Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

Egy hét a világpolitikában Az otteuzíva ío5>tatócíik — A puuuiimlzsoui asztalnál Közel-Kelet: (újra a BT? — Mézeshetek alkonya 25 — Nézd.„ Rajtad látni, hogy nemes vér folyik az ereidben. Valid be, hogy megölted azt a nőt., vagy ismerd be őszintén, hogy el­kártyáztad az ezred zsold- ját, mint gárdatiszt, szóval mondd el a hangosfilmedet, s feküdjünk le... A gróf úr sóhajtott. Bána­tosan megcsóválta a fejét és felállt. — Nem. Mégsem mondom el™ Neked sem.,. Ne hara­gudj™ — Igazán nem sértettél meg — felelte Galamb alig leplezett örömmel, és Spoli- ansky egy nagy sóhajjal el­ballagott a tábor irányába... Az egyik lábát kissé húzta maga után™ Biceg vagy mi ?... Eh, nem fontos! Kiment az oázis széléig, ahol már a por lepi a bok­rokat vastagon. A végtelen homoktenger, mintha valódi óceán volna, ezüstfehér szín­ben terül el a holdfényben. Körülnézett... Messze volt mindenkitől. Egy későn nyugvó kakadu rikoltott, né­hány béka kvartyolt a néma­ságban és nagyon távolról az arab tábor zümmögő ének­kórusa szüremlett feléje. Tenyérnyi holdfény tűzött át a karcsú palmyrák koro­nája között. Ez éppen alkal­mas világítás ahhoz, hogy olvasson. Elővette a tárcát. Egyszerű bőrtárca volt, ami­lyen milliószámra akad min­denfelé. A tárcában sok min­denféle volt. Elsősorban ti­zenötezer frank papírpénz. Néhány nyugta, sok névjegy. Azután egy újságkivágás. Féloldalas hír bekeretezve vörös ceruzával: „Megrendítő családi drá­ma a nemrégen hazatért dr. Brétail házában. Tegnap este véres esemény színhelye volt Oran előkelő villanegyede, a Boulevard Bonaparte. Dr. Brétail agyon­lőtte a feleségét, Corot kapi­tányt és önmagát. Dr. Brétail nemrég tért haza a Niger vidékéről, ahová a szeren­csétlenül járt Russel kutatót kísérte mint a nagy tudós tikára Dr. Brétail hazatéré­se után feleségül vette a tragikusan elhunyt tudós öz­vegyét A rendkívül szép asszony, valamikor énekes­nő volt és csak Russel ked­véért hagyta ott a színpa­dot. De Oranban, ahol Rus- selék nagy társadalmi életet éltek, még szerepelt olykor a jótékonysági estélyeken az egykor ünnepelt színésznő. Ilyenkor híres dalát, a „Si l’on savait”-t énekelte...” A dal a halott melletti szo­bában! A dal, amely folyton szólt és nem énekelte senki! Tovább olvasott. „...A szerencsétlenül járt Russel magántitkára, dr. Brétail, a tudós halála után nőül vette az özvegyet, és úgy látszott, hogy boldog házaséletet élnek, míg teg­nap este bekövetkezett a vé­res családi dráma. Csak két lakáj tartózko­dott a házban, és mindkettő ugyanúgy meséli a történte­ket. Dr. Brétail útón volt, azt hiszik, Algírban, és Mire. „AZ AMERIKAI FELDE­RÍTÉS teljes csődje...” — Ez a sokat mondó kitétel szin­te vissza-visszatér a saigo- ni jelentésekben. A DNFF nagy offenzívája során a szabadságharcos erők jó­formán egyszerre rohamoz­ták meg Dél-Vietnam hat­van legfontosabb városát és támaszpontját, anélkül, hogy az ellenfél előzetesen tudo­mást szerzett volna terveik­ről. Tízezrek, vagy inkább százezrek tudták a lakosság körében: valami készül, de a hírek nem jutottak to­vább. Aminthogy valóságos közderültségbe fulladt a sai- goni rezsim felhívása: Ke­verjenek altatót a partizánok teájába, s azután jelentsék fel őket. A DNFF erői ter­mészetesen nem kis előnyt élveztek, otthon voltak. Ezért védte őkej a főváros ház. és embertömege, csak­nem olyan biztonsággal, mint az őserdő lombernyője. A felderítés csődje ily mó­don nem ok. hanem okozat. Tulajdonképpen az Egyesült Államok egész dél-vietnami politikájának válságát jelzi. Az elnökválasztási évben kö­telező „kincstári” optimiz­mussal az amerikai propa­ganda nem győzte hangoztat­ni, hogy a front kimerült, „csontjai eltörtek”. Az of- fenzíva viszont, amely nem­sokára a harmadik hetébe lép, drámai módon halomra döntötte állításait. Saigon­ban és Huéban még min­dig városnegyedeket ellen­őriz a DNFF, s ha netalán kiürít is bizonyos területe­ket. a helyzet többet, már nem lesz olyan, mint akár hetekkel ezelőtt. Az ameri­kai hírverés másik fő érve a saigoni rendszer állítólagos megszilárdulásának bizony- gatása volt. Nos, hét nap alatt kétszer annyian dezer­táltak vagy álltak át a kor­mányhadseregből, mint az egész 1967-es évben. S úgy tűnik, a meglepetéseknek még nincs vége. A HARCOK SÜLTPONT­JA most a déli országrész északkeleti vidékén fekvő Khe Sanh környékére tere­lődött át. Itt mintegy öt­ezer amerikai tengerészgya­logost körülzártak a szabad­ságharcosok és a nyugati sajtó mind gyakrabban idé­zi meg Dien Bien Phu szel­lemét. Ahol a franciák ellen győztek annak idején „kat­lancsatában” a vietnamiak. Jellemző az amerikai aggo­dalmakra, hogy Johnson írásbeli kötelezvényekéi, kért tábornokaitól a támaszpont „védhetőségére” vonatko­zóan. Sőt, az sem kizárt, hogy a bűnbakkeresésnek maga Westmoreland, az ex- pediciós csapatok főparancs­noka is áldozatául esik. Ter­mészetesen a személycsere nem változtat a politikán, esetleges utódként ugyanis azt a Bruce Palmer táborno­kot emlegetik, aki három évvel ezelőtt a Dominikát elözönlő amerikai csapatok főparancsnoka volt... . A „vietnami hét” vissz­hangjára jellemző, hogy az Egyesült Államok közéleté­ben úgyszólván csak erről a témáról esett szó az elmúlt napokban. A Délkelet-Ázsiá- ban történtek befolyásolták a Johnson—Wilson találko­zót is, és Washingtonban ta­pasztalhatták. milyen kelle­metlenség vendéget várni, amikor a házban teljes a felfordulás. Az amerikai ve­zetés helyzete ugyanis csak nehezült, amikor Nguyen Duy Trinh, a VDK külügy­minisztere nyilatkozatot adott a francia hírügynök­ségnek. amelyben megerősí­tette korábbi állásfoglalását, hogy a bombázások és az ellenséges kérdések felté­tel nélküli beszüntetése után a VDK hajlandó tárgyalóasz­talhoz ülni. A legújabb vi­etnami események fényében tovább erősödhetett az az amerikai közhangulat, amely kilátástalannak. látja a kato­nai megoldást, s ennek az erjedésnek további előmoz­dítója lehet Hanoi időszerű nyilatkozata. A tárgyalások lehetőségét és szükségessé­gét kiemeli a TASZSZ nyi­latkozata is. A Szovjet Hír- szolgálati Iroda nyomatéko­san figyelmezteti az Egye­sült Államokat: „az agresz- szió kiterjesztésével semmit sem érhetnek el. ám ma­gukra zúdítják az igaz ba­rátainak támogatását élvező vietnami nép még nagyobb csapásait.” nemhiába ábrázol­ták tehát a karikaturisták Johnsont — az USA-ban is jelentkező járványra célozva — az ázsiai influenza bete­gének. A vietnami presztízs- vereségek mellett kedvezőt­lenül alakult Washington számára a Pueblo-válság is. Miután kitűnt, hogy ez az ügy nem tartozik az ENSZ hatáskörébe, Panmindzson- ban közvetlen KNDK—ame­rikai tárgyalások folynak. Ezek egyelőre nem vezettek eredményre, hiszen az Egye­sült Államoknak minde­nekelőtt el kellene Ismernie a határsértés tényét. A wa­shingtoni bizonytalankodás­ra jellemző, hogy Rusk kül­ügyminiszter a hét elején „lehetségesnek tartotta” ezt a tényt, azután sürgősen visszavonta... A délkelet-ázsiai mozgal­massággal szemben a Közel- Keletet bizonyos mozdu­latlanság jellemzi. Az izraeli magatartás miatt még a Szuezi-csatornában rekedt hajók kiszabadításáról is le kellett mondani. Nyugta­lanság uralkodik a fegyver­szüneti vonalak mentén, a héten Izrael és Jordánia kö­zött került sor több tűzpár- bajra. Az ENSZ-közvetítő. a svéd Jarring úgy tervezd hogy a közeli napokban még egyszer felkeresi az érdekelt fővárosokat, s ha nem lát reményt a tovább­lépésre, visszautazik New Yorkba. Könnyen lehetsé­ges, hogy a közel-keleti vál­ság ügye újra a Biztonsági Tanács elé kerül majd. De- hát — s ezzel zárul be a kör — a BT-nek tavaly no­vemberről van egy komp­romisszumos elfogadott ha­tározata, amelynek végre­hajtását izraeli részről meg­akadályozták. Vagyis: a ha­tározatok mellett mielőbb pozitív cselekedetekre len­ne szükség. VÉGŰI- EGY EPIZÓD Európából. Miközben a gre- noblei téli olimpián az eny­he idő tönkretette a lesik- lópályákat, a francia—nyu­gatnémet viszony csúszós jégre került. A különös eseménysorozat egy hete kezdődött, amikor Brandt, az NSZK külügyminisztere egy szociáldemokrata gyű­lésen állítólag sértő kjjelen. tűseket tett De Gaulle el­nökre. A franciák még va­sárnap magyarázatot kértek és megsértődtek. Bonnban negyvennyolc óra múlva egy magnószalagot produkáltak, a Brandt-beszéd ezen cpáT*,,, sokkal szalonképesebben hangzott. A hiba elkövető­jének a Nyugatnémet Táv­irati Iroda, a DPA egyik tu­dósítóját kiáltották ki, — s őt viszont váratlan autóbal­eset érte. A kellő magyaráz­kodás után a franciák ki- engesztelődtek, viszont Brandt sértődött meg. hogy róla ilyesmit feltételezhettek Párizsban. A viharok érin­tették természetesen a bon­ni belpolitikát is. ahol köz­tudomásúlag vannak „ga- ulleista” illetve „angolszász^ csoportok. A közjáték a a Párizs—Bonn tengely im­már nem is hajszálrepedé­seit mutatja, és előrevetíti további bonyodalmak lehető­ségét. A mézesheteknek be­alkonyult. s jócskán benne vagyunk már a mind komo­lyabb „házastársi” eivódá- sokban. nőtt szemöldöke... Egyenesen Galambra néz, mosolyog és dúdol : „Si l’on savait... Si l’on savait...” Határozott léptekkel, de nem futva elindult a nö felé. Ez most lassan felállt. Lo­vaglóbotjával ütiögette a csiz­máját és elindult™ A mindenségit! Ha a ho­mokdombok mögött eltűnik... Most már futni kezdett. Ezt mégis csak el kell intézni egyszer, ezekkel az örökös kísértetekkel. Hát már soha­sem hagyják békén? Megkerülte a dombot Semmi... De mintha nagyon messzi­ről jönne, talán az ötvene­dik dombhullám távolságá­ból.. Halk, lágy alt hangú bölcsődalnak hangzott a me­lódia. Galamb leült, és idegesen fütyörészett. ügy, ahogy az ember elhagyott sikátorban önmagát bátorítja ilyesmivel. Mert ez mégis túlzás, kérem. Lássuk be. Azt már meg se kísérelte, hogy utána menjen a láto­másnak. Csodálatos, de igen távolról énekel a hölgy... Csak abban téved, ha azt hiszi, hogy egy Harrincourt az ő kedvéért idegösszerop­panásban fog meghalni. (Folytatjuk! Tovább tart a szabadságharcosok sikeres offenzívája Vietnamban A vietnami partizánodé nzíva ütközetei változatlan hevességgel tartanak. A Dél- Yletnam északi részén fekvő volt császári fővárosban, Huéban nehéz az amerikaiak hely- sete: itt még mindig a szabadságharcosok lobogója leng a város fölött, a fellegvár bomba ■saggatta falain. A harcok házról házra dúlnak, és a második világháború véres utcai csatáira emlékeztetnek. A képen: otthonaikból meneküld hűéi lakosok az utcai harcok­ban részt vevő amerikai katonák állásai előtt vonulnak eL (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) A szabadságharcosok szombaton reggel elvágták Khe Sanh amerikai tá­maszpont utolsó utánpótlási vonalát — használhatatlan­ná tették a repülőtér kifu­tópályáját. A partizánok tüzérsége telibe talált egy leszálláshoz készülő szállí- torep ülőgépet, amely fel­robbant és a kifutópályára zuhant, a mintegy hét ton­na lángoló benzinnel. A re­pülőgép öt főnyi személyzeté, életét vesztette. A száraz-' földi összeköttetés már hosszabb ideje megszűnt a mély völgyben fekvő, geril­lák által bekerített támasz­ponttal. Ugyanakkor Lang Vei előretolt állás elfoglalá­sával a szabadságharcosok megfelelő úthálózatra tettek szert a támaszpont megkö­zelítéséhez. Az amerikai jelentések szerint a geril­lák újabb páncélos erői tartanak a támaszpont felé. Ennek megakadályozására Westmoreland tábornoknak csupán a légierő áll ren­delkezésére — ennek hatás­foka azonban a dzsungelte­rep és a sűrű felhőtakaró miatt igen alacsony. Hűé városában tovább tártéinak a harcok Az ame­rikaiak éizt jelentették, hogy visszafoglalták a városi sta­diont és az illatok folyó­jának déli partját — vi­szont elismerik, hogy a ge­rillák még mindig szilár­dan tartják a fellegvárat. Saigon életét továbbra is megbénítja a szabadság- harcosok jelenléte, A dél­vietnami kormánycsapatok 14 zászlóalja fésüli át tü­zérségi támogatással a „ge­rillák által megfertőzött” negyedeket, vagyis a város­nak több mint felét. Ennek ellenére pénteken ismét lövöldözés volt a város kel­lős közepén. A valóság az — írja az AFP —, hogy már déli 12 órakor gyakor­latilag életbe lép a kijárási tilalom, elnéptelenednek az utcák és a kormánycsapa­toknak néhány főútvonalon kívül sehol sem sikerült ga­rantálni a biztonságot A felszabadítás hírügy­nökség jelentése oeszámol arról, hogy a dél-vietnami kormány csapatok bomlása folytatódik. Hue városában például a kormánycsa­patok 700 tisztje és katonája adta meg ma­gát a forradalmi erőknek. Moszkva (MTI) Pénteken Moszkvában Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára fogadta Dang Quang Minh-t a DNFF ál­landó moszkvai képviseleté­nek vezetőjét. Brezsnyev ki­jelentette, hogy a dél-viet­nami nép újabb győzelmei nemcsak katonai, hanem je­lentős politikai győzelmek is. Biztosította Dang Quang Minh-t. hogy Vietnam népe továbbra is számíthat a szovjet nép baráti segítsé­gére és támogatására. A DNFF állandó moszk­vai képviseletének vezetője tájékoztatta Leonyid Brezs- nyevet a legutóbbi dél-viet­nami eseményekről. Brezsnyev válaszában megerősítette, hogy a sza­badságát és függetlenségét jogosan védelmező vietnami nép a jövőben is ^ámíthat a szovjet nép testvéri segít­ségére és támogatására. Hangsúlyozta, hogy az an- tiimperialista és a békesze­rető erők a harcoló Vietnam oldalán állnak. Az egész vi­lágon egyre erőteljesebben követelik, hogy feltétel nél­kül szüntessék be a bom­bázást és más harci cselek­ményeket a VDK ellen, ha­ladéktalanul szüntessék be az Egyesült Államok agresz- szióját Vietnamban. Dang Quang Minh a DNFF Központi Bizottsága elnöksé­ge nevében köszönetét mon­dott az SZKP Központi Bi­zottságának, a szovjet kor­mánynak és az egész szovjet népnek, hogy szüntelenül és sokoldalúan támogatják a dél-vietnami nép harcát. Brétail vendégül látta Co­rot szpáhi kapitányt, a nép­szerű úrlovast. A lakájok állítása szerint Corot kapi­tány máskor is megfordult a házban Brétail távollétében. Este tizenegykor történt a dráma. A szalonban teát szer­vírozott az egyik lakáj. Bré- tailné a zongoránál ült, és a „Si Ton savait”-t énekel­te. Ekkor váratlanul megje­lent az ajtóban Brétail! A lakáj két lövést hallott, egy sikolyt, egy zuhanást, Corot kapitány és az asszony átlőtt fejjél buktak le. És mielőtt a szolga megakadályozhatta volna, dr. Brétail is halánté­kon lőtte magát. Mire a mentők megérkeztek, már egyikükben sem volt élet...” Galamb cigarettára gyúj­tott. Eszébe jutott a ház... A poros szoba és a furcsa nő, az anyajeggyel... „...Jogos vagy jogtalan fél­tékenység? Ki tudná eldön­teni — folytatta a hír. Lehet, hogy a Russel mellett átélt expedíció szörnyűségei vi­selték meg dr. Brétail ideg- rendszerét, vagy talán az ér­dekes asszony, aki nemcsak kezén viselte a háromszög jelét, hanem a szívében is, valóban fellobbant: először néhai férje titkáráért, most pedig Corot kapitányért? A kérdésre pontos választ nem kaphatunk. Annyi bi­zonyos, hogy Oran társadal­mát érzékeny veszteség érte, . és a szörnyű dráma...” A cikk közepéről egy fénykép nézett rá... Furcsa, érdekes fejű, szép asszony, összenőtt, sűrű szemöldökkel és csodálatosan kifejező, szo­morú szemmel. Egyszercsak valahonnan, nem is messziről, zümmögve felcsendült az ismert finom női hang: „Si l’on savait...” ... Néhány másodpercig mozdulatlanul ült ... Az éjszakai légáramlás­tól kissé egymáshoz súrlód- tak a pálmalevelek, halk zörejjel... És a szöveg most dúdolásba ment át.. Kétség­telen... Ugyanaz a hang! Felugrott!... A hang irá­nyába ment de az éneklő zümmögés különös módon távolodott... Az ördög ját­szik vele... Most tisztán hall­ja: „Si l’on savait...” Néhány fa mögül kiért a sivatag peremére. Dermed ten állt meg! Egy homokdűne tövében, a Szaharában, ott ült a nő! Az imént még az újságból I nézett rá! Megvilágította a hold. Fehér lovaglóruhában volt parafakalapban, és hótiszta rajta minden! Vi­lágosan látszik nagy, bána­tos szeme, kissé sűrű, össze­Brezsnyev és a DNFF képviselőiének megbeszélése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents