Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-28 / 23. szám
Kezdeményezően, késedelem nélkfll — Szabolcs-Szalmár érdekében Mostoha gyerek-e Kisvárda ? Válasz egy ok nélkül aggódó patriótának Amikor a hatalmat kellett kiragadni a nép elnyomói kezéből, a kommunisták alkották az első sort. Amikor életet kellett teremteni a háborús romokon, amikor értékálló pénzre volt szükség s amikor terítettebb asztalra vágytak a dolgozó milliók, a párt öntötte programba az emberek vágyait, terveit S később, ahogy fékezője lett a magyar mezőgazdaságnak a kisparcella, újra a párt kezdeményezte a nagyüzemi mezőgazdaság kialakítását Nemcsak a történelmi szükség felismerése, hanem a programok következetes végrehajtása képezi annak a bizalomnak a forrását mely pártunk politikáját mind szélesebb körben övezi. Számtalan bizonyítékát tapasztalta már népünk annak, hogy a párt nagy felelősséggel, a dolgozó ember javára jelöli meg a legfontosabb tennivalókat, s vállalja a megvalósítás feladatát is. Növelte és mélyíti e bizalmat, ragaszkodást az az őszinteség, mely a munka során kiütköző hibák feltárásában is jellemzi pártunk politikáját Most, amikor a szocializmus építésének meggyorsítása új követelményeket támaszt velünk szemben, ismét a párt a kezdeményező. Kutatta és megtalálta azokat a gátakat, amelyek gazdasági életünkben nehezítik a kibontakozást s kellő megfontolás után döntött a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése mellett. A Központi Bizottság határozatának szellemében január elején a megyei pártbizottság már Szabolcs-Szatmár sajátos gondjait, nehézségeit felölelő feladattervet fogadott el. Ez a program a reális helyzetből kiindulva átfogóan sűríti azokat a főbb tennivalókat, amelyek megyénk mezőgazdaságára, iparára, kereskedelmére hárulnak a gazdasági reform eredményes végrehajtása során. Ugyanakkor irányt mutat az új viszonyok közepette a szocialista közgondolkodás további gazdagodásához. Minden tervnek a megvalósítás az igazi fokmérője. Ehhez pedig az szükséges, hogy a célok gyakorlati megvalósítói ismerjék és megértsék, támogassák a jó elképzeléseket. Rövid két héttel a megyei feladatterv jóváhagyását követően valamennyi járási pártbizottságunk még konkrétabb elemzés alapján készítette el saját tervét, amit néhány napja már a legilletékesebbekkel, a községek, üzemek po- M.tikai, gazdasági vezetőivel ismertettek. Jóllehet, ezek a járási elképzelések a megyei pártbizottság programja szellemében készültek, korántsem egyszerű másolatok. Járási pártbizottságaink az eddigieknél is mélyrehatóbban kutatták a termelés, az együttélés eredményeit, ellentmondásait s ennek birtokában állították össze cselekvési programjaikat. Nincs egyetlen járás sem, ahol a fő gondolatot másként fogalmazták volna: élni az új gazdasági mechanizmus adta nagyobb lehetőségekkel! Viszont az a felismerés is általános, hogy sok még a tennivaló az állam és a vállalat, termelőszövetkezet, valamint a dolgozók kapcsolatát rendező jogszabályok megismerésében, mely nélkül megvalósíthatatlan az érdekek egyeztetése. Megyénk jellegéből fakadóan a legtöbb probléma a termelő- szövetkezeteknél jelentkezik e vonatkozásban. Az új törvények és a nagyobb önállóság kölcsönhatását nem mindenütt látják még tisztán, ami pedig alapvető jelentőségű például a tsz-alapsza- bályok elkészítésében, a demokrácia szélesítésében. Sürgős feladat e hiány pótlása. Ugyanakkor minden eddiginél jobban reflektorfénybe kerültek a gazdasági vezetők, akiknek kezdeményező készségére most inkább szükség van, mint valaha. Van már erre jó példa szép számmal. A kisvárdai járásban például jobban kívánnak támaszkodni a helybeli kísérleti gazdaság tudományos eredményeire. A baktaló- rántházi csakúgy, mint a többi járás, vállalattá akarja fejleszteni a tsz-közi vállalkozást, hogy enyhítsen a létesítményekhez szükséges kivitelezői kapacitáson. Dicséretes kezdeményezés, bátor vállalkozás példájával szolgálnak máris a nyíregyházi és a fehérgyarmati járásban a lakosság jobb ellátására. Az utóbbi helyen például a földművesszövetkezet ezer darab sertés hizlalásával akar javítani a helyi ellátáson, a töltelékáru évtizedes gondját saját üzemmel szüntetik meg. Figyelmet érdemelnek azok a törekvések is, melyekkel megyénk ipari üzemei szeretnék bővíteni a termelésüket, növelni a foglalkoztatást. Uj vonás, hogy a tsz-ek és a ktsz-ek keresik a lehetőséget a közös ipari vállalkozásnak, mellyel elsőként a lakossági igényeket tudják az eddiginél jobban kielégíteni. Kezdeményezően, de nem meggondolatlanul! — ez a cél is végigvonul a járási programokon. Intő példa, hogy néhány termelőszövetkezetünk elhamarkodottan vállalkozott gépjavításra, akkor, amikor ennek mégnem voltak meg a feltételei. Másutt indokolatlanul siettetik a hűtőházak építését, melynek kiszolgálásához még jelentős népgazdasági segítség, a szállítási körülmények javítása szükséges. Megyénk iparában a sereg jó kezdeményezés mellett találkozni a népgazdaság érdekével nem egyező próbálkozásokkal is. Például azzal, hogy nélkülözhetetlen ellátási cikk termelését azért próbálták csökkenteni, mert annak „csak” fix ára van s a szabad ár nagyobb bevétel lehetőségét csillantotta. Járási pártbizottságaink hívták fel a figyelmet arra is, hogy néhány kisipari szövetkezet csak a busásan jövedelmező szolgáltatást akarja fejleszteni, miközben megfeledkezik legalapvetőbb funkciójáról. E példákból is kitűnik, hogy napjainkban az embereket legközvetlenebbül érintő kérdésekről folytatnak tanácskozásokat, beszélgetéseket járási pártbizottságaink. A szó teljes értelmében politikai fórumok ezek, hiszen a termelés, a beruházás, az értékesítés problémaköre mindenütt kibővül olyan lényeges kérdések tisztázásával: miként erősíthető a párt irányító, ellenőrző szerepe; milyen új követelményekkel kell szembenézni a vezetés színvonala emelésében s egyáltalán, miként lehet és kell megnyerni a dolgozókat az ígéretes céloknak. Nagy felelősséggel szólnak eközben a kommunista példamutatás megnövekedett szükségéről, arról, hogy az alap- szervezetek munkájának javítása, a vezetők egységének erősítése döntő lesz a próbálkozások sikerében. Csakis ilyen úton lehet jó mederbe terelni az okos, megfontolt kezdeményezéseket. Vezetők és beosztottak, párttagok és pártonkívüliek százait, ezreit serkentette cselekvésre a megyei párt- bizottság feladatterve. Most ■ már az alapszervezetek öntik formába a legfontosabb céljaikat. S ha meggondoljuk, hogy az új gazdasági mechanizmus alig egy hónapja lépett életbe, jólesően írhatjuk le: megyénkben késlekedés nélkül, bizakodással és kezdeményezően láttunk hozzá a szocializmus alapjait erősítő, mindannyiunk javát szolgáló új gazdasági mechanizmus eredményes meghonosításához. Sünonfalvy Tibor aláírással érkezett levél egy kisvárdai patriótától, amelyben azt kifogásolja, hogy Kisvárda nem fejlődik, e járási székhely fejlesztésére nem gondol senki. Címét nem közölte. Szándékunk az volt, hogy megkeressük és sétára invitáljuk: együtt mérlegeljük miben van igaza, s miben nincs. Kisvárdán, a községi tanácson 117 utca nyilvántartásában 13 ezer lakó között kerestük a nevét, de nem találtuk. Így az arra illetékes tanács vb elnökkel, Szabó Ferenccel és a községi pártbizottság titkárával, Nyakó Sándorral indultunk el „felfedező” körútra. Sportpálya festői környezetben A Simonfalvy Tibor név- möge rejtőzött valaki levelében ezt írja: „Mikor lesz Kisvárdának elfogadható sportpályája?” Igaz a régi pálya korszerűtlen volt Helyén most kórház van. Korszerű gyermekosztály, hetvenagyas szülészét, s mellette véradó- állomás. 18 milliót áldozott rá az állam. Fejlődése is biztosítva van. Uj modern korház terve készül, 48D ágyas lesz, s 1970-ben kezdik az építését Ide tervezik az új SZTK rendelőintézetet is. Mellé orvosi lakások épülnek. Szabó Ferenc: „A sportpálya ideális, szép környezetben, a várfürdő szomszédságában kapott helyett Fekvése talán a legszebb a megyében. Tavaly került felújításra. Felszántották, füvesítették, körülkerítették, s a termálfürdő vizével fogják öntözni. Ezért az öntözőberendezést is korszerűsítettük. Újjáépítették az öltözőket Ezekre a társadalmi munkával együtt több mint 200 ezer forintot fordított a tanács”. „A Vulkán mellett csupán néhány ktsz van. Ezen kívül semmi munkalehetőség. Mikor épül üzem, hogyan fejlődik iparilag a község?” — hangzik a levél. Nyakó Sándor: „Felszabadulásig manufakturális üzem volt a Vulkán. 250 embernek adott munkát Most 700-at foglalkoztat Országos jelentőségű üzemmé fejlődött. Itt gyártják a radiátorokat. Ebben az évben 127 millió termelési értéket állítanak elő. Tavaly üzemcsarnokok, ebédlő, szociális létesítmények épültek. Erre több milliót fordítottak. Hatmillióból korszerűsítik a radiátorgyártást Uj gépeket szereznek be az NDK-ból. De új termék gyártása is kilátásban van”. Szabó Ferenc: „Most készül Kisvárda ipartelepének a rendezési terve. Felmértük a szükséges területi igényeket, beszéltünk azoknak a vállalatoknak a vezetőivel, akik Kisvárdára akarnak települni, itt akarnak építeni. Itt épít a MÉK almatárolót, az AGROKER raktárt, a vasút mellé települnek korszerű épületeikkel a ktsz-ek, mód nyílik fejlődésükre és épül egy vegyiraktár is. Most alakított a községi tanács is egy községgazdálkodási üzemet. Ez 110 dolgozót foglalkoztat Építőipari részlegében 60 szakember talált, munkát akik más megyékből hazajöttek”. öt ktsz működik. Különösen sokat fejlődött az építőipari, ahol 240 embert foglalkoztatnak. A ruhaipariban főleg nők dolgoznak. Termékeik sok államba eljutottak. Ez a ktsz most vásárolta meg a régi villamos malom épületét. Ez évben kezdik átépítését, ahol újabb 80—100 nő jut munkához. Jelentős üzem a Vas és Gépipari Ktsz. Uj telephelyet épít az építőipari, a Vas és Gépipari Ktsz, s ez fejlődésüket meggyorsítja. A cipőipariak szép munkacsarnokot építettek. Egyik korszerű, fejlődés előtt álló üzeme Kisvárdának a Bútoripari Vállalat. 1970-re már 400 munkást foglalkoztat. Fényezett, kárpitozott szobabútorokat gyártanak. Ezt fejlesztik tovább. Fejlődés előtt áll a gépjavító állomás is. Szabó Ferenc: „Néhány év múlva eljutunk odáig, hogy helyből nem is tudjuk biztosítani a munkaerőt”. Korszerű üzlethálózat Simonfalvy Tibor: „Van-e Kisvárdának egy rendes üzletháza? Csak a régieket tákolgatják, újra nem jut”. Kisvárdának korszerű, szakosított üzlethálózata van. A felszabadulás előtti időkre jellemző szatócsboltokat megszüntették. Jelenleg 77 kiskereskedelmi bolt van. Ebből 42 élelmiszer, 12 ruházati, 2 vegyiáru, 5 műszaki, 6 kultúrcikk és 7 egyéb. Két TÜZÉP-telepe, gázcseretelep, melyet tovább fejlesztenek. Innen látják el a járás 3500 gáa igényét Szabó Ferenc: „Nagy üzletházunk nem volt, ez igaz. De ez évben a Lenin utcában, az üzletnegyed közepén 10 milliós költséggel megkezdi az fmsz a kétemeletes ABC és ruházati áruház építését. Az Árpád utcán élelmiszerbolt es bisztró nyílik. A Dózsa György utcán kisvendéglő. A várfürdőben halászianya, amely télen-nyáron üzemelni fog. Ezenkívül szikvíz- bambi üzem, jegyár létesül. 1968—69-ben 3 millióból megépül a korszerű műszaki áruház is. Vizmü, termálfürdő Patriótánk következő sorai arról szólnak, hogy Kisvárda nem épül, nem szépül, s a felszabadulás óta visszafejlődött. Csak néhány tény ennek cáfolatára. Felszabadulás előtt nem sok utcában volt villany. Most mind a 117-ben villany világit. Az államnak 800 ezer forintjába került a neonosítás. Az utóbbi négy évben ötven állami lakás épült. Az elmúlt tíz év alatt 455 családi ház, új utcák. Két év alatt 800 ezer forintot fordított a tanács járdák építésére. Ez évben két új műút épül kétmillióból a Vasút és a Serház utcán. Felújítják a Petőfi utat is. Szabó Ferenc: „A va-für dő megépítése, a termálvízzel együtt hatmillióba került. Ez évben 400 ezer forintos költséggel megépí- jük a gyermekmedencét is. Terv van arra, hogy fedett medence is épül, télen is üzemelni fog. Megkezdtük a vízmű építését is. Ez 30 millióba lesz, ha elkészül. S ezzel Simonfalvy Tibor részben választ kapott arra a kérdésre is, „mikor lesz város Kisvárda?” Ezek szükségesek hozzá. Jó úton haladnak. Kibontakozóban egy mozgalom itt „Egy napot Kis- várdáért”. Ezt az 1967 november 7-i ünnepi tanácsülésen fogadta el a községi tanács. Hagyomány a társadalmi munka Kisvárdán. Az elmúlt két évben csaknem másfél millió értékű munkát végzett el a lakosság. Erről 120 igazi kisvárdai patrióta kapott elismerő oklevelet. Minden kisvárdainak tennie kell azért, hogy tovább fejlődjön ez a járási székhely. Farkas Kálmán Nem élt hiába Szalon Rezső születésének 80. évfordulójára Január 31-én lenne 80 éves. Hatvankilenc esztendejéből 54-et a munkásmozgalomban töltött. Azok közé a szerencsések közé tartozott. akik megérték a felszabadult, szocialista Magyarországot Azok közé, akik még láthatták harcaik gyümölcsét, ha körülnéztek az országban, elmentek az üzembe, ahol dolgoztak, láthatták szülőfalujuk szocialista fejlődését. Sokszor hangoztatta, milyen jó volna újra fiatalnak lenni a szocialista Magyarországon. Fiatalnak tenni, de azért magában őrizni a munkás- mozgalomban eltöltött több mint fél évszázad rengeteg emlékét, ezernyi tapasztalatát. Hacsak tehette, fia'a- lokkal vette magát körül, s elmondott egy-egy izgalmas kalandot mindig tanulságos történetet páratlanul gazdag életútjáról. Gyakran számba vette az 1905-ös harcokat; felidézte a vérvörös csütörtököt, az első világháborút, az őszirózsás forradalmat, a párt felej'hetetlen alakuló kongresszusát, a dicső Tanács- köztársaság 133 napját, a bécsi emigráció keserű időszakát, a szocialista faluért vívott nehéz csatákat • Ukrajnában. a spanyol szabadságharcot, a Nagy Honvédő Háborút. Az egyszerű vasipari munkás a magyar munkás- mozgalom magas tisztségeibe emelkedett; a Kommunisták Magyarországi Pártja első Központi Bizottságának tagja, majd a Tanácsköztársaság népbiztoshelyettese lett. De bármilyen poszton dolgozott, élete végéig megmaradt egyszerű, egyenes szívű harcosnak, annak, akinek munkástársai a Váci úti gyárakban a MÁVAG-ban, a Ganz Vagongyárban megismerték. A fiatalokkal való beszélgetése során sokszor szóba hozta a magyar munkás- mozgalom dicső napjait. Rá emlékezve, hadd idézzük most egy eleven, színes történetét. Abból az időből való, amikor a polgári köztársaság már utolsó fegyveréhez, az erőszakhoz nyúlt és az erjedés, a forradalom szelleme a hadseregbe is behatolt. A Visegrádi utcai helyiségben együtt ült a Központi Bizottság. Az ablakból láttuk — körülfogtak bennünket! Nincs menekülés. — Házkutatás! — kiáltotta kívülről valaki, s a nehéz bakancsok döngése után felpattantak az ajtók. Szívünk úgy kalapált, hogy majd szétvetette a mellünket. Mi lesz most? Mire szánták el magukat a „szocialista” miniszter urak? Vajon letartóztatnak bennünket? Katonák nyomultak be a szobába, egy goromba, fekete bajuszú tiszt vezetésével. Az egyik hullámos hajú szőke kiskatona ismerősnek tűnt. Valahol már találkoztunk. Úgy emlékeztem, akkor, amikor a 32-es ezrednél voltam agitálni. Fiókok csapódtak a földre. Székek borultak, iratok zizegtek a levegőben, nyomtatványok hevertek szerteszét. A hullámos hajú szőke kiskatona immel-ámmal szedegette a padlóról a röpcédulákat. Ajtók csapódtak, s a parancsnok, mint akit kergetnek, Ide-oda szaladgált, kardhüvelye be-beakadt a felborult székekbe, az ajtók lengő szárnyaiba. Egyszer itt, másszor ott kapott fel egy géppel írt lapot, mohón belefutott, s máris egy katonához ugrott, hogy megnézze: miféle irat akadt a kezébe? Az ajtók, ablakok tárva- nyitva voltak. Fáztam. Talán még a fogaim is összekoccantak. A kiskatona leült. Élére állított egy asztalfiókot, mintha csak lovagolna, átalvetette rajta a lábát, s olvasni kezdett. Leninről. Megállt mellette egy másik társa, fölé hajolt, beleolvasott a könyvbe. Aztán már négyen öten voltak: mind olvasott. Úgy harapózott el ez a szótlan változás, mint egy betegség. Egy szó sem hangzott ei, csak csendben a könyveket, az újságokat bújták. A parancsnok idegesen rohangált — Mi van itt? Olvasódélután?! Az egyik katona kezéből kiszakított egy lapot. A közlegény ökle összezárult. Csend, lett. ijesztő csend. — A parancsot teljesíteni! — ordította a tiszt. Senki sem mozdult. Láttam az összébbhúzódott szemeket, a megmerevedett arcokat, egyik-másikén a végigsuhanó félelmet is, de a legtöbbjén a dacot, az elszántságot. Mi győzhette meg őket? Nyilván nemcsak az, hogy belelapozok néhány írásba. S ekkor jöttem rá hogy mi sem ismerjük eléggé az embereket.. Mi, kommunisták sem tudtuk felmérni teljesen, hogy mit hordoz méhé- ben a szétzilált, szertelen idő A tiszt kardjával hadonászott, de már nem figyeltek rá. Az meg úgy rohant el, mint egy eszelős. S a felforgatott szobában, ki hová tudott, leült. Mi pedig magyarázni kezdtünk a katonáknak Lenin könyvéről. a proletárdiktatúráról. Aztán egyik-másik katona a sztrájkról, a földről kezdett beszélni. — Szeretnék néhány dolgot elvinni innen — szólalt meg halkan a hullámos hajú, szőke kiskatona. — Néhány újságot és a Leninről szóló könyvet. Az ezredben is sokan szeretnének hallani róla. Aztán elmentek. Kavarogtak bennem a gondolatok. Mindig hittem az emberekben, de ilyet sosem mertem képzelni. Ez minden fantáziát felülmúlt. Hiszen akkor már nincs messze az idő... Nem lehet távol... Erre gondoltam, címig a szétdobált iratokat összeszedtük, s rendet teremtettünk a szobában. Lassan besötétedett. — Ismét körülfogtak bennünket! — kiáltott fel hirtelen valaki. S valóban, az ajtó sarkig kitárult A mosolygós szemű, szőke hajú kiskatona lépett be szakaszával. Szabályosan tisztelgett és jelentett: — A 32-es gyalogezred ötödik szakasza megjelent! A Kommunisták Magyarországi Pártja helyiségét minden támadás ellen megvéd- jük! Úgy jelentkezett szolgálattételre, mintha feljebbvalói lettünk volna. <W
