Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-19 / 15. szám
Szakszervezetei nk időszerű feladatai Virizlay Gyula előadása Nyíregyházán A szakszervezetek időszerű feladatairól tartott előadást csütörtökön a Szak- szervezetek Megyei Tanácsán Virizlay Gyula, a SZOT titkára, mintegy 250 meghívott és szakszervezeti aktivista előtt. Jelenleg elsősorban az új gazdasági mechanizmus adta lehetőségek foglalkoztatják a szak- szervezeti tagokat, aktivistákat. Azok az új és tartalmas kapcsolatok, amelyek máris kialakulóban vannak a dolgozók és a szakszervezet között. Az érdekvédelem Előadásában többek között az érdekvédelmi tevékenységgel foglalkozott. A szakszervezetek álláspontja: helyes, ha a gazdaságosság minden szinten a legfőbb kérdések közé tartozik, ugyanakkor nem szabad „minden áron gazdaságosságot” erőltetni. Az új mechanizmust szocialista körülmények között kell megvalósítani. így az érdekvédelem és a gazdaságosság összefügg és feltételezi egymást. Ki kell hangsúlyozni: az érdek- védelmet nem lehet leszűkíteni a szociális gondoskodásra. Gyakran összefonódnak az érdekvédelmi és a gazdasági feladatok. Jelenleg az új helyzetben még nem mindenütt értelmezik pontosan ezeket. A szakszervezeti érdekvédelmi tevékenység fő célja: meghatározni, mit tegyen a vállalat, mit tegyen a szakszervezet annak érdekében, hogy a tervek minden szinten realizálódjanak. A szakszervezet nem lehet közömbös a termelési költségek iránt. Azt kell megvizsgálni, megfelelően koncentráltak-e a tervek, hogy a gazdasági vezetők többet '■ tesznek-e a korábbinál a gazdas'fjosság érdekében. Ha ez megtörtént — s ezt segíti a szakszervezet is — kellő gazdasági alapok lesznek. Ez alapvető érdekvédelmi tevékenység. Vétójog A vétójog azok közé az új fogalmak közé tartozik, amelyek alkalmazásáról sok szó esik mostanában a szakszervezeti aktivisták, titkárok körében. Ez a lehetőség a munkásoknak az üzem vezetésébe való beleszólását segíti azzal, hogy a szakszervezet végső esetben megakadályozhatja a dolgozók érdekeivel ellenkező intézkedések végrehajtását. Hangsúlyozni szükséges azonban: csak végső esetben. Addig a szakszervezeteknek is megfelelő javaslatokat kell adnia, módosításokat javasolnia, alkotóan befolyásolni a leendő rendelkezéseket. A véUíiognak ugyanis — hasonlóan több más intézkedéshez — elsősorban a hatékonyabb, átgondoltabb gazdaságirányítást kell segítenie. Az életszínvonal emelése a gazdaságirányítás új rendszerében is legfontosabb feladatai között van a szak- szervezetnek. Ennek azonban még több új vonását kell kidolgozni. Többek között a szakszervezetek tevékenyen részt vesznek majd az árpolitikai intézkedések figyelemmel kísérésében. Szélesítik a már meglévő árellenőrzési tevékenységet, még több szakszervezeti aktivista vesz részt az ellenőrzésben. A cél az, hogy nemcsak elvétve;' hanem állandó és rendszeres ellenőrzések legyenek," és ennek alapján az illetékes hatóságok szigorúan járhassanak el a szabálytalanságot elkövetőkkel szemben. A szak- szervezeteknek ezzel egy bizonyos fajta tömegellenör- zés megvalósítása a célja, amellyel hozzájárul a dolgozók érdekvédelméhez, áttételesen pedig az életszínvonal emeléséhez. Arellenörzés Egy másik fajta ellenőrzési rendszer is kidolgozás alatt van. A szakszervezetek foglalkoznak a vállalaton belüli árellenőrzés megvalósításával. Ennek egyik lehetőségét jelenthetik a később létrehozandó árbizottságok azoknál a vállalatoknál, ahol önállóan állapítják meg az árakat. Ez a csoport az üzemekben részt venne az ármegállapítás folyamatában és már ott a helyszínen figyelemmel kísérné és befolyásolná az árak alakítását. Sok szó esik mostanában a szakszervezeti bizottságok munkájáról, annak változásairól. A szakszervezeti bizottságok bizonyos hatásköri módosulása arányban áll a vállalati önállóság növekedésével. Ezzel kapcsolatban az egyik legfőbb kérdés: megosztották-e a szakszervezeti bizottságok az önállóságot a műhelybizottságok, a bizalmiak között. Ez ugyanis az egyik legfontosabb: az adott részterületet érintő kérdésekre általában a helyszínen találjanak megoldást. A helyi lehetőségek differenciáltabb figyelembe vételét és kihasználását szolgálják az új kollektív szerződések is, amelyeknek kidolgozásában aktívan részt vettek a szakszervezetek. A kidolgozás után a legfontosabb feladat: érvényt szerezni ezeknek a kollektív szerződéseknek, amelyeknek megtartása politikai és gazdasági érdek. Marik Sándor A megye egyik legnagyobb üzeme A Mezőgazdasági Gépjavító Az átszervezett vállalat közel 4000 embert foglalkoztat Január elsejétől egységes irányítás alá helyezték a nyíregyházi mezőgazdasági gépjavítót és a megye tís gépjavító állomását. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat nyíregyházi központtal rendelkezik. A dolgozók száma közel négyezer. Ez évi tervezett termelési érték 435 millió forint, a tervezett nyereség 21 millió. Az ipari tevékenység ebből 370 millió, a mezőgazdasági gépi munka 65 millió. Kooperáció a traktorgyárral Fontos új terméke a vállalatnak a Vörös Csillag Traktorgyártól átvett dóm- perputtonyok és alkatrészeinek gyártása. Ebbő! már ez évben húszmillió forint értékben ezerkilencszázat készítenek. A nyírbátori üzemben megkezdik a párhuzamos satuk megmunkálását, amelyből húszezer darabot állítanak elő. Értéke mintegy hatmillió forint. A már tavaly is gyártott vasvázas színekből az idén négyszáz készül. Egyelőre három helyen, de itt is arra törekednek, hogy a lehetőséghez képest vállalaton belül is profilírozzák ezt a tevékenységet. A vállalat nyíregyházi, központi üzemében ez évben gyártják a kalapácsos darálókat, gabonafuvókat, burgonyaszedőket, mindent felhordókat, zsá leszállítókat, borjúnevelő berendezéseket. A vállalat üzemeiben ösz- szesen több, mint száz féle terméket állítanak elő. Mezőgazdasági gépek pótalkatrészeit mintegy 40 millió forint értékben készítenek, folytatják a szerszámgépek felújítását. Húszmillió forint értékben végeznek traktor fődarabfelújitást és 95 millió forintot irányoztak elő mezőgazdasági erőgépek, munkagépek és motorok javítására. Gépjármű javítás címén 17 millió forint szerepel a tervben. ílj szociális létesít menyek Ilyen átmenő beruházások Nyíregyházán a szerszámgépfelújító második ütemében épülő csarnokának befejezése, és a villanyhálózat korszerűsítése. Ennek elvégzése még 800 ezer forintot igényel. Kisvárdán 700 ezer forint költséggel befejezik az új szociális épület és raktár építését, Nyírbátorban a villanyhálózat felújítására szükséges 300 ezer forint. Szociális létesítmény befejezési munkáira több mint félmilliót költenek ez évben Tiszavasváriban. A nyírteleki üzemben készülő szociális épületre és útépítésre 300 ezer forint összeget fordítanak. Hárommillió forint beruházással még ez évben megkezdik és be is fejezik a korszerű vállalati központ kialakításához szükséges új irodaház építését. A még rendelkezésükre álló összegből új, korszerű gépeket, technológiai berendezéseket vásárolnak elsősorban a vidéki gépjavító állomások fejlesztésére. 50 millió korszerűsítésre Már folynak az előkészületek a nyíregyházi központi üzem teljes rekonstrukciójára. A távlati elgondolások terveinek elkészítésére az UVATERV kapott megbízást. A mintegy ötvenmillió forintos korszerűsítés keretében sor kerülne a víz-, út-, csatorna- és villamosenergia-hálözat teljes kiépítésére, új szociális blokk és műhelycsarnokok létesítésére. A rekonstrukció első ütemében a különböző szociális létesítményeket magában foglaló, a dolgozók jobb munkakörülményeit biztosító épület elkészítése szerepel majd. E munkák befejezése után az üzemből véglegesen eltűnnek majd az ideiglenes épületek, s országos szinten is rangos helyre kerül a nyíregyházi gépjavító. Tóth Árpád Olvasónk írja: Különös Ötlet 1968. január 15-től a kis- várdai Kinizsi Étteremben 3 forintos könyvtombolát kell megvenni minden fogyasztónak belépődíj címén, aki ott italt vagy ételt fogyaszt. Mindenki felháborodással fogadta ezt az intézkedést, aki az italboltba belépett. Egy fiatal házaspárnak, aki két duplát kért, a felszolgáló a kávé mellé letette a két tombolajegyet is, így 12 forintot fizettek. Volt olyan eset is, hogy öten ültek egy asztal mellett és kértek egy üveg bort 21,10 forint értékben, a belépőjeggyel együtt 36,40 forintot fizettek hét deci borért. Megkérdeztük Sétáló Sándort, az egység vezetőjét, Vitéz József né felszolgálót, hogy miért van erre szükség. Azt válaszolták, ők nem csinálják szívesen, de erre utasítást kaptak. Tótszegi Gyula Kisvárda Zárszámadó közgyűlés T árpán Megtartotta zárszámadó közgyűlését a tarpai Győzelem Termelőszövetkezet. 1967-ben is eredményesen gazdálkodtak; százszázalékosan kifizették a munkabéreket, s emellett lehetőség nyílt arra, hogy a? 1968 évi gazdálkodás termelési költségeire négymillió forintot tartalékolhatnak. A MIDENT TUDÓ FÜZET „Az emberek apró gondjai a legfontosabbak“ Ha Dula János nevezetes irkája taggyűlésen, tanácsülésen előkerül, tulajdonosa keresztmetszetet tud adni belőle a falu életéről. Idősek és fiatalok bizalommal nézik, amikor Dula János belejegyzi az előadottakat. Tudják, hogy ami ebbe a füzetbe belekerül, az valamiképpen előbbre jut a megoldás felé. A kölesei párttitkár ugyanis ide jegyzi a panaszokat, észrevételeket. Volt alkalmunk beletekinteni a híres füzetbe és már felületes átlapozás után is kiderült, hol van a párttitkárnak nagy igaza, amikor ennyi időt és fáradságot szentel az emberek magánügyeinek. Hiszen a hozzáfordulók túlnyomó többsége saját panaszát, kívánságát mondja el. Mégis, ha valaki mindent feljegyez, előbb utóbb a falu tudósává válik. A problémák ugyanis csoportosulnak és nagyobb egységekben hűen mutatják, hol kell segíteni, hol szorít a cipő legjobban, mi a legsürgősebb. Ami sok ember magánéletét érinti, az már közügy. Például, ha a termelőszövetkezeti tag panaszkodik, hogy hibásan számolták el a munkaegységeit, az magánügy. Gyorsan helyre lehet hozni a tévedést. Ha az eset többekkel ismétlődik, akkor már baj van a brigádvezető számolni tudásával, vagy jóindulatával. Ha pedig feltűnően elszaporodik, kérdésessé válik a brigádvezető alkalmassága erre a beosztásra. Honnan vette az erőt ehhez a fáradhatatlan tevékenységhez Dula János? Amikor meglátogattuk, hogy megbeszéljük a róla hallottakat, a tv-je előtt vagy húsz embert találtunk. Házimozi a falusiaknak? Népszerűség? Nevet: ezek a tágabb családtagok. Heten voltak testvérek a Dula családban, ebből csak egy ment el katonatisztnek, hat itthonmaradt, négy belőle — tömérdek gyerekkel — itt lakik egy szomszédságban a Petőfi utcában. Szeretnek együtt lenni. Aztán komolyra fordítja a szót: — Amit csinálok, az kötelesség. Kár eltúlozni az én személyes részemet benne. Húsz éve lettem a község első termelőszövetkezetének a párttitkára, amit a Medve-birtok zsellérei alapítottak. Azóta tudom, hogy a falusi politikai munka legfontosabb része a bizalom megteremtése és fokozása. Nem hajtogatni kell, hogy törődünk az emberekkel. Hanem csinálni. Cserébe ezért a fáradozásért azt kapjuk — mert egyedül csinálom, az „aprómunka” mind a 37 kölesei kommunista alapvető kötelessége — hogy bizalommal fordulnak hozzánk, segítenek, amikor nekünk van rájuk szükségünk. És közben észrevétlenül közösségi gondolkodásra neveljük vele a falu embereit. — Természetesen — fejezi be — a nagy dolgok, a nagy vállalkozások is fontosak, azokról sem feledkezünk meg. De sikerük magva azoknak is ott van, ahogyan a kis ügyeket kezeljük, ahogyan azokkal foglalkozunk. így aztán mégis a kis ügyek a legfontosabbak, velük kezdődik minden. Bárcsak minden falusi vezető megértené Dula János kis iskolafüzeteinek tanítását. Gesztelyi Nagy Zoltán Szívátültetés A külpolitika eseményein és a családi gondokon kívül van még valami, ami leköti az utóbbi időben az emberiség figyelmét. A szívek átültetése egyik emberből a másikba. Az egyik nem sikerült, a másik biztató, a harmadik tragikus véget ér — képek, hírek, orvosi nyilatkozatok. íme, idáig ért az orvosi tudomány. Kétségtelen, felbecsülhetetlen ez az eredmény, s hogy a kísérletek szaporodnak, természetes. Uj korszak kezdődött ezzel a gyógyítás történetében. Blaiberg állapota kielégítő — szól az egyik hír. Amerikai nehézbombázók támadták Vietnamot. — Ez a másik. Blaiberg állapota javul. Már szilárd ételeket vett magához. Tűzpárbaj a Szuezi-csatornánál. Többen meghaltak. Blaiberg, a szívátültetéses beteg ma öt percet beszélgetett a feleségével. Iskolákat bombáztak az amerikaiak Vietnamban. Sok gyerek meghalt, többen súlyosan megsebesültek. Blaiberg jókedvű, nevet és éhes. Az idegen szívvel testében semmiféle rendellenességet nem tapasztalnak nála az orvosok. A tervek szerint június végére az amerikai katonák száma Dél-Vietnamban a jelenlegi 486 000-ről 525 000-re emelkedik. Francia orvosdelegáció utazik Dél-Afrikába, hogy a Groote Schuur kórházban tanulmányokat folytassanak az első francia szívátültetési kísérlethez. Egyszer majd elérkezik ahhoz a világ, hogy nem veti ki magából a test az idegen szíPet, nem indit gyulladási folyamatot, s eggyé válik az idegen szív és az idegen test, az élet szolgálatában. De mikor ér oda a világ, hogy többé nem is lövik át a szíveket? Egy bizonyos: elér. Mert egyre erősödik a világ élni vágyó szívhangja. (Sipka?) Az agronómus visszanéz ősz volt, a betakarítások ideje. A nagyvarsányi határban csakúgy, mint másutt százak szorgoskodtak, szedték a burgonyát, ásták a cukorrépát. A főagronó- mus, Simon Károly kerékpárjával járta a határt. Minden rendben ment. Estére hajlón aztán szedelőz- ködtek az emberek, s ki magányosan kik meg csoportosan mentek a faluba. A főagronómus a központi majorba igyekezett. Útjában sok hazatartó beszélgető csoportot elhagyott, de az egyik csoportnál lelassított egy pillanatra meg is állt, s visszanézett. Az egyik ember kerékpárja kormányára fektetve fél zsáknyi burgonyát tolt. A főagronómus megállt és visszanézett. Hirtelen arra gondolt szólni kellene. Aztán az ellenvetés; „Nem biztos, hogy a közösböl van. Egyre kevesebben nyúlnak a közöshöz, és mi történik akkor, ha az az ember a krumplit háztáji földjéről szedte?” Nem szólt. Újra beletaposott a pedálba és igyekezett, mert összehívták a vezetőséget és talán már várnak is rá. A vezetőségi ülés tagjainak volt mit vitatni. A főagronómus már rég elfelejtette az embert, a fél zsák krumplival, kerékpárjával. Egyszer azonban kopogtak. Nem más, mint a kerékpárt toló ember dugta be fejét az ajtón, és intett a főagronómusnak. A főagronómus kiment, az ember megkérdezte: „Itt van a krumpli főagronómus elvtárs, hova tegyem?...” Miféle krumpli?”. csodálkozott a zavartan tibláboló emberre, Simon Károly. „Hát az, amit a kerékpáron toltam... A közösből van”. A főagronómus egy pillanatig latolgatta, most mit mondjon, s mivel más nem jutott eszébe, megkérdezte: „Miért hozta ide?... Hát szóltam és magának valamit?” A krumplit vivő lehajtott fejjel tekintetét merően a földön nyugtatva válaszolt: „Nem szólt főagronómus elvtárs. de visszanézett Elég az”. Nagyvarsányban is elkészült a zárszámadás. Sok tetszetős szám fémjelzi az 1967-es évet. Hatvan forinton felül osztanak munkaegységenként. De talán nem is ez a leglényegesebb. Inkább az, hogy a közös dézsmálóiról nem esik sző, nem is eshet, hiszen nem volt. Úgy van az jól, ha már annak is van ereje, ha a főagronómus visszanéz. Seres Ernő