Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-06 / 30. szám

WtLÁc püolctAujai, EGYESÜLJETEK f ÉVFOLYAM. 30. SZÁM ÁRA: 70 FILLÉR 1968. FEBRUÁR 6, KEDD A LAP TARTALMÁBÓL: Magyar labdarúnóesapatok sikere külföldön (4. oldal) A fiatalkorúak bűnözéséről (5. oldal) Kádár János találkozott Alexander Dubeekkel Baráti eszmecsere Komáméban Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára Komarnóban találko­zott Alekszander Dubeekkel, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának el­ső titkárával. Képünkön egy derűs pillanat a baráti találkozón. Kádár elvtárssal szemben Dubcek elvtárs és (elöl) Koucky elvtárs, a CSKP KB titkára. (MTI to to — Vlgovszki Ferenc felvétele) Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bi­zottságának meghívására va­sárnap Csehszlovákiába lá­togatott Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Komarnóban ta­lálkozott Alexander Dubcek- kel, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bi­zottsága első titkárával. A két testvérpárt első tit­kárának találkozóján elvtár­si eszmecserére került sor, amelyen részt vett magyar részről: Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Erdélyi Károly, a Központi Bizottság tagja, külügymi­niszter-helyettes; csehszlo­vák részről: Vladimir Ko­ucky Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizottságának titkára. A véleménycserén Kádár János és Alexander Dubcek tájékoztatták egymást az országaikban folyó szocialis­ta építés eredményeiről. Megvitatták a magyar— csehszlovák kétoldalú kap­csolatokat, áttekintettek a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, véleményt cserél­tek a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom helyzetére*, a testvérpártok budapesti konzultatív talál­kozója előkészítéséről. A két párt központi bi­zottsága képviselőinek a tel­jes megértés, a szívélyesség és az őszinte barátság szel­lemében lefolytatott eszme­cseréje a nézetek teljes azo­nosságát mutatta valaneny- nyi megtárgyalt kérdésben. Kölcsönösen kifejezésre jut­tatták, hogy ebben a szel­lemben tovább fejlesztik pártjaik, országaik kétolda­lú kapcsolatait és nemzet­közi együttműködésüket. (MTI) ESTI külpolitikai krónika Támadás Khe Sanh ellen — Rusk beismerése a Pueblo- ügyben — Diplomáciai vihar Párizs és Bonn között A Dél-Vietnamból érkező hírek arra engednek követ­keztetni, hogy a harcok bi­zonyos fordulathoz érkeztek. Hétfőn a szabadságharco­sok az ország északi részé­ben a demilitarizált öve­zettől délre fekvő Khe Sanh-i amerikai támasz­pont ellen indítottak táma­dást. A támaszponton mint­egy ötezer főnyi amerikai helyőrség van körülzárva. Egyes amerikai katonai szakértők szerint a szabad­ságharcosok támadásának fő célja éppen e támasz­pont elfoglalása, s a múlt héten végrehajtott rajta­ütések éppen azt a célt szolgálták, hogy elvonjanak innen bizonyos amerikai erőket mások, éppen ellen­kezőleg, a Khe Sanh elleni támadást minősítik a meg­nyitó hadműveletnek. Míg vasárnap délelőtt Sai­gonban némileg csökkentek a harcok, addig délután már újabb összecsapásokról érkeztek jelentések. Hétfőn este a szabadságharcosok elfoglaltak egy rendőrállo­mást és megostromolták az egyik kerületi kapitánysá­got. Nem csökkent a harcok hevessége Hue városban, amelyet a szabadságharco­sok változatlanul kezükben tartanak. Uj támadás lát­szik kibontakozni Dél-Viet- nam második legnagyobb városában, Da Nangban. Külön figyelmet érdemel Rusk és McNamara wa­shingtoni sajtóértekezlete, amelyet a televízió is köz­vetített. A sajtóértekezlet nyilvánvaló célja az volt, hogy — Johnson pénteki nyilatkozatához hasonlóan — megpróbálja megnyugtat­ni az amerikai közvéle­ményt Rusk — nem is túl­ságosan burkoltan — azzal fenyegetett, hogy a dél-vi­etnami szabadságharcosok támadására válaszul Wa­shington „fokozhatja a bom­batámadásokat a VDK és különösen Hanoi ellen”. Az amerikai külügyminiszter ezt az alkalmat is felhasz­nálta arra, hogy szembe­helyezkedjék a vietnami probléma tárgyalásos meg­oldásával. Rusk vasárnapi sajtóérte­kezletének legfeltűnőbb megnyilvánulása az volt, hogy az amerikai külügy­miniszter beismerte: „Nem biztos”, hogy a Pueblo kém­hajó nem sértette meg a KNDK felségvizeit. Dél-Ko- reában az amerikai külügj miniszter e kijelentése nagy nyugtalanságot keltett. At­tól tartanak, hogy a kijelen­tést hasonló tartalmú hiva­talos kormánynyilatkozat Tovább tart a szabadságharcosok offenzfvája Óéi- Vietnamban Rakétatámadás Khe Sanh amerikai támaszpont ellen A DNFF Központi Bizottságának felhívása Míg Saigonban, Huéban, Bannme Thoutnál és a del­tavidéki Vinh Long térségé­ben tovább tartanak a múlt heti partizánoffenziva során kezdődött csaták, hétfőn reggel a demilitarizált öve­zettől közvetlenül délre fek­vő Khe Sanh amerikai tá­maszpont ellen is megindult az első nagyarányú partizán­támadás. Rakéta, akna- és ágyú- tűzzcl árasztották cl az amerikaiak állásait. Az amerikaiak rádión se­gélykérést adtak lé és tüzérségi támogatásért folyamodtak. Az amerikaiak már hetek óta számítanak az elszigetelt ötezer főnyi garnizonnal vé­dett támaszpont elleni tá­madásra és Westmoreland tábornok egész presztízsét arra tette fel, hogy ezt a pontot megvédje. Johnson elnök sajtóértesülések szerint az összes washingtoni kato­nai vezetőkkel nyilatkozatot íratott alá, amely szerint véleményük az, hogy a tá­maszpontot meg lehet véde­ni. A Time értesülése szerint az elnök a vezérkari főnökök egyesített bizottsága előtt kijelentette: „nem akarok semmiféle átkozott Dien Bien Phut” (ennél az erődít­ménynél mérték a szabad­ságharcosok azt a csapást a francia gyarmati expediciós hadseregre 1954-ben, ami eldöntötte a háború sorsát.) Hétfőn délután heves harcok dúltak Saigon kül­városi területein. A haza­fias erők négyszáz főnyi egysége a 8. közigazgatási körzetben rohammal elfog­lalt egy rendőrállomást, követheti. Ebben az esetben pedig a Pueblo-ügy — a szöuli kormánykörök remé­nyei ellenére — diplomáciai úton oldódna meg, s nem vonna maga után katonai konfliktust Az ügyben Panmindzsonban folyó tár­gyalásokról egyébként csak találgatások vannak, hiva­talos jelentést nem adtak ki A nap külpolitikai ese­ményéhez tartozik az a diplomáciai vihar, amelyet Willy Brandt külügyminisz­ter Ravensburgban tett ki­jelentése kavart Brandt sértő megjegyzéseket tett j^Pe Gaulle-ra, állítólag „ha­talmi vággyal telt államfő­nek” nevezte őt. E kijelen­tés akkor hangzott el, ami­kor Lübke nyugatnémet el­nök éppen De Gaulle ven­dégeként Párizsban tartóz­kodott. A kínos, majdnem botrányos eset — amelyet később megpróbáltak cáfol­ni —, különösen azért kel­lemetlen, mert 10 nap múlva Kiesinger nyugatnémet kan­cellár, Brandt kíséretében Párizsba készül hivatalos látogatásra. majd egy partizánalakulat a körzeti főkapitányság épü­letét vette ostrom alá. Saigonban helyi idő sze­rint 19 órakor egyébként szigorú kijárási tilalmat rendeltek el. A katonák és rendőrök utasítást kaptak, hogy figyelmeztetés nélkül tüzeljenek. Kedden kezdődött parti­zánoffenziva ütközetei is javában tartanak még. Az amerikaiak számára a volt császári városban Huéban a legkínosabb a helyzet: itt hétfőn reggel még mindig a szabadságharcosok lobogója lengett a város fölött, a fel­legvár bomba szagatta fa­lain. Bradigan amerikai tv- riporter, aki több napot töl­tött Huéban elmondotta, hogy a csata hatodik nap­ján a város utcáin mindenütt holttestek hevernek: kor­mánykatonák, gerillák és polgári személyek. A szabad­ságharcosok kezében van a fellegvár jelentős része, ők ellenőrzik a Hűé belvárosát. Hűét az illatok folyója oszt­ja ketté. A viziúttól északra a kormánycsapatok tartanak egy ötszázszor-ötszáz méte­res körzetet, a folyótól délre egy háromszázszor-háromszáz méteres amerikai góc van, míg a város többi részét a partizánok birtokolják. Az amerikai tábor helyzetét kü­lönösen súlyossá tette — mondotta az újságíró —t hogy a partizánok felrobban­tották az amerikai tá­borba vezető út hídját, amelyen eddig utánpót­lást tudtak eljuttatni a tengerészgyalogosoknak. A harcok házról házra, emeletről emeletre dúl­nak. Általános a vélemény, hogy hosszú harcra lehet számíta­ni Huéban — írja az AFP. A francia hírügynökség, be­számol arról is, hogy az amerikaiak gáztámadással próbálták kifüstölni a parti­zánokat. de a szabadsághar­cosok gázmaszkkal is ren­delkeznek. A hírügynökségi tudósítá­sok hétfőn reggel arról szá­moltak be, hogy továbbra is tartják magukat a szabad­ságharcosok a közép-vietna­mi fennsíkon fekvő Ban Be Thout városában. Beirut (MTI) Rasid Karami libanoni miniszterelnök hétfőn be­nyújtotta kormányának le­mondását, hogy megalakul­hasson egy új átmeneti jel­legű kormány, amely majd a parlamenti választásokat készíti elő. A deltavidéken az ame­rikai csapatok még min­dig nem tudták vissza­foglalni Vinh Long váro­sát, ahol az amerikai fo­lyami flotta legnagyobb támaszpontját foglalták el a szabadságharcosok. Saigonban a hírügynökségi jelentések szerint még min­dig több városnegyed ál) a szabadságharcosok ellenőr­zése alatt. A kormány fel­hívásaira és parancsaira a lakosság továbbra is bizal­matlanul és zavartan reagál. Hétfőn reggel a kormány kilátásba helyezte, hogy rög­tönítélő bíróság elé állítja azokat a kereskedőket, akik nem nyitják ki üzleteiket, ennek ellenére a redőnyök a legtöbb kirakat előtt csuk­va maradtak. Több város­negyedet az amerikaiak le­zártak és távozásra szólítot­ták fel a lakosságot. Amint az emberek elhagyták a le­zárt negyedeket, a kor­mánycsapatok lebombázzák vagy felgyújtják a házakat, amelyekben partizánokat sejtenek. Megkezdődött Sai­gon házról házra való átfé- sülése. Az amerikai felderítő szolgálat értesülései szerint még öt-hétszáz partizán tar­tózkodik a városban. Cho- lon jelentős részét még min­dig ők uralják. Miután az amerikaiak hó­napokon keresztül azt állí­tották, hogy a szabadsághar­cosok már képtelenek bár­miféle nagyobb offenzivára, Phil Davidson brigádtábor­nak, az Egyesült Államok Sai­gon! felderítő parancsno­ka arról tájékoztatta az újságírókat, hogy a ge­rillák „szinte bármikor* új offenzivát indíthatnak Dél-Vietnam széles terü­letein. „Rá kell ébred­nünk. hogy az ellenség nem fejtette ki teljes ké­pességét egyetlen terüle­ten sem." Davidson kijelentette, hogy az amerikai felderítés sze­rint a gerillák 60 000 em­bert vetettek be az offenzi- vába és ez a rendelkezé­sükre álló támadó erőnek még a felét sem jelenti, — mondta. Az elnök a lemondást el­fogadta, s megköszönte a le­lépő miniszterelnöknek és kormányának a működés« során kifejtett erőfeszítése­ket. Charles Hélou elnök ked­den kezdi meg a tanácskozá­sokat az új kormány meg­alakítása céljából. (Folytatás a 2. oldalon) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT Lrmonfott a libanoni Kormány

Next

/
Thumbnails
Contents