Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-17 / 65. szám
SzaboJcs-szafmári tárakon TIVADAR Soltész Albert rajza Idős falubeliek állítják, hogy amikor Petőfi a nagy, ári fa alatt csodálta a Tiszát, s a távolból egy templom tornyát látta, az a ti- vadari torony volt. Büszkék erre, s arra is, hogy itt folyik a Tisza, az ő folyójuk. Gyönyörű táj. Aid egyszer megismeri, megszereti, az mindig visz- szavágyik erre a vidékre. Itt még nem dominálnak mesterséges elemek, nincsenek mértani pontosságok. ősi a természet, a színek milliói tavaszi árnyalatával, a pihentető csenddel, a bólogató füzekkel, nyárral és százados diófákkal. Tivadar — alig kilencvenhat lakás, háromszázhatvanöt lélek — már nemzetközi prospektusban szerepel. Olyan strandja van, amilyet a természet adott, s amilyet sokan és sok helyen irigyelnek, szeretnének. Ez már Bereg. A Tisza jobb partján elterülő kis falu története elválaszthatatlan a méltóságteljesen hömpölygő folyamtól. S bár most az idegeneket vonzza mindinkább, az itteniek életét megkeserítette, hányszor és hányszor tette próbára az emberi kitartást Története az 1200-as ivektől ismert. Gulács és t’eodor — két testvér — birtokolták a lelkeket és az íny ági javakat ezen a tá- ;on. így nevezték el két községüket is a gazdáikról, s az idők folyamán lett Teodorból Tivadar. 1333- ban ismét szerepel a falu i pápai tizedek rovatban írják, hogy lakói nem fizetnek az egyháznak. Századok múltán, 1851-ben [agyarország geographiai szóára ismerteti a községet: Tivadar magyar falu Be- regh vármegyében, a Tisza iobb partján, Tarpáho* félórányira, 358 református 'akja. Sok gyümölcs, földesünk Szarka és Vto- eze, " Hatványozottan keserv« volt mindig itt a megélhetés. Eltelt azóta majd százhúsz év, i a lakosság száma nem változott. Alig volt olyan tavasz, amely ne hozott volna házakat el- sodró, embereket, vagyont pusztító árt, földeket, termést maga alá temető vizet Talán azért is él még most is két szólásmondás ezen a vidéken: „Kisar, Na gyár, Tivadar, mind a három kutyabaj, Tarpa, Gulács, Tivadar, sírva vigad a magyar." Most húsz éve volt as utolsó nagy tiszai árvíz, amikor a folyó — amelyre ma is olyan büszkék az itteniek — elsodorta a gátakat Két évtized telt el ezen a vidéken, de az idegen lépten-nyomon beleütközik a felismerésbe — azért a víz az úr. Érzi ezt a falu népe, amely közös gazdaságban dolgozik, három éve egyesült Guláccsal, hogy jobban boldoguljék. A gulácsi tanács végrehajtó bizottságának elnöke — Szarka Károly — tíz esztendeje ismeri Tivadart s lassan harminc hónapja jár át most is — azóta egyesült a tanács — hetenkét kétszer, intézni az ügyeket. „Ki vagyunk téve a vizeknek” — foglalja össze tömören. Szeretik azért a falut az emberek. Nem mennek el máshová vagy csak télen, amikor itthon nincs munka, akkor sem sokan. A járás legkisebb községe. Egészséges, tiszta levegő, bővérű a humor. Hagyomány itt még a szövés, fonás, a nagyszabású és vő. félyes lakodalom, az emberi életkor is magas. Hogy élnek az emberek? A kérdésre nehéz sóhaj a válasz. Nem tud fizetni a szövetkezet, vagy nagyon keveset De az emberek sorsa azért nem rossz. A házak tetejéről az évek során lekerült a szalma, s felváltotta a cserép, a pala, a pléh. Az alap: kő, a fal vályog, s három há*- nál már tégla. Hízót, bikát szerződnek az emberek a vállalattal, felnevelik, leadják, s kapnak érte jó pénzt. Baromfit nevelnek az udvaron. Megélnek Tivadaron. De jobban szeretnének élni, • ezt egyelőre eszik másutt lehet, úgy vélik. Az iparban, ahol nem ritka a havi kétezer. Itt még erre várni kell, s lehet, hogy éveket Kiss Sándor, a szövetkezet elnöke, most hat hónapja. Az előző évek időjárásáért, a vezetés nem kevés hibájáért nem felel, mégis érzi a súlyát Azt mondja: „Jó idő és szorgalom — e nélkül a kettő nélkül nem lehet haladás.* Nem lennének szorgalmasak az emberek? De igen, azok, kérik a munkát Tivadaron viszont nincs más, csak növénytermesztés. Kicsi a föld, több az ember, különösen a mai gazdálkodási módhoz, hoz. zátéve sokasodik a gép. „Az embereket naponta kell meggyőzni, hogy most még szegények vagyunk, kevés van a közös kasszában, nem adhatunk annyit, amennyit a munkájuk után megérdemelnének." Milyen lesz a hiúnap? Abban mindenki egyetért, jobbnak kell lennie Ar. ra alapoznak, hogy az őszi vetés most szép. Hogy előkészültek az állattenyésztés bővítésére amihez maguk akarják megtermeszteni a takarmányt, ami itt a Bereg - ben nagyim szépen díszük. A szeszfőzdét át akarják ua ni a tanácstól. Tivadarnak van egy apró betonüzeme, ahol betont és cserepet gyártanak, ezt is fejlesztenék, hiszen itt az alapanyag a Tisza mélyén. Olcsóbb lenne a gépek javítása is, ha megvalósulhatna a terv, hogy megvalósítsák a gépjavító társulást. A vezetőség töri a fejét, hogy valamelyik ipari üzemmel ösz- szefogna, s munkát adna az itteni asszonyoknak, akik tudnak szőni, varrni. Zöldséget is termesztenek, s Vá- sárosnaményban adják el. Felfogják a tivadari idegen, forgalom jelzéseit, s a hídnál egy nyári kempinget és halászcsárdát építenek — ezzel is gyarapszik a bevétek Múlt és jelen. Sokszor még együtt található. Kedves és régi szokások elevenednek és menne* veszendőbe, új szokások honosodnak ebben a kicsiny faluban. Még divat: a legkedvesebb vendégeket kenyérrel és só. val fogadják az idős asz- szonyok. Érdek«, sajátos vonása e környéknek a fa, s különösen a diófa kultusza. Diófa övezi a tiszai strandot, s emiatt messzi el. kerülik a vendégeket a s*u. nyögök. Ebben a faluban ember- emlékezet óta mindenki hét diófát ültetett A fák soká temek nagyok, s hosszú az életük. A ha diófa közül ötöt ültettek a tivada- rlak az unokáknak, a jövőnek, kettőt pedig arra, hogy legyen bölcsőnek és koporsónak. Nem azért, mintha a diófa gazdája nem akart soká élni, nem szeret, te az életet. Az itteni emberek egészségesek, sokáig élnek, s okosan élnek. A tanácselnök mondta el, hogy legutób is egy nyolcvanegy év« bácsit esketett Ahogy ment át Gulácsról az öt kilométernyire fekvő Tivadarra, egyik hóna alatt vitte az anyakönyvet, a másik alatt pedig a gombot harmónikát A lakodalom, — mert *t la volt — megették a csiga, tésztát és Szarka Sándor húzta a vidám párnak a legszebb beregi nótákat Nehéz, küzdelemhez szokott vidék, gondokban edződött kemény beregi emberek lakják ezt a kicsi falut „Kanán" ez a föld — azt tartják, vagyis kánaán. Mint Koncz István — aki most jött vissza a főváros egyik hajógyárából — említi, az ottani kétezret szí- vesen felcseréli az itteni egyezerrel, csak legyen az az egyezer. Lezz vajon? Gazdag lesz-e « a vidék, amely az idegennek gyönyörű, mert szinte érintetlenül találja benne a természetest, az ősit? Arra most készül a fatetet Tivadaron. Megjelent a Szabolcs-Szatmári Szemle idei első száma Második teljes évfolyamát kezdte meg idei első számával a Szabolcs-Szatmári Szemle. Remélhetjük, \ hogy mind megyénkben, mind pedig a megye határain kívül figyelemmel és megelégedéssel veszik kezükbe és forgatják azok, akiket érdekel e táj és nép sorsa, helyzete, jövője. E szám színes és változatos tartalmával rászolgálhat az érdeklődésre. A most megjelent számban a jövőt leginkább a vezércikk munkálja. Szerzője dr. Fekszi István. Témája: a tanácsok szerepe az új gazdaságirányítási rendszerben. A tanulmány kifejti, hogy az új gazdaságirányítási rendszer hogyan növeli meg a helyi tanácsok szerepét, kiterjesztve gazdaságpolitikai döntéseik lehetőségét, s megnövelve egyúttal a tanácsokon keresztül is a társadalom, a lakosság aktivitását, segítve a szocialista demokratizmus további fejlődését. A következő cikk szerzői, | Ötvös József és Tóth Árpád I a kisvárdai öntöde, a „Vul-| kán” eddigi fejlődését ösz- szegezik, s az üzem fejlődésének reményteljes távlatait is felvillantják. Gal- góczi József tudományos kutató kissé terjedelmes tanulmányában a lucemater- mesztés elemzésével foglalkozik, s ezzel a megye állattenyésztésének lehetőségét taglalja. B ajkó Mátyás a szabolcsi iskolai viszonyokat elemző folytatásos tanulmányának befejező részében a nyíregyházi tanyabokrok iskoláiba vezeti az olvasót, örvendetes lenne, ha a tanulmány néhány vitatható megállapítása újabb írásra ösztönözné az érintett pedagógusokat Kubányi Ferenc írása a középiskolai oktatás korszerűsítésének sürgető teendőit feszegeti okosan és szeretettel. Jelentős helyet kapott ebben a számban is megyénk múltja, megbecsülésre érdem« haladó hagyományainak néhány kérdése, dr. Fazekas Árpád a mai orvos szemével elemzi Jósa Andrásnak, a 100 évvel ezelőtt múzeumot alapító, 50 éve halott megyei tisztiorvos tevékenységét, a közegészség javítására fordított fáradozásait. Kiderül, hogy Jósa András mint orvos is érdem« tiszteletünkre, korszerű, s tudományos gyógyító munkát végzett Molnár József Kölcsey Ferenc halálának körülményeiről, s a halálhír kapcsán támadt sajtóbeli vitákról tájékoztat hozzáértéssel. Csermely Tibor a fennállásának 750. évfordulóját ünnepelni készülő Nyírbog- dány község történetéből közöl érték« szemelvényeket. Váradi Sternberg János ungvári egyetemi docens a nyíri gazdálkodás 1820-ból származó leírását ismerteti, s ezzel értékes dokumentummal egészítette ki hely- történeti ismereteinket. Dömötör Sándor cikke is igen értékes néprajzi és művelődéstörténeti adalékokat nyújt. Tulajdonképpen a hagyomány rovathoz tartozik Kopka János riportja, beszélgetése Pálfy Ernő elv- tással, aki a felszabadulás után egyik kimagasló vezetője volt a szabolcsi kommunista mozgalomnak. Helyes volt Erdész Sándornak számba venni a megyei néprajzi pályázatok mintegy másfél évtizedes eredményeit, bizonyára jő buzdítás ez is a szaporodó honismereti gyűjtőmunkához. Lengyel Ádám a megyénk gazdasági fejlesztésének szentelt II. földrajzi tudományos ülésszakáról számol be. A művészet rovatban Muraközi Ágota mutatja be Győri Elek parasztfestőt. Szilágyi Szabolcs cikke — bár helyenként ellentmondani látszik az előbbinek — közelebb hozza emberileg hozzánk a tiszaladányi festőművészt Pál Gyula tanulmánya nagyon fontos kérdést tárgyal, a tömegek képzőművészeti ízlésének fejlesztési lehetőségeit kutatja. Margócsy József írása fájdalmas búcsú s tisztelet- adás Sipkay Barna emlékének. A könyvszemle rovatban Németh Péter az eddig megjelent múzeumi füzeteket. CS. T. Lovas László verseskötetét. Gyarmati Béla az ungvári Bállá László legújabb könyvét, Sinkovics Gyula Lenin gazdasági írásainak egy kötetét. Bachát László pedig Mező Andrá* könyvét ismerteti. A Szemle eddigi számaiban való tájékozódást kívánja elősegíteni az e szám mellékleteként megjelent összevont tartalommutató. Vadász Ferenc: MEGÁLL A SZÉL Mai magyar irodalmunkban különösen a fiatal olvasó olyan hősöket keres, akiknek életérzéseiben a magáéra ismer, akiknek küzdelmeivel, céljaival azonosulni tud. Vadász Ferenc Megáll a szél című most megjelent regénye meleg fogadtatásának elsősorban ez a titka. Az ismert publicista új regényének központi alakja a huszonnyolc éves Szórád János. Kőfaragó segédből, a forradalmi harcokban tanúsított helytállása és gazdag élettapasztalata alapján megérdemelten lett a felszabadulás után egy magyar kisváros kommunista párttitkára. Egyszerű, őszinte ember, az eszme odaadó, szerény katonája. Élete nyílt lap az „övéi” előtt. Volt idő, amikor a pozitív hős megformálására tett írói erőfeszítés valószínütlenül tökéletes típust teremtett. Vadász Ferenc regényhőse tévedni is tud, kételkedni is mer, szeretni, szívére hallgatni is elég merész. A párttitkár szereim« egy fiatal lányba, aki származása szerint osztályidegen. „Olyan — mondja az író —, aki akkor, amikor az övéi voltak fölül, még gyerek volt— Gyerekszobás úrilány. Tényleg nincs okom és jogom hinni a megváltozásában? — kérdezi önmagát. — Egy egész ország lakosságának többségéről feltételezzük, hogy habozás nélkül, sőt, lelkesedéssel követ minket, pedig ez az ország pemrég a fasizmus egyik fellegvárának számított. Az egyénekben pedig — akikre a mi személyiségünk közvetlenül is kell, hogy hasson — ennyire nem bízhatunk?” Ahány esemény, annyi konfliktus: viták, gyanusítá- sök, mámoros öröm egy-egy politikai siker nyomán, intrikák, alakoskodások, sok belső vívódás, botlás és fel- emelkedés. Szórád János múltja: sok-sok önfeláldozó küzdelem. Jelene: az igazságba vetett hit, a hűség, a tántoríthatatlan meggyőződéstől fűtött közéleti tevékenység. Joggal bízik abban, hogy becsülete kikezdhetetlen, s érthető, ha a lé- lektelen kisszerűség, a forradalom szellemétől merőben idegen megnyilvánulások mind gyakoribb ismétlődése keserűséggel töltik el. Az idő — 1948 — a fordo- lat éve. Nagy eredmények^ reményt keltő, győzelmekéi ígérő kezdeményezések, lelkesedés, áldozatkészség, — ezek legfőbb jellemzői azote- nak a ^hónapoknak, melyetek ben a'regény izgalmas éa fordulatos cselekménye zaj-j lik. S közben, — miként Szórád János —, a regény olva-i sója is döbbenten érzi, hogy valami ijesztő fülledtség kezd sűrűsödni a kisváros fölött lassan megáll a szél... Vadász Ferenc választéka* írói eszközökkel, minden bőbeszédűségtől mentesen, ma-: gával sodró érdekességgel ábrázolja a forrongó, átalan kulóban lévő város és a környék életét, hitelesen, a maguk sokféleségében vonultatja fel történetének szereplőit. L. L. B. Volt-e Zelthoííez úrnak nagynénje ? Témajavaslat irodalmiaskodó színpadoknak Kar: Egyszer volt egy kemence, belebújt a kis Bence. Első hang: Ben— Második hang: cet Első hang: Ben— Kar: benn, kinn, benn, kinn, benn... Második hang: est Zelthoffer: Belebúft, éh bújt bele Bence, kemence, te mezencefalon. Kicsi Bence. Kince, kenet. (Jobbról sárga fény, és egy angolkürt bejön. Mégtájjá magát, s felcsendül az Ave Maria. Egy pacsirta a kar egyik tagjának a karjára száll.) Zelthoffer: Volt-a «ekem nagynéném? Kis Bence, te, mám te megy a nagynéném} Bence: Nem, nekem Bence nevem egyetlen mely nemem jele. Kar: (Suttogva.) Hűvös a nadragulya levele. Szép nyári reggelen hűli a selymes hó, Bencére. Zelthoffer ül, siratja álmát, a nagynéniét, aki nem is volt, de lehetett volna. Első hang: volna. Második hang: Olgái Kar: Volga, Volga, maty radnája (énekelnek). Narrátor: (a szövegkönyvet a szeme elé emeli, énekel) Oh, sanyarú élet, magyarázzam néktek, ostoba hallgatók, mit jelent mindez? Emelkedjetek fel, mint ez angolkürt hangja. Legyetek öblösek, mint a po- esirta! Oh, te rongyos élet. miért nem csupa akadémikus hallgat engem! Bence: Nagynénit hol találjak néked. Oh, Zelthof. fér. Talán a kemencében7 (belebújik a lila kartonnal jelzett kemencébe.) Kar: egyszer volt egy ka- mence, belebújt— Első hang: a. Második hang: kfs.„ Ketten: akisbence. A anagybence. Zelthoffer: (zseblámpát vesz elő. Meggyújtja ée ráül.) Máglyán égek, veivé szent Johanna! Kar: Johanna! Íme a nagynéni! Johanna! A közönség, ha a rendőrök engednék, e kijárat fé> lé rohanna! Vége. j
