Kelet-Magyarország, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-21 / 93. szám
A Pravda ismerteti Kádár János beszédét Megremeg a Sajtókirály trónusa Titkosabb, mint a CIÄ A Pueblo kémhajó gazdája Moszkva.: A Pravda szombati száma ismerteti Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának a Hazafias Népfront IV. kongresszusán elhangzott beszédét. A lap kiemeli a beszédből a párt vezető szerepéről, a szocialista építésről és Vietnam támogatásáról mondottakat. Szó szerint idézi Kádár János beszédéből a magyar—szovjet barátságra, a Tokió: Az alábbiakban közöljük a VDK külügyminisztérium szóvivője nyilatkozatának teljes szövegét. A közleményt a VNA angol nyelvű adásaiban hozta nyilvánosságra, s azt Tokióban hallgatták le. „Az amerikai kormány álláspontja teljesen komolytalan. Először a megbeszélések színhelyének kiválasztására semmiféle feltételt nem támasztott. Azt követően, hogy a VDK kormánya Phnom Penht javasolta az előzetes megbeszélések színhelyéül, az amerikai kormány feltételt támasztott a színhelyre vonatkozólag. Miután a VDK kormány alternatívaként Varsót javasolta. az Egyesült Államok már két „minimális szempontot” terjesztett elő. Most legutóbb pedig Johnson úr négy kritériumot jelölt meg. Az Egyesült Államok egyPénteken a lengyel fővárosba érkezett Ivan Jaku- bovszki, a Szovjetunió mar- s állj a, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka. Jakubovszkij marsall pénteken délután hosszú megbeszélést tartott — Cyran- kiewicz miniszterelnök jelenlétében — Wladyslaw Gomulkával, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárával és látogatást tett | Marian Spychalskinál, a lengyel államtanács múlt héten megválasztott elnökénél, mindkét megbeszélésen jelen volt Jeruzelski hadseregtábornok lengyel nemzetvédelmi miniszter, akivel a marsall később külön is tanácskozott Magyarország és a Szovjetunió között megkötött új barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésre vonatkozó megállapításokat. Ugyancsak a Pravda szombati száma közli Szirmai Istvánnak, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság agitációs és propaganda bizottsága elnökének „A leninizmus nagy ereje” című cikkét. A nyugatnémet Spiegel című hetilap székhaza pár száz méterre van csupán a Springer konszern palotájától és nyomdájától, Hamburgban. A Spiegel épületének egy ablakában álltam német kollégámmal, aki átmutatott a két épület közötti téren: — Otthon van a Király. Mármint Axel Springer. Felvonták az épület tornyára a nyugatnémet zászlót Csak Királynak emlegetik a nyugatnémet sajtó köreiben a konszern vezérét. Lapok százai összpontosulnak kezében, egy intésre tesz tönkre újságokat, sajtótermékeivel befolyásolja a nyugatnémet politikát, közvéleményt egyaránt. Hatalmát nemcsak a pénz, nemcsak a sok millió példányban megjelenő napi-, hetilapok százai jelzik, hanem az is, hogy székházán, mint egykor a királyi váron megjelenik a nyugatnémet állami zászló, ha Springer otttartózkodik. # Az Alster tó partján lévő kis pavilonban kávéztam egy újságíróval, aki az egyik Springer-lapnál dolgozik. A kulturális ügyek hivatott kommentálója, jó nevű riporter. ö mondta el az alábbi történetet: — Lengyelországba küldtek. Az ottani kulturális életről kért lapom egy sorozatot. Jól körülnéztem, napokig szedtem az anyagot, örömmel jöttem haza, hiszen érdekes, színes és német szempontból is jelentős anyagot szereztem. Megírtam a sorozatot. Elemeztem a lengyel művelődési életet. Megírtam, hogy minden német bűn ellenére Lengyel- országban kiadják a német irodalom javát, hogy a koncertek műsorán ott szerepelnek a német szerzők. Igyekeztem reális maradni, a problémák mellett a pozitívumokat is felsoroltam. Az írásokat átadtam a szerkesztőmnek. Néhány nap múlva hívtak. Átdolgozni! — hangzott az utasítás. Maga ne udvaroljon a lengyeleknek! Úgy látszik, a kolléga elfelejti, hogy még ma is hatalmas német területek vannak „lengyel köz- igazgatás alatt.” Átdolgoztam, aztán újra írtam, végül a cikkem napvilágot látott, s magam se ismertem rá. Hogy miért adtam ehhez a nevem? Springer keze hosszú. Ha ejtenek, vajon hol dolgozom? Különben csak arra kérem a kollégát, ha lehet, a nevem ne írja meg. Érti? « Ott-jártamkor egy magyar kórus szerepelt Hamburgban. A Monteverdi-kórus vendégeként. A műsor után a sajtó megrohanta a magyar énekeseket. Művészetre vonatkozó kérdések, szakmai érdeklődések záporoztak. S közben mind több disszonáns hang: — Kint maradnak Nyugat-Németországban? Hogyan engedték ki magukat Nyugatra? Mi a véleményük a keletnémet zónáról. Provokatív és sértő kérdések sora. A nyugatnémet kórus vezetői avatkoztak közbe és sürgősen berekesztették a sajtókonferenciát. — Bocsánat — mondta Jürgen Jürgens, a Monteverdi-kórus karnagya. Ezek a „Springer-fiúk”. Tehetetlenek vagyunk velük szemben. Elnézésüket kérem ismét. És másnap, a Springer- lapok rövid hírben, hűvösen adtak hírt a más lapok szerint „az utóbbi idők legnagyobb hamburgi hangversenysikeréről.” * A Springer konszern lapjai sokszínűek. Ott találjuk köztük az ízléstelen sexgyilkosságokat tálaló bulvárlapokat, a soviniszta szervezetek újságjait, a szélsőjobboldal kis és nagy szennylapjait, a náci katonaszervezetek sajtótermékeit. Springer valódi nagyhatalom. Bonn is tudja, a kormány politikájába beleszól. És a nyugatnémet kormány nem egy esetben igénybe is veszi Springer kétes szolgálatait. Szükségtörvény — kell! harsogják a Springer-lapok. Atomfegyver? Kell! — írja a konszern több száz lapja. Támogatják az amerikaiak vietnami politikáját. Mérgezik a közvélemény hangulatát. Visszakövetelik a harmadik birodalom határait. Springer a monopoltőke harsonája. * Most a Dutschke-ügyben játssza jellemző szerepét. De már tépázzák a Sprin- ger-székház ormán lengő zászlót. A tömegek, a fiatalok, akik világosan felismerték: kiket szolgál Axel Springer, a Sajtókirály. A gyilkosok szószólója ellen tüntet London, Frankfurt és Hamburg utcáin ezres tömeg. Az emberben újra felmerül a székház képe, a Springer-palota Hamburgban. A közvélemény, melyet gyilkossá akart nevelni, nemet mond a Királynak. Alapjában rengeti meg a mérgező szellem trónusát. S mindez nemcsak Springert figyelmeztetheti. Azokat Is, akiket szolgált, azo* kát, akik oly sokszor vették igénybe kétes segítségét. Bnrget Lajos A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban nemrégiben nyilvánosságra hozták Lloyd Buchernak, a Pueblo amerikai kémhajó parancsnokának második vallomását. Ebből kitűnik, hogy kémfeladatának célja a koreai néphadsereg tengeri flottájának kipuhatolása, valamint híradástechnikai és elektronikus felderítés volt. Bucher kapitány a többi között elismerte, hogy legmélyebben 7,6 mérfölddel nyomultak be a koreai felségvizekre. A szerzett kémadatokat, a vallomás szerint, nem továbbította, azt a japán támaszpontra történő visszaértükkor kívánta előterjeszteni megbízóinak. Teljesen érthető tehát, hogy az utóbbi hetekben rendkívül ideges a hangulat az Amerikai Egyesült Államok elektronikus kémkedésének központjában, a Nemzetbiztonsági Hivatalban (National Security Agency = NSA.) Másodszor történt meg, hogy az automatizált kémkedés válságot idézett elő. Mint ismeretes, 1960-ban a Szovjetunió fölött lelőtték Garry Powers U—2 hírszerző repülőgépét, most pedig a KNDK felségvizein elfogták az USA könnyűfegyvérzettel ellátott, 54,5 méter hosszú, Ferret típusú elektronikus kémhajóját, a Pueblót. Az amerikaiak hasonló kémhajói ott cirkálnak a világtengereken, korszerű felszereléssel, antennák, lehallgató készülékek egész sorával, azzal a kettős feladattal, hogy felderítsék a különböző radar hullámhosszo- kat és felfogják a rádióüzeneteket Feladatuk, hogy kiismerjék a feléjük irányuló radarok pontos helyét, frekvenciáját hatóerejét, a rádióimpulzusok hosszát, stb. A kémhajók sokféle antennát és vevőkészüléket visznek magukkal, hogy minél alaposabb munkát végezhessenek. Persze nemcsak a kémhajóknak, hanem más hadihajóknak is van hasonló berendezésük. Az Enterprise atommeghajtásos repülőgépanyahaj ónak például nem kevesebb, mint 260 tonna súlyú olyan antennarendszere van, amellyel elektronikus megfigyelést folytathat. Egy modern hadihajón ma már 5—6 különböző radarrendszer szolgál a légi megfigyelésre, a tenger felszínének figyelésére, a magasság bemérésére, a tüzérségi ellenőrzésekre, rakétairányftásra. Az elektronikus kémhajók mellett a hírszerző műholdak adatainak kiértékelése is az NSA hatáskörébe tartozik. A műholdakat olyan optikai rendszerekkel is ellátták, amelyek akár 240 kilométer távolságból is képesek földön lévő, 6 méter hosszú tárgyakat lefényképezni. Egy másik funkciójuk, hogy elektronikus információkat szerezzenek be a radarokról és felvegyék a mikrohullámú rádiókapcsolattal közvetített telefonforgalmat is. Az Egyesült Államok katonai távközlési rendszerei önmagukban évente negyed- millió titkos üzenetet közvetítenek: az összesen két és fél milliárd dollár értékű berendezéseket 30 ezer katona kezeli. Az NSA költségvetése meghaladja az évi egymil- liárd dollárt, -— írja a. londoni Observer. Ennek a kiterjedt tevékenységnek kétfajta funkciója van: rádióüzenetek emberek között, rádió és rádarüzenetek gépek között. Az első funkció egy hatalmas rejtjelmegfejtő tevékenység alapját képezi, a másik az elektronikus hadviselés alapja. A légi és tengeri felderítésen túl az elektronikus kémkedés ezer földi állomás kezében van: ezek mindenütt megtalálhatók, ahol amerikai fegyveres erők tartózkodnak. Az NSA-nak két regionális központja van: a távol-keleti központ Japánban, az európai Nyugat-Németor- szágban. Ide futnak be, s kerülnek feldolgozásra a magnetofon-felvételek milliói, amelyeket a különböző radar- és rádiójelekről készítettek. Az elektronikus hírszerzés mellett egyébként az elektronikus elhárítás is az NSA-hoz kapcsolódik. Az NSA a távközlési hírszerző ^szolgálat legfelsőbb szerve, amelynek alá van rendelve az USA fegyveres erőinek távközlési hírszerző szolgálata is. Közvetlenül az elnök országos biztonsági tanácsához tartozik, akárcsak a Cl A; e két szerv felett az ellenőrzést az USA külföldi hírszerző tanácsadó testületé gyakorolja. Elnöke Clark Clifford, aki a Világbank élére távozó McNamarát váltja az USA honvédelmi minisztere tisztjében. Washington és Baltimore között félúton fekvő Fort Meade-i központnak nem kevesebb, mint 13 000 polgári alkalmazottja van. Néhány ezerrel több, mint a CIA-nak. a Központi Hírszerző Hivatalnak. Az NSA-nak feladata, hogy felfogja, elemezze és megfejtse minden más nemzet üzeneteit, beleértve ebbe még az USA szövetségeseit Is. A Pueblo elektronikus kémhajó elfogása a KNDK haditengerészetének világraszóló sikere, amely megakadályozott egy USA-pro- vokációt a koreai térségben. A Fort Meade-i központ urainak joggal fájhat a fejük kémhajójuk elfogása miatt, hiszen nem lehetnek bizonyosak benne, hogy a Pueblo titkos felszerelését a beszerelt „pusztító mechanizmusokkal” sikerült-e megsemmisítenie a hajó legénységének az elfogás előtt. Az antennák elektronikus háborújában az USA, az elmúlt hetekben néhány mérföldre az észak-koreai partoktól „telitalálatot” kapott Bucher kapitány első vallomásában nem beszélt részletesen a kémfeladatokról, mert — mint mondta —, első vallomását közvetlenül az el fogatás után tette és attól tartott, hogy a KNDK kormánya súlyos büntetésben részesíti. Az NSA — állítólag — sokkal titkosabb, mint a CIA. Egyesek szerint az NSA kezdőbetűk jelentése: „Never say anything” (Ne mondj soha semmit.) Bucher kapitány pedig mondott és nem is keveset. Eme kényszerítette az a körülmény, hogy lefülelték. Az NSA tevékenységének ez a vázlatos Ismertetése is meggyőzően bizonyítja, hogy nem alaptalanul nevezik az amerikai imperializmust „a világ csendőrének”. Ehhez talán elegendő annyit hozzátenni, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok hadseregei — mint azt a tények bizonyítják —, rendelkeznek olyan erővel, azzal a legkorszerűbb technikával, amelynek segítségével ki tudják védeni, el tudják hárítani az amerikaiak „gépesített” kémkedését. Az amerikai kormány álláspontja teljesen komolytalan A VDK külügyminisztériumánál« nyilatkozata Jakubovszkij Varsóban Jakubovszkij marsall találkozott a lengyel nemzet- védelmi minisztérium vezető beosztottjaival is. Koszigin Karachiban Karachi, (MTI): Koszigin szovjet miniszterelnök szombaton ötnapos pakisztáni látogatásának utolsó állomására, Karachi- ha érkezett Uj-Delhiben szombaton közölték, hogy vasárnap Koszigin — hazatérőben megszakítja útját Uj-Delhiben és a repülőtéren megbeszélést folytat Indira Gandhi indiai miniszterelnök-asszonnyal a vietnami helyzetről és a pakisztáni tárgyalásairól. más után állt elő a végletekig képtelen és arcátlan feltételekkel. Sőt, a Dean Rusk által eltőerjesztett tíz hely még az általa szabott feltételeknek sem felel meg. Az Egyesült Államok olyan színhely kiválasztását követeli, ahol mindkét félnek képviselői vannak, de a Dram Rusk által indítványozott városokban csak amerikai nagykövetségek működnek. Az Egyesült Államok egy semleges ország kijelölését követeli, de a Dean Rusk által javasolt országok közül sok nem semleges, közülük néhány az Egyesült Államok agresszív vietnami háborújának utánpótlási bázisa. A washingtoni kormány fondorlatos manőverei ily módon leleplezték az amerikai békeszándékok csalárdságát. Az amerikai kormánynak visölnié kell a teljes felelősséget a két fél közötti megbeszélések késleltetéséért ' j ^ q <j^ ^ HOR5T MUILER foirtamifcuireqénTenyofflánirto CS. HORVATH TIBOR, rqfcotlo SEBOK IMRE
