Kelet-Magyarország, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-19 / 91. szám

Tanácskozik a népfrontkongrcsszns Si­:'K«iT (Folytatás az 1. oldalról) a harcnak? Ilyenkor a párt és a népfronteszme egyszerű közkatonáit, a dolgozó mil­liók erőfeszítéseit tisztelve, szólnunk kell arról, hogy a közelmúlt években állha­tatos harccal és munkával helyreállítottuk pártunk, ál­lamunk, népünk becsületét itthon és a nagyvilágban is. A Magyar Népköztársaság szilárdan áll a lábán, né­pünk nyugodtan, megfontol­tan halad előre a szocialista éoítés maga választotta út­ján. Az imperialistáknak tetsző „szenzáció” már jó ideje nincs, és nem is lesz hazánkban. Jól átgondolt munka kell Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! A szocialista társadalom felépítése nem kevésbé for­radalmi feladat, mint a ha­talom kivívása volt, nem is könnyebb annál, sőt, sok te­kintetben bonyolultabb. A szocialista társadalom fel­építése pártunk, népünk számára új feladat, amely­nek megoldása közben sok­szor váratlan, addig nem ismert kérdésekkel kerülünk szembe. Ezen az úton járva a párt marxista—leninista ve­zetése, a társadalom összes aktív politikai ereje, a tö­megek mindennapi támoga­tása egyaránt nélkülözhetet­len. A magyar nép a felszaba­dulás után, a népi hatalom megteremtésével, a szocialis­ta forradalom győzelemre vitelével a világfejlődés él­vonalába került. A szocialis­ta építőmunka eredményei­vel, a népgazdaság, a kultú­ra fejlesztésével évszázados mulasztást hozott be és sok tekintetben utói ért, és meg is előzött nagy és gazdag kapitalista országokat. Ered­ményeinket, ha a múlthoz mérjük, valóban büszkén emlegetjük, mégsem kielégí­tőik, ha a megnövekedett igé­nyekhez és szükségletekhez mérjük őket. A legkülönbözőbb kérdé­seket kell napirendre tűz­nünk, mert a társadalom életének úgyszólván minden területén egyidejűleg kell előrehaladnunk. A termelé­kenység növelése, s általá­ban" a hatékonyabb gazdasá­gi munka, a tudományos munka, a technika, a szak- képzettség és műveltség, a kultúra területén kell előbb­re lépnünk, annak érdeké­ben, hogy az életszínvonalat is magasabb szintre emel­hessük. A szocialista társa­dalmat felépíteni nem lehet, de még az anyagi javak ter­melése terén sem lehet előbbre jutni, ha nem növel­jük társadalmunk politikai és erkölcsi erőit. Fejleszte­nünk kell rendszerünk de­mokratizmusát, a közösségi gondolkodást, növelni kell a szocialista tudat és er­kölcs elterjedését, hatóerejét. A szocialista építés hatal­mas feladataihoz szükséges erőink és lehetőségeink is növekedtek, azonban meg kell tanulnunk jobban ki­használni azokat. Biztos tá­maszunk bonyolult felada­taink megoldásában forra­dalmi elméletünk, a párt, a munkásosztály, a nép tör­ténelmi tapasztalata, rend­szerünk szilárdsága, a mil­liós tömegek alkotó ereje, nemzetközi osztálytestvére­ink szolidaritása. Elhamar­kodott, vagy ötletszerű vál­tozásoknak nincs helye a mi életünkben, a szocialista építés megfelelő ütemét, át­gondolt menetét kell bizto­sítanunk. Társadalmunk fej­lődésére nézve a szektás­dogmatikus merevség éppen olyan veszély, mint a mar­xista osztályálláspontot fel­adó liberalizmus. A fejlődés­ben megállni éppoly meg­engedhetetlen, mint valami­lyen kalandor előreugrás. Pártunk, a Hazafias Nép­front, társadalmunk sorra- rendre napirendre tűzi fej­lődésünk időszerű kérdéseit és kimunkálja azok megol­dásának elveit, megfelelő útját, módját. A szocialista hazafiság lényege Tisztelt elvtársak! Azok közül az időszerű kérdések közül, amelyek ma foglalkoztatják közvélemé­nyünket, s természetesen itt a népfront kongresszusán is napirenden vannak, szólni kívánok a szocialista haza- fiság kérdéséről. Amióta népünk felszaba­dult, sorsát saját kezébe vette és hazát lelt otthoná­ban, a hazafiság új értelmet és új erőt nyert, erősödött. Érthető, hogy társadalmunk ideológiai intézményei és politikai fórumai sokat és sokoldalúan foglalkoznak a hazafiság kérdésével. ügy vélem, a Hazafias Népfront által létrehozott társadalmi bizottság egy alapos és jó okmányt dolgozott ki a to­vábbi munka számára a szocialista hazafiság kérdé­séről. ’ A hazafiság fogalma ős eszmei tartalma koronként természetesen változik, fej­lődik. A régi magyar ural­kodó osztályok más népek megvetésével és gyűlöletével párosult nacionalizmusát egy egész világ választja el a népünk gondolkodásában napjainkban meggyökerezett és erősödő, más népek meg­becsülésével és az internaci­onalizmussal párosult szo­cialista hazafiságtól. A leg­lényegesebb elvi kérdés tisz­tázásával nemcsak a kom­munisták, a szocializmussal rokonszenvező hazafiak fog­lalkoznak napjainkban, ezt tették már eleink, előttünk járt más, messze tekintő, iga? hazafiak is. Példaként em­lékeztetek arra, amit a nagy forradalmár költő, Ady írt a hazafiságról. egy fél év­századdal ezelőtt: „A nacionalizmus nem hazafiság... aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szel­lem feltétlen szabadsá­gának, hazaáruló, ha örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemze­ti Himnuszt énekli.” Abból a nacionalista „ha- zafi”-ságból, amely a nem­zeti Himnuszt énekelve ti­porta a haladás erőit, né­pünk eleget látott a horthys­ta ellenforradalom alatt, a hatalomért folytatott harc időszakában, 1945—48 kö­zött, sőt, rövid néhány na­pig 1956-ban is. Viszont az Ady tiszta hazafiságához, népünk nemzeti érzelmeihez és életérdekeihez kapcsolódó mai hazafiságot fejezi ki he­lyesen, s a dolog lényegéről szól a népfront okmánya, amikor azt mondja: „Hivatását hazánk csak úgy teljesítheti, ha korszerűen fejlett szo­cialista országgá, népünk pedig fejlett szocialista nemzetté válik. Ez nagy, történelmi feladata nem­zetünknek, s hogy a je­len és jövő nemzedékek milyen ütemben és ered­ménnyel tesznek néki eleget, nem utolsósor­ban népünk szocialista öntudatától, szocialista hazafiságától függ.” A szocialista hazafiság kérdése közéletünk legna­gyobb kérdéseinek egyike, jó, hogy a Hazafias Nép­front is munkája közép­pontjába állítja. Nincs mó­domban e felszólalás kereté­ben a szocialista hazafiság kérdését részletesen tárgyal­ni, mindössze arra kívánnék utalni, hogy ez az eszme is, rríint minden nagy eszme, vallóitól az eszmének meg­felelő helytállást és tetteket kíván. A haza kötelessége, hogy gondoskodjon fiairól, álla­munk polgárainak munkát, kenyeret, művelődési lehető­séget, jogot, szabadságot, védelmet biztosítson. A Ma­gyar Népköztársaság a2 egész népet, a milliókat il­letően, e kötelezettségének erejéhez mérten híven ele­get tett eddig is, és eleget fog tenni a jövőben is. A pártnak, kormányunknak, a Hazafias Népfrontnak, min­den társadalmi szerveze­tünknek állandó feladata a nép és az egyes állampolgá­rok jogai fölötti őrködés, a dolgozók emberi életéről va­ló gondoskodás. Ugyanakkor, elengedhetetlen, hogy az egyes állampolgárok viszo­nya a hazához fenntartás és feltétel nélküli, igaz hazafi­ság legyen. így a mindennapi életben, az egyes embereknek lehet­nek és vannak is problé­máik keresettel, eiőmenettel, lakással, egyetemi felvétellel és sokféle más kérdéssel. De nekünk, bármilyen is egyé­ni helyzetünk, sorsunk, csak ez az egy hazánk van, a Magyar Népköztársaság, s ha a haza iránti kötelesség teljesítéséről van szó, akkor alku nincs, csak egyetlen er­kölcsi parancs van, a köte­lesség becsületes teljesítése. Ha így viszonyul a hazához mindenki, kicsi és nagy, öreg és fiatal, a haza még erősebb lesz, mindinkább olyan, amilyennek az igaz hazafiak mindig is szeret­ték volna látni. A reali tásra neveljük az ifjúságot Barátaim! Néhány szót az ifjúság kérdéséről, amelynek min­denki, akinek fontos a nép, az ország jövője, mindig is nagy fontosságot tulajdoní­tott Mi marxisták, a tár­sadalmat nem tagoljuk kor­osztály szerint, és nem is­merünk semmiféle kibékít­hetetlen ellentétet öregek és fiatalok között Minden életkornak megvannak a maga sajátosságai, éí. prob­lémái, amelyek megoldásá­hoz a társadalomnak meg­felelő intézkedésekkel és in­tézményekkel segítséget kell nyújtani, mint ahogy ez nálunk történik is. A kér­dés helyes egyéni megköze­lítéséhez a magam részéről mindig és mindenkinek ajánlom annak tudomásul vételét, hogy az életkor vál­tozó állapot, nem egyéni el­határozástól függ, az ifjú­ság és az öregség önmagá­ban nem érdem Cs nem bűn. Mi az embereket életko­ruktól függetlenül, munká­juk és magatartásuk alapján ítéljük meg. A népfrontmozgalom so­kat tehet annak érdekében, hogy az ifjúság kérdéseivel társadalmunk mindenkor megfelelően foglalkozzon, hogy a nevelő munka ja­vuljon, hogy a lehető leg­jobban készülhessen fel if­Í úságunk a reá váró nagy eladatok megoldására. A mi nemzedékünk tagjai a kapitalista rendszer em­bertelen körülményei kö­zött á mai fiatalok már az épülő szocializmus körülmé­nyei között serdültek feL A fiatalok mindent adottnak és természetesnek vesznek, amit az idősebb nemzedék harcban vívott ki, és nehéz körülmények között végzett áldozatos munkával épített fel. Emiatt az idősebb nem­zedék szocialista vívmánya­inkat a múlthoz hasonlítva és a megtett útra gondolva általában nagyra értékeli, a fiatalok viszont türelmetle­nebbek a meglévő hibákkal, és kérdések megoldását gát­ló akadályokkal szemben. Ez a türelmetlenség önmagában nem hiba, természetes, amennyiben olyan hajtóerő­ként jelentkezik, amely szo­cialista céljainkat szolgáló alkotó tevékenységre ser­kent. Társadalmi szervezeteink majd mindegyike foglalkozik az ifjúság kérdésével, de a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség mellett talán a Ha­zafias Népfront tehet a leg­többet a pedagógusok és szülő mellett a fiatalokkal való egyéni foglalkozás, köz­életi munkába való bevoná­suk terén. A haza szerete- tére, a szocialista eszmék és erkölcsi normák tiszteletére, befogadására és ápolására neveljük az ifjúságot. Ezen­túl ne illúziókra, hanem a realitásra neveljünk. Ne mondjuk azt, hogy már min­den kész, az út sima. Ma­gasztos céljaink elérése, esz­méink teljesebb megvalósu­lása, még nemzedékek har­cát és munkáját követeli. Fiatalságunk nagy többsé­ge tanul, dolgozik, részt vesz munkánkban, harcunkban. Harcra, munkára, helytállás­ra, igaz emberi életre, hősi helytállásra neveljük ifjúsá­gunkat, mert eszméink tel­jes hazai, és világméretek­ben is szükségszerű győzel­me sokat kívánt és kíván ma a felnőtt nemzedéktől, de nem kevesebbet a mai ma­gyar ifjúságtól a jövőben. Az internacionaliz­musért, az imperializmus ellen Kedves elvtársak! Barátaim! Nyugtalan és átalakulóban levő világunkban hatalmas küzdelem folyik a népek és nemzetek szabadságáért és függetlenségéért, a társadal­mi haladásért, a békéért küz­dő erők és a reakciós erők között, amelyek kizsákmá­nyoló és imperialista rend­szerüket, hatalmukat és be­folyási övezetüket védik. A Magyar Népköztársaság egész politikáját, így külpolitiká­ját is meghatározza a béke és szocializmus, amely né­pünk alapvető céljait foglal­ja magába. A béke és szocia­lizmus céljait szolgáló kül­politikánk mindenki előtt ismert. Ez határozza meg, hogy nemzetközileg mely or­szágok a szövetségeseink, ba­rátaink, kik ellenfeleink. A népek, közöttük a ma­gyar nép szabadságát, füg­getlenségét, vívmányait és békéjét a nemzetközi impe­rializmus veszélyezteti. A vi- lágimperializmus tartós poli­tikai válságban van. Ezt mélyíti a pénzügyi válság, a dollár és font ingatagságn, bizonytalan helyzete Az imperializmus válságát és hanyatlását mutatják ka­landor háborúi régebben Koreában, most Vietnamban, legutóbb a közel-keleti ag­resszió. Az imperialista rendszer mély válságát bizonyítja, hogy a polgári demokrácia egykor klasszikus és nagy országaiban is, ahol milita­rista-nagytőkés csoportok ke­zébe került a hatalom, a po­litikai nézeteltérések meg­oldásának eszközévé a táv­csöves puska és a revolver lépett elő. Kennedyt, az Egyesült Államok elnökét, a közelmúltban Martin Luther Kinget, a Nobel-díjas lel­készt, s azóta újabb 46 né­gert Amerikában ugyanúgy, mint Dutschkét, a nyugat­berlini szocialista ifjúsági ve­zetőt a nyílt utcán terítették le lövöldöző gyilkosok. Ez a helyzet, amelyben az impe­rialista tőke, még a demok­ráciával álcázott saját orszá­gaiban is pénzzel, fegyver­rel, terrorral és orvgyilkosok­kal tudja csak fenntartani népellenes hatalmát, nagy­fokú éberségre készteti a né­peket. Az amerikai imperializmus jelenlegi arculatával kapcso­latban hadd idézzem egyik amerikai egyetemi katedrára meghívott német értelmiségi néhány sorát, amely több nyugati lapban és folyóirat­ban megjelent: „Hans Magnus Enzensber­ger nyugatnémet író, az ame­rikai Wesleyan egyetemről való távozásakor az egyetem elnökének az alábbiakat ir­ta: Azt az osztályt, amely az Amerikai Egyesült Államok­ban uralkodik és a kor­mányzatot, amely politikáját végrehajtja, a földkerekség legveszélyesebb emberi tes­tületének tartom. Ez az osz­tály ilyen vagy olyan úton- módon s különböző mérték­ben, de mindenkire nézve veszélyt jelent, aki nem tar­tozik hozzá. Hadüzenet nél­küli háborút visel több, mint egymilliárd ember ellen; fegyverei közt minden meg­található, a szőnyegbombá­zástól a meggyőzés legfino­mabb módszeréig; célja, hogy megalapozza politikai, gaz­dasági és katonai uralmát a világ minden más hatalma felett. Halálos ellensége a forradalmi változás.” Ehhez az ékesen szőlő meg­nyilatkozáshoz nem kell semmit sem hozzáfűznöm. Valamennyiünket közelről érint és nap mint nap fog­lalkoztatja az egész világ­közvéleményt az amerikai imperialisták bűnös agresz- sziója Vietnam népe ellen A vietnami nép igazságos, hősi harca, győzelmei ku­darcra ítélik az agresszort. Tehetetlensége a hadszínté­ren, belső nehézségei, a vi­lág közvélemény elítélő ma­gatartása az amerikai kor­mányt most olyan nyilatko­zatra kényszerítette, amely­ben tárgyalási készségét han­goztatja. A nyilatkozatra a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya gyors, bátor és he­lyes választ adott, kifejezve készségét a kapcsolatfelvétel­re, színvallásra kényszeríti az Egyesült Államok kormá­nyát. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke ismételten úgy nyilatkozott, hogy „bár­mikor, bárhol” ítész a poli­tikai tárgyalások felvételére. Ennek ellenére a tárgyalás színhelyével kapcsolatos hu­zavona arra mutat, hogy az amerikai politika változatla­nul taktikázó jellegű, két­színű. Mi Vietnam harcoló népét kezdettől fogva és mindaddig támogatjuk, amíg az amerikai agresszió véget nem ér. Készek vagyunk erőnkből tellő anyagi, hadi- technikai, politikai és diplo­máciai segítségnyújtásra ez­után is. A nemzetközi élet másik, állandó feszültséget jelentő tényezője a tavaly nyári iz­raeli agresszió. A legutóbbi, Jordánia elleni fegyveres tá­madások ismét bebizonyítot­ták, hogy Izrael kormánya ágressziós politikáját foly­tatja, semmibe veszi az Egyesült Nemzetek Szerve­zete Biztonsági Tanácsának határozatát, s tetézi korábbi bűnei halmazatát. Mi ebben az esetben is a megtámadot­tak, az arab országok olda­lán állunk, az ő ügyüket tá­mogatjuk. Arra törekszünk, hogy az agresszió előtti ál­lapotok visszaállításával a kérdés politikai rendezést nyerjen. Európában a béke és biz­tonság megteremtéséhez a szocialista országok és a kontinens haladó erőinek következetes politikája nyo­mán sok tekintetben kedve­zőbbé vált a légkör. Az ezért folyó munkából mi magya­rok is kivesszük részünket. Pártunk részt vett Karlo- vy-Vaiyban az európai kommunista és munkáspár­tok tanácskozásán, kormá­nyunk tevékenyen építi, fej­leszti számos nyugat-európai országgal kapcsolatait Ilyen hasznos kapcsolat­bővítésre került sor a ma­gyar miniszterelnök, Fock elvtárs franciaországi láto­gatása során. Ennek ered­ményeivel elégedettek va­gyunk, a magyar—francia kapcsolatok javulásának és bővülésének örülünk. A kedvező fejlődés útjá­ban a legnagyobb akadályt továbbra is a nyugatnémet revansizmus és militarizmus képezi, amely önmagában is, az amerikai imperializmus gyámolítottjaként pedig még- inkább veszélyt jelent Euró­pa népeinek biztonságára. A Német Szövetségi Köztársa­ság kormányának egyes tag­jai a bizalom hiányát sérel­mezik az európai szocialista országok részéről, ugyanak­kor semmit sem tesznek, ami bizalmat ébreszthetne. A Magyar Népköztársaság kormánya, mint eddig is tet­te, ezután is az európai bé­ke és biztonság megvalósítá­sáért dolgozik. Kapcsolatunk a testvérpártokkal Kedves elvtársak! Hazai közvéleményünket — érthetően — erősen fog­lalkoztatja a szocialista or­szágok kapcsolatainak kér­dése, a mi viszonyunk ala­kulása a többi szocialista, különösen a közeli és szom­széd országokkal, valamint azok az események, amelyek a szocialista országokban történnek. A múlt évben örömmel vették az emberek nálunk, hogy nagy barátunkkal, a Szovjetunióval és a Német Demokratikus Köztársaság­gal új barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződéssel erősí­tettük tovább szövetségün­ket. Sajnálattal értesült köz­véleményünk arról, hogy or­szágunk és a Román Szocia­lista Köztársaság álláspontja eltért egymástól a német kérdés, majd ezt követően az izraeli agresszió adott konkrét kérdéseinek megíté­lésében. A csehszlovákiai és len­gyelországi eseményekkel kapcsolatban pártunk és közvéleményünk teljes mér­tékben szolidáris testvér- pártjainkkal és őszintén kí­vánjuk a szocializmus erői­nek további megerősödését országaikban. Ami pártunkat és orszá­gunkat illeti, mi egyrészről teljes mértékben tiszteletben tartjuk minden testvérpárt önállóságát, minden szocia­lista ország szuverénitását. Ugyanakkor a kétoldalú kap­csolatok terén jó viszonyra, együttműködésre törekszünk kivétel nélkül minden test­vérpárttal, minden szocialis­ta országgal. Szocialista há­zasságunk mély internacio­nalizmussal párosul. Ezt tartjuk a magyar nép, or­szágunk érdekei legjobb szol­gálatának is. Mi szüntelen a magyar— szovjet barátság, a Varsói Szerződés, a Kölcsönös Gaz­dasági Segí tség Tanácsa szer­vezetén belüli együttműkö­dés erősítésének hívei va­gyunk. Ugyanígy minden eszközzel dolgozunk a vilá? összes kommunista és mun káspártja. a haladás mindéi erejének egyesítéséért, az im perialistaellenes erők akcií egységéért. Mi mindenke támogatjuk a kommunist. pártok, illetve a szociálist t országok sokoldalú tanács­kozását és a közös fellépés a népek közös ellenségével szemben. Ez az álláspontunk széles körben ismert, nyilván ezért vannak bizalommal a test- vérpártok és határoztak úgy, hogy a kommunista és munkáspártok konzultat!' találkozóját Budapestem tartsák meg, s hazánk fővá­rosát jelölték ki a nemzet­közi tanácskozás előkészítő bizottságának színhelyéül. Pártunk, munkásosztá­lyunk, népünk szilárdan ki­tart a jövőben is az interna­cionalizmus, a szocialista or­szágok testvériségének, a népek barátságának magasz­tos elvei mellett. A béke erői diadalmoskodnak Tisztelt kongresszusi Kedves elvtársak! Tisz­telt barátaim! Mint látnivaló, a nemzetkö­zi helyzet bonyolult. Bár őszintén szólva, ameddig vissza tudok emlékezni, egyetlen évben son vált egyszerű. Folytatjuk kar­cunkat. Népünk dolgozzon nyugodtan és állhatatosan. A történelem, a világ előre halad és nem visszafelé. A szocializmus, a béke erői nö­vekednek, legyőzheted enek és minden nehézségen át diadalmaskodni fognak. Még egyszer szívből kö­szöntőm pártunk Központi Bizottsága nevében a kong­resszus minden résztvevőjét Kérem önöket, érezzék és mondják meg a népfront minden aktív tagjának, a mozgalom minden hívének, hogy közéleti tevékenységük hazánk épülésére, a nem­zetközi béke és haladás ja­vára, érdemes munka volt. amely gazdag termést hozott eddig is és hoz a jövőben is A párt, népi államunk, egész társadalmunk számit önök­re, mint ahogy a párt is, né­pünk is támogatja önöket nagyszerű munkájukban. Sok sikert kívánok min' nyájuknak, az egész haaafias népfrontmozgalom«*k

Next

/
Thumbnails
Contents