Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-23 / 119. szám

Nem lanyhul a francia sztrájk De Gaulle pénteken nyilatkozik a rádióban De Gaulle tábornok rend­szerének eddigi legsúlyo­sabb politikai és gazdasági válsága továbbra sem eny­hül. Az országos méretű sztrájkmozgalom változat­lan erősségű, sőt újabb és újabb gazdasági ágak bé­nulnak meg. Párizsban és más nagy városokban le­állt a közforgalom. A fő­városban 15 000 taxisofőr csatlakozott a sztrájkhoz. Több nagy luxusszállót an­nak személyzete megszállt. Zárva vannak a bankok, a színházak, az áruházak, a repülőterek, a vasútállomá­sok, sőt egyes vidéki váro­sokban már az áramszolgálta­tásban is zavarok jelentkez­nek. Az iskolákban szüne­tel a tanítás és több vidéki városbant a rádió és tv is felfüggesztette adásait. A Reuter a következő po­litikai lépéseket tartja va­lószínűnek : Az államfő pénteki rádió- és televízió beszédében be­jelenti, hogy népszavazást rendel el a kormány terve­zett szociális intézkedé­seiről. Ezek nagyobb lehető­séget biztosítanának a mun­kásoknak és a diákoknak, hogy beleszóljanak ügyeik irányításába. A későbbiek­ben tárgyalások kezdődné­nek a szakszervezeti veze­tőkkel, az új minimális bé­rekről és a 40 órás munka­hét bevezetéséről. A dél-vietnami partizánok sikere Saigon (MTI): Amerikai stratégiai óriás­bombázók szerdán Saigon környékén a partizánok fel­tételezett állásait támadták. A hazafias erők kedden rajtaütésszerű támadást in­dítottak a Dél-Vietnam északi részében lévő Vamp Eage amerikai támaszpont ellen. Tizenhárom amerikai katona meghalt, hatvannyolc megse­besült. Nguyen Van Tien, a DNFF hanoi képviseletének vezető­je kedden a VDK fővárosá­ba n nyilatkozott a PAP len­gyel hírügynökség tudósító­jának- A partizánok legutób­bi offenzívájáról szólva kije­lentette, hogy a támadássoro­zat mindenekelőtt a dél-viet­nami városok és Saigon ellen irányult. E térségekben a lakosság a hazafias erők fegy­veres alakulatai mellé állt. Jelenleg a DNFF-fel együtt­működő lakosság a városok kiterjedt térségeit tartja el­lenőrzése alatt, például Sai­gonban, ahol számos forra­dalmi bizottság jött létre. Elmondotta: az offenzíva másik jellegzetessége, hogy a forradalmi fegyveres erők fontos sikereket értek el az ellenség haderőinek felszá­molásában. II mexikói külügyminiszter moszkvai látogatásai Moszkva (MTI); Moszkvai megfigyelők élénk érdeklődéssel kisérik Antonio Carillo Flores mexi­kói külügyminiszten moszk­vai látogatását. 1924 óta, va­gyis azóta, hogy Mexikó nyugati féltekén elsőnek el­ismerte a Szovjetuniót, most fordult elő először, hogy mexikói külügyminiszter a szovjet fővárosba látogat. A szovjet fővárosban ro- konszenwel tekintenek a mexikói nemzeti érdekeknek megfelelő önálló külpolitikai vonalvezetésre, amely elítéli az Egyesült Államok uralko­dó köreinek arra irányuló kísérleteit, hogy ráerőszakol­ják akaratukat a latin-ame- j-jkai kontinens országaira. A mexikói külpolitika pozitív jelentősége azonban nem kor­látozódik csupán a nyugati félteke ügyeire. Antonio Ca­rillo Flores röviddel moszk­vai útja előtt a Szovjetunió és Mexikó politikáidról szól- va hangsúlyozta: a két or­szág politikáját egymáshoz közelítik külpolitikájuknak olyan alapelvei, mint a be nem avatkozás elvének tisz­teletben tartása, a tartós bé­ke biztosítására és a leszere­lés megvalósítására irányuló törekvés. A szovjet főváros politikai köreiben biztosra veszik, hogy Gromiko szovjet és Carillo Flores mexikói külügyminiszter tárgyalásai­nak során központi helyet kap a vietnami probléma. Ko§zigin Karlovy tß Vary him * Mint a csehszlovák táv­irati iroda jelenti, negyedik napja tartózkodik Karlovy Varyban Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök. Sze­mélye Karlovy Vary kül­földi és csehszlovák látoga­tói, valamint az újságírók érdeklődésének középpontjá­ban áll. Sétái alkalmával, amelyekre Tatjana unokája kíséri el —, vidáman mo­solyogva viszonozza a la­kosság és a fürdővendégek üdvözletét. Jan Schee főorvos szerint a szovjet kormányfő egész­ségi állapota jó, Koszigin az orvosi előírásnak megfele­lően naponta háromszor jár inni a gyógyforráshoz. Mint a csehszlovák hírügynökség megjegyzi, a szovjet minisz­terelnök azok közé a für­dővendégek közé tartozik, akik rendszeresen látogat­ják Karlovy Varyt. Koszi­gin most hatodszor érkezett az európai hírű fürdővá­rosba. A Biztonsági Tanács határozata A Biztonsági Tanács fel­szólította Izraelt, hogy hagy­jon fel Jeruzsálem arab ré­szének annexióját célzó kí­sérletekkel. A kedden elfogadott hatá­rozatban a Biztonsági Tanács rámutat, hogy minden admi­nisztratív jellegű intézkedés, beleértve az arab országok­tól elfoglalt területek kisa­játítása is, jogilag törvényte­len, A Biztonsági Tanács ez­úttal ismételten hangoztatta, hogy megengedhetetlen a £a: topái területhódítás. A kulturális forradalom két esztendeje Moszkva (TASZSZ): Május 16-án volt két esz­tendeje annak, hogy a KKP Központi Bizottsága kiadta emlékezetes „közleményeit”, amelyek a „kulturális forra- dalom”-ra vonatkoztak. Elekben a „közlemények­ben” akkor még csupán a „burzsoázia képviselőiről” volt szó és senkit nem ne­veztek nevén. A pekingi sajtó, amely az évforduló al­kalmából állandóan Mao Ce-tung eme „közleményei­vel” foglalkozott, ma már azonban név szerint említi a Mao Ce-tungi irányvonal fő ellenzőit. Közöttük van természete­sen Tao Csu, a KKP köz­ponti Bizottsága Politikai Bi­zottságának tagja, az állam­tanács elnökhelyettese, Peng Tő-huaj volt honvédelmi miniszter, Peng Csen, a pe­kingi városi pártbizottság el­ső titkára, Lo Zsuly-scsing a népi felszabadító hadsereg főparancsnokságának vezető­je is. Igen lényeges azonban, hogy Liu Sao-csit, a Kínai Népköztársaság elnökét és Teng Hsziao-pinget, KKP Központi Bizottságának fő­titkárát mind a mai napig nem nevezik meg. Mao Ce-tung „közlemé­nyeit” természetesen a Szov­jetunió és a többi szocialis­ta ország elleni rágalmakra használják fel. A kínai lapok például azt állítják, hogy „ha Mao Ce-tung ellenfeleit nem távolították volna el a hatalomból, akkor ez Kíná­ban is — a Szovjetunióhoz és a többi szocialista ország­hoz hasonlóan — a kapita­lista rendszer visszaállításá­hoz vezetett volna”. A Mao Ce-tung által kez­deményezett „kulturális for­radalom” jellemző vonása, hogy jelszavai a politikailag éretlen és Mao soviniszta ta­nai szellemében nevelt fia­talságra kívánnak hatni. JíülY [ptGfY BÚN ÚGY! RlGÍHYf 8. „...öt előtt szokásos őrjá­ratomat tettem a Nowy Swi- at utcán és beléptem a pá­ratlan oldalon lévő csemege­boltba. Találkoztam ott egy ismerőssel, az Általános Kisipari Bank hivatalsegéd­jével, amint épp vodkát és bort vásárolt. A hivatalse­géd egyenruhában volt... Egy órával később a bank előtti téren mentem át. A fénye­sen kivilágított alagsorban észrevettem egy fiatalembert, de nem abban a részben, ahol a kincstár van. A hi­vatalsegédet, aki a vodkát vette, akkor a bank bejára­tánál lévő ruhatárban lát­tam. Hét óra előtt másod­szor is a bank környékén jártam. Pontosan nem tud­nám meghatározni az időt, mert nem néztem az órám­ra. Megfigyeltem, hogy a bankból néhány férfi és egy nő lépett ki. Táska volt ná­luk...” — Mit szól ehhez a jelen­téshez ? Helski igazgató teljesen megőrizte nyugalmát. — Úgy látszik, néhány tisztviselőnk ittmaradt túl­órázni. Ez nemcsak bankban fordul elő. — Ez így van, de ugyan­ebben a táskában van Naw­rocki és Zaleski őr aláírt vallomása is, amelyekben azt állítják, hogy minden tisztviselő elhagyta a bank épületét rögtön három után. Az igazgató vállat vont. — Nem tudok róla, hogy tegnap a hivatali idő után valaki is jttmaradt volna. Én három után azonnal tá­voztam. Ezt a tényt számos tanú bizonyíthatja. Nem értem, hogy a hiva­talsegédek és az őrök miért nem mondták meg magá­nak, hogy nem mindenki ment el velem együtt. Ta­lán megfeledkeztek erről. —■ Épp úgy, mint a vodka­vásárlás tényéről? — Százados pr, úgy hi­szem, munkaidő után min­denki bemehet a csemegé­be és megvehet bármely ott kapható árut. — Épp erről van szó, hogy munkaidőben. Ha jól em­lékszem, az egyik hivatal- segédnek mindennapos köte­lessége, hogy ittmaradjon a bankban hétig: felügyelni a takarításra. Tegnap ez az ügyelet épp Nawrockira esett. Vajon önmagának ott­honra vette azt a vodkát, vagy itt fogyasztották el a bankban? — Honnan tudhatnám én ezt? Természetesen nem ad­nék ezért dicséretet, de leg­jobban teszi, ha erről a két hivatalsegédet kérdezi. Azon­nal hívom Franciszeket. Rövid néhány perc múlva az idősebb hivatalszolga az Irodába lépett. Figyelmen kívül hagyva a tisztek jelen­létét, szolgálatkészen meg­hajolt az igazgató felé és „vigyázz” állásban várako­zott az ajtónál. — Figyeljen ide — szólt Franciszekhez a százados. — Felolvasom a körzeti megbí­zott jelentését. — Majd így folytatta: — Az, amit a rend­őr látott, teljesen ellentétben áll az ön tegnapi vallomásá­val. Miért törekedett a rend­őrség félrevezetésére? Mi­ért tett hamis vallomást? Tudja, mivel jár ez? A rendőr jelentésének fel­olvasása közben Franciszek kissé elsápadt és valamit alig hallhatóan morgott az orra alatt. Widera főhad­nagy mégis meghallotta. — „Átkozott! Hát nem ki­szimatolta!” Majd hallhatóan így szólt: — Én semmiről sem tu­dok. Ami mondanivalóm volt, tegnap közöltéin. — Tehát valaki hazudik. A körzeti rendőr, vagy ma­ga? A hivatalsegéd hallgatott. — Mit jelentsen ez, Fran­ciszek? — vette át a szót Helski igazgató. — Miért hallgatta el előttünk, hogy tegnap túlóráztak a tisztvi­selők? Mi van azzal a vod­kával? Nawrocki vette? Na, beszéljen! — Ha igazgató úr akarja, akkor elmondom. Ittmarad­tak munkaidő után a köny- velőségi urak. Befejezték a mérleget és utána leöblítet­ték egy kicsit. De ezeknek az uraknak — most a rendőr­tisztekre mutatott — semmi közük ehhez. Dolgoztak, egy kicsit ittak, majd elmentek haza. Semmi rossz nem tör­tént. — Nem, csupán eltűnt tíz­millió! — Én arról semmit sem tudok. Akkor nem voltam a bankban. — Mikor nem volt maga a bankban? — Amikor eltűnt az a pénz. — És azt honnan tudja, hogy melyik időpontban tűnt el a pénz? Franciszek kinyitotta a száját, de semmit sem szólt Hangosan nyelt egyet. Hom­lokán aprócska izzadtság- cseppek bújtak elő. Ujjait idegesen markolászta. — Mondja el azt is — folytatta a kihallgatást a százados, — miért nem tud­tak visszaemlékezni az őrök és Nawrocki arra, hogy a könyvelőségben tovább dol­goztak, majd vodkát ittak? — Nem mondhatták el, mert megtiltottam nekik. — Miért? — Csodálko­zott az igazgató. — Minek üssék bele ide­genek az orrukat a mi dol­gunkba? A volt elnök Po- tulicki úr sohasem hivatta volna ki őket. Úgysem ta­lálnak semmit. — Az nem a maga dolga, Franciszek — korholta eré­lyesen a? igazgató. — Tö­rődjön a tóaga dolgával. Ha a rendőrség érdeklődik, an nak oka van‘^ V^nfen kell vallani. Most menjen a dolgára és Midie »aw­rockit, meg az oroket, ö őket már ne oktassaki ar ra, hogy mit valljanak. És nekem ez még egyszer elő ne forduljon. Franciszek megbántotta*! pillantott az igazgatóra mé­lyen meghajolt előtte es csendben távozott. _ Biztosítom az urakat _ mondta komolyan Hels­ki igazgató — hogy ilyen incidensek többé nem is­métlődnek -meg. A kihallgatások végezté­vel a százados ismét Helski igazgatóhoz fordult. — Igazgató úr, szeretnénk egy kis ellenőrzést végezni— ^ ^ ^ ^ jj Q 0 0 ' HORST MULLER farrtasrtifcus regénye nyomán irta CS. HORVÁTH TIBOR, rajzolta SEBÖK IMRE 27. Y&Rü'nMEPS ÖRNA&V *AN&JA A SIOXOVnAi K£M£- |A■Y£R5£N CSESZETT».. 77> SÁPPAL KCSŐ&5. EfiY CS/UANTALAN ÉJ­SZAKAIN. ELSÖTÉTÍTETT REPÜLŐ&£P -HATOLT &£ AZ ASSZAM/ NtPKVZTAÍRSASáG, 1&T£X£- B£. €6... MÉRNÖKÖT £6 SZARTA» S A » Szent V/Z*« NE VŐ LAMAKOLOSTOR ££LjÉ VEZETŐ MERE- DEK HE6X». ÖSVÉNY £tkv PONTJÁN VÁRATLANUL T£LJ£S NA6V- S2£RÚS£Ü£B£N SHEPPARD ELÉ TARuLTAZ C/RNAJC'ZASl TAN ÁCS TELEPE AZ ÉPÜLŐ fOTON RAKÉTÁVAL. stopperórával lemérnénk mennyi idejét veszi igénybe a főpénztárosnak a két acél­rács, majd a kincstár ajta­ján lévő három zár kinyi­tása, az ajtók kitárása, a felső polcról az elrabolt bankjegyeket helyettesítő csomagok kiemelése, és a zárás egészen a földszintre való visszatérésig. Ezúttal önök is átadják kulcsaikat Jan Lisaknak. — Kérem — egyezett bels Helski. — Menjünk le. A mérést háromszor is­mételték meg. Lisak igaz­gató mindannyiszor kinyi­totta és bezárta a kincstárat három percnél rövidebb idő alatt. Ezután ugyanezekkel a műveletekkel Widera fő­hadnagy is megpróbálko­zott. Neki sokkal rosszabbul ment, ugyanis a zárakkal 4 perc 47 másodpercen át bajlódott. Jarkovvski száza­dos még kevésbé volt ügyes. A kulcsokkal 5 per­cig és 19 másodpercig mani­pulált. A vizsgálat befejezésa után a főhadnagy elmondta észrevételeit: — Annak ellenére, hogy először voltak a kezedben ezek a kulcsok, és nem tudtad, melyik kulcs, me­lyik zárba illik, sikerűt ki­nyitni és bezárni a kincstá­rat 6 percnél rövidebb idő alatt Helski pedig, mini tudjuk, több mint hat per­cet töltött az alagsorban. Valójában egyedül sohasem nyitotta ki a kasszát, mégis kitűnően tudja, melyik kulcs illik a megfelelő zár­ba. Ezt bizonyosan gyorsab­ban csinálta volna, mint én. Fogadok, négy percnél ia kevesebb idő alatt. — Ne felejtsd el Romgk, hogy nappal, úgy nypjc óra előtt, amikor a bankba és a többi hivatalokba tömegé­vel érkeznek a dolgozók, a kassza kinyitása óriási • ri­zikóval járna. Hiszen a bank mellett van a minisz­térium hatalmas épülete és valaki megláthatta voina a kasszánál ténykedő, vagy onnan bankjegykötegeket cipelő Helskit. — A kockázat sokkál ki­sebb volt, mind gondolod. Nawrocki ugyanis elmond­ta, hogy ezen a napon a« igazgató sokkal korábban érkezett. A bank nyitásáig tehát legkevesebb negyed órája volt és jól tudta, hogy a tisztviselők csak éppen nyolc előtt érkeznek. Vélet­len járókelő? Éjszaka, sőt délután Is felfigyeltek volna a kincstár előtt álló ember, re. De reggel? Biztosíta­lak, hogy ez a látvány sen­kiben sem idézte volna fel a betörőt. Mindenki azt hit­te volna, hogy a pénztáros készíti elő a pénzt a bank nyitására. Senki sem isme­ri a bankban alkalmazott kasszanyitási rendszert, még mi, a rendőrség is csupán Helski tői tudtuk meg ezt. Ha én nyolc óra tájban el­mennék itt az épület előtt és látnék valakit, amint bankjegyeket vesz el a kasz- szából, én sem reagálnék rá. — Talán igazad van. — A ^századost részben meg­győzték barátja érvei. _ Gyerünk még egyszer Hels- kihez. Próbáljuk egy kicsit sarokba szorítani. — Igazgató úr. — Kezdta a százados, miután a fő­hadnaggyal együtt beléptek a már ismerős irodába; _ Komoly üggyel jövünk ön­höz. — Figyelmesen hallgatom, — Bizonyítékaink vannak arra, hogy tegnap hivatal­kezdés előtt lent járt az alagsorban és több mint hat percen át ott tartózko­dott. Méréseink igazolják, hogy ez elegendő idő a kassza kinyitására és a pénz kivételére. Tud-e el ellen felhozni valamit?- (Folytatjuk/

Next

/
Thumbnails
Contents