Kelet-Magyarország, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-03 / 79. szám

PÓTOLNI „Pénzt hoznak" a folyók — a presztízsveszteséget Nyírbátori jelentés az iparfejlesztés küzdelmeiről Ha megyei tanácskozáson szóba kerül a Nyírbátori Vastömegcikkipari Vállalat, akkor a gondjait említik, s azt, hogy Szabolcs egyik legnagyobb fejlődés előtt ál­ló üzeme. Dolgoznak Csepel­nek, termékeit ismerik kül­földön is. Uj vállalat, újak munkásai, fiatal a műszaki gárda. Tele ambícióval és fiatal a párt. szervezete is. Küzdenek a nehézségekkel. Igazán most Ölt gyárformát az üzem. Építkeznek. Hat-hét év bi­zony nem sok idő arra, hogy a „tegnap" még föld­munkával foglalkozó embe­rekből munkás«* váljanak. Az ok: anyaghiány, széthúzás Nótin János a fiatal párt­titkár is segédmunkásként került ide. A lakatos szak­mában némi jártassága volt már. ö lett a darabolóknál a csoportvezető. Két éve titkár. — Volt, hogy hat lakatos­nak is dolgoztam a keze alá — említi. Mégis adósok maradtak. Tavaly 20 ezer armatúra he­lyett csak 4 ezret tudtak gyártani. Bosszankodik is miatta. — Pedig nem számított, mikor kelünk és fekszünk. Kétszáz fénycsőarmatúrához hárman végeztük el a dara-' bolást Nemcsak az anyaghiány akadályozta a fontos export- termék elkészítését Ellentét volt a korábbi pártvezetőség, főleg a párttitkár és a gaz­daságvezetők között. Nem sokat törődtek az emberek­kel. Hiányzott a szervezett pártélet Leváltották a titkárt, s így választották meg helyé­be Nótin Jánost a segéd­munkást. — Mi tagadás, kisebbségi érzéssel ültem le tárgyalni a magas képzettségű mérnö­kökkel, technikusokkal. — mondja. De tanult, látták, hogy akar, szorgalmas, s miután elvégezte az öthóna­pos iskolát, a vezetőséggel hozzálátott a pártszervezet megerősítéséhez. Alig két év alatt tízen kérték felvé­telüket a pártba. Két tech- nikus, az igazgató és hét fi­zikai munkás. És újabbak jelentkeznek: Szabó Sándor és Somogyi István fizikai dolgozók. Vacsora, reggeli ~ az üzemben Mind fiatal, akkor lettek a párt tagjai, amikor a leg­válságosabb volt a vállalat helyzete. Ezek között volt Kovács János lakatos, a szer­számkészítő műhely csoport- vezetője. — Előtte nem tudták meg. oldani az itt dolgozó műve- ssetők az exportra • kerülő termékek minőségi gyártá­sát. Emlékszem, akkoriban hetenként tíz órát sem volt otthon a családjánál — ma­gyarázza a párttitkár. — Feleségem hordta be a vacsorát, de sokszor még másnap a reggelit is, hogy a gyártással ne legyen prob­léma — emlékezik Kovács János. Ilyen emberek kerültek a pártba. Egy másik fiatal techni­kus Kovács Lajos. Fontos munkát végez. A gyártáselő­készítésnél csoportvezető. Programozók, kooperátorck, diszpécserek dolgoznak a keze alatt Legalább 24 em­ber. — Uj termék a járműal­katrész. Sok gondot okoz Fél éve ismerkedünk vele. Külföldnek kell! ö elsősorban időben gon­dolkozik. Programozás sze­rint szükséges végezni a gyártást, hogy ne legyen fennakadás itt és Csepelen a -szereléseknél. Legnagyobb gond most mégis az adósság pótlása. A 16 ezer gyártásra nem ke­rült fénycsőarmatúra 10—11 millió termeléskiesést oko­zott a vállalatnak. Presztízs­veszteség is ez. Külföldnek kellett. Most igyekeznek pó­tolni. Olyan gyártási ütem­tervet készített a vállalat vezetősége, amelyben min­den napra meghatározták a gyártandó mennyiséget. — Ennek segítése és el­lenőrzése hárul most párt- szervezetünkre — mondja a párttitkár. — Minden fetté­telről gondoskodtunk. El­értük, hogy a napi 50 he­lyett már 9o készül. Ennek érdekében szót kellett érteni különösen a nőkkel, akiken múlik. így kezdték meg a tavalyi adósság törlesztését. Ez év augusztus végére elszállítják az utolsó tételeket is. Farkas Kálmán Valamikor kubikosok ezrei csináltak hasonlót. Ma! nyolc-tíz óriásgép homokdombokat hord arrább, egyengeti a talajt a Sóstóra vezető új út- és vasútépítkezésén, Hammel J. fefv. Sorsfordulók cselekvő szemtanúja BALOGH MIKLÓSNÁL, TISZALÖKÖN Tiszátok múltját kutattam, s a Márton Ferenc utca 26 számú házba kerültem. Nem különb a többitőL Takaros udvar, szép meszelt falak. Az udvar végében a ház őrzője, Bodri, tavaszi napfürdőt vesz. A kertben egy idős ember hajlong. Az idő rágta kerítést javítja. Érkezésünkkor lete­szi a szerszámot és elibénk jön. Barátságosan üdvözöl, pe­dig nem ismeri jövetelem célját De ebben a házban ez a szokás. No, meg ide csak barátok és ismerősök jámaK. A*k meg gyakran nyomják le a kapu kilincsét. Úgy mondják; hogy azért is jön­nek, mert itt meg lehet pi­henni. így volt ez mindig Balogh Miklósék házatáján. Miklós bácsi 73 éves, Erzsi néni, a felesége sem sokkal fiatalabb. A szobában ülünK le be­szélgetni. Elmondom, hogy TiSzalök felszabadulásáról szeretnék írni. Több hivatal­ban jártam, nevét mindenütt említették. A pártbizottságon Is úgy mondták, Balogh Mik­lóst keresse meg az elvtárs. ő sokat tud. S Balogh Miklós beszélni kezdett: — Cselédember volt az apám. Én is az lettem. A helybeli uraságok földjén utoljára báró Vay Miklósnál dolgoztam. Napszámba jár­tam, mint a többiek, hajnal­tól késő éjszakáig. Forduló­pontot az életemben 1915. március 21-e hozott. Behívót kézbesített a posta. — Az orosz frontra vezé­nyeltek. Hamar fogságba es­tem. Sokat láttam és tapasz­taltam a táborban. Láttam mindegy az, hogy magyar vagy orosz, a cselédember sorsa egyre megy. Barátokra tettem szert, s amikor 1917- ben a muzsikok, a munkások fegyvert fogtak az urak el­len, hozzájuk csatlakoztam. Vöröskatona lettem. Miközben beszél, eszembe jutnak egyik kortársának sza­vai: — Nem mérik pénzre az ember életét, de a fehérgár­disták szívesen fizettek vol­na annak, aki kézre keríti a vörösgárdisták futárját, Ba­logh Miklóst. — Fájt a búcsú, amikor 1921 júliusában haza kellelt jönni. Katonaruhában ültem fel a vonatra. A falumbeli állomáson már vártak. Töb­ben. Rokonok és csendőrök. Testvéreim nagyon megijed­tek, szinte meg sem mertek szólalni. — Nézd csak, jön a vörös madár, — mondotta a tizedes társainak. Az egyikük rend­fokozatát jól megjegyeztem. Belémverte. Azután...? Képviselővá­lasztások alkalmával hetekig nem láttam a családomat. Pe­dig tudja, szép számmal vol­tunk. Hat gyereket nevelt fel a feleségem. Nagy szó volt ez kérem, egy olyan család­nál, ahol a családfőt vörös­nek tartották. Egyetlen ál­landó munkahelyem sem volt, egyik uraságból a másikba zavartak. Életünk a nincs le- lenség, a hajnaltól késő éj­szakáig tartó robot, a kilátás- talanság volt. — Érthető volt az az öröm, amikor 1944 októberében fel­szabadult Tiszalök. A kislá­nyom, az akkor tízesztendős Jolánka hozta a hírt: — Édes­apám, bejöttek az oroszok. A Boros partnál találkoztam velük. Kenyeret meg lisztet osztogatnak, tessék jönni. Könnyek jelentek meg a szememben a hír hallatára, az öröm könnyei. Éreztem, eljött az idő, amikor a cse­lédből ember lesz. — Zdravsztvujtye, tovaris- csi! (Szervusztok, elvtársak!) ki kellene szedni Több figyelmet érdemlő lehetőség! A mind több és sürgetőbb építkezés rengeteg betont követel. Kavics, finom szem­csés homok kell hozzá. A megyei pártbizottság idei munkatervében nem egy kitétel: több figyelmet ér­demelne a megyében talál­ható folyami köves hordalék hasznosítására. Folyami homok Özüra A Felső-Tisza értékes hor­dalékából amit ez idő sze­rint kigyűjtenek, csaknem a semmivel egyenlő. Inkább csak megállapítás van a hordalékhelyekről: Tisza­becsnél, Milotánál, Tiszakó- ródnál egyaránt található nagy mennyiségű kavics és homok. A Szamos térségé­ben Csengéméi, Cégénydá- nyádnál, Kérsem.jénnél. Náb- rádnál található állandó hasznosítható hordalék. Mindebből csupán a Tisza vonulatában a milotai Uj Élet Tsz próbálkozik vala­mit „kicsipni”. Csengéméi tanácsi vállalat termel ki folyami homokot az ózdi kohászat részére öntési for­mák magkészítéséhez. Ezen kívül a csengeri Lenin és : 1 komlódtótfalui Két Vadas Testvér Tsz-ek „bányászat­nak”. Mind ez a lehetőség kihasználásának nagyon cse­kély százalékát teszi ki. Ugyanakkor a megyei épít­kezésekhez, TÜZÉP-1 eraka- tokhoz más megyékből, fő­képp Nyékládházáról hozzák a kavicsot. Felvetődhet: milyen egy­általán a megyénk folyői ál­tal hozott kőhordalék. Bol- dogulhatnak-é vele az épít­kezéseknél? Az eddigi, kez­detlegesnek tekinthető fel- használások szerint — igen. De mindjárt hozzá is kell tenni: pusztán emberi erő­vel, jószándékkal nem gaz­daságos a kitermelés. Gépe­sítésre lenne szükség mind a kitermelésnél, mind a to­vábbi kezelésnél. Versenyképes*- tenni Nem fér hozzá kétség: a kavics, folyami homok pia­ca, elhelyezése biztosított. S mind a TÜZÉP, mind az — Pozdravljaju tyebe, to­variscs! (Köszöntelek, elv­társ!) Otkuda tü znaesz pa russzki? (Honnan tudsz te oroszul?) — Elmondtam, hogy kint, náluk tanultam meg. Meg azt is, hogy vöröskatona voltam. A kapitány erre azt felelte, ezt meg kell ünnepelni. Kísé­retének tagjaival együtt el­jött hozzánk. Áthívtam a szomszédokat is. hadd legyen teljes az öröm. Az asszonyok, sütöttek, főztek. Hús, krump­li, kenyér került az asztalra. Először úgy Istenigazában va­lamennyien jóllaktunk. — Még aznap munkába áll­tam. A helyi szovjet parancs­nokságra kerültem tolmács­nak. Jártam velük a közsé­get, a határt. így közelebbről is megismerhettem, mily so­kat is tettek értünk, ahhoz, hogy meginduljon a faluban az új élet. Egy kis pihenőt tart. Em­lékeit rendezi. Én addig az abból az időből származó do­kumentumokat, harci jelen­téseket olvasom: — ... 1944. október 22-én es­tére a II. Ukrán Front lovas­gépesített csoportjának előre­vetett osztagai elfoglalták a Tiszán keresztül vezető át­kelőhelyek legfontosabb poszt­jait. Dombrádot, Vencsellőt, Rakamazt, Tiszalököt. Alá­írás: I. A. Plijev altábornagy. Egy másik írásos anyag ar­ról szól, hogy október 20—28 között befejeződött a Tiszán­túl felszabadításáért folyta­tott hadműveletek harmadik szakasza. Ezzel a szovjet har­cosok teljesítették a paran­csot, amely úgy szólt: tárna­építő vállalatok, ktsz-ek szí­vesebben vennék, használ­nák a megyén belüli árut, mint a távolabbról hozottat. Különösen gazdaságos lenne ez — a kevesebb fuvarkölt­ség miatt — a csengeri, fe­hérgyarmati, vásárosnamé- nyi, mátészalkai járások te­rületein. Ehhez azonban ar­ra van szükség, hogy mind az ár, mind a szabványmi­nőség tekintetében verseny- képes legyen a megyében ta­lálható kavics és folyami homok. E kedvező feltételek megteremtése esetén akár Nyíregyházáig is elkerülhet­ne a felső-tiszai és szamosi kőhodalék — mondják a TÜZÉP Vállalatnál. De nincs kizárva az ettől na­gyobb perspektíva sem. S ha így van, mi lehet a megoldás? Nyilvánvaló, hogy a társulás, az összefogás lát­szik egészséges megoldás­nak. Tsz-közi vállalkozás ké­pes lenne megteremteni a kívánt feltételeket. Közda erővel megteremtődhet KE alapja a valóban nélkülöz­hetetlen gépesítésnek, szab­ványkövetelmény biztosítás­nak. tárolás, szállításnak. Hasznos tenne oz összefogás De elképzelhető adott tsz-eknek ipari, kereskedel­mi vállalatokkal való koo- perálása is, annál az oknál fogva, hogy minden lehető­séget, értékes tartalékot fel kell kutatni, hasznosítani a helyi érdek és a népgazda­ság szolgálatában. A cél érdekében megta­lálhatják tennivalóikat a tsz-ek területi Követségei is. Közreműködésükkel aa. gíthetik a szervezést, koope- rálást; pénzügyi, közgazda- sági információt adhatnak. Folyóink „hozzák a pénzt”. Meg kell találni ki­szedésének, hasznot hajtó kamatozásának a módját! A. B. Csengeri alma a Dunántúlon, északon Ötlet az eladhatatlan termés hasznosítására A többcsatornás értékesíté­si lehetőség új megoldások­ra késztette a csengeri és a környéken lévő általános fo­gyasztási szövetkezeteket is. Már jó előre felmérték: az 1968-as termést hol és mi­lyen módon tudják a leg­jobban eladni. Lényeges probléma megoldásához kezdtek ezzel hozzá, hiszen csupán Csengerben és a környező községekben éven­te 3—400 vagon alma teiem a háztáji kertekben. A belföldi forgalomba ke­rülő almát ebben az évben az ország különböző terüle­tén hozzák forgalomba. Ki­váló kapcsolatot alakítottak ki az esztergomi tanáccsal, és kaptak is tőlük a város­dás kifejlesztése Nyíregyháza irányában; az ellenség szol­noki és nyíregyházi ellencsa­pásainak felszámolása; Észak- Erdély és Tiszántúl felszaba­dításának befejezése; a Du- na-Tisza közi hadműveleti hídfő kiépítése. S Balogh Miklós visszaem­lékezéseit így folytatja: — A fasiszta német csapa­tok visszavonulását barbár pusztítás követte. Felrobban­tották a Tiszán hídjainkat, a vasútállomást, községünk két templomát, a római katoli­kust és a reformátust, elra­bolták az élelmiszert ég vető­magkészleteinket, állatainkat. — Nagy munka várt ránk. Eltüntetni a pusztulás nyo­mait az új élét útjából, a szovjet elvtársak mindenben segítettek, A, közigazgatás helyreállításában, a falu éle­lemmel való ellátásában. A további eseményekről nem szól, csak később meg­jegyzi: a ma történelmét már jól ismerik a fiatalok. Balogh Miklós 73 éves, de szívében még most is fiatal. Koráról csak ősz haja árul­kodik. Napszítta barna a ke­ze. Tenyerébe mély barázdá­kat szántott az élet. Hat gyermeke közül csak egy él, egy unokája van. Nyugdijá­val elégedett, 1200 forintot kap. Otthona szépen beren­dezett. Érdemes volt ezért élni, harcolni. A szoba asztalán kitün­tetés. A Szovjetunió Legfel­ső Tanácsának elismerése, amelyet november 7-én ad­tak át Balogh Miklósnak. Dragos Gyula ban egy 14 vagonos pincét Ezt folyamatosan töltik fel, ezzel megoldják Eszlergom és a környék egész évi al­maellátását. Mosonmagyar­óváron 20—30 vagonos igényt mértek fel, s már meg is kötötték a szerződést. Mis­kolcon is béreltek pincét, s Miskolc-Tapolca ellátását is vállalták. Ilyen módon ed­dig csaknem az összes vár­ható háztáji almatennést lekötötték. Gondoltak arra is, íogy sok olyan alma terem, amely még a belföldi piacon sem értékesíthető. Ezt fel akar­ják dolgozni. Cefrekádat építenek, s ebben a hatal­mas betonmedencében tárol­ják a szesznek való gyü­mölcsöt. Tervük, hogy 1963 őszén a termelők minden al_ máját — bármilyen jó ter­més is lesz — folyamatosan és zavartalanul vehessék- át, és ezzel azonnal jelentkez­zenek a piacokon, a lakos­ság jó ellátása érdekében. (b> Ij művelődési ház Nábrádou-Nincs benne állami tá­mogatás: a nábrádiak fizet­ték be adóban azt a 850 000 forintot, amiből most, — 14 évi takarékoskodás után — megépült az új művelődési ház a szamosháti községben. Az épület már áll. Májú* elsején nyitják meg ünne­pélyesen. Az új művelődési ház 250 személyes nézőterén vendégszerepelhet a Déry­né Színház is, klubszobái­ban, könyvtártermében, bü­féjében kulturált szabad idő töltésre tartózkodhat a falu apraja-nagyja. Társadalmi munkával aa ünnepélyes megnyitásig par­kosítják. padokkal látják el és nyári szórakozásra, spor­tolásra is alkalmassá teszik az új művelődési ház tágas kertjét.

Next

/
Thumbnails
Contents