Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-28 / 74. szám

Elfogultság nélkül Jól emlékszünk még a re. formelőkészítés időszaká­ra amikor nem egyszer idea­lizáltuk a tervbe vett vál­tozásokat, s minden bajra orvosságnak szántuk az új mechanizmust. Ma a reform gyakorlata óhatatlanul a rea­litásokra nevel — nincs ideá­lis valóság — de kísért a másik véglet, nevezetesen az, hogy a mindennapi életben tapasztalt hibákat igazolat­lanul az új mechanizmus ro­vására írjuk. Lehet sőt biztos, hogy me­net közben a reform egyik- másik részintézkedése, köz- gazdasági szabályozója, kor­rekcióra, módosításra szorul. Bármecmyire is új és előre mutató és az éppen csak be­vezetett gazdaságirányítási rendszer, tökéletesnek, befe­jezettnek nem tekinthetjük, ismereteink bővülésével a tapasztalat próbáján saünté­lén továbbfejlesztésre szorul. Ma már egyre kisebb ve­szélyt jelent az új mecha­nizmus idealizálása, a gya­korlat szigorú és következe­tes kritikus, s kikényszeríti a túlzott várakozások kor­rigálását Annál nagyobb ve­szélyt jelent a reform tár­gyilagosságát nélkülöző bí­rálata. Az újjal szembeni idegenkedés, a konzervati­vizmus nagy és szinte min­denkire ható eró, hajlamo­sak vagyunk az esetleges nehézségeket, bajokat a válT to zásokhoz kapcsolni. Az anyagi eszközök kor­látozottsága miatt az új mechanizmus sem teremthet fedezetet minden ésszerű és gazdasági beruházási elhatá­rozáshoz. A bankoknak rang­soroltok kell a különböző hitelkérelmeket. A társadal­mi fogyasztási alapok el­osztásában tapasztalható egyenlősdivel Is csak foko­zatosan szakíthatunk, ahogy javul a dolgozók anyagi helyzete. Az új gazdasági mechanizmustól azt várjuk, hogy meggyorsítja fejlődé­sünket, az anyagi-műszaki alapok gyarapodását és Így közvetve enyhíti, s több év távlatában feloldja a sok gondot okozó feszültségeket. Számíthatunk persze új gondokra, s a meglévő prob­lémák jellegének változásá­ra. Bizonyára a reform nyomán sok termék lekerül a régi hiánycikklistáról, s kapható lesz a kereskedelmi forgalomban. De az is na­gyon valószínű, hogy átme­netileg új hiánycikkek ke­letkeznek, esetleg éppen az árreform hatáséra. Az új mechanizmusban általában a különböző vállalati érdekek összeütközése révén alakul majd ki a népgazdasági ér­dek. E vitákból kikerülő vesztes fél azonban rend­szerint kénytelen áldozni. Az új mechanizmus tehát, ha mégoly kifogástalanul működne is, már csak azért sem lehet ideális, mert egyik másik hatása népsze­rűtlen — vagy annak lát­szó — megoldásokra is kényszerít. Ha az egyénnek, A férfi intésére megáll a személygépkocsi. Beül. Vele vannak hárman. De beszédes egy ember! Mintha rég ismerné a másik kettőt. Vele lehetetlen a hallgatás. Csegöldről igyek­szik Fehérgyarmatra. — Vonattal akartam men­ni. Lekéstem. Már ne hara­gudjanak. Muszáj bejutnom Gyarmatra* Minden perc kár, veszteség. — Mi a baj? —- Nem nagy, de van. Traktoros vagyok. Nem tegnap óta. Dolgoztam jó pár évet gépállomáson is. Azóta meg a tsz-ben. A szerszámládát nem lehet le­zárni. Éjjeliőrt se állíthat a szövetkezet minden gép­hez külön. A télen elvesztek a kulcsok. Nélkülük nem le­het jól traktoroskodni. Ed­dig egy franciakulecsal se­gítettem magamon, ahogy tudtam. Nem minden. A vagy a kollektívának az adott esetben az új mecha­nizmus elveinek érvényesü­lése, veszteséget, anyagi kárt okos, akkor se ma­rasztaljuk el nyomban a re­formot, hanem ehelyett ele­mezzük inkább a kiváltó kö­rülményeket. Ezután is biaenyosan ta­lálkozni fogunk a külön­böző szintű vezetés hibáival, amelyek sem a reformmal, sem az ország gazdasági fej­lettségével, teherbíró képes­ségével nincsenek kapcso­latban. Az ilyen szubjektív természetű hibák és ostoba­ságok, talán a legbosszan­tóbbak, mert nincs rájuk ésszerű indok, meggyőző ma­gyarázat Különösen sok kárt okozna, ha ezeket a konkrét vezetési hibákat •— az általuk felszított jogos saenvedélyességgel — varr. nánk a reform és az új módszerek nyakába. Tulajdonképpen egy be- idegződött hagyománnyal kell szakítania közvélemé­nyünknek. Eddig ugyanis legfeljebb az apró és jelen­téktelen hibáknak volt sze­mély szerinti felelőse. A na­gyobb veszteségekért (pél­dául a társadalmi tulajdon nagyarányú pazarlásáért, a meggondolatlan beruházá­sokért, stb.) -*> még ha tör­téntek is személy szerinti törvényes felelősségre voná­sok, a közvéleményünk többnyire a gazdaságirányí­tást okolta ezekért Tegyük hozzá: nem telje­sen alaptalanul, mivel a ré­gi irányítási rendszer, a ha­táskör túlzott centralizálá­sával, intézményesen elmos, ta a felelősséget bizonyos döntésekért Most az új mechanizmus­ban már minden kérdésben azon a szinten döntenek, ahol a legmegfelelőbb az in­formáltság. De mulasztás esetén ugyanezen a szin­ten vállalni kell a felelőssé­get is. A jó minőségű, kor­szerű termék, a bővülő vá­laszték a gyártó vállalatnak hoz hírnevet és anyagi hasznot a piacon. A hibás áru ugyanígy rontja a vál­lalat hitelét a fogyasztókö­zönség körében! Ha az Új vállalati ügyrendekben de­centralizálják és pontosan elhatárolják egymástól a kü­lönböző hatásköröket s ész- szerutlenség, pazarlás, igaz­ságtalanság láttán a műve­zető és a gyáregységvezető nem mossa kezeit mondván, hogy fentről rendelték el, hanem a gondjaira bízott területért vállalja a teljes felelősséget, akkor majd kö­vetkezetesebben valósulhat­nak meg a reform által a vállalatra bízott feladatok és tennivalók. így a reform alapelvei majd nemcsak a vállalatok kapcsolataiban, hanem a vállalaton belüli szervek munkájában is ér­vényesülnek, s helyi mu- lasztások miatt nem érheti indokolatlan szemrehányás a gazdaságirányítás új rendszerét K. J. Háztáji, táppénz, fizetett szabadság falué Vita a nábrádi Békeharcos Termelőszövetkezet min taalapszabály-tervezetéről Két termelőszövetkezetet kért fel a Fehérgyarmati Já­rási Tanács, hagy elsőnek ké. szítse el új alapszabály-ter­vezetét A felkérésben sze­repelt az a szempont is, hogy ezek az alapszabály­tervezetek „minták” lesz­nek, valamennyi járási tsz megkapja egy példányukat tapasztalatszerzésre. A két felkért termelőszövetkezet: a fehérgyarmati „Győzhetet­len Brigád" és a nábrádi „Békeharcos”. „Lépcsőzetes“ háztáji Ezúttal a nábrádi tsz alap­szabálytervezetét ismertet­jük, mert az értékelésre összehívott járási szakembe­rek zömmel ezt választották a vita alapjául. (A fehér- gyarmati tsz tervezete sok­ban hasonlít hozzá, főleg csak a háztáji szerzéséhez szükséges munkanapok szá­mában tér el.) Bárom pont van, amiben — az új törvénynek elveit érvényesítve — döntő elté­rés van a régi alapszabály­tól. Nábrádon eddig a háztájit főleg a család létszáma sze­rint osztották el. Nagyobb családnak több járt, függet­lenül attól, mennyit dolgoz­tak. Ezt most alapvetően megváltoztatják. Az új alap­szabály szarint a tagsági vi. j szony fenntartásához szűk- f séges minimális munkanap teljesítése utón (ez férfiak­nál ISO, nőknél 100 munka­nap) a minimális, törvény­ben előírt 800 négyszögöl, tehát fél hiúd háztáji jár. Ezenfelül minden további munkanap teljesítéséért to­vábbi háztáji terület. A juttatások lépcsőzete kétfé­le. Az állandó beosztásban lévőknek — ilyen a trakto­ros, az állatgondozó, a gép­szerelő, a raktáros— min­den további 10 munkanap teljesítése után újabb 100 négyszögöl háztáji jár. Vagy­is a maximális 2*0 munka­napért e* körülbelül az egész évi munkának felel meg — 1000 négyszögöl. A nem állandóan foglalkozta­tottaknak — ilyenek ft nö- vénytermesztésben dolgozók, de ide számítják az 50 éven felüli nőket és az 55 éven felüli férfiakat is — minden további 5—5 munkanap tel­jesítéséért jár 100—100 négy­szögöl háztáji többlet. Te­hát ők a maximális egy hol­dat már — ha férfiak — 190 és ha nők, 140 munka­nap elvégzéséért is megkap­hatják. Táppénz és szabadság Nagy változást hoz az új alapszabály a betegségi se­gély kiszámításában is. Ed­dig az egy napi kereset 70 százaléka képezte a táppénz alapját. Például, ha valaki — a kerekség kedvéért vész- szűk a példát egész szám­nak — loeoo forintot ka­pott és ezt száz munkana­pon kereste meg, vagyis egy nap **á* forint veit a keresete, akkor egy beteg- napra 70 forint értékű táp­pénzben részesült, Az új alapszabály ezt megváltoz­tatja és számításba veszi azt is, mennyit dolgozott a tag az elmúlt évben. Asze­rint, hogy «wk « minimu­mot dolgozta le, vagy a maximumét megközelítette, változik a napi táppénz ér­téke a napi kereset 50 szá­zalékától 75 százalékáig. Furcsa szemlélet a családtagokról . y & Nagyon érdekes még az uj alapszabály mirdábap. a fi­zetett szabadság bevezetése. Az elv az, hogy az évet át­dolgozó tsz-tagnak tizenkét nap alapszabadság járjon. Ennek arányában, ahány hónapot nem dolgozott — akármilyen okból — annyi nappal kevesebb. Nagyon tanulságos volt a vita, amit a két alapsza- bálytervezetrőí rendezett a járási tanács valamennyi ér­dekelt tsz képviselője bevo­násával. Nagyjából igazsá­gosnak tartották a minta­ként kidolgozott tervezetet. Egy pontban, a háztáji kér­désében hallottunk hamis hangokat, amit még ezután kell legyőzni. Például elég sok termelőszövetkezet kép­viselője vitatta, hogy a má­sodik, vagy harmadik dol­gozó és tag családtagnak te­het-e azonos arányban adni háztájit, ha munkája után megérdemli. Különféle rossz ízű javaslatok születtek, hogy feleségnek csak a fe­lét, dolgozó gyermeknek pe­dig esak a negyedét adják, 400, vagy 200 öleket — még akkor is, ha ledolgozzák a megfelelő munkanapokat A járási vezetők figyelmeztet­ték a tsa-ftk képviselőit, hogy ilyen igazságtalan meg­különböztetéseket ne is ve­gyenek alapszabályaikba, mert az a törvénnyel el­lentétes. A nábrádiak pár napon belül tárgyalják meg és fo­gadjál? el — esetleg módo­sításokkal .tervezetüket. A járási tanács Június Só­ig fogadja el a tsz-ek által megtárgyalt új alapszabá­lyokat. (gnz) Lapszélen Kinek a zsebére? Vagonparkunk véges. Szin­te évről évre, de különösen a? őszi nagy szállítási for­galom idején sok a panasz, hagy az állomásakor» sokszor aupakat vesztegelnek kíra- katlanul a vagonok, halott ezekre máshol lenne »zäk- ség. A gyors kirakodásnál nemcsak a vagonokban szál­lított áruk értékét, minősé­gét óvjuk s ezzel jó szolgá­latot teszünk mind az el­adóknak, mind a vásárlók­nak, hanem a még szállítás­ra váró mezőgazdáság! ter­mékeket is. A gyors kocsi- fordulókkal idejében kerül­nek rendeltetési helyükre a szállított anyagok- Sajnos e tekintetben szomorú tapasz­talataink vannak. Csupán a múlt esztendőben a MJK, a Nyíregyházi Kon­zervgyár, a Szabolcs megy«! Gebonafelváiárló és Feldol­gozó Vállalat, a Szabolcs megyei Építő és Szerelő Vál­lalat, az EVM megyei válla­lata és megyénk állami gaz­daságai a vasúti vagonok veszteglése miatt kocsiállá­sokra összesen több mint 952 ezer forintot fizettek ki. Eb­ből 177 ezret a MÉK, csaknem 47 cser forintot a Nyíregyházi Konzervgyár, 98 ezret a megyei Gabonafelvá­sárló és Feldolgozó Vállalat, 30 ezer forintot'az ÉPSZER, 194 ezret az ÉVM megyei vállalata, s az állami gazda­ságok összesen 100 ezret Vagonokban állt az építő­anyag. Nem romlott. De ki- pakolatlanul vesztegeltek vagonok mezőgazdasági árukkal is. Romlottak, fonnyadtak, csökkent minő­ségük, vesztettek értékükből. összesen 81 000 érát töltöt­tek a* áruk feleslegesen* szervezetlenség miatt a va­gonokban. Ez 3397 napnak, vagyis kilene esztendőnek felel meg. Lehet, hogy egyes vállala­toknak kifizetődőbb, ha éj­szakai vagy vasárnapi kira­kodás helyett inkább a ko­csiállást fizetik. De nem kedvező a népgazdaságnak. Végeredményben: mind­annyiunk zsebére történik ez a felesleges pénzkidobás. Farkas Kálmán kulcsok me® leltárba». Azt mondja a Jócsák elvtárs, az elnök: felelősség is van a világon. Igaza van. Munka után hazavihettem volna azo. kát a kulcsokat a táskám­ban, azután viasza. Igazán nem szakadtam volna bele. Meg kell vennem. Most jön már csak az igazi munka. Ha történik valami a gép­pel, nem tölthetem az időt köicsönkulcsok kérésével, Néha kilométerekre vagyunk egymástól, traktorosok. Meg­veszem Gyarmaton a kul­csokat. Százhúsz-százötven forint. Ez ai becsület. — Gondos gazda az elnö­kük. — Az. No most, órákat várhattam volna a követke­ző vonatra. A traktornak pedig menni kell- Mag az­tán, nagyvásár van ma Gyarmaton. A feleségem ott van pár süldővel. Árulja. Maradt még otthon is. Le­galább az asszonyhoz elsza­ladhatok a vásárba... Hanem hát én itt, a főtéren le is szállók. Itt van mindjárt ft vas-műszaki bolt. Köszöni a szívességet. Ha­talmas, erős jobbjával kímé­letesen fog kezet. — asztalos — Nem költözik, nem lesz kihalt NAGYTANYA Egy "rendhagyó" eset háttere Vjságefmek: Költözik a tanya-, Kihalt tanya., Csökken a tanyák száma. Nagytanya rendhagyó eset. Nem költözik, nem hal ki. Marad, Sót! Egyre fejlődik. UJ házak épülnek, a vil­lanyt bevezetik, kul túrházat adnak át és orvosi rende­lőt nyitnak. Élő. lüktető te­lepülés, A tanya meg akar marad­ni. Emlék 0 csordekút Ki tudja már megmonda­ni pontosan, Hogy mikor húzták fel az eiső házat itt, a csatorna mellett? Régen volt. Generációk ébredtek fel a szűk ablakú cselédszobák­ban korán, és indultak nap­számba a földbirtokra. És húsz éve már, hogy az a hetven-nyolcvan család elin. dúlt apró karókat eipelve, hagy kimérjék maguknak a földet. A régi tanyát csak a esar- dakút jelzi. Azt mondják, a tanya közepe volt itt, Ma a szélére került, pedig nem a kutat költöztették arrébb. A tanya nyújtózkodott. Az apró, nadrág*zíjparee’ Iák is eltűntek körülötte, közös tett az egész határ, A csatorna másik oldalán az­óta istállók magtárak épülr tek hosszú sorban. A tanya nő, nem lehet megállítani. Az iskola nagy épület, nagy udvarral. Gyerekek játszanak, fiatal tanár a ke­rítésnél. Ha jön a mentis... «— Általában idegenkednek a pedagógusok a tanyától — mondja Zomborl Péter. — Én szívesen tanítok itt. Igaz ugyan, hogy ellentétben a tanyákkal itt vasútállomás is v»n. Méghozzá a tanya kö­zepén. Vasútállanás. Ez jelenti az egyetlen összekötő zsinórt a külvilággal. Mer) a? utak: — Jó itt minden. Itt szü­lettem, itt akarok élni. Csak az út! — sóhajt Takács András­Csak az út! Jobban mond­va: csak lenne út. Mert ami van, azt nem lehet annak nevezni. Kora tavasszal és kora télen járható csupán. S aki szülés vagy betegség... — A mentő megáll a kó- teji úton. Bejönni ide i»e*n tud. Csak szekérrel tudjuk kivinni odáig a beteget. Tv minden ötödik családban Furcsa közigazgatási ki­vesztő van itt a tanyán. Köz­igazgatásilag Ibrányhoz tar­tozik a? egyik része, a má­sik Bajhoz. A postát és te­lefonösszeköttetést pedig Kő, tájtól kapja. Ibrány nyolc kilométerre, Kótaj «égy-» van. — Persze nem panasgkod, hatunk — mondják. — Az utóbbi években jóformán mindent megkapunk. 1992- ben kezdték bevezetni a vil­lanyt. És 1904-ben már nem volt olyan ház ahol ne gyulladj volna fel. Ma minden ötö­dik családban van televízió, és egyetlen szobából gém hiányzik a rádió. Most is nagy munkában és még na­gyobb izgalomban élnek a tanyasiak. Épül a kultúrhá- zuk. — Tavaly nyáron kezdték el építeni — vezet végig a félig kész termeken Zombo_ rí Péter, — Egy nagyterem, egy könyvtár olvasóval, egy orvosi rendelő és váró. Ennyiből áll az egész, örü­lünk, hogy lesz. Nemcsak örülnek, segíte­nek is. Felnőttek, fiatalok társadalmi munkát végeztek és végeznek, hogy minél ha­marabb az övék legyen a „színház”, ahogyan ők ne­vezik. S nagyon reménykednek, hogy az MHSZ kocsija, amely a vetítőgépet ée a fii. meket hozza hetenként egy. szer, nem akad majd el va­lahol félúton a sárban. Mert az út... Perspe. Ez hiányzik már csak Nagytanyán. Horváth János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents