Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-19 / 15. szám

«Johnson felemelte CE béke árát" UPl-kommeníár az amerikai elnök kongresszusi beszédéről Washington (MTI): A UPI amerikai hírügy­nökség Johnson elnöknek szerdán a kongresszusban elmondott beszédét kom­mentálva megállapítja, hogy az elnök felemelte a béke árát, azaz további, feltéte­lekhez köti Észak-Vietnam bombázásának beszünteté­sét. Johnson kijelentette, hogy a tavaly szeptemberi San Antonio-i formula továbbra is az amerikai, légitámadá­sok esetleges beszüntetésé­nek alapját képezi. Ezt a formulát azonban részben átszövegezte úgy, hogy az még kifejezettebben juttatja érvényre az Egyesült Álla­mok azt az elhatározását, hogy a bombázások beszün­tetését „a kommunista fél katonai tevékenységének csökkentésétől” teszi függő­vé. A San Antonio-i beszéd­hez hasonlóan Johnson most is elmondta, hogy az ame­rikai bombázást beszünte­tik, ha „hamarosan tárgya­lások kezdődnek és ezek feljogosítanak arra a re­ményre, hogy végül is si­kerrel járnak.” A szerdai kongresszusi üzenet azonban már egész világosan leszöge­zi, „nem szabad megenged­ni, hogy a kommunista fél a múthoz hasonlóan előny­re tegyen szert”. Johnson itt az amerikai és szövetséges katonák „biztonságára” hi­vatkozott. Mindez lényegében változ­tatja meg a San Antonio-i formulát: Johnson nemcsak „reményét” fejezte ki, ha­nem „biztosítékokat” kíván a másik fél katonai téren adott válaszát illetően. A UPI szerint a kongresz- szusi beszéd gyakorlatilag visszatérést jelent ahhoz az egy évvel korábban kidolgo­zott Johnson—Rusk formulá­hoz, amelyet U Thant ENSZ-főtitkámak a bom­bázások beszüntetésére és az azonnali béketárgyalások megkezdésére vonatkozó ja­vaslatára adtak válaszul. Megfigyelők és sajtóhan­gok egyaránt rámutatnak, hogy az elnök a kongresz- szusi üzenetet a választási kampány programadó elő­futárának szánta. Jacob Javíts szenátor vé­leménye szerint a kong­resszusi beszéd „kiábrándí­tó volt. már csak azért is, mert a hagyományos kong­resszusi üzenetet nem lett volna szabad kortesbeszéd­ként elmondani”. Johnson tudja — írja a UPI —■, hogy a kongresz- szus tanulmányozni fogja előterjesztett javaslatait és kérdéseit. A kongresszus­ban azonban ugyanazok ül­nek, akik 1967-ben erőtel­jesen megnyirbálták elkép­zeléseit. Nem sok remény van rá. hogy 1968-ban a helyzet radikálisan megvál tozna. Szovjet kormánynyilatkozat a délke@et"ázsiai helyzetről Moszkva, (TASZSZ): A Szovjetunió kormánya washingtoni nagykövetsé­gén keresztül a napokban nyilatkozatot juttatott el az Egyesült Államok kül­ügyminisztériumához. A nyilatkozatot csütörtökön hozták nyilvánosságra. A szovjet kormány mély aggodalmát fejezi ki a dél­kelet-ázsiai helyzet éleződé­se miatt. „A növekvő fe­szültség forrása e térség­ben az Egyesült Államok vietnami háborúja, s az amerikai kormánynak a há­ború intenzivebbé tételére és méreteinek kiterjesztésé­re irányuló politikája” — állapítja meg a nyilatkozat. A szovjet kormány fel­hívja a figyelmet arra, hogy az utóbbi időben az Egye­sült Államokban ellenséges kampányt indítottak a sem­leges Kambodzsa és Laosz ellen. „Koholt állításokat terjesztenek arról — írja a jegyzék —, hogy ezen álla­mok területét állítólag fel­használják a vietnami haza­fias erők. A kampány ren­deltetése az, hogy ilyen ko­holmányokkal igazolják a háborús cselekmények ké­szülő kiterjesztését Kam­bodzsa és Laosz területére. Különösen nyugtalanító ez­zel kapcsolatosan amerikai, s közöttük katonai szemé­lyiségek felhívásai olyan cselekményekre, amelyek Kambodzsa és Laosz szu- verénitásának és területi épségének megsértését je­lentenék, egészen a száraz­földi csapatok közvetlen be­hatolásáig a semleges Kam­bodzsába”. — A Szovjetunió — hangoz­tatja a nyilatkozat — „mindig kiállt és kiáll azért, hogy Kambodzsa a genfi egyezményeknek megfele­lően független és semleges állam maradjon. Ebben más államoknak is érdekeltek­nek kell lenniük. Ezért a Szovjetunió erélyesen elítél minden olyan kísérletet, amely bármilyen ürüggyel Kambodzsa területi épségé­nek megsértésére irányulna és nem marad részvétlen az eseménye^, ilyen alaku­lása esetén”." A szovjet kormány remé­li, högy az Egyesült Álla­mok kormánya valóban mérsékletet tanúsít, tiszte­letben tartja Kambodzsa szuverénitását, függetlensé­gét és területi épségét, va­lamint ennek az államnak a semleges státusát — fe­jeződik be a nyilatkozat. Dubcek távirata Brezsityevltez Prága (MTI): Alexander Dubcek, CSKP KB első titkára tá­viratban mondott köszönetét Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának, első tit­kárrá történt megválasztása alkalmából küldött üdvözle­téért. Dubcek távirata hangsú lyozza: „a CSKP KB egész pártunk és egész népünk a CSKP és az SZKP Szi lárd marxista—leninista egységét, valamint Cseh Szlovákia és a Szovjetunió megbonthatatlan barátságé nak. további erősítését úgy tekinti, hogy'' az köztársa ságunk biztonságának és önállóságának, további szó' cialista fejlődésének alap vető biztosítéka”. A. Dubcek köszönetét fe­jezte ki a többi testvérpárt vezetőinek is megválasztása alkalmából küldött üdvözle­teikért. Növeltednek az amerikaiak vietnami veszteségei Saigon (MTI): Dél-Vietnamban gyors ütemben növekednek az Egyesült Államok ember­veszteségei. Saigonban csü­törtökön nyilvánosságra ho­zott hivatalos adatok sze­rint a múlt héten 278 ame­rikai katona vesztette életét a dél-vietnami csatatereken. Az utóbbi hat hónapban az amerikaiak a múlt héten szenvedték el legsúlyosabb vereségeiket. Hat hónappal ezelőtt, a július 8-án bezá ruló héten 282 amerikai ka tona vesztette életét. Súlyos veszteségeket szén vednek a saigoni kormány­csapatok is. A kiadott hiva­talos közlemény szerint a múlt héten a kormánycsapa­tok oldalán harcoló 257 dél­vietnami katona esett el. U Thant Vietnamról New York, (MTI): U Thant, ENSZ-főtitkór csütörtökön megtartotta idei első sajtóértekezletét. A vi­lágszervezet főtitkára túl­nyomórészt a délkelet­ázsiai, ezenbelül elsősorban a vietnami helyzettel fog­lalkozott. Ismét felszólította az Egyesült Államokat, hogy szüntesse meg a VDK bom­bázását A VDK elleni amerikai légitámadások megszüntetése lehetne az első lépés az abszolút fel­tétel a béketárgyalások felé vezető úton —, hangsúlyoz­ta a főtitkár. Óva intett at­tól, hogy az Egyesült Álla­mok „kölcsönösségre” szá­mítson a VDK részéről, vá­laszul a bombatámadások Ma lép hivatalba az új osztrák kormány Bécs (MTI): Az Osztrák Néppárt veze­tősége csütörtök délutáni ülésén jóváhagyta Klaus kancellár kormányának át­alakítását. Az új kabinet pénteken teszi le a hivatali esküt, és kedden mutatko­zik be a parlamentben. A Klaus által több mint egy éve tervezett és a pártján belüli éles harcok jegyében lefolyt kormány- átalakítás öt új embert jut­tatott a kabinet kulcspozí­cióiba. A legfontosabb változás Herman Withalmnak, az Osztrák Néppárt főtitkárá­nak alkancellári kinevezése. A kereskedelmi tárcát, Otto Mitterer, egy bécsi óra­nagykereskedő vette át, akinek kinevezése sok bí­rálatot váltott ki. Úgy tű­nik, hogy fontosabb szere­pet kap Stefano Koren, az új pénzügyminiszter. Ugyan­csak távozott Lujo Toncic külügyminiszter. Utóda hi­vatásos diplomata, Kurt Waldheim, aki eddig Auszt­ria ENSZ-beli nagykövete volt. A belügyminiszteri tárcát Franz Hetzenauertól Franz Soronics korábbi nép­jóléti államtitkár vette át. Az államtitkári kineve zéseknél figyelemre méltó egy új poszt létrehozása, a kancellári hivatalban: a tá jékoztatásügyi államtitkáré. Ez az új államtitkár Kari Pisa, aki legutóbb a tv po­litikai főosztályvezetője, ko rábban az Osztrák Néppárt propagandafőnöke volt. Az Osztrák Néppárt a gazdasági helyzetre hivat kozva, erőinek célszerű összpontosításával indokolja a kormányátalakítást. beszüntetésére. Mint mon­dotta, bármiféle „kölcsönös akció Hanoit katonailag előnytelen helyzetbe hoz­ná, mivel az Egyesült Ál­lamok és szövetségesei Dél- Vietnamban hatalmas ex- pedíciós hadtesttel rendel­keznek. A VDK — muta­tott rá a világszervezet fő­titkára — márcsak azért sem fogadhat el tűzszünetet Dél-Vietnamban a tárgya­lások megindulása esetén, mert ezzel elismerné, hogy részt vesz a délen folyó há­borúban. (Mint ismeretes, a VDK kormánya az évek fo­lyamán több ízben is meg­cáfolta azokat az állításo­kat, amelyek szerint „regu­láris észak-vietnami alaku­latok harcolnak délen”.) A vietnami helyzettel kapcsolatban mindenféle tárgyalásnak egy új értekez­let összehívására kell össz­pontosulnia — hangsúlyoz­ta a főtitkár —, annak ér­dekében, hogy biztosítsák az Indokínára vonatkozó 1954- es genfi megállapodások végrehajtását. Ezen a fő­titkár az egész indokínai félsziget semlegesítését ér­tette. Sajtóértekezletén U Thant végül felszólította az indo­kínai helyzetben érdekelt összes államokat, hogy tart­sák tiszteletben Kambodzsa semlegességét. Mint hang­súlyozta, a kambodzsai sem­legesség fenntartása nem­csak Délkelet-Ázsia, ha­nem az egész világ egyete­mes érdeke is. A Francia KP a konzultatív tanácskozásról A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak plénuma szerdán meg­hallgatta és jóváhagyta Raymond Guyot-nak a párt Politikai Bizottsága tagjának beszámolóját a kommunista- és munkás­pártok nemzetközi tanács­kozásának előkészületeiről. A plénum e kérdéssel kap­csolatos határozata hang­súlyozza, hogy a Francia KP részt vesz a budapesti kon­zultatív tanácskozáson. Az FKP a konzultatív tanácskozást úgy tekinti mint az összes párt lehető­ségét arra, hogy az egyen­lőség és testvériség feltéte­lei között kicserélje vélemé­nyét mindazon kérdésekről, amelyek a kommunista- és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának előkészíté­sével függenek össze. To­vábbá a napirend, a munka módszerei és formái kollek­tív kidolgozásáról. A Francia KP meg van győződve atról — hangoz­tatja a határozat —, hogy a nemzetközi tanácskozás „fontos szakasszá válhat a kommunisa- és munkáspár­tok egységének megerősíté­sében. A valamennyi párt szabad és független válasz­tásán és a marxista—leni­nista elveken alapuló együt­tes akciók megvalósításá­ban, az összes forradalmi és haladó erők imperialista­ellenes harca széles körű egységfrontjának kialakítá­sában”. A Kemszomolszkaja Pravda az elítélt Ginzburg-csoportró! Moszkva (TASZSZ): A Komszomolszkaja Prav­da csütörtöki számában jel­lemzi Alexandr Ginzburgot, Jurij Galanszkovot, Alek- szej Dobrovolszkijt és Ve­ra Laskovát, akiket a kö­zelmúltban ítéltek el egy moszkvai bíróságon, mivel „bűnös kapcsolatokat tartot­tak fenn egy fehéremigráns szervezettel”. E szervezet feladatának tekinti a Szov­jetunióban fennáló rend megdöntését és a burzsoá rendszer visszaállítását. Az elítéltek a szervezettől szov- jetellenes irodalmat kaptak, ezt az országban terjesztet­ték és rágalmazó anyagokat küldtek nyugatra, világos tehát, hogy távolról sem „irodalmi” ügyről van szó. Ginzburg, aki főiskolai levelező hallgató, 30 éves korára sem volt képes meg­felelő szakmát elsajátítani. 5. Harrincourtnak mindössze öt hónapja volt még hátra az életéből. Ez alatt meg kell halnia, ha nem akarja, hogy dobra kerüljön az ősi ház és hozzátartozói vég­képp elmerüljenek Párizs szegényei között. Ezen gondolkodott szomo­rúan, a szegények ebéd utá­ni konfektjét rágva: néhány napraforgót egy pádon a ré­gi kikötőben. Egyszer csak megpillan­totta szemközt a Fort St. Jeant, a légionista : újoncok erődjét, fenn a hegyen, szembe a Notre Dame de la Garde templomával. A légió! Voltaképpen hivatás. Az ember szerződést köt a fran­cia állammal, és fizetést kap érte. Ott aztán nem gond meghalni. De miért kell meghalni? Hoppla! Be a városba. A Can- nebiéren megtalálja a bizto­sító társaság hatalmas palo­táját. Elegánciája a kültel­keken fényűzőnek tetszett (különösen egyik cipője, amelynek gombos szürke be­tétje jóformán teljesen ép volt), itt azonban nem en­gedték be az igazgatóhoz. Néhány életveszélyes fe­nyegetés, feltűnően durva becsületsértés és az altiszt személyes szabadságának, nyakánál fogva elkövetett korlátozása, mégiscsak egy cégvezető elé juttatta. Harrincourt lelkesen elő­adta tervét. — Elsőrangú ajánlatom van. Játszunk nyílt kár­tyákkal. Ha én most olyan hivatást választok, amely elpusztít, tízezer dollárt fi­zetnek. Adjanak ötezer dol­lárt, és életben maradok. — Azt hiszem, jobb lesz, ha meghal — ajánlotta rö­vid megfontolás után jóin­dulatúan a cégvezető. — Szabályosabb az ügylet. — De uram! Egy ember halála önöknek nem jelent semmit? — Dehogynem. Egy köt­vény likvidálását jelenti. — Önök keresnek az aján­latomon — magyarázta meggyőzően. — Ha nem egyeznek ki, akkor olyan hivatást választok, hogy a legrövidebb idő alatt meg­halok, és ki kell fizetniük a teljes tízezer dollárt. — Nem egészen így áll a dolog. Bizonyos levonásokat eszközölnünk kell hivatalból, és azonfelül hetvennégy cen­tet felszámít kezelési ille­tékért a bankunk. — Ezt álmodozva mondta, ceruzá­jával egy papírlapon firkál­va. — Ettől függetlenül, ma nincs olyan hivatás, amelyet megfelelő óvintézkedésekre ne kényszerítene a hatóság. — És ha beállók a légió­ba? A cégvezető meglepetten ütötte fel a fejét. — Az nem hivatás... Vár­jon! — Felvette a kagylót és lenyomott egy gombot. — Jogügyi osztály... Kérem avocat Lagardeot. Jó reg­gelt! Egy úr hivatásból ere­dő balesettel kapcsolatos életbiztosítást kötött, és be­áll a légióba... Hogyan?... Köszönöm... — Letette a kagylót. — önnek igaza volt. Ha meghal az idegen­légióban, akkor kirúgjuk azt, aki a biztosítását csinálta. Mert oda kellett volna írnia, hogy milyen hivatás ellen biztosítja. Ugyanis van hi­vatásos katonáskodás is. — Hajlandó tehát kifizet­ni a biztosítás felét, ötezret? A légióban ugyanis gondos­kodni fogok róla, hogy rövi­desen meghaljak. — Nézze uram, ne változ­tassunk. Szolidabb az üzlet. Kerüljön inkább többe va­lamivel. Lekötelező mosollyal fel- emelkedett, és az ajtóig kí­sérte a fiatalembert. Galamb nagyon dühös volt. — Jusson majd eszébe ál­matlan éjszakáin az az em­ber, akivel itt ma beszélt! — mondta dühösen Galamb. — Furdalja a lelkiismeretét, hánykolódjék sírva a pár­náin... — Ha csak egy mód van rá — felelte lekötelező ud­variassággal a cégvezető —, meg fogom önnek tenni ezt, uram. Parancsol még vala­mit? — Semmit, ön azt hiszi, hogy gyáva vagyok. Ebben téved. Bizonyos lehet benne, hogy meg fogok halni! Ajánlom magam! A cégvezető udvariasan meghajolt: — Nyugodjék békében... Galamb dühösen lerohant a lépcsőn. Nem is gondolko­zott, nyomban jelentkezett az erődben és felvétette ma­gát a légióba. (Folytatjuk) 1960-ban csalásért és ok­irathamisításért felelősség­re vonták és két évet bör­tönben töltött. 1964-ben is­mét bűnvádi eljárás indult ellene. Dobrovolszkij két ízben állt már bíróság előtt, mivel nyilvános illemhelyeken hu­ligán szellemű röplapokat ragasztott ki. Galanszkov- nak is több ízben volt dol­ga a rendőrséggel a köz­rend megsértése miatt. Ginzburg, Galanszkov és a társaságukba bevont Dob­rovolszkij az úgynevezett „Dolgozó Nép Szövetsége” (NTSZ) nevű szervezet fi­zetett ügynökei lettek. Ez a szervezet annak idején Hit­ler szolgálatában állt, jelen­leg pedig a CIA tartja ki. Dobrovolszkij a tárgyaláson bevallotta, hogy a „Dolgozó Nép Szövetségének” az anyagát Galanszkovtól kap­ta, aki 1962 óta tart fenn kapcsolatot a külfölddel és ezt a kapcsolatát Ginzburg révén építette ki. A hár­muknál tartott házkutatás során külföldről küldött szovjetellenes kiadványok tucatjait kobozták el. A tárgyaláson bebizonyosodott az is. hogy az elítéltek kül­földről nagy pénzösszegeket, dollárt és rubelt kaptak. A 22 éves Vera Laskova ezeket a szovjetellenes anyagokat legépelte, olvasta és terjesztette. Bűnének sú­lyosságát nem kisebbítve, el kell ismerni, hogy rész­vétele ebben a bűnös játék­ban bizonyos fokig vélet­len volt. A lap a bírósági eljárás külföldi visszhangjával fog­lalkozva hangoztatja: letar­tóztatásukkor ismét lehetővé vált, hogy nyugtalan nagy zajt csapjanak „az önkény áldozataivá vált írók” vé­delmében. Ha ennek a meg­tévesztésnek olyan neves személyiségek is áldozatául estek, mint Francois Mau­ri ac, Nobel-díjas író, Jean Lauis Barrault, neves szín­művész és Francoise Sagan, mit lehet mondani azok­ról az egyszerű emberekről, akik korántsem jártasak hasonló dolgokban?

Next

/
Thumbnails
Contents