Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-03 / 53. szám

HASZNOS lELZáSEK Módosult a tanévkezdés Iskolalátogatások hívatlanul Ek Sándor: Vietnam ŰJ KÖNYV: Magyar kommunisták a Hitler-clfenes nemzeti egységért Szerény meghívó adta tudtul, hogy február 29-én, délután 2-kor a városi ta­nács 14-es szobájában meg. beszélést tartanak a tanács művelődési állandó bizott­ságának társadalmi munká­sai. Tulajdonképpen apró észrevételek ősszegeződtek itt, nem átfogó iskolare­form-problémák, gyakorlati , tennivalók, kijavítható hi- \bák kerültek napvilágra az iskolákat társadalmi mun­kában járó öntevékeny ta­nácstagok naplójából. Van köztük nyugdíjas tanító, ak­tív pedagógus, nem pedagó. gus szülő, társadalmi szer­vek képviselői. Elsősorban a város Iskolái­nak munkaoktatásáról, a politechnikai képzésről, a gyermekek társadalmi mun­kájáról, iskola egészségügyi kérdésekről szóltak. Megerő­sítették tapasztalataikkal, hogy az iskolák és az élet kapcsolata a szó teljes értel­mében sokat javult A vá­rosi központi politechnikai műhely és raktár létrehozá­sa komoly mértékben segíti a munkaoktatást. Elmondták azonban azt is a tanyai tele­pülésen dolgozók, hogy az anyagok kiszállítása nem megoldott, későn kapják meg, másrészt egyes esetek­ben az illetékes tanácsi szer­vek szinte bántóan ellenőr­zik a felhasznált anyagok mértékét. Javasolták: meg kellene szabadítani a bü­rokratikus formáktól az ilyen jellegű felméréseket. Természetesen nem a társa­dalmi tulajdon pazarlásának jegyében, de emberségesebb, A szabolcsi múzeumok idei tervében három jelen­tős tennivaló szerepel. Ezek közül is a legfontosabb az októberi polgári demokrati­kus forradalom, a Kommu­nisták Magyarországi Pártja megalakulása, valamint a Magyar Tanácsköz'ársaság kikiáltásának 50. évforduló­ja alkalmából rendezendő nagyszabású munkásmozgal­mi kiállításban való aktív közreműködés. Ezenkívül a Nyíregyházi Jósa András Múzeum ez évben ünnepli fennállásának 100. évfordu­célszerűbb tevékenységgel kellene segíteni a politech­nikai oktatás feltételeinek további javítását. Gonddal jár a belvárosi iskoláknál, hogy sok időt rabol el a gyakorlati okta­tástól a tanulók utazása a mezőgazdasági területre, alig jut lehetőség az egyes munkaelemek megismerteté­sére. Egyes tsz-ek — mint a Dózsa Tsz — megfelelő gyakorlókertet juttatott az egyik városi iskolának, a borbányai iskola viszont évek óta nem megfelelő he­lyen kapja meg a gyakorló­kertet, s ez hátráltatja a korszerű mezőgazdasági is­meretek oktatását, egyúttal a jövedelmezőséget is. Felhívták a figyelmet olyan „apróságokra” is a művelődési állandó bizottság tagjai, mint egyes iskolák környezetének elhanyagolt­sága, a közvilágítás, az út­viszonyok elégtelensége. A rozsréti iskola igazgatója az ivóvízről tett említést, ugyanis mind az ásott, mind a mély fúrású kút bacillusok- kal fertőzött, veszélyben a gyerekek, s a pedagógusok egészsége. Ebben is együttes és sür­gős intézkedés hozhat ered­ményt. Csakúgy, mint a munka-, a politechnikai oktatás más problémáiban, melyekről szerényen, de érezhető felelősséggel szól­tak a bizottság tagjai. Jel­zéseik, reméljük, — mint más esetekben is — nem maradnak a jegyzőkönyvek­ben, sorra megvalósulnak. Páll Géza lóját. A jubileumot október első napjaiban rendezik. Az idei programban szerepel még a Nyírségi Falumúzeum (sóstói skanzen) gyakorlati létrehozása, beépítésének megkezdése, az ott elhelye­zendő létesítmények sor­rendjének, beszállítási ide­jének meghatározása. A múzeumok munkájuk eredményessége, tevékenysé­gük hatáskörének további szélesítése érdekében az ed­diginél is szorosabb kapcso­latot tartanak a társadalmi szervekkel, kulturális intéz­ményekkel. Közelmúlt történelmünk szálainak elrendezése, az áttekintés és a megértés elősegítése nemcsak hagyo­mányaink szerves beépíté­sét biztosítja jelenünkbe, hanem az útmutató tanul­ságok összegezését is. Pin­tér István nagyszerű ta­nulmánya erre vállalkozott. A magyar kommunisták harca, tévedésektől nem mentes, de végső soron következetes küzdelme a fasisztaellenes nemzeti egység megteremtéséért, közelmúlt történelmünk fel­emelő fejezete. Mégis, a kelleténél sokkal keveseb­bet ismerünk, tudunk er­ről az időszakról. A szerző most arra vállalkozott, hogy nagy lélegzetű tanulmányá­ban az 1941—1944 közúti évek eseményei alapján a kommunisták harcának tel­jes képét adja. Vállalkozá­sa sikerrel járt. A Hitler-ellenes nemzeti egység megteremtésének alapvető tényezője a Kom­munista párt volt. A kommunisták hirdették meg a nemzeti függetlenség, a háborúval való szakítás jelszavát, s a szerző tudo­mányos pontosságú, mégis, élvezetes olvasmánnyá váló fejezetekben tekinti át ezt kezdeti időszakot A párt, a kommunisták harca ered­ménnyel járt: megalakult a Magyar Történelmi Em­lékbizottság, egyetlen le­hetséges tömörítője a né­metellenes erőknek. Az 1942 március 15-én lezajlott tüntetés jó kez­dőpont lehetett volna a németellenes küzdelem to­vábbfejlesztéséhez. Az okokat, amelyek 'vitt ez nem következett be. a szerző igen áttekinthetően csoportosítja, a szociálde­mokraták megalkuvásától, s árulásától egészen a Kállay-féle hintapolitika teljes csődjéig. A jórészt eddig nem publikált forrá­sokra, s dokumentumokra támaszkodó tanulmány a felfedezés erejével hat az olvasóra. (Kossuth Könyv­kiadó.) (m.) Munkásmozgalmi kiállítás Százéves a nyíregyházi múzeum zavartan elköszönt, a hétfői viszontlátásig Tudod, ho­gyan van az ember ilyen­kor: a férfi otthoni életéről nem beszél. Feszélyező is, tapintatlan is... Első kitá­rulkozása óta én se hoztam szóba; * észrevettem, hogy ő is kínos gonddal kerüli ezt a témát. De nem bán­tam; maradt éppen elég, amiről beszélhettünk. £n még így nem voltam soha, senkivel1 Mindenhez értett, minden érdekelte. S min­denről valami nagyon egyé. ni, roppant eredeti vélemé­nye volt; élvezettel hallgat, tám. S az energiája, te, a fia­talsága? Engem felrázott ab. ból a tompultságból, amely­ben a Pali utáni hónapok­ban éltem. ügy éreztem, éveket fiatalodtam mellet­te. Olyan volt, mint egy kamasz. Csillapíthatatlan életerő. Azt a szót, hogy fá. radtság, akkor hallottam tőle utoljára, ott a porta előtt, a legelső napon. Valami csendes, kitartó boldogságérzeitel teltek meg napjaim; úgy éreztem ma­gam, mint aki révbe ért. Érted, ugye? Az ember nem tizennyolc, talán nem tud már úgy lángolni. De hu­szonnyolc is elmúlt — és izzani csak most tud iga­zán... Ha hiszed, ha nem: kezdtem hálát erezni Pali iránt, Ha nem történik, ami történt, s utunk nem válik d, talán soha nem ismertem volna meg ezt a furcsa, sza_ bálytalan boldogságot. Csak a vasárnapok, a va­sárnapok... őszintén szólva, a szombatoknak még örül­tem is. Ekkor minden hely zsúfolt, az ember nem szí­vesen megy el hazulról. M ag aztán: mosás, vasalás, ala­posabb takarítás: az ilyes­mire is kell idő; s a hosszú szombat délután nagyon al­kalmas erre. Hanem a va­sárnap... Az ember ül a frissen ta­karított lakásban, kinyitja a rádiót, olvassa az újságot, — és nem megy az idő! Pedig a délelőtt még csak elmúlik valahogy, az ebéddel is el­megy egy óra — de kettő­kor végképp megáll az idő! Már kettőkor, képzeld —és egyszerűen sohasem lesz es­te tíz! Ez a pokoli nyolc óra, vasárnap kettőtől tízig — ez a legnehezebb a vi­lágon! Soha olyan fáradt nem voltam, mint ilyenkor, vasárnap este. És nem szabad arra gon­dolni: mi lehet most vele? Hol van, mit csinál? — mert olyankor a két öklöd­del szeretnéd verni a hom­lokod... Minél inkább a tiéd az a férfi, annál inkábo érzed, mennyire nem a ti­éd... De eztán, szerencsére, jön a hétfő, megint lá*od: s a vasárnap délután lidércnek rémlik. Egészen a követke­ző vasárnapig... Ha unod, abbahagyom. Inkább elmondanám; egy kicsit mindig megkönnyeb. bülök tőle. Mondhatom? Egyik ilyen nyomasztó, szűr. ke, reménytelen vasárnap délután, úgy öt óra tájt, azt éreztem: nem bírom to­vább. Ha nem megyek em­berek közé, megfulladok. Még az is megfordult a fejemben, hogy telefonálok Tibornak. Bossányinak, igen. Bár úgy beszéltük meg a legelején, hogy otthon so­ha nem hívom, most mégis elővettem a telefonkönyvet, fellapoztam. De aztán meg­gondoltam magam és gyor­san felöltöztem. Inkább sé­tálok egyet. Egy kis lombot akartam látni, hiszen olyan lassan jött idén a tavasz. Egy csa­lád ballagott előttem, apa. anya, s két nagy gyerek. Egy tizenöt év körüli fiú, s egy tizenhárom éves leány. Las. san sétáltak a lanyha tava­szi délutánban; talán ők is a zöld felé igyekeztek. Meg akartam előzni őket, de hirtelen megtorpantam. A férfi valahogy ismerős­nem rémlett. ő volt, igen. Bossányi. Voltaképpen nem is értem, hogyan ismertem rá: egé­szen idegen volt. Egy má­sik ember. A ruhája, igen, s a haja: az tetszett isme- rősnek. Még a mo'/.Qása is más volt, hidd el! Lassúbb, fáradtabb. S a hangja, a nevetése! Mögéjük setten­kedtem, egy-két beszédfosz. lányt is elkaptam. A hangja mélyebben zengett; volt benne valami apás, no nem találok jobb szót rá. A ne­vetése is szelíd; ha velem volt, idegesebben zizzent mindig. Egyik oldalon ment ő, köztük a két gyerek, a má­sik oldalon az asszony, ő inkább a gyerekekkel tré­fálkozott, az asszony meg csak éppen mendegélt ott mellettük. Néha a kiraka­tokat nézte. Egyik divatúz- letnél meg is állt; akkor elébük kerültem. No. Hát a kislánya szakasztott ő; a fiú inkább az anyja. De jóképű kölyök, bár már ka- maszodik. Igen. A szívem hevesebben vert, a torkom is elszorultNs megálltam én is a kirakat előtt. Aztán találkozott a tekin. tétünk. Első pillanatban meg sem ismert, láttam raj­ta: időbe telt, míg ebből a vasárnapi világból átlendült abba a másikba, ahol ne­kem szorított helyet. Sután biccentett, s fordult is nyomban el; a leánya kérdezett valamit, arra fe­lelt. És lassan ráte'te ke­zét a fiú vállára. Továbbindultam. Hazam ntem. bevettem egy Dorlctynt. de meg így is hnmnlig sír am. Azóta már többször keresett tele­fonon, de én soha nem érek rá. Egészségügyi képzés három szakon A szabolcsi egészségügyi intézmények ápolónői és gondozónői utánpótlását évek óta eredményesen végzi a nyíregyházi egész­ségügyi szakiskola. Eddig évente két alkalommal tör­téntek itt beiskolázások — márciusban és szeptember­ben —, az idén azonban a más oktatási formákhoz hasonlóan az iskolai jelle­gű, nem munka melletti ápolónői képzés kezdetét szeptemberre tették. A korábbi években indí tott tanfolyamok hallgatói közül 40 gyermek gondozó­nő végzett a közelmúltban. Szeptemberben újabb 30 gyermekápolónő és 30 ál­talános ápolónő szerzi meg szakmai végzettségét. Az idén újabb három szakon indul képzés a nyír­egyházi egészségügyi szak­iskolán. A tervek szerint 30 leendő csecsemő- és gyermekgondozónőt, 40 ál­talános ápolónő és 40 gyer­mekápolónő jelöltet vesz­nek fel az újonnan induló évfolyamokra. Mindhárom szakon kétéves elméi ti és gyakorlati képzésben részesülnél: a hallga­tók. Elméleti képzésűi.et a kórházban lévő szak s- kola, a gyakorlati oktat ist a megyei kórház különböző osztályai biztosítják. A szeptemberi iskolák) z- dést felvételi vizsga előzi meg, melynek anyaga ; 1- kalmazkodik a jelentkezők iskolai végzettségéhez: az iskola általános, vagy kö­zépiskolát végzettek jelent­kezését fogadja el június 15-ig. A hallgatók korha­tára már betöltött 17 év illetve 32 év. Az iskolai jellegű kép­zési formán túl az idén is indulnak munka melle'ti tanfolyamok, ezekre azon­ban a jelentkezéseket, be­iskolázásokat már koráb­ban lezárták. A „Gerilla“ együttes A „Gerilla” együttes Legutóbb a televízió „Halló fiúk, halló lányok!” és a rádió 20-as stúdiójá­nak közös műsorában ta­lálkoztunk a „Gerilla” együttes tagjaival. Tavaly nyáron a pol-beat fesztiválan elnyerték az I. kategória, a szólisták, kis­együttesek első díját, a rádió és televízió elnöké­nek különdíját, valamint a műfaj meghonosításának különdíját. Az ifjúsági mozgalom­ban, a KISZ megmozdulá­sai során ismerte meg egy­mást a három fiatal ember Berki Tamás, a budapesti Műszaki Egyetem hallgató­ja, Gergely Agnes jogot tanul. Vámos Tibor a gim­názium utolsó évét végzi. Első komolyabb közös fel­lépésükre a KISZ oszoly- tetől találkozóján került sor 1966 szeptemberében. — Ha ezt elolvassa, meg­tudja, hogy mit akarunk, — tesz elém egy könyvet Vámos Tibor. Az együttes tagjai gyakran az ő laká­sán találkoznak, s így tör­tént ezúttal is. amikor rö­vid beszélgetés céljából meglátogatta m őket. A könyv fedőlapján ez áll: Maróthy János: „Zene és polgár, zene és proletár”. — Nem fogadjuk mi el a pol-beat elnevezést sem, — kapcsolódik beszélgeté­sünkbe az egvüttes negye­dik, „láthatatlan” tagja, szervezőié és házi szemzőié. Haraszti Miklós ifiú költő, aki a maga huszonkét évé­vel a legidősebb köztük. — \ pol-baat-ből a beat szó miránk vonatkoztatva már csak fo-mailae sem állja meg helyét, hiszen mi elektromos erősítő nélkül gitározunk — énekelünk, és egyáltalán nincsen dobo­sunk. A mi dalainkra nem lehet táncolni, azokat hall­gatni kell. Elvből ellenez­zük azt, hogy politikai mondanivalót csempéssze­nek a táncritmusok közé. Mi más irányba haladunk, A lüktetőbb ritmust visz- szük be a közéleti dalba, pontosabban a mozgalmi dalba, hogy az megújhod- jék. Mind a négyen a DNFF jelvényét hordják, melyet a vietnami szaha^sághar- cosok budapesti képviselő­je nyújtott át nekik, elis­meréséül annak, hogy dala­ikban szüntelenül emlékez­nek a hős nép küzdelmeire. A „Vietnami népdal”. a „Vietnami vasárnapok da­la”, a „Gvászének a sai- goni lányért” — a vietna­mi nép iránti szolidaritá­sukról beszél. csakúgy, mint maga az együttes ne­ve. a „Gerilla”, amelv tu­lajdonképpen a „partizán" szó franciás változata Beszélgetésünk a terve­ikre vonatkozó kérdéssel ér véget. Berki Tamás épí­tészmérnök akar lenni Ger­gely Agnes jogász. Vámos Tiber nedig. — ha sikerül felvétele a bölcsész karra — irodalom’anár Egvlkük sem szánja kenyérkerésö foglalkozásnak az éneklést, hiszen ma sem fogadnak el pénzt az iskolai kultúr- házi. vállalati fellépése­kért. A mozgalmi song ter­jesztését magátél értetődő termérs;rtpcsérgi't társadal­mi munkának tekintik, és az. egvüttes a megkezdett úton kíván haladni még sok esztendeig. Zilahi Judl

Next

/
Thumbnails
Contents