Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-29 / 75. szám

Az MSZMP KB, az Elnöki Tanács, a kormány rés/vcttávirata (FotfMSi m L oMalráft emberMg szebb jövőjéért, boldogságáért folytatott küzdelemben. Jurij Gagarin és Vlagyimir Szerjogin éle­tükkel, tetteikkel, hősiessé­gükkel és áldozatkészségük­kel egy új korszak szimbólu­mai. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa és a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány egész né­pünk nevében mélységes részvétét fejezi ki a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének, a Szovjetunió minisztertanácsának. Né­pünk átérezve a két nagysze­rű ember áldozatát, osztozik a szovjet nép és a gyászoló családok mélységes fájdal­mában. A MAGTAR SZOCIALISTA munkáspárt központi bizottsága, a magyar népköztársaság elnö­ki TANÄCSA, a magyar FORRADALMI MUNKAS- PARASZT KORMÁNY Részvéttáviratok A. $. Greeato efvtársnak a Szovjetunió marsatlja a Szovjetunió honvédelmi mi- niszten Mon*«a Tisztelt miniszter elvtársi A Magyar Néphadsereg személyi állománya megdöb­benéssel vette a hírt Jurij Alekszejevics Gagarin ezre­des, a Szovjetunió hőse, az űrkutatás bátor úttörője és nagy tudású harcosa, vala­mint Vlagyimir Szergejevics Szerjogin mérnök-ezredes repülőpamespok, a Szovjet­unió hőse tragikus haláláról. Megrendített bennünket az a fájdalmas veszteség, amely . testvéri szovjet népet, az élenjáró szovjet űrkutatást és az egész tudományos vi­lágot érte Mindannyian, akik ismertük Jurij Gagarint, a világűrbe először feljutott hős szovjet űrhajóst, szeret­* \ A Komszomol Központi Bi­zottságának Kedves elvtársak! Mély megrendüléssel ér­tesültünk a megdöbbentő hírről, hogy március 27-én próbarepülés közben életét vesztette Jurij Alekszejevics Gagarin ezredes, a világ el­ső űrhajósa és Vlagyimir Szerjogin mérnök-ezredes. Megrendítő számunkra, hogy megszűnt dobogni an­nak as embernek a szive, aki elsőként hagyta el a Földet, hogy bizonyosságot tegyen a szovjet tudomány korszakalkotó eredményé­ről, hogy további belátha­tatlan tudományos fejlődés távlatait nyissa meg az em­beriség előtt Több volt ez, mint hőstett: Gagarin a vi­lágűr meghódításának, aszó. cialista tudomány magasba törésének szimbólumává vált. Nevét ismerik és tisztelik a Föld minden részén. Mo­solygó, kedves egyéniségét szívébe zárta az egész em­beriség. Jurij Alekszejevics Gagarin ezredes, a szovjet nép hű fia, a lenini Kom­szomol neveltje őröltre be­írta nevét ag emberiség ég tfik és tiszteltük őt, a meleg szívű kommunista embert a bátor katonát Mélyen átérezzük a testvé­rt szovjet népet a szovjet hadsereget ért súlyos veszte­séget amelyet e két nagysze­rű szovjet ember halála je­lent. Soha nem feledjük az emberi haladást szolgáló hősi tettüket és emléküket örökre megőrizzük szívünkben. Kérem miniszter elvtárs, engedje meg, hogy Jurij Alekszejevics Gagarin és Vlagyimir Szergejevics Szer­jogin elvtársak hősi halála alkalmából a Magyar Nép­hadsereg egész állománya és a magam nevében legmé­lyebb részvétemet és őszinte együttérzésemet fejezzem ki önnek és a gyászoló csalá­doknak. Czlnege Lajos vezérezredes, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere. k * • tudományok történetébe. A lenini Komszomollal együtt, mi, magyar fiatalok ia kegyelettel emlékezünk a hősről, az emberről, aki­váló kommunistáról, akinek nevét hazánkban is KISZ- szervezetek, intézmények, if. júsági brigádok és úttörő- csapatok őrzik kegyelettel. Gagarint példaképének te­kinti az egész világ háláló ifjúsága, mert nemcsak ki­válóan képzett, bátor űrha­jós volt, hanem egész éle. tében odaadóan küzdött sz ifjúság legnemesebb törek­véseinek, a népek békéjének és jólétének megvalósításá­ért. Kedves barátaink! Mély együttérzéssel oszto. zunk Jurij Alekszejevics Ga. garln és Vlagyimir Szerjo­gin halálával ért gyászotok­ban és a magyar ifjúság őszinte részvétét tolmácsol­juk a szovjet népnek, a szovjet ifjúságnak, az űrha­jósok bátor családjának, a lenini Komszomol Központi Bizottságának. Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága Gagarin és Szerjogin halálának körülményeiről Moszkva (TASZSZ): A repülőgépet, amelyen Jurij Gagarin űrhajós ezre­des és Vlagyimir Szerjogin mérnök-ezredes repült a vla- gyimiri terület kirzsacsi kör­zetében lévő Novoszelkovo község közelében érte sze­rencsétlenség — közölte a Gagarin és Szerjogin halála körülményeinek kivizsgálá­sára kinevezett kormánybi­zottság. Gagarin március 27-én dél­után a Moszkva környéki re­pülőtérről indult el Szerjo­gin instruktorral egy kétülé­ses sugárhajtásos gyakorló repülőgépen a gép vezetésé­vel kapcsolatos technikai te­endők kidolgozása céljából. A repülőgépet a repülőtérre történő visszatéréskor érte katasztrófa, miután a kije­lölt térségben végrehajtotta gyakorlási feladatát. A helyszínen kiváló lég­ügyi szakemberek részvéte­lével folytatják a szerencsét­lenség okainak kivizsgálá­sát. A CSKP bővített teljes ülése Svoboda hadsereg tábornokot javasolták köztársasági elnöknek Prága (CTK) Csütörtökön délelőtt ösz- szeült a CSKP Központi Bi­zottságának bővített teljes ülése. Az ülést Josef Lé- nárt, a CSKP KB elnöksé­gének tagja nyitotta meg. Az ülés első napirendi pontja a köztársasági elnök­jelölt személyének kijelölé­se. A párt elnöksége nevé­ben Alexander Dubcek, a Központi Bizottság első tit­kára azt ajánlotta, hogy az elnöki tisztségre a Cseh­szlovák Kommunista Párt Ludvig Svoboda hadsereg­tábornokot javasolja. „Svo. boda legmegfelelőbb sze­mély, aki elő tudja segíte­ni népeink, s minden tár­sadalmi réteg és csoport egyesítésének ügyét és a bel­politikai helyzet konszolidá­lását" — mondotta Dubcek. A Szlovák Nemzeti Ta­nács elnöksége üdvözli a CSKP Központi Bizottsága elnökségének azt a javasla­tát, hogy a nemzetgyűlés Ludvig Svoboda hadseregtá homokot válassza meg köz- társasági elnöknek. Izraeli csapatösszevonások Kairó (MTI) A kairói lapok hírt ad­nak a Sinai félszigeten és a Jordán folyó mentén ta­pasztalható izraeli csapat­összevonásokról rámutatva az újabb agresszió veszé­lyére. Az Ahram jelenti, hegy Jordánia visszautasította Eskol izraeli miniszterelnök vádjait és kijelente*te, hogy nem felelős az arab ellen­állók harci cselekményeiért, amelynek bázisa a megszállt arab területeken van. Az Ahram hozzáfűzi: az ellen­állás tovább folyik. A leg­utóbbi izraeli agresszió dön­tő szerepet játszott az el­lenállási szervezetek együtt­működésében. Az ellenállást a Palesztinái felszabadító hadsereg egységei is erősí­tik. Az Akhbar szerint Eszak- Jordániában a lakosság tö­megesen hagyja el falva't, tekintettel az izraeli tá­madás veszélyére. A gá­zai övezetből származó értesülések szerint a Si- nai-félszigeten is nagy iz­raeli erőket vonnak össze. Köztük olyan csapatok is vannak, amelyeket bevetet­tek a Karamé jordén falu ellen intézett támadás so­rán. Két napja egész vasúti szerelvények szállítják a ka_ tonákat és a hadianyagot ä Sinaira. A lap értesülései­hez hozzáfűzi, hogy az izra­eli rádió uszít az EAK és Szíria ellen is, arra hivat­kozva, hogy Jordániához ha­sonlóan bátorítják az ellen­állókat Arab csúcs kairól lapje­lentések szerint eddig tizen- egv arab ország részvétele biztos a tervezett csúcstalil. kozón. Az Arab Liga körei­ben valószínűnek tartják, hogy a csúcsértekezletet áp­rilis első felében tarthatják meg: vagy Rahatban, ahová az ötödik csúcsot eredetileg tervezték, vagy Kuwaitban, amelynek emfrje vállalta a vendéglátó szerepét Fock Jenő lyoni látogatásáról Másfél órás séta a vásárban Párizs (MTI) Fock Jenő látogatása első­rendű eseménnyé emelte a lyoni vásár magyar napját. A magyar kormányfőt és kíséretét Robert Perrier, a vásár igazgató tanácsának el­nöke köszöntötte. Fock Jenő megtekintette a magyar pa­vilont: Droppa Gusztáv, a HUNGEXPO vezérigazgató­ja, a nagy sikerű kiállítás szervezője vezette végig. A lyoni vásáron Magyar- ország először képviselteti magát jelentősebb önálló pavilonnal. — Elsősorban könnyűipari és élelmiszer- ipari termékeket állít ki. A „prsence hongoise” a „magyar jelenlét” nagy visszhangot keltett. — Nemcsak gazdasági kö­rökben, hanem az egész dél- franciaországi vidéken is. Franciaország nem csupán Párizs — hangoztatják a gazdag táj lakói, s ezért örülnek, hogy Magyarország szükségesnek tartotta önálló kiállítás megrendezését a vásáron. A Le Progres című lyoni lap csütörtöki száma felhívja a figyelmet arra, hogy számos lyoni és magyar üzem között alakultak ki gyümölcsöző gazdasági kap­csolatok és további fejlődésre van kilátás. A lyoni fotóriporterek a mintegy másfél órás vásári séta során valóságos pergő­tűzbe fogták a magyar mi­niszterelnököt — a francia újságíróknak különben fel­tűnt, hogy a magyar kor­mányfő rendkívül szakszerű kérdéseket tett fel a fémipa­ri pavilonban a különböző kiállítóknak. A Le Progres munkatársa egyébként a vásár elnökének díszebédje után meginterjúvolta a ma­gyar miniszterelnököt Fock Jenő elmondta, hogy nagyon tetszett neki a város, különösen az, hogy a reggeli órákban, a rendkívül zsúfolt program pillanatnyi lazítását kihasználva, magánem Dér­ként tehetett rövid sétát a patinás házak között A fran­cia újságírók a továbbiakban arról kérdezték a magyar kormányfőt, hogy mi a véle­ménye a vásáron bemutatott cikkek árairól. Fock Jenő őszintén válaszolt: az ipari termékek általában viszony­lag olcsók, de néhány cikk meglehetősen drága. A tö­megfogyasztási eikkek árai nem túl alacsonyak, de vi­szont nagy a kínálat, a vá­laszték. Ugyancsak az őszinte hangnem jellemezte a ma- BiTr-tgs:,:.ii —r— " T gyár miniszterelnök beszédét, amelyet Robert Perriernek, a vásár igazgató tanácsa elnö­kének díszebédjén mondott el. A magyar miniszterelnök elmondotta, hogy a vidéki program kidolgozásánál több város szóba jött. így többek között Grenoble is. A ma­gyarok azonban élénken em­lékeznek arra, hogy a téli olimpián csak egy hatodik helyet sikerült szerezniök. Remélik, hogy most ebben • híres városban, Lyonban na­gyobb sikerük lesz. — A ma­gyar miniszterelnök a to­vábbiakban elmondotta: 6 és kísérete azzal az eltökélt szándékkal indult Franciaor­szágba, hogy mindent meg­tesznek a két ország közötti kapcsolatok sok irányú fej­lesztése érdekében. „Meg kell mondanom — fűzte hoz­zá —, hogy ez a gazdasági téren nem fog könnyen men­ni. Szép ez a lyoni vásár, de minden kiállító csak eladás­ról beszél, — vételről senki. Persze, ha ez csupán egy vásáron történik, az még csak hagyján. De az üzemek­ben is azt tapasztaltuk, mint­ha nem tudnák, hogy nem­csak eladni, hanem vásárolni is lehet. Együttműködésre van szükség, amelynek kere­tében francia részről vásá­rolnak is Magyarországon. Jobban meg kell ismernünk egymást, több szakembernek kellene ellátogatnia Magyar- országra: akkor rájönnek, hogy a magyar ipar fejlgt- tebb, mint gondolják — mu­tatott rá Fock Jenő. Az eseménydús lyoni lá­togatás után a francia kor­mány által rendelkezésre bo­csátott Caravelle gépén a magyar miniszterelnök és kísérete délután három óra után érkezett vissza Párizsba. Ezzel a látogatás országnéző programja befejeződött, a fi­gyelem ismét a politikai tárgyalások felé fordult. Ezekre kitűnő alkalmat nyújtott Valko Mártonnak, hazánk párizsi nagyköveté­nek délutáni fogadása a Cril- lon-hotelben, a magyar kül­döttség szálásán, majd este a Champs Elysée-i elegáns Le Doyen étteremben rende­zett díszvacsora, amelyet Fock Jenő adott Pompidou francia miniszterelnök tiszte­letére. * A megbeszélések közép­pontjában most már a pénte­ken kiadandó közös közle­mény áll, amely előrelátható­lag újabb fontos állomást je­lent majd a francia kapcsola­tok fejlődésében. 44. Ezalatt a „különítmény” szépen tovább tisztogatott, most már Hilliers hadnagy vezetésével­Ezután az erődudvaron La touret beosztotta a szol­gálatot, majd így oszlatta fel a sort: —- Fiúk! Most mindenki ■megérdemel egy jó pohár bort Maga, Harrincourt, ve­lem jön kihallgatásra. — Mehetünk, öregem —• felelte szokott pongyolasá­gával, és Latouret-nek meg­remegett a bajsza, valami leopárdszerű morgást is hal­latott, de különben nem szólt semmit... A nap lebukott a sivatag felett és Kobienszki, a corvée vezetője várta a jeladást: egy kigyúló fényszórót az erőd falán. De a kis fehér vár némán meredt az alkonyuló siva­tagban, mintha elhagyta vol­na minden élőlény. Valami balsejtelem féle szorongás nehezedett az em­berekre. A rabok odagyültek a műút kezdetére, készenlét­ben, hogy a fényszóró jel­adására egyesüljenek a cor­vée embereivel. Az állítóla­gos dr. Borden és a másik két idegen: Lorsakoff és Macquart vezették a rabokat Kiosztottak néhány fegyvert is, keveset, csak amennyit az autón becsempészhettek ma­gukkal Ott hevert mellettük két ládában az ekrazit Hiénák röhögtek bántó hangon és felragyogtak az első halovány csillagok a Szahara sárga dombjai fe­lett — Az ördög érti— — mor­mogta Kobienszki, a néma, ijesztően elhagyatottnak rémlő erőd felé nézve. — Valami baj lehet — mondta az egyik katona. — De mi? Hallgattak. — Kiderül rövidesen — szólt át a rabok felől Lor­sakoff —, ha a corvée-t le­váltják. Már elmúlt az őrségváltás ideje. Es semmi. Sötét este hullott a Szaharára. A rabok és a katonák csak szemben álló, ormótlan árnycsomónak látták egymást. Végre nyílt az erőd kapu­ja. Jól látták a messzeség­ből is, a belső lámpák kiszű­rődő fényénél, hogy az erőd­ből egy katona jön— Egyetlenegy! Es a kapu nyomban be­csukódott mögötte. A hosszú úton, miközben a porhullá­mok el-elfedték, lassan, nyu­godtan közeledett az árny— Már csak néhány lépés vá­lasztotta el a Corvée-tól. Most végre felismerték. — Troppauer! — kiáltotta az egyik katona. Valóban a költő volt Most már bizonyossá vált, hogy valami történt — Fiúk! — mondta, ami­kor az őrséghez ért — Azért küldtek engem, mert én a rabokkal is jóba vagyok... Baj van. A katonák többsége az utolsó percben meggon­dolta a dolgot A főbűnösö- ket bezárták, a többi elhatá­rozta, hogy nem csinálja ezt a marhaságot és megvédi az erődöt.. Nagy csend támadt — Az erőd falán kigyúlt a fény. De nem jeladásból. Nyolc-tíz reflektor pásztázta egymást keresztezve a sivatagot­— Ostobaság! — kiáltotta Lorsakoff. Nem fognak ránk lőni... — Azt üzenik a fiúk — jegyezte meg Troppauer —, hogy aki fegyvertelenül jön, azt bebocsátják. Különben lőnek. A vízcsapot lezárják és nem nyitják ki, csak ha mindenki megadta magát-., Döbbent szünet követke­zett. Az erdő felől egy rekedt hangú madár folyton azt is­mételgette: „Kirágá... kirá­gá... kirágá...” Szél rohant át a Szaharán, és zizegve rö­pült a por... — Azt üzeni nektek az őr­nagy, hogy a corvée térjen vissza az erődbe, a rabok fog­lalják el a munkahelyüket és akkor nem vesz tudomást arról, amit terveztetek— Csak a vezetőket bünteti meg — és sóhajtva tette hoz­zá. Magát, Kobienszki, való­színűleg felkötik... De hát ilyen az élet; egyszer fenn, egyszer lenn. — Ne hallgassatok rá! — üvöltötte Kobinszki. — Csu­pa hazugság, amit mond— — És nálunk az ekrazit! — kiáltotta Lorsakoff. — Ha kell, akár az egész erődöt a levegőbe röpítjük! Kevés lelkesedéssel talál­kozott az elszánt bíztatás. Csak Troppauer felelt, ha­sonló harsány hangon: — Majd hülyék leszünk meghalni magukért! Minek másszunk bele a csávába, ha épp bőrrel szabadulhatunk?! Ne jöttek volna ide— — Te kutya! — horkant fel Kobienszki, és Troppauer előtt termett. — Majd meg­tanít lak, hogy a hülye ver­seiddel törődj és­Verseinek gyalázására Troppauer természetesen po­fon ütötte Kobienszkit, aki azután hosszú ideig csend­ben feküdt a földön. Lorsakoff revolvert rán­tott, de az egyik rab kiver­te a kezéből. Macquart-t két katona ragadta meg. — Nem vagyunk bolondok meghalni magukért! — kiál­tott a mikulás szakállú. — Troppauernek igaza van. — Egyék meg, amit főz­tek— — mondta egy másik csontváz és aszott karját ma­gasra emelve, az öklét rázta dr. Borden felé— Tíz perc múlva az egész corvée fegyver nélkül visz- szatért az erődbe és magával hozta megkötözve Kobiensz­kit, Lorsakoffot, Macquert-t és dr. Bordent A rabok csendesen várták, hogy döntsenek a sorsukról... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents