Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-03 / 28. szám
fean-Paul Sartre. A DNFF hanoi képviselőjének nyilatkozata APARTHEID Róbert László, a Magyar Rádió és Televízió Hanoiba küldött tudósítója jelenti: Az elmúlt napok eseményei Ismét, sőt minden eddiginél jobban igazolták azt, hogy a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front erői az összes hadműveleti területeken a kezükbe vették és tartják a kezdeményezést az amerikai agresszorok 'és sai- goni csatlósaik csapataival szemben —, jelentette ki pénteki sajtóértekezletén a DNFF hanoi képviselője. A Magyar Rádió és Televízió tudósítójának kérdé- sére válaszolva, a következő három pontban jellemezte a dél-vietnami helyzetet: L » amerikai eszkaláció kezdete óta most először indult ilyen nagyszabású és összehangolt támadás valamennyi frontszakaszon i 2. a fegyveres erők és a polgári lakosság minden eddigit felülmúló együttműködése érvényesül január 30-a ótat 3. minden előzőnél jobban megteremtődtek a feltételek az általános népfelkelésre az amerikai imperialisták Saigon! klikkjének megdöntésére, abból a célból, hogy megalakulhasson Dél-Vietnam nemzeti egységkormánya. E három pont alátámasztására ezeket mondotta: először fordult elő a nyílt amerikai agresszió kezdete óta, hogy csapataink — a 17. szélességi foktól Dél-Vietnam legdélibb csücskéig — a harc valamennyi lehetséges formáját felhasználva, a meglepetésszerű támadások sorozatát indították meg és folytatják. Több mint 40 várost, járási székhelyet és amerikai katonai támaszpontot támadtak meg a front Washington (MTI): Az amerikai hadügyminisztérium pénteken kiadott közleménye szerint szerdán 18,35 órakor a Japán-tengeren összeütközött egy amerikai hadihajó és egy szovjet kereskedelmi hajó. A közlemény, amely az összecsapatai és ezeknek jelentős részét változatlanul kezükben vagy ellenőrzésük alatt tartják. Csapatainkat aktívan támogatják á lakosság minden eddiginél szélesebb rétegei. Saigonban, Huéban és más jelentős központokban tucatjával alakulnak új hazafias szervezetiek. A dél-vietnami bábhadsereg számos egysége állt át gyakran fegyveresen a felszabadítási front csapatainak oldalára. Más csatlós egységek megtagadják a harcot az amerikaiak oldalán. A Thieu-klikk hadseregén belül a tisztekből és katonákból mind újabb szervezetiek alakulnak a front akcióinak támogatására. Saigon több ne- negyedében a lakosság képviselőiből bizottságok alakulnak, amelyek az ideiglenes helyi népi hatalom előőrseinek tekinthetők. Hűé városában a neves tudós, dr. Le Ván Bao vezetésével, a felszabadítási Moszkva. (TAS£SZJ: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára pénteken mezőgazdasági pártfunkcionáriusoknak tartott beszédet. Brezsnyev azt mondotta, hogy a pártszervek mező- gazdasági osztályai fontos szerepet töltenek be a párt falusi politikai munkájának gyakorlati megvalósításában. Foglalkozott a mezőgazdaság időszerű problémáival, kitért azokra a gyakorlati kérdésekre, amelyek a XXIII. pártkongresszus és az ezt ütközést véletlen balesetnek nevezi, kijelenti, hogy arra akkor került sor, amikor a két hajó keresztezte egymás útját. A Pentagon közölte, hogy az amerikai hadihajón senki sem sérült meg, a hajótest- ben jelentéktelen károk keletkeztek. fronttól függetlenül hazafias szervezet alakult, amely elsősorban polgári és értelmiségi rétegeket tömörít. A szervezet, amely a nemzeti demokratikus békeszövetség frontja nevet viseli, rádiófelhívásában felszólított minden hazafias érzelmű délvietnamit, vegye fel a harcot az amerikai agresszorok- kal és csatlósaikkal szemben. A DNFF képviselője kijelentette a dél-vietnami helyzetről nem lehet még átfogó értékelést adni. Azt azonban meg lehet állapítani, hogy a helyzet magában hordja a forradalmi népfelkelés számos kritériumát. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az út a végső győzelemig nehéz lesz. Biztosak vagyunk a végső győzelemben — mondotta végül. Hanoiban egyébként a megszokott nyugalommal párosult derűlátó hangulat uralkadik. kővető ülések határozatai értelmében a mezőgazdaság fejlesztésére irányultak. Külön foglalkozott a mező- gazdaság műszaki fejlesztésének néhány perspektivikus kérdésével. A TASZSZ jelentést közölt arról, hogy milyén eredményeket ért el az a 400 szovhoz (állami gazdaság), amelyek a múlt év derekán kormányrendeletre teljes gazdasági önelszámolásra tértek át. Az új gazdálkodási rendszerre átállított gazdaságokban, a sajátosságok figyelembe vétele mellett, fokozottabban érvényesítik a gazdasági ösztönzőket. növelik a munkások érdekeltségét és fokozzák a gazdálkodás rugalmas önállóságát. A cikk rámutat, hogy az új rendszerben a nyereség 15 százalékát anyagi ösztönzésre, 10 százalékát pedig kulturális-jóléti kiadásokra, illetve lakásépítésre fordítják. Az új gazdálkodási rendszer beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Részleteiben azonban még tovább kell tökéletesíteni. AZ 196§ — az emberi jogok nemzetközi éve. Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1968-at az emberi jogok nemzetközi évének nyilvánította. Húsz évvel ezelőtt, 1948. december 10-én fogadták el az Emberi Jogok Általános Nyilatkozatát. A Dél-afrikai Köztársaság fajgyűlölőinek az emberi jogok ellen elkövetett bűntetteit leplezte le a neves francia közéleti személyiség és író, Jean-Paul Sartre. A közelmúltban beszédet mondott annak az egyesített bizottságnak az ülésén, amely a Dél-afrikai Köztársaság fejgyűlölő hatóságai által folytatott apartheid politika ellen hivatott harcolni. Itt közöljük Jean Paul Sartre beszédének rövidített változatát. * Jelenleg Afrika testén fenyegető rákos daganat található amely hamarosan még tovább terjedhet: ez az apartheid, amelyet a Dél-afrikai Köztársaság kormánya valósit meg. A „különvált fejlődésnek” nevezett gyakorlat valójában nem mást jelent, mint ázt, hogy az európai származású hárommilliós lakosság képviselői olyan politikai rendszert valósítanak meg, ahol rabságban (és ez a szó még nem is a legerősebb) tartanak 14 millió afrikai, ázsiai és kevert származású embert. Ennek a 14 millió személynek semmiféle politikai joga sincs. Nem választatják be őket a parlamentbe, tilos szak- szervezetekben egyesülniük. Számukra annyi feltétlenül betartandó szabályt írtak elő hogy azokat gyakorlati- •a" leheVtlen teljesíteni. Ezért ezeket az embereket mindig a letartóztatás fenyegeti. A hivatalos kormánypropaganda arra irányul, hogy megakadályozza a nemzeti öntudat kialakulását az afrikaiaknál. Megfosztották őket az összes jogoktól. Nincsenek gazdasági jogaik sem. A Dél-afrikai Köztársaság afrikai lakosságának 75 százaléka olyan földeken lakik, amely majdnem teljesen alkalmatlan művelésre. Ezek a földek az ország területének 12 százalékát foglalják el. Azok a települések, ahol az afrikaiak élnek, tulajdonképpen a nyomornegyedek és a koncentrációs táborok kombinációi. A városokban, ahol fehérek élnek, az afrikaiak csak személyazonossági igazolványnyal mehetnek munkába. A munka befejezésé után azonnal vissza kell térniök nyomornegyedeikbe. Megtagadják tőlük azt a jogot, hogy szakképesítést szerezzenek. Szakképesítést ' igénylő munkát csak fehéreknek juttatnak. Az afrikaiaknak marad a piszkos, esetleg néha a fél képzettséget igénylő munka. ...Politikailag és gyakorlatilag az apartheid a rendőri terrorra támaszkodik. A városokban a rendőrség állandóan razziákat tart. A feketéket 180 napig a rendőrőrsökön tarthatják vádemelés nélkül, és megkínozhatják őket. Az esküdtek a döntést zárt ajtók mögött hozzák. Gyakorlatilag az afrikai nem védheti meg magát. Állandóan gyanúsnak ítélik. Mi több, gyakran ítélethozatal nélkül börtönben tarthatják azzal az ürüggyel, hogy ily módon megmentik attól a kísértéstől, hogy ismét a politikai „káosz” útjára lépjen. Ez a gyakorlat az apartheid-elmélet alapvető tételéből indul ki, amely megengedhetetlennek tartja a faji integrációt és a fehérnek más fajok feletti abszolút felsőbbrendűségét hirdeti. Az alsóbbrendű lények kategóriájába számítják mindazokat, akiket számukra előnyös ilyennek tartani. Nincs a világon még egy olyan ország, ahol az antiszemitizmus olyan torz formákat nyerne mint a Dél-afrikai Köztársaságban. A dél-afrikai fehér telepeseknek nem tetszenek az angolok, — ezért angol-zsidóknak nevezik őket. A terror kiterjed a liberális beállítottságú fehérekre is. A Dél-afrikai Köztársaságban fennáll a „kommunizmus elnyomásának” hírhedt törvénye, amelynek értelmében bárkit letartóztathatnak. A „száznyolcvan nap” törvénye kiterjed a fehérekre is, ha tevékenységük a feketék védelmére irányul. Ezért félnek ők állandóan mind a „fekete veszedelemtől”, mind saját maguktól. A terror érvényesül az értelmiségiekkel szemben is. A külföldi kulturális források nagy többségét betiltották. A betiltott irodalom listáján rengeteg könyv található. (köztük természetesen Kari Marx művei.) A Dél-afrikai Köztársaságban a fehérek fényűző, léha életet élnek, amely fokozatosan elnyeli őket. A szociológiai kutatások felhívták a figyelmet az iskolai oktatás rendkívül alacsony színvonalára. Már a bevezetőben kijelentettem, hogy ez a rákos daganat még tovább terjedhet. Ez elsősorban azoknak a titkos és nyílt egyezményeknek és kapcsosoknak a révén lehetséges, amelyek a Dél-afrikai Köztársaság fajgyűlölőit Portugáliához, valamint Ian Smith törvénytelen rhodesiai rezsim- jéhez kötik. Ezek az egyezmények sokkal inkább ag- ressziósak mint védelmi jellegűek. A Dél-afrikai Köztársaságban sok fehér nem titkolja, hogy az imperializmus eszméit az egész afrikai kontinensre ki szeretné terjeszteni. Mi több, az eszme, miszerint egy erős állam megvalósíthatja az apartheidet, a fasizmus kialakulásához vezet. Ez volt egyik forrása a nácizmus újjászületésének Európában és az Egyesült Államokban. Az országban bátorítják a fasiszta mozgalmat az ifjúság körében. Mégis, minden nehézség ellenére Dél-Afrikában egy sor szervezet bátran, elismerésre méltóan küzd a gyűlölt fajvédő rendszer ellen. A szabadságharcosok, — rendkívül nehéz körülmények között, — a helyzettől függően — mind a békés eszközöket, mind a fegyveres harcot is felhasználják. Kétségtelen, hogy az apartheid egész bolygónkon fenyegeti a békét. Az Egyesült Nemzetek Szervezete aggodalmának kell, hogy hangot adjon. Hiszen ez a szervezet olyan elveken alapul, amelyek a faji megkü- lönböz'etés valamennyi formájának felszámolását tűzi ki célul. 1963-ban az ENSZ azzal fordult valamennyi tagállamához; szakítsa meg diplomáciai kapcsolatait a Dél-afrikai Köztársasággal, és léptessen életbe bojkottot a vele való kereskedelemben A Dél-afrikai Köztársaság fajgyűlölő politikájának tanulmányozására kijelölt különleges ENSZ-bl- zottság a következő nyilatkozatot tette közzé: „A Dél-afrikai Köztársaság továbbra is az apartheid ei»- bergyűlölő politikáját folytatja. elsősorban bizonyos nagyhatalmak bűnrészessége jóvoltából, amelyek az ország fő kereskedelmi partnerei." Amerikai hadihajó is szovjet kereskedelmi haji összeütközése a lapán-'.engeren Brezsnyev beszéde a mezőgazdasági párlaktíván 18. A szökevény csuklóján egy karóra volt, amely krokodilt ábrázolt!— Latouret őrmester, aki az ügy következtében önmagával meghasonlott, egy szót sem szólt hálátlan, gaz pártfogolta ának. Csak pörkölt macskabajuszát simította meg olykor, és dülledt szemmel nézett a fiatalemberre... — Megbolondultál? — för- rnedt rá Troppauer, a költő, aki az ügyből kifolyólag indokoltnak vélte, hogy tege- ződjék bajtársával. — Olyan úri dolgod volt itt, mint Dante kollégámnak a paradicsomban, és elhülyéske- ded! Galamb vállat vont — Nem azért álltam be az idegenlégióba, hogy unatkozzam. Megszoktam és megszerettem a költeményeidet, és hallani akarom őket ezentúl is, tüzön-vizen át! — Ezt komolyan mondod? kérdezte meghatottan a költő. — Nagyon komolyan. Gyerekkorom óta a költészetnek élek, és úgy érzem, valaha büszke leszel arra, hogy én voltam a nagy Troppauer egyik első híve. A gorilla-állkapcsok körül mozogtak a rágóizmok, és a nagy, üres tekintetű szemeket könnyek homályosították el. — Biztosíthatlak, hogy terjeszteni fogom ezt a tényt, ha valaha nagy költő leszek. Megértem a csodálatodat, de hogy követsz a sivatagba is... ez, ez... igazán gyengéd figyelem... — Tüzön-vizen át a költészetedért! — kiáltotta lelkesen Harrincourt. — Megszoktam, megszerettem ezeket a verseket, és nem akarok nélkülük élni. Troppauer elpirult, és lesütötte a szemét: — Örülök, hogy egy világgal ajándékozhattalak meg... — rebegte, és elfogultan, reszkető, roppant nagy kezével előkotort zsebéből egy hevenyészett eposzt. Kisimította a papírt, nagy élvezettel nyelt egyet, és drámai hangon jelentette: „Holnap vanul az ezred, hahó! frtá: Troppauer Hümér.” Galamb élvezettel tudta átadni magát gondolatainak, Troppauer egy-egy hosszabb költeménye közben. Szokásává vált, hogy a borízű hang zsongása kísérje elmélkedését, és ha a költő elragadtatott arccal szünetet tartott, találomra megölelte: — Gyönyörű! Csodálatos! Feledhetetlen! Nincs még egy? — Ebből még négy éneket írtam! — Kevés! Olvasd, gyorsan! Te! Te Puskin! A költő élvezettel nyalogatta görbe, széles száját, zavartan simította meg borostás, kék állát, és folytatta, Galamb pedig tovább tűnődött azon, hogy mit kellene tenni a tizenötezer frankkal. Világos, hogy nem az övé. Nem vághatja zsebre más ember pénzét csak azért, mert tévedésből hozzákerült... Elsősorban tehát át kell néznie tüzetesen a tárcát, amelyet a meggyilkolt ember több holmijával együtt kénytelen volt zsebre tenni a fürdőszobában. A kalyibában, átöltözés után, ezeket magához vette. A zubbonya zsebében van minden, azonban a holmikat megnézni csak „légmentesen” biztos helyen lehet. De egy ilyen kaszárnya csodálatosan megépített valami. A. mosdóhelyiségeknek például nincs ajtajuk. Nehogy egy pillanatra ellenőrzés nélkül legyen, akit ellenőrizni akarnak. Hol nézhetné meg a tárcát? Mégiscsak képtelenség, hogy itt van a zsebében és nem kukkanthat bele. A legénységi szobában mindig tartózkodik néhány ember, ott nincs alkalma, a kantinban még kevésbé... és a városba nem enged!k ki... Átkozott dolog. — Na?! — kérdezte diadalmasan Troppauer. — Nem találok szavakat... Ember! Hogy Te ezzel a zseniddel itt vagy és nem Svédországban ülsz a Nobel- díjadon!... *— Mit várhat egy költő manapság a korától? —kérdezte tragikus megadással, és ujjaival végigszántott rit- kás, de hosszú fürtjein. — Szóval tetszett? — Óriási! Csak az utolsó két sor mintha, tudj, isten... — Igen!... Ez az — lelkendezett a költő —, nagyszerűen látod a lényeget! Magam is éreztem, hogy ennél a résznél kissé hanyatlott a kedvem, és ott kell befejezni, ahol egyedül maradok a mindenségben mint egyetlen csillag... Kivett egy tintaceruzát, megnyálazta, és nyomban kihúzta a két sort — Most jön a harmadik ének, kissé hosszú, dé felülmúlja az eddigieket. ■*- Mit nekem hosszú, hä égy Troppauer-versről van szó! Olvasd, mert ledöflek! Te... Te halhatatlan!... A kaszámyaudvaron két tiszt sietett át Nagy felfordulás volt Délután felrobbant egy kézigránát a mosókonyhában, és nyolc katona közül csak egy maradt életben, súlyos sebekkel. Most izgatottan várják az ezredparancsnokságról a vizsgálóbizottságot a szakértővel. De közben telefonértesítés jött, hogy a bizottság csak reggel száll ki, addig hagyjanak mindent úgy, ahogy most van. Felelősek azért, hogy a bizottság érkezéséig semmit se mozdítsanak el a helyéről. Nyomban elzavarták a kíváncsiskodó katonákat a mosókonyha környékéről, és egy hadnagy harsányan rendelkezett: — Latouret őrmester! — Igen, hadnagy úr. — A bizottság érkeztéig őrséget állít a mosókonyhába! Minden úgy maradjon, ahogy most van! Senki sem léphet be a helyiségbe. ... Galamb ott tartott, gondolatban, hogy a fene egyen meg minden rejtélyt. Neki már sohasem lesz ehhez való érzéke, Troppauer viszont ott tartott versében, hogy „ha megrendül majd a min- denség, és valahonnan félcsendül egy átok...” Felcsendült! — Troppauer, maga bárgyú, nyolepupu teve, hogy az a... Szóval felcsendült az átok. Latouret őrmester ajkáról, hogy valóban megrendült a mindenség, és ha csak afelé igaz annak, amit állított, az is elég lett volna ahhoz, hogy a Troppauer család legtávolibb felmenői is elsüllyedjenek szégyenükben— A költő, irataival és zilált fürtjeivel, porig alázva vacsorázni ment. Galamb állít mint a cövek. Latouret • bajuszát húzogatta és nézte. Arcán kigyúltak a sebhelyek. — Közlegény! — Igen őrmester úr! Kis hatáspauzát tartott — A mosókonyhában nyole halott fekszik, illetve az, ami megmaradt belőlük. Hatórás őrséget áll... öt perc múlva teljes menetfelszerelésben jelentkezik az őrparancsnokságon. Kegyetlen dolog volt A hadnagy nem is gondolt arra, hogy magányos posztot küldjenek ki éjszakára a szörnyű helyre. Még kevésbé olyan embert, aki hajnalban indul a sivatagba. — Megértette? — Megértettem őrmester úr! — Mit vigyorógü? — üvöltött magából kikelten, mert azt várta, hogy Galamb elsárgul az iszonyattól és dühtől. — Talán örül az őrségnek? — Örülök, őrmester úr! — mondta őszintén, mert csakugyan örült. Ezen a magányos helyen nyugodtan megnézheti a zsebében őrzött tárcát. Biztos, hogy nem zavarják. (Folytatjuk)
