Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-17 / 65. szám
Hz amerikai „nag? effaaziva“ kosiarea Vietnambani Ax amerlkat és dél-vietnami egységek közös „nagy offenzívájában” több mint 25 000-en vesznek részt. Az offenzíva célja, hogy megkíséreljék visszanyomni a szabadságharcosokat a főváros közvetlen környékéről. Pénteken tíz és fél érán keresztül tartottak a csatározások Cu Chi-íól tíz kilométernyire délnyugatra. Az akció során a szabadságharcosok kezdeményeztek, és az amerikaiak végül is kénytelenek voltak nehéztüzérséget és helikoptereket is bevetni a harcba. A harc csak alkonyat felé lanyhult, amikor a partizánok visszatértek a környező őserdőben elhelyezett állásaikba. Amerikai forrásból származó Jelentés szerint az amerikai repülőgépek pénteken Hanoitól északkeletre és Haipongtól délre hajtottak végre légitámadásokat a VDK területe ellen. Állításuk szerint az akció repülőterek és üzemek ellen irányult Az Egyesült Államok egyik Saigonba küldött gazdasági szakértője újságírók előtt kifejtette, hogy a sai- goni rezsim, tekirttettel arra a súlyos anyagi és erkölcsi veszteségre, amelyet a szabadságharcosok offenzí- vája következtében elszenvedett, rendkívül ' nehéz helyzet előtt áll. Mintegy 50 000 lakóház és üzem hever romokban, súlyos fennakadások vannak a közle kedésben és a postai szolgáltatásokban, erősen csökr kent az államnak az adok beszedéséből származó iÖ- vedelme. A vidéki körzetekben teljesen leállt az üzleti forgalom. A KCNA hírügynökség jelentése szerint a dél-vietnami partizánok január 21-e és március 13-a között Khe Sanh körzetében 2530 amerikai és 1540 dél-vietnami katonát öltek — illetve sebesfteitek meg. A dél-vietnami népi felszabadító erők 218 ellenséges repülőgépet lőttek le. Zárt ajtók mögött folynak a tárgyalások Washingtonban a vietnami amerikai politika ..módosításáról’-. A tanácskozáson Clifford, az Egyesült Államot új hadügyminisztere, Rusk külügyminiszter, Wheeler tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke és Postow, Johnson elnök személyes tanácsadója vesz részt, A megfigyelők valószínének tartják, hogy a kilátásba helvezett „revízió” nem jelenti „az ellenőrzött katonai eszkaláció” politikájának feladását, hanem inkább taktikai módosításokra vonatkozik. Lengyel do’gozék állásfoglalása a szocialista rend mellett „Aki a népi Lengyelországra tör, a szocializmus ellensége” — ennek a jelszónak a jegyében Lengyelor- szág-szerte nagygyűléseket tartanak a munkáskollektívák, a dolgozó értelmiség képviselői, pedagógusok, veterán harcosok. A nagygyűléseken elfogadott határozatok ezreiben a dolgozók követelik, hogy a felsőoktatási tanintézetek a tudomány központjai legyenek, ne pedig politikai felfordulás centrumai. „Nyugodtan akarunk élni, a párt vezetősége által megjelölt úton kívánunk haladni, meg akarjuk óvni a fiatalságot attól, hogy a népi Lengyelország ellenségei bevonják őket szennyes játékukba” — hangoztatják. A varsói utcákon lezajlott kilengések bűnöseinek szigorú felelősségre vonását követelik a falusi dolgozók is. Befejezte munkáját a lengyel újságírószövetség VII. kongresszusa. A kongresszus levelet Intézett a Vietnami Demokratikus Köztársaság újságíróihoz, s ebben szolidaritását nyilvánítja a* vietnami nép harcával. A kongresszus résztvevői levelet intéztek Wladyslaw Gomulkához, a LEMP KB első titkárához is. A levél többek között hangoztatja: Szeretnénk biztosítani önt, hogy a lengyel újságírók határozottan támogatják a párt programját és politikáját A LEMP népünk élcsapata, amely a haladásért és szocializmusért hazánkban folyó hazafias harcot vezeti. A Zolnlerz Wolnosd, a lengyel néphadsereg központi lapja szombati szerkesztőségi cikkében állást foglal a diákzavargásokkal kapcsolatban. „Megőrizzük a nyuPrága fTASZSZ): ' A Csehszlovák Kommunista Párt járási és városi szervezeteiben tovább folynak a beszámoló-tisztújító értekezletek, amelyeken a vezető pártfunkcionáriusokkal az élén a párt Központi Bizottságának küldöttségei is részt vesz Szombaton Bmoban, a városi pártkonferencián beszédet mondott Alexander Dubcek, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. A CTK hírügynökség beszámolót közöl a szlovák nemzeti tanács pénteken Pozsonyban megtartott üléséről. A tanács Javasolta a galmunkat és éberségünket” — hangoztatja címében a cikk, amely elítéli „a régi reakciós erők és az új politikai kalandorok összefogását a szocialista rend ellen”. A hadsereg támogatja a munkásosztályt, az egész népet, s mint mindig, most Is hű marad a néphatalomhoz, a pártvezetéshez — hangoztatja a cikk. marxista—leninista nemzetiségi politika elveinek megfelelő szocialista föderatív rendszer létrehazását és e rendszer előkészítésének kidolgozását az új csehszlovák alkotmányban, még a Csehszlovák Kommunista Párt XIV. kongresszusa előtt. A tanács a továbbiakban teljes támogatásáról biztosította a Csehszlovák Kommunista Párt és a Szlovák Kommunista Párt januári központi bizottsági plénumának határozatait. A tanács úgy véli, hogy a szocialista nemzetköziség elveinek szellemében meg kell teremteni a jogi és politikai feltételeit a magyar és az ukrán nemzetiségi dolgozók általános gazdasági és kulturális fejlődésének. Alexander Dubcek beszédet mondott Beszámoló a szlovák nemzeti tanács üléséről Egy hét a világpolitikában Aranyláz a lökés piacokon — A „galambokat“ nem lehet eltemetni — A CüKP helyesli a közélet aktivizálódását Csehszlovákiában E héten példátlan méretű spekulációs hullám söpört végig a nyugati világ tőzsdéin, súlyosan fenyegetve a nyugati vezérvaluta a dollár szilárdságát: az arany felvásárlása fantasztikus méreteket öltött, a londoni aranypiacon egyetlen nap leforgása alatt 200 tonna arany cserélt gazdát, holott máskor, normális üzletmenet mellett 3—5 tonna aranyat adnak csak el. Az „aranyláz” olyan nyomást gyakorolt a dollárra, hogy végül is rendkívüli intézkedéseket kellett tenni az egész nyugati pénzügyi rendszer megrázkódtatásával fenyegető fejlemények megakadályozására. Johnson elnök telefonon fordult segítségért Londonhoz, s Wilson miniszterelnök egy sebtiben összehívott éjszakai tanácskozás után elrendelte a londoni aranypiac átmeneti bezárását, hogy ezzel a kényszerszünettef lefékezze a pánikszerű arany\'ásárlást. Ugyanakkor Fürgős lanácskozásra hívták össze a nyugati bankvezéreket. hogy közös intézkedésekkel mentsék meg a dollárt a leérték"! óstől. A nagy válság melléktermékeként az angol kabinetben éles összecsapásra került sor a miniszterelnök és külügyminisztere között, mely végül Is Brown külügyminiszter lemondásával végződött Utóda Michael Stewart lett. aki korábban már volt külügyminiszter. A nyugati aranylázat vol- takénnen helyesebb lenne dollárláznak nevezni, mert hiszen alapvető oka. hogy széles körökben megingott a dollárba vetett bizalom. Az amerikai fizetési mérleg deficitje — nem utolsó sorban a vietnami háború következtében — krónikussá vált s az elmúlt hónapokban egyre,, Inkább beigazolódott : a dollár árfolyama túlságosan magas és hosszú Időn át már nem tartható fenn az a jelenlegi paritás, amely ! uncia arany árát 35 dollárban szabja meg. Francia részről már régóta hirdetik, hogy új alapokra kell helyezni a nemzetközi fizetési rendszert s meg kell változtatni a mesterségesen magas szinten tartott dollár árfolyamot. Washington azonban foggal- körömmel ragaszkodik az eddigi paritáshoz, mert hiszen a dollár leértékelése íiemcsajc óriási presztízs- vereséget jelentene, hanem törvényszerűen maga után vonná eddigi politikai befolyásának csökkenését is A washingtoni Fehér Házban egyébként nemcsak az aranyláz okozott főfájást a héten, hanem az elnökválasztási kampány első próbamérkőzésének, a New Hampshire államban megtartott előválasztásnak kimenetele is. A vietnami beavatkozást ellenző McCarthy szenátor ugyanis több szavazatot kapott, mint Johnson elnök. Az eredmény szenzáció erejével hatott, mert hiszen a politikai megfigyelők többsége mindeddig semmilyen esélyt nem adott McCartynak Johnsonnal szemben, a demokrata pártban az elnökjelölésért folyó küzdelemben. Amerikai politikai körökben általános volt a vélemény, hogy a békeprogrammal induló szenátor „még csak labdába sem rúghat” és Johnson minden különösebb erőfeszítés nélkül megszerezheti pártja jelölését. Bár a New Hampshire-i eredményt nem szabad túlértékelni, McCarthy sikere kétségkívül megcáfolta azokat akik azt állították: nem számíthat tömegvisszhangra a választási kampányban az a politikus, aki szembefordul a vietnami agresszió folytatásával. A „galambok" tehát mégsem olyan esélytelenek a „héjákkal” szemben, mint azt az irányított propaganda eddig állította. A politikai megfigyelők bizonyosra veszik azt is, hogy McCarthy sikere lényegében az elnöki ambíciókat tápláló Robert Kennedy útját egyengeti. A választási kampány pszichológiai légkörében tehát fordulat kezd kibontakozni s ez épp akkor következik be, amikor a Fehér Házban azt fontolgatják, hogy több mint 200 000 újabb katonát küldjenek Dél-Viet- namba. A New York Times, amely elsőnek adott hírt ezékről a tervekről, vezércikkében erélyesen síkra szállt az újabb eszkalációs lépés ellen. A lap szerint az elmúlt hat hét eseményei minden kétséget kizáróan bebizonyították az eszkalációs politika kudarcát. „Eljött az idő — írta —, hogy végre felhagyjanak ezzel az eszkalációs politikával. A nemzet sorsa függ ettől.” Csehszlovákiában megélénkült közéleti aktivitás légkörében folyik a CSKP Központi Bizottsága március végén összeülő plénumának előkészítése. Az eddig tartott járási és városi pártkonferenciák általában azt mutatták, hogy a párttagság helyesli a legutóbbi plénu- mok határozatait, síkra szállt a közélet erőteljes demokratizálásáért és határozottan elutasítja azokat a helyenként megnyilvánuló törekvéseket, amelyek a most megindult megújhodási folyamatod gátolják. A CSKP KB elnöksége legutóbbi ülésén behatóan foglalkozott a megnyilvánuló fokozott politikai aktivitással s hangsúlyozta, hogy ez alapvetően egészséges folyamat, s a párttagok és párt- szervezetek mindenütt álljanak e mozgalom élére. Az elnökség nyomatékosan rámutatott arra is: kifejezetten szocialista jellegű demokratizmusról van szó, s Csehszlovákia hű marad a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő hagyományos barátsághoz. A hét eseményeihez tartozik az is, hogy Varsóban sajnálatos incidensekre került sor lelkiismeretlen kalandorok tüntetésbe heccel- ték a diákság egy részét. A varsói egyetemen a nyugalom időközben helyreállt, a varsói üzemekben és az ország más részein tartott gyűléseken a dolgozók megbélyegezték az incidensek szervezőit. Dr. Dobsa János Új alkotmány készül Bulgáriában Szófia (MTI): A bolgár nemzetgyűlés pénteken határozatot hozott a Bolgár Népköztársaság új alkotmányának kidolgozásáról és megválasztotta az alkotmány előkészíti bizottságot A bizottság elnökévé Todor Zsivkovot, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, a minisztertanács elnökét választották. Georgi Trajkov, a legfelső nemzetgyűlés elnökségének elnöke a parlamentben elhangzott beszédében rámutatott hogy az 1947 december 4-én elfogadott alkotmány a kapitalizmusbút a szocializmusba való átmenet társadalmi viszonyait tükrözte. Az elfogadása óta eltelt húsz esztendő . alatt döntő változások mentek végbe az élet minden területén. A népgazdaság szocialista szektora osztatlanul uralkodik az államban és alapvetően megváltozott a társadalom osztályszerkezete is. A mélyreható társadalmi változások pedig lehetővé teszik a politikai éa gazdasági élet még szélesebb körű demokratizálását) a dolgozók aktívabb és közvetlenebb részvételét a termelés irányításában. 55. — Sajnos, a táska eltűnt — mondta a kapitány Galambnak —, de ha szüksége van valamire... megbízhat bennem.» — Engem, kapitány úr™ elsősorban.« Troppauer.« — Ja, igaz, a másik katona... — Csengett a telefon, felvette. — Igen? Rendben van. Azonnal induljon őrjárat a corvée-tól, és hozza az erődbe. — Letette a kagylót, és Galambra nézett. Érdekes. Az a Troppauer nevű katona él. Ha akarja, eléje mehet... — Hurrá! — kiáltotta Galamb mindenről megfeledkezve, és rohant... Kissé soványan, de mosolyogva és egészen rongyosan érkezett vissza. Hosszasan ölelgették egymást. A költő teljes testi épségben jelentkezett szolgálatra az őrmesternél. Azután felmentek a legénységi szobába, hogy Troppauer átöltözzön az uniformisába. — Hogy maradtál életben? — kérdezte Galamb. — Egyszerűen. Nem ütöttek agyon — magyarázta a költő vidáman. — Az a korzikai bandita, akinek akkor vizet adtam, protezsált az agyonverő osztagnál. Közbenjárt egy félmeztelen úrnál, hogy ne öljön meg... Viszont... te... Itt van egy kényes ügy... Ezek a rabok furcsán viselkedtek... — Nem figyeltek oda, amikor felolvastál? — Nem. Ezért aránylag kevés verekedésem volt. Ellenben lázadni akarnak... Valami szokota törzs fog átjönni. Csak meg kell várniuk, amíg apad a Niger. És akkor fellázadnak a rabok. Itt az erőd katonái között is sokan tudnak a dologról... Ko- bienszki is benne van és ez a Hildebrandt nevű. — De a víz?... A vízhez csak a tisztek fémek hozzá. — Valaki jön majd, és hoz magával robbantót. Ha van ekrazitjuk, akkor felrobbantják a csövet, és vízhez jutnak. — Mit csináljunk? — Tanácsot kérünk az őrnagytól. Lelepleztem egy álruhás őrnagyot Abban megbízhatunk. — Kicsoda az Illető?... Hlavácshoz mentek, aki egy üveg bor mellett szo- morkodott a kantinban... Galamb leült melléje. — Baj van... — súgta. Hlavács elfehéredett — Tudtam, hogy ez a Spo- liansky elárul... — azt hitte, hogy a lengyel vallomást tett ellene az inglopás miatt. — Nem ilyesmiről van szó. Troppauerber\ megbízhat, ő költő. Hdlnaputánra lázadást terveznek. — Odaszólt a kantinos pincérének, egy arab suhancnak. — Mit lábatlankodsz itt? Hozz egy üveg bort! — Valamit tenni kell — sürgette Galamb. — Ezt lássa be őrnagy úr» — De kérem.» — hülede- zett Hlavács. — Bocsánat... — vonta vissza Galamb. És ugyanakkor dühösen mordult a su- hancra: — Nem mész innen?! — Maga mondja meg, mit tegyünk — biztatta Troppauer. Hlavács idegesen törölte meg a homlokát. Csak tudná, mit akarnak ezek? Remegő kézzel egy pohár bort hajtott fel. — Először is... Kik a lázadók? És... hát... hányán vannak azok, akik nem lázadnak?... — jegyezte meg bátortalanul, nagy kínban. — Illetve — szólt bele Troppauer —, megtudjuk, kik azok, akikben megbízhatunk. Ez már fél győzelem. — Győzelem! Erre iszunk •— mondta a cipész, mert minden alkalmat megragadott az ivásra. — Nadov és Rikajev velünk tartanak — kezdte a felsorolást Troppauer. — Es Spoliansky — folytatta Galamb. — Továbbá Minkusz doktor is rendes fiú, azután itt von Pilotte, ez a vén katona... — Egészségére! — Ivott Pi- lotte-ra örömmel a cipész. — Én már tudom, hogy ön mit gondol — fordult Galamb ambiciózusan Hlavácshoz. és levetette a zubbonyát, mert a forróság elviselhetetlen volt. — ön arra gondol, hogy mi összeszedjük a megbízható embereket, és szükség esetén helyreállítjuk a rendet. — Valahogy így... — jegyezte meg Hlavács bizonytalanul. — A rabok mind velük tartanak, és sok légionárius is — szólt közbe Troppauer. — Azt hiszem, előbb úgy teszünk, mintha velük tartanánk — mondta Galamb —, nem gondolja? — Dehogynem... — felelte kínban a cipész. — Csak azért... Vigyázni kell... Egészségünkre! — Nyugodt lehet — biztatta Galamb, és felvette a zubbonyát. — Gyere — mondta Troppauernek Meghajoltak Hlavács előtt, és mentek, hogy felkeressék Pilotte-ot. — Okos ember, az biztos — mondta Troppauer, mikor már kint voltak az udvaron. — Na hallod, barátom. Egy titkosszolgálati őrnagy... De ennek a Pencroft—Laporter- nek szívesen ütném ki vagy két szemét. Csak Spoltanskyt nem szabad belekeverni... Azért kímélem jelenleg... Ml bajod? A költő elfogódottan simította meg gorilla-állkapcsát. — Tudom, hogy nem szívesen válsz meg tőlük... — mondta lesütött szemmel. — De mégis kérlek... a műveim, amelyeket rád biztam... Galamb hallgatott. Hogy közölje a szörnyű hírt? — Pajtás — felelte azután letörtem — Légy erős... — Szent Isten!... — A versek egy viaszos- vászon táskában voltak, és ellopták valamennyit... — Hallgattak. A költő sóhajtva állt. Galamb megpróbálta vigasztalni. — A tárcám la mellette volt... tizenötezer frankkal... — Eh, mit pénz! A verseimet... akarta a nyomorult Tudom, hiszen meg akart ölni értük... Ö...! Egy könny hullott Id a szeméből™ (Folytatjuk!
