két éve lesz, hogy me­gyénkben község, a kisebb Papos és a nagyobb Jármi „házasságot kötött”. Közös tanács intézi a lakosság ügyeit, együtt tervezik a községfejlesztést, a holnap falujának arculatát. Azóta bebizonyosodott, hogy egyik község sem került hát­rányosabb helyzetbe, elcsi­tultak az aggodalmak, a nézeteltérések. S ha mégis akadnak összekoccanások, azok többségében az előre­jutás szándékából erednek. Csak a tánc? Egy tüzetes vizsgálat megállapította, az iker köz­ségben sürgős tennivalók szükségesek, hogy az egyik felzárkózzék a másikhoz. Különösen érezhető ez a és társsai ben a hamisítás? Ez kizá­rólag Vaskó. Nem hivatkoz­hat saját hibájára sem, hogy nem vett mintát, hiszen egy Ilyen rutinnal rendel­kező szakemberrel csupán szándékosan fordulhat elő ilyen mulasztás. Rájött, hogy erre hivatkozhat, s közben alkalma nyílott a' hamisításra. ,,Jutalom 3 hó börtön A bíróság megállapítása szerint Vaskó csaknem 60 liter likőr meghamisításá­val több mint hatezer fo­rint kárt okozott az fmsz- nek, de ezt azért csinálta, hogy a vásárlók megkárosí­tásával jogtalan jövedelemre tegyen szert. Ezért a bíró­ság három hónap szabad­ságvesztésre büntette, ame­lyet szigorított büntetésvég­rehajtási munkahelyen kell letöltenie. Ezenkívül köte­les az okozott kárt is meg­téríteni. Kun István művelődésben. Jármiban úgy tűnik jobban kívánják a kultúrát, mint Paposon. Szép művelődési házat épí­tettek itt, korábban, Má­tészalka megirigyelhetné, — mondják. A községi könyv­tár forgalmas, minden har­madik Jármiban lakó állan­dó olvasó. Tartalmas kultu­rális rendezvények váltogat­ják egymást, szakköri és klubélet jellemzi itt a mű­velődési otthon munkáját. Hogy van mindez Papo­son? „Egy-egy táncmulatság je­lenti a művelődést” — mondják. „Nem igénylik itt az emberek a kultúrát, most fontosabb a Jáva motorke­rékpár, a mosógép, a bú­tor...” Ilyen megjegyzések után olvastuk a járási ta­nács előterjesztését: „A mű­velődésügyi intézmények karbantartására, felszereié, sekkel való, ellátására általá­ban Papos községben kevesebb gondot fordítanak. A műve­lődési intézmények vezeté­se is jobb Jármiban, mint Paposon. Ez az oka az is­meretterjesztésben jelentke­ző színvonalkülönbségnek. Jármiban a klubfoglalkozá­sok rendszeresek, Paposon csak a tv-nézés feltételei vannak meg...” Kontrasztok Ezekből a mozaikokból derül ki, hogy nem a két község „összeházasítása” okozza a bajt, hanem a né­zőpontok, a tenniakarás kü­lönbözősége. De még ez sem minden. Sokkal bonyo­lultabb a helyzet, ugyanis Paposon is igénylik a kul­túrát, nem akarnak elzár­kózni a művelődéstől. Elég emlékeztetni: ez a község „adott” már egy Kossuth- díjas népművelőt is, Kol- láth Lászlót, aki évtizede­kig volt itt önzetlen munká­sa a falusi kultúrának. Mozgalmas, színes kulturális élet volt itt hosszú ideig, citerazenekarukat megye- szerte ismerték. Nincs itt visszafejlődés, a kontrasz­tot éppen az teszi élessé, hogy minden második csa­ládnak tv-je van S ma még a paposi művelődési otthon nem tudott „partnere” len­ni a tv-nek, sem pedig „munkatársa”. De a könyv­tár sem tudott beleszólni a művelődésbe, hisz a paposi- aknak csak kilenc százalé­ka olvasó, Jármiban 29,9 ez az arány. Miért van ez? Felzárkózás Nem tévedünk talán, ha a két szomszédos község egyesülés utáni gondjaiban keressük az okokat. A kü­lönállóságot nem mindjárt váltotta fel a közös tenni­akarás egymásért, azért; hogy az egyik felzárkózzék a másikhoz. A helyi veze­tés nem tudta megoldani eddig a paposi művelődési otthon vezetésének problé máját, sem a könyvtárost munka minőségi javítását. Most járási segítséggel 1& péseket tettek, hogy a sze­mélyi feltételek megterem­tődjenek a tevékenyebb fa lusi népműveléshez. Min­denre kiterjedő elemzéssel segítette a járási tanács művelődési osztálya a két községet, hogy ne legyen szakadás egyebek között a művelődési munkában, a programokban, a „nagyobb’* adja át tapasztalatait, tudá­sát á „kisebbnek”. Érdemes megfontolni, függetlenített népművelő alkalmazását is. Maradnak még feladatok: Jármiban és Paposon, ez­úttal csupán a művelődés­ről esett szó. De valamire felhívta a figyelmet a jármi és a paposi példa: töreked­ni szükséges a különbségek kiküszöbölésére különösen azokon a helyeken, ahol a szervezeti, közigazgatási és egyéb feltételek ennek ked­veznek is. Ott is gondol­kozni kellene ezen, ahol nem mondták és nem is mondják ki az „összenőtt” községek egyesítését. Néha a kilométerek jó és rossz művelődési helyzetben lévő községeket választanak el, melyeket le lehetne rövidí­teni, ha intenzívebb kultu­rális, módszertani kapcso­lat alakulna ki a szomszéd dós községek között. ....... <PC*

Next

/
Thumbnails
Contents