Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-16 / 39. szám

BUKAREST Csütörtökön reggel össze­ült a román nemzetgyűlés. A tanácskozás homlokteré­ben az ország közigazgatási területi rendezésének kérdé-' sei állanak. SANTIAGO A chilei kormány 13 tag­ja közül 12 szerdán este benyújtotta lemondását Frei köztársasági elnöknek, hogy szabad kezet adjon a kor­mány átszervezésére. Frei elfogadta a lemondásokat, de hivatalos körökből szár­mazó értesülés szerint a kormányban csak néhány poszton lesz változás. PRAGA A Szakszervezeti Világ­szövetség titkársága a koreai szakszervezeti szövetséghez küldött üzenetében támoga­tásáról biztosítja a KNDK-t, a biztonságának és szuveré- nitásának megőrzéséért ví­vott harcában. Az SZVSZ titkársága határozottan el­ítéli az Egyesült Államok provokációját és a nemzet­közi jogok terén általánosan elfogadott normák megsérté­sének minősíti a Pueblo amerikai kémhajó behatolá­sát a KNDK felségvizeire. GENF A genfi leszerelési érte­kezlet részvevői csütörtökön megegyeztek abban, hogy meggyorsítják az atomso­rompó szerződéstervezet vi­táját. A megállapodás értel­mében az eddigi kettő he­lyett hetenként három ízben tartanak üléseket, hogy már­cius 15-ig be tudják fejezni a tervezet megvitatását és munkájukról jelentést ad­hassanak az ENSZ közgyű­lésének. BONN A szabad demokrata párt felszólította az NSZK kor­mányát, kössön az NDK-val is szerződést az erőszakról való lemondásról. Genscher, a párt egyik elnökhelyette­se egy interjúban kijelen­tette: az NDK-nak — ha­sonlóan a Varsói Szerződés többi tagállamához — önál­ló partnernak kell lennie ilyen szerződések megkötésé­ben. ATHÉN Mikisz Theodorakisz csü­törtökön nyilatkozatban hoz­ta a sajtó tudomására, hogy egyelőre nem utazik külföld­re. A nyugati hírügynöksé­gek által ismertetett nyilat­kozatban a „Zorba, a görög” zeneszerzője elmondja, hogy számos külföldi meghívást kapott, de „életem és mun­kám a görög néphez fonó­dik. Minthogy most hazám válságos időkön megy át, még néhány napra sem kí­vánom elhagyni”. Theodora­kisz szolidaritásáról biztosí­totta a bebörtönzött politi­kusokat. WASHINGTON Az Egyesült Államok ve­zető körei különlegesen ki­képzett szövetségi haderők j felállítását tervezik a néger- ' zavargások leverésére. A ha­tóságok véleménye szerint a múlt év nyarán a nemzeti gárda nem fékezte meg elég gyorsan és elég hatásosan a detroiti, a New York-i, mil- wankeei, a cambridgei és más városok néger gettóinak fellázadt lakosságát. A kü­lönleges szövetségi erők fel­állításának ügyét az úgyne­vezett „polgárjogi tünteté­sekkel foglalkozó elnöki ta­nácsadó bizottság” zárt ülé­sein vitatják. A bizottságot Johnson elnök alapította a múlt év nyarán azzal a céllal, hogy javaslatokat dolgozzon ki a négerlázadások megelő­zésére és leverésére. Éjszakai támadás Khe Sank ellen Saigon, (MTI): A hazafias erők csütörtök­re virradó éjjel újabb tá­madást intéztek az Egyesült Államok Khe Sanh-i tá­maszpontja ellen. Rövid idő alatt a támaszpont terüle­tére hetven lövedék csapó­dott. A támadás részleteiről még nem érkezetek jelenté­sek. A legsúlyosabb harcok Huéban, Dél-Vietnam má­sodik legnagyobb városában folynak. Hűé nagy részét és az erődítményt a hazafias erők továbbra is szilárdan ellenőrzésük alatt tartják. Szerdán az amerikaiak he­ves ellentámadást kíséreltek meg a partizánok egyik hűéi állása ellen. A támadókat sűrű ágyú és géppuskatűz fogadta, úgy hogy súlyos veszteségek árán voltak kénytelenek visszavonulni. Az amerikaiak maguk is kénytelenek elismerni, hogy Huéban a partizá­nok lőszerellátása kitű­nő. Huéban csütörtökön a ci­tadellát amerikai repülőgé­pek bombázták. A tenge­részgyalogsági egységek ro­hamát rakéták, napalmbom­bák és mérgesgázok beve­tése előzte meg. Csütörtökön első ízben avatkoztak be amerikai hadihajók. A part menti vizekről 152 mil­liméteres ütegekkel ágyúz- zák az erődítmény három és fél méter vastag falait. Amerikai beismerések szerint az erődítmény meg­hódításáért indított roha­mok rendkívül magas vérál­dozatokat követelnek. Szerdán este harcok dúl­tak Saigon közelében. Hau Nghi tartományban a haza­fias erők négy amerikait megöltek és negyvenet meg­sebesítettek. Saigontól 12 kilométerre, a repülőtér mel­lett, az amerikaiak légierőt és tüzérséget vetettek be a partizánok ellen. Saját be­vallásuk szerint hat halot­tat és tizenegy sebesültet veszítettek. Az AP szerint a parti­zánok és az amerikai egységek között csaták dúltak Da Nangtól délre is. A saigoni katonai főpa­rancsnokság csütörtökön be­jelentette, hogy az amerikai légierők szerdán folytatták Hanoi térségének bombázá­sát. A támadások fő ereje Hanoi két repülőtere és a főváros közelében lévő út­vonalak ellen irányul. Január 31 és február 7-e között a hét dél-vietnami tartományt magában foglaló Nyugat-Narp Boban a népi fegyveres erők harcosai több mint 6200 ellenséges katonát öltek meg, vagy ejtettek fogságba. Elfoglalták a bábhadse­reg 4. páncélos hadosz­tályának főhadiszállását, 7 repülőtér ellen indítot­tak támadást több mint száz repülőgépet meg­semmisítettek, negyven tankot felrobban­tottak, vagy megrongáltak és tucatnyi hadihajót elsül­lyesztettek. A népi fegyveres erők a lakosság támogatá­sával Nyugat-Nam Bo tar­tományi fővárosaiban és számos nagyobb városában forradalmi közigazgatási szerveket hoztak létre. Tüzérségi párbaj a Jordán folyó nál Az ammani rádió jelentet­te, hogy az izraeli erők csü­törtökre virradóra gépfegy­ver és ágyútüzet nyitottak a Husszein király-hídja köze­lében fekvő Kherbat falura. A jordániai erők viszonoz­ták a tüzet. Miközben az ellenség megerősítette csa­patait e térségben és más katonai állásokból is tüzelni kezdett. A tűzpárbaj körül­belül két órán át tartott. Délután újabb súlyos tü­zérségi összecsapás kezdő­dött az izraeli és a jordániai erők között a Jordán men­tén. . Az újabb tűzharc dél­után, helyi idő szerint 14,40 órakor kezdődött és igen ha­mar nagyobb arányú össze­csapássá fejlődött. Mindkét fél tüzérséget és harckocsi­kat vetett be. Az izraeli közlemény azt állította, hogy a tüzelést a jordániai fél kezdte és a lövedékek Beisan völgyében öt izraeli települést értek. Egy órával a tűzharc kezdete után iz­raeli részről bejelentették, hogy izraeli gépek a Jordán folyó fölött mélyrepülésben támadták a jordániai tüzér­séget. Ammanban nem »okkal később — mint az AFP je­lenti — közölték, hogy a jor­dániai légelhárítás négy iz­raeli gépet eltalált. U Thant befejezte párizsi megbeszéléseit Párizs, (Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti): Bár a legteljesebb hallga­tás veszi körül minden ol­dalról U Thant ENSZ-főtit- kár legújabb diplomáciai erőfeszítéseit a vietnami konfliktus megoldásának elősegítése céljából, a fran­cia lapok véleménye szerint ezek a tárgyalások nem hoz­ták közelebb a megoldás le­hetőségét. Az Humanité megjegyzi: bármilyen, le­gyen is azoknak a megbe­széléseknek és érintkezések­nek a természete, amelyekre a vietnami konfliktus eset­leges rendezése szempont­jából sor kerül, emlékeztet­liekkoneiit újra Finnország elnökévé választották Helsinki (MTI): Csütörtökön a 300 elektor többsége hat évi időtartam­ra harmadszor is Finnország elnökévé választotta a 68 éves Urho Kekkonent. A négy héttel ezelőtt megvá­lasztott 300 elektor közül 201 adta rá szavazatát A konzervatív Matti Virkunen 66 elektori szavazatot kapott, míg Veikko Vennoma, egy kisebb parasztpárt vezetője 33 voksot gyűjtött. Kekkonen 1936-ban lett először miniszterelnök, majd 1950 és 1956 között töltötte be ezt a tisztséget. Azóta most harmadszor választják meg államférfivé. Politiká­ját a Reuter így jellemzi: „semlegesség a Szovjetuni­óval fenntartott jó kapcsola­tokkal párosítva”. ni kell rá, hogy Hanoi több alkalommal és a lehető leg­világosabban leszögezte: a VDK területe elleni bomba­támadások és más harci cselekmények feltétel nélkü­li megszüntetése után azon­nal sor kerül a tárgyalások­ra. Az az egyedüli út, amely lehetővé teszi, hogy a hábo­rúskodó felek a tárgyaló- asztalhoz üljenek. Ahhoz, hogy ez az út megnyíljék, elég Johnson egyetlen pa­rancsa. Csak 5 felelős a háború folytatásáért. Teg­nap viszont repülőgépei újra bombázták Hanoi közvetlen környékét. A Figaro szerint egyálta­lán nem biztos, hogy Wa­shingtonban kielégítőnek ta­lálják azokat a kiegészítő magyarázatokat, amelyeket a VDK párizsi főmegbizott- ja, Mai Van Bo adott szer­dán U Thant ENSZ-főtit- kárnak. Egyesek szerint semmi új sem merült fel ezeknek a megbeszéléseknek a során, mindezek alapján — írja a lap — jól értesült francia körökben óvatosság­ra intenek, s nem várnak semmiféle látványos új fej­leményt. U Thant, az ENSZ főtiká­ra, csütörtökön délután Pá­rizsból repülőgépen ’ New Yorkba utazott. Ünnepi jjyíílés Moszkvában és Budapesten magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 20. évfordulóján. Moszkva, (MTI): Csütörtökön este azSZKP Moszkva városi bizottsága, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa, a Lenini Komszomol Központi Bi­zottsága, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége és a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság, a Pravda művelődé­si házában, ünnepi gyűlést rendezett a szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 20. évfordulója alkalmából. A gyűlés díszelnökségében foglalt helyet Dmitrij Pol- janszkij, az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizott­ságának tagja, a miniszter- tanács első elnökhelyettese, Turabaj Kulatov, a Legfelső Tanács elnökségének elnök- helyettese, Pjotr Pimenov, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának titká­ra, V. Duvakin, a Komszo­mol Központi Bizottságának titkára, továbbá a moszk­vai magyar nagykövetség számos munkatársa. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Pjotr Fedoszejev akadémi­kus, az SZKP Központi Bi­zottsága mellett működő marxizmus—leninizmus in­tézet igazgatója, a Szovjet— Magyar Baráti Társaság el­nöke és Szipka József, a Magyar Népköztársaság szovjetunióbeli nagykövete mondott ünnepi beszédet. A Magyar—Szovjet Bará­ti Társaság országos elnök­sége ugyancsak csütörtökön az Esztergagépgyár művelő­dési termében ünnepi ülé­sen emlékezett meg az év­fordulóról. Az ünnepségen részt vett és az elnökségben foglalt helyet Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke és dr. Mihályfi Er­nő, az MSZBT elnöke is. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára nyitotta meg az ünnepséget, majd dr. Mihályfi Ernő mondott ün­nepi beszédet. Ezután F. J. Tyitov, budapesti szovjet nagykövet szólott az ünnep­ség résztvevőihez. Meleg szavakkal méltatta a magyar nép elmúlt 20 évben elért sikereit, majd az új egyezmény jelentősé­géről szólott. Rámutatott, hogy országaink, pártjaink és kormányaink egységes ál­láspontot képviselnek A szocializmus és a kommu­nizmus építése, a kommu­nista világmozgalom, a ie- lenlegi nemzetközi helyzet minden alapvető kérdésé­ben, s ez a biztosítéka an­nak, hogy sikeresen megva­lósíthatjuk új egyezményünk céljait. Az ünnepség első része az Internacionalé hangjaival végződött. A második lösz­ben neves fővárosi művészek adtak magas színvonalú műsort. II szovjet nagyköve! levele az NSZK törvényeílenes nyugat-berlini tevékenységéről Moszkva, (TASZSZ): Pjotr Abraszimov, a Szovjetunió NDK-beli nagy­követe levelet intézett az Egyesült Államok bonni nagykövetéhez. Levelében megállapította, hogy az NSZK kormánya „olyan helyzetet akar teremteni, amely gyakorlatilag meg­gyengítené a három nyugati hatalom nyugat-berlini kü­lönleges státusára vonatko­zó hivatalos kikötéseit”. Az utóbbi évben az NSZK tör­vényellenes nyugat-berlini tevékenysége szüntelenül tovább erősödött — állapítja meg többek között a szovjet nagykövet. Pjotr Abraszimov figyel- meztetet arra, hogy „a Szov­jetunió nem engedi meg Nyugat-Berlinnek az NSZK- hoz való csatolását — bár­milyen formában történjék is az — sem pedig olyan célokra történő felhaszná­lást, amely összeegyezteti',e- tetlen az európai helyzet normalizálásának, az euró­pai népek biztonsága meg­szilárdításának érdekeivel”. Az NSZK kormányának Nyugat-Berlinnel szemben alkalmazott expanziós törek­vései tükrözik az NSZK kül­politikájának egész általá­nos irányzatát. E külpolitika lényege az európai helyzet revíziójára való törekvés, annak ellenére, hogy az NSZK kormánya azt bi­zonygatja, hogy elő akarja mozdítani az európai eny­hülés ügyét — állapítja meg a szovjet nagykövet levele. Pjotr Abraszimov hasonló tartalmú leveleket irt*é«ett a bonni brit és francia nagykövethez Is. 29. Mi van ezekkel? Amióta Troppauerrel ezt az elsőran­gú hülye viccet kitalálta, hogy verseket olvastat vele, azóta az egész század meg­tiszteli közlékenységével. A gróf úr is őszinte akart len­ni, most meg Kölyök... — Hagyjuk az őszintesé­get, öregem. Nem érdemes itt a családi múlton rágódni. Elsikkasztottad és punk­tum... — De nem... — Hát akkor elkártyáztad, és rendben van. — Nem úgy volt... — Jó, jó... Megölted és kész. Kölyök felkapta a fejét. — Honnan tudod?... — Mindenki így van itt vele. Elkártyázta, megölte vagy elsikkasztotta, esetleg a másikat is feleségül vette, vagy ilyesmi... Ne törődj vele... Én mondom. Latouret időnként hátra­pillantott a beszélgetőkre, de nem szólt semmit... Csak beszélgess... Még dohányoz­hatsz is, de egyszer majd... Ha igazi alkalom lesz... A nap égetett, és az állan­dó sárga, vakító sivatagi visszfény, amely szinte zúg­va áramlott szemükön ke­resztül az agyukba, az örö­kös sivár porhalmok tenge­réről, kibírhatatlan... phü... — Ne cammogjunk, a mindenségit... nincsenek a korzón... Gverünk a légiós indulóval! Énekelni... egy... kettő... három... Rajta! Szinte repedező, szikkadt torkukból fáradtan, hamisan, recsegve jött a hang. Koller, az ács, döngve bu­kott ki a sorból... Egy ember hátramaradt vele. Sátrat vertek, bevár­ják a századot. Az őrjárat folytatta útját a Szaharában. Most már nem énekeltek. Az őrmester nem is vezényelt ilyesmit. Micsoda puhányok! Az ő idejében még a szekér lő­cséhez kötözték azt, aki le­maradt, hogy menjen vagy vonszoltassa magát, amikor még a sivatagban elhullott legényekről csak a felszere­lést vették le, és mindenki elhaladt az aléltan fekvő mellett, akkor még énekel­tek, és aki nem akart vagy nem tudott, azt karikára kö­tözték. hogy meggebedhe­tett... De azóta-itt más világ lett. Annyit foglalkoztak ve­lük a lapok, annyit firkál­tak róluk, hogy egyre új meg új Intézkedésekkel tet­ték kényelmessé a légiót minden városi csirkefogó számára... — Megmondhatom neked, Galamb, ha érdekel... Titok, de elmondom. — Nem! — mondta gyor­san Galamb. — Nem érde­kel, ha titok, és nagyon kér­lek, ne mondd el... — De... mégis... jobb, ha tudod... — Jobb, ha nem! — Az út oda... még ed­dig... merész expedíciónak számított... Nincs is út... Murzuk oázistól a Nigerig képtelenség... és már helyőr­séget is csináltak... A husza­dik század legnagyobb bot­ránya... Útközben és ott is csak úgy halnak... de nekik úgy kell Guinea felé... a Timbuktu nyugaton van... nem alkalmas... Hú... nem fogom bírni... Egy másik katona szédel- gett félre a sorból... Ezt is hátrahagyták egy félig-med- dig pihenttel. ... Ha nem nézne rá oly­kor olyan sandán a jó öreg Latouret, Isten nyugtassa, ha megmásíthatatlan jóindulata elszólítaná a légióból, akkor megpróbálna szájharmóni- kázni a fiúknak, talán ez használna nekik a strapa el­len... Hm... Megpróbálja... Mi lehet? Hiszen többen dohá­nyoznak, és azért sem szól... Legfeljebb ráordít majd, hogy hagyja abba. Azt meg­teheti neki. Tüzel a nap... Hat órája menetelnek a végtelen sárga portenger kellős közepén, amikor egy­szer csak Latouret őrmester csodálkozva kapja fel a fe­jét. Valami finom, halk, sí­poló zümmögést hall... Mi ez? Itt, a halálos mars elvi­selhetetlen utolsó órájában, mert még ennyi idő válasz­totta el őket a táborozás­tól... Mi ez? Megfordult. A tejfelesképú cincogtat- ja a szájharmonikáját... és ördög és pokol! Két puska van a vállán! Elvette attól a suhanctól!... Ezt nem sza­bad, ha rászól, csak azt a kölyköt bünteti, aki maradt volna otthon a mamájánál, ahelyett, hogy idejött kato­nának... Hát csak cipelje a puskáját másnap is, majd örül nemsokára, ha a lábát bírja... De hogy evvel a va­cak, poros, fojtó levegővel még harmonikát is fúj... Tisztára bolond, és döglöt­ten fog a második menete­lésből kibukni... Hát csak bukjon... csak fújja... És Galamb fújta. Moät már egész vidáman. Ebben az órában már egy sem dőlt ki. (Folytatjuk) 2

Next

/
Thumbnails
Contents