Kelet-Magyarország, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-04 / 80. szám
mmmntATban A na#? UUetaséyeU 7 UDOMÁNVA Memória és számítógép — Fantasztikus gyorsaság A jövő a robotoké •jmfeuc 1 wrtniatfir szovjet elektronika gép, » yngnunoiis során elkövetett hibákat automatikusan jelzi. (Mii Külföldi Képszolgálat» J Berg szovjet akadémikus »evezte így a kibernetikát, as emberi haladás szempontjából rendkívül nagy Jelentőségű tudományágat. Ms már mintegy 1200 tudományágat tartanak nyilván, de bizonyos, hogy számuk a kfivetkező évtizedekben még tovább növekszik. Ezek sokaságából a kibernetika különleges rangra emelkedik. Az általa nyújtott alapokon ugyanis együtt dolgozhat a híradástechnikus, a matematikus, a fizikus, a kémikus, az orvos és a biológus — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Mi a kibernetika 7 „Divatos" dolog a kibernetikán* hivatkozni, ha a me. darr, tudományos problémák Útvesztőjébe tévedünk. Pedig a tudományág feladata iái meghatározható. A ki. »ent etika — mint Ismeretes — az elektronikus számológépek és egyéb, az elektronikát felhasználó, bonyolult automatikus be. rendezések építésével, tökéletesítésével és gyakorlati alkalmazásával foglalkozik. A kibernetika fejlődésében nagy saerepe volt az élő szervezet és az au torna ti kák működésében felfedezhető hasonlóságok vizsgálatának. A visszacsatolás jelenségét (a szerszámok és gépek folyamatosan szabályozott működését a változásoknak megfelelően) matematikai-, lag először műszaki modelleken vizsgálták, a* élő szervezetekben is fontos szerepet betöltő Jelenség alapján. Másrészt a memória fogalmát az emberi emlék ó- zőképességről vitték át M elektronikus számi tógépekre. A kibernetika elméleti As gyakorlati fejleaztéséntk leglátványosabb eredményei a számítógépek. Bonyolult működésűket. a tudomány szolgálatába állításukat egy gondolatsorral világíthatjuk meg. Egyszerit alapműveletekkel Az ember élete minden pillanatban információkat (értesüléseket, jelzéseket) észlel és értelmez, az érzékszervek közveti tésével, aá agytevékenység révén. A Cél az, hogy az ember olyan gépeket állítson maga helyeit amelyek az értesülése, két feldolgozzák. Az infor- fortnáeióf eldolgozó gépek öljhtfi folyamatokkal foglal. fctrtHak, amelyek felbontható Iámért alapműveletek áoTwsatára. Ha például az ember által meghatározott, a gépnek szóló utasítás bizonyos adatokkal való összehasonlítást Jelöl meg feladatul, valóban a kivonás nevű számtani alapműveletet kell végeznie a gépnek. Az összehasonlítás tehát egyszerű kivonás; az arányosítás osztás; két egymást követő lépés várható eredményének kiszámítása pedig összeadás. Az ember tehát alapműveletekre bontható matematikai feladat forrná, jában megfogalmazza az utasításait, s a számítógép ennek alapján fantasztikus gyorsasággal „cselekszik”. A gép döntést hoz Az eredetileg „játékelméletnek” nevezett matematikai okoskodásból fejlesztették ki a kibernetikusok a „döntések elméletét.” A számítógépek ennek alkalmazásával „ismerik fel” az irt betűket, vagyis „eldöntik”, hogy mi az, amit „látnak” és miként kövessék egymást az egyes mozzanatok idő- és fontossági sorrend szerint. Ugyanakkor kiválasztják egy adott cél eléréséhez vezető több különböző lehetőség közül a legjobbat Gondolkodnak-e a számítógépek ? Biológiai szempontból a gondolkodás eseménysorozatnak tekinthető, amely az agyvelő különböző részei között lezajló információcseréből áU A jelenlegi számítógépekkel mindazok a feladatok elvégezhetők, amelyeket megfelelő szabályokba tudnak foglalni. Am az emberi agyvelő nemcsak logikai folyamatokra, hanem sejtésekre is képes, amelyeknek ma még nincsenek kidolgozott formulái. Gondolkodó számítógépekről tehát csak akkor beszélhetnénk, ha sejtésszerű kapcsolatok létesítését is meg tudnánk oldani. Elme ma még íiincs lehetőség és egyelőre nem is várható előrehaladás ebben a vonatkozásban. Akik figyelemmel kísérték a televízióban az Orion űrhajó kalandjait, sejtést kaphattak a számítógépek te az automatikusan re Bérelt egységek (robotok) Jövőbeni nagy szerepéről. Többek kö. zött ezért nevezte Berg akadémikus a kibernetikát a „nagy lehetőségek tudományának". Mikes Györgyi Lelki törés A* utóbbi időbe» —< M tessék kinevetni I — nem tudok bekopogni sehová Pontosabban nem merek. Valami láthatatlan, hatalmas erő visszafog, megbénít. Ha meg. kísérlem a kopogtatást, görcs ált a karomba, a szivem Seszeszorul, a hajam égnek áll. Rettenetes érzés, nem kívánom senkinek; Hiába mondom magamnak: „Csacsi fiú, ne félj, miiül félsz, kopogj csak b« bátran na, ne naarháakodj, kopogj már!" Nem kopogok. Ment merek. félek Pedig nem vagyok gyáva Bizonyisten, nem vagyok gyáva. Néhány héttel ezelőtt még arclzomrándulás nélkül bekopogtam az én édes, drága Gizi kémhez, pedig nem tudtam, hogy a férje eV- «ent-o már hazulról, vagy pa nue) ki Bekopogtál» én már ma. tályvezeiőkhöA főuaztáiy- vezetőkhöz, igazgatókhoz, miniszterhelyettesekhez, miniszterekhez, és egyszer se féltem, pedig sokán azt mondták: minek mégy oda? Mit ugrálsz T Jói gondold meg, öregfiú, mielőtt bekopogsz) Nem hallgattam rájuk. Hz úgy éreztem, el kell mondanom azt, ami a szívemen fekszik, ha voltak bizonyos észrevételeim, ha közölni akartam, hogy ezzel, vagy azzal nem értek egyet, ha kérni akartam valamit — habozás nélkül bekopogtam az illetékesekhez. És most? Most agy konyhaajtón sem merek bekopogni! Ha kopogásra görbítem az ujjaimat, az ujjalm nem engedelmeskednek nekem. Olyankor egy hang alt *1tttja bennem; not Ne! We*1 Egyesek azt mondják, menjek Ideggyógyászhoz, az majd kideríti, mi bajom, de 4» nem megyek, nincs szűk. ■égem analízisre Pontosan tudom, hogy mióta van «a Így és miért. Néhány héttel ezelőtt, egy autóbuszon, lelki törés» szenvedtem, azaz eltört a lelkem. Az úgy volt, hogy egy kedves nénike megkért; kopogjak be az autóbusz- vezetőhöz, elfelejtette megnyomni a gombok Udvarias ember vagyjk, gondolkodás nélkül teljesítettem a kérését, és azzal a kezemmel, amellyel osztály- vezetőkhöz, igazgatókhoz, miniszterhelyettesekhez és miniszterekhez kopogtam be, bekopogtam a vezető ablakán. Abban a pillanatban a gépkocsivezető hátrafordult és dühtől eltorzult arccal ordítozni kezdett. Nem értettem, mit mond, csak a száját láttam és a fogait és a manduláit, aztán latiam, hogy a bajusza toporzékol- va fel-le ugrál a szája felett és a szeme — áh, micsoda szemek voltok azok! — majd kifordultak a MbtfborodástóL S én, aki nem ijedtem meg oeztályveaetőktöl. Igazgatóktól, miniszter helyettesektől. miniszterektől, most vissza hőköltem, visszn- tántorodtam te úgy féltem, ahogy az ősember félhetett annak idején, ha közvetlenül az orra előtt kitört egy tűzhányó. Ha nincsenek >jya» sokan az autóbuszon, nyüszítettem volna. Nem tudom mit mondhatott nekem, de a kezem, amellyel bekopogtam hozzá, elzsibbadt és élettele. nül lógott ki a kabátujjam. bóL Akkor tört el a lelkem. Azóta nem tudok bekopogni sehová. Meg vagyok félemlítve. Attól félek, az a kényszerképzetem, hogy ha bekopogok valahová, ismét megjelenik az az arc... Nem! Soha többé aém teszem! Valószínűleg meggyógyulnék, ha találnék Pesten egy olyan autóbuszvezetőt, »ki elnéző mosollyal a fejét csóválná, ha bekopognék hozzá. De hcű találok én Ilyen úti lóbuszvezetőt? — Most kezdek csak rájönni a síelés Igazi szépségeire! farsangi szerenád A ntOON Ismét 0»| keresik) (Wochenpresse kartkafariM HEGYMÁSZÁS T
