Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-03 / 53. szám
Szabolcs-szatmári tájakon LEVELEK Az 191$ -as halálos sortűz színhelye. A nyíregyháza—vásárosFALAK Új magyar film és rendezője naményi műúton negyedik község a megyeszékhelytől Levelek, ötezer hold nyíri homok a széléből, kétezer ember él rajta. A falu egyik utcája kiér a műútra. A gépjárművek utasai, ba elhaladnak mellette, arra gondolnak, hegy ez is egy nyírségi falu a sok közül. Pedig talán a többinél is jóval több harc, szenvedés és hősiesség emlékét őrzik lakosai. Sztrájkok, tüntetések, a falusi munkásmozgalom hősi halottainak emlékét, kik közül ötven éve, 1918 november 7-én terítette !e a csendőrök géppuskatüze a mai tanácsháza előtt Csendi Jánost és Dudás Józsefet, a falu forradalmi vezetőit. Már a neve is érdekes. A Levelek szó eredetéről kél változat is van forgalomban. Egy népszerűbb, amely szerint itt a századfordulóig minden erdő volt és a község innen kapta előbb Leveles, majd Levelek nevét. És egy igazabb, mely szerint határőrfalu volt, a honfoglaláskor itt végződött a gyepű, a senki földje. És akkoriban az ilyen határvédő „nyilazó” települések neve a lev, azaz a „lő” ige betűivel kezdődött. Az bizonyos,' hogy honfoglaláskor! település. Amikor István király elrendelte, hogy minden tíz falu építsen egy templomot, a környék Leveleken építette fel a magáét. Egy XIII. századbeli pápai adószedői lajstromon még Lenebik a neve. Az ezerötszázas években a Báthoriak birtoka. Az akkori adószedő ívek szerint 158 lakosa volt, ebből 37 gazda. Bárányok és rozs után adóztak. A pestis majdnem teljesen kiirtotta népét 1710- ben. Szabolcs papjai 1714- ben itt jöttek össze, hogy tiltakozzanak Hodermanszki József püspök kinevezése ellen. Földjei, erdőségei kétszáz éve kerültek házasság útján egyetlen kézbe, a leveleid Molnár-család tulajdonába. Mellette csak két kisebb birtokos élt itt. Egyikük könnyelmű volt, az ő pazarló életmódja segített abban, hogy a századfordulón 150 hold gazdák kezébe kerüljön. Másik 150 holdat a huszas években osztottak ki — vételár ellenében — és így is maradt 1945-ig. Ötezer hold a Molnár-család kezén. Háromszáz hold a kétezer lakosnak. Volt aki csak fél holdat tudott venni. Tízholdas gazda csak kettő volt. A falu zöme M óin árék zsellérjeként tengette életét. Tavasszal bontják le az utolsó zsellérházat. Tíz négyzetméteres szobákban zsúfolódott itt össze egykét népes család, körülbelül tizenöt ember szobánként. Egy házban négy vagy nyolc ilyen szoba volt. Százhárom ilyen épületből állt a falu. Azóta négyszázhúsz házat építettek, hogy emberi módon elférjen a kétezer ember. Látható még a Molnárcsalád tizenkét szobás kastélya is. Most napközi és óvoda a kicsiknek. Kertjében a század első éveiben mindennapos volt a dinom- dánom. Az utolsó földesúr felesége, Molnár Gusztávné igen szép asszony volt. És — mánt mondják — nagyon kikapós, öt szép lánya közül mindegyik egy-egy másik ide járó katonatiszthez hasonlított. A faluban nem volt villany, de agregátorral kivilágították a parkot egy- egy nyári mulatsághoz. Egykorú feljegyzésekből megállapítható, hogy még az első világháború végén hat leveleki család földbe ásott gödrökben élt. Ilyen gödörlakók emberibb elhelyezéséért, jobb napszámbérekért és a robotmunka eltörléséért számos megmozdulása volt a falunak. Az egyik igen nevezetes 1897 október tizenötödikén. Az uradalom cselédei sztrájkba léptek, „vérükkel aláírt” kérvényben követelték, ne kössék hatvan napi ingyen napszámhoz a harmados földek kiosztását. Két vezetőjüket, ifjú Papp Jánost és Badarász Istvánt ezután börtönbe zárták. A szövetkezés gondolata már a századfordulón felébredt a községben. Fedák Miklós görög katolikus lelkész vezetésével összefogtak, közösen vásároltak cséplőgépet, vetőgépeket és alapítottak egy úgynevezett inségmagtárt. Ebből, akinek már tavasszal elfogyott a kenyérre valója, segélyt kaphatott, vagy az új termésig kölcsön vehetett. A felszabadulásig sok hasonló kezdeményezés Volt, de mind abbamaradt. Például 1939-ben 12 szövőszéket hozattak, amelyen négy műszakban negyvennyolc lány dolgozhatott. Ezt is elvitték pár év múlva. Szeszgyár is volt, megszűnt. Nagy malom, többször tönkrementi. A földosztásra is csak a jeladást várták. Egy éven belül felszámolták a kis tanyákat, a Csépánt (Cseh ispán), a Póka tanyát (bérlője régen egy „Apóka” volt.) Megkapták ..az épületek anyagát és beköltöztek a faluba. Még emlegetik, hogy legtöbben egy tehenet fogtak össze egy lóval. hogy megművelhessék a kapott földelt Az ötezer holdból ezret visszahódított az erdőgazdaság erdőnek, de még mindig jól lehetett osztani a négyezret. Szülőknek öt holdat adtak, s rá gyermekenként plusz egyet. Még a századfordulón közös vállalkozásként egy kis szőlőSoltész Albert rajza hegyet szereztek öfeh értó határából. Most az is jól jön. A helybeli kis italbolt forgalma is jelzi: nyárig, amíg tartanak a háztáji borocskák, havi nyolcvanezer forint, amikor az elfogy, havi kétszázezer. Szövetkezeti mozgalmuk is sok harc emlékét őrzi. De 1964 óta, amióta az egész falut egyesítő Dózsa Termelőszövetkezet áttért a készpénzfizetésre, erősek és tovább erősödnek. A munkanapért 1965-ben 32 forintot, 1966-ban 56 forintot, 1967-ben pedig már 90 forintot fizettek. Gazdag állatállományuk lehetővé teszi, hogy évente 450 holdat istállótrágyázzanak. Büszkék rá, hogy a megyében ők alkalmaztak először vegyszeres gyormirtúst és mindjárt 400 holdon. Állandóan gépesítenek. Nyugdíjasaiknak is tudnak munkát adni. Csorba János és lengyel Miklós, a két fürge hetvenéves például a téli hónapokban megkeresi a havi 1300 forintot takar- mányelőkészítésseL A posta havonta 1 200 000 forintot kézbesít ki a leveleseknek. Kétszáznyolcvan felnőtt férfi jár el dolgozni a községből az iparvidékekre. A falu lakosainak fele húsz éven aluli. A 461 iskolásgyereken kívül több mint háromszáz a még iskolába nem járó kiesd és ugyaneny- nyi az iskolát végzett, közülük ötven házasodási korban. Huszonegy fiatal gimnáziumba, negyvenketten ipari tanuló-iskolába járnak közülük. Tizenhét fiatal tért vissza idén is a termelőszövetkezetbe. Nyolc személygépkocsi, negyvenkét motorkerékpár és kilencvenegy tv-készü- lék tartozik az új házakhoz. A postás hatszáz újságot kézbesít. A fiatalok szórakozását hátráltatja, hogy még a mozi is egy kitakarított bikaistállóban működik, a tsz-fiatalok klubját pedig a dohánysimítóban rendezték be télire. De úgy segítettek ezen, hogy a havonta esedékes egy bálon kívül, melyre Nyíregyházáról hívnak tánczenekart, kéthetenként zenés klubestet tartanak lemezjátszóval. Negyven-ötven fő jár a KISZ előadássorozatára is, legjobban az új mechanizmus érdekli őket. Megoldás lesz az augusztusban megnyíló ú.i cukrászda. És a kultúrház, melynek építésére már van egymilliójuk. A pedagógusok harmada helybeli. Buzgón ápolják a hagyományokat. Különösen a fiatal Stekszer házaspár és Ácg Irén tett sokat a leveleki harcos múlt feltárásáért és megőrzéséért Kabdos József tanácselnök és Lengyel István termelőszövetkezeti elnök irányításával és segítségével. Gesztelyi Nagy Zoltán Kovács Andrást, a Nehéz emberek, a Hideg napok és a most bemutatott Falak rendezőjét, túlzás nélkül nevezhetjük vihart kavaró mű. vésznek. Ilyen hírét annak köszönheti, hogy a legnehezebb témák kibontására vállalkozik. Előbb a tehetségek útját és kedvét szegő kényelmes tehetetlenség, a gazdasági — tehát nemzeti — fejlődésünket lassítő-aka. dályozó bürokrata rutin ellen támadt. Azután pedig közelmúlt történelmünk egyik tragikus mozzanatát, az újvidéki vérengzés erkölcsi és lélektani összefüggéseit igyekezett tisztázni: a nemzeti önszemlélet igényes realizmusa jegyében ábrázolta és leplezte le a nacionalizmus típusait. Ennyiből Is kitűnik, milyen indulatok megnyilatkozására, ütközésére teremtett alkalmat Van az említett filmeknek, pontosabban: keletkezéstörténetüknek olyan Vonatkozása, amely közvetlenül és szorosan ősz. szefügg a Falakkal. Mind a Nehéz emberek, mind a Hideg napok esetében emberi és művészi felelősségválla. lásának teljes latbavetésével kellett Kovács Andrásnak megharcolnia a siker elemi feltételéért Volt alkalma szembe nézni a választás, helytállás és kockázat problémáival, szinte mindazzal, ami a Falak feszültségének forrása. Ilyen értelemben a „Falak” szerzői film. Az alkotó legszemélyesebb élményeit, konfliktusait és nézeteit is érzékelteti vagy megfogalmazza, persze úgy, hogy a személyes jelleg, az önéletrajzi háttér csak közvetetten, villanásokban, át- tünésekben figyelhető meg. Ez is elég azonban ahhoz, hogy a film hitelét erősítse, állásfoglalását igazolja. Maga a történet mindennapin egyszerű, mintha csak cél lett volna, hogy százezrek — vagy milliók? — élettapasztalataira visszhangzó cselekmény adjon módot a viták bonyolítására. A Falak ugyanis vitafilm, a modern filmművészet egyik lehetőségével kísérletező vitadráma, másfélórás koncentrált polémia. Váza a következő: harminc és negyven közötti mérnök, rendkívül tehetséges szakember — fellázad. Jelképesen, de talán a valóságban is ráborítja az asztalt a főnökére. Áz igazgató fegyelmivel válaszol, ám a megtorlást egyik beosztottjára bízza, a nyilvánosság előtt Te már nem ismerted Bos- sányit, ugye? Persze, decemberben helyeztek el, ő meg januárban került a vállalathoz. Magas, szőke, mackómozgású férfi; az a fajta, akit észre se veszel, vagy megbolondulsz érte. Nem tudom, megfigyelted-e már, ezek a szőkék negyvenévesen is olyanok, mint a kisfiúk. A szemük kéksége... S a mosolyuk! Még abban is van valami az örök kisfiúból. Nekem nem sok kellett, hidd el. Palit én nagyon megszenvedtem; fél esztendő sem volt elég, hogy kiheverjem. Az "ember végeredményben az életét teszi fel arra a férfira, akivel összeköti a sorsát; s nincs olyan sok élete... Az a gazember hat évet rabolt el az életemből. Tavaly váltunk el. Huszonhárom voltam, amikor elvett, most harmincadikban vagyok. Igazán csak hat év múlt el a válásunkig? Dehogy, fiam. A fiatalságom is! ö most harminckét éves. Fiatal ember. Én meg? Nem, hagyd, ne is beszéljünk róla! Így nem vállalja a hálátlan szerepet Ebben a helyzetben döntő szava lehet a lázongó mérnök barátjának és közvetlen felettesének, aki — ha elszánja magát — atak- tikázó-ügyeskedő igazgatóval is szembefordulhat. Csakhogy ő külföldön van, éppen hazatérőben. Párizsban kapja felesége telefon- üzenetét: ne siessen haza, térjen ki az állásfoglalás, a kockázat veszélyei elől. Erre mód is volna. Kovács hőse találkozik egykori évfolyam- társával, aki 1956-ban disz- szidált. Barátja meghívja, francia feleségével együtt kéri: töltsön velük a régvárt találkozás örömére néhány kellemes napot. Ez a keret, amelyben Kovács vitára indítja szereplőit, amely alkalmas néhány fontos erkölcsi, magatartásbeli és világszemléleti probléma többoldalú megvilágítására. Kovács András a Népszabadságban megjelent cikkében a kommunista értelmiség feladataként említette az új társadalom építése és berendezése közben felmerülő gondok, ellentétek, feszült, ségek leplezetlen feltárását, okai és következményei kutatását, az előítéletek nélküli vizsgálódást, amelynek pártossága abban van, hogy az egész folyamat a szocializmus erősítését, fejlődésének gyorsítását szolgálja. Ilyen elkötelezettség fűti át a „Falak” vitáit, amelyeknek módszere különös figyelmet érdemel. Kovács szereplői között egyetlenegy sincs, akit a film egyszerűsítve ábrázolna. Az igazgatónak is vannak érvei. Az igazságnak nem csupán a látszata, hanem bizonyos hányada, ki- sebb-nagyobb töredéke is őt igazolja. A lényeg az, hogy az ő részigazságánál nafest az a híres egyenlőség a két nem közt... Szóval, esztendeje, hogy elváltunk. És akkor jött ez a Bossányi. Nem mindjárt; fél év múlva. Addig, hidd el, rá se tudtam nézni a férfiakra. De ez az ember — nevess ki, úgy beszélek, mint valami bakfis! — más volt, mint a többi. Nem azzal kezdte, hogy mikor megyünk egyszer vacsorázni, vagy hogy utazzunk együtt kiszállásra... Csak sóhajtozott és mély, tűnődő pillantásokat vetett rám; de hetek teltek el, s egy árva szót sem szólt Azt sem tudtam, nós-e? Gyűrűt viselt ugyan; de azt mostanában az elvált emberek is hordják, hajadon- riasztónak. Egyszer bent maradtam estig, mert sok volt a restanciám. Elfelé, a portán már, belébotoltam Bossányiba. A vezértől jött: értekeztek. Fáradtnak látszott, szeme árkos volt, arca szürke; szinte megijedtem tőle. — Egy kávét — azt mondja —, igyunk meg egy kávét, Lili, mert összeesem. — Jó mondom —, igyunk. gyobb igazsághányad azok oldalán, akik jellemé^ munkamódszerét kifogásolják és elvetik. Ugyanígy megfigyelhető, hogy a keresett igazság szinte valamennyi vitában megoszlik. Ez felel meg az igazság természetének, az érdekek és vonzalmak emberi szövevényének, a lélek és a valóság bonyolult struktúrájának, élettapasztalatainknak. Nincs előre, eleve eldöntött eredmény, nem tudjuk, ki mit mond és tesz a következő pillanatban, vagy a film végén. Ez a nyitottság, ez a valóságra rímelő izgalmas- ság ragadja magával a nézőt, aki a történet pergése közben nem is igen tudja elemezni, leszűrni a történet gondolati anyagát. Csupán annyit érez, hogy amiről itt szó van, neki is élménye, gondja és öröme, ezzel vagy azzal a szereplővel azonosulni tud, a másikat megveti; semleges, közömbös semmiképpen nem maradhat. Mit ken tennie az embernek, hogy a mozgó világ változásai közepette is hű maradjon önmagához, legbelsőbb céljaihoz: emberségéhez és forradalmi meggyőződéséhez. Erre keresi a választ a Falak valamennyi polémiája, erre kapunk kitekintést széles horizonton. Erről van szó fiatalok és beérkezettek, vezetők és beosztottak, elkötelezettek és közönyösek vitájában, a munkahelyen és a budai villa kertjében, a száguldó autóban és a budapesti értelmiségi társaság hajnalba nyúló vitáin. Ez a kérdés és művészi hitelű válasz keresése teszi élményszerűvé, rokonszenvessé a „Falakat", Kovács András legújabb alkotását D. — Én is fáradt voltam, gondolhatod; fél nyolc felé járt Hát így kezdődött Ilyen ostobán, hétköznapian. Egy fekete, az Aeróban. Illetve ott még nem is kezdődött semmi; de nyolckor zárnak, és kidobtak bennünket. — Sétáljunk még egy kicsit — könyörgött. — Millió hangya mászkál a fejemben, nem tudok így hazamenni! — Mit veszítek? — gondoltam. Az üres lakás vár, meg a hideg ágyam... Sétáltunk, utcáról utcára. A nagy térnél már az egész életét ismertem. Nős volt, Igen, két gyermek apja. De boldogtalan. Te, ha egy férfi boldogtalan! Szárnyakat kap tőle, s úgy tud panaszkodni, akár egy költő... Még nem voltunk az út végén, de én már tudtam, hogy meg fogom vigasztalni. Megérdemli.. Ha most így visszagondolok rá, úgy érzem: nagyon szép volt ez a hat hónap. A hét minden napja az enyém volt, hétfőtől péntekig, Szombaton és vasárnap sói sem láttam. Péntek est« Jelenet a Falak című filmből. . Bárány Tamás: Szabálytalan boldogság
