Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-19 / 66. szám
ESTI külpolH^kai krónika A kényszerintézkedések nem nyugtatják meg a nyugati pénzügyi köröket Robert Kennedy elveti Johnson politikáját Megverték Willy Brandtot Több száz tüntető zárta el a párt vezetők útját Müller Armand emlékére A Johnson-kormány általános politikai válságához kapcsolódnak a legfrissebb és legfontosabb nemzetközi események. Az egyik az aranyválság, amelynek megfékezésére új intézkedésekkel próbáltak lépést tenni Arne- rika és legfontosabb nyugat- európai szövetségesei. A másik az a határozott politikai kihívás, amelyet Robert Kennedy intézett Johnsonhoz a jelenlegi demokrata elnök politikájának lényegét és egészét támadva. A kommentátorok megegyeztek abban, hogy a washingtoni bankártanácskozás döntése önmagában hordozza a kialakult ellentmondásokat és lényegében csupán időnyerésnek tekinthető. A Times Londonban „lélegzetvételnyi szünef’-ről beszél. A brit tőkések lapja, a Financial Times a probléma gyökerére utal, amikor sokat- mondóan kétségét fejezi ki, vajon Johnson képes lesz-e helyreállítani a dollár iránti bizalmat A francia nagytőke lapja, a Les Echos felveti, hogy az európai bankok kénytelen-kelletlen és feltűnően tartózkodóan támogatták Washingtont (ez persze nem vonatkozik Párizsra), de abban egyetértenek a franciákkal, hogy minél hamarabb meg kell vitatni a nemzetközi pénzügyi rendszer megújításának De Gaulle által régóta sürgetett kérdését Természetesen a Washingtont támogató központi bankok országainak hivatalos pénzügyi körei igyekeznek az elégedettség látszatát kelteni. Ám ezek a körök is rendkívül óvatosan és látható aggodalommal beszélnek a jövőről. S ami a józan megfiNew York, (MTI) 5 Az amerikai elnökválasz. tasi harc már most, a próbaválasztások szakaszában olyan képet mutat, amely előrevetíti a későbbiekben várható elkeseredett és minden eszközt felhasználó személyi harcot a szembenálló felek, elsősorban pedig Johnson amerikai elnök és Robert Kennedy demokratapárti szenátor között Vasárnap ese a C3S ame_ rikai televíziós társaság egyik riportjában arról számolt be, hogy Kennedy szenátor „ultimátumjellegű” ajánlatot tett Johnsonnak. A hír, amelyet egyébként a Times és a Newsweek című folyóirat is átvett, úgy hangzott, hogy Kennedy felajánlotta: nem indul az elnökválasztáson, ha Johnson elfogadja egy olyan bizottság felállítására vonatkozó javaslatát, amely bizottsággyelőket felettébb aggasztja: a washingtoni kormány makacsul folytatja eddigi politikai vonalát, s az időnyeréssel a lényegi változtatások elől menekül. Ezeket a lényegi változtatásokat követeli az amerikai tőkéseknek az a csoportja, amelynek Robert Kennedy a legújabb hangadója. A szenátor, és a mögötte álló erők tisztában vannak azzal, hogy a bizalmi válság gazdasági és politikai jellegű egyaránt és mindennek kiváltója a hiábavaló vietnami katonai erőfeszítés. Szombaton Robert Kennedy bejelentette hivatalos indulását a demokrata elnökjelöltségért vívott harcban, s egyúttal kifejtette, hogy a politika megváltoztatása csak az eddigi csődpolitikát folytató Johnson eltávolításával képzelhető el. A Fehér Ház vasárnap ingerülten reagált a szenátor lépésére és azonnal megkezdte — a régi keletű Johnson—Kennedy párharc folytatásaként — a személyi intrikák háborúját Johnson tábora kiszivárogtatta, hogy Kennedy állítólag alkudozni próbált Johnsonnal, hogy az hozzon létre bizottságot vietnami politikájának felülvizsgálására. Nyilvánvaló, hogy Johnson az alkudozó bélyegét akarta sütni veszélyes riválisára. Robert Kennedy viszont a lényegi kérdésről beszélt hétfői kampánynyitó beszédében: a vietnami politika valóban gyökeres felülvizsgálatra szorul és Johnson maga szabta meg ennek formáját, vagyis azt, hogy ez csak nélküle képzelhető el, hiszen a hét végén is az asztalt verve állt ki háborús politikája mellett. nak feladata lenne a 'vietnami politika felülvizsgálása és megváltoztatása. Az indítványt Johnson elutasította és Kennedy közölte: indul a demokrata párt szí. neiben. Még csak két napja nyilvánvaló, hogy Robert Kennedy csatlakozott az elnök- választási küzdelem mezőnyéhez, a New York Times- ben azonban már hétfőn egész oldalas fizetett hirde. tés jelent meg, amely út- széli hangon szidalmazza a szenátort. A hirdetés, amelyet Johnson párthívei tettek közzé, kétségbe vonja Robert Kennedy szavahihe. tőségét, megállapítja: „Tekintve, hogy Kennedynek nincs esélye a győzelemre, elhatározta, hogy legalább szétzilálja a demokrata párt sorait, csak azért, hogy Lyndon Johnson vereséget szenvedjen a köztársasági párt jelöltjével szemben." Nürnberg: Példátlan méretű ellentüntetések közepette nyílt meg a Német Szociáldemokrata Párt nürnbergi kongresszusa. Röviddel azelőtt, hogy Herbert Wehner, a párt helyettes elnöke megnyitotta az 1969-es választások előtti utolsó pártkongresszust, kínos közjáték színtere volt a Mesterdalnokok virágokkal díszített csarnokának bejárata. Abban a pillanatban, amikor a pártvezetőség az üvegajtón át a csarnokba igyekezett belépni, több száz felhevült tüntető elzárta az útját. Nagy dulakodás támadt és — mint a DPA hír- ügynökség jelenti — a fiatalok nekitámadtak és megverték Willy Brandt és Herbert Wehner minisztereket. Wehner elvesztette szemüvegét és a közelben lévő barátai támogatását vette igénybe, Csehszlovákiában az elmúlt hét végén befejeződtek a Csehszlovák Kommunista Párt járási és városi kerületi konferenciái. Az értekezleteket mindenütt a küldöttek nagyfokú aktivitása jellemezte. A brnói pártkonferencián például Alexander Dubceknek, a Központi Bizottság első titkárának beszéde után mintegy hetvenen szólaltak fel. A többi pártkonferenciákon is nyílt véleménycsere folyt a legégetőbb kérdésekről. Sok szó esett a párt vezető szerepéről, arról, hogy a párt vezető szerepének a mindennap; munkában is kell érvényesülnie, a pártnak állandóan tudnia kell, hogy funkcionáriusai miként végzik íjiunká- jukat. Több helyütt a felszó lalók bírálták a kerületi és járási pártvezetést, vagy annak egyes tagjait. Az új vezetőségek megválasztása a; legtöbb helyen titkos szavazással történt. A pártkonferenciák részvevői mindenütt támogatták a Központi Bizottság decemberi és januári plénumának döntéseit. Több felszólaló hangsúlyozta: azoknak, akik még nem értették meg a megújhodási folyamat lényegét, hogy egy mellékajtón a terembe juthasson. A nyugatnémet hírügynökség beszámolójának további részében elmondja, hogy heves lökdösődés támadt: a bejárati ajtó üvegtáblája csörömpölve tört ezer darabra. Miközben a párt vezetői az előcsarnokban a fejleményeket vitatták, civilruhás rendőrök érkeztek a helyszínre. Ott volt Carlo Schmid is, az SPD ismert személyisége, aki a bejáratnál élénk szócsatába bonyolódott a tüntetőkkel. Homlokáról a verejték patakokban ömlött, s állandóan ismételgette: „Engedjenek, engedjenek, segítenem kell Herbertnek!” Hosszas dulakodás után a felvonultatott karhatalmi erőknek végre sikerült visz- szaszorítaniuk a fiatalokat, akik azonban ezután sem hagyták magukat és az épület bejáratától mintegy tíz méterre ülősztxájkot kezdtek. (DPA; Időt kell adni, hogy a legutóbbi eseményekkel kapcsolatos véleményük pozitív értelemben fejlődjék. Kassán a pártkonferencián a szlovák és magyar felszólalók egyöntetűen támogatták a Szlovák Nemzeti Tanácsnak az ország föderatív átrendezésére vonatkozó javaslatát Moszkva, (TASZSZ): Gromiko szovjet külügyminiszter meghívására, hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Kurt Waldheim osztrák külügyminiszter. Waldheim, aki március 23-áig tartózkodik majd a Szovjetunióban, Moszkván kívül Tbiliszibe is ellátogat és megbeszéléseket tart Koszigin mlniszterelnökk-’ Gromiko külügyminiszterrel, valamint Kuznyecowal, a külügyminiszter első helyettesével. A nemrégiben Moszkvában 77 éves korában elhunyt Müller Armand az Októberi Szocialista Forradalom és a polgárháború egyik kiemelkedő magyar internacionalista harcosa. Müller Armand, mint fiatal tisztviselő hadifogolyként került 1915-ben Oroszországba. A csita-pescsan- kai táborban a magyar munkásmozgalom más ismert személyeivel együtt már 1916. végétől forradalmi fel- világosító és szervező munkát végzett bajtársai körében. 1917. novemberétől a bolsevik párt tagja, s aktív szervezője a csitai hadifoglyok kommunista csoportjának. 1918. tavaszától Szibériában sorra alakultak az ellenforradalmi erőkkel szem- beszálló Vörös Gárda, illetve a Vörös Hadsereg alakulatai. Müller a csitai internacionalista osztagok egyik parancsnokaként küzdött Szemjonov atamán csapatai ellen. 1918. nyarán a Baj- kál-tó körüli, hónapokig tartó elkeseredett csatákban vezényelte rohamra az internacionalistákat a fehérgárdisták erőivel szemben. A túlerő ideiglenes -őzelme idején partizánosz- gban harcol, majd Kíná- i menekül. 1920-ban visz- :atér Szibériába, s az ir- kutszki magyar kommunista csoport és az internacionalista ezred egyik szervezője. A tapasztalt forradalmárt hamarosan kinevezik az I. irkutszki hadosztály 2. dandár, majd a távol-keleti hadsereg vezérkarának komisszárjává. E magas beosztásban jelentős szerepet Guatemala City, (MTI): Guatemala fővárosában hivatalosan bejelentették, hogy ismeretlen tettesek el. rabolták Mario Casiego ér. seket, az ország katolikus egyházának fejét. A rablás szombaton történt, amikor az érsek a főváros repülő'eré- ről palotája felé hajtatott Az érsekkel együtt eltűnt kocsija és sofőrje is. Mario Vasárnap a késő esti órákban a csehszlovák határőrök jelezték a magyar határőrség ipolytamóci őrsének, hogy nagyobb kiterjedésű erdőtüzet észlelnek az ipoly- tarnóci termelőszövetkezet hólyagpusztai birtokán. Ipoly- larnóci határőrségünk azonnal riasztotta az éppen ülésező tsz-vezetőséget, s néhány perccel később a csehszlovák határőrök és polgári töltött be a távol-keleti reguláris Vörös Hadsereg megteremtésében, a japán intervenció és az ellenforradalmi bandák kiűzésében Szibéria területéről. A továbbiakban a szovjethatalom gazdasági építő és szervező munkájában ért el figyelemre méltó eredményeket Érdemeiért a szovjet kormány több magas kitüntetésben részesítette. Életének utolsó évtizedében la fiatalos frissességgel és energiával dolgozott közben gyűjtötte az internacionalisták szibériai csatáira vonatkozó dokumentumokat, emlékeket A feltárt adatokat, s emlékeit, „A forradalom tüzében” című könyvvében orosz és a Zrínyi Kiadó gondozásában magyar nyelven is közzétette. M. Gy. Casiego szombaton mexikói látogatásáról tért vissza. A guatemalai főváros utcáin szombaton röplapok jelentek meg, amelyek azzal vádolják a guatemalai kato. likus egyház vezetőit, hogy „együttműködnek a kom. munistákkal”. Egyes megfigyelők ebből arra következtetnek, hogy az érsek elrablása mögött szélsőjobboldali terroristák állnak. személyek, továbbá az ipoly- tarnóciak már a nagy kiterjedésű erdőben, a négy helyen mind jobban terjedő tűz oltásán dolgoztak. Mááfél órás küzdelem után sikerült a tüzet lokalizálni, majd eloltani. Mintegy öt holdnyi területen pusztítottak a lángok, a csehszlovák határőrök ébersége több milliós kártól mentette meg a termelőszövetkezetet Személyi harc Kennedy és Johnson között Befejeződtek a járási pártkonferenciák Csehszlovákiában Elrabolták Guatemala érsekét Magyar és csehszlovák határőrök közös küzdelme a tűzzel Hólyagpusztán 56. — Most gyere a kantinba — mondta Galamb, mivel néhány emberük már volt, és látta, hogy Troppauert verseinek elvesztése mennyire lesújtja. — Játszok neked néhány szép dalt. De a költő komoran ment mellette, és nagyot sóhajtott — A legszebb verseimet lopták el. Közte volt az eposzom is: „Holnap indul a század csuklógyakorlatra. Irta Troppauer Hümér”. Ez neked nagyon tetszett... Leültek egy sarokasztalhoz. A vendéglős bort hozott, és Galamb a zsebébe nyúlt a szájharmonikájáért Elámult. A harmonika helyett Gri- son tárcáját vette elő. benne volt a titkos szolgálati jegy, a tizenötezer frank, a notesz és az ÚjságcikkOstobán nézte. — Mi ez? — kérdezte Troppauer. — Ez volt— a viaszosvá- szon zacskóban... Ami eltűnt a század pénzszekrényéből— Most itt van a zsebemben! — A verseim! Az is ott volt! — kiáltott a másik izgatottan. — Nézd meg a zsebed! De hiába kotorászott a zsebében. A versek eltűntek. — Nincs... — dadogta Galamb. — Visszaadott mindent... még a tizenötezer frankot is... — Gondolhattam volna — mondta keserűen a költő —, tudta a gazember, hogy mit akar. Majd bolond lesz a tizenötezer frankot megtartani, amikor ellophatta valamennyi eredeti Troppauert A szája megremegett, és nagy, szürke szeme nedvesen csillogott... Galamb vésztjóslóan felemelkedett. Hahó! Ezt senki más nem tehette a zsebébe, mint az arab suhanc, aki állandóan az asztalnál lábatlankodott levetett zubbonya körül! De hol van a fiú? Otthagyta Troppauert, és szó nélkül kisietett. A sön- téspolc mögött a konyha felé ment. Ott senki sem volt. Átment a konyhán. Egy kis kővel körülvett kertbe ért, ahol törölgetnek, krumplit tisztítanak és mosogatóvizet öntenek ki. Megvan! Ott áll az arab, és cipőt tisztít. Elkapta. — Beszélj, te ördögfiók, mert kitekerem a nyakadat! Hogv került ez a holmi hozzád? — Megmondok mindent... csak eressz el... uram... De ahogy lazult a szorítás, a fiú kisiklott a kezéből, és befutott a házba a konyha melletti keskeny úton. Galamb elkapta a csuklóját— Mindkettőjük keze a bejáró és a fal közé szorult. De az arab kiszakította magát, és beugrott egy szobába, ahol a kantinos lakott. Galamb nekifeszítette a vállát, a zár könnyen kitört, és máris ott állt a küszöbön. Egy hatalmas altiszti revolver feszült a gyomrának a suhanc remegő kezében... — Ha hozzám nyúl, lelövöm! Meglepetten nézte a barna bőrű kölyök elszántan villogó szemét. Azután a kezére nézett. Elzsibbadt az ámulattól. Ahol a karfa lehorzsolta a bőrt, fehér színű volt, és egv háromszögű anya jegy látszott! A szellem! Ez nem barna arab suhanc, hanem fehér nő! Ijedten lépett hátra. — Bocsánat... nem tudtam... hogy... Az arab követte a katona pillantását. Meglátta a kezén a Jelet... Ijedten eltakarta. Csend volt. — Milyen ostoba voltam— — mondta aztán szomorúan. — Sejthettem volna, hogy rájön, ha visszateszek mindent a y-ebébe... — Na hallja — legyintett fölényesen Galamb —, ön nem tudja, hogy én közben kitűnő nyomozó lettem? Most mondja meg nekem, kicsoda ön. Mert kísértetekben csökönyösen nem hiszek... A nő egy másodpercig gondolkozott. — Madge Russel... Az apám volt az a kutató, akit gyalázatosán meggyilkoltak, és az anyám lett később... dr. Brétailné. Értem... ezért hasonlít rá... és az anyajegy... — Kérem... Én most nem mondhatok semmit... Sokáig azt hittem, hogy maga... Például amikor az órát kértem... ott az oázisban. Hiszen emlékszik? — Halványan... — felelte rosszkedvűen, és megtapogatta a tarkóját. — Később meggyőződtem róla valaki révén, hogy maga... egészen... rendes és... Galamb csillogó szemmel lépett hozzá, és megfogta a kezét: — Régen vágytam már egy ehhez hasonló társalgásra... Mert meg kell mondanom... — Ne... Ne mondjon semmit — vágott közbe gyorsan a leány, és tűzpiros lett. — Ja igaz... a karóra, ha parancsolja... — Nem baj... Csak tartsa magánál... de kérem — tette hozzá őszinte aggódással —, vigyázzon magára, mert ezért meg akarják ölni... — De nem teszik! — kiáltotta elkeseredetten. Felharsant a kürt. Takarodó. — Mikor látom... — kérdezte gyorsan Galamb. — Talán... lesz alkalom még... Kérem, bízza ezt rám. Most nem vagyok a magam ura, de megígérem, hogy rövidesen találkozunk.. Nem akadályozhatta meg, hogy Galamb megcsókolja a kezét. De úgy látszott, hogy nem is akarja. (Folytatjuk)
