Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-29 / 50. szám

Nyíregyházi képeslap: Esti fények az Északi Alközpontban Hammel József *eí >, Miért állt az eke? — Kézzel kaszálni, ha van gép is? Közgyűlés előtt a nyírteleki Szabad Népben Húszezer katasztrális hold olyan terület volt tavaly a megyében, amelyen egész évben minden munkát a fi­atalok végeztek el. A Nagykállói Gépjavító Állomás szocialista üzemré­szében három ifjúsági bri­gád dolgozik. Az elmúlt év­ben 850 ezer forintos túl­teljesítést értek el. A megyében 300 ifjúsági brigádban öt és fél ezer fiatal munkáját szervezi a KISZ, karöltve a gazdasági veze­tőkkel. Lehet, és érdemes is szá­mítani a fiatalok tevékeny­ségére. De még mindig annyi a kihasználatlan lehetőség, hogy szinte minden alap­szervezetnél újabb- és újabb kezdeményezésekkel irá­nyíthatnák magukra a fi­gyelmet a mezőgazdaság­ban dolgozó tizenévesek. Mert nemcsak a hosszú hajról, a hangos zenéről lehet észrevenni a fiatalo­kat Ezek múló divatot jelentenek. Munkájukra azonban hosszú évtizede­kig számíthatnak a mai felnőttek. Sok olyan hasznos új­donság is van, amelyet a fiatalok honosítottak meg. Az üzemekben már évek óta működik az ifjúsági radarmozgalom. Még a Nagy port kavart amikor híre ment januárban, hogy némely vállalat milyen mó­don kíván haszonhoz jutni. Széliében hosszában beszél­tek például arról, hogy a húsipar még a tbc-szanató- rium kasszájából is több pénzt szeretett, volna kapni azáltal, hogy az odaszállí­tott áruért fogyasztói árat számlázott. Kilónként ez át­lag 5 forint pluszt jelentett s miután tudvalevő, hogy a szanatórium s a hasonló in­tézmények előre jóváha­gyott költségvetésből fede­zik kiadásaikat a többletet csak a mindenképpen szük­séges mennyiség csökkenté­se által tudták volna fe­dezni. Hasonlóan jutottak hozzá az intézmények a sü­tőipari termékekhez is. Nyitott ajtókat dönget — mondhatják erre válaszként •z érintettek, s igazuk van, A lakossági szolgáltatás­ban számottevő szerepet játszó nyíregyházi vállalat­tól kilépett egy közismerten ügyes kezű szakember. Ne­ve majdhogynem fémjelezte, garantálta a részleg egész munkáját: be is nyitottak gyakran a megrendelők (vagy ahogy a szakmában divatos szóhasználat mond­ja, a kuncsaftok.) Ez a bú­csúzás pedig egy előző ese­mény záróakkordja volt Az említett szakembert ugyanis a nyereségfelosztás, a pre- mizálhatóság szempontjából a harmadik kategóriába so­rolták, egy csoportba az ad. minisztrátorral, a segéd­Az utóbbi hetekben meg­gyorsult a tavaszi munkára való felkészülés, illetve a tavaszi munkavégzés. A me. gye szinte valamennyi ter­melőszövetkezetében hozzá­láttak az őszi kalászosok fej trágyázásához. Sok ter­melőszövetkezet azonban szóvá tette, hogy akadályoz­tatva van a munka végzé­sében, mert a bank nem folyósít számukra hitelt műtrágya vásárlására. A probléma most megoldódik. A megyei tanácson tárgyal­név is romantikus. A min­dent látó, mindent észre- vevő radarhoz hasonlítják magukat azok a fiatalok, akik vállalkoztak arra, hogy üzemükben nyitott szemmel járnak. Őrjárata­ikkal felderítik a hiányos­ságokat és már a legki­sebbeknél is szólnak, hi­szen régi igazság: sok kicsi sokra megy. Az üzemeknek talán nincs is olyan eldugott ré­sze, ahol ne lennének az idősebbek mellett fiatalok is. És fiatalos lendületük­kel vele jár, hogy sok mindent meglátnak amely­re egy idősebb szakmun­kás, aki hosszú ideje ott dolgozik, már fel sem fi­gyel. Csak azt kell meg­tanulni, megszokni, hogy ezért szóljanak is. S ha a tízből csak öt megfigye­lésük nyomán jelentkezik intézkedés és megtakarí­tás, máris azt mondjuk, megérte. És ezt nemcsak ipari üzemben lehet. A mező- gazdaság legalább ennyi lehetőséget kínál. Csak él­ni kell vele. Vagy itt van a szakma ifjú mestere mozgalom. Még emlékezünk a tava­lyi döntőkre. Igaz, nem táncdalénekesek vagy bű­mert az „égből pottyant hasznot” vissza kellett fi­zetniük, meg kellett téríte­niük. S meg is térítették, vagy most intézik. A hús­ipariak még azt is elmond­ják: az ötlet nem az ő szü­leményük volt, mert az ilyen megoldásra a tröszt­jüktől kaptak utasítást. A sütőipar is magasabb jog­forrásra hivatkozik, amit „nem lehetett félre értel­mezni.” Később mégis fél­reértésre derült fény, s most le kell mondani a ja­nuári haszonról. Igaz, hogy rendeletek, utasítások tömkelegével kell megismerkedniük a pénz­ügyi szakembereknek, s ez türelmet kíván. Furcsa csu­pán az, hogy kívülről kellett figyelmeztetni őket, maguk nem tudtak (!) rájönni az „árrésszerzés” különös vol­tára. munkással, s a takarítónő­vel. Méltánytalannak tar­totta mindezt a szakember, szóvá is tette, eredményte­lenül, — erre vette a ka­lapját — vagyis a munka­könyvét — s távozott. Igaz, e pillanatban még nehéz volna megjósolni a következményt. Elképzelhe­tő, hogy nélküle is boldogul a cég. Sokkal inkább el le­het viszont képzelni azt, hogy ezzel a szakemberrel együtt sokkal jobban meg­élne a részleg, a vállalat. Mert ez a szakember nem­csak többet kért — többet is adott vállalatának. Angyal Sándor ták és jóváhagyták a ter- melőszövekezetek dotáció­ját. 71 millió forint dotá­ciót kapnak a termelőszö­vetkezetek s ez már most részben lehetővé teszi, hogy a tavaszi munkákhoz rövid időn belül pénzügyi fedezetük legyen, illetve hi­telt kapjanak. Folyamatban van a mérleghiányok ren­dezése is, valamint a gépi dotációval kapcsolatos kérdések elbírálása. Vár­hatóan e két utóbbi dolog­ban is rövid időn belül jog. erős döntés születik. vészek vetélkedtek, mint a Ki mit tud? versenyeken. De legalább úgy izgultunk a képernyő előtt, amikor a bonyolult esztergályos feladatokon dolgoztak a szakma ifjú — talán nem is csak mesterei, de mű­vészei is. — ügy érezzük, ez a vetélkedő legalább olyan szintű, mint az elő­zőek. De ez még csak egy szakma volt. És milyen színes, széles skálája van a szakmáknak. Nem nehéz elképzelni mennyi szépsé­get, élvezetet adhat egyik másik — az eszter­gályosnál talán látványo­sabb szakma. Talán fölösleges is fel­vetni a kérdést, vajon melyik idős szakember nem látná szívesen maga mellett e versenyek leg­jobbjait. Nem túlozunk, versenyeznének értük. Amit pedig az eddigi ver­senyek igazolnak, nem len­ne káros egyszer bemutat­ni a mezőgazdasági szak­mák egyikét, másikát. Itt is lehet művészi szinten produkálni. Van tehát fiatalos hév, energia, lendület. És eze­ket jó irányban Is fel le­het használni. Marik Sándor Apadnak a folyók A Tiszán, miután felső gyűjtőterületéről nem ka­pott az utóbbi egy-két nap óta nagyobb vízmennyisé­get, az apadás tovább tart. Tiszabecstől Lónyáig a fo­lyó apad, lejjebb — az ár­hullám vonulásával árad. A Túron is tovább tart az apadás. Jelenleg a fo­lyó végig apad. A Szamos és a Kraszna ugyancsak apadó, itt az árvízvédelmi készültség el­rendelésére ezúttal nem ke­rült sor. A Tiszán az I., II. és IV. árvédelmi szakaszon har­madfokú, a Túron szintén harmadfokú az árvéde­lem; a Tisza egyéb, a Fel- sőtiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság területéhez tartozó szakaszának három részén elsőfokú készültség van. A Lónyai csatornán a XII. árvédelmi szakaszon ugyan­csak elsőfokú készültséget tartanak. Az árvédelmi műszaki osztag teljes felszerelésével Vásárosnaményban készen­létben áll. A belvizek és az egyes csatornák vizének csökken­tésére 9 szivattyútelep van üzemben 21,09 köbméter másodpercenkénti teljesít­ménnyel. Ha csak a statisztikát nézzük, okunk volna akár az aggodalomra is. Hiszen a nyírmeggyesi általános is­kola nyolcadik osztályaiban negyven gyerek közül csu­pán hat volt olyan, aki sze­retne a mezőgazdaságban dolgozni, vagy szeretné el­sajátítani a földművelés tu­dományát. Talán szerencse is, hogy ennek a hat gyereknek a lelkesedése, úgy tűnik, fe­lülmúlja a többi harminc­hatét. Nagyon nehéz utólag meg. keresni azt a pillanatot, amikor az ember, legyen még gyerekkorban is, el- jegyzi magát leendő hiva­tásával. — Mikor volt? Amikor a veteményekről beszélget­tünk. így, többesszámban mond. ja Szép Valéria, aki mező­A Bedó bokorban azért ment nehezen a szántás, mert az eke előtt nem min­den harmados egyszerre szedte fel a burgonyát. A traktor felszántotta Józsi bá­csi részes parcelláját és az­tán órákig állhatott, mert Feri bácsi még akkor szedte családjával a szomszédos da­rabot. Ilyen furcsaságokból egész csokorra valót lehetne össze­gyűjteni abban a parázs vi­tában, melynek részesei vol­tunk az egykori gróf Des- sewffy uradalom majorságá­ban. Itt 1949-ben alakult meg a Szabad Nép Termelő- szövetkezet és azóta meg­szakítás nélkül itt van a tsz- központ, bár közben három másik kis szövetkezet is csatlakozott a Szabad Nép­hez. Elkésett zárszámadó közgyűlésre készülődnek, döntést készítenek elő a ré­szes műveléssel kapcsolat­ban. Szavazásra bocsátják például egy sor részes műve­lési forma megszüntetését. A vita épp azon folyik, hogy melyeket szüntessék meg. Van, aki szerint mindet. (A másik oldalon akad egy-két olyan tag is, aki szerint semelyiket.) A döntő több­ség többnek is a megszünte­tését kívánja. — Mert ezt már nem le­het bírni, s ésszel követni — fakad ki Kakuk István, a kertészbrigád vezetője: — Lehet az is: ezért ment el tőlünk egy év alatt három főkönyvelő. Ki tudja átte­kinteni a kilencvenöt féle bérezési forma kuszaságát? Én például egyesek szerint jól jártam, mert a jó bor­gazdasági technikumban szeretne továbbtanulni, hogy aztán Nyírmeggyesre jöjjön vissza. — Mint az agronómus néni — mondja a példát a nyolcadikos kislány. Radványi Jánosné az első agrármérnöknő Nyírmeggye­sen. Talán ez is vonzotta Szép Valériát. — Szeretem a Veteménye- ket, a növényeket. Ezért választottam — cáfol meg rögtön. A növények, a virágok a kedvencei. A kiskert ott­hon az övé, a virágokat ő ül‘ette, ő gondozza. Mi lehet az álma? — A kiskertet nagyra cse. rélni. He rajtam mólra ál­landóan r- tsz kerté*-.--tében lenné'­— Traktoros leszek agy szerelő. Mint Zoli bátyám. Varga Karcsi vágya, ami termés miatt 400 liter oort kaptam. Inkább kaptam voi- na száz literrel kevesebbet csak kaptam volna burgo­nyát. De van itt olyan vitatkozó is, aki szívesen lemondott volna a burgonyájáról, ha bort kap érte. Miért nem cseréltek? Kakuk István, sértődötten: „Nem vagyok én kereskedő.” Tóth Mihály fogatos: — Ne irigyeljék tőlem azt a hét mázsa kukoricát, so­kat fogtam ér, azért a kapa­vasat, tudják, milyen fárasz­tó az? Márpedig a kukorica ré­szes művelése — ha a bri­gádgyűlések hangulatának hinni lehet — idén megszű­nik a Szabad Népben. Min­denki megértette, hogy aka­dályozójává lett a gépesítés­nek, a vegyszerezésnek. De csak úgy sikerült megolda­ni, hogy maga az egész tag­ság harmados. Vagyis: a közgyűlés kimondja, hogy a termés 33 százalékát kíván­ságra a tagok között keli természetbeni juttatásként kiosztani. A szövetkezetnek 76 al­kalmazottja van, ami külön vitát jelent. Ha számba vesz- szük azt, hogy ezeket tulaj­donképpen 160 dolgozó tag fogadta fel. megértjük a vi­tát: „Ö megkapja a kétezer forintját, ha jég esik, ha aszály van, a rossz termés csak minket sújt.” Persze, nem olyan éles ez a Vita. Ugyanis az alkalma­zottak között feltűnően so­kan vannak az iparból haza­jött férfiak, az asszonyszö- vetkezet tagjainak férjei. már lassan nemcsak vágy lesz. Nagy élménye volt, amikor tavaly először ül­hetett a Zetor kormánya mögé. Persze bátyja vi­gyázott rá. meg különben is, két forduló volt az egész. De ez is elég volt ahhoz, hogy kijelentse: — Szeretem ezt a gépet. Olyan jó volt, amikor el­mondhattam otthon: ezt a darabot én szántottam fel. Az apró termetű fiúnak bizonyára nem ez volt az utolsó alkalom, hogy „szántson”. Az igazi munka, az igazi élmény még csak ezután következik. — Az iskola után szerelő- tanulónak megyek — mond, ja. — Azután visszajövök Meggyesre. Itt szeretnék dolgozni Majd együtt já­runk Zoli bátyámmal a me­zőre, minden hajnalban. Tehát a vita is, a kereset ts jórészt a családban marad. Nagyon figyelemre méltó a pillangósok részes kaszáld- ának vitája. Trencsényi György főagronómus el­mondja. hogy sikerült ki bé­relniük kaszálásra a nyír­egyházi repülőteret. Erit a célra vásárolnak ii fűkaszá­kat, báiázőgépeket. És meg­lesz a tagság kívánsága is, a szövetkezet lucernaföldjeit mindet odaadhatják része3 művelésre, hogy legyen az állatoknak takarmány. — Hogyan lehet fűkaszá­val. géppel harmadába ka­szálni? — vág közbe élesen Polcz András állatgondozó, a szövetkezei egyik alapító tagja. Mindenki érzi. hogy Polcz Andrásnak igaza van. De azért valaki halkan meg­jegyzi: ha „venni” keli, akar a szövetkezettől is. úgy ,iem kifizetődő a háztáji állattar­tás. Érdekes módon noban mindenki egyetért. hogy meg kell szüntetni a részes művelést. De fokozatosan! És. mindenki a saját érdekeltsé­gét védi. azt később Min­denesetre, a szövetkezet ve­zetősége két tervet terjeszt a közgyűlés elé. Az egyik sze­rint minden maradjon a ré­gi módon, íi másik szerinti a garantált bérezési forma, kivéve a dohányt, a cukor­répát és a sokat emlegetett lucernát. A tagságon a sor, hogy a régi, kevésbé tgazságos, vagy a jobb. új jövedelemelosztás mellett dönt-e. Gesztelyi Nagy Zoltán És akkor már nemcsak két kört fog szántani. Papp József, az iskola igazgatója szerint az itthon, a termelőszövetkezetben maradó fiatalok száma csőit, ken. Pedig a termelőszövet­kezet tagjai, maguk a szü­lők. egyre jobban . élnek. Mégis ők ellenzik leginkább hogy gyermekük itthon ma. radjon. — Meggyőzés? Szülői ér­tekezlet ? — Tömegével tartjuk. Igyekszünk rábeszélni a szü­lőket. Egyelőre bizony kevés eredménnyel. Egy papírlapot nézünk, melyet egy nyolcadikos fiú írt arról, hogy hova szeret­ne menni dolgozni és miért éppen oda. „Én festőnek akarok menni Budapestre. Azért választottam ezt a pályát^ mert ott. mint apám mond­ta, sokat lehet keresni.” Talán szerencse is, hogy egyetlen ilyen „vallomással" találkoztunk. Horváth JánM Jegyzetek ® Haszon — az „égből“? Kategória Jóváhagyták a tsz-ek dotációját Negyvenből hat

Next

/
Thumbnails
Contents