Kelet-Magyarország, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-21 / 93. szám

30 000 tojás a h Csodálkozott Napkoron az frász-felvásárló. Nem hallott még olyat, hogy háztájiból valaki 30 ezer tojás szállítá­sát vállalja. Erdőhegyi Ist­vánná pedig ilyen vállalásról kért az év elején írásbeli megállapodást. A múlt év októberében 180 „Shéve” fajtájú, fehér hibrid tojóállományt szerez­tek be, melyek keltetése kül­földön történt, majd a bá­bolnai és a Nyírmadai Álla­mi Gazdaságban kaptak elő­nevelést. Az egyszerű, zárt tartási helyet Erdőhegyiék maguk csinálták meg: az egyik asztalossal pedig tojó­fészek-helyeket készítettek deszkából, ahonnan a tojás kívülre kerül (nem szeny­nyeződik). A megfelelő táp­takarmány beszerzésében a felvásárló segít. Nagyszerűen bevált a „háztáji vállalkozás”: átlag 110—130 a napi tojáshozam. A szerződés határidejére meglesz a 30 ezer darab. S micsoda tojások! 16 már meghaladja az egy kilót, míg másokból 19 is kell egy kilóra. Az állomány napi tartására szükséges idő kite­lik kettő-kettő és fél órából. Erdőhegyiéknek — min­denféle kiadást leszámítva — megvan havonta 1600—1800 forint tiszta hasznuk. Szép jövedelem egy háztá­ji udvarról! (ab) „ANTENNAERDŐ“ Hiányoznak a toronyházak központi antennái, s így a lakók kénytelenek az erkélyeiket teletűzdelni. Ez a megol­dás nem csak esztétikailag, de vétel szempontjából sem a legalkalmasabb. A tervezők ugyan betervezték a központi antennák felépítését, de a kivitelezők csak fél munkát vé­geztek. Elvégezték a belső munkálatokat, beépítették az anten­navezetéket és elkészítették a konnektorhelyeket Is. Saj­nos az antenna felszerelése és üzembe helyezése már nem futotta erejükből. A lakók kérésére ugyan hajlandók lennének a munka befejezésére, de csak akkor, ha a munkálatokkal járó költ­ségeket (15 000 Ft-ot) a lakók megfizetik. Ezek után csak arra lennénk kiváncsiak, hogy egy ilyen hatalmas ház költségvetésébe miért csak félig fért bele a központi jmtenna elkészítése. Módy Elek Megismerni a kanászt... Ezeréves 3 beregi seríesteuyészfés — Hagyományok és új tapaszfaiatok Ki hitte volna: ezeréves a sertéstenyészés folyamatos hagyománya a beregi lapá­lyon. Már 1064-ből okiratos nyoma is van: László ki­rály, majd IV. Béla beregi adományai „disznókkal és kondásokkal együtt érten­dők”. Később disznóperek sokasága a levéltárak po­ros okmányaiban. És Szol­nok megyei okiratok is: az 1700-as években Turkevén nagy szárazság volt, s a vá­ros idehajtott kilenc nyá­jat. Tizenegy napig tartott csak az út. Minden nyájjal egy kondás és egy városi elöljáró jött. Három nyáj szétzüllött, négy kondást perbe fogtak, egyiküket 80 sertés miatt. Mások voltak az alföldi, mocsári sertéstenyésztési szokások, s nagyon mások a beregi makkoltató kondá­soké. Itt, a Gáti réttől meg a Szerje mocsártól Dolháig jártak a kondások, ez volt Bereg kincse télen-nyáron. Mindezt a Beregi Múzeum vezetőjének most elkészült tanulmányában olvassuk sok más érdekes adattal. Egy megjegyzése figyelemre mél­tó: „Beregben” — írja — „még élnek a régi hagyomá­nyok. És vannak élő örö­kösei, régi híres kondások fiai, unokái. A sertéste­nyésztés is azokban a ter­melőszövetkezetekben megy jól, ahol ők gondozzák az állatot.” Árokparton a kondás. . . Kiírtuk a tanulmányból a 67 éves Kári János nevét, egyiket a sokat emlegetett régi makkoltató kondások unokáiból. Gergelyiugor- nyán kondás most Is at öreg. Mikor a majorsághoz ér­tünk, már „fehérlett" a ko­canyáj a távoli réten. Hajt­ja az öreg hazafelé — mondták. Eltelt egy fél óra, meg egy másik. Meddig tart a hazahajtás? Egész délu­tán nevettek a tsz-beliek. Mert János bácsi egész nap bujkál a disznókkal, megke­res számukra minden ehe­tőt. Nem kerülnek azok nekünk jóformán semmibe. (Egyszer jó lenne alaposan utánanézni, hány tsz-ben ír­ják a raktárhiányra: „meg­ette a koca" becsapva ezzel saját magukat A jó kondás legeltetése sokkal jövedelmezőbb, mint azt a papíron kimutatják.) És sok fiatal nevelkedett a kezük alatt. Például Káli János bácsi szakmunkás se­gítsége, a fiatal Barát Géza, aki azzal fogadja az állator­vost, hogy: „Én úgy látom...” — és rendszerint úgy is van. Iskolában, jó oktatóktól ta­nulta a tudományt De az állat szeretetét János bácsi­tól. És — nem tréfa — le­gelőkereső vizsla tekinteté­ről, jobbra, balra forduló járásáról valóban „megismer­ni” a jó kanászt, mint a nó­ta is mondja. Sok ilyen „régi kondás” van még ezen a tájon. Pél­Diafilm + magnó A nyelvtanulás most nem­csak a hallást és a látást, a mozgást is igénybe veszi, nem lefordított szavakat akar rögzíteni, hanem a mondat egész értelmét. Egy tárgy, például asztal, az an­golul beszélőben is ugyan­azt a használati eszközt ele­veníti meg, amit mondjuk a magyar diáknál, a kü­lönbség a szó formájában rej­lik. — Hogyan alkalmazzák az audió-vizuális oktatást? — kérdeztük dr, Simon Jó- zseíné tudományos kutatót. — A szó szerint vett au­dió-vizuális oktatást, csak a nyelvtanulást megalapozó fázisban alkalmazzuk. Kát Nyelvtanulás — ma technikai eszköze van: a magnó és a diafilm vetí­tés. A filmen képekben fel­dolgozott történetek látha­tók, írott szöveg nem, s a megfelelő képekhez tartozó szöveget egyidejűleg hallja a tanuló. Egyébként ezt az oktatási módot az elmúlt év óta a TIT nyelviskolá­iban már széles körben al­kalmazzák. Az olvasót elsősorban az érdekli, mit nyer ezzel az új módszerrel, tehát meny­nyivel könnyebben, gyorsab­ban lehet segítségével nyel­vet tanulni? Egy nemrég végrehajtott érdekes kísérlet jól szemlélteti a kérdésre adandó választ. Az egyik vállalat vezetői közül né- hányan 2 hónapos, bentlaká­sos nyelviskolán vettek részt. Napi 8 óra tanulás után az audio-vizuális módszert is alkalmazva a leggyengébb képességű diákok is — ilyen rövid idő alatt — másfél — 2 év alatt tanított anyagot sajátítottak el. Gyorsabban lehet tehát e módszerekkel nyelvet tanulni. Arra azon­ban nem szabad gondolni, hogy a nyelvtudás amo­lyan „könyvecském a fe­jem alá tettem” módon, fá­radozás, tanulás nélkül sze­rezhető meg. dául Gulyás Lajos bácsi, volt tsz elnök Tiszaszalkán. Bírálat a fiaztatóról Az ugornyaiaknak na- gyonis sok gondolatuk van a sertéshústermelésről. Elő­ször arra gondoltak: mi len­ne ha minden tsz-ben volna egy kocanyáj (János bácsi példájára: szinte ingyenbe van) és a malacokat összead­nák egy nagy közös hizlal­ta tó kombinátba, amihez, mondjuk 6—8 tsz. is össze­fogna, úgy lenne jövedel­mező. Hát, ami az összefogást illeti, nem bolondság. jó lenne elgondolkodni rajta máshol is. De a szakembe­rek lebeszélték őket arról a részéről a javaslatnak, hogy koca tsz-enként. hiz­lalás közösen. Megsínyli a malac a más gondozót, más táplálékot, másfajta nö­vényt, másfajta vizet. Ott jó nevelkednie, híznia, ahol született. Ebbe belenyugodtak. De már abba nem, hogy fiaz- tatót építsenek. Mégpedig ér­dekes okból. Ez a sertéshez annyira húzó falu bizottsá­gilag megtekintette a fiazta- tó egy közelben elkészült tí­pusterv szerinti kivitelezé­sét és azt mondták: a hizlaló típustervével úgy ahogy meg vannak békülve, azt meg is építik — majd negyedmillióval olcsóbb is lesz mint a fiaztató — és ha kell, annak egy részében fiazta- tót is berendeznek. De amit a Gemzsén kivitelezett „malac-szülőotthonban” lát­tak, az végleg elvette a kedvüket tőle. Az ugornyaiakat nehéz lesz meggyőzniük arról, hogy a terv szerint Gemzsén látott fiaztató nem hideg. A gem- zseiek azt mondták, átlag 4 malac életképes. Ugornyán most, rossz körülmények kö­zött nyolc fölött tartanak. Miért fektessenek bele kö­zel egymilliót, hogy csök­kenjen az eredmény? Ilyen messzire vezet egy alapjában múzeumi tanul­mány gondolatmenete. G. N. Z. A tüzelő- utalványok beváltása Április elseje óta bonyo­lítják megyénkben a ked­vezményes tüzelő-hitelakci­ót Mint a TÜZÉP megyei vállalatánál megtudtuk, a nyugdíjasok részére is ki­bocsátottak 600 forintos utalványokat. Egyébként a megyében működő üzemek, intézmények és vállalatok utalványigényeit folyamato­san elégítik ki. A szénki- szolgálósnál is kedvező változást hozott a mostani szezon. Áprilisban a TÜZEP- telepek a vevő választása szerinti minőséget és szem­nagyságot juttatja az utal­vány ellenében. Az utalványok beváltása ezúttal is határidőkhöz kö­tött. Annak viszont nincs akadálya, hogy a vásárló az utalványon feltüntetett idő előtt hazaszállítsa tü­zelőjét. Tehát akinek júni­usra—júliusra érvényes az utalványa, az már április­ban is beválthatja. Most arra számít a TU- ZÉP — és ehhez igazította felkészülését is, — hogy a második negyedévben utal­ványokra és készpénzért 13 ezer vagon szenet igényel a megye lakossága. Olvasóink kérdéseire; Hová forduljon a munkajogi viták dolgozó eseten 9 * Sok olvasónk fordul hoz­zánk kérdéssel az új munka­törvénnyel kapcsolatosan. Többen közülük olvastak ar­ról, hogy a bírósági hatás­kör kiszélesedett, tehát mos' olyan ügyben is fordulhat a vállalatával jogvitába bo­nyolódott dolgozó bíróság­hoz, amilyennel ezelőtt nem fordulhatott. De nagy e té­ren a tájékozatlanság. Több ilyen kérdésre összefoglalva adjuk a szakember tájékoz­tatását: * Munkajog alatt kizárólag a dolgozó és a vállalata kö­zött a munkaviszonyból ere­dő jogok és kötelességek, il­letve az ezekre vonatkozó szabályok érthetők. A jogok megsértése, vagy a kötelességek be nem tar­tása — bármely részről — okozhat munkajogi vitát. Az új Munka Törvény- könyve nem változtatott1 azon az alapvető szabályon, hogy munkajogi vitában első fo­kon nem járhat el bíróság. A dolgozók ügyében minden esetben először a munkahe­lyi döntőbizottság elé kerül az ügy, kivéve a vezető be- osztásúakat, kiknek ügyét el­ső fokon a szolgálati felettes ítéli meg. Amennyiben a dolgozó nem ért egyet a vállalati döntő- bizottság határozatával, ti­zenöt napon belül fellebbez­het. Itt a legtöbb eltérés az új Munka Törvénykönyvben; hová? A régen is a bíróság elé utalható ügyek köre most kiszélesedett. Mégpedig az új Munka Törvénykönyv sze­rint bíróság elé vihető má­sodfokon a feladatterv, a pályázat, a szerződés vagy az újítási díj címen járó anyagi elismeréssel kapcso­latos minden vita. Eddig nem is volt így. Ugyancsak bíróság elé lehet vinni má­sodfokon most már — egy legfelsőbb bírósági döntés alapján — a leltártöbblette! kapcsolatos vitát is. Ezenkívül — régen is és most is a fentieken kívül — bíróság elé tartoznak a lel­tárhiánnyal, a dolgozó éle­tének, egészségének, vagy testi épségének megsértésé­vel, továbbá a dolgozó bűn- cselekménye által okozott kár megtérítésével kapcsola­tos viták. A többi típusú ügy, —épp úgy, mint azelőtt — csak a területi döntőbizottság elé vihető. Jó tudni, hogy megyénként csak egyetlen járásbíróság foglalkozik a munkajogi vi­ták felülvizsgálatával, még­pedig a megyeszékhelyé. Sza bolcs-Szatmárban tehát min­den ilyen kérdésben csak a nyíregyházi járásbíróság az illetékes. A tizenöt napos fe­lülvizsgálati határidő be nem tartása esetén a bíróságnál van mód igazolási kérelem­nek — a határidőn túl is — amit szintén a bíróság vizs­gál felül. A megidézett felek távolmaradása esetén is le­folytatják az eljárást. (Per­sze, egyik félnek sem érde­ke a távolmaradás.) A járásbíróság csak súlyos szabálysértés esetén helyezi hatályon kívül az elsőfokú döntést. Előtte a felek egyez­séget is köthetnek. Ha az jo­got nem sért, a bíróság hoz­zájárul. A járásbíróság határozata ellen aztán fellebbezésnek nincs tovább helye. Van né­hány jogszabályban felsorolt eset, amikor új eljárást kér­het, aki a határozatot sé­relmesnek találta. De az is csak a sérelmezett határozat jogerőre emelkedésétől szá­mított hat hónapon belül. CIKKÜNK NYOMÁN K ere k asztal -beszé Igetés a konzervgyár vezetőivel „Partnereket keres a kon­zervgyár” című cikkünk nyomán már eddig is több mezőgazdasági termelőszö­vetkezet jelentkezett levél­ben, szóban, telefonon és bejelentette igényét: részt szeretne venni azon a ke- rekasztal-beszélgetésen, ame­lyet szerkesztőségünk kíván rendezni ebben az ügyben a konzervgyár vezetői és az érdekelt termelőszövetkeze­tek képviselői között. Nemrég közöltünk egy le­velet. Most egy másik leve­let adunk közzé. A tunyog- matolcsi Szabadság Hajnala Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet elnöke írja: „Tudomásunkra jutott, hogy a konzervgyár azokban a községekben, ahol legalább 30o hold területen leszer­ződve zöldségtermesztést vállalnak, feldolgozó üzemet létesít. Községünkben már évek óta lényeges területen ter­melünk zöldséget. Hajlandók lennénk ennek a területnek a leszerződésére és a kívá­nalmak szerint állandó zöld­ségtermelést vállalni. Adott­ságaink ehhez úgy a talajvi­szonyok, mint az öntözési le­hetőségek tekintetbe vételé­vel kedvezőek. Dolgozóink szívesen foglalkoznak kony­hakertészettel és a létesíten­dő feldolgozó üzemben a munkásokat is biztosítani tudnánk. Köz.öljük azt is, hogy a feldolgozó üzem ré­szére szükséges területet té­rítésmentesen biztosítanánk a vállalat részére az igé­nyüknek megfelelő helyen. Székely István elnök” Eddig a levél. Rövid vá­laszt kértünk Beretvás De­zső elvtárstól, a Nyíregy­házi Konzervgyár igazgató­jától, megmutatva neki az eddig jelentkezettek listáját, — Nagyon örülök az ér­deklődésnek — mondotta aa igazgató. — Az idei szerző- déseinket ugyan már meg­kötöttük, de ez a téma ala­pos megbeszélést kíván éa véleményem szerint még idén ősszel is szó lehet olyan már tárgyalásaink alapján részben üzemi tevékenysé­gek „falura viteléről”, amit telepítünk az érdekelt ter­melőszövetkezetekbe. Ezért helyénvalónak tartanám, ha még tavasszal megtartanánk a sokat emlegetett kerekasz- tal-beszélgetést Kérjük tehát az érdeklő­dőket, hogy írjanak. Jelent­sék be részvételi szándéku­kat. Ilyen megkereséseiket a Kelet-Magyarország szer­kesztősége április 30-ig fo­gadja el. Május első nap­jaiban pedig megtartjuk a beszélgetést. A jelentkezőknek Idejében, meghívót küldünk.

Next

/
Thumbnails
Contents