Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-03 / 28. szám
Vonzó leit a szabolcsbákai Bázakalász Tsz Három és fél millió forintos mérleghiánnyal zárt 1965 után a szabolcsbakai Búzakalász Termelőszövetkezet Nemcsak a község lakossága, de a környék is érthetetlennek találta ezt, hiszen ott mindig jól gazdálkodtak, adottságuk is megvolt hozzá, jó termőképességű a szabolcsbákai határ. Vizsgálták az okokat Igazolódott; a mérleghiány nem a szabolcsbákai 330 család, 344 tag rossz munkája miatt adódott A vezetéssel volt baj, nem volt szakember, aki erős kézzel, jó munkaszervezéssel a fordulat lehetőségét megteremtse. 1966. februárjában aztán új vezetőket választott a tagság. A sok éves rossz gazdálkodás után sokan akadtak, akik kételkedtek. Gondolták és ki is mondták: vezetés ide, vezetés oda a baj a nagyüzemi gazdálkodásban van. A tagság többsége ennek ellenére bízott, hittek abban, hogy jó vezetők mellett kiváló eredményeket érhetnek el. Az élet a bizakodókat igazolta. 1966-ban már 48 forintot ért egy munkaegység, s most, hogy elkészült az 1967. évi mérleg egy munkaegység értéke több mint 70 forint. A szabolcsbákaiak elégedettek. Még eleven az emlékezetben a 3,5 millió forintos mérleghiány, de már feledteti, hogy a szabolcsbákai Búzakalász Tsz úgy gazdálkodott, hogy 560 ezer forintot tartalékoltak. Az egy tagra eső jövedelem 66-ban 11 ezer forint, idén a 67-es gazdálkodási év után 16 ezer forint lett. A számok és tények sokmindent bizonyítanak, de leginkább azt, hogy a termelőszövetkezet új vezetősége mindent megtett, hogy növekedjék a gazdálkodás színvonala, s ezen keresztül a tagság részesedése. Az új vezetők felismerték, hogy csak úgy léphetnek előbbre, ha a gazdálkodásban rend és fegyelem van. Ezt úgy teremtették meg, hogy bíztak az emberekben, a tsz-tagok- ban. Nyíltan beszéltek a hibákról. a fejlődést gátló okokról, s e nyíltság hatására fokozatosan minden tag mögéjük állt. Amikor a gazdálkodással probléma volt sokan elmentek Miskolcra, Kazincbarcikára, Záhonyba és más munkahelyekre jártak el dolgozni. A helyzet megváltozott 28-an kérik felvételüket a tsz-be. Van már vonzása a szabolcsbákai termelőszövetkezetnek, de arra is van alap, hogy a jövőben még jobb eredményeket érjenek eL Tótszegi Gyula JB osztályvezető h. Minden VETŐMAG rendelkezésre áll Bérmunka gépekkel - Mozgó veSőmagárue teherautók — Száz tonna lucernamag I Közeledik a tavasz. Minden mezei gazdaságban fontos, hogy a vetést idejében elvégezzék. Ennek pedig előfeltétele, hogy a jó vetőmag idejében rendelkezésre álljon. Ezért kértünk tájékoztatást a megyei Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat vezetőitől: mi a helyzet. A helyzet biztató összefoglalva a kapott válaszokat: a helyzet biztató. A rendelkezésre álló vetőmagok minősége és meny- nyisége évek óta nem volt olyan kielégítő, mint idén. Például tavaly a zabbal voltak problémák. (A megyében nem szerződnek termelésre, de vetőmagot igényelnek.) Idén ezt is sikerült biztosítani Győr megyéből. Ugyancsak megoldódott a lucemamag-probléma is. Tavaly az igényeknek csak felét sikerült kielégíteni, mert az időjárási viszonyok miatt nem sikerült a magfogás. Idén ezer mázsa lucerna-vetőmagot biztosított a vállalat, amiből eddig még csak nyolcszáz mázsát igényeltek. Lehet tehát takarmányvetőmagot igényelni. Külföldre 125 ezer pár cipő Nyíregyházáról Negyvennégy órás munkahét a cipész ktsz-ben Az az aranydiploma, melyet Moszkvában az össz- •zövetségi Kereskedelmi Kamara elnöke írt alá a Nyíregyházi Cipész Ktsz részébe, jól példázza:, a szövetkezet •.«gyre nagyobb sikereket ér el külföldön termékeivel. Tetszetős modelleik — melyeket saját modellező-műhelyükben alakítanak ki — mind jobban megnyerik a külföldi vevők tetszését. Ezt igazolja, hogy tavaly mér 60 ezer pár iérficipő készítését tervezhették exportra. Az igény ennél is nagyobb volt, s végeredményben 1967-ben több mint 84 ezer pár cipőt: juttattak exportra. 15 féle változatban. Bővült vevőkörük, s a nyíregyházi cipők a szocialista államokon kívül a tengeren túlra is eljutottak. A megnövekedett igények kielégír tését segítette, hogy 1967 második felében kétműsza- kos termelésre tértek át, valamint az, hogy egy nagyobb szovjet megrendelés teljesítésére jubileumi munkaversenyt szerveztek. A jobb munkaszervezés mellett jelentős műszaki fejlesztéssel is igyekeznek megteremteni a jobb exportálási lehetőségeket, önálló tmk- műhelyt alakítottak ki, ahol gyorsan, jó minőségben tudják javítani a munkaeszközöket. Teljesen gépesítették a szabászatot, a munkaműveletek automatizálására összesen félmillió forintot költöttek. Ugyanennyiért üzembővítést hajtottak végre. Ezek, s az idei további fejlesztések teszik lehetővé, hogy 1968-fcrn már 125 ezer pár férficipőt tudjanak elkészíteni. Ez azt jelenti, hogy az öt év előtti, napi 120—130 páros teljesítmény az idén meghaladja a 600 párat. Nem feledkeznek meg a lakossági szolgáltatásról sem. Jelenleg 26 részlegük van a megyében, s legközelebb Kemecsét szeretnék bekapcsolni hálózatukba. Emellett a felvevő hálózatot is bővíteni kívánják, s igen érdekes tervük, hogy vidéki részlegeikben a javítás szempontjából „holt szezonnak” számító időszakokban készterméket állítanak elő a helyi földművesszövetkezeti kereskedelem megrendelése szerint. Ezzel néhány hagyományos, kisszériás, ma még keresett cipőipari termék hiányát fogják megszüntetni. A jó munkaszervezés, a kezdeményező fejlesztés lehetőséget ad arra, hogy 1968 júliusától önerőből, a termelés és a kereslet csökkenése nélkül áttérjenek a 44 órás munkahétre. Tekin lettel arra, hogy a szövetkezet dolgozóinak jelentős része nő, családanya, a szabadszombatokkal jó lehetőséget teremtenek a család körüli teendők ellátására is. (a.) Ez azért is fontos, mert Szabolcs valamikor híres takarmánytermelő megye volt. A vállalat tovább növelte gépparkját. Babcséplő, ubor- kamagfejtő, tisztító és szárítógépei a termelőszövetkezetek rendelkezésére állnak, megkímélik dolgozóikat a nehéz és aprólékos fizikai munkától, a mozgathatókat a helyszínre is viszik. Vállalnak bérmunkában is tisztítást és szárítást a szövetkezeteknek. Egy új szolgáltatást terveznek idén tavasszal. Ahol igény van rá, előre csomagolt vetőmagvak vándor árusítását tervezik teherautókról. Meg lehet ezt úgy is oldani, hogy falvanként összeírják az igényeket, azt adagonként becsomagolják és kiviszik. így a háztájiak vetőmagellátásban is segíthetnek. Például a megye egyes vidékein nagyon népszerű az úgynevezett Juliska bab. Ezt elég nehéz beszerezni. A vállalat nagyban megveszi és az igények szerint szétosztja. Válasz velő* burgonya ügyben Több termelőszövetkezetben panaszolták — lapunkban meg Is írtuk — hogy a szerződésekben sérelmezik a‘ termelőszövetkezetek az egyoldalúságot. Például burgonyára holdanként harmincöt mázsára köt szerződést a vállalat. Ha több vetőmagnak való terem, a többlet átvételére csak esetleges szóbeli ígéretet kapnak, a szerződésben nem vállalnak kötelezettséget. Válasz erre a következő: — A vetőburgonya-el- látáshoz az állam az új gazdaságirányítás idején is elég jelentős segítséget ad, dotációt. Ennek az évi ösz- szege megyénkben tízmillió. Vagyis a burgonya-vetőgumót drágábban vés szülr, mint amennyiért adjuk. Például a gülbaba vetőmagnak valóért 285 forintot fizetünk, és 240-ért adjuk. Vagyis itt, a dotáció összege mázsánként 45 forint. Van olyan szövetkezet is a velünk szerződéses viszonyban álló 230 közül, amelyik be sem szállítja a saját szükségletére való burgonyavetőmagot, hanem jelend, hogy ennyit meg eny- nyit visszatartott és ezért megkapja tőlünk a mázsánként! 45 forintot. (600 vagon!) — Az elmondottak értelmében világos — folytatták a vállalat vezetői — hogy ennek a tízmilliós keretnek a túllépésére nem tehetünk szerződéses ígéretet. A gyakorlatban mindig van termeléskiesés és így az esetenkénti többletet a legtöbbször át is vesszük. í' •• f/ sürgős a hilolfedezel Befejezésül hadd szóljunk egy tapasztalatunkról: a vállalat — amely kereskedelmi jellegű — igep súlyos büntetőkamatot fizet minden fedezet nélküli hitelért. Ezért arra szorult, hogy a vetőmagot rendelő termelő- szövetkezetektől a bankszerű hitelfedezet igazolását megkövetelje. Magyarán: enélkül nem szállíthat. Főleg a gyenge, mérleghiányos, tehát még nem hitelképes termelőszövetkezeteket érinti ez. Az ő számukra nyújtandó állami segítség, az évi hitelkeretek megállapítása — ahogyan jelenleg áll — elhúzódhat márciusig. A vetőmagok beszerzésével pedig nem lehet addig várni. Úgy érezzük, jó lenne idejében rendezni ezt a problémát, nehogy a vetést késleltesse. Gesztelyi Nagy Zoltán Zárszímsíás a kálíósemjéni Ói Élet Tsz -ben Megtartották a zárszámadási közgyűlést a kállósem- jéni Uj Élet Termelőszövetkezetben. Szorgalmas munkájukkal újabb sikereket értek el, túlszárnyalták az 1966-os jó esztendőt is. Akkor 62,20 forintot ért egy munkaegység, most 74,34 forintot. pedig a jövedelemből bőségesen tartalékoltak erre az évre. Az egy dolgozó iag- ra eső jövedelem 1967-ben elérte a 27 000 forintot. Ez pedig igen szép: 2250 forintos havi átlagfizetésnek felel meg. Ide kívánkozik még az is, hogy az egy ka- tasztráüs holdra jutó tiszta vagyon egyetlen évben 5043 forintról 7660 forintra emelkedett. A környező szövetkezetekkel azonos adottságokkal rendelkeznek, sőt a szállításban, a hosszabb távolságok miatt még hátrányosabb helyzetben is vannak, mint egyik másik közös gazdaság. A siker kulcsa inkább az, hogy a szövetkezet vezetői és tagjai között igen jó és gyümölcsöző a kapcsolat A vezetők nagy körültekintéssel szervezik a munkát, minden feladatot — vetést, növényápolást, betakarítást — a legoptimálisabb időben végeznek, alkalmazzák a legújabb agro- és zooteclmikai eljárásokat. (HL.) A Tiszavasvárí Gépjavító Vállalat forgácsoló miiliclyé- nek legnagyobb gyalugépén megmunkálásra készítik fel a munkadarabot. Hammel j. feiv. Milliók kincsévé telte a könyvet 500 ÍVE HALT MEG GUTENBERG JÁNOS Kerek ötszáz esztendeje, 1468 február 3-án az emberi zsenialitás egyik legnagyobb alakjának, Johannes Guten- bergnek — akit másként Gensfleisch-nek is neveztek fáradt szíve megszűnt dobogni. „Nem hal meg az, — ki milliókra költi — dús élte kincsét, — ámbár napja múl...” mondja a költő, kipek nagyszerű sorai méltán illenek a mainsi patri- cius-ivadékra, aki az emberi tudás elterjesztésének áldozta küzdelmekben és csalódásokban gazdag, sikerekben és elismerésekben oly szegény életét. Az írást elválaszthatatlan kapocs köti össze a könyv és a könyvnyomtatás történetével. írás nélkül az emberi elme épp oly kevéssé alkothatott volna könyvet, mint enélkül könyvnyomtatást. A képírás, a jelképes írás, a szó- és szótagírás „idomait” kő, fa és érclapokra vésték. A betűírás elterjedésével módosult az ezekhez az írásmódokhoz használatos anyag is. Az állati és növényi anyagok helyét a műveltség terjedésével a papirusz és pergamen után a papír foglalta el. A papiruszra vagy pergamenre írott, vagy másolt könyvek csak több évi türelmes munka árán jöttek létre. Azokban az időkben kiváltságosak féltett kincsét képezte a könyv, kik nem egyszer egy-egy könyvért még egy falut is adtak cserébe A könyv értéke a műveltség elterjedésével egyre növekedett és létrejött a könyvmásoló ipar. A könyvmásoló ipar virágzása és a könyv- nyomtatás feltalálásának időszaka között elterjedt egy átmeneti iparág: a formametszés, mint például a fatábláról való nyomás. Ezt az eljárást már csak egy lépés választja el a könyv- nyomtatástól. A XV. században a művelődés és a tudásszomj sürgető igénye szüli a könyv- nyomtatás gondolatát. Kedvezően befolyásolta a törekvést a rongyból gyártott papír tökéletesedése és elterjedése. Ez olcsóbbá tette a sokszorosított munkák árát, és lassanként kiszorította a drága és mechanikai sokszorosításra kevésbé alkalmas pergament. A könyvnyomtatás feltalálásának rendkívüli jelentősége kétségkívül az öltött és szétszedhető betű, illetve a könyvsajtó feltalálása. Ez a kitűnő gondolat Gutenberg zsenijének bizonysága. Gutenberg találmányának lényegét a kivésett betű anyamatricává való kidolgozása és a betűk egy magasságra és méretre való öntése képezte. A mestert pecsétgyűrűje vezette arra a gondolatra, hogy a betűket egyenként kivésse. Ilyen hosszadalmas és fárasztó kísérletezés alkalmával jöhetett rá valószínűleg az ilyen eljárás költséges voltára, amely őt a betűk egyenként való megöntésé- nek ideájára vezethette. Gutenberg János élete, mint megannyi feltalálóé rendkívül viszontagságos. Megfelelő anyagi eszközök híján zseniális találmányának kivitelezéséhez minduntalan társat kellett keresnie. S a társak rendkívül sok nehézséget támasztottak vele szemben, hogy a nagy haszonnal kecsegtető találmányból kinullázhassák a vagyontalan Guten- berget. Gutenberg nem formailag kívánt újat alkotni. — A kézzel írott könyv hagyományos formáját akarta olcsóbban és tömegesen előállítani. Betűje, a gót írás (a textúra), kiadványa lapjainak formája, illetve tükre és sorbeosztása úgy hatottak, mintha kézzel írták volna. Az 1455- ben befejezett 42 soros bibliája, — amelyet az általa konstruált öntőkészülékkel állított elő, ólombetűből szedtek és az ugyancsak általa tervezett sajtón nyomtattak —, a korabeli kódexek pontos mása. A szedés kéthasábos, hasábonként 42 sorral, a lapok egy részét kézzel festett, gazdagon díszített iniciálék, szegélylécek és miniaturák díszítik. Gutenberg találmánya nyomán a betűmetszés óriási fejlődésnek indult. Előtte egyetlen nagy cél állt, hogy a könyv, mint a gondolat hordozója és terjesztője eljuthasson mindenkihez, hogy a tudás többé ne legyen a kevesek kiváltsága. A könyvnyomtatás feltalálásával olyan eszközt adott az emberiség kezébe, amelyet — minden túlzás nélkül — forradalminak nevezhetünk. Művének jelentőségét gyötrelmes élete alkonyán már kezdi felismerni a világ, de mérhetetlen hatása csak ezután bontakozik ki. A könyvnyomtatás feltalálásának dicsőségéért tizenkét „feltaláló” és tizenhat város versengett. Hollandusok, olaszok és mások. A tudományos kutatás azonban hitelesen bebizonyította, hogy a könyvnyomtatást a Rajna mentén találták fel — és alkotója Gutenberg János. 1462-től 1514-ig 212 városban alakultak nyomdák Európában. S ezzel egyidejűleg a nyomtatási technika is fejlődésnek indult. Magyarországon az első könyvnyomdát 1472.—73-ban Hess András állította fel Budán, akit Karai László, Mátyás király alkancellárja hívott Velencéből Budára. Hess András nyomdájának termékei közül csak kettő maradt az utókorra, a Magai Basilii de legendis poetis és a Cronica Hungarorum vagy Budai Krónika. A modern korban Gutenberg kézzel öntött betűi helyébe a korszerű, automatizált betüöntőgépek és sorszedőgépek valamint az olyan fényszedőgépek léptek, amelyek gyorsabban sorjázzák egymás mellé a betűket, mint ahogy az ember ki tudja ejteni a szavakat. Gutenberg nyomdájában egy esztendő alatt 180 példányt nyomtattak az oldalanként 42 soros bibliából. Ma már olyan korszerű körforgó gépek működnek, amelyeknek csupán egyetlen nyomóműve (akár 20 nyomómű is lehet egy gépen) egy 16 oldalas napilapból, 40 ezer példányt nyom óránként. A könyvnyomtatás feltalálása eiött egy-egy könyvet súlyos aranyzacskóval fizettek. A könyv, a nyomtatot! oetű csupán egyeseké volt A könyvnyomtatás elterjedésével, modernizálásával a nyomtatott betű milliókhoz továbbítja a legszebb, ieg- magasztosabb eszméket, s a könyv az emberi haladás hatalmas fegyvere lett. A mainsi dómban a mester hamvai fölött egyszerű sírfelirat olvasható: „Johannes Gensfleisch, a könyv- nyomtatás művészetének feltalálója, aki a legnagyobb szolgálatot tette minden nemzetnek és minden nyelvnek.” Az olvasó, mikor kezébe veszi az újságot, vagy könyvet, gondoljon arra, hogy minden nyomtatott betű ércnél maradandóbban hirdeti az utókor háláját. (B.)
