Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-10 / 59. szám
Szabolcs-szatmári tájakon GEMZSE Soltész Albert rajza Koncz Zsuzsa Vaa egy fatorony Gemzse főutcáján: a műemlékvédő szakemberek szerint e református templom és fatorony még a huszita időkből származik. Gemzse, a község még régebbi, talán a XII, XIII. században már volt itt település. A jobbágy felszabadításig Károlyi gróf és leszárma- zottainak birtokában volt nemcsak a község, hanem minden föld is. A jobbágyfelszabadításkor az emberek erre az uradalomra jártak dolgozni, s vannak még idős emberek, akik emlékeznek rá, mily«i volt az. De már a múlt században jutottak némi kis földhöz, ami nem volt elég a megélhetéshez. A Nagyatádi-féle földreform során néhány kivételes család jutott 1—2 hold földhöz, de ez sem változtatott a község lakosainak életén. Lassanként azonban kialakultak a „gazdák”. Volt, aki az adót nem bírta megfizetni, volt, aki a föld megváltási árát, — aztán el kellett adniuk megélhetésük alapját. Ott voltak, ahol korábban. Mások viszont földvásárlással és házasodással igyekeztek gyarapítani birtokukat. Nagybirtok azonban csak kettő alakulhatott ki: egy vásárosnaményi lakos és egy lövőpetri ügyvéd szerzett száz holdon felüli tulajdont. A kisebb — mai szóval középparasztnak nevezett — gazdák mellett a község lakosainak harmada földnélküli volt így érte Gemzsét a felszabadulás, és a földosztás. A két birtokon 284 hold föld látszott kioszthatónak. Ez a sokgyermekes szegény családoknak kevés volt. A lövőpetri ügyvéd azonban nem engedte át harc nélkül a földjét, jogászi csalafintaságait mind igyekezett felhasználni, hogy elejét vegye a birtok szétosztásának. Ez azonban először is csak kis részben segített, azután meg már részben sem a népakarattal szemben. Most már az lett a probléma, hogy a község határában lévő föld egyszerűen kevés volt ennyi embernek. Követték az országos politika egyenetlenségeit, aztán eljutottak 1960-ban addig, hogy itt is megalakult a termelőszövetkezet. A szervezéshez sem túl nagy rábeszélés, sem sok idő nem volt szükséges, tisztában voltak vele az emberek, hogy a kevés földön csak közös munkával élhetnek meg. Az ,,Uj Élet”-nek nevezett szövetkezet sem tudott egyik napról a másikra valóban új életet biztosítani tagjainak. Miért? Mert a nagyüzemi gazdálkodásnak itt még úgy sem voltak meg a feltételei, mint másutt, hiszen nem kaptak örökbe uradalmi épületeket. Gyengén is indult a közös munka, s ennek — természetszerűleg — még ma is van kihatása. Tavaly azonban nem volt mérleghiány, s a hivatalos átlagkereset 9 ezer forint körül volt. Azért hivatalos ez az átlagkereset, mert nincsen benne a részesművelésből szerzett jövedelem. Pedig ilyen is volt, s nyomott a iatban a dohány meg a pa- radicsoná... A községben a burgonyának vannak nagy hagyományai, de- van már gyümölcsösünk is 59 hold. Negyedrésze nemrég fordult termőre. A többi — 1964-es telepítés — is hamarosan teremni fog, bár kezdetben elhanyagolták a gondozását. Tavaly egyébként háromszor annyi almát adtak át, mint korábban bármikor. S ebből negyven százaléka exportra ment, nagyobb súllyal nyomva a tagok pénztárcáját. Hogy az idősebbek, gyengébb fizikumuak elfoglaltságot találjanak, málnát is telepítettek tavaly. S ha hozzávesszük, hogy e kezdeményezés nemcsak a gemzseiek öregeik iránt érzett szeretetéből fakadt, hanem jövedelmi meggondolások is közrejátszottak benne, — nem lesz rossz a telepítés eredménye. Gemzsén egyébkén 840 nehezen barátkozó, de aztán nagyon ragaszkodó, jószívű ember éL A szomszédok között kerül ugyan vita, de kevesebb, mint másutt. Ha a mezsgyére építendő kerítést a másik meg akarja akadályozni, azt nem azért teszi, mert tényleg ez a szándéka, hanem jobban esik neki, ha vitatkozhat egy kicsit. Csak úgy barátságból. A 840 lelkes község négy éve még százzal több volt Elköltöztek. Lakáshiány nincs. Egy ház üres pillanatnyilag, de abba belenősül a gazdája. Az elköltözés összefüggött mindig a tsz eredményeivel, ennek tulajdonítható, hogy 1966- ban egy, tavaly szintén csak egy család távozott a községből. Úgy tűnik, ahogy javul az Uj Életben a közös munka, úgy csökken az elvándorlási kedv is. Hogy mit fejlődött ez a község a felszabadulás óta, azt a nem gemzsei nem tudja gyorsan lemérni. Épült például egy tanácsháza. Ez is fejlődés? Bizony az! Bármilyen régi község is, Gemzse korábban sohasem volt önálló. Az első nagy háború befejezéséig Gyürével, Kisvarsány- nyal és Nagyvarsánnyal együtt alkotott egy körjegyzőséget, s minden csupri ügy elintézése Gyü- rén történt. Menni kellett 8 kilométert, autóbusz azonban akkor még nem volt Aztán 4 évig Szabolcs- báka lett a körjegyzőség székhelye, majd Lövőpet- rihez, később Vitkához tartoztak a gemzsei ügyek. 1950. október 22-én, az első tanácsválasztáskor lett önálló község Gemzse, azóta intézik itt helybeliek gondját baját. Hogy ez milyen örömet jelentett. arra fölösleges szót vesztegetőt A tanácsnak ekkor sem irodája, de még egy széke sem volt. Ezért jelentett fejlődést a tanácsépület tető alá hozása. A tanácson kívül egy postát, egy vegyesboltot és egy kocsmát jelent még. Gemzse összes intézménye. Meg iskolát, de ez már bonyolultabb. A 7 nevelőnek nehéz a munkája. (Egy fiatal közülük, s 6 még fiatalabb.) Három tantermükben, két műszakban próbálják oktatni a gemzsei gyerekeket. A három tanterem közül egy-egy a katolikus és református iskola volt régen. Persze, külön épületben. A katolikusban akadt egy harangozólakás is, ma tanítanak benne. A 2 épület között állt egy istálló, ezt átalakították politechnikai műhellyé. De évről évre több a gyerek, s nem tudják hova elhelyezni. Olyan kevés a hely, hogy szakkörre most sincs lehetőség, pedig a nagyobb tudás alpjainak megvetéséhez szükség lenne rá. És tehetséges a gemzsei nép: az innen kikerült értelmiségiek száma meghaladja a tizenö- tött, — érdemes lenne. Napraforgókapálással szeszereztek pénzt néhány éve az úttörők, megpótolták, s azóta van televíziója az iskolának. így korszerűsítik az iskola-tv-vel az oktatást. Igaz is, televízió... Tavaly ősszel 11 volt a községben, most februárban 27, — bál lehet, hogy azóta ennél is több. Villanyuk is nemrég lett. Jól fizetett a dohány meg a paradicsom, meg a készülékek ára is lejjebb ment.. De hát divat lett a cserépkályhaépítés is, az meg éppen nem olcsóbb, mint tavaly. 1967-ben ríégy üj házat fejeztek be, de nagyon sok volt a toldás, bővítés, tatarozás... Szépül a falu. Csak a kultúrház nem lesz szebb, 1952-ben épült, s ma már nem felel meg az igényeknek. Ezek a nagyvilág, a televízió hatásának is tulajdoníthatók, s az is, hogy minden műsort, gyűlést a tv-műsor- hoz kell igazítani. És a legfontosabb: a gyűléseken az emberek nem azon törik a fejüket, hogyan nem' lehet csinálni valamit, hanem: hogyan kellene? Nagy különbség. Nemrég a zárszámadáskor felszólalt egy tag, aki korábban ellenezte a 32 va- gonos raktár építését. Most másikat is javasolt, kért, s nem volt rest bevallani, hogy korábban tévedett. Régen a főutcán a gazdák feleségei, meg lányai valóságos divatbemutatót rendeztek vasárnaponként. A divatbemutató manapság is megvan, csak azt nem tudni, ki kicsoda. A divatban egyenlő eséllyel verseng mindenki, s van is mivel. Hogy mi fejlődés és mi nem az, — a két utóbbi körülményt ismerve nem lehet vitás. Kun István A Koncz Csengetnek. Megjött a postás, kezében nagy halom levél, a szokásos napi adag. A nagymama veszi át, elégedett mosollyal számolja. Ctvenegy darab. Fényképet kérnek, természetesen dedikálva, s nem ritkán házassági ajánlat is érkezik, hosz- szú hajú gitáros fiútól „játszunk örökre egy zenekarban” jeligére, vagy éppenséggel egy magát ötvenesnek valló ügyvédtől, aki ugyancsak örök boldogságot ígér. A Pistikével kezdődött Az alig több mint húszéves táncdalénekes sztár, Koncz Zsuzsa szüleinél lakik, ott is fogadja látogatóit. Szűk nadrágot, egyszerű pulóvert visel, s most, hogy nincs rajta festék, egészen kislányos, éppen olyan, mint azok, akiknek saját bevallása szerint, a legszívesebben énekel. Karrierje a „Pistikével” kezdődött. A Ki mit tud-on szerepelt először a tv-ben, egy osztálytársnőjével együtt énekelte ezt az akkoriban nagyon népszerű dalocskát. Nem akart énekes lenni, de sokan bíztatták, s így nem sokkal később már rendszeresen fellépett az egyik egyetemi klubban. Az igazi nagy sikert az első táncdalfesztiválon aratta, díjat is nyert, s azóta csaknem minden dala sláger, rendszeresen szerepel a rádióban, a televízióban, s magnószalag alakjában gyakori vendége házibulizó rajongóinak is. Az ágy fölötti könyvespolcon egy kismackó és egy gitár között színes képével „fémjelzett” lemezeit látjuk. Az első kérdésre zavarba jön: — Szereti Koncz Zsuzsát hallgatni? — Ez nagyon furcsa érzés nekem még ma is — mondja. — Gyakran előfordul, hogy baráti társaságban felteszik valamelyik lemezemet, olyankor legszívesebben kimennék a szobából. — És látni? Kedvence: Rohan az idő — A filmet, amiben szerepeltem, kétszer kellett megnéznem. Nem hiszem, hogy valamikor is összebarátkozom saját képmásommal. Az érettségi után a jogi egyetemre vették fel. Most harmadéves, de levelező tagozatra iratkozott át, mert a fellépések és próbák rengeteg időt vesznek igénybe. Az Márkus, a pártbizottság munkatársa elgondolkozva ült az idős, kemény arcú gépkocsivezető mellett, ügyet sem vetve a jeges út viszontagságaira. A természet fehér tárgyait nézegette. A fák, az utak, a távol derengő kőbánya és az elszórt épületek látványában — úgy érezte — van valami túljátszott, szinte gúnyos gyöngédség. Azt gondolta: végül is meg kell győződnöm arról, hogy lehetséges-e, amit leírtak a levélben ? A levél a táskájában volt, hozzáfűzte a kék borítékhoz, s az iktatást szolgáló űrlaphoz. „Én 67 éves vagyok, a férjem 81. Három évvel ezelőtt megnősült a fiúnk, akivel eddig egy háztartásban éltünk. A felesége mar az első hetekben elkezdte a veszekedést, azóta mindig zaka terve, ha majd abbahagyja az éneklést, a szerzői joggal foglalkozik, ilyen munkakört szeretne találni. Egyelőre azonban még népszerűsége csúcsán van, ezért is kérdezzük meg, hopr hivatásának tekinti-e a táncdaléneklést. — Hivatásnak azt hiszem kevés, szórakozásnak, hobbynak viszont sok —vá- laszMja. Kemény munkával 'kén Résáülhi minden egyes számra, a hanglemezfelvétel pedig cseppet, sem szórakoztató dolog. — Megválaszthatja-e, hogy milyen számokat énekel? — Többnyire igen. Ha nem tetszik egy szám, akkor nem szívesen vállalom. — Melyik dala tetszik a legjobban ? — Még mindig a „Rohan az idő...” Talán azért is, mert ez hozta az első nagy sikert. — Megszokta már a népszerűséget? — A sok levelet igen, de egyébként az borzasztóan rossz dolog, hogy annyi mindenfélét beszélnek rólam A miniszoknya haszna A tv képernyője után amolyan szeleburdi kislánynak képzeltük, pedig így cilát, üt bennünket, már több esetben is nekemjött Durva káromkodásokat kapunk tőle, több esetben el akart zavarni. Nem bírom tovább. A férjem egy tehetetlen ember. 240 forint öregségit kap. Több gyerekünk nincs, hova menjünk? Ez a ház a miénk. Vagyis a ház a fiam nevén van, de a haszonélvezet a miénk. A fiam és a felesége azt mondják, hogy nincs a számunkra itt hely. Most eljöttünk tőlük, mivel még az ünnepeket sem tudtuk nyugodtan tölteni. Eljöttünk a testvéremhez, aki 71 éves. Egy kis szoba-konyhája van, de itt sem maradhatunk mindig...” A községi tanácselnök álmatlanságtól vörös szemmel mélyedt el a levélben. A hangjából hivatalos komolyság és a fiatalabb emberek szomorú együttérzése áradt. vilben, viselkedése cseppet sem tinédzseré». Megfontoltan beszél, tekintete komoly, s csak akkor neveti el magát, amikor jövedelmére terelődik a szó. — Mindenki azt hiszi rólam, hogy nagyon gazdag vagyok. Egyszer egyik levelezőmtől megtudtam azt la, hogy van egy fehér Opelem... Bár lenne... El lehet képzelni, hogy nem milliomos. S hihető az is, hogy egy táncdalfesztivál az énekesnőknek nem olcsó mulatság, hiszen három-négy ruhát is kell csináltatni. Még szerencse, hogy Zsuzsa miniszoknyát hord, ez némileg csökkenti a kiadásokat... Az éneklés azonban a tiszteletdíjakon kívül mást is ad. Az utazást. Nemrég érkezett vissza Kubából, egy hónapot töltött ott, sikert aratott a kubai közönség előtt is, még házassági ajánlatokat is kapott. Következő útjáért is joggal irigyelhetjük: A Riviérán lép fel. Az ifjú táncdalén ekesnő lassan külföldön is népszerű lesz. S ahogy elnézzük a zsebrádiót fülükhöz szorító, az ő dalait hallgató fiatalokat, nem nehéz megjósolni, hogy még sokáig énekes- sztár marad. — Tudtam erről — mondta visszaadva Márkusnak a levelet — De nem gondoltam, hogy ennyire súlyos. — Elkísér az öregekhez? — kérdezte Márkus. Útközben nem sokat beszéltek, csöndben húztak el a községet átszelő hegyi patak mentén. A látszatnál súlyosabbak voltak, mert egyszerre akartak megoldani valamit, amiről mind a ketten tudták, hogy sokkal fájdal' masabb, semhogy meg tud< ják oldani. Az idős testvér* asszony lakásának deszkaajtaja zárva volt A kopogtatásra a szomszédasszony e gőzzel együtt jött ki a kony hájábóL — Lent van a fiataloknál disznótoron — nézett végi/ vizsgálódva Márkuson. — És az öregek? — Egy hete visszamentdrBenedek B. István Thiery Árpád: ÁTTÖRT FÜQQÖNY
