Kelet-Magyarország, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-19 / 91. szám

(j*nócftlioziSt si népfrofifkongreiüzup) KISS ISTVÁNNÉ: / ■ \j Az életünket magunk tesszük széppé A kongresszusi ülésterem* Tisztelt kongresszus! Ked­ves elvtársak! Engedjék fn«g, hogy a Szabolcs-Szat- m&r megyei sok ezer nép- trantakti vista nevében át­adjam forró üdvözletünket a tisztelt kongresszusnak. Erdei elvtárs beszámolóját figyelmesen hallgattam, s minden pontja sokat adott nekem. Amikor azt mondta, hogy nem semmiből lett az, ami lett, elgondolkoztam, s szinte visszakalandozom a felszabadulásunk előtti időkre. Bizony, nem semmi­ből lett ami lett. Papos köz­ség Szabolcs-Szatmár megye egyik kis községe, 720 lelket számlált, nagyon sokan nem Is tudják, merre van, de ott is magyarok élnek, igaz ha­zafiak. Elindultunk 13-an, az Esze Tamás termelőszövet­kezet tagjai. Nagyon sok nehézséggel, nagyon sok fél­reértéssel, kelleti szembe­néznünk akkor, amikor még meg se nyugodtak az embe­rek a háború után, és szinte imbolyogva, mint a gyér- mek indul az életnek, áll­tunk, nem is egészen erős lábon. Álltunk, gondolkod­tunk, hogy mi lesz, vajon jó útra lépünk-e, de mégis olyan érzésünk volt, hogy az útnak egyenesnek kell lennie, hiszen volt elég rossz, amire mi visszaem­lékezünk. Olyan remények­kel indultunk, hogy szebb, igazabb jövő vár ránk. Egy­szerű cselédszülők gyer­meke vagyok és csak a ma­gam véleményét mondhatom el, a?t, amit én valóban át­éltem a fejlődés során. Nagy fordulópont volt a mi életünkben, amikor al­kotmányunk kimondta a hők egyenjogúságát! Milyen nagy érzés töltött el ben­nünket! A múltban a cseléd­tanyákon a férfiakkal együtt kapáltuk a szőlőt, a nő is annyi sort kapált, mint a férfi, de a nő csak 80 fil­lért kapott, a férfi pedig ugyanezért a munkáért 1 pengő 50 fillért. Nehéz na­pok voltak azok. Gondoljunk csak vissza: hány édesanyának kellett meghalnia, mert cselédasz- szqny volt, nem volt pénze, és nem volt fogat, amellyel kórházba szállították volna. Ugyan mikor kapott egy cselédasszony anyasági, vagy családi segélyt, vagy meg- tisztelést azért, mert gyer­meket szült? Most széjjelnéztem, mielőtt elindultam a kongresszusra, ami nagy élmény számomra, hiszen most járok először fővárosunkban. f?s olyan boldog voitam én, az egy­szerű asszony elmondhatom, egyéni véleményemet, észre­vételeimet a mi szabad or­szágunk fejlődéséről. Viet­nami testvéreink is elmon­dották felszólalásaikban, mi­lyen szépen fejlődtünk, Olyan boldog yoltam, hogy ideállhattam, hogy szinte nem is akartam elhinni, hogy ez valóság. Amikor szót kaptam, nem tudtam vá­lasztani, mert annyi sok gondolatot, annyi sok szép mindent szerettem volna el­mondani, hogy azt úgysem lehet ilyen rövid idő alatt. Mindig dolgoztunk, s vol­tak olyan évek, amikor alig volt annyink, hogy napról napra megéljünk. 1951-ben megtörtént a zárszámadás, amikor férjemmel együtt 1300 forintot kaptam egy évre, s ezenkívül a termé- gzetbenieket. Termelőszövet­kezetünk vezetősége is és vele együtt a dolgozók is megálltak a helyüket. Az 1968. január 26-án tartott zárszámadási közgyűlésün­kön már 60 forintot osztot­tunk munkaegységenként Pedig a mi kis falunk szél- hordfa homokon van és amikor megkezdődött a? át­szervezés, nagyon elkese­redtünk, hogy miből és ho­gyan, hiszen a munkaerő el­vándorolt, a legtöbb férfi otthagyta falunkat. De nem estünk kétségbe! Elkezdtünk almafákat ültetni. Nehezen ment, hiszen akkor még sok ember úgy vágta le a haj­szálgyökereket, hogy levágta az almafák tövét is. Ma ez az elvtárs, amikor szedjük az almát, vagy akármit csi­nálunk, azt mondja: „vi­gyázz, minél több legyen az export” ilyen sokat vál­tozott az emberek gondolko­dása! Nagy megtiszteltetés ne­kem, hogy itt lehetek. Más­kor is dolgoztunk, a múlt­ban is dolgoztunk, de soha senki nem törődött velünk. Hatan vagyunk testvérek és mind a hatan termelőszövet­kezetben dolgozunk. Büszke vagyok rá, és arra is, hogy parasztszülők gyermekeiből orvosok, tanárok lettek. Nem hiszem én, és gondolom, hogy egyikünk sem hiszi, hogy 1945 előtt egy paraszt­szülő gyereke ne tudott vol­na orvos, tanár, vagy mér­nök lenni. Dehogynem! De nem volt cél, hogy minél okosabb legyen! Ehelyett az volt) hogy „minél butább, annál könnyebben boldogu­lunk vele”. Ma népköztársa­ságunk a tudomány minden kapuját kinyitja gyermeke­ink előtt. Estig sem tudnám felso­rolni azt a sok-sok szép eredményt, amelyet népköz- társaságunk a mi munkánk­kal, összefogásunkkal, a nép­front sok-sok fáradságos munkájával elért. Rövid az idő és sokan szeretnének még szólni, ezért csak azt kívánom elmondani: Mind­annyian ott, ahol dolgozunk, fogjunk össze. Hiszen a mi kis termelőszövetkezetünk­ben is látom, hogy az össze­fogásban az erő! 1949 óta dolgozom a termelőszövet­kezetben, Yúji egy kis „QS- brigádynk”, J8-an vagyunk nők. Most már vannak 60 éves öreg nénik is köztünk. Olyan szép a mi életünk, hogy soha nem vágyakoztam feljebbre, hiszen nem tudok annál szebbet elképzelni, mint amikor az életet adó földön dolgozik az ember, és magunk tesszük széppé, hangulatossá a mi munkánk­kal. Tisztelt kongresszusi Engedjék meg, hogy minden­kinek azon a területen, ahol dolgozik, további munkájá­hoz sok sikert, erőt és egész­séget kívánjak. A népfrontkongresszus csü­törtöki ülésén felszólaltak még: — egyebek között — Werner Kirchoff, az NDK Nemzeti Frontja küldöttsé­gének vezetője, Ivan Tenov, a Bolgár Hazafias Arcvonal Országos Tanácsának titkára, Dimitru Gheorghiu, a Román Népi Demokratikus Unió de­legációjának vezetője, a Ro­mán Szakszervezetek Általá­nos Szövetségének alelnöke, Juhani Pertunnen, a Finn Centrum Párt titkára, dr. Ele Alenius, a Finn Népi Demokratikus Unió küldött- cégének vezetője, az unió el­nöke, Szabó László, budapes­ti — angyalföldi, — XIII. kerületi küldött. Takács Ádám Zala megyei küldött, Cseres Ferencné, Szolnok megye küldötte, Joseph Ma­rie Hohue, a DNNF Közpon­ti Bizottságának tagja, a dél-vietnami küldöttség ve­zetője, Tran Hpu Duyet, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság Hazafias Frontjának főtitkára, (felszólalása után Erdei Lászlóné javaslatára a küldöttek egyhangúlag úgy határoztak, hogy táviratban fejezik ki szolidaritásukat a Dél-vietnami Nemzeti Fel­szabadítási Front elnökségé­nek és a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság Hazafias Frontja Központi Bizottsá­gának.) Ezután Kakukk Imre, He­ves megye küldötte szólalt fel, majd — a szünet után — Jan Stencl, a szlovák nemzeti tanács minisztere, a Csehszlovák Nemzeti Front küldöttségének vezetője be­szélt. A Hazafias Népfront IV. országos kongresszusa pén­teken folytatja munkáját. A Minisztertanács illése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütör­tökön ülést tartott. A kül­ügyminiszter bejelentette, hogy a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kormánya és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front elnök­sége ismételt köszönetét fe jezte ki a vietnami nép igaz ságog harcához nyújtott tá raogatásért. A kormány úg. határozott, hogy a vietnami kérdéssel kapcsolatban nyi latkozatot ad ki. A Minisztertanács a kül­ügyminiszter előterjesztése alapján határozatot hozott az ENSZ XXII. ülésszaká­nak április 24-én kezdőd«' második szakaszán napirend­re kerülő atomsorompó- egyezménnyel kapcsolatos magyar állásfoglalásról, Apró Antal, a kormány elnökhelyettese beszámolt a magyar—lengyel gazdasági együttműködési bizottság varsói ülésszakáról. A kül­kereskedelmi miniszter az ENSZ kereskedelmi és fej­lesztési konferenciájának II. ülésszakáról tájékoztatta a kormányt. A Miniszterta­nács a beszámolókat jóvá­hagyólag tudomásul vette. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége javaslatot tett a Miniszterta­nács és a SZOT vörös ván- dorzásziójának odaítélésére a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából rendezett jubi­leumi munkaversenyben leg­jobb eredményt elért üzemek, és vállalatok részére. Az OKISZ elnöke „A Miniszter- tanács vándorzászlajával ki­tüntetett kisipari szövetke­zet” cím adományozására tett előterjesztést. A kor­mány a javaslatok alapján határozatot hozott A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. A Minisztertanács és a SZOT elnöksége többek kö­zött a záhonyi vasúti csomó­pontnak vörös vándorzászlót adományozott. A Magyar Népköztársaság kormányának nyilatkozata A VIETNAMI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYÁNAK BS A DÉL-VIET­NAMI NEMZETI FELSZABADÍTASI FRONT ELNÖKSÉGÉNEK ÁLLÁSFOGLALÁS AI­VAL KAPCSOLATBAN. 1968. április 18. A Magyar Népköztársaság kormánya megújítja és meg­erősíti szolidaritásának kife­jezését a Vietnami Demok- ratikus Köztársaság kormá­nya és népe, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front és Dél-Vietnam népe iránt. Az utóbbi időben új szakasz kezdődött a vietnami nép­nek az amerikai agresszió és intervenció ellen vívott hősi önvédelmi harcában s nemzetközi politikai és dip­lomáciai tevékenységében is. A Vietnami Demokratikus Köztársaságnak az agresszió­val szemben kifejtett aktív ellenállása hatékonysága, a dél-vietnami nép felszabadí­tó fegyveres alakulatainak sikerei következtében az Egyesült Államok vesztesé­gei gyorsuló ütemben nőnek. A dél-vietnami erők újesz­tendei nagy offenzívája alapjaiban zavarta meg az Egyesült Államok délkelet­ázsiai politikai és katonai elképzeléseit. Hatalmas ará­nyú nemzetközi nyomás ne­hezedik az Egyesült Álla­mok kormányára annak ér­dekében, hogy induljon el ai, agresszió csökkentésének útján, s fogadja el a Vietna­mi Demokratikus Köztár­saságnak s a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontnak a nemzetközi jog írott és Íratlan szabályait tiszteletben tartó ajánlatait a tárgyalások előkészítésére. Eközben példátlan arányú súlyos tragédiákká nőttek az Egyesült Államok belső tár­sadalmi problémái. Ilyen kérlelhetetlen tények kény­szerítő ereje alatt hangzott el az Egyesült Államok el­nökének március 31-i beje­lentése, amely egyfelől a legutóbbi négy év amerikai kül- és belpolitikája sikerte­lenségének beismerését s másfelől — legalábbis lát­szólag — a Vietnami De­mokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Nemzeti Fel­szabadítási Front követelé­seinek megközelítését jelenti. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának április 3-i, majd a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadítá­si Front április 5-i nyilatko­zata s számos más vietnami részről elhangzott hivatalos állásfoglalás hitelesen és pontosan méri fel ezt az új helyzetet. Bár az Egyesült Államok agressziója tovább tart nemcsak Dél-Vietnam- ban, hanem a Vietnami De­mokratikus Köztársaság bi­zonyos területei ellen is, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front mégis kifejezte készségét a tárgyalásokat előkészítő meg­beszélésekre. Ezzel ismét be­bizonyította az egész világ előtt, mennyire a nemzet­közi béke iránt érzett nagy felelősséggel állott és áll helyt a leghatalmasabb im­perialista hadigépezet pél­dátlan agressziójával szem­ben, mindig készen a valódi tárgyalásra. Ugyanakkor az amerikai intervenciósok fegyveres harcainak foko­zása Dél-Vietnamban, a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság egyes, részben sű­rűn lakott területeinek bombázása, új tartalékosok behívása, az Egyesült Álla­mok huzavonája a tárgyalá­si hely kijelölésével kapcso­latban. azt mutatja, hogy az Egyesült Államok kormánya még mindig nem végezte el alapvetően elhibázott délke­let-ázsiai politikájának fe­lülvizsgálatát. A vietnami háború eddigi története alatt, valahányszor a tárgyalásos rendezés lehe­tőségének a körvonalai kezd» tek mutatkozni, az Egyesült Államok mindannyiszor tij támadás előkészítésével tá­masztott kétségeket szándé­kai őszinteségét illetően. így volt ez 1965 decemberében és 1966 januárjában is a 37 napos bombázási szünet ide­jén. Most újra nyitott az út a tárgyalásokat előkészítő megbeszélésekhez. A világ népei nagy reményt fűznek ehhez a lehetőséghez. Ha azonban az Egyesült Álla­mok a jelenlegi helyzettel továbbra is visszaél, minden eddiginél súlyosabb veszé­lyeket idéz fel. A Magyar Népköztársaság kormánya szívesen látná — ha mind a két félnek megfelelne — hogy a tárgyalásokat előké­szítő megbeszélések Buda - pesten kezdődjenek. A Magyar Népköztársaság kormánya és népe a vietna­mi háború egész története során mindig kész volt arra, hogy — lehetőségeihez mér­ten — a vietnami, a magyar nép s a nemzetközi béke és biztonság érdekeinek meg­felelően politikai, diplomá­ciai és anyagi támogatásban részesítse a vietnami nép igazságos és jogos ügyét. A mostani új helyzetben teljes megértéssel támogatjuk a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietna­mi Nemzeti Felszabadítási Front állásfoglalását. Csatla­kozunk ahhoz a világméretű követeléshez, hogy az Egye­sült Államok feltétel nélkül és végérvényesen szüntesse meg a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság bombázá­sát s mindenfajta agresszió­ját a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság ellen, mart így elkezdődhet a tényleges tárgyalás a békés rendezés­ről. King összeesküvés áldozata Az FBI szerdán hivatalo­san is összeesküvésnek mi­nősítette Martin Luther King néger polgárjogi vezető meg­gyilkolását. A szövetségi nyomozóhivatal nyilatkozatot tett közzé, amelyben a szö­késben lévő Eric Starvo Gal­tet azzal vádolja, hogy agy másik személlyel együtt (aki állítólag a fivére) összees­küvést szőtt King meggyil­kolására. A közlemény elmondja, hogy Galt március 30-án az alabamai Birminghamben puskát vásárolt, a gyilkosság Szerdán este újabb tűz­harc volt az izraeli és jor- dániai katonák között a Ti­berias tótól délre, miután izraeli katonák golyószórók­kal és aknavetőkkel lőni kezdték a tűzszünet: vonal után Memphisben a merény­let színhelyének közelében a nyomozók találtak egy 30,06-os távcsöves puskát. Galt volt a tulajdonosa an­nak az 1966-os fehér Mus­tang kocsinak is (alabamai rendszámtáblával), amelyet április 11-én találtak meg elhagyatottan a georgíai At­lantában. A nyomozás fel­tárta, hogy Galt ezt a ko­csit tavaly Birminghamben vásárolta. Galt április 3-án és 4-én tartózkodott Memphisben és innen ment át Atlantába. mentén húzódó Jordániái ál­lásokat. A jordániaiak viszo­nozták a tüzelést. Egy Jor­dániái szóvivő szerint jordá- niai részről nem voltak vesz­teségek, az izraeli vesztesé­gekről adataik nincsenek. BanditatáBMMhb Korea eile» Csütörtököd N***mno- zsonban ülést tartott a ko­reai fegyverszüneti bizott­ság. Az AP jelentése szerint R. V. Smith, amerikai ellen­tengernagy a bizottság ülé­sén azt állította, hogy va­sárnap észak-koreai ügynö­kök Panmindgeop közelében megtámadtak egy teherau­tót. Pák Csüng vezér­őrnagy, a KNDK képviselő­je kategorikusan cáfolta az amerikai vádat, Csütörtökön reggel a KCNA hírügynökség jelen­tése szerint a demUiteri^ zált övezet nyugati részén a? amerikaiak tucatnyi felfegr- verzett banditát küldtek át a KNDK területére, • azok különböző nehéz fegyverek­kel reggel kilenc érakor nyílt fegyveres támadást in­téztek a néphadsereg egyik állása ellen. A néphadsereg harcosai visszavertek a ban­ditákat, Újabb tűzharc Jordánia határán

Next

/
Thumbnails
Contents