Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-12 / 60. szám

Megfékezni a háború erőit A Piavda a Varsói Szerződés szófiai üléséről NEW YORK A* ENSZ afrikai tagálla­mainak képviselői hétfőn a világszervezet székhelyén rendkívüli zárt ülést tar­tottak, hogy megvitassák, kérjék-e a Biztonsági Ta­nács összehívását a rhode- siai helyzet megtárgyalásá­ra. U Thant ENSZ-főtitkár szóvivője révén felháborodá­sát fejezte ki a rhodesiai ki­kivégzések miatt. ROMA Saragat köztársasági elnök hétfőn feloszlatta az olasz parlamentet, amelynek öt­éves megbízatása lejárt. A parlament feloszlatását tartalmazó elnöki rendeletet Sárgát Moro miniszterelnök­kel folytatott megbeszélése után írta alá. NAIROBI Edvard Kardelj, a Jugo­szláv föderáció tanácsának tagja Kenyába érkezett, hogy mint Tito elnök személyes küldötte, megbeszéléseket folytasson Kenya vezetőivel. BRÜSSZEL A Közös Piac hat tagálla­mának földművelésügyi mi­niszterei Edgar Faure (Fran­ciaország) elnökletével hét­főn délután Brüsszelben ta­nácskozásra ültek össze, hogy megtárgyalják a tej­termékek április 1-én meg­valósuló közös piacával kap­csolatban szükséges rendsza­bályokat Az értekezlet vi­tájának alapjául a tej és a vaj árának csökkentésére vonatkozó „forradalmi jelen­tőségű” javaslatok szolgál­nak. VARSÓ Némety Béla, a Magyar Népköztársaság új varsói nagykövete hétfőn délben át­adta megbízólevelét Edward Ochabnak, a Lengyel Nép- köztársaság államtanácsa el­nökének. A Pravda hétfői vezér­cikke a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanács­kozó Testületének szófiai üléséről szólva hangsúlyoz­za, hogy az európai szocia­lista országok testvéri párt­jai vezetőinek és kormány­főinek részvételével tartott tanácskozás bonyolult nem­zetközi körülmények között ült össze, amelyekre rá­nyomta sajátos bélyegét az Amerikai Egyesült Államok tovább fokozódó agressziója a vietnami nép ellen. A ta­nácskozás résztvevői figyel­mének középpontjában ter­mészetszerűleg a háború és az agresszió erői megféke­zésének problémája állott. A Varsói Szerződés tag­államai, a proletár interna­cionalizmus elveihez híven megerősítették, hogy a jö­vőben is teljes támogatást és minden szükséges segít­séget megadnak Vietnam népének. Emlékeztettek ar­ra a készségükre, hogy ha a VDK kormánya kérni fogja, lehetőség nyílik ön­kéntesek Vietnamba küldé­sére. A Pravda ezután megál­lapítja: számításba véve, hogy milyen nagy veszély­SAIGON: A dél-vietnami partizánok szombaton és vasárnap Saigon térségében folytatták támadásaikat az amerikai csapatok és a Sai­gon! kormányhadsereg egy­ségei ellen. A szabadsághar­cosok Saigontól mintegy tíz kilométerre automatafegyve­rekkel tüzet nyitottak a lyel fenyegeti a békét a Ixinni revansisták nukleá­ris igénye, mindent meg kell tenni azért, hogy az NSZK ne birtokolhassa a .nukleáris fegyvert semmilyen formában, sem közvetlenül, sem közvetetten, államok tömbje, vagy bármilyen csoportosulás révén. A vezércikk leszögezi: a népek akaratával szembe­szegülő erők és mindenek­előtt a bonni revansisták nehéz helyzetbe kerültek. Nyiltan nem tárhatták fel titkos terveiket, ezért mű­ködésbe hozlák a szabotázs, az ügyeskedések, a haloga­tás módszerét. Hála a bé­keszerető erők következe­tes és kitartó harcának, mindezek a mesterkedések visszautasításban részesül­tek. E mesterkedések láttán az összes békeszerető erők­nek szilárdságot és határo­zottságot kell tanúsítaniok, fokozniok kell az egyezte­tett harcot a szerződés megkötéséért, s le kell lep­lezniük azok manővereit, akik a szerződés ellen lép­nek fel. A lap ezután rámutat, hogy a Bolgár Népköztár­saság, a Csehszlovák Szo­saigoni bábhadsereg egyik kiképzőtelepére. Saigontól 25 kilométerre a partizá­nok aknavetőkkel lőttek két ellenséges tábort. A tá­bor területén harminc lö­vedék csapódott be. Támadnak a hazafias erők a Mekong folyó delta­vidékén is. Vasárnap a Can Tho-i repülőteret vették erős aknatűz alá. Amerikai B—52-es repü­lőgépek szombaton és va­sárnap Khe Sanh térségé­ben a partizánok feltétele­zett állásait bombázták. A bombák az amerikai tá­maszponttól öt kilométeres körzetben hullottak. A Felszabadulás hírügy­nökség jelentése szerint a dél-vietnami hazafias erők február 23-tól március 7-ig bezárólag Quang Tri és Thua Thien tartományban 1800 amerikai katonát tet­tek harcképtelenné, huszon­öt ellenséges repülőgépet lelőttek, hat hadihajót el­süllyesztettek és két páncél­kocsit, valamint hat ágyút megsemmisítettek. dialista Köztársaság, a Len­gyel Népköztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság, az NDK és a Szovjetunió ki­fejezte azt a meggyőződését, hogy a szóban forgó prob­léma elodázhatatlan. Azt tartják, hogy megoldása és a megfelelő nemzetközi megállapodás megkötése még kedvezőbb feltételeket teremt a fegyverkezési haj­sza és különösen az atom­fegyverkezési verseny meg­akadályozásáért, a nukleá- is fegyverek betiltására és megsemmisítésére irányuló hatékony intézkedések meg­valósításáért folyó további küzdelemhez. Az SZKP központi lapja végezetül hangsúlyozza: a Varsói Szerződés tagállama­inak a szófiai tanácskozás okmányaiban lerögzített vi­lágos és szilárd állásfogla­lása nagyon fontos nemzet­közi jelentőséggel bír: meg­testesíti a szocialista orszá­goknak s velük együtt va­lamennyi békeszerető, hala­dó erőinek azt a szilárd el­tökéltségét. hogy meg kell fékezni a háború és az ag­resszió erőit, meg kell vé­deni és tartósítani kell a népek békéjét és biztonsá­gát. Westmoreland tábornok a Dél-Vietnamban tartóz­kodó amerikai expediciós hadsereg főparancsnoka va­sárnap Phu Bai városában sajtóértekezletet tartott. Hangoztatta, hogy a demi- litarizált övezettől délre eső Thua Thien és Quang Tri tartomány „valójában hábo­rús övezetté vált és a tér­ségben az eddigieknél is he­vesebb harcokra lehet szá­mítani”. A New York Times va­sárnapi számában egyéb­ként megerősíti azokat a híreket, hogy Westmoreland tábornok újabb kétszázezer amerikai katona Dél-Viet- namba küldését kéri. A lap szerint ez a követelés az Egyesült Államokban és a kormány kötelékébe tartozó politikusok között élénk vi­tát váltott ki. Több politi­kus — írja — kétli, hogy a Dél-Vietnamban lévő amerikai csapatok létszámá­nak növelésével Westmore­land kezébe vehetné a kez­deményezést. Két újabb kivégzés Rhodesiában Amerikai beismerés: Hevesebb harcok várhatók London, március 11. Megint akasztottak Rho­desiában. A múlt szerdai hár­mas kivégzés után ma reg­gel újabb két afrikait gyil­koltak meg Salisburyben. Eredetileg hat újabb halál­ra ítélt kivégzését tűzték ki ma reggelre, azonban csak kettőn hajtották végre a ha­lálos Ítéletet. A hóhér egy vi­déki kocsmáros, aki a Reu­ter tudósítójának elmondot­ta, hogy eddig több mint 250 halálos ítéletet hajtott vég­re. Sallsburyban tegnap két minisztertanácsot is tartott Ian Smith fehér telepes re- zsimje. Az elítéltek kegyel­mi kérvényeit és VI. Pál pápa pénteki táviratát tár­gyalták meg. New Yorkban az elmúlt 24 órában lázas tanácskozások voltak a rho­desiai válságról. U Thant közölte a sajtó­val: a közeljövőben jelen­tést készül előterjeszteni a Rhodesia-ellenes gazdasági szankciók hatásáról. Szó van arról Is, hogy esetleg összehívják a Biztonági Ta­nácsot. Ausztria tragédiája Az Anschluss 30. évfordulójára Ausztria válságát a két vi­lágháború között rendkívüli figyelemmel szemlélte a ko­rabeli egész magyar közvé­lemény, de különösen a munkásosztály és a radiká­lis értelmiség. Igen jól tud­ták, hogy mindaz, ami a szomszédos nyugati ország­ban történik, jelentősen be­folyásolja a magyar politi­kai tendenciákat. Ezért az­tán minden csapás, amely az osztrák munkásmozgalmat és Ausztria más antifasiszta csoportjait érte, fájdalmasan hatott a magyarországi ha­ladó politikai erőkre. * Hitler 1938 március 12-én kebelezte be Ausztriát. Kö­zönséges területrablás volt ez, — tragikus nap Ausztria népének életében — amely­nek a német fasiszták az Anschluss, a csatlakozás ne­vet adták. A tragédia előké­szítő eseményei több „felvo­násban” már jóval előbb le­játszódtak. Schober kormá­nya már 1929-ben módosítot­ta az osztrák alkotmányt, korlátozta a szabadságjogo­kat és a köztársaság elnökét teljhatalommal ruházta fel. A gazdasági világválság következményeitől és a munkásosztály elkeseredé­sétől rettegő Dollfuss kancel­lár, a „Millimettemich”, szétkergette a parlamentet. Felfüggesztette az alkot­mányt, Ausztria munkásai­nak védelmi szervezetét, a Schutzbundot feloszlatta és betiltotta a kommunista párt működését. Ezzel éppen azt az erőt gyengítette, amely képes lett volna megakadá­lyozni az ország önállóságá­nak és függetlenségének el- tlprását. 1934 februárjában az elke­seredett osztrák munkásság a reakciós Heimwehr provo­kációjára felkeléssel vála­szolt. De a belső árulás zsákutcába vezette ezt a nagyszerűen induló akciót, s hiába voltak olyan hősei, mint Weissel mérnök és Wallisch Kálmán — véresen leverték. Dollfusst egy fa­siszta puccs terroristái 1934 július 25-én meggyilkolták. Utóda, Schuschnigg, azt remélte, hogy Mussolini tá­mogatásával megőrizheti a Dollfuss féle „tekintélyural­mi keresztény rendi állam” hatalmát. De a bécsi nácik propagandáját eltűrte és csak akkor tiltotta be a mű­ködésüket, amikor már-már elsöpréssel fenyegették kor­mányát. Lefogatta vezérüket, Seys-Inquartot. Hitler azon­nal Bécsbe küldte meghatal­mazottját, von Neurathot, hogy az osztrák kancellárt felelősségre vonja. Az auszt­riai nácik nagyszabású tün­tetést rendeztek a führ« küldöttje mellett. Igaz, voa Neurath távozásakor, az ellentüntetés sokkal nagyobb volt. A náci Harmadik Biroda­lom és Ausztria között vég­legesen elmérgesedett a helyzet. Hitler 1938 február Il-én Berchtesgadenbe, a „Sasfészek”-be citáltatta Schuschniggot és figyelmez­tette: „ön nem vitatkozhat feltételeimről... Ha ellent­mond, egész rendszerét meg­semmisítem... Én, a führer vagyok hivatott arra, hogy megalapítsam a 80 milliós nagynémet birodalmat!... Hadseregem, repülőgépeim, páncélkocsijaim csak a pa­rancsomra várnak!...” Schuschnigg hiába kért se­gítséget Mussolinitól: az megegyezést ajánlott neki. fis hiába könyörgött védelemért az angol és a francia politi­kusoknál. Chamberlain már ^lefeküdt” a náciknak azért a ködös ígéretért, hogy hat évig nem feszegetik a volt német gyarmatok kérdését, ha Ausztria és Csehszlovákia „németjeit” a Harmadik Bi­rodalom veheti a „védelmé­be.” Hitler 1938 február 20-án kijelentette: Tízmillió német él a Reich határai mentén, s ezek nem marad­hatnak rabságban. Hatalmas méretű propagandahadjárat folyt az Anschluss érdekében. Schuschnigg erre elhatároz­ta, hogy 1938 március 13-án népszavazást rendel el: akar­ja-e Ausztria népe a csatla­kozást, vagy sem. Hitler azonban nem akart népszavazást. Legalábbis ad­dig nem. amig a szavazást nem az ő szuronyai garan­tálják. Ezért 1938 március 11-én formális ultimátumot küldött az osztrák kormány­nak. S mialatt Schuschnigg bejelentette tehetetlenségét a rádióban. 200 000 náci ka­tona már átlépte a határt és Seys-Inquart lett az új kancellár — valójában „Gau­leiter.” 1938 március 12-én Hitler nagy díszfelvonulást rende­zett Becsben. Ott állott olda­lán Himmler, a Gestapo fő­nöke. és Hevdrich, a másik hóhér. Egy nappal később Seys-Inquart „törvényt” hir­detett ki arról, hogy Ausztria német állam lett. A Szovjet­unió kivételével egyetlen hatalom sem emelt szót e hódítás ellen. Mindennek 30 esztendei«. A tanulságok olyannyira vi­lágosak. hogy magyarázatra egyáltalán nem szorulnak. A Harmadik Birodalom hazánk közvetlen szomszédja lett és a következmények hamaro­san meg is mutatkoztak... Földes Mihály 50. Ilyen büntetés nem lé­tezett. Ezt senki sem bír­hatta ki. Eredetileg a pe- lote naponta egyszer víz és kenyér, délben 1 órát fut­ni, 20 kiló kővel a hátizsák­ban. Gardone azonban, aki Galambot mint gyanús em­bert el akarta pusz'ítani, 40 kiló követ, 5 napot és 2 óra futást rótt ki. Latouret vár. ta, hogy a közlegény vidám arca megrándul. Tévedett. A csodába! Hiszen felra­gyog a szeme, és vigyorog. — Mit röhög! Ember! Et­től elpatkol! — Alázatosan jelentem, köszönöm a büntetést. Belökték a börtöncellába, egy piszkos, nedves verem­be. Pad nincs itt. Most csakugyan el fog patkóin!, és megszabadul ettől a ho­mályos mesétől. Végre is mi köze egy halott ember­nek ilyen szövevényes svindler históriákhoz? ő azért jött ide, hogy a 10 ezer dolláros kötvényt hoz­zátartozói örököljék. Ez meg fog történni azon nyomban, ahogy agyvérzést, vagy tü­dőembóliát kap a napon, és kész. Hála a kapitánynak, megoldotta a problémát Azért a porkoláb által ho­zott kininadagot ismét el­dobta. Pedig most már nem is szükséges maláriát kapni. A pelote is elég lesz. De ami biztos, az biztos! Kinin nem kell! Délben 50 fok volt, ami­kor Battista tizedes elhar­sogta: — Gyakorlatra! ...fel! Futott a napon. Egész könnyen ment. A legény­ség elszörnyedve látta az ablakból, hogy teljes három­negyed órát fut, és csak ak. kor esik össze. De már tíz perc múlva fut tovább. Tel. jes félórát. Azután három­szor 15 percet Latouret va­lahol a raktárban ült eza­latt, és komoran pipázott. Latouret látta másnap, amikor elővezették. Most végre letört a fiú! Az arca beesett, a szeme fáradt, és rekedten jelentkezik... — Hé! Maga hencegő alak! — szólt oda neki. — Egy napra kérheti a bünte­tés felfüggesztését, ha val­lásos ember: holnap áldozó, csütörtök van. — Köszönöm, mon chef! Nem kérem a bünte+és meg­szakítását, a cellámban fo­gok imádkozni. — Hát akkor... Maga!... Ilyen alak gebedjen meg! — mormolta dühösen, és le. sietett a raktárba pipázni. — Hát ez nem törik meg soha... ez a... ez a... Két nap múlva már 5 percenként elájult, és érez­te, hogy a szíve, az érrend­szere, a tüdeje teljesen ki­merült. Holnapra vége a heccnek... Anette húga és az édesanyja ezután nyu­godtan élhetnek. Csak a nőt látná még egyszer... Ez a nő, ez más, ez... szép! Legalább énekel­ne még egyszer... Ekkor ki­nyílt a börtönajté, és Ga­lamb örömmel konsta*álta, hogy ime megőrült, és nyomban vége, mert az ajtón az arab kávéfőzőt lát­ta belépni. Abu el Kebirt, aki meg­halt!... Csurom vizesen, lihegve feküdt a verejtékben, és nézte... Szólni alig tudott... A kávéfőző most odamegy a pelothátizsákhoz... A hold betűz az ablakon... Tisztán látni a trachomás szemét, hosszú, ősz szakáliát... Nézd csak... A köveket kiteszi egy batyuba. Hé!...Hát ez mi? Most fa­darabokat rak a kövek he­lyére a peloteba. összeszedte minden ere­jét, és feltápászkodott — Nem... mész onnan... te tnknyos! Abu el Kebir ajkához emelte az ujját... Azután a köveket a batyuval a hátá­ra vette, és kisurrant. Galamb nem bírt moz­dulni... de ez... hát ezt még. sem lehet... Na, mindegy. Majd szól az őrvezetőnek, hogy adják vissza a köveit. Elaludt. Mikor felrázták reggel, zúgó fejjel, támolyogva állt lábra. Na. Ma vége van. A buta álmára még emlé­kezett. Abu el Kebir, a ha­lott kávéfőző a kövekkel... Az őrvezető fogja a zsákot, és a hátára teszi... Mi ez? Hiszen alig van súlya! Negyven kiló kő, és nem is érzi. Pedig a zsák éppúgy dudorodik... Hát ezt nem lehet kérem... Hagyják őt meghalni. Dü­hösen fordult az őrvezető felé, és... Battistának fenyegetően villant a szeme, miközben szíjazta a hátizsákot, és rá­mordult a foga között: — Hallgass kutya.» mert!... Kérem... Az más. Feleselni itt nem nagyon lehet, és ha az őr- vezető is benne van néhai Kebir disznóságában. ak­kor sajnos hallgatni kell, mert különben Battista... A pehelykönnyű, hatal­masan dudorodó zsákkal kilépett az udvarra. Szép dolog, mondhatom«. Egy légióban ilyesmi... Meggon­dolhatta volna mielőtt ide­jött elhalálozni. Hiszen ezek a biztosító malmára hajt­ják a vizet... Itt mindenki szájtátva nézi. mert 5 úgy fut, mint valftmi zerge._ Nana... ebből nagy baja le­het Battistának... Elvágó­dott... Miután visszavitték a börtönbe, tíz perccel ké­sőbb megielent Battista egy nagy tál étellel és bor­ral. Valamit mondani akart, hogy őt éheztetni kell. ke­nyéren és vizen! De Battis­ta szeme ismét villant: — Ha kinyitja a száját, levágom... maga... maga... disznó! Amikor kitöltötte a bün­tetését. Latouret maga elé rendelte. Uram, Atyám! Ez hízott! — Rompez!... Rompe-z, gazember, mert... széttip- rom! „Csak tudnám, hogy mi­ért olvan gorombák” — gondolta, miközben a száj- harmőnUcájáért ment a le­génységi szobáha. Hát az­tán. mit csinált ő. hogj ígv szid iák és fenyegetik? Kifújta a szájharmónikál eldobta a kininadagját, és a kantinba ment (Folytatják)

Next

/
Thumbnails
Contents