Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-10 / 59. szám

Egy hét a világpolitikában Budapest és Szófia — Vietnam ügye mellett Az ereszkedő atomsorompó A héten a magyar és a bolgár főváros volt a leg­nagyobb érdeklődéssel kí­sért világpolitikai esemé­nyek színhelye. Budapes­ten nyolc napon át tartó tanácskozások után befejező, dött a kommunista, és mun­káspártok konzultatív esz­mecseréje, — Szófiában a Varsói Szerződés tagállamai­nak csúcsértekezlete ülése­zett, az európai szocialista országok legfelsőbb vezetése találkozott. A két értekezlet jellegé­ben, összetételében és szint, jében természetesen külön­bözött egymástól. Végső so­ron mégis mindkét találko­zó ugyanazt a célt szolgál­ta: az antiimperialista front erősítését, a haladó erők együttműködésének fejlesz, tését, soraik szorosabbra zárását. Amint a budapesti és a szófiai dokumentumok ki­fejezésre juttatták, mindkét összejövetel igen hasmos­nak és eredményesnek bi­zonyult A magyar főváros­ban lezajlott megbeszélések nyomán kézzel fogható kö­zelségbe került a kommu­nista világmozgalom nagy tanácskozása, erre a fontos eseményre az év végén ke­rül sor Moszkvában. Szófia, ban a világhelyzet néhány időszerű kérdéséről folytat­tak beható, nyílt, elvtársi vitát. S ami a legközvetle-, nebb hozzájárulást jelenti az imperializmus elleni harchoz, mind Budapesten, mind Szófiában szolidaritá­si nyilatkozat hangzott el a vietnami nép messzemenő támogatását illetően. A Var­sói Szerződésben tömörült országok nemcsak a min­denoldalú segítség fokozá­sát helyezték kilátásba, ha­nem — vietnami kérés ese­té» —, hajlandók önkénte­seket is küldeni. A Vietnammal kapcsolatos hírek, amelyek az elmúlt hé ten is jelentős helyet fog- lalfcak el, csak alátámaszt totlák e dokumentumok fontosságát. A DNFF erői láthatóan nem merültek ki a nagy offenzíva után, s változatlanul kezükben tartják a kezdeményezést. Az amerikaiaknak immár egy pillanátnyi nyugtuk sincs. Hol Khe Sanh erőd­je alatt fedeznek fel parti- zanalagutakat: hol Saigon külvárosaiban újulnak ki a harcok; hol az ország leg­délibb támaszpontját, Cam- rhant éri rakétatámadás, — ez volt az a pont, amelyet mind ez ideig „bombabiz- tos”-nak, a partizánok által megközelíthetetlennek tar­tottak. Az esemény követ­keztében a saigoni rezsim hadserege tovább bomlik, s az amerikaiakra mind na­gyobb terhek nehezednek. ............. kamtot .......................m Jelképe lehet ennek, hogy az amerikaiak által e héten közreadott hivatalos lista szerint sebesültjeik & el- esetteik száma Vietnamban nyolcvan fővel meghaladta a koreai háborúban szen­vedett veszteségeiket. Az amerikaiak minderre — a régi recept szerint — az eszkaláció fokozásával válaszolnak. Újabb pusztító- támadásokat intéznek Hanoi ellen, bombazápor érte Haiphongot, a fontos tenge­ri kikötőt is, — a polgári lakosság mindkét helye« jelentős veszteségeket szen­vedett. Mindez azonban sem katonai, sem politikai tekintetben nem hozhat eredményt — még Ameri­kában sem. Példa erre a szenátus műsoron kívüli vietnámi politikája is. Ami. kor egy másik téma kap­csán, Fulbright szenátor Vietnamról is szólott „meg­repedt a gát”; tizenhat fel­szólaló közül 14 szenátor bírálta Johnson politikáját — ezzel is érzékeltetve az amerikai közérzetet... A héten olyan területen is történt haladás, ahol saj­nos, általában csigalassú- ságú tempó a jellemző. Az atomsorompó (vagyis: a nukleáris fegyverek to­vábbterjedésének megaka­dályozása) kérdésében szov­jet, amerikai, angol nyilat­kozat biztosította az atom­fegyverekkel nem rendel­kező hatalmakat, hogy nukleáris fenyegetés ese­tén védelemben részesül­nek. Amint ismeretes, a genfi leszerelési viták so­rán több, nukleáris fegy­verekkel rendelkező ország fenntartásokkal élt a ko­rábban párhuzamosan be­terjesztett szovjet és ame­rikai javaslattal kapcsolat­ban. Főként azt hiányol­ták, hogy az országukat fe­nyegető liükleáris veszély esetén tem rendelkeznek megfelelő garanciákkal. Tulajdonképpen nyitott ka­pukat döngettek, hiszen ami a szovjet elképzelést illeti, az atomsoromoónak a nemzetközi békét és az atomleszerelést kell elő­mozdítania, javítva a nem­zetközi viszonyokat. Remélhető, hogy a hár­mas nyilatkozat előreviszi a tárgyalásokat. Az idő sürget, az eredeti tervek szerint a jövő péntekig je­lentést kell benyújtani az ENSZ-Jnek. Ugyanakkor nem lennénk realisták, ha nem látnánk az atomso- rompó-szerződés megköté­sének nehézségeit. Két nukleáris nagyhatalom, Franciaország és Kína ed­dig nem mutatta magát érdekeltnek a tárgyalások­ban. Az NSZK bizonyos ve­zető körei továbbra is ki­búvókat keresnek’ és né­hány más országban is ma­radt még aggodalom, vagy értetlenség. Hadd idéz­zük az egyik latin-amerikai diplomata genfi megjegy­zését: „még egy bizonyos mértékig kifogásolható atomsorompó-egyezmény is sokszorta jobb, mintha semmiféle megállapodás nem történne...” Nem lenne teljes a heti krónika a rhodésiai gaz­tett említése nélkül. A Smith-csoport kivégeztetett három afrikait és még 116- an élnek a szó szoros ér­telmében a halálos fenye­getések, az akasztófa ár­nyékában. A brit kormány, amely­nek felemás és megalkuvó politikája idáig juttathat­ta az eseményeket, — 5 perccel 12 óra előtt — megpróbált beavatkozni. Még a királynő személyét is felhasználta; II. Erzsé­bet kegyelmet adott a ha­lálraítélteknek. A fajgyű­lölők azonban ezt sem vették figyelembe és szin­te tüntetnek véres csele­kedeteikkel. A Wilson kormány — nem utolsósor­ban taktikai meggondolások-, bői is, — valóban ellenzi a kivégzéseket. Nem tudott azonban szabadulni saját mulasztásaitól és bűneitől, a benyújtott számla drá­mai, s egyaránt vádolja a salisburyi rezsimet és Londont. A TESTVÉRORSZÁGOK ÉLETÉBŐL Heti két pihenőnap Kazanyban korszerű cirkusz épült 2500 néző befogadására. Az új cirkusz épülete esti kivilágításban. (MTI Külföld) Képszolgálat) 1963 január elsejével a Szovjetunióban alapjában véve megtörtént az ipari üze­mek és intézmények áttéré­se az ötnapos munkahétre Ma már a szovjet dolgozók többségének két szabadnap­ja van. A nyugat-európai és ame­rikai kapitalista országok dolgozóinak az- utóbbi évti­zedek során szívós, nagy ál­dozatokkal járó osztályharc­ban szintén sikerült kivívnia a munkanap és a munkahét bizonyos fokú csökkentését. S ebben igen nagy érdeme van a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom­nak, a tőkés országok prole­tariátusa politikai és szak­mai szervezeteinek. Az Európai Gazdasági Kö­zösség Bizottsága a napok­ban adatokat közölt a Közös Piac tagországaiban beveze­tett munkahét átlagos idő­tartaméra vonatkozóan. E szerint egy ipari munkás egy hét alatt Franciaországban átlagosan 47 óra 20 percet. Hollandiában 46 órát, Luxem­burgban 45 óra 45 percet,;,, Belgiumban 44 óra 10 percet, a Német Szövetségi Köztár­saságban pedig 44 órát dol­gozik. A Szovjetunióban a mun­kanap és munkahét csökke­nése a munkás-paraszt ha­talom fennállása óta fokoza­tosan, tervszerűen történik: Ma a Szovjetunióban a mun­kahét időtartama átlagosai 39,4 óra, azaz kevesebb mint bárhol a világon. így jelenleg világviszony­latban a szovjet dolgozóknak van a legtöbb szabad idejük. Ha ebből levonjuk az uta­zásra, étkezésre, alvásra for­dított időt, az így megma­radt tiszta szabad idő átla­gosan mintegy 1500 órát tesz ki évente. Ez alig valamivel kevesebb, mint az egy évre eső munkaórák száma. A szovjet emberek több­ségükben jól használják ki szabad idejüket. A statiszti­kai adatok szerint a huszas években egy szovjet munkás hetenként átlagosan 1 óra 50 percet fordított általános műveltségének fejlesztésére, míg ma négyszer ennyit for­dít erre a célra. A heti két szabadnap, ter­mészetesen, azzal is jár, hogy a szocialista államnak to­vábbi összegeket -kell fordí­tani a dolgozók pihenésének a megszervezésére, a lakos­ság kulturális és szociális el­látásának a megjavításara. S ez kifejezésre is jutott az 1968 évi állami költségvetés­ben. Az idén nagyobb ösz­Vietnami hadműveletek Hanoi:'A dél-vietnami fel­szabadító hadsereg lapja a hazafis erők egyhónapos of- fénzívájának ideiglenes mér­legét felállítva azt írja, hogy a felszabadító fegyveres erők, valamint Saigon—Gia Dinh ' környékének lakossága 30 000 ellenséges katonát tett harc- képtelenné, köztük több mint 14 000 amerikait. Több mint 400 repülőgépet lőttek le, vagy pusztítottak el a földön és 500 katonai járművet semmisítettek meg. Elsül­lyesztettek, illetve felgyújtot­tak 12 hajót, amelyek közül egy 10 000 tonnás volt. Saigon: Saigoni közlés sze­rint a szabadságharcosok s2ómbaton hajnalban tüzér­ségi támadások újabb soroza­tát indították el Saigon kör­nyékén és a deltavidéken. Aknavetőkkel támadtak há­rom megerősített katonai ál­lást Saigontól délre, ame­lyek közül egyet Phuoc Lóé­ban el is foglaltak. A fővá­rostól 10 km-re délre fek­vő Nha Be, ahöl több dél­vietnami olajraktár van, szintén aknatűz alá került. B—52-es amerikai óriásbom­bázók szombatra virradó éj­jel támadták a szabadsághar­cosok állásait Khe Sanh, Hue és Saigon körül. szegeket fordítanak új kul­túrházak, klubok, filmszín­házak, 'kultúrparkok, sport­telepek, uszodák építésére, olyan célokra, amelyek szo­rosan összefüggnek a dolgo­zók szabad idejével. Ezen a téren jelentős munkát végeznek a szovjet szakszervezetek és a külön­böző munkásszervezetek, amelyek nemcsak kiterjedt jogokkal, de megfelelő anya­gi lehetőségekkel is rendel­keznek. A Szovjet Szakszer- vezetek Össz-Szövetségi Köz­pontja már 1967 elejen gon­dosan megszabta azokat a feladatokat, amelyek az öt­napos munkahétre és a két szabadnapra való áttérés kapcsán a szakszervezetekre hárultak. S ezekből azóta már sok minden meg is va­lósult. így például az iva- novol területen, Oroszország legrégibb iparvidékén, az öt­napos munkahétre való tö­meges áttérés kezdete óta 57 új hétvégi üdülő és sport- camping, 25 halász- és va- dászház, 10 turistaszálló épült. A vasutas szakszerye- 'zet kiránduló különvonatok indítását kezdeményezte. Az .ötnapos munkahétre való áttérés következtében a helyi szovjetek a heti sza­badnapokon különösen nagy gondot fordítanak a kereske­delmi és közétkeztetési szer­vek és a helyi közlekedés munkájára, hiszen ezeknek fontos szerepük van az em­berek pihenésében. Termé­szetes, hogy e téren tna még sok nehézséggel, akadállyal — itt-ott némi maradisággal — kell megbírkózniok. A szabad idő növekedése és á szocialista állam egyre fokozódó gondoskodása, amely az embeAk kulturális és szociális igényeinek minél jobb kielégítésére irányul, ösztönzőleg hat a szovjet em­ber alkotóerejének további fejlődésére. Jakov Userenko (Centropress — APN) 49. — Mi behajtjuk a rabo­kat az őserdőbe, de utánuk menni nem tudunk... — Gardone megremegett, mert az őrnagy felsóhajtott, te­nyerével a mellét dörzsölte, és egy undorodó szájmozdu­lattal elnyomta a szivarját — Az őserdőt nem hagyhat ják el, mert egy órára való élelmük és ivóvizük sincs Az utat építeniük kell, kü­lönben nem kapnak enni, meg inni... De bemenni kö­zéjük, vizsgálatot folytatni... büntetni... lehetetlen. Én fá­radt vagyok és gyönge. Nek­tek kell intézkedni. És min­dig azt teszitek, amit akar­tok és amit jónak láttok. Idő és emberélet nem számít.. Aki ide jött, ha rab, ha köz­legény, ha kapitány, bevág­ta maga mögött az ajtót — mondta az őrnagy. Azután felírt valamit egy papirra — Ezt nyomban meg kell ta­nulnotok... Sehova sem sza­bad felírni... A kombináció titka jelenti a hatalmat... a helyőrség felett... Ha kiszi­várog, ha megtudják... ak­kor végeznek velünk... Finley mindössze ránézett a lapra. Gardone sokáig jár­kált fel és alá, hogy megta­nulja. De másnap csak Fin­ley segítségével tudta ki­nyitni a vízcsapot... Reggel ötkor sorakozó. Latouret kijelölte az őrsé­get beosztotta az embereket szolgálattételre. Ez volt a legrosszabb szol­gálat. Az őserdei műút kéz. deténél őrizni a rabokat... ötven ember teljes harci felszereléssel. Három sza­kasz, nyolc óránként váltja egymást. Elfoglalnak egy pozíciót a műút kezdeténél, a sivatag és az őserdő kö­zött, szemmel tartják a ra­bokat, és a parancsuk úgy szól, hogy: a legcsekélyebb zavar esetén lőni. Ők vi­gyáznak, hogy a rabok nyolc kiküldöttje átvegye az ellá­tást és egyéb holmit. Ha nyolcnál több rab közeledik: lőni. Ha légionistát avval bűn. tettek, hogy a rabok közé küldték, az egyértelmű volt a halálos ítélettel, mert ha eltűnt a szem elől, a foglyok agyonverték. Ezt jól tudták itt a katonák, és ha vala­kit, mondjuk egy hét kény­szermunkával büntettek, visszatartották az azonossá, gi plakettjét. Ha lejárt a büntetése, akkor beírták a helyőrség naplójába, hogy az ilyen és ilyen számú közle­gényt elhalálozás miatt tö­rölték a század létszámából. Vonult az ötven ember. Az egyik hadnagy, Hilli- ers, a rabok közé ment. Az útépítéshez hozták, műszaki tiszt volt. Delahay figyel­meztette, hogy legyen ked­ves a rabokhoz, és igyekez­zék jóba lenni velük. Mert a mérnököt nem ölik meg. Arra szükség van az építés­hez, de azért őt sem védheti meg más,', mint a rabok jó­indulata. A soros átadja a reggelit. Nyolc rab mogorván tolja e] a kiskocsin, tisztelgés nincs. Ellenséges pillantások. A forró napon embertele. nül szenved az őrség. A dzsungelból millió szúnyog jön ki, és legyek raja zsong az ételmaradékok között. Elviselhetetlen. Mindenki vérzik a moszkitók csipósé- től. Kinint osztanak. Galamb titokban kiköpi. így bizosan maláriás lesz. Örömmel tűri a szúnyogcsipéseket. Kizárt dolog, hogy ne legyen közöt­tük maláriaterjesztő. A büdösség szörnyű. A rabok felől pestises szag árad. Rongyokba burkolt csontvázak ténferegnek, ko- pácsolnak a táborban. Most itt elől kezdenek működni. Nézd csak... A kabátujjakból fehér sétapálcák lógnak ki kar helyett, és a pofacsont­juk úgy kiszögell, mintha át akarná döfni a puszta bőrt, ami még rajtuk ma­radt... Galamb mellett Kréta áll. Sárgán és hülyén, de nyu­godtan. Öt irigylik a kato­nák, mert a paralitikus el­halt idegrendszere nagymér­tékben érzéketlen testi kí­nokkal szemben... — Vedd be a kinined! — kiabál rá Kobienszki káplár. — Köszönöm, nem fáj a fejem... Kobienszki belevág Kréta arcába Galambnak ökölbe szorul a keze... — Vedd be, mert széttö­röm a fejedet! — Akkor fájni fog — vi­gyorog a hülye vérző orral. Galamb kilép a sorból, fe­szesen. — Alázatosan jelentem, a bajtárs gyengeelméjű... — Mi? Te jelentesz?!... Te... kiállsz a sorból? — A káplár felemelte az öklét, de Galamb keze kissé le­csúszik a puskaszíjon, mint­ha súlyba készülne a fegy­verével. Kobienszki jó em­berismerő, tudja, hogy ha üt, akkor ez a puska lere­pül a vállról, és beléje sza­lad a szurony... — Már bevettem a ki­nint.. — jelenti Kréta vi­gyorogva. De Kobienszki él­ordítja magát: — Gamberics! Pelli! Ham­mer és Bouillon! — Négy régi ember volt. Nyomban odajöttek egy altiszttel. — Lefegyverezni ezt a közlegényt és gúzsba kötni! Galamb nyugodtan tűrte mindezt. Odadobták a por­ba. Leesett a sapkája, de nem tette fel senki. Úgy fe. küdt. fedetlen fővél a per­zselő napon. — Négy ember vigye az erődbe! Egy óra kikötés...— mond‘a keményen. — Jelen­teni az őrmesternek... A legénység undorral néz­te az ablakból a megszokott látványt. Az udvar közepén a napon, derékig levetkőz­tetve, egy oszlophoz kötötték Galambot. Hátul összehur­kolt csuklóinál fogva fel­húzták, hogy éppen csak a lábhegye érintette a földet, azután megerősítették a kö­telet. Tizenöt perc múlva el­ájult Akkor leoldozták, vé- gigöntötték. Egy óra alatt négyszer ájult el, és négy­szer kezdték élőiről az egé­szet Azután felvitték a szo­bájába, és az ágyra dobták. Latouret kemény arckifeje­zéssel nézte végig a bünte­tést. Most fékhet félholtan a pimasz. Majd ha estig nem tér magához, egy napra a gyefigélkedőbe mehet.. Nem hitt a szemének, amikor tizenöt perc múlva bement a kantinba, és ott ült Galamb egy üveg bor előtt, vidáman szájharmoni­kázva... — Közlegény! — ordította Latouret. Felugrott. Az őrmester csendesen folytatta: — Ide hallgasson közle­gény. Magát Kobienszki feL jelentésére két nap pelote- ra terjesztettem fel, de » kapitány úr hozzácsapolt még három napot dupk/ megterheléssel és két órí futólépéssel... (FolytatjuW

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents