Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-03 / 53. szám

Pintér Istvánt MAKACS ÜGYFÉL i/oit UotiUty mvagy A tengerész mégsem tett király Fehér lovon — asszisztenciával 1919 november 18-án vo­nul be Budapestre. A bevo­nulást Horthy megszállás­nak tartja és nevezi mind a belső használatra szánt ok. mányokban, mind a nyil­vánosságra hozott hadpa­rancsában. Széles körű in­tézkedéseket rendelnek eh A bevonulás útvonalán mindenkinek csukva kell tartania ablakait. Senki nem nézhet le, a csukott ablak­táblák mögül sem, az ut­cára; a karhatalom azonnal fegyvert használ. A fegyve­reket egyébként Budapesten székelő amerikai és angol katonai missziók bocsátják a nemzeti hadsereg rendel­kezésére. Ha tőlük nem kap fegyvert, Horthynak nincs elég puskája, hogy a fővá­ros megszállásához felfegy­verezze embereit. A kellő ünnepélyességhez azonban fehér lóra is szük­ség van. Ezt nem könnyű szerezni. Különítményes tisztek százai kutatnak al­kalmas hátasállat után. Bicskén találnak egyet A ló állítólag előzőleg Böhm Vilmosé, a Vörös Hadsereg áruló főparancsnokáé volt Most Horthy ül a hátára, rajta lovagol be Budapestre. A Gellért téren rendeznek egy rövid fogadtatást, az­tán Horthy elnyargal a Parlamentig, Itt rendezik a nagy ceremóniát A külön­böző felekezetek főpapjai üdvözlik többek között Élükön Csemoch Jánossal, a hercegprímással, aki az akkori magyar közjog sze­rint közvetlenül a király után következik. S este, amikor az Operaházban folytatódik az ünnepségsoro­zat, a műsorban előadnak egy élő képet is. A színpa­don a budai Vár árnyképe, amely felé darútollas kato­nák vonulnak. A meghívott közönség tapsviharban tör ki — Horthy a díszpáholy­ban szeliden mosolyog. Az élő kép azt jelképezi, hogy ő, a fővezér lesz a budai Vár ura. Még néhány nappal előbb is azt nyilatkozta: ne­vetséges rémhír, hogy ő kormányzó akar lenni— Négy hónapra sincs szük­sége Horthy Miklósnak ah­hoz, hogy államfővé vá­lasztassa magát. Méghozzá az „alkotmányos formák” betartásával, s a Clerknek tett ígéretek megszegése nélkül. Amint az angol dip­lomatánál megállapodtak, a „koncentrációs kormán>”, — miniszterelnöke Huszár Károly — kiírja a választá­sokat. Az ország igazi ura, a választások igazi lebonyo­lítója azonban nem ez a kormány, hanem a íővezér- ség, élén Horthy Miklóssal, aki egyelőre a Gellért-szál- lóban rendezi be reziden­ciáját Innen irányítja kü­lönítményeseit, akik a Du­nántúl után most az egész országot megismertetik a fehérterrorral. Ilyen körül­mények között szó sem le­het arról, hogy a választáso­kon ne azok jöjjenek be, akik a jövendő nemzetgyű­lésben nem Horthyra sza­vaznának. Közben pedig egy ügyes propagandaakció is lezajlik. Karácsony másnapján Horthy Miklós meglátogatja István bátyját annak Kap- lony utcai lakásán. Ott Prónay Pál és Csuvara vár rá. Csuvara volt vörös katona, aki — hogy hitvány életét mentse —, még Siófokon felajánlotta szolgálatait Prónaynak. Prónay ekkor provokátorként Bécsbe küldte, hogy férkőzzön be a kommunista emigráció so­raiba. A leghírhedtebb kü­lönítményes ugyanis fejébe vette, hogy az Ausztriában élő népbiztosokat, Kun Bé­lát és társait vagy elrabol­ja és Magyarországra hur­colja, vagy pedig odakint gyilkolja meg őket Csuva- ránák sikerült Ausztriában bizalmat ébresztenie maga iránt. Részt vett azokon a tárgyalásokon, amelyeken arról volt szó, miként le­hetne megmenteni a halál­ra ítélt Korvin Ottót és kommunista társait, s egyúttal átjuttatni % hatá­ron a Magyarországon re­kedt Szamuely Lászlót A terv megvalósításába a pro­vokátor Csuvarán kívül bekapcsolódott néhány szél­hámos is. Nekik az volt a szándékuk, hogy a bécsi emigráció megbízásából Magyarországra utaznak, ott kezükbe kaparintják a foglyok kiszabadítására szánt nagy pénzösszeget aztán megszöknek vele. A Prónay-különítmény azon­ban Csuvara információi alapján elfogta őket s az árulás nyomán sikerült Szamuely Lászlót is letar- tóztatniok. A szélhámoso­kat nem is kellett nagyon megverniök, hogy elvállal­ják, amit Prónayék akartak. Prónay szerint ugyanis nagyon használna Horthy népszerűségének, ha nyil­vánosságra kerülne: az Ausztriába menekült kom­munisták orvgyilkosokat küldtek Magyarországra, hogy meggyilkolják a főve­zért A letartóztatott szél­hámosok már „beismerő val­lomást” tettek, az Etedig igazán bem okoz gondot Prónaynak, hogy Csuvara úgy beszéljen, áhógv kell. Civilben, lefüggönyözött kocsiban siet Horthy a tit­kos találkozóra, hogy ma­gától Osuvarától, a „bátor” kémtől hallja, hogy miként akarják őt, a fővezért a kommunisták eltenni láb alóL Csuvara pompásan játsza szerepét, kitűnően mondja el a mesét, amelyre őt Prónay maga tanította ki. A fővezér, a legmaga­sabb elismerésben részesíti a provokátort — Hasznos szolgálatokat tett a nemzeti keresztény hazának! — mondja neki, de még hálásabban szorítja meg Prónay Pál kezét. Az ünnepek után az egész magyar sajtó a főve­zér elleni kommunista me­rényletterv meséjét zengi. A fővezérség közleménye sze­rint a kommunisták „leve­gőbe akarták röpíteni a mi­niszterelnöki palotát, a fő­vezérség épületét és az Operaházat”, hogy „a had­sereget megfosszák vezéré­től és az így támadt zavar­ban megdöntsék a mai kormányrendszert." A merényletterv legen­dája valóban segíti Horthy népszerűségét, S természete­sen az sem számít, hogy Vary Albert koronaügyész maga jelenti: nyomozás so­rán kiderült: senki nem szőtt terveket a fővezér megölésére. Az egész ko­holmány csak arra jó, hogy Horthyt jelentősebb sziliben tüntesse fel. A fővezér már rég eldöntötte magában, hogy az állam élére kerül. S ha tétovázna, ambiciózus felesége nem engedné meg- tántorodni. „Hű maradok IV. Karolához“ j Horthy — az „alkotmá­nyos rendezés” időpontja közeledvén — hivatja Pró- nayt, s a másik különiimé- nyes vezért, Ostenburg Gyu­lát, s meghagyja nekik: századukat sürgősen fejlesz, szék zászlóaljnyi erejűre, mert szüksége lehet rájuk a közeljövőben. Prónayval arról is tárgyal, hogy kírály­lyá választassa-e magát, ná­dorrá, vagy kormányzóvá. — Sokan szívesen látnának egy nemzeti királyt, Horthy Miklóst! — jelenti ki Pró- nay. — Nem — rázza meg Horthy a fejét. — Én hű maradok IV. Károlyhoz. ö az ország törvényes királya. Más királyról mint ő, szó sem lehet... Én legfeljebb a kormányzói tisztet vállalom. önmaga királlyá választá­sa Horthynak még ilyen körülmények között sem si­kerülhetne. Teljesen reális azonban, hogy — mivel ő csak IV. Károly királyságá­ba egyezne bele, ezt viszont ellenezné az antant —, az országból király nélküli királyság váljon, élen Horthy Miklós kormányzó­val. A Hunyadiak példáját már Szegeden is emlegették. S a számítás be is válik: az antant budapesti kép­viselői közlik: sem IV. Ká­roly, sem más Habsburg semmiféle címen nem ke­rülhet az ország élére, „va­lamelyik kiváló magyart” válasszák meg államfőnek. „Kiváló magyar” csak egy van: Horthy Miklós, akinek értékeit a különít­ményesek fegyverei bizo­nyítják. Igaz, akadnak, akik más megoldást keresnének, de ezeket Horthy néhány nappal a nemzetgyűlési vá­lasztások után, még az új parlament összeülése előtt hadparancsban figyelmezte­ti: nem tűr kormányalakí­tást, semmiféle politikai manővert addig, amíg őt kormányzóvá ■ nem - y? vá4 lasztják. „A nemzeti had­sereg és karhatalmak r fe­gyelme és hazaszéreteté biztosítékul szolgál ne­kem arra — fejezi be leg­főbb érvével —, hogy fel­tett szándékomat minden körülmények között keresz­tülviszem.” Aki eddig még vonako­dott volna tudomásul ven­ni. hogy Horthy Miklós kor­mányzó lesz az államfő, most már végképpen felhagyhat a töprengéssel. Csak az ma­rad hátra, hogy a kormány zói intézményen gondolkoz­zanak. A nemzetgyűlés még nem ült össze, de a Belügy­minisztériumban már készí­tik az 1920. évi I. törvény­cikket, amely megteremti a kormányzói tisztséget Horthy ellátogat a belügybe, Beniczky Ödön belügymi­niszternél átnézi a törvény- javaslatot, s mint jövendő kormányzó, elégedetlen a kormányzói jogkörrel. Követeli: az államfőt il­lesse meg a parlament elna­polásának és feloszlatásá­nak, a parlament által el­fogadott törvények új tár­gyalásra és határozathoza­talra való visszaküldésének joga is, hiszen azok a ki­rályt is megillették. Be­niczky a második követelést hajlandó teljesíteni, de a ház feloszlatási joga iránti kívánságnak vonakodik ele­get tenni. Horthy dühösen távozik, ö a katonai hata­lom mellett a teljes politi­kai hatalmat is meg akar­ja szerezni, s szándékából nem enged. Gondot, jelent számára az is, hogy IV. Ká­rollyal is számolnia kell. Az exkirály Svájcban él száműzetésben. Mivel az or­szág államformája még ren­dezetlen, a király tulajdon­képpen bármikor hazatér­hetne, s elfoglalhatná trón­ját, vagy legalább is beje­lenthetné trónigényét. Horthy, ügyesen manőverez. Svájcba, IV. Károlyhoz küldi megbízottját. Azt üze­ni a Habsburgnak: az ő kormányzósága ideiglenes, a királyhoz való hűsége tö­retlen, IV. Károly híve volt, az is marid haláláig, de a király trónra ülteté­sével meg kell várni a bé­kekötést. IV. Károly meg­kősxBrd a hűséget, a azt üzeni viasza: egyetért hűsé­ges alattvalójának elképze­lésével, a maga részéről is támogatja kormányzóvá választását. A nemzetgyűlés két nagy {jártjában, a kisgazdapárt­ban és a kereszténydemok­rata pártban ugyan akad­nak, akik tiltakoznak Horthy megválasztása ellen, de még a kormányzóválasz­tó ülés előtt rá kell döb­benniük, hogy sok választá­suk nem lehet. Azoknak a kereszténypárti politiku­soknak, akik a 74 éves Ap- ponyi Albert grófot akarják kormányzónak, Apponyi le­vélben maga magyarázza el: neki nem áll rendelkezésé­re karhatalom, csak Horthy­nak, s ha nem akarnak pol­gárháborút, akkor a főve­zért kell megválasztanak. A levelet Huszár Károly miniszterelnök olvassa fel a párt értekezletén és hozzá­fűzi : — Megértem a felháboro- dástokat, de vegyétek tudo­másul, hogy ha holnap nem Horthyt választjátok kor­mányzóvá, szét fogják ver­ni az egész nemzetgyűlést... 1920 február 29-én este Horthy Miklós a Gellért- szállóban fogadja Osten- burg Gyula jelentését. Az őrnagy jelenti, hogy min­den előkészület megtörtént, minden rendben lesz más­nap. A fővezér azzal a biz­tos tudattal hajthatja álom­ra a fejét, hogy ébren szőtt álmai a következő napon beteljesednek. A parlament ülésére, a kormányzóválasztásra igyek­vő képviselők csak az Os- tenburg-különítmény adta katonai kordonon keresztül, a legszigorúbb igazoltatás után juthatnak be az épü­letbe. Az eligazítás körül vala­mi hiba történhetett, mert Vass József képviselőt fél 11 óra tájban a katonák el­tessékelik a képviselői be­járattól. — Mi az oka, hogy a ren­des képviselői bejáraton nem lehet közlekedni? — kérdezi megszeppenve Vass József. — Nem tartozunk magá­nak válasszal. Különben pe­dig, ha tényleg képviselő, jusson be az épületbe, ahogy tud. Vass József egy másik be­járaton mégiscsak bejut a kormányválasztásra, báró Korányi Frigyes pénzügymi­niszter azonban kinnreked, ö a miniszteri bejáraton próbál bemenni, de katonák állják útját Korányi oda­hívja a parancsnokló tisztet, s igazolja magát, mint miniszter. A tiszt vállat von: — A katonaság azt a pa­rancsot kapta, hogy senkit, legyen az Magyarország miniszterelnöke is, ne bo­csásson be... A kormányzóválasztási komédia nem tart sokáig. Körülbelül 150 felfegyver­zett katonatiszt sétál a par­lament folyosóján, sőt fel- j fegyverzett tisztek vannak J még az ülésteremben is. A j jelenlévő 141 képviselőből [ 131 szavaz Horthyra. Az altengemagy, aki mindezt maga rendezte tte, meglepetést színlel, amikor a Gellért-szállóban felkere­si a Prohászka Ottokár szé­kesfehérvári püspök vezette parlamenti küldöttség, hogy felkérje: méltóztassék át­fáradni a parlamentbe, a kormányzói eskü letételére. A fővezér kiöltözködve, po­rnódétól fénylő hajjal, leg­szebb tengerész díszegyen­ruhájában várja a delegá­ciót, de a fehérvári püspök szavai után mégis azt mond­ja: — Engem egészen várat­lanul ér az egész dolog. Ver lem sem a minisz'erelnök, sem más felelős politikus nem beszélt arról, hogy esetleg engem jelölnek a kormányzói tiszt betöltésé­re és én erre egyáltalán nem számítottam... Jövő vasárnap következik: I Lelkiismereti konfliktus né- I metül: — Azért Is bemegyek...! (Zsoldos Sándor rajzai KORCSOLYA LECKE — Nagyszerű! Sokkal job ban megy, mint tegnap. (A Wochenpresse karikatúrája! KERESZT REJTVÉN* 1884. március 3-án született Novobátszky Károly, Kossuth-dí- jas fizikusunk. Milyen értékes eredmény fűződik nevéhez? Beküldendő: vlzsz. 1, függ. 16. vizsz. 33. Vízszintes: 14. Közlekedési alkalmazott. IS. Elméleted. 16. A vörös és fehér vérsejtek számát és arányát fel­tüntető orvosi lelet. í!. Kedve­sei, gyönyörűi. 19. A függ. 46 nagyobbik fele. 20. „Tá” a táv­iratszövegben. 22. itp. 23. Ma­gyar skátahang. 25. Sakknagy­mesterünk, fonetikusan (Gede­on). 27. Kettőzve bányaváro­sunk. 28. Hangtalanul zárol I 30. Forró égövi pusztító, szélvihar. 32. CLM. 36. Ellen relét legyűrte. 37. Purparléik, névelővel. 38. Távol-keleti aütonóm területre való. 40. Malomipari mellékter­mék névelővel. 41. Az egyik szü­lő. 42. Nílus hangzói. 44. Vé­gezd a kerti munkát (—). 45. Ugar egyik fele. 47. Valódi. 49. Közepén ível! 50. Óta betűi ke­verve. 52. Nem vidám. 53. Are- szin. 54. Egy bizonyos irányba. 56. Lent költőiesen. 57. Tetejébe. 58. Sokszínű. 60. Strand egyik fele. 61. Napkeltekor. 62. Fázik. Függőleges: 2. Kevert kék! 3. Ruhát ké­szít. 4. Felépítése, szerkezete va­lakinek. 5. Hát aztán? 6. Elején tupiroz! 7. Éktelenül zavar!!' 0 Es latinul. 9. Szabálytalanság « labdarúgásban. 10. N-nel a végén erős hatású vörös színű festék. 11. Görög sziget. 12. Jóslat val*. milyen verseny esélyeire. 13. Tetejére? 17. Férfinév. 20. A „Napóleon” c. könyv írója. 21. Tengeri ragadozó névelővel. 24. Kitüntetései. 25. Üzleti. 26. A filmcsillag. 27. Vissza: sokat ivott, zsargonban. 29. Két sző: borit, betakar és helyhatározó rag. 30. Szélesre nyitotta. 31. Becézett Ottilia. 32. A-val a vé­gén országút mellett épült kocs­ma. 34. Táviratban írt: gépi. 35. P-vel az elején szónoki hév. 39. Belgium északi felének la­kója. 42. A-val az elején porfu­gái gyarmat. 43. Drégely várá­nak kapitánya volt. 46. Egykori váltópénz. 47. Tiszába torkolló erdélyi folyó. 48. Pusztít. 49. Földkerekség. 51. Érzékszerve, 53. Mezítelen. 55. Vonatkozó név­más. 57. Előny. 59. AE. 61. Ki­csinyítő képző. A megfejtéseket legkésőbb március ll-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el. Feb­ruár 18-1 rejtvénypályázatunk megfejtése: Ilyen az igazi inspi­ráció, ha valaki megtal&lja. amire vágyódik. Nyertesek: Kalydi Józsefné és Szathmári Rudolf nyíregyházi Nagy Mózesné buji, Balogh György csengeri, Sipos István kisvárdai. Székely Gézáné má­tészalkai. Kaposi Mihálvné nagy káliói. Dárdai Andrásné nyírmadai, Hankó Zoltán ti’sza- vasvári és Joó Károly vásáro«- naményi kedves rejtvényfejtöink. A nyereménykönyveket postán elküldtük.

Next

/
Thumbnails
Contents