Kelet-Magyarország, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-21 / 93. szám
1 ÜJ VONÁSOK NYÍREGYHÁZA SZÉP ARCÁN: A KOSSUTH TÉR AZ ARC-ÁRUHÁZZAL FOTO: HAMMEL JÓZSEF LAPSZÉLEDI Megbecsült an vaság Közös gondunk: A LAK AS Cikksorozatunk is igazolta: lehet többet és olcsóbban építeni Szabolcsban „Lehet-e több lakást olcsóbban építeni Szabolcsban?” E fölött vitatkozott lapunk hasábjain néhány alkalommal a_ tervező, az építészmérnök, ‘ a pénzflgyi szakember, az építési hatóság képviselője, s az építőanyagkereskedelem vezetője. Hangoztathatta aggodalmait az építtető és a rengeteg nehézséggel küzdő kisipari szövetkezet. Ha részleteiben eltérőek voltak is a vélemények, abban kivétel nélkül egyetértettek: rugalmasabb szervezéssel — lehet. Ahhoz, hogy a 15 éves lakásfejlesztési terv Szabolcsra jutó részét maradék nélkül teljesíthessük. mindenekelőtt a sajáterős építés feltételein kell javítanunk. Erről beszélt a tervezőmérnök, amikor hiányolta: a helyi tanácsok nem a szükséges mértékben munkálkodnak a megfelelő házhelyek kialakításában. Néhány járási székhelytől eltekintve háttérbe szorul a közművesítés, amely pedig a lakásépítés elemi feltétele. Ma már a legtöbb faluban van. művelődési ház, villany, indokolt. hogy a községfejlesztési alapokat erőteljesebben vegyék igénybe a lakásépítéshez szükséges telkek kialakításánál, a területek közműellátásánál. Jogos ugyan a tervezők méltatlankodása a Szabolcsban még divatos, túl nagy alapterületű lakások miatt, ám arról is szólnunk kell, hogy eléggé szegényes a választék a típustervek között. így az építtetők egyéni megoldásokra kényszerülnek. Jjkne- lyek valóban gyakran nem a legcélszerűbbek. Az esetek többségében OTP-hitellel vágnak az építésnek az emberek megyénkben is. Utóbb változás történt a kamatok tekintetében, ami bizonyos mériék- ben növeli a bekerülés ösz- szegét. Igaz. az OTP minden igényt ki tud elégíteni — tavaly közel 10 millió forint felhasználatlanul is maradt! — de helyénvaló volna szélesebb körben propagálni,' milyen mértékben csökken a kamat, ha nagyobb az építkezés megkezdésekor a saját erő anyagban és pénzben. Nem mindenki tudja azt sem, hogy a kivitelezés költsége egy kertes családi háznál 23 ezer forinttal csökken — magára vállalja az állam — ha állami vállalat, vagy szövetkezet készíti a lakást. Mind időszerűbbé válik a vállalatok segítsége dolgozóiknak, saját nyereségük terhére. Remélhetőleg megyénkben is találkozunk majd azzal, hogy a vállalatok az induló összeget nyereségükből megelőlegezik arra érdemes dolgozóiknak, így segítik- őket mielőbb lakáshoz. Csakhogy időben, a vállalatok elé kell tárni ezt az új lehetőséget! A reformmal összefüggő árrendezés is kellemes csalódást okozott. Ahogy a TÜZÉP megyei vállalatánál számolnak: miután, a Szabolcsban kedvelt építőanyagok árai általában csökkentek, éves viszonylatban 20 milliót takaríthatnak meg az emberek. Persze, ez csak akkor következik be, ha betonalapon, a még mindig célszerű vályoggal készítik a falakat, hiszen a tégla ára drágább lett. Megyénkben kevés a téglagyár, a meglévőket sem a legszerencsésebben telepítették. Ez az állapot aztán a szállítási költségek nagyarányú emelkedését idézi elő. örülhetünk annak: Fehér- gyarmaton az ország egyik legkorszerűbb, automatizált téglagyárát adják át még az idén, kedvünket szegi, hogy ez a helység eléggé távol esik a nagyobb építkezésektől, például a megyeszékhelytől. Ahogy majd az anyagi erő arra módot ad, indokolt előtérbe helyezni hasonló gyár létesítését a Nyírségben is. Úgy tűnik, a kivitelezői kapacitás megvan a nagyobb mérvű lakásépítéshez. Igaz például, hogy a megyei építőipari vállalat az idén „csak” 689 lakást épít fel. de — mint fogadkoztak — akár ezret is képesek volnának kivitelezni. A fokozódó gépesítés a ktsz-ek teljesítő- képességét is növeli: az idén már — jóllehet, nem kell árvizes, belvizes lakásokat újjáépíteni — félezer lakás átadását tervezik a kisipari építőszövetkezetek megyénkben. Mind az állami, mind n szövetkezeti építőipart jobb és főleg gyorsabb munkára ösztönzi, hogy most már csak a befejezett munkáért kapnak pénzt. Szándékosan hallgatjuk el a lapunk vitájában felemlített további lehetőségeket: a helyi kavicskitermelést, a homokbeton — mely szabolcsi specialitás — elterjesztését, a gumigyáriak újfajta szigetelőanyagának készítését. Hiszen ezek a megvalósulásnak még nagyonis az elején tartanak, kísérletekre van szükség, vagy — a kavics esetében — a jelenlegi viszonyok között nincs meg a gazdaságosság feltétele. Arról viszont már joggal tehetünk említést, hogy közeli valóság a debreceni házgyár „belépése”, mely megyénkben is a lakásépítés fellendülését eredményezheti. Jó arra gondolni, hogy megkezdődött az újfajta törekvés: szanálás nélkül kialakítani, feltárni a lakóte- lepnyi házhelyeket, melyre Nyíregyházán találni elsőként példát. Az így megtakarított pénzen gyorsabb ütemben lehet megépíteni a leendő lakások ellátását szolgáló víz- és szennycsatornát, az utat, járdát. Ennek ellenére is várható, hogy az egyik legnagyobb társadalmi gondot jelentő lakáshiány nem fog máról holnapra megszűnni. Enyhíteni viszont — éppen a felsorakoztatott módok kihasználásával — mindenképpen lehetséges. Angyal Sándor Anya gyermekével. A legnagyobb művészeket ihlette a téma évezredeken át, * ihleti ma és holnap. De emlékezetes még az az idő is, amikor többszörös gondot, tehetetlen féltést és aggodalmat jelentett a legtöbb családban a gyermek- áldás. Az egyszerű asszonyok örökös rettegésben voltak: mi lesz holnap? A munka és gyermeknevelés, a kenyérért, a puszta megélhetésért való szüntelen küzdelem áldozata legtöbbször a magatehetetlen emberpalánta lett az anya, apa nagy fájdalmára. Ez az idő szerencsére a múlté. Különösen a falvakban, a parasztcsaládoknál köszönnek el szívesen attól a múlttól. S üdvözlik a nép államának intézményes segítését, megértő támogatását De az állami intézkedések mellett új hajtások is vannak. Egy-egy tsz, kollektív Jó célra Az új tsz-törvény fontos feladatának tartja rendezni a kultúrára fordítandó anyagi erőforrások dolgát. Nem írja elő „fentről” milyen ösz- szeget köteles a kulturális oktatási feladatokra tartalékolni egy-egy tsz. De megszabja, hogy minden termelőszövetkezetben létre kell hozni ilyen aiapot, sőt célszerű oktatási bizottságot* is alakítani. A tsz-ek alapszabályának készítése közben igen időszerű felhívni a figyelmet a soron lévő művelődési tennivalókra, elsősorban a szakmai és az általános ismeretek nagyobb mértékű terjesztésére, a tartalmasabb szórakozás, művelődés megszervezésére. Egyetlen tsz sem hanyagolhatja el ezt a feladatot, hisz okosan, gazdaságosan termelni, a közösség dolgaiban eligazodni csak korszerű műveltséggel, széles ismeretkörrel lehetséges, ezért a közös gazdaságok további erősödésének lényeges összetevője a közösség a maga módján ugyancsak pártfogolja a gyermekes anyákat. A nyir- tassi Dózsa Tsz új alapszabályában ilyen kitételt is jóváhagyott a tagság közgyűlése: „Szoptatós anyák munkaidő -kedvezm énye”. Lényege az. hogy a tsz anya tagjának a gyerekszoptatás első hat hónapjában naponta kétszer háromnegyed órát, ezt követően a kilencedik hónap végéig napi háromnegyed óra szoptatási időt biztosít. Az ilyen idő munkaidőnek számit, amire átlagrészesedés számolható el. Egysége a szülési segély kiszámításánál is alapul vett részesedés. Az élet igazi becsülése ez. Bár nem földet remegtető szenzáció, de éppen egyszerűségének nagysága, tisztasága, ami megragad. A gyermeket szülő, nevelő anya, és a vele szemben mind teljesebben érvényesülő humanitás. <— asztalos — költeni kulturális nevelés. Minden községben elérhető, hogy egy jól berendezett klub- helyiség álljon a dolgozók rendelkezésére. A csengeri járásban jó példái vannak az ilyen törekvéseknek, a tsz-ek egész éves programjukban szerepeltetik a művelődési feladatokat, gondoskodnak rendezvénysorozatok lebonyolításáról, klubok fenntartásáról, tevékenyen részt vállalnak nemcsak a tsz-ben végzendő kulturális nevelőmunkából, hanem területi feladatokról, a nem tsz-tagok kulturális igényinek kielégítéséből is. Helyénvaló ezekben a napokban, hetekben ha a tsz-pártszervezetek figyelemmel kísérik az oktatási alap sorsát a közgyűlések előtt és után helyesen befolyásolják a közvéleményt, megértetik a kulturális nevelőmunka fontosságát, s jól együttműködnek a helyi népművelési szervekkel P. O. Még egyszer Tiszafádról: Egyenes sin ekeni A tagság jő gazdaságot akart Búcsú egy állapottól Aki három hét után tér vissza Tiszarádra, talán annak tűnik fel leginkább a változás. Március 21-én — amikor „A fák nem nőnek az égig” címmel írtunk a termelőszövetkezet elnökének leváltásáról — emberek álltak és vitatkoztak az utcán. Most mindenki a földeken dolgozik. A kis szövetkezet ezer holdja — mondják — jól el tudja tartani ezt a kis“ falut. De csak akkor, ha meg is művelik. Most mindenki ezt akarja. Ebből az egyetlen jelből is látható, hogy Tiszarádon az élet jól folyik tovább, derűsek az arcok, soha ilyen gondosan nem végezték a tavaszi munkákat és bizakodva néznek tervük teljesítése elé. Nemrég volt tervmegállapító közgyűlésük. A részes művelést teljesen abbahagyták. A jövő évre kétszáz munkanap teljesítéséhez kötötték — férfiaknak — a háztájihoz való jogosultságot A szó legszorosabb és átvitt értelmében is tavaszi szél fujdogál Tiszarádon. Megírtuk, hogy Kulcsár Barnát, a volt elnököt nem „küldték el”, megtartották brigád vezetőnek. Megértette. Bejön Deme Sándor tanácstitkárhoz, lekezel. Nem sértődött, ez érzik a hangjából. — Ami történt annak meg kellett történnie. Nem barátom, ellenségem az aki vélt sérelmeket hánytorgat fel. Ezt így kellett csinálni, én igazságosnak tartom. Most már ne vitatkozzunk, hanem fogjuk meg a munka végét. A brigád tagjai jó vezetőjüknek tartják Kulcsár Barnát. És bíznak új, fiatal elnökükben, aki rendet és tisztaságot teremtett. Ha valakit munka közben italozáson ér, hazaküldi. Nincs rá már szükség, senki nem látott a kocsmába menni senkit munkaidőben. Ebben is Kulcsár Barna jár elől jó példával. De talán legfontosabb Csáki Gusztáv sorsának alakulása, azé a Csáki Gusztávé, aki egyike volt a tiszarádi • tisztító vihart elindítóknak és akit még annak idején leváltottak a fogatosságról. „Tiszarád még adós a Csáki Gusztávon esett sérelem orvoslásával” — írtuk március 21-én. Talán a legnagyobb örömmel jelenthetjük, hogy ezt az adósságot is letörlesztették. Április nyolcadika óta újra fogatos. Öt a Vasmegyeri úton értük utói, fát fuvarozott hazafelé. Felültünk mellé a bakra. Balkezében csak a hüvelykujját tudja mozdítani, de arra rácsavarja a gyeplőt. Amióta a szövetkezet fennáll, mindig fogatos volt. Egy pejt, meg egy derest hajt éppen. Csendesen odalegyez az ostornyéllel a deresre: — Gizának hívják — mondja csendesen. — Ez a szövetkezet huszonnegyedik , csikója, amit betanítok. És rám mondták azt, hogy nem vagyok alkalmas foga- tosnak... Az új, fiatal elnök intézkedését kell elsőként megdicsérnünk, hogy a gazdasági rend megteremtése mellett orvosolja az emberi önérzeten esett csorbákat. Bizonyára nem fogja megbánni. Antonin György, akit az élet eléggé váratlanul állított huszonnyolc éves korára ilyen nagy feladatok elé, meglepően jól állja meg a helyét. Tiszta kezű, józan életű és pártatlan tevékenysége eddig csak mind nagyobb bizalmat ébresztett. A teljes képhez tartozik, hogy akad egy-két elkésett hang, amely a lezárt vitába most akar beleszólni Kádon. Olyanok is, akiknek jobb lett volna hallgatniok. Ezeknek a fiatal elnök (a régivel) és az egész tagsággal együtt — tömören mondja: — Jó szocialista gazdaságot akarunk építeni Tiszarádon is. Gesztelyi Nagy Zoltán Valahányszor délután 4 és 5 óra között az elfogulatlan szemlélő megtekintette a mátészalkai pályaudvar környékét, elkomorult és a híres nótát kezdte dúdolni. (Mátészalka gyászba van.) Mert ahogyan a régi középkori városoknak kegyuraik „árumegállító jogot” adtak, úgy ruházta fel a MÁV és az AKÖV menetrendszerkesztői tudománya ezt a járási székhelyet, három járás közlekedési gócpontját „utasmegállító” hatáskörrel. Négy előtt jóval befutott a nyíregyházi vonat, aztán utasaik elöntöt- ték a pályaudvar környékét és ott szidták komor arccal, aki ..ezt kitalálta”. Ugyanis tovább se vonat, se autóbusz. A környék vendéglátóipara kifulladásig próbálta kiszedni a hazatérő munkásemberekből azokat a forintokat, amit a „mozgó kocsmák” még a zsebükben hagytak. Nem sikerült Nincs annyi csapolás, kávéfőző gép, akkora konyha, amely ezt a sokszáz, főnyi, hét végén ezre* tömeget el tudta volna látni. Örömmel búcsúzunk ezektől a komor arcoktól és ezektől az állapotoktól. Már jelentettük, hogy a MÁV gyökeresen változtat ezer, a helyzeten az új menetrendben. Az autóközlekedési vállalat is követi a jó példát (- g ->
