Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-14 / 11. szám

Tudomány % Technika $ Tudomány BARATKOZÓ zsiráf kíváncsi kutva * Elfte f-c az ember idegen szívvel ? Szovjet tudósok véleménye Január 2-án Christian Barnard fokvárosi se­bészprofesszor, aki be­teg emberi szívet pró­bált egészségessel he­lyettesíteni, megvalósí­totta a második operá­cióját. Sem előző pá­ciensének halála, sem a remény meghiúsulá­sa nem tartotta vissza elhatározásától. Mit várhatunk? Ked­vező eredményt, vagy Louis Washkansky sor­sát? Eddig még nincs egységes vélemény az első páciens halálának okairól. Véletlenül volt-e, sikertelen ope­ráció, a végzetes tüdő­gyulladás hatása, mint ahogy eíőször a Groote Schuur-i kórház orvo­sai megállapították, vagy törvényszerűen várható volt? A Novoszty sajtó- ügynökség tudósítója, Eleonóra Gorbunova négy szovjet orvostu­dóshoz fordult, akik a sebészeti átültetés és immunológia különböző problémáival foglal­koznak, s felkérte őket, mondják el ezzel kap­csolatos véleményü­ket, Joszip Csertkov, az or­vostudományok doktora, a hematológiai és vérátöm- lesztési intézet radiobioló- giai laboratóriumának ve­zetője. — Nehéz véleményt mondanom az utóbbi ope­rációról, mivel rövid infor­mációkon kívül más tájé­koztatást eddig nem kap­tunk, de az egy hónappal ezelőtt végrehajtott szíván ültetés — óriási sikert je­lent. Az átültetett szív 18 napig normálisan műkö­dött, — ez kétségtelenül komoly eredmény. Nem rendelkezem elegendő tu­dományos közleménnyel, ezért nehéz megállapítani a beteg halálának okát.. Va­lószínű, hogy kapcsolatban van az immunitást túlzot­tan csökkentő terápiával. Christian Barnard tech­nikailag kifogástalan első operációja bizonyította, hogy az idegen szív ugyaiv olyan pontosan működik, mintha az illető sajátja len­VESZEDELMES SZARVAK Rem Petrov professzor, a Szovjet Tudományos Aka­démia Biofizikai Intézet immunológiai laboratóriu­mának vezetője: — Élő szerv átültetése egyik élőlényből a másik­ba nem lehetséges, — je­lentette ki elkeseredve a század eleji nagy hírű se­bész, Alexis Correll. Száz és száz, reményt keltő kí­sérlet elvégzése után vonta le ezt a következtetést. A „lehetetlenség” oka a sebé­szeti mesterség határain túl van. Hogy hol? Az immunitás törvényeiben, mely minden élőlény azon képessége, hogy megvédje magát az idegen fehérje­anyagoktól — legyen az akár mikroba vagy átülte­tett szerv. — A sebészek jelentős si­kereket értek el, lényegesen túlszárnyalva azokat a tu­dósokat, akik az immunitás titkait kutatják. Akármilyen szervet képesek átültetni, oly módon, hogy az meg­őrzi eredeti funkcióját. De csak arra a rövid időre, amíg a szervezet védelmi erői meg nem kezdik elle­nük működésüket. Az egyik helyről a másikra átülfe- tett bőrt — plasztikai mű­tét esetén — befogadja a szervezet: a műtét kiválóan sikerül. Előfordult, hogy a sebészek visszate*ték a katasztrófa által elveszített kezet, s az továbbra is úgy működött, mint a sérü­lés előtt. Ez esetben az immunitás nem játszik sze- , repet. De már a legkisebb | idegen bőrdarab is kiválik a szervezetből. — Akkor miért vannak olyan emberek, akik hosz- szabb ideig élhetnek átül­tetett vesével? — Leggyakrabban egype­téjű ikrekről van szó, akik abszolút hasonlóságok­kal rendelkeznek minden tekintetben, beleértve az immunológiai azonosságot is. Más esetekben az orvo­sok mesterségesen elfojt­ják az immunitást, de speciális preparátumok — citosztatumok — alkalma­zása nélkül egyetlen beteg sem élhetne néhány hét­nél tovább. A veseátültetés sikerének nagyobb lehetősége van, mint a szívátültetésnek. Miért? Elvileg, immunoló­giai szempontból, a szív és a vesék között nincs na­gyobb különbség. Sőt, a szív kevésbé támadható a szervezetet védő erők szá­mára. Van azonban egy sajá­tosság. Az átültetett szerv kicsapódásának reakciója együtt jár a fehérjetestek­nek az idegen szövetekbe való behatolásával, a ki­sebb véredények vérkerin­gésének megsérülésével és fertőzés felmerülésével, amely a szív halálát ered­ményezi. Christian Barnard nagy kockázatot vállalt. Az orvostudomány több olyan tudós esetét ismeri ugyan, akik elhatározásaik­kal az „ismeretlenség” fa­lait ostromolták. Bár kísér­leteik nem mindig végződ­tek eredménnyel, sokszor halálos kimenetelűek vol­tak, de ez fizetség volt az igazság, s a törvényszerűsé­gek megismeréséért, ame­lyeket lehetetlenség meg­ismeri kockázat nélkül. Christian Barnard azon­ban nem igazolható kocká­zatot vállalt, hiszen van­nak állatok, melyek mo­dellként teljesen elegen­dőek a szervátültetés tanul­mányozására. Jevgenyij Zotyikov, az orvostudományok doktora, a hematológiai és vérát- ömlesztési intézet immu­nohematológiai laborató­riumának vezetője: — Bamard professzor és kollegáinak bátorsága, sa­ját erejükbe vetett hite nagy lelkesedést váltott ki. Emlékezzenek 1953-ra. Francia tudósok először a világon ültettek át csont­velőt halálos sugárb“teg- ségben szenvedő jugoszláv fizikusokba. Sokan akkor még nem tudhatták, hogy ezzel kezdetét vette a csontyelőátültetés lehető­ségének intenzív tanulmá­nyozása. — Christian Barnard fel­keltette a világ figyelmét, lökést adott a szervátülte­tés korábbi tanulmányozá­sának. A fokvárosi klinika eseményeire felfigyelt az egész földkerekség, hitet és reménységet nyújtanak, hogy az orvostudomány le­győzi korunk első számú csapását — a szívbetegséget. Jurij Lopuhin professzor, az orvostudományi intézet rektora, a szervátültetés la­boratóriumának vezetője: — Mint sebész, techni­kailag készen állunk a szív­átültetésre, de... Ez a „de” még vissza­tartja a világ orvosait. Meg kell állapítanunk: az emberi szívátültetés ideje még nem érkezett éL. — Rövid idő alatt min­den problémát megoldani — még senkinek sem sike­rült. A tudomány más te­rületein nem annyira fon­tos, hány év telik el kísér­letezéssel. A bioogusok számára azonban az idő szigorú bíró, mert naponta ezrek sorsát pecseteli meg a halál. Úgy vélem, min­den nehézség és befejezet­len kísérlet ellenére mégis már most tudunk beteg szervet egészségessel he­lyettesíteni. Négy feltétellel — ha az operáció tecngiká- - ja kidolgozott, ha van pre­parátum, amely elnyomja az immunitást, ha van megfelelő donor és végül, ha vannak berendezések, felszerelések, automaták, amelyek segítenek sikerte­lenség esetén is. Jelenleg még csak az elsőnél tartunk, amely egészében véve a sebészek­től függ. A másik kettő is megvan, bár korántsem tö­kéletesek. Ha veseátültetés­ről van szó, akkor a leg­utolsó feltétel is rendelke­zésre áll: a készülék — a művese. Ennek segítségé­vel az operáció előtt a beteget lényegében egészsé­gessé tesszük, természetesen csak rövid időre és ez azt jelenti, hogy jobban viseli el a műtéti beavatkozást. S ha az átültetett szerv abbahagyja működését? Itt ismét segítségére siet az apparátus. Megtisztítja a vért a salaktól, helyettesíti egy ideig a nem működő szervet, „pihenőt” ad neki. — Néha az átültetett ve­se 2—3 hétig nem műkö­dik. Hogy segítenénk ilyen­kor a speciális apparátus nélkül. Lehetőség van ar­ra is, hogy sikertelenség esetén — ha az átültetett vesét kiveti a szervezet. — az újabb operációig a ké­szülék vegye át a szerv funkcióját. — Sajnos, szívátültetés esetében ilyen helyettesítő készülék nincs. „Műszív- és tüdő” csupán rövid ideig működhet, csak az operáció alatt. Veseátültetéseket már folytatunk, s eredmé­nyeink kielégítőek. Nem szabad elfelejteni, hogy re­ménytelen betegekről van szó, akiknek operációjukig meg voltak számlálva nap­jaik. Különleges eseekben 4—5, sőt 8 évig is életben maradnak és teljesen élet­képesek. Ha még csak a veseátültetés eredményeit érhetnénk el a szívoperá­cióknál, mondhatom, meg lennénk elégedve. De a szívműtéteknél még nem várhatunk ilyen ered­ményeket, mindenek előtt azért, mert nincs olyan készülék, amely biztosítaná a sebész munkáját. Próbál­kozunk a létrehozásán, s állatokon alkalmazzuk kí­sérleteinknél. Az általam vezetett la­boratóriumban például si­keresen próbálkozunk az elektrostimulátor és a kont- ropulzátor kombinációjával. Ezeknek a berendezésclalek összekapcsolásával teher­mentesítjük a szívet, és lassúbb ütemű munkára kényszer! thetjük. Századunk technikai gon­dolkodása túlszárnyal min­den elképzelést. Nem ké­telkedem, az orvosok vé­gül megkapják a mechani­kai segítséget is. Úgy vé­lem, csak akkor lesz iga­zolható az orvosok kocká­zatvállalása szívátültetések esetében. (APN) KERESZTREJTVÉNY 1924. Január 14-én halt meg Zichy Géza zeneszerző és zongo­raművész. Mint zongoraművész­nek Európa-szerte nagy sikere volt rendkívüli előadásmód: ával. Beküldendő sorrendben: vízsz. 1. függ. 28, 13 és vízsz. SO. VÍZSZINTES: 13. Sziporkázó. 14. Az össze­gyűjtött évek száma. 15. Balato­ni üdülőhely. 16. Társas uzson­na. 19. Kocsma része, tárgyeset­ben. 20 Kevert menetrendi rö­vidítés. 21. Sportszán. 23. ...-lóg. 25. Az állóvíz. 26. Fedd. 27. Ju­goszláv városból való. 29. Éke­zettel, dátumrag. 31. Telep, te­lepülés. 33. Csabi a selypítő gyerek kiejtése szerint. 36. ML 11 38. Karcsú. 39. Obligóban van! 41. Rokon ..., ellen... 42. Heveny. 43. Irogat. 45. Vége, németül. 46. Magas fűtőértékű tüzelőanyag, helytelenül leírva. 47. Elnadrá­golni. 49 Papírra vetsz (I—Y). 53. Rossz zsargonban. 54. SÉA. 55. Fizikai fogalom. 56. Kilenc- százötven római számmal. 58. Alattomos (pl. támadás). 60. Dísze. 61. Asztatin vegyjele. 62. Káposztafajta. 64. Szörny. 66. Jó késnek van. 67. Művészi al­kotás. FÜGGŐLEGES: 2. Kevert kilós! 3. Folyó a Szovjetunióban. 4. Közterület. 5. Régi római pénz. 6. Indíték. 7. Egykori hajós. 8. Mássalhangzó kiejtve. 9. A vaj közepe! 10. Tö­rök név. 11. Sztár. 12. Ritka női név. 17. Idős. 18. Tehetős jómó­dú polgár. 21. Hím állat. 22. Az egyik oldal. 24. Szövetségi te­rület Indiában. 30. Az alumí­nium fő érce. névelővel. 32. A lecsapó villám <nn=n). 34. Há­lófülke. 35. Ov. 36. Kezemben van'!!! 37 Férfinév 39. Gyógyító. 40. Zaj. 43. Becézett női név. 44. LNU. 47 E közterületre. 48. Szabványméretű papírokat. 51. Fordított érzékszerv. 52. Véredé­nye. 57. Trikó. 59. Gondol. 60. Létezett. 61. Az építőanyag. 63. Folyadék. 65. E napon. 66. Eo. 67. Rangjelző. A megfejtéseket legkésőbb Ja­nuár 22-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el. December 31-1 rejtvénypályáza­tunk megfejtése: „Nevem Szilveszter, nincs apám, s anyám. Nem la volt, úgy találtak engem. Es hazamennem többé nem szabad.” Nyertesek: Bartos Valéria, Bu­dai Ferencné, Periinger Imréné és dr. Regős Sándor nyíregyhá­zi, Tóth Anna buji, Szántó Nóra csengerújfalui, Bóka Miklósné mándoki. Nyíri Erzsébet nagy- ecsedi. Kovács Istvánná nagy- kállói és Kelemen Imréné deme- cseri kedves rejtvény fej tőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük. Bolondos állatképek

Next

/
Thumbnails
Contents