Kelet-Magyarország, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-03 / 79. szám

Koszigin Teheránban Teherán (MTI) Aleksze) Koszigin, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnöke kedden Hoveida iráni miniszterelnök meghívásá­ra hivatalos látogatásra Te­heránba érkezett A szovjet és iráni zászlók­kal feldíszített repülőtéren a szovjet vendégeket Hoveida miniszterelnök, Zahedl kül­ügyminiszter, valamint a kor­mány és a parlament több tagja fogadta. A himnuszok elhangzása után Koszigin és iráni ven­déglátója a szovjet minisz­terelnök szálláshelyére haj­tatott. A városba vezető utak mentén mindenütt lelkes tö­meg köszöntötte az elhaladó kormányférfiakat. Kinek van igaza ? Panama (UPI): A legfelsőbb bíróság hét­főn ült össze Panamában, hogy döntsön a két elnök kérdésében. Jogilag azt kell eldönteni, kinek van Igaza: a nemzetgyűlésnek, amely megfosztotta tisztségétől Roblef elnököt, vagy az el­nöknek, aki a nemzeti gárda védnöksége alatt megtartot­ta tisztségét. A legfelső bí­róság szerdán teszi közié döntését Elutasítás New York (MTI): Az ENSZ Délnyugat-Af­rikéval foglalkozó bizottsá­gának elnöke, Mohamed El Kony, az EAK küldötte hét­főn levélben értesítette a Biztonsági Tanács elnökét: bizottsága április 5-én elin­dul New Yorkból, hogy Dél- nyugat-Afrikába látogasson. A dél-afrikai kormány mindeddig nem engedte be az ENSZ képviselőit erre a területre. Ülésezik a CSI4P Központi Bizottságának plénuma A CSKP KB plénumán. Alexander Dubcek, a KB első Atkára beszédet mond. (Tele foto — MTI KülíOldl Képszolgálat) A Csehszlovák Kommunis­ta Párt Központi Bizottságá­nak plénuma nagy érdeklő­dés mellett folytatja munká­ját. A tanácskozás keddi na­pirendjén Dubcek hétfőn el­hangzott beszámolója alap­ján gazdasági és kulturális problémák, valamint a cseh és a szlovák nép viszonyá­nak kérdése szerepelt. Az ntóbbi problémát Zdenek Fierlinger volt miniszterel­nök taglalta felszólalásában. A gazdasági kérdésekről foly­tatott vitában a plénum a KGST-országokkal való együttműködés további lehe­tőségét vizsgálta és hangsú­lyozta ennek elsőrendű fon­tosságát Ugyanakkor rámu­tatott arra is, hogy Csehszlo­vákia gazdásági helyzetének megszilárdítása szükségessé teszi — a kereskedelem ki­bővítését a fejlett tőkés or­szágokkal „A béke javára" Moszkva (MTI) A Pravda keddi számában Borisz Alekszandrovszkij „A béke megerősítésének javára” címmel kommentárban fog­lalkozik Todor Zsivkovnak, a Bolgár KP Központi Bi­zottsága első titkárának, a minisztertanács elnökének tö­rökországi és Fock Jenőnek, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének franciaországi látogatásával. A cikkíró rámutat: Todor Zsivkov látogatása, a bolgár —török együttműködés fej­lődése a jelenlegi feltételek közepette különös jelentősé­get kap. A görögországi fa­siszta állam, a görög junta nyílt támogatása az Egyesült Államok és az NSZK' ural­kodó köreinek, a NATO hang­adóinak részéről, fenyegetést hívott életre a balkáni né­pek biztonsága és a béke el­len. A Bulgária és Törökor­szág közötti jószomszédi vi­szony erősítése feltétlenül sta­bilizáló hatású a délkelet­európai helyzetre. Az isztambuli és párizsi megbeszélések egyértelműen tanúskodnak az európai né­peknek arról a hő törekvé­séről, hogy szélesítsék a kap­csolatokat és az együttműkö­dést az egyetemes béke és biztonság megerősítésének javára. A Biztonsági Tanács vitája Fel szabadítóin utódai New York (MTI) A Biztonsági Tánács foly­tatta az izraeli—Jordániái konfliktus vitáját. El Farra Jordániái küldött bírálta azt a kísérletet, hogy Izrael kérésére ENSZ-meg- figyelőket küldjenek a fegy­verszüneti vonalakra. Túl sok erőfeszítést fordítanak mostanában arra, hogy meg. figyelőket küldjenek a fegy­verszüneti vonalra és túl keveset arra, hogy rávegyék Izraelt az elfoglalt arab te­rületek kiürítésére —, mon­dotta. Izrael küldötte J. Tekoah élesen kirohant az El Fatah arab ellenálási szervezet el­len, s azt fejtegette, hogy az El Fatah, Irak, Jordánia, Szí­ria és az EAK támogatását élvezi. Armand Berard francia küldött rámutatott, hogy a tanács kötelessége biztosítani a Biztonsági Ta­nács 1967. november 22-i és 1968. március 24-i határoza­tának teljesítését Rámuta­tott, hogy a tanácsnak nem szabad olyan kezdeménye­zést tennie, amely valami­lyen módon szentesíti a ka­tonai megszállást, amelyet Franciaország egyébként nem ismer el. Tüntetések Brazíliában Rio de Janeiro központ­jában hétfőn több órás har­cot folytatott egymással a tüntető diákság és a katonai rendőrség. Mintegy 400 diák vonult fel, megszegve a bra­zil hatóságok egy korábbi rendeletét, amely betiltotta az utcai gyülekezést. A fel­vonulók egy 18 éves diák­társuk halála miatt tüntet­tek, aki a múlt heti összetűzé­sek során vesztette életét. Hasonló megmozdulásokat jelentettek néhány vidéki városból is. Johnson megszegte ígéretét (Folytatás az L. oldalról) san 16 évvel ezelőtt, 1952- ben, a koreai háború idején Truman akkori elnök is le­mondott arról, hogy harcot folytasson újraválasztásáért, s ennek következtében a köztársasági párt vereséget mért a demokratákra. A megfigyelők megjegy­zi^, hogy Johnson döntése Után a legjobb lehetőségei jelenleg a köztársasági párt­nak vannak, mivel a köztár­sasági jelöltnek nem keli harcba szállnia a jelenlegi elnökkel, aki hatalma teljes birtokában döntő hatást gya­korolhatna a választási kampány menetére. Az Egyesült Államokban úgy tartják, hogy a demok­rata párt részéről az elnök­jelöltségre Robert Kennedy szenátornak van a legna­gyobb esélye. Megjegyzik azonban, hogy Johnson hívei nem fognak harc nélkül utat adni Kennedynek és McCar- thynak. Nincs kizárva, hogy John­son követői közül az lesz a hivatalos elnökjelölt, aki meg tudja szerezni a jelen­legi elnök és a demokrata párt-gépezet támogatását, így már most szóba kerül Humphrey alelnök neve, aki láthatóan készül a harcra. Szovjet—magyar közös hadgyakorlaton az egyik magyar egység törzsének áttelepítésében szovjet helikopterek is kön« reműködnek. Szovjet katona. Szőke vagy barna hajú, kék, szür_ ke, vagy fekete szemű, ne­vetős, vagy komoly arcú fia­tal férfi. Orosz, vagy ukrán, grúz, vagy csuvas, azer­bajdzsán, vagy karéliai nem­zetiségű, ha egyenruhát ölt, így nevezik: szovjet katona. Lehet a hatalmas szovjet föld bármely városának, fa­lujának szülötte, a kopár Pamir szélcserzett bőrű juh- tenyésztője, a végtelen tajgs fagymarta arcú prémvadá­sza, donyeci bányász, kas- pi-tengeri halász, építész- technikus Komszomolszkban, kolhozista Ukrajnában, mun­kás a Lihacsov autógyárban, vagy geológus Távol-Kele. ten, ha fegyvert fog a Kezé­be így nevezik: szovjet ka­tona. Nálunk és a testvéri szo­cialista országok többségé­ben nem csupán a világbéke legbiztosabb, legerősebb őr­zőjének tekintik ókéi, hanem felszabadítóink utódainak is. A mai szovjet katonák elő­dei — apáik, rokonaik — közül több mint félmillióan áldozták életüket hazánk szabadságáért. A szovjet hadsereg mai katonái. vi­gyázó tekintettel állnak posztjukon, épp úgy, mint néphadseregünk harcosai a szabadság és a béke védel­mében. A gyakorlat befejeztével, szovjet és magyar fiú pihenőben. (Bleich Rudolf képriportja) 66. Milyen egyszerű volt! A kutató valami sugárzó rá- diumos vagy foszforos anyaggal rajzolta a térké­pet a karóra számlapjára. A számlap repedései között észrevétlenül bújtak meg azok a halvány, hajszál­vékony vonalkák. amelyek úgyszólván láthatatlanok, csak éjjel világítanak, ha előzőleg napsütés érte a számlapot, és a foszforos anyag visszasugározza az elnyelt fényt. A kényes po­litikai ügyekben utazgató, térképező Russel első váz­latát erre a berepedt szám­lapra rajzolta fel, látha­tatlan, illetve átlátszó anyaggal, amely elnyeli a sugarakat. Azután lefixiroz- ta ragasztóval. Ha megtá­madták, kikutatták, ezer­szer is szétszedték az órát — nem találhattak semmit, mert a térkép csak akkor vált láthatóvá, ha erős napfény érte, és sötétben nézték. Most valamennyien tá­gult szemmel, mintha tűl- világi jelenést néznének, bá­multák az órát. A számlapon egész apró szaggatott vonal jelezte az utat a Nigerig, egy pont­tól, amely T betűvel volt jelölve. Ez csak „tábort” je­lenthetett. Azt a helyet, ahol Russelék utoljára tá­boroztak. És itt épült Aut- Taurirt erődje. Lent ez állt: 1 mm: 2 km. Az utat mintegy két centiméteres vonal jelezte, szóval körül­belül 40 kilométernyire vol­tak az átjárótól. Az utat jelző kis csík keresztülha­ladt egy pontozott vonalon, amelyet N jelzett. Ez csak Niger lehet. Lent a má­sodpercmutató alatt ez állt felírva: III 10. — VI. 25. Ez is világos és egyszerű volt. Harmadik hó tizediké­től hatodik hó huszonötödi­kéig a Nieer vízáFása olvan. hogy az átjárón lehetséges közlekedni, a többi hóna­pokban a folyó bizonyára elönti. — Ha ezt előbb tudjuk — mondta a döbbent csend­ben íves őrnagy —, sok-sok ember életben maradt vol­na. Valaki felcsavarta a vil­lanyt — Nézd csak, a hülye Kréta! — kiáltotta Galamb. — Nem barátom —mond­ta mosolyogva „Kréta.” — Én vagyok az a bizonyos íves őrnagy, akivel kap­csolatban magának annyi kellemetlensége volt... De csukja be a száját fiam, mert így nem hat valami előnyösen. Galamb ugyanis akkorára nyitotta a száját, amennyi­re az egyáltalán lehetséges volt. Nyakát előregörbítelte, a szemét kímeresztette, és hol a meglepően fesztelen modorú „Krétára”, hol a nevető tisztekre nézett, ijed­ten, kapkodva a fejét jobb- ra-balra. — Hüüü! — mondta az­után. — Ismétlem, amit Dela­hay barátom mondott: ma­ga nagy szolgálatot tett. Ma­ga a világ legkönnyelműbb és legjobb katonája Ami pedig Krétát illeti, a sze­rencsétlen hülyét, az ő ne­vében külön hálásan kezet szorítok most magával. Keményen megrázta Ga­lamb kezét. Ez mév mindig pislogva nézett egyik tiszt­ről a másikra, és csak azt ismételgette zavarában és meglepetésében: — Szép kis cirkusz... Sza­vamra, szép kis cirkusz. — És ráadásul a mi Ga­lamb barátunk még szeren­csés is — szólt közbe Fin­ley. — A véletlen hozzájut­tatta az óra titkához, amit annyi hozzáértő ember hiá­ba keresett... — Jó, hogy említed! — mondta Delahay felkönyö- kölve az ágyban, mert va­lósággal újult erőre kapott a megviselt kis öreg em­ber. — Csak ne pihenjünk, amíg a szokoták támadása váratlanul érhet bennünket. — Ez most már nem olyan veszélyes — legyin­tett íves. — Elsősorban ma március nyolcadika van, és nem valószínű, hogy négy­öt napnál előbb járható le­gyen a Batalanga-földre ve­zető út. Russel térképe ti­zedikét jelzett. Azután a térkép birtokában megszáll­hatjuk az átjáró nyílását. Bizonyára a Niger medre alatt vezet az átjáró, ahol elég erős a sziklás meder, és nem szakadhat be a fo­lyó ágya. — Ágy! — kiáltott Is­mét Galamb, és a homlo­kára csapott. — Egy La- porter nevű bűnöst az ágy alatt felejtettem valahol. — La porter! — ugrott fel „Kréta” — Hol van? — Esküdni mertem volna hogy kisiklott a kezemből... Jöj­jön. fiam1 — Galamb és az őrnagy a kantip mögötti fo­lyosóra siettek, #s benyitot­tak abba a szobába, ahol a gengszter maradt megkötöz­ve. Mikor kioldozták, Penc- roft tagjai úgy hulltak ki a kötélből, mint valami fel­bomlott batyuból a széteső rongyok. Félig halott volt már. Galamb a fejét csóválta: — Alaposan megviselte a magány... Hajnalban az erőd elcsen­desedett. A nehéz nap után mélyen aludt mindenki. A katonák egy része súlyos al­koholmérgezéssel a kórházba került A többiek fejfájással, sajgó tagokkal sorakoztak az ébresztőre. Finley néhány rövid mondatban közölte ve­lük, hogy súlyos büntetés helyett egyszerűen részeges­kedésnek tekintik, ami tör­tént és minden tizedik em­bert a bűnösök közül négy nap pelote-ra ítélnek. Ha legközelebb hasonló eset elő­fordul, a bűnösöket hadi tör­vényszék elé állítják. Némán hallgatták. A nap ébredt és a forróság szinte másodpercenként növekedett. Ezután összeállították a corvée-t. Csupa megbízható ember: Galamb, Spoliansky és a többiek kerültek a sza­kaszba. Finley vezette őket, de Latouret is ment. A rabok már előző nap délutánja óta hiába nyitogat- ták a vízcsapot. Nem kaptak inni. Az éjszaka még tűrhe­tően telt, de reggel az izzó melegben már nagyon le­gyengültek a szomjúságtól, szédülten, kimerültén ültek a fojtó dzsungelben, több mint kétszáz emberi váz... Látták a corvée-t érkezni. Látták, hogy a tiszt „súlyba’’ vezényli a fegyvereket és rá­juk irányulnak. Senki sem mozdult. Lövetni fog? Le­het... Most kiválik egy őrjárat a corvée-ból és a tiszt vezeté­sével közeledik. Néhány rab nehézkesen felemelkedik. Eszükbe sem jutott, hogy megtámadják a maroknyi csapatot. — Emberek! — mondta röviden Finley. — Azt izen- tem nektek tegnap, hogy ha visszatértek a táborotokba, senkit sem fogunk megbün­tetni. Szavamnak állok. Ki­nyitjuk majd a csapot, kap­tok eleséget, de ezentúl min­den gyanús esetben bejön ide egy őrjárat. És aki nem viselkedik fegyelmezetten, azt íőbe lőjük. Rendes hely­őrség lesz Aut-Taurirtból. Holnap elkezdjük a barakko­kat építeni, kaptok kórházat, orvost és rendet csinálunk. Harminc perc múlva meg­nyitják a vízcsapot. Egyetlen­egy katonát hagyok itt. És olyan sorrendben isztok, ahogy ő vezényli. Ha ennek a katonának valami baj* lesz, akkor megtizedeltetlek benneteket! Rompez! (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents