Kelet-Magyarország, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-22 / 118. szám
Gáspár Sándor nyilatkozata Bonyolult elektrotechnikai berendezések készülnek a Nyíregyházi Vasipari Ktsz-ben. Képünkön: Cserhalmi Béla URH adóval szerelt elosztó szekrényen dolgozik. Hamme) ,T, tetv. IRÁNY; Kiskőrös, Lakitelek, Izsák, Tiszavasvári: 2500 szabolcsi fiatal a nyári építőtáborokban (Folytatás az 1. oldalról.) bak legyenek, ami annyit jelent, hogy az eddiginél kicsit jobban kerüljenek ösz- szefiiggésbe a teljesítménynyel, a végzett munkával. — Lz évben 2 százalék, illetve maximum 4 százalék van előirányozva béremelésre. Ennek a 2 százaléknak > a felhasználását illetően vannak olyan tapasztalataink, hogy helyenként bizony van egy kis óvatoskodás. RIPORTER; Talán nem helytelen az óvatosság. GÁSPÁR SÁNDOR: önmagában nem, ha ésszerű tartalékolásról, pontosabban szólva, ha olyan esetekről van szó, hogy nem tudják a pénzt a termelésre ösztönző módon felhasználni; de abban a pillanatban, ha a dolgozók termelési aktivitását csökkenti az óvatoskodás, akkor annak semmiféle helye nincs. Általában azt lehet mondani, hogy bérrendszerünk egészségesen fejlődik és bizakodva nézünk a jövő elé. RIPORTER: Néhány üzemben Indokoltnál magasabb a túlórák száma. ami nem egészséges dolog. GÁSPÁR SÁNDOR: Hogy a rendelkezésünkre álló adatok szerint országos átlagban ez év első negyedében ugyanannyi volt a felhasznált túlórák száma, mint tavaly, ez bizonyítható, általában természetesen fellépünk a túlóráztatás ellen. Ebben az évben, irányítási rendszerünk reformjának bevezetésével a túlórák elhasználása tekintetében egy uj jelenség tapasztalható, arról van szó, hogy a bérszínvonal rovására történik a túlórák kifizetése. Biz azt jelenti, hogy a túlórákra kifizetett összeget a bérszínvonal emelésére nem tudják felhasználni, ami azokat a dolgozókat sújtja, akik nem túlóráztak. Éppen ezért üzemi szakszervezeti szerveinket állandóan arra biztatjuk, — és ők állják a sarat —, hogy csak a törvényes keretek között, a Munka Törvénykönyve szerint, illetve a kollektív szerződések szerint engedélyezzék a túlórát RIPORTER: Az Szemek törzsgárda tagjai gyakran szóvá teszik —, hogy az újonnan belépő szakmunkások magasabb bért kapnak, mint ék? GÁSPÁR SÁNDOR; Vannak ilyen tapasztalataink, valóságos, nem mondva csinált a probléma. A jelenségeket ismerjük, figyelemmel kísérjük. Újra azt kell azonban mondanom, hogy a tapasztalatok még nem elégségesek ahhoz, hogy megfelelő következtetést vonjunk le, illetve, hogy javaslatot tegyünk átlagbérgazdálkodási rendszerünk korrekciójára. RIPORTER: A közös megbeszélésen szóba kerültek a szakszervezetek fogyasztói árakkal kapcsolatos tapasztalatát A szakszervezeteknek azonban tulajdonképpen a fogyasztói árak alakulására nincsen közvetlen befolyásuk. Mit kell akkor ez alatt érteni? GÁSPÁR SÁNDOR: Árpolitikánk alakításával kapcsolatban a szakszervezeteknek meghatározott szerepük van. A szakszervezetek az árakat es a béreket mindig együtt vizsgálják. Mi egyensúlyra törekszünk, az árak és az árpolitika alakításánál, hogy az adott időszakra, esztendőre előirányzott életszínvonalemelés megvalósuljon. Az árak, továbbá a bérek és egyéb szolgáltatások tekintetében is. Ilyen értelemben az árpolitikában a szakszervezeteknek nagy szerepük van. — Az árképzésben a szak- szervezetek nem vesznek részt, van azonban szerepünk a fogyasztói árszínvonal alakulásában. Budapesten több tízezer társadalmi ellenőrünk van, akik figyelik a fogyasztói árak alakulását. Ez évben eddigi tapasztalataink szerint az 1968 január 2-án életbe léptetett árintézkedéseink a kívánt eredménnyel jártak. A fogyasztói árak napjainkig két százalékkal alacsonyabbak, mint régebben voltak, és ez jó. Árrendszerünk tehát szolgálja a fogyasztók érdekét és a termelés érdekeit is. Ismétlem, az árszint alakításával nem foglalkozunk.de őrködünk azon, hogy az élet- színvonal emelésével kapcsolatos elképzeléseink az árak és bérek viszonylatában teljesüljenek. A riporter ezután a munkaidő-csökkentéssel kapcsolatban tett fe! kérdést Gáspár Sándornak. GÁSPÁR SÁNDOR: Legyen szabad talán a kérdést annyiban kiegészítenem, hogy nagy az. érdeklődés és nagy a „nyomás.” Ez idő szerint Magyarországon mintegy 300 000-en dolgoznak csökkentett munkaidőben. A tapasztalatok jók: a termelés nem csökkent azokban az üzemekben, ahol bevezették a rövidített munkaidőt, s nem csökkentek, — sőt helyenként emelkedtek a keresetek. 1968. második felében újabb üzemekben csökkentjük majd a munkaidőt. Az mintegy 600—650 ezer embert érint. Az elvek itt is hasonlóak. Tovább csökkentjük 1968, és 1970 végéig a munkaidőt s lényegében az iparban és az építőiparban foglalkoztatott dolgozók teljes egészében csökkentett munkaidőben fognak dolgozni. RIPORTER: Olyan üzemekben, ahol már csökkentett munkaidőben doloznak, a különösen nehéz és egészségtelen körülmények között dolgozó munkások — akiknek már korábban csökkentették a munkaidejét — felvetik, hogy miért nem csökken most arányosan tovább az ő munkaidejük is? Nagyon sok a panasz azzal kapcsolatban, hogy az alapszabadság csökkent. Mi a véleménye erről? Jogosak a panaszok? GÁSPÁR SÁNDOR: Természetesen jogosak. De társadalmilag igazságtalan lenne, ha most ezeket a panaszokat orvosolnánk. Nincsenek még meg a feltételek ahhoz, hogy orvosoljuk, hiszen százezrek dolgoznak még régi munkarend szerint, teljes munkaidőben. — Nem szabad elfelejteni, hogy több mint háromszáz- ezer olyan munkásember van még hazánkban — a közlekedésben és egyebütt—.akik nem 48 órát dolgoznak, hanem többet. Tehát társadalmilag lennénk igazságtalanok, ilyen feszültséget okoznának. RIPORTER: Nem jeIent-e veszélyt az, hogy a munkaidő csökkentése folytán kieső munkaidőt a munka intenzitásának növelésével akarják pótolni? Van bizonyos fokú félelem ettől az üzemekben. GÁSPÁR SÁNDOR: A félelem nem indokolt. Mi azt mondjuk, hogy egy dolog a munkaidő jobb kihasználása és más dolog a munka intenzitásának növelése. Meg kell mondani őszintén mi a munkaidő kihasználására gondolunk, nemcsak a munkaidő csökkentésére való áttérésben, hanem bérrendszerünk igazgatásában, az árellenőrzésben és minden üzemi probléma megoldásában. Az ön által szóvátett kérdéseket üzemi szerveink állandóan kontrollálják de nemcsak szakszervezeti szerveink, pártszerveink, hanem a dolgozók is. A csökkentett munkaidőre való áttérésnél nagyon jó emelő például a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom, aminek most még külön jelentőséget ad a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulójára indított munkaverseny. A társadalmi termelési aktivitás segíti nagy céljaink megoldását RIPORTER.: Nagyon sok keserűséget okoz az embereknek az a lélektelen ügyintézés. am; sok hivatalban süt ta ián míg üzemben is ta pasztaiható. Milyen javaslatot tettek a kormánynak a bürokratizmus elleni harc jegyében? GÁSPÁR SÁNDOR: Vizsgálatot nem folytattunk. A témát ismerjük, javaslatokat tettünk. Valóban komoly kérdésről van szó, és legutóbbi tanácskozásunkon nagy teret szenteltünk ennek a kérdésnek. Nem szabad félreérteni a dolgot; a mi ügyintézőink döntő többsége a tanácsnál, állami hivataloknál és üzemen belül is tisztességesen, becsületesen, az emberek érdekében, az ügy érdekében végzi munkáját. Sajnos azonban ismétlődő feladatoknál a bürokrácia állandóan megkö- vesedik és újra szüli önmagát. — Ezért helyes és szükséges fellépni ellene. Ezt szóvá tettük, s a Minisztertanács már döntött is: egy hónapon belül a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság beszámol a kormánynak, illetve a tapasztalatok alapján konkrét javaslatokat tesz, mit kell tenni, hogy még egyszerűbb, még gyorsabb legyen a dolgozók hivatalos ügyeinek intézése. RIPORTER: A kormány tehát osztotta a szakszervezetek véleményét? GÁSPÁR SÁNDOR: Egyetértett velünk. Elhatározta azt is, hogy ez év második falében az Igazságügyminisztériumot is beszámoltatja. Azonban nekünk is adott „rendelést” a kormány, nemcsak ml a kormánynak. A kormány tagjai szóvá tették —■ teljesen helyénvaló módon — hogy kicsit bürokratikus a szakszervezetek kezelésében lévő társadalom- biztosítási munka is. És ebben igazuk van. Sok mindent tettünk már ez ellen Régebben például 38 nap kellett a nyugdíjkéréstől a folyósításig, most már csak 25 nap. De még mindig bürokratikus az ügyintézés. Tehát saját portánkon is söpörnünk keli. RIPORTER: A* «remekben éppen a szak- szervezetek növekvő feladatával kapcsolatban gyakran szó esik a szakszervezetek vétójogáról. GÁSPÁR SÁNDOR; Néhány évvel ezelőtt, amikor a gazdaságirányítási rendszer reformjával kapcsolatos elképzeléseinket megfogalmaztuk és vitába bocsátottuk, a dolgozók, a munkások legszélesebb rétegei már értették lényegét, célját, de egy aggályt szóvá tettek. Nevezetesen azt, hogy nem lesznek-e a dolgozók kiszolgáltatva a gazdasági vezetőknek az új irányítási rendé szerben. Természetesen erre felfigyeltünk és azóta is napirenden tartjuk, milyen garanciát lehetne teremteni, hogy a dolgozóknak ezt a félelmét eloszlassuk. A félelem jogos, mert vezetési A messziről érkezett ellenőr a Somfeldolgozó Vállalatnál a dolgozók helyzete iránt érdeklődött. — Nézze, kedves elvtársam, sokat beszélhetnénk, mi mindenben részesül az, aki azzal büszkélkedhet, hogy a mi vállalatunkhoz vezérelte a szerencsecsillaga. De beszéljenek inkább a dolgozók! Válasszunk ki találomra egy nevet, mondjuk ... találomra Zabos II. Jánost Nemrég vettük fel somtaposónak. Kis idő múlva bejön Zabos. A somtaposók öltözékét viselte: kék zubbonyt és hozzá fehér úszónadrágot — Mondja kedves Zabos kartárs, mivel telik egy napja! És Zabos mesélni kezdett; — A munkaidő fél kilenckor kezdődik — a somtaposás ugyanis egészségre ártalmas munka, s így csak 6 órát dolgozom. Tehát I órarendszerünk most olyan, hogy a gazdasági vezetőket arra ösztönzi; dolgozzanak önállóan. termelékenyen, gazdaságosan. Ez jó cél, s ezt érti is mindenki. — A dolgozó viszont azt mondja — nem áldoznak-e fel bennünket, illetve nem rendelnek-e mindent alá a gazdaságosságnak ? — Azt mondjuk — és a vétójog is ezt a célt szolgálja —, hogy a gazdasági vezetőket a szakszervezetek támogatják céljaikban, a gazdaságosabb termelésre irányuló törekvéseikben, stb. De nálunk a gazdaságosság érdekében is csak olyan eszközöket lehet igénybe venni, amelyek szocialista rendszerünk természetével összhangban vannak, vagyis emberségesnek kel) lennie a bánásmódnak. Ha tehát olyan eszközöket vesz igénybe az igazgató az üzemben, amelyeket a pártszervezet, a szakszervezet úgy ítél meg, hogy azok már nem férnek össze rendszerünk természetével, akkor életbe lép a vétójog. Ez jó fegyver, amelyet üzemi szerveink jól tudnak alkalmazni. De eddig erre még nem került sor. Mert vitával — hasonló módon, ahogyan mi felsőbb szinten — az üzemben is általában el tudják igazítani a konfliktusokat. RIPORTER: Tehát nemcsak új gyakorlatról, I hanem új elvekről is szó van a szakszervezeti munkában? Gáspár sandor: a szakszervezetek munkájában is új elvekről van szó. Ahogyan az egész társadalmi életünkben is, hiszen ország világ tudja, hogy az utóbbi 12 év során nagyon sok vonatkozásban tökéletesítettük társadalmi rendszerünket. Uj emelőket, elemeket építettünk be gazdasági, társadalmi, kulturális életünk minden területén; gazdasági életünkben éppen most a gazdasági vezetési rendszer reformját —, aminek célja, rendeltetése ismert. Volt aggály, hogy jó lesz-e a reform? Ma már alig akadnak aggályoskodók, bár még természetesen nincsen minden eredmény a „zsebünkben.” De jó úton haladunk és a reformmal sem fogunk eltévedni. — Mi a garanciája annak, hogy nem fogunk eltévedni? Az, hogy bár új elveket alkalmazunk, de tudományos világnézetünk, a marxizmus—leninizmus alapelemeit időt nem álló divatos elemekkel soha nem fogjuk helyettesíteni. Számunkra szent az olyan fogalmak, mint proletárdiktatúra, munkásosztály vezető szerepe, a párt vezető szerepe, nemzetközi proletárszolidaritás, Szovjetunióhoz való viszony. Ezeket semmilyen divatos fogalommal nem fogjuk helyettesíteni. Azon túl, ezen- belül az építőmunka gyorsítása érdekében, ahogy a társadalom igénye ezt megkívánja, természetesen fogékonyak vagyunk az új iránt. Mindig törjük fejünket, mit hogyan lehetne jobban tenni a dolgozó nép érdekében, szocialista hazánk felvirágoztatása érdekében. Ezen munkálkodunk. kor megérkezem, s a fópor- tás leteríti a szőnyeget, hogy a vállalat és a vállalati kocsi közötti úton ne legyek kénytelen a puszta földre lépni. A kapuban a vállalat igazgatója, főmérnöke, vagy főkönyvelője fogad, s míg a somtaposó üzemig érünk — viccekkel szórakoztat. Igaz, néha rossz vicceket is mesélnek, de ezt ki lehet bírni. A munkahelyen búcsút veszek a kísérőmtől, s a dolgozókkal megbeszéljük a labdarúgó-bajnokság legutóbbi fordulóját, illetve — a hét második felében — a következő fordulót. Ezután tíz órakor elkezdem a somtaposást. Negyed tizenegy órakor kilépek a kádból és átöltözöm, mivel tizenegykor kezdődik az ebéd. Az ebéd Két és fél ezer szabolcsi fiatal vesz részt ezen a nyáron a KISZ ifjúsági építőtáborainak munkájában. Diáklányok indulnak többen táborozni: a négy turnusban mintegy 1500 szabolcsi közép- és főiskolás lány dolgozik. Az építőtáborok fennállása óta első ízben VIII. osztályos úttörők is táboroznak. Megyénkben a helyi táborban, a Tiszavasvári Állami Gazdaságban az úttörők mákot szednek. A fiatalok négy építőtáborban dolgoznak. A lakiteleki és az Izsáki Állami Gazdaságban a lányok a zöldségkertészetekben végeznek munkát A fiúk a Kiskőrösi Állami Gazdaságba utaznak. Ok a gyümölcskertészetben dolgoznak majd a gazdaság tabdi üzemegységében. Megyénkben újra megszervezik a Tiszavasvári Állami Gazdaságban az ifjúsági építőtábort. Ennek munkájában több. mint ötszáz szabolcsi fiatal vesz részt. A rázompusztai üzemleírásával nem untatom, az igazat megvallva meg sem tudom jegyezni, olyan sokféléből áll. Elég, ha annyit mondok, hogy az ebéd mindig lever a lábamról, utána kénytelen vagyok egy órát heverészni. Egy órakor kezdődik a délutáni műszak. A pihenőszobától elektromos targoncán visznek a taposóba. Ilyenkor, ebéd után, nagyon kell vigyázni, mert az orvosok megállapításai szerint a jóllakott szervezet érzékenyebb a megterhelésre. A taposóba hozzák utánam a kávét, ami ismét munkaképessé tesz. A délutáni munka már nem olyan nehéz. Részletes jelentést kell készítenem az egység zöldségkertészetében dolgoznak. Gazdag programiéi gondoskodnak. Tábori kultúr- és sportversenyek lesznek Meglátogatják a fiatalokat a Ki mit tud legjobbjai, éa műsort adnak. Af. utolsó két turnusban a VIT-en járt küldöttek élménybeszámolókat tartanak. A lánytáborokban minden turnusban vidám műsoros divatbemutatót rendeznek. Minden résztvevő megkap, ja az építő tábori jelvényt éa emléklapot. A negyedszej táborozok a KISZ KB dicsérő oklevelét kapják Azok a fiatalok pedig, akik most ötödik alkalommal vesznek részt épitőtáborí munkában, az ifjúsági szövetség kitüntetését, az aranykoszorús KISZ jelvényt kapják meg. Az építőtáborokban június 30-áfi tartják a nyitó tábortüzeket, míg az utolsó turnusok befejeztével augusztus 24-én búcsúztatják ünnepélyei záró tábortűzzel a fiatalokat aznap elvégzett munkáról. Miután ezt befejeztem, az szb egy gyaloghintóval értem jön. Kivisznek a gyárból, betesznek a vállalati kocsiba és sokáig integetnek utánam. A szigorú ellenőr vonásai megenyhültek. Néha elismerően bólintott és írt valamit a noteszébe. E gy év múlva az ellenőr ismét a Somfeldolgozónál járt. Az udvaron egy munkás szenet lapátolt arcát vastag szénpor födte, melybe csatornákat vájt a veríték. Zabos II. János volt Megszólította: — Magával mi történt í Sikkasztott? — Nem. — Lopott? — Nem. — Hát mit csinált?? — Abbahagytam a focit Gőz Mae! Zabos II.
