Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-04 / 29. szám
Egy hét a világpolitikában Holdújévi tájfun — A megfeneklett kémliajó A Hallstein doktrína „halotti levele“ A VILÁG FIGYELME e héten ismét Dél-Vietnam felé fordult, ahol a dél-vietnami hazafiak általános offen- zivájukkal ismét bebizonyították, hogy az óriási amerikai hadigépezet növekvő erőfeszítései ellenére is kezükben tartják a kezdeményezést, erősebbek mint valaha, és irreális minden olyan számítás, hogy katonailag legyőzhetők. A vietnami újév, az úgynevezett holdújév alkalmából a DNFF eredetileg hétnapos tűzszünetet ajánlott feL A saigoni bábkormány erre csak másfélnapos tűzszünetet helyezett kilátásba, de ezt az Ígéretét is megszegte, mire a szabadság- harcosok országszerte támadásija lendültek. „Aki szelet vet, vihart arat” — mondotta a DNFF hanoi képviselője s ez a mondás kitűnően jellemezte az elmúlt napok eseményeit: a megszegett fegyverszünet megtorlásaként nem is vihar, hanem valóságos tájfun támadt, amely alaposan megtáncoltatta az amerikaiak és délvietnami bábjaik hajóját. E tájfun még a hét végére sem ült el, teljes hatása ma még fel sem mérhető, de annyi máris bizonyosnak látszik, hogy alaposan megrendítette Washington egész délkelet-ázsiai politikáját s megmutatta, hogy ez az ag- ressziós politika milyen ingatag alapokra és milyen téves számításokra épül. A „holdújévi tájfun” alapvető tanulságát — azzal a fenntartással, hogy nem egy befejezett, hanem még egyre tovább gyűrűző és szélesedő folyamatról van szó — a kővetkezőkben foglalhatjuk össze: TELJESEN ÖSSZEOMLOTT és nevetségessé vált az amerikai propagandának az az állítása, hogy a helyzet Dél-Vietnamban „stabilizálódott”, mert a partizánok „kimerültek” és már csak a ,külső támogatás tartja bennük a lelket.” Az elmúlt napok eseményei éppen atTÓl tettek tanúságot, hogy a DNFF változatlanul széles tömegbázissal rendelkezik, sőt ez a bázis most még tovább szélesedett, mert hiszen a mostanihoz hasonló, az egész országra kiterjedő akció elképzelhetetlen a lakosság széles tömegeinek aktív támogatása nélkül. Ezzel alapvető csapás érte az eszkalációs politika „eszmei bázisát is, mert bebizoTORONTO Pénteken este Torontó északi részén egy házudvarra lezuhant a haditengerészet egyikkétmotorós kiképző repülőgépe, négy személy életét vesztette. NUSAKA Három miniszterrel a fedélzetén, pénteken kényszer- leszállást végzett a Kafue természetvédelmi parkban a zambiai kormány Piper Aztec repülőgépe. Az őserdőben bolyongó minisztereket végül egy helikopter mentette ki szorult helyzetükből. ANTWERPEN Két fiatalember kirabolt egy antwerpeni bankot. A betörők kerékpáron érkeztek és kerékpáron távoztak. A 200 000 frankkal (4000 dollár) menekülő banditákat hiába üldözték — á csúcsforgalmi torlódásból csak nekik sikerült kievickélni. HAMBURG Tüntető diákok pénteken behatoltak a hamburgi görög konzulátus területére a következő feliratokkal: „Le a katonai diktatúrával”! „Bonn támogatja a fasizmust!” A konzulátus egy alkalmazottja kihívta a rendőrséget, amely azután a tüntetők közül hatot letartóztatott nyosodott, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen intézett terrorbombázások végeredményben hatástalanok maradtak, nem gyengítették a dél-vietnami hazafiak harci erejét, s Hanoi bombázásával nem lehet megvédeni Saigont, mint ezt a washingtoni héják állították. E tény nyilvánvalóvá válása máris nagy hatást gyakorolt a nemzetközi közvéleményre, s előbb-utóbb kétségtelenül hatással lesz az amerikaiakra is. Johnson elnök éppen ezért kétségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy az amerikai lakosság előtt bagatelizálni próbálja a történteket. Péntek esti sajtókonferenciáján azt hangoztatta, hogy a partizánok offenzívája „nem érte el a cálját”. A New York Times másnap reggel már csípős hangú vezércikkben válaszolt az elnök kijelentéseire, s hangsúlyozta, helytelenül teszi a kormány, ha megpróbálja lekicsinyíteni a Vietnamban történteket. A partizánok e heti győzelmei annak a struktúrának gyengeségét jelzik — hangsúlyozta a lap —, amelyre a Dél-Vietnamban kifejtett egész amerikai katonai erőfeszítés épük A DRÄMAI GYORSASÁGGAL pergő dél-vietnami események bizonyos fokig háttérbe szorították a Pu- eblo-ügyet, amely a múlt héten még a világpolitika előterében állott és a nemzetközi feszültség veszélyes kiélezésével fenyegetett. A tények ismertek: az amerikai kémhajónak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság felségvizein történt elfogására Washington flottatüntetéssel és a KNDK megrohanását kilátásba helyező fenyegetőzéssel válaszolt. A Biztonsági Tanács két ülésen foglalkozott az üggyel, majd az ülésezést elnapolták, a színfalak inogott azonban tovább folytak a tárgyalások. Washington, miután rádöbbent, __ hogy kardcsörtető fenyegetőzéssel nem megy semmire, s még- inkább maga ellen hangolja a világközvéleményt, a Pan- mindzsonban székelő koreai fegyverszüneti bizottság intézményét felhasználva, a KNDK kezdeményezésére közvetlen tárgyalásba bocsátkozott. Az első ilyen találkozó — mint Johson péntek este közölte —, eredménytelen maradt ugyan, de a kétoldalú tárgyalások fonala ezzel nem szakadt meg. 19. Az őrmester pulykavörös lett a méregtől. — örült! Maga őrült!... Majd megtanítom én búsulni, ne féljen!... Maga... maga... Rompez! Rompez! Mert széthasítlak! „Szegény, hogy mérgelődik” — gondolta Galamb, miközben felment a szobába. Pilotte az ágyán ült, és azzal foglalkozott, hogy éjszakára alaposan bedörzsölje a lábát faggyúval, ö már tudta, hogy mit jelent az, ha egyszer a század elindul!... Közben már maga az amerikai sajtó is elismerte, hogy a Pueblo valóban kémhajó volt. Arról is beszámoltak, hogy az Egyesült Államok egész sereg ilyen kémhajót tart szolgálatban a világ minden részén, egyéb kémmegbízatások mellett azzal a feladattal, hogy különleges elektronikus berendezések segítségével kikémleljék és megfejtsék a rejtjeles titkos üzenetek kulcsait. A PUEBLO ügy még korántsem tekinthető lezártnak, de minden esetre egymagában az a tény, hogy az Egyesült Államok végül is ráfanyalodott a kétoldalú tárgyalások megkezdésére, azt mutatja, hogy a Fehér Házban belátták: túlságosan kockázatosnak ígérkeznék a bizonyos körök által tervezgetett „második front” megnyitása Ázsiában. Aligha kétséges, hogy az e heti délvietnami események is kijózanító hatást gyakoroltak. A világsajtó címoldalain e héten a távol-keleti események domináltak, de az európai politika eseményei közül is említésre méltó az NSZK és Jugoszlávia közötti diplomáciai kapcsolatok újra- felvétele. Emlékezetes, hogy Bonn 1958-ban szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat Jugoszláviával, amikor Belgrad elismerte az NDK-t és nagykövetet cserélt Berlinnel. Bonn akkor a Hallstein doktrínára hivatkozva szakította meg a kapcsolatokat, logikus tehát, hogy a most bekövetkezett újrafelvételt világszerte úgy értékelik, mint ennek a hidegháború szülte doktrínának az áttörését. A Times azt írja, hogy „a Hallstein doktrínát, amely már régóta halott, most teljesen eltemették”, s a nyugatnémet sajtó is úgy cikkezik, hogy Bonn ezzel a lépéssel kiállította a Hallstein doktrína „halotti levelét”. A berlini Neues Deutschland ugyanaltkor rámutat, hogy a Hallstein doktrína holttá nyilvánítása még nem elegendő: igazi európai enyhülés csak akkor következhet be, ha az NSZK végleg feladja irreális „egyedüli képviseleti igényét.” Belgrádiján pedig hangsúlyozzák: a diplomáciai kapcsolatok helyreállításával orvosolták ugyan a néhai Adenauer kancellár kormánya által elkövetett baklövést, de ez még nem jelenti, hogy ezzel már megoldódtak a két ország közötti vitás kérdések. Hildebrandt levelet írt de közben figyelte a készülődő Galambot, és lopva egy társára nézett, aki látszólag aludt. Ez Pencrofft volt. Sovány, nagy orrú, de széles vállú ember. Amerikából jött át. Ha a gőzösnek csak öt perc késése van, akkor villanyos- székbe kerüL így nem tehetnek ellene semmit. Egy politikai gyilkosságba keveredett, és Cherbourgban futni hagyták.» Hildebrandttal jóformán sohasem látták együtt. Az amerikai egy görög kecseszkecskén bajnokkal, Adrogopollusszal barátkozott Sportbarátság volt. Pencroft valamikor Európa különböző országaiban „önvédelmi bokszolásra” képezte a rendőrsége*"mint hivatásos ökölvívó. Hildebrandt a „gróf úrral” volt legtöbb* szőr együtt. Magas homlokú, komoly, kissé fanyar ember volt a gróf úr. Látszott rajta, hogy a jobb társadalmi osztályok valamelyikéből került Ide. Sohasem beszélt civil múltjáról. Galamb mindenkivel barátkozott. A katonák között is népszerű volt, és egy mar- seillei pincér révén követte őt Afrikába is a Galamb név. Mikor a légióba beállt pincér először szólította így, nevettek. Később megszokták, és Harrincourt megtarA Koreai Népi Demokratikus Köztársaság parti vizein koreai hadihajók feltartóztatták a Pueblo fel- rikai felderítőbajót, amely kémtevékenységet folytatott. Az amerikai hajó parancsnoka — amikor minden menekülési kísérlete kudarcot 'vallott — tüzet nyittatott a kötelességüket teljesítő koreai hajókra. Washingtonban azonnal lázas diplomáciai tevékenység kezdődött: a szóvivők úgy nyilatkoztak, hogy a Pueblo békés kutatóhajó és távol volt az KNDK parti vizeinek határától. Az amerikai diplomaták nyilatkozatait maga a hajó kapitánya cáfolta meg, aki beismerte, hogy megsértette a KNDK határát és kémtevékenységet folytatott. A kapitány részletesen szólt a kémfeladatokról is. „Az utasítások értelmében hajóm állandó készültségben állt. Mérte a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság part menü vizeinek mélységét, áramlatait, hőmérsékletét, a tengerfenék alakulatait, a sótartalmat, a víz átlátszóságát. Erre különböző megfigyelő műszereket és radarberendezéseket használtunk feL Ez a tevékenység titokban folyt Csongzsin, Vönszan és több más körzetben. Felderítettük a radarhálózatot, a kikötők befogadóképességét, az érkező Bucker kapitány beismerő vallomását írja, amelyben elismeri: behatolt a KNDK felségvizeire és kémtevékenységet folytatott. (Rádlóteleíoto — MTI Külföldi Képszolgálat! és távozó hajók számát, a koreai néphadsereg hajóinak manőverezőképességét is.” A KNDK kormánya határozott hangú nyilatkozatban bélyegezte meg azokat az amerikai terveket, . amelyeknek nyilvánvaló céljuk új háborús tűzfészek létrehozása a Távol-Keleten. A Biztonsági Tanács amerikai kérésre összehívott ülésén Goldberg amerikai delegátus a KNDK elleni szokott támadásra használta fel a Pueblo incidenst. Morozov a Szovjetunió küldötte, majd a később felszólaló Csatorday Károly magyar delegátus hangsúlyozták: • teljes mértékben az Egyesült Államok felelős a történtekért . tóttá a csúfnevét. Első számú barátja mégis Troppauer volt a költő. Krétával is barátkozott ha ugyan barátko- zás az, hogy valaki felkarol egy szerencsétlen félhülyét. Kréta arcára az öröklött de- generáltság koravén ráncai ültek ki, ha mosolygott. Most aludt, sapkájával a szemén, ruhástul, tarkója mögött összekulcsolt ujjakkal, és holmija szanaszét hevert körülötte. Galamb felrázta: — Öregein! Reggel indul a század! Gyerünk a cók- mókkal! Aludni azután is lehet... — Aludni mindig lehet... — és vigyorgott. — Mit akarsz, Galamb, kérlek. Most még nem indulunk... — De ha sorakozó* fújnak, már nincs idő. Akkor már nem is kell... Akkor már indulunk. — Ezzel szemére húzta a sapkáját, és tov»ább aludt. Mit csináljon? — Hildebrandt! Csomagolja be ennek a szerencsétlennek a holmiját. Nekem jelentkezni kell őrségre a mosókonyhába. Mind rábámultak. — A nyolc halotthoz? — kérdezte Adrogopollusz, és megborzadt — Oda hát. És nincs időm már rendbe rakni Kréta felszerelését. Pilotte odament, és hozzálátott hogy az idióta hátizsákját felszerelje, de közben zord arccal dörmögött valamit — Ide hallgass, Galamb! Ez itten a Légió és nem az Üdvhadsereg... Azért csak rakta a holmikat dühöngve. De Galamb rohant az őrmesterhez. Latour et végignézte tetőtől talpig. Ha nem kellett volna a mosókonyhába sürgősen őr, akkor bizonyára talált volna hibát. így csak azt mondta figyelmez- tetőleg: * — Ez az őrség épp oly szigorú, mintha a kormányzóság előtt posztolna. Három lépés után szabályos fordulat és újabb három lépés. Ha leül vagy rágyújt, haditörvényszék elé állíttatom... Megértette? — Igenis! ... Hát ez... hát ez... úgy mondja azt, hogy „igenis”, mintha megdicsérték volna. Csak úgy sugárzik. Most már azt sem bánta, hogy eljárása kissé szabályellenes, és vészjósló mosollyal folytatta: — A világítást természetesen nem pocsékoljuk, sötétben lesz! Egy légionista nem ijed meg nyolc halottól, és nem fél a kísértetektől!... Mit?... Mit örül? Mit vigyorog? Indulás... Indulás!.» Mert felhasítom a gyomrát! És kénytelen volt megtágítani a gallérját, mert úgy érezte, hogy nyomban gutaütést kap. ... Pedig Galamb őszintén örült. Mert így a hajnal első világításánál átnézheti a tárca tartalmát anélkül, hogy meglepetéstől kellene tartania, mert ha sötét van, akkor kívülről nem látni be, ő pedig messziről megpillantja azt, aki közeledik. Jó tíz perc gyalogút választotta el a mosókonyhát az erőd többi épületétől. Még nappal is ritkán járt erre katona, ha nem volt kimondottan mosnivalója, mint a felrobbant gránát áldozatainak. A hatalmas, kihalt, éjszakai gyakorlótér túlsó végén állt a házikó. ■ Ebben az épületben tehát nyolc halott van. Ügy látszik, a sors specializálta magát arra, hogy szegény Galambot Ijesztgesse, gondolta magában kuncogva. Na, akkor strapálhatja magát. A sötét mezőről nyugodtan, szinte vidáman lépett be az elhagyott mosókonyhába. Távolról takaródét fújtak, és nemsokára az idelátszó törzsépületek sárga fényű ablakai is elsötétednek. Néhány dermedt pálma között magányosan állt a kis ház, roppant mezőség végében. Becsukta az ajtót. Lassú léptekkel megindult fel és alá, ahogy az őrmester megparancsolta... (Folytatjuk) Puebloiigy
