Kelet-Magyarország, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-14 / 88. szám
Szabolcs-szatmári tájakon SOLTÉSZ ALBERT GRAFIKÁJA A községnek talán nincs is igazi centruma. Elnyújtott hosszú főutcáján található minden — boltok, középületeit, iskolák, tsz-iroda. De a tervekben már másképpen szerepel. Valódi községközpontot ír elő a rendezési terv. Most már ennek alapján építkeznek, fejlesztik Szamos&ályit A tanácsháza mellett már épül az új községi kultúrház. Százötven kényelmes ülőhely lesz a nagyteremben, s több kisebb helyiség. A jövő év augusztusában szeretnék avatni. És hogy ez meg is lesz, arra garancia, hogy a község fejlesztési alapjának összegét jócskán megtoldottak a szamossályiak: ebben az évben minden tsa- tag két munkanapot teljesít társadalmi munkában, Sályi fejlesztésének javára. A község egymillióját százezer forinttal toldják meg így a helybeliek. Már azt is tudják, mihelyt kész a kultúrház, annak szomszédságában építik a bölcsődét. Majd felújítják a tanácsházát, s belátható időn belül modem vegyesboltot is építenek a község központjában. A most befejezés előtt álló tsz irodahelyiségek s az új létesítmények már megfelelő centrumot alakítanak ki. És ez nem minden. Igaz, hogy a község lakói most leszavazták a törpe vízmüvet, de nem mondtak le róla. Ar, volt a véleményük: nagyszerűen működik szűkös körülmények között is a kultúrotthon, építsenek az egész község számára egy nagyobbat, korszerűbbet. Hadd művelődjenek az emberek t Aztán lesz törpe vízmű is. A szamossályiak ez alkalommal a kultúrát részesítették előnyben. A község egyébként is fejlődik. Építkeznek. Tavaly tizenhét új ház építésére adtak engedélyt a tanácson, s az első negyedévben már most ötöt A helyi emberek büszkék rá, hogy a fiatalok alapítanak családi otthont. Modem, világos, nagyablakos házakat. (Taián a véletlen műve, tizenhét házasságkötés volt Sályiban, éppen annyi, ahány építési engedélyt kiadtak.) 1270-en élnek most Sza- mossályiban. Huszonöttel többen, mint amennyit a századfordulón kiadott nagy szatmári monográfia jelez. De különbség jócskán van: akkor — ugyancsak a szatmári monográfia szerint — 192 háza volt a községnek. Most a legújabb kimutatásban 340 házban élnek ugyan- ennyien. És öröm, hogy e házak többsége az elmúlt egy, másfél évtizedben épült. De az is, hogy most már nem önti el évente a Szamos ezt a községet. Az 1900-os évek elején még a Szamos szigetében feküdt a község, s állandóan ki volt téve az áradásoknak. 1903- ban a sályi—rápolti átmetszés megmentette az árvizektől. Ekkor szigeti fekvése is megszűnt. Szükség volt erre a szabályozásra, mert „1887-ben a Szamos teljesen lerombolta a köz séget, az akkori református templomot is úgy elvitte, hogy a helye sem maradi meg” — írja a szatmári monográfia. Érdekes, hogy a község nevének eredetére a szokásoktól eltérően nem tesz említést egyetlen jelentős tanulmány sem. így aztán találgatások vannak Egyesek a sóból származtatják. Itt vezetett ugyanis a havasokból a Szamoson át a só útja az ország belseje felé. Másak szerint a korábbi föld- birtokosok egyikének nevét őrzi a „Sályi” de ez nem bizonyított A szatmári monográfia ki mindössze csak annyit említ a név eredetéről, hogy 1477-ben még Saly szerepelt az egykori feljegyzésekben. Most kisebbfajta mozgalom indult a községben, hogy utánajárjanak, hogyan is alakult a község története. Az úttörők is bekapcsolódtak ebbe a munkába, e szorgalmasan gyújtók a dokumentumokat, idős emberek visszaemlékezését Néhány év múlva szeretnék összeállítani a községről szóló tanulmányt Az utóbbi évtizedek krónikája nyilván könnyebb lesz. Korábban a Csaba-féle uraságok birtoka volt és a nagy távolság miatt — csaknem 100 kilométerre van Nyíregyházától — alig jutott ide el a hír. A felszabadulás azonban meghozta a régen várt mozgalmas életet. 1949-ben idős Fássd József és társai vezetésével megalakították az első termelőszövetkezetet, a Szabadságot Harminc tagja sem volt akkor a szövetkezetnek, de szívósan küzdöttek a létezésért a közösért. És megszervezték. Most a szövetkezet adja a munka- lehetőséget a község csaknem valamennyi lakosának. Nem is járnak el a községből. Mindössze egy családfőről tudnak a tanácson. És néhány ipari tanulóról, akik a szomszédos községekben végzik munkájukat. Most 328 tagja van a sza- mossályi termelőszövetkezetnek, az Uj Életnek, amely 1952 — a Szabadság éa a Petőfi egyesülése — óta egyetlen szövetkezet a községben. 930 katasztrális hold szántón gazdálkodnak és 105 holdas termő gyümölcsöst gondoznak a tsz tagjai. Ez utóbbi adja a gazdaság jövedelmének nagyobb részét: ötmilliós bevételük vsát tavaly. Már gondoskodnak az újról is. 80 holdas fiatal gyümölcsösük rövidesen termőre fordul. De a többit is frissítik, mert a mostani gyümölcsös többsége 25—30 éves. Dolgos nép lakja Szamos- sályit. Az elmúlt évben 103 ezer munkaegységet teljesítettek, s minden munkaegység 53 forintot ért. Egy tagra 16 ezer forint jutott. Közben növelték a közös vagyont is. Ennek értéke ma már tízmillió forint. Ami gond a községben: kilencszáz hold szántót háromszáz család művel és bizony a tsz vezetőinek arra is kell gondolni, úgy hasznosítsák ezt a területet, hogy mindenkinek jusson munka. Ezért igyekeznek munkaigényes művelési ágakat meghonosítani. Ebben az évben már száz holdra szerződtek cukorrépát. Növelik a dohány területét is. Jó pajtájuk ugyan csak tíz holdra van most, de már 14 holdra szerződtek. Azt tervezik, újabb pajtákat építenek, hogy a szezonra azok is készen legyenek. Viszonylag nagy területen — ötven katasztrális holdon — termesztenek zöldséget. Ezt is elsősorban a munkalehetőségek bővítése miatt. Optimisták. Helyi vezetőik vannak: Urbán Antalt, a tsz elnökét először 1951-ben választották meg Dudás Ferenc a községi tanács vb titkára is több mint másfél évtizede egyik telelés vezetője a községnek. Ennyi idő alatt meg lehet ismerni a község minden gondját, örömét És személyesen minden sza- mossályi embert. Még a legkisebbeket, az iskolásokat is. Pofig sok iskolás van a községben. Csaknem háromszáz. És naponta megjelenik a községben az iskolabusz is: 44 felsőtagozatos jár át ide — a volt Csaba-féle kúriába, amely most iskola — tanulni. A 31 végzős nyolcadikos közül 19 jelentkezett felsőbb tanulmányokra. Az úttörősportolók eredményei már a járás határain túl is ismertek. Most már nem „dubu-puskát” játszanak, mint régen, hanem labdarúgást kézilabdát, atlétikát. (A dubu-puskáról, mint egyszerű játékról szívesen, de mosolyogva beszélnek a felnőttek. Egy marék agyagot összegyúrtak, laposra verték s egy lendületes nagy mozdulattal földhöz vágták. Hatalmasat durrant Azért volt dubu- puska.) Lassan azonban ezt is elfelejtik, csak úgy, mint a hosszú elnyújtott főutcát. Fejlődik a község, építkeznek, változnak az idők. Még a gyerekjátékok is. Marik Sándor ÉS MÉGSE MENNEK EL... Népművelők, hétköznapok sodrában „Lelkesedéssel telve in. dúlt Szabolcsba népművelni Csaba, s most lázasan keresi az utat, melyen elmehetne onnan” — fogalmazta a Magyar Rádió Visszhang adásában az egyik riporter. Aztán elmondja, hogy a meg nem értés, a várt lehetőségekben! csalódottság hogyan morzsolta fel lassan egy szakképzett népművelő álmait, vágyait. Itt, nálunk, a megyében. Az április 7-i adás kapóra jött. Jegyzeteimben hivatásos népműve lökkel, nemrég végzett szak. emberekkel folytatott beszélgetések megannyi feljegyzése. Van, ahol fedi a2 idézetet szavuk, van, ahol ellentmond annak. Illúziók és valóság Tagadhatatlan, hogy népművelőinket képező intézményeinkben a tudás mellett sok illúziót is betáplálnak a fiatalokba. Megtanítják őket a korszerű népművelés megannyi fogására, elméleti — és néha egy-egy nem tipikus példa nyomán — gyakorlati ötleteket kapnak a gördülékeny munkához. Amikor aztán kikerülnek a községekbe, szembetalálkoznak a tipikus valósággal. Azzal, hogy a tanácselnök levélben szólítja fel őket, hogy ezt meg ezt olvassák be a hangos bemondóba. Azzal, hogy megbízást kapnak dekoráció el. készítésére. Rájönnek, hogy míg a velük egy intézetben végzett pedagógus megkapja a társadalmi és hivatalos megbecsülést, a népművelő leng a légüres térben. Státus quója tisztázatlan, képesítése fölött zajlik a pénzügyiek elkeseredett vitája, de tőle közben várják aszá. mokkái illusztrálható eredményeket. Hogy mindez más, mint amit tanult? Nagyon. Elkeserítő ez? Kicsit. Mindenkit menekülésre késztet? Nem. Hivatástudat Ma megyénkben is kétféle népművelőt találunk. Az egyik kategóriába tartoznak azok, akik úgy vélik: ezen a területen mindenki helyet kap, nem kell az embernek „összetörni* magát. Ezek az elégedettek. Keveset tesznek. Azt jól tálalják. S nem is marad el megbecsülésük. A másik — a megnyugtatóan többséget képező — ka. tegória: a hivatástudattal rendelkezők. Rövid idő alatt leszámolnak az illúzió és valóság közötti különbséggel. aztán felülkerekedik bennük a hivatástudat. Nem menekülnek. Vállalják, hogy rájuk sütik a nyugtalanság, izgágaság jelzőjét. Tudomásul veszik, hogy mindenért harcolniok kell. A tanultakból kiszűrik a használhatót, s aztán verekszenek az eredményekért. Korántsem olyan „reklámképesek” mint a nyugodt népművelők. Az ő sikereik lassabban, de hatásosabban érnek be. — Néha megkeseredek. amikor valami nem sikerül, amikor nem értik meg, amit akarok, jó. Aztán eszembe jut: csinálni kell, hiszen ha én nem mozgok, ki csinálja meg helyettem? — így beszél Bradács Mária, a nyfr- bélteki körzeti művelődési ház Igazgatója. Vallomások — A lelkesedés az, ami újra meg újra erőt ad ahhoz, hogy nekikezdjek. Pedig sokszor nem könnyű. Gyakran nagyon egyedül ér. zem magam — mondja Szabó Márton, a fehérgyarmati járási művelődési központ igazgatója. A népművelési munka hatását nehéz — szinte lehe. tetten — mérni. A statisztikák nem sokat mondanak. Ezekből aligha tükröződik, hogy egy-egy ismeretterjesztő előadás eljutott-e az agyakig s szivekig. Nem látható belőlük, hogy a színházi előadáson a szubrett, a drámai hős, vagy éppen egy gondolat maradt meg a néző emlékezetében. És mégis, Bradács Mária épp úgy, mint Szabó Márton a statisztikák világában kény. telén élni. Ebből elemzik ki, hogy dolgoznak-e, vagy sem. Vajon méri-e valaki azt a bátorságot, hogy Bradács Mária Nyírbélteken magas szintű, agitatív, közérthető és ható természettudományos előadássorozattal lépett a közönség elé? Méri valaki azt, hogy Szabó Márton eljutott a felismerésig, hogy Fehérgyarmaton is csak a közvetlen, élő, a tájhoz és helyhez kapcsolódó népművelési formák az ütő. képesek? Miközben a népművelő harcol, küzd, nyugtalankodik, verekszik a tartalmi eredményekért, közben állandóan vívja harcát a forintokkal. A legtöbb helyen bérfizetési napokon gorid a művelődési ház alkalmazottainak fizetése. Nincs bevételi tervteljesítés, nincs fizetés. Kevés a pénz, kel! a könnyűműfaj, ami termeli a forintot. Jöjjön az ŐRI, a hakni, az órákat késő énekes, a hetykén követelőző esztrádszervező. Teszi az engedményeket, hiszen „valamiből élni is kell”. Közben Fehérgyarmaton nem tudnak fizetni egy sor szakkörvezetőt, a nyírbélteki körzeti művelődési házban hiányoznak az elemi tárgyi feltételek. A népművelő kultúríor. radalmámak megy a falura, de Idővel kultúrkufár is lesz, hiszen a lét határozza meg a tudatot, s pénz nélkül egy lépést se mehet tovább. Közben a népművelő méri az igényeket. Számba veszi a lehetőségeket. Elemzi a munka hatásfokát, perel a hivatalsegéddel, ellenőrzi a módszertani munkát, részt vesz értekezleteken, s hallgatja a megyei művelődési ház tanácsait. Hogy mikor? Munkaideje nincs, túlórája nincs, csak kötelmei vannak. És mégsem megy el! „Űjl rovat“ Szabolcs-Szatmár nem könnyű terület A népművelési munka módszerei kiforratlanok, sokszor lendületien az irányítás. Mégis, a községekben születnek az eredmények. Színjátszók, irodalmi színpadok reális tervei, zenekarok munkája válik valósággá. A realitással megbékült népművelő szívós munkája termi az eredményt. Kicsit misszionáriusok. Vad nézetek, rossz beidegzésű reflexek között Nem hősök, csalt munkások. Csaba — a rádióműsor szerint — elvágyik. A bát- rabbja marad. Aki elvágyik — menjen. A maradókra viszont legyen gond. Társadalmunk és hivatalos szerveink segítsége, megbecsülése álljon mellettük. Ne érezzék, hogy egyedül vannak. Szerepeljen népművelési statisztikánkban egy új rovat: népművelőink megbe. csülésére és segítésére szánt idő, energia. Bürget Lajos Berta Bulcsm; Nemzedékek vacsoraasztalnál D u ha Vendel időnként felállt és húga nyomában végigbotorkált a házon egészen a konyháig, majd újra visszatért a verandára, de egy pillanatra sem hagyta félbe a beszélgetést Káli Gyula a veranda egyik padján üldögélt és mélán bámulta a lopótök leveleit, az ereszig nyújtózó tökindákat melyek ezzel nyári akrobatikus mutatványuknak éppen a végére értek. A zöld falak közül kihulló fény a lépcsők közelében megvilágított néhány lehajtott fejű petúniát, s a vadszegfű szélső bokrait A kertből nyers növényszag áradt, testes dáliabokrok és lapulevelek párolgása, melyek időnként ólak és virágok fűszeres illatával vegyültek. A fény lepkéket csalt a mennyezetre, szürke ruhájú egyszerű lényeket és néhány sötét köntösű mél- tóságosabbat is. Ahogy verdestek a villanykörte bűvkörében, szárnyukról finom por hullott a kecskelábú asztal festetten, tetejére. Kató Gyula néha az anyjára és bolyongó nagybácsijára pillantott aztán újra csak a tökindák tanulmányozásába merült Az anyja mintás abroszt terített az asztalra. — Bn akkor itt is hagylak benneteket Jolán... A fiad dolgában jöttem, de arról nincs sok beszélni való... — mondta Duha Vendel és menni készült — Szó sem lehet róla... Velünk vacsorázol... Hová mennél éppen most, amikor már megterítettem az asztalt— Szegény selyemgyári munkásasszony kiteszi itt a lelkét és hiába... — Csak vacsorázzatok nyugodtan, a világért sem akarok nálatok zavart kelteni... — Vendel, Vendet.. Tudod mit főztem? Articsókát tojással... — Articsókát..? O hát akkor tényleg nem mehetek el — mondta Duha Vendel és nyelt egyet Káliné eltűnt egy piDs- natra a félhomályos szobák mélyén, aztán nagy tál gőzölgő étellel tért vissza. — Ha eszembe jut szegény anyánk konyhaművészete, mindig meghatódom — szólalt meg újra Duha kapitány. — Olyan articsókát én nem tudok főzni, nem is lehet.. Anyuka szegény szarvas- és csiperkegombával szokta készíteni, de én most csirkegombát kaptam. Így te jó lesz, meglátjátok— A tükörtojás fénylő zsírján áttört a sonkapüré és a főtt gomba kellemes illata és betöltötte az egész verandát Amikor aztán megbontották a tálat, érezhetővé vált a húslevesben főtt árticsóka zamatos párolgása is. — Jaj Gyula, a bor... szólalt meg az evőeszközök halk koccanásai közepette Káliné. — Tudod kisfiam, a kamrában van az alsó lépcsőfokon. — Borotok is van? Nahát ez valóságos menyegző. — Ssekcsői— A résd»*
