Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-25 / 20. szám

Támadásban a szabadságharcosok Dél-Vietnamban Hanoi, Saigon (MTI): Khe Sanh és Doc Mieu térségében, Dél-Viétnam északi részében a szabadság­harcosok január 7—22 kö­zött 900 amerikai és dél- vtetnami katonát tettek harcképtelenné — jelenti a DNFF Hanoiban közzétett szerdal közleménye. Mint a Khe Sanh-i amerikai tá­maszpont tengerészgyalogo­sainak parancsnoka közölte, az amerikaiak és a dél-vi­etnamiak a szabadságharco­sok túlereje következtében feladták a támaszponttél mintegy 4 kilométerre fekvő helységet A támaszpont személyzete arra számít, hogy rövidesen őket is par­tizántámadás éti. Egy sai- goni szóvivő bejelentette, hogy a szabadságharcosok kedden lelőttek a támasz­pont közelében egy amerikai vadászbombázót, néhány napon belül a harmadikat. Ugyancsak saigoni jelenté­sek szerint az amerikai hadvezetőség keddről szer­dára virradóan ismét B— 52-eseket küldött Khe Sanh térségébe a szabadságharco­sok feltételezett állásainak bombázására. Kiújultak a harcok a Dák To térségében Is. Itt a sza­badságharcosok két ameri­kai egységet kényszeritettek védekező állásokba, 82 mrh-es ütegekből és auto­matafegyverekből zúdítot­tak rájuk tüzet. A szabadságharcosok szer­dán hajnalban támadást in­dítottak Quang Tri repülő­tere ellen is. Az egyik kifu­tópályát 25 találat érté. Blnh Dinh tartományban 8 órás csata zajlott le az ame­rikaiak és a szabadságharco­sok között. Az amerikai katonaság légi és tüzérségi támogatást kapott. A VDK elleni keddi légi­támadások során az ameri­kai repülőgépek két beve­tést hajtottak végre Hanoi ellen, a bombák többségét az ország déli mészein, a de- militarizált övezettől észak­ra fekvő területek fölött szórták le. Nukleáris sugárzást okoz a lezuhant oirerikai hidrogén komba Washington A sarkvidéki tél szinte egész napon át tartó sötét­sége, a mínusz 30 fok körü­li hőmérséklet, az időnként 80 kilométeres óránkénti se­bességgel száguldó jeges szél és a hóvihar rendkívül megnehezíti annak a négy hidrogénbombának a felku­tatását, amely a vasárnap Grönland nyugati partjainál lezuhant B—52-es amerikai óriásbombázóról tűnt el. A különleges kutatóműszerek' kel felszerelt helikopterek a vihar miatt kénytelenek voltak visszafordulni és így a Geiger-számlálókkal fel­szerelt kutatócsoportok ku­tyák által vontatott száno­A dán választás Koppenhága (MTI): A Dániában kedden meg­tartott parlamenti választá­sok a polgári pártoknak hoztak győzelmet A szo­cialista pártok el vesztei léi: 1966. novemberében szerzett többségüket, aonikoris a szo­ciáldemokrata párt és a szo­cialista néppárt együttvéve 89 képviselőt küldptt a par­lamentbe. Most 89 mandá­tumból csak 74 maradt kon közelítik meg a vasár­napi repülőszerencsétlenség színhelyét Dán atomszakértők is csatlakoznak a hidrogén­bombák után kutató ameri­kaiakhoz a Dániához tartozó Grönlandon. Szerdán reggel jelentették, hogy a thulei amerikai tá­maszpont környékén nukleá­ris sugárzást alfa-sugara­kat észleltek. A sugárzásból egyes szakértők azt a kö­vetkeztetést vonják le, hogy a B—52-es lezuhanásakor és felrobbanásakor a hidrogén­bombák nem merültek a tenger mélyére, hanem fennakadtak a parti tenger jégpáncéljában. Szolidaritási nagygyűlés Január 25-e az arab or­szágok iránti nemzetközi szolidaritás napja. Ebből az alkalomból szerdán arab— szovjet baráti nagygyűlést tartottak Moszkvában, s a Szovjetunió más városaiban. Moszkvai nagygyűlés részve­vői határozatot hoztak, amely a szovjet emberek milliói nevében erélyesen elítéli az izraeli vezetőknek és imperialista támogatóik­nak az elfoglalt arab terü­letek bekebelezésére irá­nyuló politikáját. Koszigin elutazóit Indiába Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertaná­csának elnöke szerdán el­utazott Indiába. A szovjet kormányfő Indira Gandhi miniszterelnök meghívására részt vesz az indiai köztársa­sági ünnepségeken. Kosziginnak ez a negyedik indiai látogatása. A Szlovák Kommunista Párt plénumának közleménye Pozsony (MTI) A CTK közleményt adott ki a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak január 22—23-án Po­zsonyban megtartott plénu­máról. A plénumon, amelyen Ale­xander Dubcek, a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára is részt vett, beszá­moló hangzott el az 1968 év­re szóló népgazdasági terv tervezetéről. Vasil Bilak, a Szlovák Kommunista Párt KB elnökségének tagja is­mertette a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának januári plé­numán hozott határozatokat és e határozatok nyomán a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága és a szlovák kommunisták szá­mára adódó feladatokat. A párt munkájának elvi kér­déseiről Alexander Dubcek beszélt. — A Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak tagjai — folytatja a közlemény — őszinte kriti­kai szellemtől áthatott ér­demi vitában kifejezésre juttatták, hogy maradékta­lanul egyetértenek a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának ja­nuári plénumán hozott ha­tározatokkal. Megállapítot­ták, hogy ez a plénum meg­teremtette a lehetőséget a pártmunka módszereinek tökéletesítésére, valamint a párt munkájában a lenini szabályok rendszeres alkal­mazására. A Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökségének javaslatára, amelyet Alexander Dubcek terjesztett elő, a plénum egy­hangúlag Vasil Bilakot vá­lasztotta meg a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának titkárává. A plénum határozatot ho­zott az 1968. évi népgazda­ság-fejlesztési tervről. Ha­tározatokat fogadott el to­vábbá a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának decemberi és januári plénumán hozott határozatokkal kapcsolat­ban. Operáció Mao eszmélnek segítségével Moszkva (MTI) Kínai katonaorvosok egy fiatal lány hasüregéből 16 kilogramm daganatot távo­lítottak el. A Lityeratumaja Gázeta című szovjet lap is-r merteti a műtétet végző se­bész beszámolóját a pekin­gi módon felfújt orvosi szenzációról. „1967. február 28-án kato­nai körzetünk egyik harco­sának anyja 18 éves lányá­val eljött hozzánk a kórház­ba. A lány először 1965-ben érzett fájdalmat hasüregé­nek baloldali részében. Has­ürege ettől a naptól fogva nőttön nőtt. Egy év múlva a lány felkeresett egy úgyne­vezett daganatkutató szakér­tőt. Ez a burzsoá iskolát végzett specialista gyorsan megállapította a diagnózist: áttételes. Rosszindulatú da­ganat. A burzsoá onkológus ily módon halálra ítélte a lányt. A burzsoá orvosszak­értőnek ez a gonosz maga­tartása a dolgozó nép lánya iránt végsőkig felháborítot­ta a katonaorvosokat. Rövid vita után megállapítottuk: mi a Mao Ce-tung eszméivel felvértezett katonaorvosok mindent megteszünk meg­mentésére. Mao Ce-tung elnök tanítá­saitól vezérelve magunk vizsgáltuk meg a beteget. Mao Ce-tung tanításaival felfegyverkezve sokoldalúan és gondosan, újból és újból megvizsgáltuk a beteget. Mindannyian egy és ugyan­azon végkövetkeztetésre ju­tottunk : a betegnek cisztás petefészke van. Mielőtt hoz- zákezdtünk volna az operá­cióhoz, az egész orvosi személyzet még egyszer ne­kilátott Mao Ce-tung művei­nek tanulmányozásához. A műtétet végző sebészek 25 perc alatt távolították el a 16 kilogrammos daganatot. Két hét múlva a lány gyó­gyultan távozott a kórház­ból. Elmenetelekor meghatot- tan kiáltotta: „Éljen Mao Ce-tung elnök!” majd újabb két hét múlva elfoglalta he­lyét a munka frontján. 10. Galamb maga sem tudta, hogy miért követi. Egy nő, aki a földből nőtt ki, min­denesetre érdekes. Különö­sen, ha egy sötét háromszö­gű anyajegy is van a kezén. A város villanegyedéhez értek. A nő egyre gyorsabb léptekkel haladt Galamb kissé elmaradt és pálmától pálmáig lópózva, óvatosan követte. Egy dús parkkal körülvett épület hátsó kapujánál meg­állt. Körülnézett. A férfit nem látta, mert ez még ide­jében elbújt egy fa mögé. Gyorsan becsengetett A kis kapu kinyilt Galamb jól látta, hogy egy öreg la­káj nyitotta ki és mélyen meghajolt. A nő bement A katona várt, azután visszatért a főbejárat felé az útra. Megnézte élőiről is a villát. Hatalmas, régimódi, emeletes épület volt. Kissé rideg és csendes. Minden zsalu leengedve, a kapu zár­va, a park néma, se hang, se emberi vagy állati lény sehol. Egy rendőr sétált arra, és barátságosan intett a lé­gionistának. Gyerekes kíváncsiság fur­dalta Galambot. — Mondja, kolléga úr — kérdezte a rendőrt —, ki la­kik ebben a szép villában? — Senki. Lakatlan. Hm.... Igazán titokzatos ügy. — Szép kis ház. — Csak éppen bérlője nem akad. így áll lakatlanul több mint fél éve, amióta doktor André Brétail agyon­lőtte feleségét, egy szpáhi kapitányt és végül önmagát. Nincs egy cigarettája? — Mi?... Hogy?... De, tes­sék... — Csak vegye vissza a Ce­ruzáját. Cigarettát kértem... — Tölcsért csinált a kezéből, és szótagolva ordított, mert látta, hogy síikét a szeren­csétlen: — Ci-ga-ret-tát! — Köszönöm, nem gyúj­tok rá... — mondta Galamb a homlokát tapogatva, és idegesen rágyújtott egy Ca- poralra. — Biztos maga ab­ban, hogy csakugyan nem lakik itt senki? — Biztos! — ordította a rendőr. — Itt posztolok egy éve! Az éjjeliőrnek kulcsa van, és minden három nap­ban szobáról-szobára bejár minden villát, amelyben nem laknak. —» Ne ordítson, mert ledö­föm. Nem ismer véletlenül valami úrhölgyet, akinek a jobb kezén különleges há­romszögű folt vagy anya­jegy van? Egy olyat láttam errefelé. A rendőr keresztet vetett. — Na, ml az? sürgette Galamb. — Ne ájtatoskod- jék, hanem feleljen. Ismer ilyen nőt? — Csak egyet ismertem ezzel a különös jellel!... — felelte. — A szerencsétlen doktor Brétailnét, akit a férje agyonlőtt ebben a ház­ban. Galamb nem kérdezett többet. Gyorsan megfordult, és sietett visszafelé. Kérem, kérem! Ezeket hagyjuk. Semmi köze idegen rémdrámákhoz és hazajáró lelkekhez. Neki saját haza- járnivalója van igen sürgő­sen. Galamb szeretett jól enni, jókat röhögni, szép dalokat fütyörészni, olykor kissé ve­rekedni, vagy valami más testgyakorlást űzni, de rej­télyeket, a titkokat és az izgalmas kalandokat utálta. Elhatározta, hogy nem törő­dik az esettel, és visszament az erődbe. — Menjen fel az ezred- irodába Raffles kapitány úrhoz — mondta a káplár, mikor meglátta. Az erőd parancsnoka, Raffles kapitány, népszerű, jóindulatú tiszt volt. Barát­ságos mosollyal fogadta a közlegényt — Hallom, hogy rendes ember vagy. Latouret őr­mester szép jelentést tett rólad. Tíz éve az első eset hogy ez az embemyúzó ro­konszenvesnek talál valakit. Szükségem van most új al­tisztekre, ezért néhány kivá­lasztott embert közöttük té­ged is, altiszti iskolába ve- zénylünk. Három hónapig tehát itt maradsz a Fort St. Thérésében. Galamb megrémült A fe­ne azt az átkozott rokon­szenves egyéniségét. — Alázatosan jelentem, mon commandant, hadd menjek én a sivatagba. Islingtoni anziksz Macskák és adók 2. „...lakói főként Írek, vagy azok leszármazottai”, — ír­ta Engels a tizenkilencedik századi külvárosokról és ma is bevándorlók laknak itt nagy számban. Négerek, in­diaiak, Brit-Nyugatindiából jött kreolok. Bob, azaz Ro­bert Mac Kennan sem an­gol, hanem skót Igaz, a skótokat ma nem sújtja sem­miféle hátrány Angliában, mégis él bennük az elnyo­mott nemzet fiainak dacos büszkesége: őket ne nézze senki angolnak. Bob ezért rögtön szívébe zárt, mert a neve és kiejtése nyomán szerencsémre „öreg­anyámnak” ^szólítottam, vagy­is azzal kezdtem a kérdez- getést: mikor jött el Skó­ciából. Erre tüstént mesélni kezdte a glasgowi elemi is­kolát, a farmon töltött nap­számos éveket, s azt, hogy a kereskedelmi flotta hajóin Máltától Hongkongig, Bris- tontól Singapurig, minden­felé eljutott. S még ma is csak 29 éves, felesége June pedig 28. A londoni lány középiskolát is végzett, és egy ideig köny­velőként, majd orvosasz- szisztensként dolgozott. De másfél évvel ezelőtt abba­maradt mindez, mert meg­érkezett Ginnie, a legifjabb Mac Kennan, aki azonban nem sokáig viseli e rangot: már a kistestvér is úton van. Bölcsőde nincs, Bob szülei Skóciában vannak, Junéi nem élnek, s így June sem­miképp -sem dolgozhat. Él­nek tehát hárman (nemso­kára négyen) Bob kereseté­ből a következőképpen: Bob a Benson féle egész­ségügyi felszerelések gyárá­ban szakmunkás, darabbéres, így aztán elég ingadozó a jö­vedelme, nagyobb megren­delések alkalmával heti 30— 40 fontra is felugrik, külön­ben pedig heti 18 font az át­laga. Ezért a pénzért Bob- nek 42 órát kéll dolgoznia, a nyári rohammunka idején meg ötvenet, s még vasár­nap is behívhatják kötelező túlórázásra, amelyet viszont jól megfizetnek. Egyetlen nyári vasárnapon hat-hét font is „leesett” már. A túl­órának persze van egy kis szépséghibája: sokkal kemé­nyebben adóztatják, mint az egyéb keresményt. Az angol munkás ugyanis progresszí­van emelkedő heti adót (te­hát nem öregségi járulékot) fizet, s így ezzel, meg a do­hányra és egyéb árucikkek­re kiszabott közvetett adók­kal kell finanszíroznia a ha­dikiadásokat és <iz állam- apparátust. A legkisebb jö­vedelműeket, a lakosság 10 százalékát, a heti 12 fontot, vagy annál kevesebbet ke­A kapitány csodálkozva nézett rá, aztán az asztalra csapott: — Közlegény! Elrendelem, hogy három hónapra be­osszanak az altisztképző is­kolába. Hátra arc! En Avant! (Indulj). Mikor kiért az udvarra, néhány másodpercig a két öklét harapta dühében. Át­kozott szerencsétlenség ez, hogy mint valami dühödt véreb üldözi a szerencse, és nem hagyja élni, illetve nem hagyja meghalni. — Na, maga nyálas! — lé­pett hozzá három szál hluz bajuszával a pörkölt képű őrmester. — Tőlem függött a sorsa! Cochran tábornok itt járt .maga miatt a kapi­tánynál, valami pereputtya jó barátságban volt magá­val. De a légióban nincs protekció. Azt mondta a kapitány: „Kérlek, itt van Latouret őrmester, tőle függ, hogy tehetek-e valamit ezért az emberért”. Köszönje a díszlépésének, hogy altiszti kiképzésre ajánlottam... Az őrmester nagyon cso­dálkozott volna, ha csak sej­ti is, hogy a katona mit gon­dol e pillanatban róla, a diszlépésről és általában az egész Latouret családról. (Folytatjuk) resőket sújtja ez legjobban, akik jövedelmének — a New Statesman című hetilap sze­rint — egyharmadát is el­viszi az egyenes és közvetett adó. Bobot, szakmunkás lévén, ez nem érinti ilyen súlyo­san. Ö a 18 fontjából 16-ot tisztán hazahoz. Ebből heti 4 font a lakbér, 10 shilling, vagyis fél font a gáz-vil­lany, másik fél font a tv heti bérleti díja. 3 font Bob zsebpénze és a fennmaradó 8-ból legalább 7, de többnyi­re az egész elmegy ételre, mosószerre. — És van egy önkéntes adónk is — szól közbe June. — 7—8 font kosztpénzemből a három macskára, meg a három kiscicára is elég sok jut Elfojtom a mosolyt, mert ez az állatkultusz sajátja minden britnek. „Az én há­zam az én váram” — tartja az angol közmondás, és a mindenek fölébe helyezett otthon barátságosságához, melegségéhez elengedhetet­lennek tartják az ölbéli ked­venceket. Az a brit ember, aki ad magára valamit, va­kon követi a hagyományt és inkább maga eszi meg a maradékot, másnapos ételt, de kutyájának, macskájának boltban vásárolt konzerv- tápszert és friss tejet ad. — Szerencsén!, hogy ma­gukkal ismerkedtem meg — fordulok ismét Bobhoz. — Egy angollal semmire sem mennék, ha a pénzügyeiről kívánnék tudakozódni. Bob lelkében hízik a skót nemzeti Ónérzet s már csak azért is nagy lendülettel folytatja, hogy bizonyítson. — Amíg nem volt gyerek, June hetenként 2 fontot is elköltött ruhákra, mindig, mindene divatos volt Én ritkábban vásároltam ma­gamnak, de akkor drágább dolgokat. Évente két-három cipőt egy pulóvert lega­lább egy öltönyt s kabátot, ballont mindjárt ha kellett Most a gyerek mellett Ju- nenak évi 15 fontra telik, én három évvel ezelőtt vettem az utolsó öltönyt és tavaly télikabátot A zoknira ké­nyes vagyok, 15 párat most is kiszorítok magamnak évente. Aki már megfordult nyu­gaton, vagy jártas a bank­szakmában, ne sértődjék meg, csak ugorja át a most kö­vetkezőket. A font és a fo­rint viszonyáról ugyanis szót kell ejtenünk, mert anélkül a Mac Kennan család költ­ségvetési tételei némileg a levegőben lógnak. Egy font = 67 forint, 1 shilling = 1/20 font, = 3,35 forint Persze, csak élelmiszervásárláskor jelent pontosan ennyit, ha színház vagy villamosjegyet veszünk, lakbért fizetünk be­lőle, akkor sokkal keveseb­bet, ha meg ruhát akkor sokkal többet ér. June évi 15 fontja például nagyobb összeg, mint amilyennek tű­nik, hiszen ezen vehet ma­gának több szoknya-puló­vert, bármennyi harisnyát, s ha épp kabát nem kell, akkor cipőt, ruhát is. Igaz, csakis áruházban és nem akármilyenben, csináltatott holmiról meg nem is álmod­hat — Tulajdonképpen eszem­be se jut — erősítgeti June vidáman. — Itt Londonban kimeríthetetlen a konfekció­választék, és mind csinos. De egyszer azért elszomo­rodtam. Vadonat új 10 fon­tos télikabátomban megáll­tam a, Peter Jones áruház előtt és láttam a kirakatban egy kabátot 206 fontért. Nem bunda volt, szövetből ké­szült, mint az enyém, csak éppen hússzor annyiba ke­rült és lesz majd nő, akinek arra is telik... — Megtakarítás? Ahogy kiszámoltuk az előbb, átla-. gos héten semmit sem tu­dunk félretenni, csak a túl- órás Időszakokban. Olyankor vásároljuk a ruhafélét, más egyebet és mindent össze­vetve marad talán 70 fon­tunk az év végén. De ez is csak úgy, ha lemondunk szinte minden szórakozásról.. Következik: A félkarú rab­ló ára. Zilahi Judit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents