Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-29 / 50. szám

PARTIZÁrVTÁM^ PÁSOK Saigon és Bien Hoa ellen Angol államtitkok — közszemlén GENF A tizennyolchatalmi le­szerelési bizottság szerdai ülésén az ADN tudósítójá­nak jelentése szerint Bul­gária, Nigéria és Kanada delegátusai egyöntetűen hangoztatták, hogy kis vál­toztatásokkal jelenleg már rövid időn belül lehetséges az atomsorompó szerződés teljes szövegének jóváhai- gyása. VJ DELHI Az indiai alsóház szer­dán 203 szavazattal 72 el­lenében bizalmat szava­zott a kongresszuspárti kormánynak. A bizalmi kérdést a jobboldali Indiai Néppárt vezetője, Balradzs Madokh vetete fel, első­sorban a kormánynak Kutch térségével kapcso­latos politikája miatt. BRÜSSZEL Brüsszelben befejeződött a közös piaci országok me­zőgazdasági minisztereinek kétnapos tanácskozása. A miniszterek nem tudtak megegyezésre jutni a ta­nácskozás fő kérdésében, vagyis abban, hogy április elsejével a „hatok” kereté­ben szüntessék meg a tej, a tejtermékek és a marha­hús vámját. RÖMA Az oktatási reform ér­dekében az egyetem épü­letét egy hete megszállva tartó baloldali diákok el­len szerdán fasiszta cso­portok intéztek támadást. A támadók ablakokat tör­tek be, majd tűzoltó pa­lackokkal, botokkal és láncokkal támadtak az egyetemet megszálló diá­kokra. Az olasz egyetemi ifjúság torinói, firenzei, trieszti egyetemeken ugyan­csak üléssztrájkokkal kö­vetel jobb lehetőségeket a tanulásra. Stockholm (MTI): A Svédországban tartóz­kodó görög centrista politi­kus, Andreasz Papandreu, kedden este a pártok par­lamenti csoportjainak meg­hívására beszédet mondott a stockholmi nemzetgyűlés előtt. Papandreu, aki a puccs előtt Athénben a kabinet tagja volt, kérte a svéd honatyákat, hogy minden lehető eszközzel nyújtsa­nak segítséget az athéni katonai rezsim elleni harc­hoz. Felszólította a külföl­di országokat, Hogy ne ad­janak gazdasági segélyt a juntának. 40. Bénid Tongut, a legdur­vább arab goumier körüljár­ta a lehullott rongyként pi­henő arabokat. A foglyok még szörnyűbb helyzetben voltak, mint a katonák. Ed­dig már vagy egy tucatot temettek el a sivatagban. Létszámukat az indulásnál úgy állítjuk fel, hogy har­Saigon, (MTI): A dél-vietnami hazafias erők fegyveres alakulatai szerdán rakétákkal és ak­navetőkkel támadták Saigon katonai célpontjait, a Tan Son Nhut légitámaszpontot és Bien Hoa térségét. A partizántámadások fő ereje a Bien Hoa-i támasz­pont ellen irányult. Itt ti­zenöt ellenséges katona vesztette életét, köztük 12 amerikai. Az anyagi károk súlyosak. Az első jelentések szerint legalább két U—2 repülőgép megsemmisült. A partizánok Bien Hoa térségében aknavetőkkel lőt_ ték az egyik dél-vietnami zsoldos ezredet. A hazafias erők felgyújtották a Bien Hoa-i katonai tábor több épületét. Bien Hoa és Saigon kö­zött a szabadságharcosok rakéta tűz alá vettek egy katonai akadémiát. Az aka_ démia épülete megsérült. Ugyancsak rakéta- és ak­natűz alá került a Saigon peremkerületeiben lévő Newport kikötő. A partizá­nok a kikötő raktárhelyisé­geit lőtték. Szerdára virradó éjszaka 122 milliméteres rakétalöve­dékek robbantak a Saigon mellett lévő Tan Son 'Shut légitámaszponton. Az amerikai repülőgépek szerdán reggel három na­pon belül másodízben bom­bázták Haiphong teherpá­lyaudvarát és a Dang Hoi repülőterét is. A Felszabadulás hírügy­nökség beszámol a Dél-vi­etnami Nemzeti Felszabadí. tási Front legújabb közle­ményéről. Ez hangsúlyozza, hogy a hazafias erők egy hónap alatt több mint húsz. ezer amerikai katonát és tisztet tettek harcképtelen­né. A közlemény az alábbiak, ban foglalja össze a január Papandreu egyébként elő­zőleg a szociáldemokrata párt vezetőjével megvitat­ta a svéd szociáldemokra­ták és a betiltott Görög Centrum Unió együttműkö­dését. Papandreu saját pártját is a szociáldemok­raták közé sorolta. A fiatalabb Papandreu már közölte, hogy magáé­nak tekinti az újonnan megalakított külföldi „pán- hellén felszabadítás! moz­galmat”. Nilsson külügy­miniszter egy kedd esti sajtóértekezleten bejelen­tette: a svéd kormány pil­lanatnyilag nem szándéko­zik elismerni az athéni juntát mine százalékkal kevesebb fog megérkezni belőlük. Ápolatlan, cinikus külsejű, vigyorgó, torzonborz halál­fejek, vadul villogó bennszü­lött tekintetek, fáradt, szo­morú intellektuális arcok, valamennyien a biztos halál apatikus tudatában, utálko- zó, fásult grimasszal állták a goumier-k csattogó korbá­csát Barbizon, egy zömök, borzbőrű korzikai bandita volt a legtekintélyesebb em­ber a rabkolóniában. A pi­henő közben éppen dalolt valami szerelmes olasz nó­tát a naplementéről, és amikor befejezte a dalt, egy majomállkapcsú, borjú sze­mű, vastag, borostás ember lépett hozzá: — Engedje meg, fejedelmi énekéért megajándékozzam egy fél tábla bagóval. Én költő vagyok. — Köszönöm. Nevem Bar­bizon. Bandita voltam Kor­zikán. — Ennek örülök — mond­ta a vastag költő —, ugyan­is sokan mondják, hogy ha­sonlítok Napóleonra. — És előrehúzta deres, hosszú, rit- kás haját a homlokára. — Csakugyan emlékeztet rá... Különösen a hangja... 29-én indított partizánoffen. zíva óta elért sikereket: 90 000 ellenséges katona és tiszt — közöttük 20 000 amerikai — harcképtelenné vált. Az ellenséges erők három páncélos ezrede, 39 gyalogos zászlóalja és 120 szakasza szétszóródott. 1800 ellenséges repülőgép, 1300 tank és páncélos jármű megsemmisült. Az amerikai és a dél­vietnami bábkormány ellen, őrzése alól 1 200 000 főnyi lakos szabadult fel. A DNFF közleménye han. gozta'ja, hogy az ellenség számára oly fontos „paci- fikációs” program halálos csapásokat szenvedett. A hazafias erők vidéken és városokban nagy kiterjedésű területeket vontak ellenőr­zésük alá. A New York Times szer­dai vezércikkében felszólítja az Egyesült Államok kor­mányát, ne teljesítse a vi­etnami háború kiszélesítésé­re vonatkozó követeléseket és tegye próbára az U Thant főtitkár által továbbított békejavaslatokat. Phenjan (MTI): „Egy új koreai háború veszélye kizárólag az ame­rikai imperialisták és a dél-koreai bábrezsim ag­ressziójából és háborús mesterkedéseiből fakad” — hangoztatja a KNDK kül­ügyminisztérium szóvivő­jének nyilatkozata. A nyilatkozat megálla­pítja, hogy az amerikai imperialisták és a dél-ko­reai bábrendszer folytatja esztelen háborús uszítását a KNDK ellen. Mesterke­déseik következtében olyan veszélyes helyzet alkuit ki, hogy bármelyik pillanat­ban ismét kirobbanhat a háború. Az amerikai im­perialisták bűnös háborús mesterkedéseik leplezése érdekében a kialakult fe­szült helyzetért a felelőssé­get a KNDK-ra igyekez­nek hárítani. A KNDK kormánya — folytatja a nyilakozat — arra törekszik, hogy Ko­reában a fegyverszünetet Washington (MTI): Rusk amerikai külügymi­niszter kedden hivatalá­ban negyvenperces megbe­szélést folytatott Anatolij Dobrinyinnel, a Szovjet­unió washingtoni nagykö­vetével. Külügyi források szerint a szovjet—amerikai viszony problémái és egyéb világ- politikai kérdések kerültek Kérem, itt mögöttem fet- reng egy sikkasztó, azt hi­szem, napszúrása van, és ne­kem már nincs meg a víz­adagom, nem adna a ma­gáéból? — Parancsoljon... — A jólelkű Troppauer odanyúj­totta kulacsát. Barbizon gyorsan megitatta a sikkasz- tót, de egyszerre csak olyan korbácsütést kapott, hogy kiejtette a kulacsot, és a víz kifolyt. — Piszok bandita! Hát ha elfordulok, máris pimasz- kodsz... te... te... — és a meg- dühödött Bénid Tongut még kétszer csapott le. Mielőtt harmadszor üthe­tett volna, valaki megfogta a karját. Troppauer volt. Szelíd, lírai hangon mondta: — Csendőr úr... A biblia azt mondja: „Ne menjen le a nap a te haragoddal...” — Mi?... Menjen a fené­be! És eressze el a kezemet... — Kirántotta a csuklóját, de a másik a zubbonyát fog­ta meg: — „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!...” Legyen istenes, csendőr úr., hiszen maga is csak ember... A csendőr szitkozódva mellbe taszította a költőt... ... Később, mikor magá­A lap szerint ma már vi­lágos, hogy a katonai eszka. láció politikája semmissé tette a szabad és biztonsá­gos Dél-Vietnam megterem, téséhez fűzött amerikai re­ményeket. Párizs: A francia minisz­tertanács szerdai ülésén a vietnami kérdés szerepelt napirenden. Georges Gorse tájékoztatásügyi miniszter a minisztertanács ülése után kijelentett: „U Thant ENSZ. főtitkárnak az a nyilatko­zata, amely szerint az Észak-Vietnam ellen inté­zett amerikai bombatáma­dások feltétel nélküli be­szüntetése a béketorgyalá- sok szükséges és elegendő feltétele, megfelel a francia kormány által kapott tájé­koztatásoknak”. A miniszter így folytatta: „A minisztertanács az ENSZ. főtitkárhoz hasonlóan úgy véli, hogy a tárgyalások megkezdésének elmulasztása esetén folytatódik és széle­sedik a Délkelet-Ázsiában most folyó pusztító háború, s olyan jelleget ölt, amely állandó fenyegetést jelent a világbéke ügyére.” megszilárdító béke alakul­jon ki és Korea egyesíté­sét a koreai nép saját ma­ga önállóan, demokratikus alapokon és békésen oldja meg. A Pueblo-incidenssel kapcsolatban a nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az ame­rikai imperialisták a Pu- eblo-incidenst egy új há­ború kirobbantásának ürü­gyéül kívánják felhasznál­ni. Világosan megnyilvánul ez abban, hogy az inci­denssel kapcsolatos mosta­ni panmindzsoni tárgyalá­sokon semmilyen őszinte­séget nem mutattak, ra­gaszkodnak igazságtalan ál­láspontjukhoz. Ä dél-koreai népi fegy­veres partizántevékenység­ről szólva a nyilatkozat hangsúlyozza, hogy ez a harc az amerikai imperi­alizmus és a zsoldosok fa­siszta terrorja ellen irá­nyuló hazafias forradalmi harc, amelyet a dél-koreai nép folytat. szóba. Felmerült a szovjet nagykövetség ellen egy héttel ezelőtt végrehajtott pokolgépes merénylet ügye is. Távozóban Dobrinyin új­ságíróknak elmondotta, hogy a tényleges károkat még nem becsülték fel, de a listát hamarosan össze­állítják, s a kártérítési igényt benyújtják az ille­tékes amerikai szerveknek. hoz tért, két társé egy csö­bör felett tartotta, és az or­rát törülgették. Az edényben a víz piros volt, és Bénid Tongut sohasem akarta el­hinni társainak, hogy a költő mindössze egy pofont adott neki. Ez a pofon kissé mozgal­massá tette az egyhangú tá­bori életet. Először is Ga­lamb, mikor meglátta költő barátját a goumieröklök között, hogy elsősegélyt nyújtson, addig is, amíg oda­ér, a tízliteres kannát bele­hajította a goumier-k közé. Ez mindjárt egy kis levegőt csinált, mert ketten a földre zuhantak, és a többi szét­rebbent. ... Általános verekedés kez­dődött. Az egyik csendőr, akinek tüzet fogott a ruhája, üvöltve verte magát a föld­höz, egy másik pisztolyt rán­tott, de ennek az arcába vágtak egy bőristránggal, hogy felismerhetetlen lett. Futólépésben érkezett La- touret őrmester, mögötte a megerősített őrség, szuronyt szegezve. Egy pillanat alatt nem volt verekedés. Ilyesmiben nem ismertek tréfát a sivatagban. Jött az (Londoni tudósítás.) A londoni Publio Record Office, az országos levéltár mostanában egymás után engedi szabadjára a törté­nelmi múlt gondosan, lakat alatt tartott titkait... Eddig ugyanis fél évszázadnak kel­lett eltelnie, mielőtt nyilvá­nosságra hozhatták a kor­mány hivatalos okmányait, a kabinetülések jegyzőköny­veit, követi jelentéseit, stb. A „türelmi időt” most 30 év­re csökkentették, s így fo­kozatosan napvilágra kerül­nek a brit kormánynak az 1922—1937 évekre vonatko­zó titkos iratai. Néhány epizód 1936-ból. Március 7-én a hitleri Né­metország elfoglalja az I. világháború után demilita- rizált Rajna-vidéket. A le­véltári okmányok arról ta­núskodnak, hogy a brit kor­mányban, a külügyminiszté­riumban egyetlen ember sem akadt, aki a németek bevonulása ellen akár egy lépést is tenni szándékozott volna. Ellenkezőleg: a kor­mány minden igyekezte Né­metország „megbekí lésére” irányult. Hitler meg nem támadá­si . szerződést és Németor­szágnak a Népszövetségbe való visszatérését ígérte, ha cserébe Anglia és Francia- ország tudomásul veszi a Rajna-vidék visszafoglalását. A brit hadügyminisztérium egyik — mindeddig titkos — feljegyzése arról szól, hogy a kormány pontosan ilyen alkura törekedett. Február 3-án Eden kül­ügyminiszter munkatársai­val arról tárgyal, miképpen lehetne kiengesztelni Né­metországot. Három megol­dást javasolnak: visszaadni gyarmatait, visszacsatolni a Rajna-vidéket és gazdasági engedményeket tenni. Egyet­értenék'■abban, hogy a gyar­matok közül legalább Ka­merunt kapja, vissza Német­ország. Ami a gazdasági en­gedményeket illeti, egységes a vélemény, hogy el kell ke­rülni minden újabb korláto­zást a Németországgal folyó kereskedelemben... A kabinet Németország­gal foglalkozó bizottságában Ramsay Mac-Donald mun­káspárti miniszter megpró­bált — meglehetősen erőtle­nül azzal érvelni, hogy ha a németek továbbra is ragasz­kodnak területi szuverénitá- suknak más országok német ajkú lakosságára való kiter­jesztéséhez „a kölcsönös tár­gyalások lehetetlenné vál­hatnak”. O’Mailey külügyi tisztviselő így replikázik: sok mindenről lehetne tár­gyalni anélkül, hogy akár­csak említést tennénk a pán- germán doktrínáról. Még ak­kor is volna lehetőség a megegyezésre — állítja —. ha az Ausztriához, Csehszlo­orvos a vörös szanitéccal. A sebesülteket elvitték. A töb­bi állt... A vizsgálat gyorsan ment. Az ítélet is. Barbizont kikö­tötték. Troppauer és Galamb egy hétig fele vízadaggal me­netel, a többi katona és a goumier-k, akik részt vettek a verekedésben, kettős szol­gálatot látnak el huszonnégy óráig. — Megőrültél?! — szidta Galamb Troppauert, amikor a kaszárnyaáristomnak meg­felelő tábori szolgálatot lát­ták el söprűvel. — Mit ve­red a csendőröket? Gyere a századhoz verset olvasni, ezeket már megnevelted. — Nem akartam neki ver­set olvasni. Csak bántott egy jóravaló banditát, és tudod, hogy milyen rajongó va­gyok... Idéztem a bibliát en­nek a baromnak... Mit tehet ilyen helyzetben egy köl­tő? — De minek kellett úgy szájon vágni, hogy fejest re­püljön az oázis másik végé­be? Troppauer elfogódottari morzsolgatta az ujjait. — Istenem... Költő vagyok. Mit csináljak? (Folytatjuk) vákiához és Danzighez fűző­dő német viszony kerülne szóba. „Meggondolandó — folytajta O’Mailey —, hogy első lépésként nem volna-e helyes közvetlenül és titkos tárgyalásokat kezdeni a né­metekkel. Olyan kapcsolatot kellene létesíteni velük, mely­nek keretében az együttmű­ködés szelleme alakulna ki közöttünk...” Egy másik külügyi tiszt­viselő, Gladwin Jebb (a mai lord Gladwyn) vitába szállt a berlini brit követtel, aki a nácizmust „rákos daga­natnak” nevezte. Jebb sze­rint „a daganat lelohad majd a növekvő világkereskede­lem radioaktív kezelésének hatás ára...” Tekintettel a brit külügy­minisztérium elnéző állás­pontjára — írja a londoni Ob­server —, nem csoda, hogy a Rajna-vidék visszafoglalá­sa után Németországban so­kan biztosra vették, hogy rövidesen angol—német szö­vetségi egyezmény megköté­sére kerül sor. Münchenben olyan hírek terjedtek el, hogy Hitler a brit diplomácia köz­reműködésével vonult be a Rajna-vidékre. Noha a brit külügyminisz­térium — mint láthattuk — már előzőleg foglalkozott a gondolattal, hogy visszaad­ják Németországnak a de- miiitarizált övezetet, amikor végül is Hüíer csapatai raj­taütésszerűen bevonultak a Rajna mellékre, ez mégis sóiéként érintette az angolo­kat. 1938 nyarán a külügy­minisztérium iratain már sű­rűn találni a kabinetet bí­ráló széljegyzeteket, ame­lyek szemére vetik, hogy nem hajlandó határozottab­ban fellépni Hitler ellen. Ekkorra azonban már túl messzire jutottak az enge­dékenység lejtőjén... 1937 novemberében lord Halifax, a kormánytanács elnöke magánlátogatást tett Hitlernél. A látogatásról. Be­számolt a kabinetnek, s ki­fejtette meggyőződését, hogy „a németeknek nincsenek a közvetlen jövőre nézve kalandor terveik.” Kilenc hónap múlva bekövetkezett München... 1937 január. Hat hónapja dúlt már a polgárháború Spanyolországban, amikor Eden külügyminiszter java­solta: a brit flotta helyezze blokád alá Spanyolország partjait és kikötőit. Indoko­lása: a helyzet egyre kevés­bé „nemzeti küzdelem”, s mindinkább „nemzetközi há­borúvá fajul a fasiszta és a bolsevista államok között.” Sir Sámuel Hoare flottaügyi miniszter az érvek hosszú sorát vonultatta fel a blo­kád ellen, ellenvetéseinek lényege azonban az volt, hogy a blokád esetleg meg­akadályozná Németországot és Olaszországot abban, hogy csapatokat és fegyve­reket szállítsanak a spanyol köztársaságiak ellen. Rosz- szallóan jelentette ki: „Nagy- Britannia kezd olyan pozíci­ót elfoglalni, hogy mint nemzet úgyszólván akadá­lyozni próbálja Franco győ­zelmét. Lehet, hogy a bal­oldali pártoknak éppen ez a kívánságuk. Mások viszont, beleértve a kabinet egyes tagjait, amiatt aggódnak, hogy a szovjetek győznek Spanyolországban.” Sir John Simon, az akkori belügymi­niszter pedig feltette a kér­dést: „Vajon Németország és Olaszország szívesen fogad­ná-e, ha a brit flotta tisztjei átvizsgálnák hadihajóikat?” Eden javaslatát visszauta­sították. Memoárjaiban ké­sőbb így ír: „Egy hatékony brit akció abban az időben lecsapolhatta volna a spa­nyol fekély mérgét...” A pol­gárháború azután még két és fél évig tartott, a hadmű­veletekben modernül felsze­relt német és olasz hadosz­tályok vettek részt. A Luft­waffe hírhedt Condor repü­lőegységének Guernicánál és más spanyol városok el­pusztításában szerzett ta­pasztalatait jól hasznosítot­ták — nem sokkal később — a London és Coventry elleni lég i támad átokban. Bebrits Anna Papandreu beszéde Stockholmban KNDK nyilatkozat Rusk—Dobrinyin megbeszélés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents