Kelet-Magyarország, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-14 / 88. szám
Halló tv! Halló Antal I Itt a szabolcsi fiúk, lányok beszélnek Az úttörőkorosztály bőven és jó műsort kap. Vannak ifjúsági filmek, időnként riportok is. De igazi friss, fiatalos, szórakoztatva nevelő műsor csak egy: a Halló. Ez szól a teenagerekhez, ez lenne a kamaszok programja. A Halló alapjában véve igen jó műsor. Fiatalok a szereplők, fiatal a műsor vezetője, Antal Imre is, fiatalosok azok az ötletek, problémák is, melyeket meg. pengetnek. És mégis, hosszú távon, hónapok műsorátnézve az ember arra gondol, mi is az, ami a Hallóban sok, ami a Hallóból hiányzik? Amikor Nyirbál teken érdeklődtem, hogy mi a vélemény a Hallóról, egy fiatal falusi így summázott: „jó, de valahogy nem mindig értem.” Fehérgyarmaton egy diák ezzel toldotta meg: „mindig csak a műsor egy része az, ami érdekel. A többit ezért viselem el.” A Nyíregyházi Kölcsey Gimnázium tanulója — 16 éves —: „a műsorból csak az a miénk, ami nem a pestieké.” A mátészalkai ipari tanuló: „miért mindig Budapesten csinálják a Hallót?” Veszélyes három-négy véleményből általánosítani, mégis vállalom. A Halló fiúk, halló lányok, csak rész. ben szól minden fiatalhoz. Amíg a tánczenéről van szó, egy-egy slágerénekes bemutatásáról, addig mindenütt tetszik. Ezután mindig egy speciális fővárosi aspektus nyomja a műsorra bélyegét. Csak pestieknek 7 Hogy is mondta a szálkái fiatal? „Vidéki csak akkor jut el a Hallóhoz, ha éppen néhány Ki mit tud győztest gyűjtenek össze. Azokat is éppen hogy bemutatják.” Az emberben felmerül a kérdés : valami lokálpatrióta hang ez? Szűklátókörűség? A válasz: nem. Csak éppen arról van szó, hogy egészen más a problémája a vidéki fiatalnak, mint a fő. vagy nagyvárosinak. Nem kétséges, a Halló modern, friss, jókedvű fiatalokat akar bemutatni, szóhoz juttatni. De eközben felmerül a kérdés: günkben egy szekesői asz- szony is dolgozik. Minden héten behoz egy-két demi- zsonnal. Hol ez veszi meg, hol az... Megéri... K áli Gyula párás oldalú sötétzöld pintes üveget, és szódát tett az asztalra. A szódásüvegen felirat kanyargóit : Brüll Menyhért Szi kvízgyára Baja. — A honvágy mindig ételek formájában jelentkezik először — mondta Duha kapitány és a villáján egy sonkás, tojásos árticsóka- halmot egyensúlyozott a bajsza alá. — Szegény Gyula is mindig csak az ételekről írt, amikor fönt jártak a német Dunán... Akkor volt az a bérszállítás... — Mennyit beszéltünk a gyermekkorról. És az egész nem más, mint ízek és illatok emléke... Articsóka, tejleves, sült csuka vagy menyhal... Ilyen az ember egész múltja, csupa Íz, illat, forma... Emlékszem egyszer Zárába vittünk három hajórakomány árut. 1930- ban, vagy 31-ben volt. Két fuvar között beültünk a „Kék Adriába” Marascat inni. Akkoriban nagv beszéd ment ott a Kuppel- wieserekről. akik vilávfür- dőt akartak berendezni nem a Halló az, ami Magyarországon a leginkább hozzájárul ahhoz, hogy az is terjed, ami vitathatóan ízléses? Az itt szereplő együttesek — tisztelet a kivételnek — szinte mind a rosz- szul megnyírt fiatalokból állnak. öltözetük különc, idegen a többség — az országra gondolok — ízlésétől. Példaképül — mert a Halló szereplői önkéntelenül azzá válnak — csak beat-fiúkat állítsunk? Szóvá tették a Halló stílusát, amely olykor fölényes, néha úgy tűnik, csak a beavatottaknak szól. Talán a legfőbb oka, hogy a szereplők kicsit arisztokratikus magaslatból nézik a fiatalság gondjait, problémáit. A közelmúlt egyik Halló adásában így szól a műsorvezető a nézőkhöz: „Most vé- gyétek elő a magnótokat, s vegyétek fel az Illés-zenekar számát, amihez pályázati úton lehet a szöveget írni. „Nem kétlem, hogy sokaknak van magnója. De vajon Győrteleken, Nyírbélte- ken, ahol még a művelődési háznak sincs magnója...? Más is kell Antal Imre, aki vitathatatlanul a Halló slágere, a közelmúltban megyénkben is járt. Klubfoglalkozáson találkozott a kisvárdai, fehérgyarmati fiatalokkal. Bizonyára kapott ötleteket, hallotta a műsorral kapcsolatos udvariasságok mellett a bírálatokat is. Vajon eljut a Halló odáig, hogy a VI. kerület bűvköréhől kiszabadul, s eljut a magyar végekre is igaz, őszinte, mindenkihez szóló hangja? Kell a beat Kell Zorán. Kellenek a fiatal tehetségek, a befutott slágerénekesek. De valami más is kell. Hogy fiatalságunk megismerje egymást. Aztán sajátmagát. Hogy megismerje a kulturált szórakozást. Viselkedést. A korszerű gondolkodást. Hogy kifejlődjék kritikája. Nem kívánja senki, hogy a Halló alkudjon meg, csökkentse a szintet. Inkább a nehezebb utat várja a milliós nézősereg. Hogy egyforma szinten, azonos intenzitással szóljon Budapesthez, Nyírbéltekhez, Nyíregyházához. Minden fiatalhoz. _ _ B. U minden szigeten. Brioniba már oda is csődítették az angolokat meg a franciákat, nyaranta nagy golfbajnokságokat rendeztek és pausá- lét fizettek az újságíróknak, ha adriai híreket közöltek a lapokban. Járt velünk akkoriban egy mérnök, aki az üzletkötéseket intézte, Dévainak hívták. Ez a Dévai is a fürdővendégekért lelkesedett, és mindenbe beleütötte az orrát, hogy tapasztalatokat szerezhessen. Ott a „Kék Adriában” is a fürdőzőket magyarázta nekünk, de aztán hirtelen elakadt a hangja. Beleszimatolt a levegőbe, és a konyhába nyíló csapóajtók felé fordult — „Pirított csirke, nem...?” — kérdezte és ránk nézett. Mi csak vono- gattuk a vállunkat, s ittuk a Marascat. Dévai pedig megfeledkezett fürdőországról. Odahívatta a séfet és kikérdezte, majd előadást tartott neki, hogy az ő édesanyja Rigácson hogyan szokta a vajban pirított zöldborsós csirkét |cé- szíteni. Dévai végül megevett két sült csirkét, megivott rá egy üveg száraz portóit, s miközben a borostyán színű bort a poharában lötyögtette, egész estén át a gyermekkoráról mesélt. Elég egy régi illat és oda van a világfürdő... NYÍREGYHÁZA, ÉSZAKI-AL KÖZPONT Berecz András grafikája Utat a faluhoz MEGJEGYZÉSEK A VIDÉKI KÉP ZŐMŰVESZETI TÁRLATOKHOZ Évek óta váratott magára a kívánság, nemkülönben kulturális igény, hogy a köz. ségek lakói is hozzájussanak a képzőművészeti alkotásokhoz, élőben láthassák a festészet, szobrászat régi és mai remekműveit. Úgy tűnt, hogy a kulturális nevelésnek ez az ága, csak a városban kapott „zöld” utat, a falvakban nem talál még elég érdeklődésre — a tv, a mozi és a könyvek mellett. Alkalmi képzőművészeti tárlatok elvétve voltak a megyében, de Nyírbátort és Rakamazt kivéve nem kapott állandó szinteret a képzőművészeti izlésnevelés, ismeretterjesztés. Nyírbátorban egy év alatt több tucat ilyen jellegű tárlatot rendeztek, fővárosi múzeumok, képtárak gazdag anyagát hozták le, s mindig találtak módot az érdeklődés felkel, tésére. Ez is bizonyítja, hogy az átgondolt, szellemesen ösz- szeállított képzőművészeti kiállítások megragadják a falusi közönséget. Lépcsőfokok szükségesek, hogy az alapismeretek megértése után fokozatosan jussanak el a bonyolultabb művészi alkotások megértéséig. Ezért érdemel figyelmet az SZMT kulturális bizottságának képzőművészeti programja, melyben falusi tárlatok „vándoroltatása” szerepel. Az elsőre a Nyíregyházi Könnyen az ember... Csak az számít, ami tizenöt éves koráig éri, a többi szentelt víz. Duha kapitány megivott egy pohárral a szekcsőiből, aztán Káli Gyulára meredt: — Szótlan vagy öcsém. — Mert eszem. — Eszel? A szemed is eszik? — A szemem nem eszik Vendel bácsi... — Mert én úgy látom Gyula, hogy a szemed is szótlan. Ha nem tetszik neked ez az állás, megmondhatod... Jobb is ha megmondod... Csak azt nem tudom, mi máshoz kezdhetnél? Van egy érettségid. Ezzel el lehet menni a selyemgyárba, vagy más ilyen helyre, de ezeknél mégiscsak jobb a hajóstársaság... Utóvégre hajós vér folyik az ereidben... Édesapád az egyik legjobb uszálykormányos volt a DGT-nél. Ha kellett, révkalauz nélkül levitte a hajókat Izmailig. Ma már parancsnok lenne valamelyik tengerjárónkon, ha túléli a háborút. De hát... Levegőbe repült hajóstól... — A hajókat Vendel bácsi, én nagyon szeretem... ““ Csak ^ Káliné a fiára nézett. Pillantásában értetlen várakozás tükröződött, és talán zervgyárban került sor. Azóta Fehérgyarmaton, Kisvárdán és Záhonyban, valamint Tiszavasváriban kaptak helyet kéthetes időtartammal Berecz András, Soltész Albert, Pál Gyula, Huszár István, Koncz Zoltán, Kerülő Ferenc, Kruti- la József munkái. Kisvárdán a becslések szerint háromezren nézték meg Pál Gyula kiállítását, Záhonyban ötszázan. Huszár István grafikáit, táblafestményeit és Nagy Mihály kisplasztikáit. Hogy van érdeklődés, magyarázatra váró kérdés, arra a vendégkönyv bejegyzései felelnek: Kisvárdán a gyakori „szép kiállítás?, „nekem. tetszettek a képek” megjegyzések mellett ilyen mondatok is találhatók: „Nehezen értem meg őket?, „Csak sötét színek vannak a képen”, „A szabolcsi embernek csak az egyik arcát, a mostohát mutatják be • festmények", Miért arcnélküliek az alakok”, és így tovább. A festőművész és az ifjúsági klub ankétján sok kétely tisztázódott, de viták is kerekedtek a művészi felfogás és ábrázolás eszközeiről. Most keresi az utat a falusi közönséghez a képző- művészeti kultúra. Az eddigi tárlatok tanulságokkal jártak; mindenképpen nagyobb helyi propagandára lenne szükség, az elhelyezett egy egészen kevés ingerültség is. — Kisfiam... Vendel bácsi kiteszi érted a lelkét... Tudod milyen nehéz a jobb helyekre bekerülni... — Tudom mama... Én csak azon gondolkozom, hogy olyan egyszerű ez így... — Egyszerű...? — Nincs ebben erőfeszítés... Szeretnék én majd valami, valami olyat, ami... D uha kapitány dör- mögő lágyan elnevette magát, mint aki valami kedves, jelentéktelen tréfát hallott — Erőfeszítés öcsém a hajóséletben is van... — Az irodában? — Az iroda csak kezdet. Hajóra is kerülhetsz majd. A hajózás kemény munka, és tele van csodával.... — Persze hogy tele van — szólt közbe Káliné, majd Duha kapitányhoz fordult, hogy véget vessen fia álmodozásának: — Irma hogy van? — Csodálatosan érzi magát, csak ezt nem tudja. Mondani kell neki. Meg is kérnélek, drága Jolánom, ha arra jársz. ugorj be hozzánk és mondd meg Irmának. hogy nagyszerű élete van... Káli Gyula nagybátyja kotábla a művelődési ház bejáratánál kevés. A közönség zöme iskolás gyerek, kevés számban látogatták meg munkások, parasztok a kiállításokat Ez a szervezés-! ben is változtatásokat kí-i ván, eredményesebb lenne' az üzemi jelleget megtartani, kisebb körben rendezni a tárlatokat, — tsz-ben, ál. lami gazdaságban, ipari üzemben — s ezek után kerülhetne sor egy-egy nagyobb községben reprezentatív kiállításra. A tárlat- vezetés is nagyobb figyelmet kíván, helyi népművelési! szakemberek, pedagógusok vehetnének részt ebben, vagy ahol van magnó, magnetofonos tárlatvezetés. I sei is segíthetné a rendező szerv az alkotások megismertetését Legfőbbképpen azonban illeszkedjék tartalmilag is a művelődési intézmény programjába a képzőművészeti tárlat, ne mozogjon „légüres” térben, legyen előzménye, — ankétok, filmvetítések, ismeretterjesztő előadások, vagy reprodukciós sorozatok formájában. Úttörő munka ez —szükséges lépésről lépésre — nempedig rohammal — elvezetni a szabolcsiak ezreit a műalkotások értékeihez, elérni önmagukkal, környezetükkel szemben esztétikai igényük kifejlesztését Páll Géza pasz fejét nézte, mely így tányérsapka nélkül sajátságosán csillogott az esti fényben. Duha Vendel feje teljesen kerek volt és teljesen kopasz. A bőr elegáns mély fénnyel csillogott koponyáján, mint a bihárdgo- lyók parti kezdetén. Szemöldöke viszont bozontos feketén ívelt szemgödrei felett éles ellentétben végtelen homlokával Az arc igazi ékessége azonban a dús, száj fölé hajló bajusz volt, melyen ünnepi alkalmakkal, oly családiasán tudott csillogni a sörhab, hogy az emberek megfeledkeztek a világ bajairól. Duha Vendel igazi lénye szembogaraiban élt Gyémánt fényű pillantása kemény parancsokat adott, ügyeket zárt le, máskór új harcot indított. Káli Gyula sokszor látta, hogyan engedelmeskednek Duha kapitány szemvillanásának részeg matrózok, idegen hajóstisztek, hogyan igazodnak hozzá hajók és sorsok... A szemek gyémántfényét a kopasz fej érdekes módon még külön fokozta. — „És ezek testvérek” — tűnődött Káli Gyula és anyjára pillantott, aki fáradhatatlan vidéki asszony volt, erős hajzattal, lágy arcvonásokkal, kis méltósággal, amit a ház és a kert tuNvári műsoron j a pécsi balett és a Hunyadi László Csinosítják, szépítik Nyíregyháza egyik díszét, a szabadtéri színpadot. Felújítják a parkokat, a belső berendezést is szépítik. Megtudtuk, hogy néhány műsor nagy érdeklődésre tarthat számot. Ezek közé tartozik a pécsi balett júniusi vendégjátéka is. A balett külföldön nagy sikerrel szerepelt műsorával jönnek Nyíregyházára. Leggyakrabban a Debreceni Csokonai Színház együttese látogat el Nyíregyházára. A szabadtéri színpadon június hónapban össze, sen hat alkalommal mulatják be Kálmán Imre Cirkuszhercegnő című nagysikerű operettjét Tárgyalások folynak arról is, hogy a Csokonai Színház együttese két előadáson bemutatja Erkel Hunyadi László című operáját. A nyári program szenzációja az Állami Népi Együttes vendégszereplése. Az Országos Rendező Iroda július hónapban a közismert és népszerű Illés-zenekart is szerepelteti a szabadtéri színpadon. Az Országos Rendező Iroda úgynevezett balatoni műsorát augusztus 27-én Nyíregyházán is bemutatják. Tárgyalások folynak még több ismert külföldi zenekar nyíregyházi szerepeltetéséről is. Farkas Pál lajdonjoga még csak fokozott — „Lehet, hogy egyszer anyám is megkopaszodik” — gondolta és igyekezett a beszélgetésre figyelni. — Mindig mondom neki, de csak nevet rajtam. Azt mondja, hogy „ez olyan Duha duma.” — Az, Duha... Most szerzett be egy újabb macskát Ezzel együtt tizenegy macskánk van. Amerre csak lépek, macskák hevernek a házban, és micsoda lusta dögök... Ha nem lenne csapda, már megettek volna bennünket az egerek. De ezen sem lehet csodálkozni, agyoneteti a "or.da dögjeit hallal. Majd bolondok lesznek egerészni, Egerésszen az öreg Duha... — A halakat persze a kapitány úr szállítja a macskacsordának... — Tudod, hogy Irma kérései milyenek... — Az a fontos, hogy ti is jól vagytok... Duha kapitány rágyújtott egy szivarra. A kanyargó, kékesszürke füst tapogatózva réseket keresett a tökindák szövevénye között. Néhány ideges lepke felrebbent és hangtalanul csapdosott a zöld növényfal, majd a mennvezet szögleteiben.
