Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-26 / 21. szám
Felháborodás a nemzetközi közvéleményben a kémhajó miatt A képen: a „Pueblo" nevű amerikai fegyveres kémhajó. Az Egyesült Államok provokációja a Japán-tengeren érthető aggodalmat és felháborodást keltett a nemzetközi közvéleményben. Még a Pentagon sem tagadja, hogy a Pueblo amerikai hajó, amelyet a KNDK partiadnál tartóztattak fel, kémfeladatot teljesített. Washingtonban nyilvánvaló zavart okozott az, hogy közzétették a Pueblo kapitányának nyilatkozatát, aki elismerte: hajójával megsértette a KNDK területi vizeit (A kapitány beismerő nyilatkozatát a rádió a kapitány hangján is sugározta — a s-erk.) Jellemző, hogy r< hivatalos amerikai változatot (amely afféle szabvánnyá lett az ilyesfajta akciók kudarcának megmagyarázására) még a legtöbb nyugati lap sem hajlandó elfogadni. „Indokolt az az aggodalom — írja az angol Financial Times —, hogy Amerikát újra olyan hazugságon kapják rajta, amellyel kémtevékenységét akarja leplezni”. A hivatalos amerikai propaganda a háborús hisztéria újabb hullámát akarja elindítni az országban. Ugyanakkor a Washington Post figyelmeztetett arra, hogy a széles közvéleményt, amelynek hazudtak az U—2- es kém repülőgép esetével kapcsolatban, amelyet legalábbis félre informáltak a A Norvég Kommunista Párt elnöke a budapesti találkozóról Varsó (MTI): A Trybuna Ludu csütörtöki száma közli saját oslói tudósítójának jelentését arról, hogy Reider Larsen, a Norvég Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke a Friheten című lapnak adott nyilatkozatában kommentálta a párt Központi Bizottságának a budapesti konzultatív tanácskozással kapcsolatos döntését, amelynek értelmében a norvég kommunisták, mint megfigyelők részt vesznek a budapesti tanácskozáson. Arra a kérdésre, hogy a döntés a párt eddigi irányvonalának megváltoztatását jelenti-e, Reider Larsen kijelentette': Mindenekeüőtt úgy véljük, nagy kár lenne, ha a kommunista világmozgalom tartósan egymás ellen küzdő részekre szakadna, s ezért a nyugodt és tárgyilagos, tehát pozitív vita hívei vagyunk. A kommunista pártok különböző körülmények között dolgoznak, ennélfogva sok kérdésben álláspontjuk eltérő. Gyümölcsöző eszmecseréről csak akkor lehet szó, ha feltétlenül tiszteletben tartják a szuverén pártok döntéseit. Reider Larsen válaszolt arra a kérdésre is, hogy a Norvég KP ellenzi-e a kommunisták világméretű tanácskozásának összehívását. Válaszában kifejtette: Sohasem foglaltunk állást az ilyen tanácskozás ellen. Kijelentettük, a tanácskozást olyan alapos előkészítés után kell összehivni, amely széles körű konzultációkat foglal magában. Kijelentettük továbbá azt is, hogy elleneznénk minden olyan tanácskozást, amelynek célja valamely párt elmarasztalása volna. De az is a véleményünk, hogy a világméretű tanácskozásnak óriási jelentősége lenne ma, ha a pártok megegyeznének az ösz- szehívásában. Ez ugyanis konzultatív tanácskozás, amelyen a pártok kicserélik nézeteiket. A legnagyobb mértékben érdekeltek vagyunk az ilyen nézetek kicserélésében, és ezért határoztuk el, hogy részt veszünk a budapesti találkozón. 11. Galamb a tiszti iskola ablakából nézte a sivatagba Induló szakasz készülődését. Mit kellene tenni? Istenem!... A Faubourg Mont- martreon egy szegény özvegyasszony és egy kedves finom leány, akiket legjobban szeret a világon, tízezer dollárt kapnának, és ehhez csak egy ilyen semmittevőt Tonkini-őbölben lezajlott eseményekkel kapcsolatban és enyhén szólva megtévesztettek egy másik kémhajó történetével kapcsolatban... Nem lehet kielégíteni vagy megnyugtatni ugyanazokkal a régi fogásokkal”. Vietnami harcok A Khe Sanh-i amerikai támaszpontra nehezedő nyomás és a tüzérségi támadások következtében az amerikai tengerészgyalogosok kénytelenek voltak visszavonulni a tábor első védelmi vonalából. A nehéztüzérség szerda este két hullámban intézett támadást Khe Sanh ellen. A Da Nang-i amerikai támaszpont rádiósai szerda este üzeneteket kaptak Khe Sanhból, amelyekben azt kérték, hogy függesszék fel az utánpótlási szállítmányokat, mivel a sűrű tüzelés következtében a tengerészgyalogosok nem tudják elhagyni fedezékeikéi a szállítmányok átvételére. A DNFF hírügynökségé nek egy összefoglaló jelentése szerint január első nap jában a felszabadító hadse reg egységei több mint 50'. ellenséges katonát tettei harcképtelenné Rach Gir tartományban. Mint az AFP Saigonból jelenti, a dél-vietnami partizánok csütörtök reggel Saigontól 28 kilométerre lelőttek egy amerikai helikoptert. Négy amerikai katona meghalt léha alaknak kellene meg- hani, amilyen ő. Hát még meghalni sem hagyják az embert?! Szerencséje volt. Ezen az órán a katonai büntetőtörvénykönyvről oktatták őket Az előadás végén Galamb boldogan fellélegzett. Az oktató többek között ezt a paragrafust is ismertette: „A csapattesttől megkísérelt szökés valamennyi kedvezmény és megkülönböztetés megvonásával jár. Altisztjelöltek visszakerülnek legénységi állományba, előző szolgálati helyükre.” Nincs semmi baj! Még ma megszökik, elmegy az uszodába, és holnapután, a törvény értelmében, régi beosztásában elindul a többiekkel együtt a sivatagba. Egy óra múlva az , erőd hátsó udvarán felmászott az esőcsatornán, és mikor a poszt kissé eltávolodott, átvetette magát a falon. Azután szaladt... Takarodó után nyolc őrjárat indult a keresésére, és Latouret őrmester búsko- moran tépdeste ajaksörtéit. Nyugodtan sétált a kikötő pálmái alatt, hallgatta a rakodást, a hajótülkök és az autódudák lármáját, boldogan szívta be a dagállyal Islingtoni anziksz A félkarú rab'ő ára India ünnepén Ugyan kinek jutna ma eszébe, hogy Indiát a fiatal államok közé sorolja? Pedig ez a hatalmas, csaknem öt- százmillió lelket számláló ázsiai ország alig negyed százada még a brit birodalom része volt, s a függetlenség elnyerése után az önállóságot jelképező köztársasági államformát csupán ma 18 esztendeje kiáltották ki. A mai újságolvasó közönségnek az a fiatalabb nemzedéke, amely már csak a történelemkönyvekből ismeri e hatalmas ország hosz- szú függetlenségi küzdelmét, magától értetődő természetességgel tartja számon Indiát a tekintélyes államok között. Ha arra keresünk választ, mi a titka ennek az általános elismerésnek, a feleletet abban a békés egymás mellett élési és el nem kötelezettségi politikában találjuk, amely a külvilág számára sokáig az elhunyt Nehru miniszterelnök nevéhez fűződött. Mi, akik mindig is nagyra becsültük Indiának a világbéke megszilárdítását, a konfliktusok elsimítását célzó erőfeszítéseit, megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy Indira Gandhi asszony, Nehru leánya, India mai miniszterelnöke, e jótékony nemzetközi hatású politika folytató- , sában méltó örököse atyjá- > nak. 1 Az a tény, hogy India nemzeti ünnepére az ország fővárosába érkezett Koszi- gin szovjet miniszterelnök is, azt a megbecsülést tükrözi, amellyel a Szovjetunió, miként a legtöbb szocialista ország, a pozitív semlegesség útját járó Indiai Köztársaság iránt viseltetik. Nemzeti ünnepén azt kívánjuk Indiának, hogy továbbra is szilárd léptekkel haladjon azon az úton, amelyen oly sok elismerést vívott ki magának a nemzetek közösségében. Prága (CTK): Szerdán Prágában ülést tartott a Csehszlovák író- szövetség Központi Bizottsága, behatóan megvitatta és teljes mértékben magáévá tette a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának decemberi és januári plénumán hozott határozatokat. A Csehszlovák írószövetség Központi Bizottsága az írószövetség elnökévé Eduard Goldstückert, helyetteseivé 3. Szórakozásra tehát nem jut pénz, pedig idő jutna rá bőven. Akkor hát hogy telnek az esték és egyáltalán, hogyan telik el a nap? Bob reggel fél nyolckor kel, reggelire felhajt egy pohár tejet, és negyed óra múlva már a kapuból integet. Nyolcra jár. s a gyárhoz vezető tíz-tizenöt perces utat gyalog teszi meg, közlekedésre tehát nem kell költenie. Tíz órakor 10 perces teaszünet, teát és szendvicseket lehet kapni a vállalat büféjében. — Négy penny volt egy csésze tea, — meséli Bob — egészen addig, míg az igazgatóság egyszer úgy döntött, hogy szerencsejáték automatákat állít fel a kantinban A munkások „félkarú rablónak” hívják ezeket a masinákat, melyek marokszám nyelik el a hatpennys ezüstpénzt, márpedig effajta állandó kísértés a munkahelyen tarthatatlan. A szak- szervezet tiltakozott, nem engedte be a félkarú rablót, de azt hiszi a tisztelt igazgatóság lemondott a betervezett haszonról? Szó se róla. Helyette felemelték egy pennyvel a tea árát. — Hol ebédel? — Itthon. Egyes gyárakban van étkeztetés három és fél shillingért, nálunk nincs. Az ebédszünet egy óra, s ezalatt szabadon ki-bejárkál- hatok a gyárból. — Segít Junenak a háztartásban? — Mint minden férj — mondja Bob magától értetődő természetességgel, és én szégyellném felvilágosítani, hogy ez csak Angliában pedig Miloslav Valeket és Jan Proczhazkát választotta. Az ülésen elhatározták, hogy a Literami Noviny helyett a szövetség új hetilapot ad ki Literarni Listy címmel. Ennek főszerkesztőjévé Dusán Hamsikot nevezték ki. A Literami Noviny szerkesztőségi kollégiumát megbízták, hogy az új hetilapnál is folytassa tevékenységét, mielőbb dolgozza ki a hetilap programtervezetét olyan nagyon természetes. — Ha nincs túlóra és korán megjövök, sétálni viszem Ginniet. Pénteken este összeállítjuk a heti étrendet June-nal, azután a nagyobb dolgokat, a cipelni- valót én vásárlóm meg egész hétre, hogy neki a délelőtti gyereksétáltatás után csak tejet, kenyeret, friss gyümölcsöt kelljen hoznia. És vasárnap én Végzem a heti nagytakarítást: megtisztítom a bútorokat, kihordom őket, felmosok, majd visszahordok mindent. — És a hétvége? — Bob legfőbb szórakozása a lóverseny — említi June körülbelül akkora lelke- sesdéssel, mint magyar asz- szonytársai a futballt és a rabló ultit. De Bob még a magyar férjeknél is erélyesebben tiltakozik. — June-nak egy szava sem lehet. Nem járok ki az üge- tőre, csak itt, egy környékbeli totalizatőrnél tippelek, azután szombaton, kora délután, a tévén nézem a versenyt. A heti három font zsebpénzem nagy részét felteszem, igaz, de nyerek is, legalább annyit. — Nem szoktak elutazni víkendre? — Míg nem volt Ginnie, minden héten mentünk valahova. Néha leutaztunk Brightonba, a tengerhez, máskor a Hyde parkban sétáltunk, vagy teniszeztünk, kriketteztünk, tollaslabdáztunk egész vasárnap. Előfordult, hogy a Vidám Parkban töltöttük a napot: rászántunk akár öt fontot is, és felültünk mindenre, amire csak kedvünk támadt. Két keresetből tehettük is, ma viszont nem engedhetünk meg magunknak se ilyesmit, se másfélnapos víken- dezést. — Mostanában legfőbb szórakozásunk a vendégek. Néhány baráti házaspár egész napra átjön, együtt ebédelünk, sörözünk, sakkozunk, beszélgetünk. Ehhez nem kell bonyolult szervezés, nincs gond, hogy ki vigyázzon a gyerekre, és a kiadást sem érezzük meg annyira, legfeljebb egy-két fonttal több megy el ételre- 1 talra. — Néha a tévét is együtt nézzük, a quiz programokat, fejtörőket, s olyankor előfordul, hogy mi is papirt, ceruzát veszünk elő, leírjuk a megfejtéseinket, azután versenyzünk, hogy kinds magasabb a pontszáma. Észre sem vesszük és már eltelt a vasárnap. De vajon szellemi tápláléknak elég-e ennyi? Következik: Nemcsak kenyérrel él az ember. Zilahi Judit Ülést tartott a Csehszlovák írószövetség Központi Bizottsága érkező sós szagú esti légáramlatot, és nézegette a nyugodt víztükrön rezgő soksok parti lámpa visszfényét. Várta, hogy kézre kerüljön. Egyik negyedóra múlt a másik után. No, mi lesz? Micsoda amerikázás ez? Hol a patrul? Hát így hagyják itt a katonaszökevényeket korzózni? Vagy van megtorlás és fegyelem, vagy nincs! Körülnézett, de sehol egy őrjárat! Szép kis katonaság. Szökött egyének nyugodtan dohányoznak a város gócában, és a tisztelt légió a füle botját sem mozgatja. Dühében már nem tudta, mit tegyen. Egyszerűen odasétált a Disz térre, a kormányzósági palota hatalmas ívlámpái alá. Valami vendégség lehetett a katonai parancsnoknál, mert sorra érkeztek az autók, és pazar uniformisok, csodás hermelinbelépők, fehér frakkok vonultak fel. Itt is álldogált vagy félórát. De hát mi az? Miért nem fogják el? A magyarázat elég egyszerű volt. Valamennyi őrjárat az óváros, a. halászkikötő, a környékbeli erdőségek és egyéb olyan helyek felé vette útját, ahol egy ép elméjű szökött légionista rejtekét lehet gyanítani. A kormányzóság előtt igazán senki sem kereste. Illetve akadt ilyen is. A költő. Troppauer Hümér. Ö szerette Galambot, aki mindig megértő hallgatóság volt Akármi legyen, ha elfogja ezt a kedves, aranyos embert. Mint őrjárvezető tehát harsányan kommandirozott: — Irány a Dísz tér! Ott igazán nem ütközhet a szökevénybe. De alighogy az előkelő negyedbe értek, az egyik legény megböki Troppauert: — Te! Nézz oda! Ott a szökevény. A költő hüledezve kapkodta a fejét: — Nem ette meg a fene... De. Mégis. Barátságos mosollyal integet feléjük, azután odajön, és idegesen szól rá Troppauerre: — Hol kódorogtatok eny- nyi ideig? Még az életben nem láttam ilyen katonaságot! Mit lehet tenni? Komoran közrefogták, és megindultak vele visszafelé. — Minek szökött ide a Dísz térre ? — kérdezte Troppauer. — Unatkoztam — felelte. Azután ő kérdezett. —Nagy volt a ribilió? —- Tűrhető. Latouret őrmester mindenféle porokat szed. A külvárosba értek. Galamb vidáman fütyörészett. Céltalanul kóborló arabok a keskeny utca hosszú házai mellé laputak, és sötét pillantásokkal néztek az őrjárat után. — Azért mégiscsak szerencséje van — mondta Troppauer. — Mi legkésőbb holnapután megyünk a pokolba, maga meg itt marad Oranban. — Most már én sem maradok itt. Megszöktem! — Mondom, hogy szerencséje van. Akit huszonnégy órán belül elfognak, az nem számít szökevénynek. Engedély nélküli kimaradásért egy kicsit helybenhagyják és kész. Szent Isten! Szóval megint szerencséje volt! A szerencse mint egy nyomorult véreb fut utána, de ő nem hagyja magát! Ügyesen beakasztotta a lábát hátulról Troppauer bokájába. A költő akkorát esett, hogy az éjszaka beleremegett. A katonák nem tudták ml történt, és mire magukhoz tértek, a fogoly elrohant. (Folytatjuk! í
