Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-14 / 11. szám

GYEREKEKNEK ízlés és divat Elsődleges a forma, a szi­luett Minden divatigény hoz valami új formát: régen a hordóvonal uralkodott, ezt követte a zsák, a tubus, s Otthonra: Ideális a nad­rág _és a pulóver. (Fölötte vi­seljük a meleg háziköntöst.) most a trapéz. Nagyon fon­tos az anyag. Az egyenes ruhákhoz vastag, durva szö­vésű anyagok illenek. A tra­péz vonalhoz szintetikus, vagy kötött főként forma­tartó anyagok alkalmasak. Az alpaga, a yester jó szilu­ettet ad. Az új sziluett a lefelé bő­vülő mértani forma, a tra­péz. Ehhez a kalap magasí­tott ugyan, de rendszerint karima nélküli, vagy „cow­boy” kalap. A táska kicsi és szögletes, a cipő botsarkú és szintén szögletes orrú. A di­vatos nő sohasem lehet rész­leteiben, — csak kalapban, csak táskában vagy cipőben — elegáns. Az igazi elegan­cia, a formák összessége: a sziluett Mi az ízlés? Az a tehetség, vagy megtanult jó tulajdon­ság, amivel a legújabb divat­ból — egyéniségét testalka­tát az alkalomszerűséget fi­gyelembe véve —. a nő ki­választja a neki legelőnyö­sebb ruhafélét és a kiegészí­tőket. Egy kis gyakorlati tanács­adás. Reggel: általános és szük­séges a háziruha. Ez köntös, vagy pongyola. Aki ízlésesen és korszerűen akar öltözköd­ni, ne a hosszú matlasszé pon­gyolát válassza, hanem a rö­vid. jó meleg szövetből ké­szült házikabátot, hosszúnad­rággal. Munkában, iskolában, hi­vatalban legpraktikusabb a szoknya és a blúz, az új di­vat szerint mellénnyel, vagy kötött kabáttal. A teltkar- csúaknak egyenes mellényt és hosszított derekú szoknyát ajánl a tervezőnő, a magas karcsúaknak a rakott, vagy hólos szoknyát, a buggyos, bekötött blúzmegoldásokat. (Terylén anyagot, mert nem gyúródik, kopásálló; szinteti­kus blúz, amit ha este ki­mosunk, reggelre száraz, va­salni sem kell.) Alkalmi ruha: Nem azo­nos a feltűnő, túldíszített ru­hákkal. Az alkalomszerűség is többféle lehet: baráti tár­saság, koncert, színház, mo­zi, táncos szórakozóhely. Ba­ráti társaságba kis szövet­ruha, vagy finomabb szok­nya, pulóver a legmegfele­lőbb; színházba, koncertre szép szabású, egyszerű, ele­gáns, finom anyagú ruha, kompié, vagy kosztüm, tán­cos helyre dekoltált, külön­leges anyagú és szabású ruha. Munkában: Trapéz vonalú kötényszóknya, magas nyakú pulival. Szórakozáshoz: Szép min­tájú kötött kosztüm. Kisdobos a gyermek Az első osztályos gyerme­kek a tanév végén tehetnek ígéretet. Természetesen ad­dig meg kell ismerkedniük a kisdobos élettel. A gyermekek felkészítését az első osztályok nevelői végzik, a csapatvezető, illet­ve a kisdobos-felelős segít­ségével. Több úttörőrendez­vényre hívják meg az első­söket, hogy megismerjék az egyenruhás kisdobosokat, út­törőket, hallják éneküket, tapasztalják, hogy a jól dol­gozó, nemes tettet végrehaj­tó pajtásokat megdicsérik, jutalmazzák. Havonta egyszer rendez­nek számukra összejövetelt, (filmvetítést, mesedélutánt, dal- és játéktanítást). A kisdobos ígérettétel előtt hat alkalommal tart össze­jövetelt a nevelő a leendő kisdobosoknak. Ezeken is­merik meg a kicsik a 6 pon­tot, az ígérettétel szövegét; ezek megértéséhez a szülők is segíthetnek elsős gyer­mekeiknek. Tanév vége felé a nevelők szülői értekezletet tartanak, ■ természetesen meghívják a szülőket a tanulással, az élettel ismerkedő kicsinyek ünnepélyes ígérettételére. S. Az otthon levegője Az otthon levegője nem­csak a szellőztetésen múlik. Nagyon sok összetevője van annak a sajátos légkör­nek, mely lakásunkat igazi otthonná teszi. Sok fontos és jelentéktelen dologgal le­het egy lakást otthonossá varázsolni. Most csak egyről beszélnénk: a rendről. A túlzott rend nyomasztó; a lakás rabjává teszi az embert. De a rend teljes semmibe vevése sem teszi vonzóvá az otthont. Lássunk egy példát Z-ék a rendet könnyed nagyvonalúsággal kezelő fi­atal házasok. Mindketten munkába járnak. Z. délután 5-kor hazafelé tart, két kol­légájával. Mindannyiukat ér­deklő témáról, kellemesen vitatkoznak. Már-már Z-ék kapuja előtt állnak, s Z-nek ajkán a meghívás: Gyertek fel hozzánk! — Ám hirtelen felködlik előtte a vetetlen fekhely, az íróasztalán poro­sodó könyvhalmaz, tetején a reggel odavetett törülkö­zővel. Talán beviheti a ven­dégeket a konyhába?... Nem, ott van a tegnap esti mo- satlan edény, ételmaradék.» Z. tehát elbúcsúzik fanyar szájízzel; milyen jó lett vol­na pedig a kellemes szobá­ban, egy csésze gondolatéb­resztő fekete mellett folytat­ni a baráti beszélgetést! És rádöbben, milyen gondozat­lan, rendezetlen, megoldat­lan körülötte minden. Bár lakása van, nem mondhatja, hogy otthona kellemes... Lehet-e az ilyen gondon segíteni? Lehet. Ha minden­nek megvan a meghatározott helye. Ha van egy nyugodt sarok, ahová a holmikat le­rakhatjuk, s ott meg is ta­láljuk, ha a házimunkát megosztjuk a család tagjai közt; természetesen az asz- szony hozzáértő „főnökségé­vel”. A rend életszükséglet. Rendet rakni nem ötletsze­rűen kell, s nem szükséges a rendrakás rabszolgájává válnunk sem. De az otthon fogalmához hozzá tartozik a rendezettség, az állandóság, a kellemes közérzet képzete. Ezért igazi ottnon. <P.) Receptek Téli vendéglátás KAKAOS SZELET TOJAS- FEHERJE BEVONATTAL Tizenöt deka vajat 15 deka cukorral habosra keverünk, majd 3 tojassárgájaval, 3 de­ci tejföllel, 2 deka kakaóval, 1 deka vanilinnel vagy vaní­liás cukorral, kevéske sütő­porral és 20 deka liszttel ösz- szedolgozunk. Rövid ideig pihentetjük, majd alaposan kizsírozott tepsibe rakjuk és megsütjük. Amíg sül, a 3 to­jásfehérjéből és 3 evőkanál cukorból folytonos keverés mellett kemény mázt készí­tünk. A nem túlságosan ki­sütött tésztát kivesszük a sü­tőből, és vékonyan megken­jük sárgabarackízzel. Ezt vonjuk be a mázzal, amit né. hány percig a sütőbe vissza, rakva, fényes, kemény tü­körré sütünk. Hidegen sze­leteljük, forró késsel, külön­ben a máz összetörik. BÉCSI KOCKA Huszonöt deka lisztet 1 to­jássárgájával, 4 deka olvasz­tott vajjal, 15 deka vaníliás cukorral, 1 deci tejföllel és késhegynyi szódabikarbóná­val alaposan összegyúrunk. Vékony lapokat nyújtunk be. lőle, és kisebb szájú pohár­ral kiszaggatjuk. Amikor megsült, kettőt-kettőt man­dulakrémmel összeragasz­tunk. Krémje: 10 deka vajat habosra keverünk 10 deka cukorral. Adunk hozzá 10 deka őrölt mandulát és egy csapott evőkanál kakaót. MÉZES CSÓK 25 deka kenyérlisztből két egész tojással, 3 deka zsír­ral, kevés törött fahéjjal, ap­róra őrölt szegfűszeggel, kés­hegynyi szódabikarbónával lágy tésztát készítünk, hoz­záadva 10 deka meleg mé­zet. Lisztezett deszkán ujj­nyi vastagságúra nyújtjuk, majd pogácsákat szagga­tunk ki belőle. Gyors lán­gon sütjük, és még lágyan kiszedjük a tepsiből. Tálban, letakarva szikkadni hagyjuk. KARAMELLKRÉMES TORTA Hosszúkás, kész tortalapot vásárolunk, három lapra vágjuk, majd karamellkrém- mel megtöltve, egymásra ra­gasztjuk őket, és a tetejét is megkenjük. Krémje: 15 deka kockacukrot egy lá­basban, nyílt lángon folyton keverve, addig melegítünk, amig világosbarna kara­ntént nyerünk, ezután pi­ci vízzel meghintjük és kiszedjük a lábasból. Ami­kor kissé kihűlt, de még nem keményedéit meg, 15 deka vajjal sima krémmé keverjük. TÚRÓS LEPÉNY 18 deka réteslisztből 12 de­ka cukorral, két tojássárgá­jával, fél citrom reszelt hé­jával, 1 deci tejföllel, csipet­nyi sóval, 12 deka marga­rinnal, késhegynyi sütőporral lágy tésztát gyúrunk. Két lapban ujjnyi vastagságúra nyújtjuk, és az egyik la­pot óvatosan (könnyen tö­rik!) a tepsibe rakjuk. Rá­kenjük a túrókrémet, majd a másik lappal beborítva, takaréklángon jól átsütjük. Krémje: fél kiló — szitán áttört — túrót két tojássár­gájával, ízlés szerint cukor­ral, fél citrom reszelt héjá­val összekeverünk. Ezután hozzáadjuk a két tojás ke­ményre vert, kevés vaníliá­val ízesített habját is. PÁRIZSI krém Tizenöt deka párizsit fi­nomra őrölünk, 1 deci sűrű tejföllel, 1 átdgrált kocka­sajttal ízesítve simára kever­jük. Uborkaszeletekkel és vajgolyócskákkal díszíth|t- jük. VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő. 7. ...mezővásár­hely. 8. Gál László. 9. Római 450 és 50. 11. Régi űrmérték. 12. EA. 13. Némán kiemel!!! 14. Kétje­gyű mássalhangzó. 15. Elmés. 19. Megfejtendő. 23. Megfejtendő. 24. Elavult feudális szék. (—’). 26. Nád betűi keverve. 27. Tiltó szó. 29. Alkony. 30. Asszony. 31. Személyénél. 33. Fordított muta­tószó. 34. Klorofill tartalmú élő­lény. FÜGGŐLEGES: 1. Soklábű rovar. í. Államnak fizetett százalék. 3. Vissza: ...csont (mellcsont). 4. Dél-európai nép. 5. ... Baba és a negyven rabló. 6. E helyre. 7. Sápadt, költői nyelvezettel. 10. Leballag­tak. 16. Kihajt. 17. Észak-ma- gyarországi ipari város. 18. Ta­gadószó. 20. És, latinul. 21. NRE. 22. Szenny. 27. Stráf. 28. Névelő. 31. Asszony. 32. Bank közepe. Megfejtendő: A ... vízszintes 1, 19, 23 ... bal­lada megyénk egyik legszebb népköltészeti alkotása. Múlt heti megfejtés: — MÓRICZ ZS. — LÉGY áö MINDHALÁLIG — Könyvjutalom: Hubert Agnes Nyíregyháza, Szalay Gyöngyike Tyúkod és Hajzer Ilona Nyírpa- zony. É lt egyszer régesrégen egy hatalmas várúr, aki már dolga híján egye­bet se csinált, mint napkel­tétől napnyugtáig a legye­ket csapdosta a csizmája szárán. Egy nap aztán be­leunt ebbe a foglalatosság­ba, s valami szórakozásra áhítozott, amivel agyonüt­hetné a lassan múló időt. Hivatta hát a szolgáját és ezt a parancsot adta neki: — Lemégy a városba és három nap múlva idehozod mulattatásomra a három legegyügyübb embert, akit ott előtalálsz. De úgy igye­kezz ám, hogy ha jól vég- zed a dolgod, a három em­berért három arany üti a markodat: viszont ha nél­külük térsz vissza, nem három arany, hanem há­rom suhogó vesszőcsapás lesz a jutalmad! A szolga mit tehetett mást, fogta magát lebandu­kolt a városba, s jól kinyi­totta a szemét, hogy eleget tehessen ura bolondos kí­vánságának. Mindjárt első nap szerencséje volt. Elé­be került egy öregember, aki szamáron ülve, nehéz liszteszsákot tartott a vál­lán, nagyokat nyögve a súlyos tehertől és az igye­kezettől, hogy a zsákot egyensúlyban tartsa. — Pulikutya legyek hat hétig, ha ez a jámbor vén nem esett a feje lágyára pendelyes korában! — csó­válta meg a fejét a szolga. — Már hogy lehet valaki olyan együgyű, hogy nem a szamárra rakja a terhet, hanem a vállára?! — No, jöjjön csak öregapám, az urasag hivatja! Másnap sem kellett so­káig keresgélnie a szolgá­nak. Csakhamar útjába akadt egy legény, aki ha­talmas szál gerendával akart bejutni egy kapun, de hasztalan mesterkedett, mert a gerendát keresztben tartotta a hátán. — Ennek is eggyel keve­sebb kerék forog a masiná­jában, mint kellene! — ál­lapította meg a szolga, az­zal a, legényt is odaintetle a vénember mellé: — Te is velünk jössz! Hanem harmadnap cser­ben hagyta őt a jószeren­cse. Hiába járta keresilül- kasul a város minden ze- gét-zugát, hiába nézte ki majd a szeme bogarát, nem talált senkit, aki ura hóbortjának megfelelt vol­na. Végül is ráesteledett, tovább nem várhatott, el­indult hát hazafelé, a két ügyefogyottal. A három együgyű — Már lesz, ami lesz — gondolta magában — jutal­mat nem kapok, az szent, de két botütéstől megme- nekszem, hiszen csak egy híja van a háromnak! A várúr meghallgatta a szolga jelentését u két együgyű cselekedetéről, az­tán elégedetten bólintott: — Jól van fickó, helye­sen jártál el. Ennek a vén tökfilkónak gyalog kellett volna mennie a terhével, ez a fajankó meg simán bemehetett volna a kapun, ha kettefűrészeli a geren­dát. Hanem hol van a har­madik együgyű? A szolga nyelt egy na­gyot, aztán elszántan így szólt: — Megbocsáss uram, de azt csak akkor árulhatom el, ha megígéred, hogy nem haragszol. A várúr rábámult. — Miféle botor beszéd ez? Már miért haragudnék? — Azt megtudod, ha bí­rom .az ígéretedet. — No jó, megígérem, hogy nem haragszom! — egyezett bele az uraság. — De most már bökd ki, hol a harmadik együgyű? — Itt — felelt csöndeseit a szolga. A várúr nagyot nézett. — Itt? Ki légyen az? — Te, uram! — hangzott a válasz. Hej, felugrott a gazdája, mintha kígyó mart volna belé: — Te orcátlan vakmerő — kiáltotta méregtől vö­rösen —, hogy mersz ilyet mondani? Mindjárt leülte­tem a fejedet! — De bizony nem teszed te azt, uram — mondotta nyugodtan a szolga. — Egy azért, mert megígérted, hogy nem haragszol, s nem hinném, hogy megszeged a szavad; más meg azért, mert nem hazugság, amit állítottam, hanem tiszta színvaló. Mert lásd, a vén­ember akkor cselekedett volna helyesen, ha a zsákot nem a vállára, hanem ma­ga elé, a szamárra rakta volna; a legény meg akkor, ha megfordítja a gerendái, s nem keresztben, hanem hosszában viszi. Aki ezt nem találta ki, az bíz a harmadik együgyű, akár­hogy is nézem a dolgot! A várúr dühében meg akarta korbácsoltatni az emberét, de aztán belátta, hogy mégis csak a szolgá­jának van igaza, s odaad■> ta neki a három aranyat. Gallay Sándof Törd a tejedl

Next

/
Thumbnails
Contents