Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-16 / 39. szám

A „tiszta" pártmunka helyett 113 SZABOLCSI ÜZEM ALKOTMÁNYA: a kollektív szerződés «arnm* rniiirvrriFfraiiní »«küjm i nw«rMBw nmm< fi /3i»yíBi«nW^ Módosítás törvénysértés esetén Maga a kifejezés, „tiszta" pártmunka, régebbi keletű, de akkor fogalmazódott meg. amikor már arról vitatko­zunk: hogyan is kell majd továbbfejleszteni, tökélete­síteni a pártmunka stílusát, módszereit a gazdaságirányí­tás új rendszerében. Ezt azért említem, mert igazság­talan dolog lenne, ha e meg­fogalmazással a régi irányí­tási rendszerben végzett pártmunkára az öncélúság bélyegét sütnénk. Az üzemi pártmunka ugyanis akkor sem önmagáért volt, hanem —- jóllehet más eszközökkel — az eredményesebb terme­lő munkát volt hivatva segí­teni. Nem véletlenül tettük tehát idézőjelbe a tiszta szót. Azt akarjuk kifejezni vele, hogy a mai feladatokhoz, a mai igényekhez mérten vál­na bizonyos fokig öncélúvá a pártmunka, ha nem töké­letesítenénk, ha nem fejlesz­tenénk azt tovább az új gaz­daságirányítási rendszer kí­vánta igényeknek megfelelő­en. Aj ellentmondások nem azért keletkeztek a múlt­ban a gazdasági élet­ben, mert a pártmunka vált korszerűtlenné; ellenkezőleg, a gazdaság irányításának ré­gi rendszere avult el, s vele a pártmunka bizonyos mód­szerei is. Mégis, a régi módszerek továbbélése reális veszély. Ezért kell újból és újból, még ha a „tiszta” pártmunka ki­élezett megfogalmazásával is, megmutatni' a különbséget a régi és az új módszerek kö­zött. Az üzemi pártszervezetek­nek ma nem a szakmai hiá­nyosságok, gyengeségek apró megnyilvánulásait kell ku­tatniuk, hanem az üzem gaz­dálkodásának egészét érintő kérdéseket. Pontosabban: őzt a láncszemet kell megtalál­niuk, amelyet megragadva, a termelő mu,nka egészét át­tekinthetik, s amelynek ré­vén az egész termelő tevé­kenységet helyes irányban befolyásolhatják. Alapos hely­zetismeretre van tehát szük­ségük a pártszervezeteknek. Míg a múltban a központilag előírt mutatókból indultak ki és ezek keretén belül kutat­ták a megvalósítás lehetősé­geit, módjait, most a lehető­ségek, a maximális igénye­ket támasztó mutatók ki­munkálása magának az üzemnek a feladata. Ez pedig azt jelenti, hogy a pártszervezetek korábbi passzív szerepe, amikor a fe­lülről kapott tervmutatók­hoz, gazdasági direktívákhoz csak asszisztálhattak, lénye­gesen megváltozott. S hogy mennyire mernek és tudnak élni a kínálkozó lehetőségek­kel, ebben repdkívül fontos tényező a politikai szemlélet, r Korábban a politikai mun­kának elsősorban azt a célt kellett szolgálnia, hogy hiány­talanul teljesítsék a közpon­tilag előírt mutatókat, s ez egyet jelentett a népgazda­ság érdekérvényesítésével. Most viszont magának az üzemnek kell önállóan beil­lesztenie a gyár érdekét a népgazdasági érdekláncolat­ba; az egyénét az üzemi, a csoportérdek láncolatába. Eh­hez pedig nemcsak közgaz­dasági, hanem politikai szem­léletmódra is szükség van, hiszen az érdekek nem egy­szer összeütközések, ellent­mondások útján törnek ma­guknak utat, s azokat össz­hangba hozni politikai mun­ka nélkül lehetetlen. Ezért nélkülözhetetlen a politikai munka, amely miközben a tények, a helyzet, a dolgozók javaslatainak ismeretében befolyásolja a gazdasági dön­téseket, ezt úgy teszi, hogy közben ismeri, szem előtt tartja a társadalmi szintű érdekeket is, politikai látás­móddal ítél, dönt az üzemi kérdésekben. A gazdasági és politikai munka, a gazdasági és poli­tikai hozzáértés igénye tehát szervesen egybefonódik, fel­tételezi egymást. Ilyen érte­lemben tehát nincs „tiszta” politikai munka a termelést segítő munkában. A politikai munka már ott kezdődik, amikor az üzemekben kidol­gozzák a gazdasági terveket, amikor meghatározzák a fej­lesztés tárgyát, és folytatódik azzal, hogy a helyesen meg­állapított célok érdekében, a „tisztán” közgazdasági eszkö­zökön túl, politikai eszközök­kel is segítik a végrehajtást. A pártmunkának a terme­léssel közvetlenül össze nem függő eszközei sem tisztán politikai eszközök, legalább is az öncélúság értelmében nem. Ez azt jelenti, hogy pél­dául a pártoktatás sem sza­kadhat el a konkrét üzemi gazdasági kérdésektől, még kevésbé, mint a múltban; azt jelenti, hogy az agitáció nem a jobb munkára való általá­nos felhívásokkal mozgósít („termeljünk többet, job­bat”), hanem mindenekelőtt a lehetőségeket mutatja meg, a technikai, közgazdasági fel­tételekben és az emberekben rejlő többletlehetőségeket is. S ismét csak nem olyan mó­don, hogy „többre vagyunk képesek, elvtársak”, hanem konkrét követelményeket szab, a helyzet alapos isme­retében kézzel foghatóan mu­tatja meg, hol, hogyan lehet még többet és jobbat elérni. A gazdasági vezetőkkel va­ló foglalkozás, a pártszerve­zetek vezetőségi tagjainak, a pártcsoportvezetőknek a se­gítése sem lehet általános jellegű, hiszen a káderekkel nem önmagukért foglalko­zunk, hanem konkrét cél, a munka hatékonyabbá tétele érdekében. De sorra vehet­nénk a pártmunka többi te­rületét is. A tanulság ebben foglalható össze: a konkrét helyzet és a lehetőségek tel­jes ismeretére, bizonyos kér­désekben pedig szinte szocio­lógiai igényű tájékozottságra van szükség ahhoz, hogy a pártmunka feladatait ne ál­talában, hanem konkrétan határozhassuk meg, s a leg­inkább megfelelő módszere­ket alkalmazzuk. így lesz igazán hatékony a politikai munka; az általános politi­kai célok, követelmények így kerülnek emberközelbe, for­dítódnak le konkrét feladat­tá az egyszerű munkás szá­mára is. A gazdasági feladatok és politikai feladatok egységé­nek megteremtése; az ebben a szellemben végzett mun­ka — ez tehát a pártszerve­zetekkel szemben támasztott követelmények lényege. Ha megvan az egység, a harmó­nia a gazdasági és politikai célok és tevékenység között, akkor a pártmunka sohasem válik öncélúvá és megfordít­va: a gazdasági munkának is mindig meglesz a politikai tartalma. Faragó Jenő Józsefháza. Falunak be­illő település a Polgár felé vezető műút baloldalán. Uj házak. Félszáznyi. Két­százharminc ember él itt. Tiszavasváritól hét kilo­méterre. Szomszédságában van a Vasvári Pál Tsz kettes üzemegysége. Régen ura­dalmi major volt. Újjá­épült. Ez a józsefháziak munkahelye. Ősszel villa­mosították. Bevezették a telefont, s másfél kilomé­ter műút vezet az üzem­egységbe. Boi'ongós téli délelőtt. Csendes a major. Az üzemegység egyik helyisé­gében vaskályha ontja a meleget. Zsákokat foltozó asszonyok ülik körül. Gyöngyösiné, Gálné, Ba- táné, Rozsnyainé már az őszi kukoricaszállítások­hoz készítik a zsákokat. Bódi József, az üzemegy­ség raktárosa „fogta” őket munkára. Itt él gyermek­kora óta. Negyvenhat éves. — Mióta bevezették a villanyt, megváltozott az életünk — mondja. A te­lepen minden második háznál tv van, s minden­Szabolcs-Szatmár 113 ipari és mezőgazdasági üzemében, vállalatánál dolgoznak ebben az évben az új kollektív szer­ződések szellemében. Általá­ban jók a tapasztalatok — tájékoztatott Nagy Mihály, az SZMT munkatársa. Az üzemi alkotmányt önállóan dolgozták ki a gazdasági ve­zetők és a szakszervezeti ta­nácsok, bizottságok. A szak- szervezeti tisztségviselők fe­lelősséggel vállaltak kezde­ményező szerepet. Megalakí­tották az előkészítő bizott­ságokat, amelyekben a vál­lalatok szakemberei és az szb-k jól képzett, tájékozott képviselői vettek részt. A szakszervezetek megyei szervei javaslatokkal, az irányelvek és a rendeletek magyarázásával segítették a munkát. Most tanulmá­nyozzák az elkészült szerző­déseket. Megállapították: a legtöbb helyen összegyűjtöt­Tiszavasvári évek óta tartó ipari fejlődése mind nagyobb ütemű lesz. Az alkaloida gyár jelen­tőségének növekedésével egy időben a lakosság szerkezete is változik. Az alkaloida közel ezer mun­kása mellett kb. 500 épí­tőipari munkás, 50—100 külföldi szakember, sze-: relő jelentkezik mint na­gyon igényes fogyasztó. A helyi fogyasztási szö­vetkezet fentiek ismereté­ben tapintotta a piacot. A gyárban a nőbizottságok tagjai, egy közgazdász, a boltok vezetői, az fynsz vezetőségi' tagjai hónapok óta a vevők igényeit, kí­vánságait vizsgálják. An­kétokon találkoztak a ke­reskedelem szakemberei a vevőkkel, gyűjtötték az észrevételeket. Évekre visz- szamenően vizsgálták a község demográfiai viszo­nyainak alakulását, a la­kosság összetételét, gaz­dálkodási eredményeiket. A tények mellett — a reális kockázatot is figye­lembe véve — valószínű- ségszámítással igyekeztek a közeli és a távolabbi jövő tendenciáira is vá­laszt kapni. Néhány jellemző adat Józsefházi emberek hol rádió. Nem újság már a mosógép, sőt a presz- szógép sem, az egykori cselédeknél. Józsefháza, a kettes üzemegység: a kö­zösség éléskamrája. Itt van a sertéstelep, a szarvasmarha-állomány, a juhászat, s a gazdag ha­lastó. És itt élnek a kivá­ló jószágot szerető embe­rek. Tóth Benedek, az üzemegység vezetője min­den reggel taligával jár ki Vasváriból. — Amióta egyesült a Vasvári Pál és a Haladás Tsz — mondja —. Meg­szoktam már és megsze­rettem ezeket a köteles­ségtudó embereket. És bemutatja egyiküket, Nyíró Lajost, aki éppen melegíti a vizet az itatás­hoz a kismalacoknak. „Kincs” van a gondja­ira bízva. Harminchat anyakoca, ötvenhat süldő és százhat, kismalac. Tisz­tában, melegben vannak. A kocák is, kicsinyek is. — Szép érték, nagy ér­ték — büszkélkedik Nyíró Lajos, aki már Dessewffy idejében kondás volt. — Ugyanitt kérem, tizenhá­ték a dolgozók javaslatait, s amennyiben azok megfelel­tek a jogszabályoknak és a pénzügyi lehetőségeknek, be­levették a szerződésbe. A ja­vaslatok jórészt a bérezést, a béren kívüli juttatásokat — a munka- és a védőruha jut­tatást, az étkezési hozzájáru­lást stb. — érintették. Fog­lalkoztak a felmondás körüli kérdésekkel és a nyereség­felosztási kategóriákkal, a jutalomszabadsággal, a törzs- gárdaviszonnyal. Tapasztalatok szerint sok vállalatnál vitatták a bérfej­lesztést és mértékét. A nyír­egyházi dohányfermentáló gyárban a szakszervezeti bi­zottság nem járult hozzá az üzemi étkeztetés megszünte­téséhez. A kereskedelem több területén vitatták a vál­tozó munkahelyre való al­kalmazást — a nyírbátori fmsz-nél és a Szabolcs me­gyei ÉKV-nál a szakszerve­vizsgálódásaikból: míg . 1950 és 60 között például csak a festett olcsó bútor fogyott, addig 60 és 65 között mind többen keres­ték a jobbat is, 67-ben pedig már kizárólag a te- nyeaett, értékes leítószo- bák, kárpitozott bútorok találtak vevőre. A község melletti Józsefháza ta­nyán — ahol 200 embey él — az utóbbi időben 60 tv-t vettek, kizárólag drá­ga, kiváló készüléket. A gázvezeték épülésével egy időben — sőt, néhol azt megelőzően — rengeteg négylyukú gáztűzhelyet vesznek. ’ Érthető, hogy a korsze­rű kereskedelemhez jó kereskedők is kellenek. Már most is ennek meg­felelően folyik a képzés. Mind a kereskedelem, mind a vendéglátóipar egységeiben speciális okta­tást kapnak. Számítanak a nagy ide­genforgalomra is, amit az alkaloida eredményez. Az itt dolgozó és a csoporto- ( san ide látogató külföldiek jó ellátása érdekében nyelvet beszélő felszolgáló- inat, bolti kiszolgálókat kívánnak alkalmazni. Bürget Lajos rom éves korom óta. Ha jól számolom, negyvenegy éve annak Hetedik hete fiaztatott tizennyolc kocát. Itt volt velük egy álló hétig éjjel nappal. Százhúsz kismalac lett. Nyíró Lajost teljesít­ményben fizetik. Egy évre gondozásért 516 munka­egységet kap. (1967-ben egy munkaegység értéke 34,60 forint volt). Ezenkí­vül 17 ezer forint prémi­umot kapott malacban és pénzben. — Elégedett vagyok — jegyzi meg. — A telepen az iskolával szemben új házat építettem. Van rá­diónk, s ahogy bevezették a villanyt vettünk tv-t, mosógépet villanyvasalót a feleségemnek. Egy fia van. Nem ment el a faluból. Most mun­kagéppel dolgozik, de volt már pásztor is az apja mellett. — Egyik alkalommal mondtam neki, „gyere fi­am hozzám”. De azt vá­laszolta, majd ha kidőlök, helyemre áll. Az még odébb lesz, mondtam ne­ki. Tóth Benedek újságolja; — Még a fia lakodal­mát is otthagyta. Eljött megetette, megitatta a jó­zeti szervek javaslatai kerül­tek a kollektív szerződések­be. Jogszabályellenesen so­rolták viszont igazgatói jog­körbe a nyíregyházi vendég­látónál a segélyezést. Bár a legtöbb helyen meg­vitatták előzetesen a dolgo­zókkal a szerződéstervezetet, az SZMT álláspontja szerint nem mindenütt megfelelő mértékben, s az előírásoknak megfelelően. Van vállalat — különösen a nagyvállalatok helyi egységei — ahol a szer­ződések terjedelmesek, itt- ott háromszáz oldalasak is, s a dolgozók képtelenek azt áttekinteni. Sok helyen ne­hézkes az értelmezés, kiska­pukra ad lehetőséget a ma­gyarázás, nem tükrözi a vál­lalati alkotmány jelleget. Van példa, ahol mechanikusan lemásolták a Munka Tör­vénykönyvet és végrehajtási utasítását, s még azt is pon­tatlanul. Az irányelvek nem rögzí­tik, milyen munkakört hová kell sorolni a nyereségelosz­tás kategóriájánál. De hang­súlyozzák, a nyereség meg­szerzésében való közremű­ködés legyen a mérce. Ennek ellenére találni kollektív szerződést, amelyben indoko­latlanul óvatosan kevés mun­kakör került az első két ka­tegóriába, másutt viszont túlzottan sok. Általános, hogy a gazdasági vezetők a szer­ződésekben a fegyelmi vét­ség súlyánál magasabb bün­tetéseket helyeztek kilátásba. Megtudtuk, hogy az SZMT és a szakmai megyei bizott­ságok folyamatosan értéke­lik a szerződéseket. Bár azo­kat már megkötötték, tör­vénysértések esetén felhívják az érintett vállalatot a mó­dosításokra. Ettől függetlenül is tesznek észrevételt, s az szb-k útján őrködnek a vég­rehajtáson. Úgy látják: a szerződésekben általában tükröződnek a dolgozók jogai és kötelességei. KJ, Tisza vasváriban a holnapra gondolnak Egy iparosodó község kereskedelmi fejlődése szágot, csak aztán ment vissza. Nem bízná a gon­dozást másra semmi pén­zért. De ilyenek a többi­ek is. Gazdag Imre, a növendék jószágok gondo­zója és Tóth János, a ju­hászunk. Jó és szép a juhállo­mány. Most ellik 230 anyajuh. Tiszták, gondo­zottak a növendékmarhák is. Csak az istálló hideg. Fájlalja is Gazdag Imre, hiszen negyvenkét jószá­gért felel. Távol befagyott halastó. Százhetven holdas. Ez is az üzemegységhez tartozik. Mestere Kiss Mihály. Vág­ják a nádat. Eddig kétezer kévét termeltek ki belő­le. Takarítják a vízinövé­nyektől Külön 26 holdas tó. Ebben történik az iva­dék nevelése. — Márciusban — ápri­lisban innen kerül 230 mázsa ivadék a nagy ha­lastóba — mondja Tóth Benedek. Csattognak a fejszék. Jégszilánkok röppennek a magasba. Lékeket vágnak. Friss levegőt jutattnak a halaknak. Jó munkával űzik a te­let, s várják a kitavaszo­dást a józsefházi emberek. [ Farkas Kálmán I Egy középiskolai KlSZ-szer vezet életéből Diákönkormányzat Fehérgyarmaton A fehérgyarmati szakkö­zépiskolában közgazdasági nyelven tanulnak az új mechanizmusról a diákok. A lényeget azonban diáknyel­ven summázzák: az önálló­ság és a felelősség nő. Mind­ezeket nemcsak a gazdasági tevékenységre értik, de a ma­guk életében, a KISZ-ben és a kollégiumban is alkalmaz­zák a diákönkormányzatot. Szabad idő egész napra A fehérgyarmati kollé­giumban tanulhatnak a háló­ban, az iskolában, de akár a községbe is kimehetnek min­den külön engedély nélkül. A diáktanács titkára, Jáczku Borbála a legtermészeteseb­ben beszél arról, hogy náluk nem ül mindenki a tanuló­szobában szilenciumidő alatt. Persze, néhány feltétele is van ennek. Akinek a tanul­mányi eredménye 4,5 volt és ezen nem rontott. Azaz, csak eddig volt így. Mert a diá­koknak most még csak kis része jeles-kitűnő rendű. S azok, akiknek csak közepes­re, jóra futja erejükből, bár­mennyire igyekeznek? Ök sem lehetnek háttérbe szo­rítva — határozott a diákta­nács. Ha tanulmányi tervük legalább a múlt félévi és ezt túlteljesítik, két hétre belép­hetnek ők is a szabad szilen- ciumosok körébe. A „hálópólitika” nem új dolog a kollégiumban. Az összetett szó első fele jelenti a helyszínt, a második rész­be pedig sok minden bele­fér. A hálóban ezerféle dol­got megbeszélnek. Komolyat és intimet egyaránt. így ke­rül aztán a tv-híradó után egy-egy fontos politikai ese­mény napi-, azaz „hálórend­re”, ahol mindenki kötetle­nül szólhat hozzá, alakítva a közös véleményen. Az ősszel napi beszélgetések tárgya volt a vietnami háború — olyannyira, hogy a fiatalok tizennégy ezer forintot sza­vaztak meg a vietnami nép támogatására. (Erről nagy lelkesedéssel beszél a KISZ- titkár, a másodikos Volosi- novszky Katalin.) Kialakítani a kulturális igényeket A fizikai dolgozók gyerme­keinek tanulmányi munkájá­ra, segítésére nagy gondot for­dítanak. A fehérgyarmati kö­zépiskola tanulóinak 95 szá­zaléka kétkezi dolgozó gyer­meke. Nagy a felelőssége az itteni KISZ-nek. (Érezzük felelősségünket — mondja Erdei Margit, a volt KISZ- titkár, aki most érettségire készül.) Az alapvető cél: ki­alakítani a kultúra iránti igényt, és elmélyíteni azt. Ezen munkálkodnak a KISZ. esek is. Az iskolában a leg­utóbbi adat szerint egy év alatt 11 ezer forint értékű könyvet adtak el az ifjú könyvbizományosok. (Most szünetel a könyvárusítás. Ta­lán adminisztrációs gondok vannak.) Tizenkét szakkör működik a KISZ irányításá­val, az iskola vezetőségének közreműködésével. Szerepük felbecsülhetetlen a hátrányos helyzetből induló tanulók se­gítésében. Tavaly az iskola kérésére járt Fehérgyarma­ton a Pécsi Balett, most újabb különleges műsort várnak. A KISZ-szervezet tanul­mányi versenyeinek jó ered­ményei vannak. Kapós a ván­dorzászló, most a második gimnáziumi osztálynál van. Átlaguk 3,95, s aligha veszik el tőlük egyhamar. * Ilyen örömök, gondok kö­zepette, fiatalosan is pezsgő a diákélet Fehérgyarmaton. A tennivágyó fiatal tanári kollektíva, a kibontakozni vágyó öxáksereg jó segítőre talált egymásban. m. a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents