Kelet-Magyarország, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-04 / 80. szám
Testvérlapunk tartalmából Egy akarat sok nyelven AftriBMW voR Jeleik lenni ax hitemadonalista barátság ünnepi nagygyűlésén, amely nemrégen zajlott le Beregovon. Mindaz, amit én láttam a gyűlésen, lelkem legmélyéig hatolt. Szüntelen az járt az eszemben, hogy milyen hatalmas vívmánya októbernek a népek egyenlősége és barátsága. Az ünnepségek idején egyszer megfigyeltem a fiatalemberek egy csoportját, akik a Beregovoi Bútorkombinátból jöttek. Nem sokkal később láttam ezeket a fiatalokat egysorba verbuválódni, azután pedig táncolni és énekelni. Ezután pedig azt is megtudtam, hogy különböző nemzetdségüeket — oroszokat, ukránokat, magyarokat, szlovákokat — képviselnek. Es Itt, ekkor eszembe jutott egy másik kép. Ez régen, a potgártiábor* éveiben történt, Orenburg- oan. Akkor ott magyar hadi- fogolytábor volt Kegyetlen idők. A külföldről támogatott elleni orradalmárok Ideiglenesen kezükbe ragadták a hatalmak A nép aljas ellenségei az állig felfegyverzett fehér kozákok nem csak azokat gyilkolták halomra, de akik fegyveresen harcoltak a szovjethatalomért, azokat is, akik szimpatizálni mertek a forradalommal, a munkások és parasztok hatalmával. Én a kegyetlen vérengzés másnapján kerültem be a táborba. Váratlanul valaki a vállamra tette a kezét Hátranéztem, és két vöröskatonai egyenruhába öltözött harcost pillantottam meg. — Te magyar vagy? — kérdezte az egyik. Igent — bólintottam a fejemmel. — Én lengyel vagy oki ö orosz — mutatott a mellette álló katonára. — Gyere velünk. A két katona, odalapulva a kozák laktanya kőkerítésének hátsó oldalához, elfutott. Én utánuk. Az első kanyar utáp rögtön egy „Maxim” géppuska: közelében három fehér kozák. Az orosz és a lengyel puskatussal egy pillanat alatt megsemmisítette mind a hármat. A lengyel gyorsan lefeküdt az első géppuska mellé. Nekem pedig mutatta, hogy feküdjek a fém lőszeresdobozok mellé, adagoljam a szalagokat. Mindez ott történt százötven méterre néhány száz fehér lovaskozák előtt, akik arra vigyáztak, hogy a foglyok ki ne törjenek a lágerból. A távolban lövések dörren- tek. A lengyel hirtelen megfordította a géppuskát, amelyik addig a táborra volt irányítva, rá egyenest a kozákok soraira. A „Maxim” ugatni kezdett. A fehérek azonnal futásnak eredtek. Orenburg egy nagyobb forradalmi matrózegység parancsnoksága alá került Hozzánk odanyargalt egy tacsánka. — Gyerünk fiúk, helyezzétek a géppuskát a szekérre, — kiáltotta a matróz. Az orosz és a lengyel felült a tacsán- kára és már hajtottak is az egység után. — Viszontlátásra barátom! — kiáltotta vissza az orosz, a lengyel pedig integetett a kezével. Ezután pedig már soha nem találkoztunk. De nem csak én nem láttam soha őket de az a több mint hatszáz magyar hadifogoly sem, akiket kiszabadítottak a fehérek fog ságából. Bennünk csak a hozzájuk fűződő baráti érzések maradtak meg. És később ezek az érzések, mikor valamennyien beléptünk a Vörös Hadsereg soraiba — őszinte barátsággá fejlődtek, barátsággá, melyet vér és veríték köt össze. E között a két epizód között majdnem ötven év telt el. De a képben, amelyikkel én az elbeszélésemet kezdtem, annak a réginek a folytatását látom. A különböző nemzetiségi emberek közötti barátság, jelen esetben a szovjet és a magyar nép közötti barátság a polgárhábo- ború öldöklő harcai között született, erősödött és edződött Ezek szolgáltak alapul a Jövő közös útjához. Ma már ez naponta, percente jelentkezik. őszinte és mély az a barátság, amelyiket én megfigyeltem ezek között a fiatalemberek között is, amely a kölcsönösségen, az egymás őszinte segítségén, megértésén nyugszik. Ilyen barátság örök éltű. Egyenjogúság és testvériség az egyes emberek között, megbonthatatlan barátság a népek között — ez az alapja a ml sikerünknek, melyeket elértünk ezen ötven év alatt. Népeink közötti barátság eredményeink kölcsönös gazdagodásához vezet. Én igen sokszor voltam a szovjet— magyar határon, nem mesz- sze városunktól Beregovótól. Itt terül el a kert, melyet szimbolikusan a „Barátság kertjének’* neveznek. A kert rendeltetése — ellenőrizni at agronómiái és a biológiai tudományok legújabb eredményeit, a két ország élenjáró gyakorlatának a termelésbe való széles körű alkalmazásának a meghonosítása. A két nép közötti barátság, a marxizmus—leninizmus eszméinek a győzelméért folytatott közös harcban erősödött. Egy hatalmas monolit ez, amelyiket semmiféle ellenséges erő sem képes szétrombolni. Hány példáját lehetne felsorolni örök barátságunknak, szoros kapcsolatainknak a szocialista országok népeinek közös együttműködésére. Néhány ilyen: a „Barátság” olajvezeték, a „Testvériség” gázvezeték, a „Béke” vasúti főútvonal amelyen végeláthatatlan sorokban zakatolnak a vagonok. Nem férhet hozzá semmi kétség, hogy a különböző nemzetiségű emberek közötti barátság, a népek közötti barátság, amelyik a lenini elvekre épül, egyre erősödik, élni fog örökké, mint maga az élet Aladár Kovács az SZKP-nek 1925 óta tagja, személyi nyugdíjas Új kiállítási tárgyak a házi múzeumban Az Idős kommunista, Fedor Mihájlovics Babinec tágas házát mindenki ismeri, és meg tudja mutatni a faluban. Ajtajai mindig tárva állnak a turisták, az iskolások, a járásból érkező vendégek előtt A ház gazdája maga a ver- hovinai forradalmi mozgalom aktív résztvevője, a járásban pedig egyike a szovjethatalom megszervezőinek F. M. Babinec régen gyűti a 20-as, 30-as évek verhovinai kommunistáinak a tevékenységéről tanúskodó dokumentumokat. Már igen tekintélyes gyűjteménye van. És ez az érdekes gyűjtemény mindenkinek a rendelkezésére áll: Fedor Mihájlovics a lakásában múzeumot rendezett be. Ki vannak itt állítva azok a képek és fél domborművek is, amelyeket a házigazda azon események emlékére alkotott, amelyekben maga is Az új kiállítási tárgyak között magára vonja a figyelmet Kotárszkoe falu vörös zászlója. A falusi kommunisták ezzel a vörös zászlóval ünnepelték az illegális május elsejéket; 1936-ban pedig ezzel fogadták a Spanyolországba induló önkénteseket. Az idő fakította vörös selyemzászlót az akkori falusi lányok, Anasztázia Lakatos, Mária Buckó és Anna Sék- man hímezték. Egyik közülük, Mária Buckó meglátogatva a házi múzeumot elmesélte, hogy hogyan hímezték ki a zászlót titokban, hogy a csendőrség meg ne tudja. Az új szerzemények listáján szerepelnek azok a fényképek is, amelyeket Franti- sek Tumovec csehszlovák újságíró ajándékozott a mu:«3U- lógusnak, és amelyeket ő maga készített 29 évvel ezelőtt, amikor a Verhovinán járt. Frantisek Turnovec a fényképeket személyesen hozta el Kárpát-Ukrajnába, miután tudomást szerzett a múzeum létezéséről. Voloveckij rajon. S. Míhájlov Diákok hegyekben Az Uzsgorodi Állami Egyetem „Szkálkaf eine. vezésű nyári üdülőtábo. ra most már télen It üzemel. Jóllehet a különböző sportpályákat hó fedi, és befagyott az Uzs víztükre is, a főépületben most mégis sok egyetemi hallgató lakik. Egész nap itt-tartózkodnak, itt készülnek az előadásokra. Csak a gyakorlati foglalkozásoki a mennek be az egyetemre. A „Szkálka " üdülőtelep. ahogy itt mondani szokták ..betegség- megelőző’ szanatórium, má lépett elő. P. Uram 4 lakosság szolgálatában A dolgozókat, akik valamilyen formában a lakosság áruval és más szolgáltatással való ellátásával foglal, koznak, a jő hangulat te- remtőinek nevezni, es e« így Igaz, mert kedvességüktől, udvariasságuktól igen sok függ. Az elmúlt, a Jubileumi évben sokat javult a lakosság kiszolgálása. A terüie: városaiban és falvaiban 17 ilyen jellegű objektumot adtunk át. Többek között elkészült Uzsgorodon egy 175 fős teljesen felszerelt szolgáltatóház. Hasonló jellegű objektumokat adtak at a lakosságnak Velikij—Bicskovón a rahovszkiji járásban, Bustl. nyén és Dubovón a tja- csevscsini körzetben. Ezek közül mindegyikben ‘'an lábbelikészítő, szabó, háztartási gépeket lavito és órásrészleg, valamint fodrászműhely és mások. A falubeliek hőstettéről A husztszkiji járás Drágo- vó falujában kézírásos könyvet készítettek, „A falubeliek hőstettének könyve” címmel. A könyvben azoknak állítottak emléket, akik életüket adták a német fasiszták elleni harcokban. Ennek a könyvnek kezdeményezői három falú és település tanítói és az „Október 40 éve” kolhoz dolgozói. A kollektíva igen gazdag anyagot gyűjtött össze a háborúban elesett falubeliek hőstettéről, melyeket a Nagy Honvédő Háború frontjain hajtottak végre. A könyv első oldalán az az obeliszk ékeskedik, amelyiken 52 drágovszkiji hősnek a neve van márványba vésve A könyvben valamennyi hősről egy-egy egykorú baj társ emlékezik meg, akik ma a termelőszövetkezetben dolgoznak. N. Ser Saját szolgáltató egységet kapott a parasztság a jubileumi évben Znyacevó és Boboviscse falvakban a mu. kácsevszkiji járásban, V. Dobronyban az uzsgorodi járásban, Muzsijevó Ivánov- ka. Szvodoba falvak a beregi részen, Ilnyica, Bilki as irsavai részen, a huszti és a vinogradovi járások számos falva Most még kétszázötven szolgáltatás bevezetésén fáradozunk. Már eddig Is sokat tettünk, de még sok munka vár ránk, hiszen ebben az évben 23 százalékkal tervezzük emelni a lakosság ér. dekében a különböző szolgáltatásokat. Az építők azt ígérték, rajtuk nem fog múlni semmi,’bár tudják, hogy feladatuk igen komoly Ez év első napjától — mely az ötéves terv harmad'!; éve — kezdve folyik Uzsgorodon egy szolgáliztóháznak az építésé, amelyikben mér. ték utáni szabóságot és ia- vítórészleget helyezünk el. Hamarosan megkezdi az üzemeltetést egy nemrégen átadott vegyi ruhatisztító kombinát, ahol műszakonként 575 kilogramm ruhát tisztítanak ki. A Lavrirsev utcában most folynak a berendezési munkálata' ^gy asztalosműhelynek, íme- lyikben megrendelés szerinti egyedi darabokat készítenek. és javitas-' munkákat végeznek. Húsz községben rendeztünk be szoigáltatóház. kombinátot a lakosság igényeinek a kielégítésére. Ilyeneket építünk még 60 személyes kiszolgáló személyzettel Vinogradovon, Beregovon. Nyizsnyih-Voro. ton és Kerecken. J. Scsadej . a szolgáltatóházak megyei irodájának vezetője Komszomol-brtgád a „Munkácseprilád” üzemben. A képen balról jobbra: Irina Manyak brigádvezető. Jurij Drukker konstruktőr Maria Jovbák bt igádvezető, Jurij Klajman tervezőmérnök, Júlia Golminc brigád vezető. Foto: A. Bragtnszkij Vallomás a szülőfaluról Naponta, menve a munkába, és hazafelé jövet átszelem az egész falut. Jár- tomban, keltemben gyönyörködöm szülőfalum, Csopovc fejlődésében. Szivemet öröm tölti el, ha látom az épülő házakat, a boldog falumbei’- eket, a játszadozó és zajon- gó gyerekeket Az utcán sétálgatva van ami örömet okozzon. Ezek főként a csinos házak és a tetejeiken meredező tv-an_ tennák. Itt áll például Jelenő. Galavcov háza, — ott Gábriel Galavcevé, majd Vaszilij Ganicskié meg a nővéréé, Anna Ganyicskiné, míg távolabb a Mihail Logo jdié, Iván Medencié, a Vaszilij Logojdié... És milyen házak ezek! Egyik szebb a másiktól. Uj valamennyi, cseréptetővel és hatalmas ablakokkal az utcára. Csapovc most 116 házból áll, és közülük 95 új. Mi jól ismerjük a régi Csapovcot is, a szovjethatalom előtti falucskát. Ebben az időben összesen két házon volt cseréptető; a plébánián és a kocsmán. A parasztházikók szalmafedele- sek voltak, aprócska ablakokkal, kéménynélküliek — a kéményért füstpénzt kellett volna fizetni —. A szegényes kunyhócskákban az élet is nyomorúságos és embertelen volt. Az új házakban az élet egészen más, boldog! Ez a boldogság ragad át rám is, amikor falum utcáján sétálok. Én magam is új házban lakom. A szobákban a bútor is új, meg a rádió is. Az udvarra új nyárikonyhát húztam, meg csűrt építettem. Minden-minden új, mint az életünk. Építkezünk, mindent felújítunk — van miből. És ha engem valaki megkérdezne, hogy mit adott neked a szovjethaíalom, én azt felelem — boldogságot. Kolhozunk, a .,XXIJ. pártkongresszus” hat falut fog össze: Rakosinot, fCajda. novot, Pusszkojét, Csapov- cet, Benedikovcit és Dombokat. Az én munkáim olyan — lévén a kolhoz sofőrje — hogy mondhatni naponként fordulok meg ezekben a fa. lukban. Ugyan az az öröm fog el mint otthon, ha megyek Pusszkoje, Rakosino, Dombok és a többi falu utcáin. A házak zöme itt is új. Mi egyszer a tanácsházán összeszámláltuk, hogy hány új házat építettek újjá a szovjethatalom évei óta. 1200 jött ki. A mi falvaink- ban összesen 1778 ház található. Ez is mutatja, hogy milyen mértékben fejlődtek a ml falvaink! Csapovc kétszeresére nőtt. Dombok meg háromszorosára. A kolhoz évről évre erősödik, fejlődik, öt évvel ezelőtt különböző szemes terményekből 17,8 ezer mázsát termeltünk, a jelen gazdasá gi évben pedig 40 ezer mázsát A földterületünk természetesen nem nőtt Mi olyan gazdag termést érünk el, amiről régen még álmod, ni sem mertek a parasztok. Büszkélkedünk azzal is, hogy szövetkezetünkben több helyen van tehenészet sok jószággal. Mi már elértük, hogy száz hektáronként több mint 450 mása tejet és több mint 120 mázsa húst tér melünk. Hozok még egy példát, amely szintén a ini gazdagságunkról tanúskodik. A kolhoz ebben az évben 2,2— 2,3 millió rubel értékű terméket termel. Ez ötször nagyobb, mint az öt évvel ezelőtti. A még régebbi idővé] meg sem kísérlem az összehasonlítást Nekünk nagyon nagy öröm az, hogy mindezt a ml kezünk munkája hozza létre, akaratunk, erőfeszítésünk és energiánk gyümölcse, és a mi saját földünkön, azon a földön, amelyet a szovjethatalom örökre nekünk adott. Mi nyugodtak vagyunk a holnapunkról. Bátran nézünk a jövő elé. Van saját ötéves tervünk, amelyiknek a teljesítése sikeresen folyik. 1970-ben kolhozunk eléri szemes terményekből a bruttó 52 ezer mázsát, és 100 hektáronként 700 mázsa tejet és 150 mázsa húst fog adni államunknak. Ezzel együtt nő a jövedelem, emelkedik a tagok fizetése mely a még jobb életünknöz vezet. „.Megyek az utcán es örül a lelkem.. Mindezt a boldogságot a nagy október adta nekünk, mely széles utat nyitott nekünk a* életbe. Vaszilij Jakubovics a Lenin renddel kitüntetett „XXII. Pártkongresszus” Kolhoz tagja.
