Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-17 / 65. szám
PA RTUíERKRET KERES Ä pártszervezetek Eiluílen tevékenységükben az embert lássák! Beszélgetés Alexa László elvtárssal, a Nyíregyházi Járási Pártbizottság első titkárával & KONZERY&YÁR Jelentkezzenek a termelőszövetkezetek ! Hét hónapig tartó munkát nyújthat falun a konzervipar Beretvás Dezső igazgató nyilatkozata “ Kerskosztohmegbeszelést írÁcvíiüníi i>fo tvprkesitőse link ben Felkerestük Alexa László elvtársat a Nyíregyházi Já- . rási Pántbizottság első tit- . kárát, akitől a termelőszövetkezeti törvény ismertetésével, végrehajtásával kapcsolatos, a tsz-pártalapszer- vezetek munkáját érintő néhány kérdésre kértünk választ. Alexa elvtárs bevezetőül elmondta, hogy járásuk legnagyobb a megyében, ahol jelentős ipar is . van, de a területük jellege mezőgazdasági, így munkájuk homlokterében a mezőgazdasággal összefüggő kérdések állnak; Hogyan vettek és vesznek részt a pártalapszervezetek a termelőszövetkezeti törvény megismertetésében? Ott kezdeném, hogy a párt IX, kongresszusán nagy hangsúlyt kapott a mező- gazdaság fejlesztése. A korábban és most rendeletbe, törvénybe foglalt feladatok a kongresszuson már elvi határozatban elfogadásra kerültek. így a kongresszus után — részletek ismerete nélkül ugyan — elvben sok szó esett a szövetkezeti törvényről is. De voltak olyan kérdések, mint a tsz-nyug- díj, a gyermekgondozási segély, a felvásárlási árak rendezése, aminek az ismertetése. már konkrét feladat volt. Ezeket az intézkedéseket jól fogadta a parasztság, nagy érdeklődéssel vettek részt az ilyen témák ismertetésén. Ezzel azt akarom aláhúzni, hogy a pártszerve- jsetek a szövetkezeti törvény meg! kenések or kedvező légkörben, a szövetkezeti tagsággal minden eddiginél szorosabb kapcsolatban láthattak annak ismertetéséhez. Az Ismertetés módszerében nincs semmi külön receptünk ahogy más járásokban is végzik, mi is kihasználunk minden lehetőséget, hogy a törvényt a beosztásának, munkakörének megfelelően mindenki ismerje. A párttaggyűléstől a tanácsülésig, a brigádértekezlettől az egyéni beszélgetésekig mindenütt szó van a két törvényről. Elmondhatom, hogy a termelőszövetkezeti tagság többsége a leglényegesebb dolgokat már ismeri, de a megértés még nem jutott el mindenkihez. Milyen problémák kerültek eddig felszínre, amiben segítséget nyújtott a pártszervezet, illetve amiről jelzést küldtek a járási bizottsághoz? — A szorgalmasan dolgozóit, tehát a tagság többsége jól fogadta az új törvényt Az eddig csak „jogaikért” hangoskodó tagok talajukat veszítik, ha a kötelezettségeiknek nem tesznek eleget. Ezt az intézkedést a szövetkezeti tagok nagy része a becsületes emberek törvényének, segítőjének tartja. Ez így is van. De ebből adódik az első probléma is, ott, ahol a vezetőség ezt félreérti, ahol úgy gondolják, a paragrafus mindent megold helyettük. Néhány szövetkezetben úgy gondolkozott a szakmai vezetés, hogy a törvény alapján készítenek egy sablont aki ebbe nem illik bele, azt ki kell zárni. Az alapszervezetek jelzésére mi az ilyen helyekre sürgősen kimentünk és megmagyaráztuk; a törvényt emberenként kell alkalmazni. A tagsági viszony nem csupán jogi kérdés, hanem emberek viszonyának rendezése. A munkaegység nyilvántartás mögött vannak özvegyasz- szonyok, betegek öregek, fiatalok és néhány lógós is. Mindezek egyetlen sablonba nem férnek. — A járásunkban ezer körül van a pártolótagok száma. Eddig közülük 125- en kérték felvételüket. Ebben a kérdésben is volt túlkapás, jó néhány szövetkezet a törvény ellenére valamennyi pártoló tagtól már az idén meg akarta vonni a háztáji földet. — Vannak szövetkezetek, ahol igen magas követelményeket állítanak a teljes tagság elnyeréséért. Nem egy helyen 250 tízórás munkanap ledolgozása ellenében adnak csak 1600 ölet. Ezzel a növénytermelésben dolgozók nagy részét hátrányos helyzetbe hoznák. Ebben az évben eddig 850 új tagot vettek fel a szövetkezetekbe, többségük nő. Nálunk eddig is igen sok nő dolgozott a tsz-ekben. Ezért az alapszervezetek figyelmét külön felhívtuk; első helyen törődjenek a nők ügyével. Néhány szövetkezetben úgy is kategorizálni akarták a nőket, hogy férjük a termelőszövetkezetben, vagy pedig Idegenben dolgozik. Ezt idejében jelezték nekünk és arra kértük az alapszervezeteket, azt vegyék figyelembe, hogy az illető személy a tagsági követelményeknek eleget tesz- e vagy sem. Aki jobban dolgozik, többet érdemel bárhol is van a férje Ugyanakkor elmondhatom azt is, hogy ugyanezekben a szövetkezetekben a kisgyermekes, családfenntartó, vagy betegeskedő nőknek csökkentett teljesítményt szabtak. Tehát egyetlen szövetkezeten belül is találkozunk ilyen ellentmondásokkal — egy asztalnál születik kevésbé jó és jó határozat. Vannak kisebb és egyedi ügyek bőven, de egy cikkben mindent nem mondhatok el, a leglényegesebb problémák eddig, amire az alapszervezetek felfigyeltek ezek voltak. Van-e olyan veszély, bogy a pártszervezetek ebben a nagy munkában kisajátítanák a szakvezetés teendőit, vagy a másik oldal, mindent rájuk hagynának? Ahogy előtérbe került a gazdaságirányítás új rendszerének ismertetése, ml fokozottabban kezdtük az önálló gazdálkodás segítésére tanítani az alapszervezeti vezetőket. A demokrácia ki- szélesítése, a nagyobb önállóság, nagyobb felelősséget is jelent. Azt mondjam, hogy mindenütt Ideálisan dolgoznak már? Nem. Ilyen illúziókban nem ringatjuk magunkat. De azt mondhatom, hogy az elmúlt két évben, amióta szünőben van a járási tanács és a különböző vállalatok gyámkodása, parancsolgatása, sokat fejlődtek a pártszervezetek is. — Azt nem mondhatom, hogy valahol is kisajátítanák a szakvezetést. Néhány szövetkezeti alapszervezetünkre inkább a bátortalanság a jellemző. Ennek pedig az az eredője, hogy a pártvezetőség nem ismerkedett meg kellően a törvénnyel, így vitás ügyekben sem az igent, sem pedig a nemet nem tudják kimondani. Inkább akadnak olyan szakvezetők, akik az alapszervezetet akarják kisajátítani, az ő elgondolásuk propagálására, egyes esetekbe!} akkor Is, ha az nem helytálló. Mi továbbra is arra tanítjuk az alapszervezeteket, hogy a termelés kérdéseivel behatóan foglalkozzanak. Ha ezt nem tennék, a munkájuk lényegétől fosztanák meg magukat. De ugyanakkor azt is mondjuk: elsősorban politikai munkával, emberi vonatkozásban, a gondolatok formálásával mozgósítsanak egy-egy feladatra. Milyen fontos feladatok megvalósításán dolgoznak most a termelőszövetkezeti alapszervezetek? A megyei pártbizottság 19C8. évi feladatterve alapján elkészült a járási és az alapszervezetek feladatterve is. Mi úgy látjuk, ezekben a tervekben sikerült a legfontosabb teendőket rögzíteni Ha ez így van, akkor most már a végrehajtáson a sor. Fő helyet kapott a tervekben az új mechanizmus tovább ismertetése és gyakorlati megvalósításának segítése. A szövetkezeti és földtörvény minden tsz-tag- hoz való eljuttatása. Nem kívánjuk, hogy valamennyi szövetkezeti tag úgy ismerje a törvényt, ahogy az elnöknek kell, de a demokratizálódás feltétele, a beleszólás alapköve, hogy széles körűen ismerjék az alapelveket — A korábbiaknál nagyobb szerepet kap az emberekkel való foglalkozás és érdekeiknek képviselete. Sok helyen türelmetlenséget tapasztalunk a kis ügyek intézésében. Ezek figyelemmel kísérésére nagyon nagy gondot fordítunk mi Is. — Talán első helyen kellett volna említeni, de a végére hagytam emlékeztetőül a pártszervezetek erősítésének kérdését. Ennek két módja van: tagfelvétellel erősíteni az alapszervezeteket és. segítségadással a pártmunka színvonalát emelni. Mind a kettővel élni akarunk. Szövetkezeteinkben sok olyan becsületes ember van, akik munkájuk, politikai érdeklődésük és állásfoglalásuk nyomán is a pártnak tagjai lehetnének. Mi számítunk rájuk, anélkül, hogy valami kampányt kezdenénk. Véleményem szerint járásunk szövetkezeti tagságában van olyan erő, aminek révén a párt- szervezetek segítő munkájával 1968-ban jelentős lépést tehetünk előre. Csikós Balázs Szabolcs-Szatmár megyében egyetlen úgynevezett „előüzeme” sincsen a konzerviparnak. Ez tény. (A porcsalmai fióküzern, nem „igazi” segítség a tsz-eknek.) Ugyanakkor az országos sajtó sokszor ad hírt ilyen „lé-állomások”, és más „íél- készüzemek” hasznos voltáról, kölcsönös előnyeiről. Kapacitásbővülést jelent az élelmiszeriparnak, olcsón. Ugyanakkor munkát, kereseti lehetőséget jelent falun. Ezekutan nem csodálható, ha munkatársaink a megye falvait járván, lép- ten-nyomon olyan termelőszövetkezeti kezdeményezésekbe ütköznél;, amelyek azokkal a szavakkal kezdődnek: „Dolgozzuk fel nyers termékeinket” és azzal a kifejezéssel zárulnak: „Segíthetne a konzervipar.” Legutóbb a Konzervipari Tröszt, vezetőinek és a termelőszövetkezeti területi szövetségek titkárainak megbeszélésén éppen a megyénkben Józsa Endre, a Szatmár-Beregi Területi Szövetség titkára vetette fel élesen ismét: jó lenne, ha a konzeripar a mi megyénkben is „eléje menne” a termelőszövetkezeteknek ilyen „előregyártó állomások” felállításában. Egy másik, országos kon- • ferencián az élelmezésügyi és földművelésügyi miniszter fejtette ki: véleménye szerint az élelmiszeripar és a mezőgazdaság —most már mindkettő hozzá tartozik — együttműködési lehetőségei csak öt százalékban vannak kihasználva. A konzervgyár véleménye Felkerestük Beretvás Dezső elvtársat, a Nyíregyházi Konzervgyár igazgatóját és arra kértük, hogy fejtse ki álláspontját ebben a kérdésben. Az igazgató egyetért azzal a javaslatunkkal, hogy járjunk a végére, nyilvános vitával és ha szükséges, egy záró „kérekasztal-beszélge- téssel” gyorsítsuk meg a kibontakozást. Örömmel teszünk eleget kérésének és vitára bocsátva közöljük a konzervgyár állásfogalását ebben az ügyben. Példának mindjárt felhozta Beretvás elvtárs f a zöldségtermeltetés ügyét. Idén csak 138 termelőszövetkezettel kötött termelési szerződést a konzervgyár a tavalyi 172 helyett Sokan ezt úgy fogják fel, hogy szűkülnek a lehetőségek. Pedig véleménye szerint épp ellenkezőleg: most szélesednek csak igazán. A konzervgyár érdeke az volna, hogy ötven szövetkezet termeljen neki nyersanyagot, de a jelenleginél is sokkal nagyobb területen. A mostani, harmincnéggyel kevesebb tsz is húsz százalékkal nagyobb területre kötött szerződést, mint az elmúlt évben. Folyamatos m unka lehetőség A konzervgyár állandó partnereket keres. Húszholdas kis parcellákra nem érdemes előüzemet létesíteni. Ellenben, ha kialakul a jó partnerviszony, különféle munkákból héthónapos folyamatos munkalehetőséget tud adni az üzem a jó partnernek bizonyuló termelő- szövetkezetek dolgozóinak. Elmondotta azt is az igazgató, hogy az üzem szempontja szerint 300—400 holdas bázisok kellenének ahhoz, hogy az együttműködés kifogástalan legyen. Szerinte közömbös az ipar szempontjából, hogy ezt a területet egy, két, három, vagy még több termelőszövetkezet vállalja közösen. De ha ilyen bázisok kialakulnak, egész sor kis „fióküzern” létesülhetne Szabolcs-Szatmár megyében is. Végezetül azt is elmondotta, hogy az így gazdaságosabbá vált együttműködés eredményeképpen a konzervgyár magasabb fel- vásárlási árakkal tudja viszonozni a hozzá hű partnerszövetkezetek munkáját és ez nem kevés többletjövedelmet hozhat a falunak sem. Kezdődjék a vita Nem azért közöltük a konzervgyár vezetőjének véleményét, hogy azt szent- írásnak tartsuk. Tudjuk, hogy sok termelőszövetkezetben és területi szövetségben másként vélekednek. De éppen a vita meggyorsítása és a konkrét eredmények elérése érdekében köszönettel nyugtázzuk a megnyilatkozást és várjuk a partnerként jelentkező termelőszövetkezetek leveleit. A nyilvános vitára, ha szükséges, többször is visszatérünk még. Elvállaljuk továbbá, hogy k erekasz talmegbeszélésre hívjuk össze a termelőszövetkezetek és a konzervgyár vezetőit, képviselőit. írjanak szerkesztőségünkbe, kérjük, segítsenek. Megírhatják azt is hogy mi a véleményük. De írhatják egyszerűen azt, hogy szeretnének részt venni a megbeszélésen, hogy ott fejtsék ki véleményüket A kerekasztal-beszélgetés Időpontját egyelőre nem tűzzük ki. Amikor elég jelentkező és hozzászólás osz- szegyűlt, idejében meghirdetjük és meghívót is küldünk a jelentkezőknek. Az elnök, ha nyugdíjas... Lehet hinni a véletlenekben? Mert ez sem az. Határozottan indító oka van annak, hogy Gulyás Lajos a tsz-irodába érkezik. Jobb hóna alatt takarosán összehajtogatott zsák. Egy hirtelen képvillanás. Legutóbb tavaly nyáron, az egyik szép meleg napon Hegedűs Sándor, a Vásáros- naményi Járási Pártbizottság első titkárának kíséretében jártam Tiszaszalkán. A tsz elnökét kerestük. A legtermészetesebbnek tartotta mindenki, akitől érdeklődtünk, hogy a határba küldjön bennünket az elnök után. Közben az első titkár úgy mutatta be — egyelőre látatlanul — a tiszaszalkai Búzalkalász Tsz elnökét, aki idős létére is egyik leg- rajongóbb híve minden hasznos újnak. S éppen ez volt az, ami miatt kerestem Gulyás Lajos bácsit. Hogy írjak róla az újságban. A réten találtuk meg. Boldog mosollyal fogadott bennünket Bevált a széna- rendbálázó, a villanypásztor, melyeket ő vásárolt meg elsőnek a járás szövetkezeti gazdaságai közül. Most ezek munkáját, hasznosságát ellenőrizte. Tele volt dicsérettel. Most pedig pontosan két hete azt közölte róla a Ke- let-Magyarország: »Nyugdíjba ment Gulyás Lajos, megyénk termelőszövetkezeti mozgalmának egyik úttörője. A most 68 éves Gulyás Lajos 18 évig vezette a tiszaszalkai közös gazdaságot, mely elnöksége alatt kiváló szövetkezetté fejlődött”. És ezúttal zsákkal a hóna alatt, az irodában Lajos bácsi. Céloz az ismerettségünk- re, közvetlen hangon köszön. A nyomába lépett fiatal elnök, Kosdi Árpád szívesen kínálja székkel. — Hogy érzi magát, Lajos bácsi? Milyennek Ígérkezik a nyugdíjas idő? — kérdezem. — Egyelőre nyugalmat- lannak — feleli nagy komolyan. Csak utána jelenik arcán a korábbról már ismert mosoly. — De azért nincs semmi baj. Hozzá- kezdtem rendbetenni a házkörüli gyümölcsfáimat, az udvar kerítését Igen elha- nyagolódott tennivaló ez nálam. Míg elnök voltam, nem jutott időm ilyesmi otthoni dolgokra. — Most mi járatban, a zsákkal?... — Ma március tizenhar- madika. Holnap érkeznek a tsz-be a tagok háztájijába igényelt csibék. Én is Írattam. Azoknak gondoskodom előre ennivalóról. Azt is intézi a közös. Cserébe vagy készpénzért kapnak ilyen tápot a közösből a tagok. Én is az vagyok, nem? Még nyugdíjasán is. Mit tervez egyéb időtöltésre? Elég jó erővel bírja még magát — Valóban bírom még magam. Ez jó. Hát... van most már otthon három süldő. Vettem. Addig így se tartottam sertést, csak rövid idei hizlalásra vettem. Vagy én vagy a feleségem elgondozzuk. Mikor hogy jöhet sora. Hagyok belőlük kocát is. Egyébként, munkálkodni akarok még a közösben is. — Milyen munkán? Elnök volt Lajos bácsi. Felrántja deres színű, dús szemöldökét — Na és, ha elnök voltam. Nem feledtem én azért semmi munkát. Jól megtanított velem még suhanc koromban minden paraszti tennivalót az akkori mu- szájság. Akár kosárfonástól kezdve kasza, kapa kalapálásig, fenésig mindegy nekem akármi. Jöhet az asztagrakás is. A munka, míg bírja az ember nem szégyen senkinek. Sok tapasztalatot is tudhat adni a szövetkezetnek. Meg tanácsokat, javaslatokat — Ha igényelik. Tolakodó, hangoskodó soha nem voltam ilyesmiben. Ha az új elnök — int a fejével Kosdi Árpádra — meg a többi vezető, vagy akár a tagság kér tőlem ilyesmit, szívesen állok rendelkezésükre. A fiatal elnök teljes bizalmáról nyugtatja Gulyás Lajost Nem szégyelli kimondani: gyakorlatilag a Lajos bácsi neveltje. A gödöllői egyetemen az elméleti alapot kapta meg, az életben való helytállásban pedig Lajos bácsitól tanult Ugyannyira, hogy messze szülőhelyét, Komárom megyét is elhagyva, a távoli Szatmárban telepedett le végleg, öt évig főagronon.us volt Gyakorlati tanítómestere maga javasolta utódjának, a közösség egyetértésével. — Család? — Egyetlen fiú. Idén érettségizik. Katonatisztnek vágyik. Teljesüljön az akarata... Az enyém beteljesedett Amikor szövetkezeti gazdálkodásra álltunk össze, hatszáz holdunk volt, egyéb semmi. A két kezünkkel csináltunk sertésólakat hecceket juhhodályt. Egy szoba irodánk volt a régi kastélyban. Húsz pár lovat a volt urasági épületben helyeztünk el. Most húszmillió forintot ér a közös vagyon. Nem ment ez magától. Hogy tehettem érte, az jelenti, hogy az én akaratom beteljesedett Mert egymást segítettük. Nemcsak vártuk a holnapot, de tettünk is érte. Ez kell ezután i& Asztak* BA1M
