Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-10 / 59. szám

€esttelyl Nagy Zoltán s

Dal Bergyajev őrmesterről

A Második Ukrán Front katonaújságja kOzOlte, hogy Bergyajev szakaszvezetőt — halála után — őrmesterré léptették elő, mert a maga és a társai élete árán akadályozta meg, hogy a fasiszták levigyék a harcot egy budapesti gyermekekkel zsúfolt óvóhelyre.

Bergyajev őrmesterről szóljon az ünnepi ének!

Róla, ki Pest rohamán egy hegyi házba rekedt.

Hét gyalogos, leszakadva. Kis éle a nagy köteléknek... Két fiú már elesett. Nézik a lőszerüket.

Tombol az SS a lépcsőn. Német a többi szobában.

Húsz tele géppisztoly tépi az ablakokat.

Töltény kell! Ki megy érte? Lapulva, fedezve, de bátran. Estig kellene csak tartani itt magukat.

Bergyajev őrmester maga indul a felderítésre,

Jobb fedezékek után. Nézi a régi szobát.

Szétlőtt bútorait. Belegázol a téglacserépbe.

Közfalon át szimatol. Érzi a pince szagát.

Nem sok idő van, előre! A lépcsőt, gyorsan, a lépcsőt! Száguld rajta. Benyit. Kémleli, most hova jut?

„Két keserűszagú lámpa zihálja libegve a végsőt.

Mind idegyűlt a lakó. Csöpp menedék ez a lyuk.

Bergyajev őrmester a sok asszony! arcot látván otthoni képre riad... Katjusa! Ott, az a fej!...

Társai fenn dulakodnak a szekrények barikádján,

Itt a pelenka, meg a júszagú friss anyatej,

nők. gyerekek s nagyapó tipegőn, ijedős kerek arccal. „Mond meg, apó, hol az út? Másfele ajtaja van?”

„Nincs” — didereg nagyapó és kidadogja:

„Lejönnek a harccal?” Felzokog erre a nő:„Bandika, drága fiam!”

Bergyajev őrmester hamar elképzelte a dolgot, harcot a pincehodály szűk kapuján, idelenn.

Jó fedezék! Vele estig tartani tudja a frontot És mégis röviden csattan a válasza: „Nem!”

„Mondd meg, apó, magyarázd meg a síró asszonyi népnek: egy közülünk amíg él, nem jön a német ide!

Mert az orosz katonák se gyerek közt harcilövészek, semmelyikünket sem hajt ide gyenge szíve.

Este pedig, ha bejönnek a többiek ezt, apa, mindet mondd nekik el, ne felejtsd, el ne felejtse soha senki, hogyan sütögettük utolsó hüvelyeinket:

Bergyajev őrmester és vele négy katona.”

Azzal az őrmester szilajul feliramlik a lépcsőn,

fekszik a társaihoz, védi a szűk folyosót.

Ritkul a tűz odafenn, takarékoskodnak a védők.

Hallgat a nép odalenn: sírnak-e még a golyók?

Hallják hogy kelepeinek a német fegyverek egyre.

Ámde alig zakatol válasza már ideát...

S végleg elül... az anyák gyerekükre zokognak a csendbe: „Bergyajev őrmester megtartottá szavát!”

Felnőtt már az a kisfiú és ha távasz szele sóhajt, víg kacagásaitól cseng ama sashegyi kert.

Annak a hét katonának a sírján meg liliom hajt S Bergyajev őrmestert őrzi ez ünnepi vers.

Vasvári István:

Amit az én szemem...

A buchenwaldi fák és az auschwitzi fák s a dachaui fák reszketnek a télben; hó kereng, mint akkor.

Érzem, amíg élek az éj vak fagyát Aki élni akar, mind az én testvérem, aki ölni akar, válasszon halált!

. A buchenwaldi fák

és az auschwitzi fák s a dachaui fák elfeledték régen, amit az én szemem mindhalálig lát

A tanácselnök és Márkus meglepődve összenéztek, majd elindultak, át a falu másik vége felé. Az út fénylett és csikorgott alattuk.

— Mindennél fájdalmasabban hangzik, ha öregemberek panaszkodnak — mondta Márkus, megtörve a fehér csöndet

Az elnök rápillantott

— Az öregasszony két vagy három hete bejött hozzám panaszkodni a menyére — mondta — Azt mondta: nem tudnak kijörfni együtt Eleinte a fiatalasz- szony még csak hallgatott, míg meg nem melegedett. Nem szíveli az öregeket, az öregek pedig egy kicsit érzékenyebb természetűek. A fiúk este, amikor megjött a munkából, csak a felesége panaszait hallgatta. Az ágyban ketten vannak. Ott egy férfi mindent elhisz az asz- szonynak.

— Hány éves a fiúk?

— Negyvenegy. Nem sok lehetősége volt már hátra, hogy fiatal feleséget szerezzen magának.

Rövid hallgatás után ismét megszólalt az elnök.

— Engem meglepett, hogy a levél után az öregek most

visszamentek.

— Pedig ez volna a legjobb, nem?

— Ha végleg maradnak. Az ember nyolcvanegy éves, a falu legöregebb embere. Kőműves volt, csak két éve hagyta abba a szakmáját Utoljára még rendbetette a házat, amire most visszaköltöztek. Nagyon szép ház, majd meglátjá. Az öregasz- szony még tavaly is napszámba járt. Tudom, hogy nem fognak együttmaradn;. Javasoltam az öregasszonynak, hogy forduljanak a járásbírósághoz. Azt mondta: ez jó lesz... Most meg visz- szamentek.

A kopogásra a testvérasz- szony lépett ki a konyhából az előszobába. A panaszlevelet ő másolta le idős testvére és sógora helyett, és ez a tény most világosan kirajzolódott az arcára. A fiatal- asszony utánalépett a konyhai melegtől pirosán, mit sem sejtve, majd értetlen zavarral pillantott az elnökA RAKAMAZI RISC AI. ÉR 1Á RAN

Huszár István

táblaíestményei

Hammel József felv

Külső: tipikusan művész- haj, szakáll, magas nyakú pulóver, szűk nadrág. Életkor 42 év. Festményei, grafikái számos országos tárlaton keltettek figyelmet, alkotójuk ismert művész. Diósgyőrben született, Dunántúli városokban, majd Nyíregyházán élt Évek óta falun, Rakamazon dolgozik, pedagógus, alkotásainak alakjai városi arcok. „Nem akarok műparaszt lenni, a városi embert jobban ismerem” jegyzi meg.

Huszár Istvánt aligha szükséges bemutatni. Képeivel sokszor találkoznak az érdeklődők. De vannak dolgok, melyek nem olvashatók ki az alkotásokból. Ha sorba raknánk munkáit, ami persze igen körülményes lenne, több száz métert tenne ki. nvomon követhetnénk a festészettel, a grafikával kísérletező művész érlelődését. ö sem máról holnapra lett országosan „jegyzett” képzőművész, hosszú és nehéz út vezetett a máig, a művészi biztonság megtalálásáig, amc'yek témáira, alkotó módszerére. felfogására, stílusára, színvilágára jellemzőek.

A napokban megnyílt tárlatán a rakamazi Kis- galériában mégsem ezekről vallott: „A Kisgaléria izgalmasabb téma. — mondta — egyéves és olyan pezsgést hozott a megyébe, aminek őszintén örülök”. Azt nem említi, milyen erőfeszítésekbe került létrehozni a Kisgalériát, melynek ő is alapító tagja. A művészetet egyre jobban értő és szerető közönség felnevelkedéséről beszél, s a szabolcsi képzőművész kollektíva kiformálódásáról. amelv a Kisgaléria köré tömörül.

Huszár István képei sokszínűek mint maga az élet, a valóság Vonatkozik ez a megragadott témákra, az ábrázolás módjára, a képek színvilágára egyaránt. Legszívesebben portrékat, főként pedig gyerekeket fest. A „Srác”, a „Kalapos fiú”, a „Kislány” alakjai élők, akikkel a művész naponta találkozik az iskolában, az utcán. „Érdekel nek ezek a kis srácok, akikről a hivatalos elnevezés azt mondja: hátrá nyos helyzetben lévő tanulók. Sokan vannak testvérek, nehezebben élnek”. „Nem könnyű a bizalmukba férkőzni, a közvetlenség segít, néha egy cinkos kérdés; hány Kossuthot szívtál ma...”

De nem valamiféle „leleplező”, nem is egyfajta aktualitásra törekvő „másodperc” művészet ez. Életünk sokrétűségének, bonyolultságának megfogalmazása, átköltése a művére és Márkusra. A konyhaajtó szinte ki sem nyílt, úgy léptek ki rajta. A konyha üvegajtaján mintákkal áttört vászonfüggöny lógott, az áttöréseken a két idős ember mozdulatlan körvonala sötétlett át. Az asztalnál ülnek, állapította meg Márkus magában, de az öregeknek se hangjuk, se mozdulatuk nem volt, csak ültek, és az ölükből a kis unoka hangja hallatszott ki.

A fiatalasszony visszanyerte az egyensúlyát. Kitárt Márkusék előtt egy szobaajtót, amely a szőnyegek közé vezetett.

— Tessék ide bemenni — mondta. — Rögtön szólok az uramnak.

A testvérasszony zavartan toporgott, megvárta, míg a fiatalasszony kiért az udvarra.

— Csütörtökön visszahív, ták őket — mondta a konyha felé pillantva.

— A férfi kötényben, fel. tűrt ingujjban jött elő az udvar mélyéből. A karja gőzölgött a meleg töltelékhústól. Összeszorított szájjal

szét eszközeivel. Egy hangulatot örökít meg a „Nátha” című. vagy a „Vacsora”. Ez utóbb' n asztalon egy tányérkában lekvár mellette papír; „Egyél” Napjaink iramának epizódja, üzenetváltás a csa Iádban. Egyik portréját 1 órával a zsűrizés előtt festette meg. „Nem bravúrból csináltam, de mikor megláttam ezt az arcot űgv éreztem azonnal megkell festeni”. A zsűri a képet elfogadta A rakamazi Kisgalériában állandóan cserélődnek a nézők, van itt ótmdás korú, he* ven felé- járó öreg. segéd, mu-kás. tsz-fovüos, ország, gyűlési képviselő, lengyel és

Századunk első két évtizedének történelmi regénye- regényes történelme: így

jellemezhetjük Hidas Antal trilógiáját, melynek köteteit most együtt jelentette meg a Szépirodalmi Könyvkiadó. Három testes könyvet vehet kézbe az olvasó, s ahogy lapjain nyomon követi a hősök sorsát, úgy rajzolónak ki mind erőteljesebben azok a társadalmi feszültségek, amelyek végül is forradalmi robbanáshoz vezettek.

Első kötet: Ficzek úr. Készülődik a rezesbanda, téri. tik a vörös szőnyeget, a szónokok torkukat köszörülik. Vadászni jön a gödöllői királyi birtokra az „apostoli” Ferenc József, A „matya. rul” alig tudó magyar király fogadásán ott szorong a tömegben az önkéntes tűzoltók mundérjában Ficzek úr is, az alvég susztere. így kezdődik ez a sajátos zamaté történet, amely nemes humorral átszőve végül is a

hallgatta Márkust és a tanácselnököt, látszott, hogy nehezen fojtja el magát

— Senki se küldte el őket innen — mondta végül. — Csütörtökön meggondolták magukat és önszántukból visszajöttek.

Márkus csöndesen nézte a férfit, figyelmeztetően fény. lő arcát. Be kellene menni az öregekhez, beszélni velük egy-két szót, gondolta közben, de tudta, hogy ez most egyszerűen lehetetlen, nincs rá magyarázat csak lehetetlen, mint túljutni egy leküzdhetetlen akadályon.

A tanácselnök kilépett az előszobába.

— Jó mulatóst estére a disznótorhoz!^— mond'a, és összegombolta a kabátja két szárnyát.

— Nem lesz kivel — hang. zott mögötte kissé fagyosan a válasz.

Az elnök visszafelé a kőbánya sorsáról beszélt, azután a patakról, amelynek a medrét rendezni kellene, mert a nagyobb nyári zivatarok idején szinültig ‘élik vízzel, és a mélyebb kerteket elárasztja. Tulajdonkép.

francia művészbarátok. Le. fékeznek a Tokaj felől elhúzó gépkocsik, kiránduló- csoportok Leetöbbször a há. zigazda minőségben Huszár István fogadja őket. Egy falusi kisgaléria pezsgésbe

hozta a megveszek hely. a megye képzőművészeti életét; mintájára hasonló

kamaratár!a*okat terveznek más helyeken is. Ennek a kiseaH-’ának szerény munkása Huszár István, rakamazi fes*őművész: akinek

egyetlen törekvése: minél több jó képet festeni. S még valami: harcolni, hogy a megyeszékhelyen is legyen galéria.

(PG1

századforduló körképévé tágul. Ki ez a Ficzek úr? Suszterajból kilépő szájhős, örökké morgó apa, megértő kisember. Mindent megpróbáló, semmit el nem érő. Szeretne gazdag lenni, de még segédje is otthagyja. Megkísérli élni a maga éle. tét, erre a törvény veszi kemény kezelésbe. Nem akar újabb gyereket, erre szül a felesége. Otthagyja Gödöllőt, hogy álmait a Keleti pályaudvar környékének munkásházaiban szövögesse, de álmait újra és újra összerombolja az élet.

Második kötet: Márton és barátai. A vezérkaroknál már a mozgósí*ási tervek friss változatain dolgoznak, a bankok tanácstermeiben a zsírosabb profit reménye csillan: a háború szele, hol gyengébben, hol erősebben ott fuj Európa felett. Ficzek úr fia, Márton, s persze, barátai, a tizenévesek romantikus Világszabadító tér. veket forgatnak fejükben,

pen mind a ketten örüllek, hogy nem kell az öregekről beszélni.

— Figyelemmel kísérem őket — mondta az elnök búcsúzóul. — Ha szükség lesz rá, majd jegyzőkönyvileg is figyelmeztetem a fiatalokat. Ezt megígérem.

Márkus bólintott- Az autó ide-oda csúszkált az úton. A gépkocsivezető, aki egész közel volt már a nyugdíjhoz, a kocsi legkisebb csusz. szanását is azonnal érzékelte. Márkus azt gondolta: „Elmondhatnám neki, mit láttam. De nem, nem szólok most az öregekről, •és tudom, ő se fogja kérdezni, hogy mi lett velük. Ha mégis elmondanám, s megkérdezném. mit szólna hozzá, azt felelné, anélkül, hogy a tekintetét levenné az útról: az ember vagy meghal, vagy megöregszik.”

Vonat közeledett, majd felnyílt a sorompó, és indul, hattak tovább. Márkus pedig állandóan maga előtt látta a két öreget, akik ott ültek a végtelenben, amit ebben at esetben konyhának neveztek.

Fényképek a Szovjetunióba

A közelmúltban kedves levelet kézbesített a posta Nyíregyháza vezetőihez. Moszkvából küldték, Szergej Jerjaminnek, a Szovjet Újságírók Szövetsége tagjának aláírásával. Közölték benne, hogy a szovjet nép a fasiszta Németország felett aratott győzelem 25. évfordulója alkalmából emléket kíván állítani a harcokban elesett hősöknek. Kérték a varos vezetőit, szíveskedjenek fényképeket küldeni a Nyíregyházán elhelyezett szovjet hősök emlékművéről, és közölni a felszabadító harcban elesett hősök nevét.

A Nyíregyházi Városi Tanács szívesen tett eleget a kérésnek. A fényképész szövetkezet és Sigér Imre oroszszakos tanár közreműködésével a város központjában és temetőjében lévő szovjet emlékműről a fényképeket elkészítették, s az albumot elküldték Moszkvába Az emlékmű oldalairól külön felvételeket készítettek, s a nagyított fényképről a nevek is jól leolvashatók.

Lovas László, megyénkbeli költő, akinek „Gyökértől lombig” című új verseskötete a közelmúltban jelent meg, hétfőn, március ll-én Nyírtelekre látogat el. ahol találkozik a község olvasóival. Az író-olvasó találkozón a József Attila Megyei Művelődési Ház „Verba Humana” irodalmi színpada ad műsort.

és közben a szerelem sóvár álmaiba temetkeznek. Hidas finom érzékkel rajzol tiszta, légiesen áttetsző, "s ug.vinakkor nyersen valós képet erről az ifjúságról, Márto- nék felfedező útjairól a főváros renge*egében. s kószálásaikról a képzelet. a lélek birodalmában Az apa pesszim;zmusa. és Márton romantikus optimizmusa nem csupán két nemzedéket jelöl ők sűrítik magukba mindazokat a vonásokat, amelyeket drámai gyorsasággal és élességgel állít szembe — már társadalmi mére*ekben — a kötet utolsó lapjain színreiépő ember, faló háború.

Harmadik kötet: Más muzsika kell.., Három év pokol, s három év remény. Három év a háborútól nyomorodó fővárosban, s három a lövészárkokban. ahol mind erőteljesebben lábra kapnak a forradalom szükségességének, szépségének. embert teremtő mivoltának gondolatai Az író hőseivel e kötetben már nem járat kanyargós utakat: Ficzek úr. Márton és a többiek szükségszerűen teszik azt. amit tenniök keil. így lesz fórra, daimárrá Márton. Csíki, « mások. így kell szembenéznie Ficzek úrnak is mindazzal, amit életeként tarthat számon. A könyv, s a trilógia befejező lapjain az ifjú forradalmár — a rend. őrségi kihallgatásró] és szembesítésről hazafelé tartva — már nemcsak hiszi, hanem tudja is. hogy más muzsika kell, a forradalom muzsikája.

Véres tüntetések és ottho. ni perpatvarok; halál a löl vészárokban és álhazafias handabanda itthon: forradalmi gondolatok és kamasz csókok — mindez távol áll egymástól, s mégis egybeolvad az Írói tehetség kohójában Élvezetes, érdekes olvasnivaló. mosolyt fakasztó és meghökkenést kiváltó történetfüzér, amelyet legendából és vaskos realitás, ból, meséből és a történelemből fűzött össze a kort és hőseit egyaránt kiválóan ismerő író.

<M->

KÖNYVESPOLC:

Hidas Anfal három regénye